Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-02-24 / 16. szám
lágban könyörület tárgyává. Irkon az egyetlen or- Szá°, hol a katholikusok és protestánsok közötti különbség létezik. A bántalmak, mellyeket a versengő vallásfelekezetek egymáson elkövettek, mindenütt feledvék és megbocsátvák, migmi balgatagok az Őrült álbuzgalomtól izgatva,pártos dühöngései folytonos viadalokban rohanjuk meg egymást,s igy ön bűnünk által odajutunk, hogy hazánk, vérezve szertetépve elleneink által könnyűden letiportatik. Mi magunk a világ legnemesebb szigetét megalázás és szenvedés gyűlhelyévé változtatjuk, a gondviselés szándékai ellen cselekszünk, s összeesküszünk, hogy Istennek üdvös czélzásait megsemmisítsük. (Hangos, akartalan javallási kitörés. — A főbíró nyilvánítja, hogy a teremből a hallgatókat kiküldendi, ha még egyszer illyen a törvény által tiltott félbeszakasztás történendik.) Irhon 1782től fogva gyorsan haladott a szabadság megnyitott pályáján. Pitt és Dundas bemenetet engedének neki a parlamentbe s az 1798. lázadás nélkül, mellyet O’Connell mindig őszinte rosszall, a katholikus kérdés akkor mind a két párt megelégedésére oldatott volna föl. (Vége köv.) SAJTÓ-OK. Parlagi eszillék.. Igénytelen nézetek, szerénytelen tervek a függőkérdések, s az országgyűlése körül. Irta egy Conservativ. Első füzet. Pest, 1843. Länderer és Heckenast intézetéből. (Folyt.) ,IV. Megyei zavar.4 Szerző a megyei zavarok fölött nagyon is cathegorice mondja ki véleményét, mellyel egyértelemben teljességgel nem lehetünk. Szerinte a megyei zavarok korlátozására nem létezik más mód, mint a megyék elrendezése, mellynek fő feladata volna a magyar köznemességet a tanácskozási jogtól tökéletesen megfosztani , s a választásoknál is némi qualificatiok alá vetni. Hogy ezen túlságos aristokratikus eszme viszhangra nagyon keveseknél talál, s népszerűvé talán soha sem is válik a mostani monarchico-democraticus század tendentiái mellett, nagyon természetes , és kivált hazánkban, hol a körülmények azt legkevésbé teszik lehetővé és czélszerűvé , — s ennek megtartására röviden a követk. két körülményt elégnek véljük kiemelni: sör A megyék rendezése — kivált olly alakban, miként azt szerző javasolja — alkotmányos békés reform utján ki nem vihető, mert a köznemesség jogainak illy csonkításába soha bele nem egyeznék; hogy pedig haladásunk egyedül csak alkotmányos eljárás által történjék, úgy hisszük mindenek fölött érdekünkben áll. Bár körülményeink még nem ollyanok , hogy nagyobb számi idegen elemek bevételével alkotmányos állásunknak szilárdabb állást biztosíthatnánk — mert még az átalános ,népképviselet 4 órája nem ütött — illy nagyszerű amputatio alkotmányunk önföntarthatóságának garantiáját nagyon is gyönge lábra állítaná. Igen jól látták ezt az ország rendet is, azért a megyék rendezése szóba sem hozatott. Szerintünk a zavarok megszüntetésére elégségesek a jó politiális rendszabályok ; ami pedig a megvesztegetéseket illeti, ezeket semmiféle amputationális remediumok meg nem szüntetik, voltak azok mindig és lesznek is mindaddig, míg csak ember akad, ki elég erkölcstelen azt megkísérteni, s elég gyáva vagy gonosz a kisértésnek ellent nem állani. — Sokkal érdekesebbek s nagyobb megfontolást érdemlők szerzőnek következő V. VI. és VII. ,Kereskedésipolitica4,Önálló kereskedés körüli Utópiák4. , Védvámi ábrándozások czimü czikkei, mellyeknek kidolgozására szerző úgy látszik különös figyelmet és stúdiumot fordított. Szerző e czikkeiben a német vámszövetséghezi csatlakozásnak apostola, s a legsúlyosabb ékszereket hordja elő azon kétségek megczáfolására, mellyek a magyart azon csatlakozástól visszarettenteni állították föl; szerinte, miután az ausztriai birodalom azon országok categóriájába tartozik , mellyek nemzeti nyelvben , polgári intézményekben, éghajlatban művelődési fokozatban, egymástól különböző részeket foglalnak magokban, mellyek miatt a kereskedési politikát még azon kormányzási alapelveknek is kell irányozni, mellyek az illy országok státusi életét, állodalmát, s békéjét föltételezik. Magyarország ez okoknál fogva önálló kereskedéssel soha sem birhat, s nincs választása önálló vagy nem önálló kereskedési politikában, hanem csak a nem önállónak több vagy kevesebb hasznot ígérő combinatio között; s ha az austriai birodalom jónak fogja látni a német vámszövetséghezi csatlakozást Magyarországra nézve, nem csak hogy nem nyílik több hasznot ígérő combinatio, mint Austria példáját követni, hanem hogy Magyarország ezt ne tegye, még csak nem is képzelhető, mert a) az austriai tartományok nem tartoznak politikailag Magyarországgal egy kereskedésileg Porosz sat. országokkal más rendszerhez. Ez a státuséletben hosszára kivihetetlen anomália volna, b) Jelenleg a vámok által indirect adó alatt vagyunk. Ha a német vámszövetségi sorompók a magyar határszélekhez létetnének által, akkor idegen országok javára adóztatnánk, mi újabb anomália volna, sértené a nemzeti érzelmet, és kivihetetlen. Így tehát nincs egyéb hátra, mint a német vámszövetséghez csatlakoznunk, s ez esetben igen természetes, hogy az ,önálló kereskedés a reánk magyarokra nézve utópia, s a védvámrendszer ábránd. És ez lehető legösszevontabb kivonata szerző véleményének, mellyek valódiságát több itt általunk hely szűke miatt föl nem hozatott jeles ékszerekkel támogatja. Szabad legyen most szerző véleménye fölött néhány szót elmondanunk.Bármennyire nem osztjuk is szerzőnek azon véleményét, hogy a német vámszövetséghezi csatlakozásból milly roppant anyagi és szellemi haszon hárulhatna reánk, s miként ezáltal sem nemzetiségünk veszélyeztetve , sem a magyar műipar keletkezése lehetlenítve teljességgel nem volna, s bármennyire szeretnénk is annak cáfolatába bocsátkozni, azt jelenleg rovatunk szűk köre miatt nem tehetjük, s inkább föltegyük— bár meg nem engedjük —hogy szerzőnek igaza van, annál is inkább, mivel állításainak egy másik része sokkal inkább fölhi cáfolatra bennünket. Szerző ugyanis státusjogi szempontból akarja mintegy azt bebizonyítani, hogy a magyarnak önálló kereskedése nem lehet, mert ez az összes birodalom érdekével könnyen ellentétbe jöhetne, és akkor Magyarorszg érdekének minden esetre az összes birodalom érdeke alá kellene helyeztetni. Szerző itt igen nagy, s a lehető legveszedelmesebb tévedésben van, miután a kérdést a gyakorlatról a jogok mezejére vitte át. Ha azt mondja vala szerző , hogy ha a magyar kereskedés érdeke a birodalom több országai kereskedése érdekével ellentétbe jönne, akkor a magyar érdek— de facto — alá fog rendeltetni a többi országok érdekének, azt könnyen elhittük volna, de miután olly kitételt választott, hogy alá kell rendeltetni, ezt úgy vesszük, mintha — de jure kellene alárendeltetni , ami az előbbitől nagyon is különböző, és épen azért kell minden igyekezetét arra fordítani nemzetünknek , hogy valaha önálló kereskedése lehessen, s megszűnjék lenni, mi jelenleg de facto — azaz : csapra ütött hordó s jogait, mellyek őt isteni s emberi törvények szerint illetik, főn tudja tartani idegen érdekek ez ellenében ; meg fog-e ez és mikor történni, az más kérdés; de a körülmények előtt — mielőtt a küzdelmet ellenük megkisértenénk — gyáván meghajolni nem egy szabad nemzet tulajdona, s amellyik ezt tenni tudná, nem érdemes a nemzet nevezetre. Igaz ugyan, hogy ha az austriai birodalom egy része — a mi úgy hisszük több okoknál fogva nem fog egyhamar megtörténni, a német vámszövetséghez csatlakoznék , nem kis dilemmába hozná a magyart; azonban reméljük nemzetünk jobb geniusa nem engedné meg azt, hogy talán egy pillanatnyi mutatkozó csekély haszonért, nemzetünk jövőjének nagyobbszerűségét föláldoznánk. Ez okból mindenek fölött szükséges népnevelésünk — a már félőbb megmondottaknál fogva — és belkereskedésünk lehető előmozdítása , mielőtt önálló külkereskedést kezdhetnénk , mert csak így tehetünk e nemben idővel valami nemzethez érdemest , és egyszersmind érdekest; mert hiába „vana sine viribus ira,44 de azért nem következik , hogy mivel — talán — most a körülmények hatalmán erőt nem vehetünk, még a jövendő reményeiről is mondjunk le , hanem következik igenis az , hogy minden módokat elkövessünk, azon körülmények legyőzésére, mellyek gátolják azon czél elérését, melly egy nemzethez illő és hasznos is. Ez okból önálló külkereskedés utáni törekvését nemzetünknek, ahelyett hogy az ábrándok közé soroznánk, inkább minden czélra vezető úton és módon pártolni és éleszteni polgári kötelességünknek tartjuk — annál is inkább, mivel e tárgyra nézve meggyőződésünkkel ellenkezik azon hit, hogy a birodalmi kormányt vagy amaz országot egy másiknak javára kereskedési viszonyaiban — egyébként mint kölcsönös egyezkedés útján — korlátozni jogai közé számíthatna. Amennyiben különbözik — a fölőbb mondottak szerint — véleményünk szerzőétől, az említett czikkekben foglalt állításokra nézve annál inkább megegyezik a következő Vikik, IXik és Xik ,U tak ,4 ,S i m i 1 e4 és ,Pénz4 czimü czikkekben foglalt nézetekkel. Ugyanis szerző, miután a csinált ut, folyó vizi, tavi, vagy csatornás hajózás és vaspályáról , mint a közlekedési eszközöknek három neméről , mellyekről eddig szó lehet , elmondja — haszonvehetőségi szempontból tekintve — véleményét , hazánk jelen körülményeire alkalmazva , midőn nálunk úgyszólván a természeti állapotban kiemelkedés körül forog legfőképen csupán még a kérdés s leginkább belkereskedésünk lehető leggyorsabb és legczélirányosabb kifejtésén kell törekednünk — a vaspályák fölött a kő- és vizi utaknak adja az elsőbbséget, s igen jól megjegyzi, miszerint meglepő jelenet hazánkban,hogy az agitatio rendszerint olly tárgyakra van irányozva , mellyek a teendőségek sorában vagy alárendelt szerepben tűnnek föl, vagy pedig merőben valósíthatlanok a jelen pillanatban, mellyek eléggé mutatják , hogy a valódi agitátor, ki a roppant tömkelegből ki tudná ragadni a legkorszerűbb tárgyakat , és mellettük sükerrel tudna agitálni, még nem született meg. Az utak csinálását szerző — miután uj szükségek és intézkedések uj eszközöket, uj organismust, xis eljárási módokat kívánnak — egy olly hatóságra kívánja bízatni, melly kirekesztőleg ezzel foglalkozzék, s mellyhez az építészeti kormány is több értelmes egyénekkel megtoldva, hozzá kapcsoltatnék, nem különben az országos pénztári személyzet és minden közhatósági mérnökök, de a mellett ezen hatóságnak belátására bízatnék , ha szükségesnek látja , idegen technikusokat is alkalmazni , azaz országos rend szerint menne az egész. A ttcsináláshoz megkivántató munkák közöl hazánkban a közmunkát kizárni nem lehetvén ez a nemesek által is minden különbség nélkül létemi törvény által határoztassék. Az utak körüli cselekvési kört, a jelen körülményekben fekvő okoknál fogva, következőleg tűzi ki szerző: „nagyszerű és átalános, az egész országot behálózó kő-ut-rendszer, víz-szabályozások, hajózás-előmozdítási és áradás-gátlási szempontból. Dunát a Tiszával összekötő csatorna, fiumei kikötő-javítás, Ludovica-út megszerzése és két vasút, egyik az aldunától a magyar tengerpart felé, másik Pesttől Debreczen felé , de ezen utóbbiak csak azon hypothesisban, ha sikerül olly combinátiokat föltalálni, hogy ezek a kőuti és viz-szabályozási munkák mellett építtethetnek.44 (Vége köv.) Oliver. 129 LAPYIK§61. Jelenkor (i. e. 151. sz.) Irányczikkében „Igazolás és kibékülés 44 czim alatt Varga Soma hatalmas bókokat csap a P. H. szerkesztőjének . ahonnan ered illy hamar e szélfordulat, azt legjobban mindenesetre V. S. úr tudja, s mi elég szerények vagyunk titkaiba magunkat befurni nem akarni. Olivér: Világ (i. e. 15 i. sz.) Irányczikke „Status és Egyház II.44 K. I. úrtól e tekintetben — meg kell vallanunk — kissé kimerítőbb és élénkebb értekezést szerettünk volna olvasni, annál is inkább, mivel más , kevésbé köréhez tartozó tárgyak fölött is derék értekezéseket irt rala. K. I. úr jelen értekezésének eredménye az , „hogy a kölcsönös bizodalom, és egyetértés virágozhatik a státus és egyház között, csak mindkettő saját jogkörébe vonuljon , s hogy mindkettő érdeke sürgetve követeli e jog és szeretet állását az emberiség, s polgári társaság javára megőriztetni44; ezen eredmény azonban nincs világosan, s eléggé kapacitálólag kimutatva. Olivér, Pesti Hírlap (32 bik sz.) Vezérczikke ,,Magyar gazdasági egyesület II.44 Érdekes bevezetésében előadja szerk. it miszerint nincs tartomány egész Európában, hol az okszerű mezőgazdasági ismeretek terjesztésére nagyobb szükség volna, mint épen nálunk, és épen most. Mielőtt azonban ezt bebizonyítaná, áttér nemű átalános nézetekre, s meleg tollal előadja, miszerint, bármennyire lehessen is szónokolni a fényűzés ellen, de