Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-24 / 16. szám

lágban könyörület tárgyává. Irkon az egyetlen or- Szá°­, hol a katholikusok és protestánsok közötti különbség létezik. A bántalmak, mellyeket a ver­sengő vallásfelekezetek egymáson elkövettek, min­denütt feledvék és megbocsátvák, migmi balgatagok az Őrült álbuzgalomtól izgatva,pártos dühöngései foly­tonos viadalokban rohanjuk meg egymást,s igy ön bűn­ünk által odajutunk, hogy hazánk, vérezve s­zer­tetépve elleneink által könnyűden letiportatik. Mi ma­gunk a világ legnemesebb szigetét megalázás és szenvedés gyűlhelyévé változtatjuk, a gondviselés szándékai ellen cselekszünk, s összeesküszünk, hogy Istennek üdvös czélzásait megsemmisítsük. (Hangos, akartalan javallási kitörés. — A főbíró nyilvánítja, hogy a teremből a hallgatókat kikü­l­­dendi, ha még egyszer illyen a törvény által tiltott félbeszakasztás történendik.) Irhon 1782től fogva gyorsan haladott a szabadság megnyitott pályáján. Pitt és Dundas bemenetet engedének neki a parla­mentbe s az 1798. lázadás nélkül, mellyet O’Con­nell mindig őszinte rosszall, a katholikus kérdés akkor mind a két párt megelégedésére oldatott vol­na föl. (Vége köv.) SAJTÓ-OK. Parlagi eszillék.. I­gény­te­len n­éz­e­tek, szerénytelen tervek a függőkérdé­sek, s az országgyűlése körül. Irta egy Conservativ. Első füzet. Pest, 1843. Länderer és Heckenast intézetéből. (Folyt.) ,IV. M­e­g­y­ei z­a­v­a­r.4 Szerző a megyei za­varok fölött nagyon is cathegorice mondja ki véle­ményét, mellyel egyértelemben teljességgel nem le­hetünk. Szerinte a megyei zavarok korlátozására nem létezik más mód, mint a megyék elrendezése, mellynek fő feladata volna a magyar köznemessé­get a tanácskozási jogtól tökéletesen megfosztani , s a választásoknál is némi qualificatiok alá vetni. Hogy ezen túlságos aristokratikus eszme viszhang­­ra nagyon keveseknél talál, s népszerűvé talán soha sem is válik a mostani monarchico-democrati­­cus század tendentiái mellett,­­ nagyon termé­szetes , és kivált hazánkban, hol a körülmények azt legkevésbé teszik lehetővé és czélszerűvé , — s ennek megtartására röviden a követk. két körülményt elégnek véljük kiemelni: sör A megyék rendezése — kivált olly alakban, miként azt szerző javasolja — al­­kotmányos békés reform utján ki nem vihető, mert a köznemesség jogainak illy csonkításába soha bele nem egyeznék; hogy pedig haladásunk egyedül csak alkotmányos eljárás által történjék, úgy hisszük mindenek fölött érdekünkben áll. Bár körülménye­ink még nem ollyanok , hogy nagyobb szám­i ide­gen elemek bevételével alkotmányos állásunknak szilárdabb állást biztosíthatnánk — mert még az áta­­lános ,népképvis­ele­t 4 órája nem ütött — illy nagyszerű amputatio alkotmányunk ön­föntartható­­ságának garantiáját nagyon is gyönge lábra állítaná. Igen jól látták ezt az ország rendet is, azért a me­gyék rendezése szóba sem hozatott. Szerintünk a zavarok megszüntetésére elégségesek a jó politiá­­lis rendszabályok ; a­mi pedig a megvesztegetése­ket illeti, ezeket semmiféle amputationális remedi­­umok meg nem szüntetik, voltak azok mindig és lesznek is mindaddig, míg csak ember akad, ki elég erkölcstelen azt megkísérteni, s elég gyáva vagy gonosz a kisértésnek ellent nem állani. — Sokkal érdekesebbek s nagyobb megfontolást érdem­lők szerzőnek következő V. VI. és VII. ,K­eres­ke­désipolitic­a4,Önálló kereskedés kö­rüli U­t­ó­p­i­á­k4. , V­é­d­v­á­m­i ábrándozások­ czimü czikkei, mellyeknek kidolgozására szerző úgy látszik különös figyelmet és stúdiumot fordított. Szerző e czikkeiben a német vámszövetség­­hezi csatlakozásnak apostola, s a legsúlyosabb ék­szereket hordja elő azon kétségek megczáfolására, mellyek a magyart azon csatlakozástól visszaret­tenteni állították föl; szerinte, miután az ausztriai bi­rodalom azon országok categóriájába tartozik , mellyek nemzeti nyelvben , polgári intézményekben, éghajlatban művelődési fokozatban, egymástól kü­lönböző részeket foglalnak magokban, mellyek mi­att a kereskedési politikát még azon kormányzási alapelveknek is kell irányozni, mellyek az illy or­szágok státusi életét, állodalmát, s békéjét föltéte­lezik. Magyarország ez okoknál fogva önálló ke­reskedéssel soha sem birhat, s nincs választása ön­álló vagy nem önálló kereskedési politikában, ha­nem csak a nem önállónak több vagy kevesebb hasz­not ígérő combinatio között; s ha az austriai biro­dalom jónak fogja látni a német vámszövetséghezi csatlakozást Magyarországra nézve, nem csak hogy nem nyílik több hasznot ígérő combinatio, mint Au­stria példáját követni, hanem hogy Magyarország ezt ne tegye, még csak nem is képzelhető, mert a) az austriai tartományok nem tartoznak politikailag Magyarországgal egy kereskedésileg Porosz sat. országokkal más rendszerhez. Ez a státuséletben hosszára kivihetetlen anomália volna, b) Jelenleg a vámok által indirect adó alatt vagyunk. Ha a német vámszövetségi sorompók a magyar határszé­lekhez létetnének által, akkor idegen országok javára adóztatnánk, mi újabb anomália volna, sér­tené a nemzeti érzelmet, és kivihetetlen. Így tehát nincs egyéb hátra, mint a német vámszövetséghez csatlakoznunk, s ez esetben igen természetes, hogy az ,önálló kereskedés a reánk magyarokra nézve utó­pia, s a védvámrendszer ábránd. És ez lehető leg­­összevontabb kivonata szerző véleményének, mel­lyek valódiságát több itt általunk hely szűke mi­att föl nem hozatott jeles ékszerekkel támogatja. Szabad legyen most szerző véleménye fölött néhány szót elmondanunk.Bár­mennyire nem osztjuk is szerző­nek azon véleményét, hogy a német vámszövetséghezi csatlakozásból m­illy roppant anyagi és szellemi haszon hárulhatna reánk, s miként ez­által sem nemzetiségünk veszélyeztetve , sem a magyar műipar keletkezése lehetlenítve teljességgel nem volna, s bármennyire szeretnénk is annak c­áfolatába bocsátkozni, azt jelenleg rovatunk szűk köre miatt nem tehetjük, s inkább föltegyük— bár meg nem engedjük —hogy szerzőnek igaza van, annál is inkább, mivel állí­tásainak egy másik része sokkal inkább fölhi c­á­­folatra bennünket. Szerző ugyanis státusjogi szem­pontból akarja mintegy azt bebizonyítani, hogy a magyarnak önálló kereskedése nem lehet, mert ez az összes birodalom érdekével könnyen ellentétbe jöhetne, és akkor Magyarorszg érdekének minden e­­setre az összes birodalom érdeke alá kellene helyez­tetni. Szerző itt igen nagy, s a lehető legveszedel­mesebb tévedésben van, miután a kérdést a gya­korlatról a jogok mezejére vitte át. Ha azt mondja vala szerző , hogy ha a magyar kereskedés érdeke a birodalom több országai kereskedése érdekével ellentétbe jönne, akkor a magyar érdek— de fa­cto — alá fog rendeltetni a többi országok érdeké­nek, azt könnyen elhittük volna, de miután olly ki­tételt választott, hogy alá kell rendeltetni, ezt úgy vesszük, mintha — de jure kellene aláren­deltetni , a­mi az előbbitől nagyon is különböző, és épen azért kell minden igyekezetét arra fordítani nem­zetünknek , hogy valaha önálló kereskedése lehes­sen, s megszűnjék lenni, mi jelenleg de facto — azaz : csapra ütött hordó s jogait, mellyek őt is­teni s emberi törvények szerint illetik, főn tudja tar­tani idegen érdekek ez ellenében ; meg fog-e ez és mikor történni, az más kérdés; de a körülmények előtt — mielőtt a küzdelmet ellenük megkisértenénk — gyáván meghajolni nem egy szabad nemzet tulaj­dona, s a­mellyik ezt tenni tudná, nem érdemes a nemzet nevezetre. Igaz ugyan, hogy ha az austriai birodalom egy része — a mi úgy hisszük több o­­koknál fogva nem fog egy­hamar megtörténni, a német vámszövetséghez csatlakoznék , nem kis di­lemmába hozná a magyart; azonban reméljük nem­zetünk jobb geniusa nem engedné meg azt, hogy talán egy pillanatnyi mutatkozó csekély haszonért, nemzetünk jövőjének nagyobbszerűségét föláldoz­nánk. Ez okból mindenek fölött szükséges népne­velésünk — a már félőbb megmondottaknál fogva — és belkereskedésünk lehető előmozdítása , mielőtt önálló külkereskedést kezdhetnénk , mert csak így tehetünk e nemben idővel valami nemzethez érde­mest , és egyszersmind érdekest; mert hiába „vana sine viribus ira,44 de azért nem következik , hogy mivel — talán — most a körülmények hatalmán erőt nem vehetünk, még a jövendő reményeiről i­s mond­junk le , hanem következik igenis az , hogy min­den módokat elkövessünk, azon körülmények legyő­zésére, mellyek gátolják azon czél elérését, m­elly egy nemzethez illő és hasznos is. Ez okból önálló külkereskedés utáni törekvését nemzetünknek, a­helyett hogy az ábrándok közé soroznánk, inkább minden czélra vezető úton és módon pártolni és é­­leszteni polgári kötelességünknek tartjuk — annál is inkább, mivel e tárgyra nézve meggyőződésünk­kel ellenkezik azon hit, hogy a birodalmi kormány­t vagy amaz országot egy másiknak javára keres­kedési viszonyaiban — egyébként mint kölcsönös egyezkedés útján — korlátozni jogai közé számít­hatna. A­mennyiben különbözik — a fölőbb mon­dottak szerint — véleményünk szerzőétől, az em­lített czikkekben foglalt állításokra nézve annál in­kább megegyezik a következő Vik­ik, IXik és Xik ,U t­a­k ,4 ,S i m i 1 e4 és ,P­é­nz4 czimü czikkekben foglalt nézetekkel. Ugyanis szerző, miután a csinált ut, folyó vizi, tavi, vagy csatornás hajózás és vas­pályáról , mint a közlekedési eszközöknek három neméről , mellyekről eddig szó lehet , elmond­ja — haszonvehetőségi szempontból tekintve — véleményét , hazánk jelen körülményeire alkal­mazva , midőn nálunk úgyszólván a természeti állapotban­ kiemelkedés körül forog legfőképen csu­pán még a kérdés s leginkább belkereskedésünk lehető leggyorsabb és legczélirányosabb kifejtésén kell törekednünk — a vaspályák fölött a kő- és vizi utaknak adja az elsőbbséget, s igen jól meg­jegyzi, miszerint meglepő jelenet hazánkban,hogy az agitatio rendszerint olly tárgyakra van irányoz­va , mellyek a teendőségek sorában vagy aláren­delt szerepben tűnnek föl, vagy pedig merőben va­­lósíthatlanok a jelen pillanatban, mellyek eléggé mutatják , hogy a valódi agitátor, ki a roppant töm­kelegből ki tudná ragadni a legkorszerűbb tárgya­kat , és mellettük sükerrel tudna agitálni, még nem született meg. Az utak csinálását szerző — miu­tán uj szükségek és intézkedések uj eszközöket, uj organismust, xis eljárási módokat kívánnak — egy olly hatóságra kívánja bízatni, melly kirekesz­­tőleg ezzel foglalkozzék, s mellyhez az építészeti kormány is több értelmes egyénekkel megtoldva, hozzá kapcsoltatnék, nem különben az országos pénztári személyzet és minden közhatósági mérnö­kök, de a mellett ezen hatóságnak belátására bí­zatnék , ha szükségesnek látja , idegen technikuso­kat is alkalmazni , azaz országos rend szerint men­ne az egész. A tt­csináláshoz megkivántató mun­kák közöl hazánkban a közmunkát kizárni nem le­hetvén ez a nemesek által is minden különbség nél­­kül létem­i törvény által határoztassék. Az utak kö­rüli cselekvési kört, a jelen körülményekben fek­vő okoknál fogva, következőleg tűzi ki szerző: „nagyszerű és átalános, az egész országot behá­lózó kő-ut-rendszer, víz-szabályozások, hajózás-elő­mozdítási és áradás-gátlási szempontból. Dunát a Ti­szával összekötő csatorna, fiumei kikötő-javítás, Ludovica-út megszerzése és két vasút, egyik az al­­dunától a magyar tengerpart felé, másik Pesttől Debreczen felé , de ezen utóbbiak csak azon hy­­pothesisban, ha sikerül olly combinátiokat fölta­lálni, hogy ezek a kőuti és viz-szabályozási mun­kák mellett építtethetnek.44 (Vége köv.) Oliver. 129 LAPYIK§61. Jelenkor (i. e. 151. sz.) Irányczikkében „Igazolás és kibékülés 44 czim alatt Varga Soma hatalmas bókokat csap a P. H. szerkesztőjé­nek . a­honnan ered illy hamar e szélfordulat, azt legjobban mindenesetre V. S. úr tudja, s mi elég szerények vagyunk titkaiba magunkat befurni nem akarni. Olivér: Világ (i. e. 15 i. sz.) Irányczikke „Status és Egyház II.44 K. I. úrtól e tekintetben — meg kell vallanunk — kissé kimerítőbb és élénkebb ér­tekezést szerettünk volna olvasni, annál is inkább, mivel más , kevésbé köréhez tartozó tárgyak fölött is derék értekezéseket irt rala. K. I. úr jelen érte­kezésének eredménye az , „hogy a kölcsönös bizo­­dalom, és egyetértés virágozhatik a státus és egy­ház között, csak mindkettő saját jogkörébe vonul­jon , s hogy mindkettő érdeke sürgetve követeli e jog és szeretet állását az emberiség, s polgári tár­saság javára megőriztetni44; ezen eredmény azonban nincs világosan, s eléggé kapacitálólag kimutatva. Oliv­ér, Pesti Hírlap (32 bik sz.) Vezérczikke ,,Magyar gazdasági egyesület II.44 Érde­kes bevezetésében előadja szerk. it miszerint nincs tartomány egész Európában, hol az okszerű me­zőgazdasági ismeretek terjesztésére nagyobb szükség volna, mint épen nálunk, és épen most. Mielőtt a­­zonban ezt bebizonyítaná, áttér nemű átalános né­zetekre, s meleg tollal előadja, miszerint, bármen­nyire lehessen is szónokolni a fényűzés ellen, de

Next