Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-02-17 / 14. szám
vén, hogy már megszűnt a vita, s mindennek vége szakadt, kiknek karóik voltak, azokat elhányván, mindnyájan csendesen visszatértek a seminariumba. Ezeket, mondom, nem mentegetés gyanánt említem, de bizonyosan enyhítenek a dolgon , mert hol illy rettegés uralkodik, kivált egy 120 fiatal emberekkel tömött házban; ott csakugyan könnyebben történhetik az illy kicsapongás, és illy kor mállásokban az elöljáróságnak is nehéz s ollykor lehetetlen azt meggátolni. Ez a szomorú eset valóságos rajza; azok, miket itt is említetni hallánk, hogy a clerikusok pisztolokkal, s egyéb illyféle fegyverekkel voltak légyen ellátva, hogy polgári vért ontottak, vagy pedig, mit szinte hallatok már ezelőtt, sőt különbféle tudósításokban olvastatok, miszerint a kitörésre a seminariumból harang szóval volt adva a jel, s hogy kereszt alatt, különbféle énekeket hangoztatván mentek volna a csatatérre a clerikusok, hogy egy karókkal megrakott szekeret fölforgatván , a karókat szétkapdosták, s több efféle, ezek mondom , nem egyebek, mint czifrák, millyenekkel bizonyos portékák fölszoktak ékesittetni, hogy szemet szúrván mentül jobb áron eladathassanak. Ez a seminariumra nézve elegendő, talán több is kelleténél. Sokszor mondatott már, és egypár percz előtt is említé egy mur, hogy a jelen horvátországi ingerültség a protestánsok ellen való ellenségeskedésnek tulajdonítandó , s ennek oka főkép a papságban létezik. Én minap mást olvastam egy magyar lapban , t. i., hogy a horvátok a magyarországi tót ajkú protestánsokkal egyesültek , s mintegy szövetkeztek légyen ; mi is tanulságul szolgálna annak bebizonyítására, hogy a nemzetiség és nyelvféle buzgólkodás még hathatósabb a vallásos felekezeti buzgólkodásnál. Eme két állítás együtt igaz nem lehet, mert egyik a másiknak egyenesen ellentmond. Az én vélekedésem , sőt a logika szabályai szerint, hol valamelly eseménynek okai közel fekszenek , és nyilvánosak, ott nem kell messze fekvő, és mysteriosus okokat keresni. Mégpedig mellyek legyenek a jelen Horváthonban létező ingerültségnek fő okai? azt valóban mindenki sejdítheti; mi pedig , kik azon részeket lakjuk, ezt tudjuk bizonyosan, mert láttuk hogy eredeti, és miként növekedett az, úgyszólván lépcsőről lépcsőre. Nem akarom én ezen okokat előszámlálni , csak röviden említem, hogy alsó Slavoniának Horvátországtól tervezett, mégpedig tettleges elszakítása, a nyelv ügyében tett bizonyos rendelkezések, horvország municipális állásának, az adó dolgára nézve, ostromlása, némelly levelek viszszaigazítása eme szerencsétlen turmezei sérelem, kapcsolt részek követeinek eddigi állása az országgyűlésen valóban olly dolgok , mellyekből könnyű azon ingerültséget következtetni , mert ha ezek még itt is Magyarországban, milly nagy, és mellyet olly annyira azok nem érdekelnek, illy ingerültséget okoztak, hogy ne okoztak volna még nagyobbat Horvátországban , melly kicsiny, és mellyre nézve ezen kérdések még sokkal életbe vágóbbak? Egyébiránt én korántsem állítom, hogy eme nemzetiség és nyelvbeli ingerültség nincs összeköttetésben ama vallásos ingerültséggel; sőt azt, mit minap m. gr. M. J. úr e részben mondott én egészen magamévá teszem, csak avval a különbséggel, miszerint én azt, hogy jelenleg a társarságokban a protestánsok iránti idegenkedés nagyobb, mint az előtt volt, ama nyelvbeli ingerültség eredményének inkább tartom, mint okának, mert természetes dolog, hogy, minekutánna kivált egy nagy protestáns authoritás több ízben és egyenesen kimondotta , miszerint a magyarosodás a protestantismussal szoros összeköttetésben áll, a Horvátok azt gondolják, hogy ha tehát a protestánsok hozzájuk bejönnek, az ő nemzetiségük, és nyelvük még inkább fog veszedelmeztetni ; sőt, hogy e szerint a protestánsok mind magyarok lévén, más részről pedig a magyar nyelvre mindig nagyobb és nagyobb szükség támadván Horvátországban is , bejövén a protestánsok, ama csekély hivatalokat, mellyek ott léteznek, elfoglalandják s így ők s utódaik saját hazájokban keresetmód s kenyér nélkül maradandnak. Mindezeknek okait a papságra tolni, igen kényelmes dolog; de valljon az igazságon alapul es más kérdés. Tudjuk, hogy valamint régi időkben , kivált a római császárok alatt, minden szerencsétlen események okai keresztényekre tolattak közönségesen, úgy annakutána illy vádakkal a papok szoktak volt vádoltatni. Nevezetesen pedig múlt század végétől fogva ezen szellem majd csaknem Európának minden nemzeteit bejárta. Magyarhonban is fájdalom szinte nagy mértékben kezd mutatkozni, és jelenleg Horvátországban is találtatnak egyének, kik a szerencsétlen esetek még azon okait is a papságban keresik, mellyeket gyakran közel magok körül, és ollykor ollykor saját magukban biztosabban gyaníthatnának, és szerencsésebben föltalálhatnának. Hiszen már franczia forradalomféle eszmékkel is kezdenek vádoltatni a papok , valamint legközelebb is hallottunk egy illyféle tanúbizonyságot felolvastatni. Mi legyen a dologban? nem tudom, mert erről mindeddig semmit sem hallottam, de ép én ebből gyanítom, hogy nem sok valódi van benne. Tudjuk milly könnyű illy egyes bizonyságokat szerezni, és melly hitelt érdemeljenek azok,kivált hol pártok léteznek,ingerültség uralkodik. Hallottam más részről, hogy Zágráb megye és Zágráb városa egy közös kiküldöttséget rendelt ama szomorú eset okainak, s eredményeinek megvizsgálására, és hogy ezen kiküldöttség több mint kétszáz tanú , mégpedig léttel erősítetett vallomásait szedte már össze, s hogy ezen vallomások egészen más dolgokról szólanak, és ellenkezőleg azokkal, mellyek itt jelenleg mutogattatnak. De ezekről itt, és most ítéletet hozni nem lehet, ez csak a vallomások minden részrőli összehasonlítása , az érdeklett személyek meghallgatása, szóval bírói eljárás útján történhetik alaposan s igazságosan. Egyébiránt ezen vádra nézve csak azt bátorkodom megjegyzem általánosan, hogy, noha néhány forradalmak hisztériáját magam is olvastam, egyet sem tudok, melly a papság által idéztetett volna elő; a papságról beszélek, nem egyes elvetemedett papi személyek kárhozatos törekvéseiről, hiszen a 12 apostolok között is találtatott egy Júdás. Tudjuk, hogy viselte magát a papság amaz iszonyatos franczia revolutioban; tudjuk hogy az egyes elpártolt személyeket kivévén , százankint száműzésbe menni kívántak inkább az egyház szolgái, és minden nyomorúsággal küzdeni, sokan halált szenvedni, mintsem a forradalom elveivel megbarátkozni. Tudjuk viszont, hogy a revolutio hősei mindenek előtt, a papságot igyekeztek elnyomni , tudván, hogy ők áltak leginkább kárhozatos czélok útjában. Tudjuk miszerint jelenleg is leginkább a papság buzgóságának tulajdonítandó, hogy francziahonban a revolutio hydrája úton nem emeli föl fejét, s százezerek vérét nem szopja. Ez részben tehát Horvátország papságára nézve is megnyughatnak azon méltóságos urak, kik aziránt aggodalmukat nyilváníták. Gyakran vádoltatott már Horvátország papsága, hogy az illyr literaturának buzgó ápolója, előmozdítója. De itt is szükség tisztán látni a dologban; tudniillik szükség tudni, valljon mi legyen ezen Illyr literatura ? Valamint az úgynevezett Illyr nyelv nem egyéb mint a’ Horvát, vagy is inkább slavoniai nyelvnek egy finomabb dialectusa, úgy az illyr literatura sem egyéb, mint ezen nyelvnek, azaz a társországokban létező honi nyelvnek művelése , csinosulása. Már valamint a magyar nemzetnek gyalázatjára bizonyosan nem, hanem inkább dicsőségére válik, hogy anyanyelvét olly forrón szereti, azt olly buzgón ápolja, s emelni törekszik, úgy más nemzeteknek, kiknek a sors, vagy is az isteni gondviselés más anyanyelvet adott, sem lehet vétkül tulajdonítni, ha ők ennek előmozdítására, pallérozására törekednek. Én legalább még a Hottentotára sem tudnék neheztelni azért, mert anyanyelvét szereti: ez egy olly természetes értelme az emberi szivnek, hogy azt abból kiirtani is alig lehet. Annál megbocsáthatóbb pedig ez olly nemzetnél mint a horvát nemzet, mellynél tudniillik nem létezik ama nyelvek különbsége, mint példának okáért itt Magyarországban, Horvát- és Slavoniaországokban, kivévén azon kevés németeket , kik városokban találtatnak, a többi népség mind tiszta horvát , vagy slavonita. Hogyha tehát csinosulni kíván a nemzet , ha hasznos ismeretek gyarapítását akarja belkörében eszközleni; erre bizonyosan más módja, más vehiculuma nincsen saját honi nyelvénél. Hogy ebben a papság tetemes részt veszett, azt senkinek sem kell csodálnia, mert természetes, hogy akámelly nyelv csinosulásán leginkább azok vesznek részt, kiknek hivatásuk s kötelességük másokat ugyanazon nyelven oktatni. Azonkívül egy olly hazában, hol csak kicsiny az olvasó publicum, mint Horvátországban, midőn literaturáról vagyona szó, a papság természetesen nem kis szerepet játszik. Hogy én volnék ezen literatúrának egy különös előmozdítója, mint ez szinte , több ízben , kivált egy más nyilvános helyen, sőt mindenfelé a vármegyékben is, pedig nem kis tűzzel állitatott, az valóban a valósággal meg nem egyez. Két illy literarius , avagyis tudós intézete van Horvátországnak , mennyire én értesítettem; sem az egyikben , sem a másikban , én mindeddig a legkisebb részt sem vettem, noha aziránt fölvalók szólítva, pedig több ízben, és noha azért reám sokan nehezteltek is, és talán nem minden ok nélkül, hogy tudnillik a zágrábi püspök és banális helytartó semmi részt sem akar venni a honi nyelv és literatura előmozdításában. De én ezt nem tettem. Gondolom többet tőlem kívánni nem lehet, mert azt követelni, hogy én még a consistoriumot is tiltsam el, miszerint ne merje a derűst az illy, egyébiránt is nyilvános, és királyi censura alatt álló intézetről tudósítani, holott máshol is consistoriumok nemcsak honi, hanem franczia, olasz s egyéb könyvekről tudósítani szokták a papságot — ez már valóban túlságos követelés volna, és ki ezt tőlem kívánhatja, azt kérem, tessék magát egy szempillantásra a zágrábi püspöknek , és banális helytartónak képzelni, mégpedig magyar születésű embernek , s kezét mellére tévén maga magát megkérdezni, és lelkiismeretesen magának megfelelni, valljon helyzetemben ezt tette , vagy okosan tehette-e volna? Hiszen az is mondatott, sőt mindenfelé íratott, és hirdettetett rólam, miszerint én olly ellensége volnék a magyar nyelvnek, hogy még magyar plébániákra is csupa horvát születésű, és horvát ajkú egyéneket alkalmazok, vagy ajánlok. Ha eziránt egyes esetek fognak előadatni, mint veszem észre , hogy készülőben van a dolog, ezekre én meg fogok felelni , pedig előre mondom, kimerítőleg fogok felelni. Egyébiránt kiki könnyen gondolhatja, hogy hol pártok léteznek, ott azok, kik a középegyenes után járni szoktak, kivált ha előjárói hivatallal vannakfölruházva , semmikép el nem kerülhetik, hogy vagy az egyik , vagy a másik , ollykor mind a két párt részéről , gyanúsításokkal ne illettessenek. Ez az én sorsom is, így nemrégiben szememre lobbantatok , hogy én a horvát nyelvnek és nemzetiségnek volnék ellensége , kérdezvén mikép jönne ez , minthogy csak minap lettem volna illyrek főnökévé avattatva ; a felelet az volt, hogy Verőcze vármegyében a papság tetemes részt vett a horvát nyelv pártolásában, hanem azon 17 plébános közöl, kik Verőcze vármegyében lakván a zágrábi consistonum alá tartoznak, egyetlenegy sem jelent meg a közgyűlésen ; mi is annak jele volna, hogy attól eltiltottak legyen. Ilyen a sorsuk azon elöljáróknak, kik pártok közt, és az ingerültségek s szenvedélyeknek közepette laknak. De ezek bármilly kellemetlenek legyenek is, engem az egyenes, törvényes úttal ezentúl sem fognak előmozdítani annál kevésbé pedig, mert erősen hiszem, hogy az igazságot nyomni ugyan lehet egy ideig, de elnyomni nem; és hogy a tiszta mag megmarad , ha rostáltatik is, ha szellőztetik is , mert a szél csak a pelyvát szokta szétszórni, elkapdosni. Már most azon magos uraknak kellene részletesen felelnem, kik olly erős kifejezésekkel éltek csekély személyem ellen. De egy részről cs. királyi írőherczegségednek kegyes intéseire figyelvén, más részről pedig gondolván, hogy jobbadán megvagyon ezekre a felelet azokban, miket mind az döbbent alkalomkor, mind pedig mostani két fölszólalásomban előadni bátor valók ; minden egyéb válaszolásokkal fölhagyok, csupán csak mélt. gr. E........ J. . .. , és méltóságos gr. P.... J....... uraknak akarok néhány állításaikra s észrevételeikre felelni, minthogy erre elkerülhetlenül kényszerítve látom magamat. Mélt. gróf E.........megszokta már mindazokat , kik az ő pártjához , vagyis a turmezei párthoz (mert én e kettő közt különbséget nem látok) nem tartoznak , az illyrismus kárhozat massájáholszámitani, nem csoda tehát,hogy engemet is olly nyíltan s egyenesen, e becsületben szerencséktet. Demétóztassék elhinni a méltut,hogy az illyrek,s az ő nagy,sága pártosain kívül, létezik még a társországokban egy harmadik neve az embereknek, vagy ha pártnak tetszik nevezni, egy harmadik párt, melly valamint az illyr tulságokat nem csak soha sem pár- 108