Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-04-17 / 31. szám
NEMZETI ÚJSÁG HAZAI és KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitá Kultsár István táblabiró, fiadja Özvegye. Harminczkilenczedik. év. 31. szám. Pesti Szent-György hó 17én, 1844. TARTALOH. Hazai napló. Kinev. Névvált. Országgyűlés (135 orsz ülés). Korunk ügyei. (Nevelésügy. I)Felelet a telekdij iránt. Pest megyei közgy. (a vallás tárgyában érkezett k. leirat). Vd. lev. Krassóból (közgy. az országgy. ifjúság kihágása jigyébeni k. leirat, a zsidók, hatósági lev.) , Bergból (közgy. a m. nyelv jigyébeni k. leirat, népnevelés , országgy. költségek, verificatio, kereskedelmi társulat, k. városok , lestgyakorló iskola). — Bel- és k . f. telegraph. Külföldi napló. Aldunai tartom., Austria Portugallia. Spanyol-, Angol-, Német-, Görög-, Törökország. Asia. Sajtó-őr. Történeti könyvtár. Lapvizsga. Világ. Terftalgáal terem. Ikervárosi hirnök. Nemzeti színészet Posonyban. Nyílt levél a Honderűnek. Társ. és int ex. fel. a magyar academia, m. gazd. egylet, és nem.színház részéről. HAZAI RAFIJO. Kinevezés, a cs. s ap. kir. Fölségi a zágrábi kir. academiában a marhesis tanítójává Péter Kajetan szép mm. és bölcsészeti tanárt méltóztatott, legkegy. kinevezni. Névváltoztatás, a cs. 8 np. kir. Föls. kegy. megengedni méltóztatott, hogy Eördögh Alajos és gyermekei ennekutána Ábrányi vezetéknévvel élhessenek. Országszülés. cxxxv. ülés a fő-RBnél. A főrendi tábla ápril. 11 én kezdi meg üléseit. Ezen 1351k országos ülésben Zarka itélőmester fölolvasá a főrendek válaszüzenetét a királyi városok rendezése és szavazata tárgyában , a munkálatban tett változtatások azonban terjedelmességek miatt felolvasás nélkül kéziratra bocsáttattak. Ugyanezen ítélőmester olvasó a KK. második üzenetét a börtönrendszer tárgyában Szél olvassa a KK. izenetét az évenkénti országgyűlés iránt a fölírási és törvényjavaslattal együtt, és egy más szenetet a Hajdú és Jészkun kerületek rendezése tárgyában készültet az abban tett módosításokkal együtt s mind ezek köziratra bocsáttatván, a legközelebbi ülések tárgyául ő fensége a városok iránti válasz izenetet s módosításokat tüzé ki. Honunk ügyei. (Nevelésügy. I. Népnevelés és népnevelés! ismert szavak , mellyek honunk minden szögleteiből visszhangoztatnak. Az időszaki sajtó minden organonai ezerszer ismétlék annak szükségét, hisz az a nemzetéletnek alapja, de hogy a dolog lényegében mélyebben ereszkedtek volna, egy pár czikket kivéve, arról tudomásom nincsen. A Nemzeti Újság egyik fő föladása e tárgyat is bővebben megvitatni, és épen azért e szerény sorokat is azon lapnak ajánlani bátorkodóm. Midőn a múlt évi 90. számban egy iskolai próbatér fölött észrevételemet közlöttem, s az iskolák körüli bővebb nézeteimet ígértem, a t. szerkesztőség szíves volt azon ígéretet egy észrevétellel kísérni, hogy azt szívesen fogadandja, és ime félév lefolyta után szavam beváltom. Távol legyen tőlem azonban, hogy én kinek hivatási köre csak szakkorlátok közé van szorítva, tekintélyes és nagy tudományi férfiak előtt mintegy szövétnekét előre hordva Útmutatóul föllépjek; nem, soraim szerények, csak olvasást és figyelemre méltatást kérnek, mert gyakran a legegyszerűbb odavetett eszme nagy találmányoknak kezdete; a napsugár hét szinénének föltalálása is csak gyermekjátéknak eredménye. Milly állapotban vagyon nálunk az iskolaügy ? — Ha körül tekintünk e széles hazában, kevés helységet lelendünk, melly iskolával ellátva nem volna. Az egyháziak, kiket dicső királyaink és magány személyek több jószágokkal megajándékoztak hivatásukat érezvén, igen nagy áldozatokkal járultak az iskolák fölállításához ; miért hála és köszönet nekik, mert nálok nélkül népünk mi volna? Nyolcz század múlt el s ők nemcsak alapitói de igazgatói is valónak az iskoláknak; azonban az egyháznak annyira ellenséges korszellem a népnek nevelését az egyház kezéből kiragadni s idegen az egyháztól egészen különböző elem kezeire bízni törekszik. Tanácsos és kivihető-e ezen terv? megegyezik-e az igazsággal ? lássuk előre, azután menjünk át másokra. Mindenek előtt keressünk a történet adataiban némi fölvilágosítást. Reformatio előtt senkinek sem jutott eszébe e jogot az egyháztól elvonni, sőt még azután maguk a protestánsok leginkább védték iskolai oktatásuknak szabadságát. Az 1674dik évben egy superintendens (Nifantus zu Bielefeld) maga írja, hogy a kath. püspökök joga: jus instituendi scholas praefecturasque scholarum, és hogy ők praedicantes et scholarchae. A wesztfaliai békekötés a némethoni kath. iskolákat kiveszi a protest. felügyelés alól: „Catholicis reservatur cura scholarum suarum,“ és viszont ha valamelly prot. fejedelem kath. egyházba visszalép, megszűnik prot. tanítókat választási és iskolákat igazgatási joga, mire egy külön prot. consistorium rendeltetik. Nemcsak némethonban de másutt is elvül állíttatott föl, hogy az iskolák kormányoztatása az egyh. joga, kivált vegyes vallási tartományokban, miután egyik felekezetnek a másiknak nevelésébe befolyni nem lehet, mert ez, és a vallás karöltve járnak s miilyen az első, ollyan a másik is, és viszont, ugyanazért honunkban is leginkább a protestánsok minden befolyástól menten kívánók tartani iskoláikat s azt nemcsak békekötések; de az 1798. 26. tcz. által is biztosították magoknak, és midőn legújabban nemes Somogymegye a pesti protestáns iskolát nem pártoló, hanem fölszólító a protestánsokat, hogy egyesüljenek a kath. egyetemmel, Kossuth Lajos ur lapjában azt felelé, hogy az nem lehet mert iskoláik függetlensége szabadságuk palládiuma. Ezen elvtől Európa még eddig el nem távozott, Franczhont kivéve, de ennek következményeit majd tovább fogjuk fontolóra venni. Már tehát lehet-e a magyar kath. egyház kezéből az iskolák igazgatását kivenni ? Az ország ha igazságos, azt nem teheti, mert az egyházjogait tisztelni fő kötelessége. Nem akarom ugyan azt állítani, hogy a honnak nincs joga a nevelésre fölügyelni; van, nemcsak joga, de kötelessége is, hanem vannak bizonyos határai is, mellyeken túllépnie nem szabad, mikről majd tovább. Igazságos volna-e azt mondani: igaz ti építettétek az iskolákat, de ezek többé a ti igazgatástok alatt nem maradandnak ? S kire bizatik az igazgatás? egy bizottmányra? de hogyan rendelheti el az iskolákat nevezetesen a katholikusokat egy bizottmány, mellynek tagjai más vallásfelekezetbeliek? nem volna-e ez legnagyobb sérelem az egyházra nézve? Nem az egyház azt nem engedheti, különben önmagát tagadja meg; nem is mondja senki, hogy az csak a népiskolákra nézve álland, mert épen itt kell az egyháznak leginkább fölügyelni, s hogyan engedhetné ő, hogy gyermekeit általa nem választott, vagy még épen más felekezetű tanító oktassa, hisz kinek kinek anesze mondja: „ha nem tehetsz valakit veled egyértelművé, vezesd őt iskoládba.“ Úgy történt, hogy rövid idő alatt Sileziában 140 kath. templom fölöslegessé vált. Leginkább látta azt az angol főegyház, és azért minden erővel ellenállt ezen revolutionáris elvnek; s midőn 1838. évben a kormány az iskolákat az egyházi fölügyelés alól kivenni törekedett és már sok pénzt mesterképző intézetekre fordított, a fölsőházban az akkori nagy tudományu londoni püspök, leycesteri és canterbury-i érsek az egész főegyh. nevében hatalmasan fölszólaltak , és a miniszeri indítványnak ellenmondottak, mert az ezen elvbe ütközik: „hogy a főegyház egyedüli tanítója és egyedüli nevelője a népnek.“ És az ang. kormány sértetlenül hagyá e jogát nem csak a fő, de a kath. egyháznak is. Mit akkor az angol főegyház tett, azt tenni kötelessége most a magyar kath. egyháznak ; a kormány érdekében pedig fekszik az egyház felszólalására figyelmét fordítani! Mert az egyház csak fontos okoknál és azon kötelességnél fogva, mellyel nemcsak a vallásnak, de az állodalmi jólét előmozdításának is tartozik, teszi és teendi azt. A történet legjobb tanító s az bizonyítja, hogy az iskolák az egyh. fölügyelése alóli fölszabadítása előzménye volt a vallástalanságnak, előpostája sok nyugtalanságnak. Ne legyünk mysteriosusok, lépjünk föl minden tartózkodás nélkül ha az igazság és jólét ügye kívánja. A megpendített elv revolutionalis elv, és elvettetésére elég azon megjegyzés, hogy annak bölcsője az „addresse-bureau”, az „addresse-comptoir“ mellynek feje d' Alembert volt, vitézi pedig és hirdetői Dusquesnoy és Mirabeau oeconomisták tásulata és Weishauptnak ,ordo illuminatorunéja, melly társulatok elve milly részt hoza egész népekre jól tudjuk, ezt tagadni nem lehet. A népek az idők eseményei által okultak, és sok kormányok, mellyeknél azon nevelési elv némi viszhangra talált, az oktatást az egyháznak visszaadák. Westfaliában Jesuiták után még egy ideig az egyház nevelé a népet s az akkori kor ivadéka még most is szép tanúja az egyházi nevelésnek, újabb időkben azonban provinciális iskolai collegium (Provincial-Schul- Collegium) fölügyelésére bízattak az iskolák, melly collegiumnak feje egy prot. consist, ülnök s egy referens; de a hiány tüszint szembe ötlött, az óhajtás közönségessé vált, hogy az egyháznak kellő befolyás engedtessék, és a ministerium kimondá az elvet ,hogy az egyh. és iskolák közötti összkötést föntartani szükséges.“ Az újabban bevégzett ministeri országgyűlésből egy kérelem intéztetett a királyhoz, mellyben az foglaltatik, mit a katholikusok érdeke az iskoláknál kíván, és bár a gyűlés tagjainak nagyobb száma protestánsokból állott, még is a kérelem 53 szóval 11 ellen keresztül ment. (II.—P. Blätter XI. B. 10. II. p. 601). Austriábaz sok évig, bár nem egészen de még is nagy részből gyakoroltatott az említett elv, de a legutóbbi időkben átlátta a kormány, hogy csak az egyház segíthet azon, mi még hiányzik s múlt évben bocsáttatott a püspökhöz egy ren-