Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-18 / 40. szám

nak talált irata okozá, mellyet az idegen honi esz­­mékkeli megbarátkozás vétkes szüleményének tarta­nak ; vagyontalan oroszokra nézve a külföldre uta­zás ezentúl majd nem lehetlen lesz. Pet H Ilirlap. (35 ak sz.) Vezérczikke ..Még­is fiumei vasút.“ Jelen vezérczikkben szerk. ut előadja, miszerint: minél többet gondol­kozik hazánk fölvirágzásának kellékeiről, annál erősebbé válik benne a meggyőződés , hogy a bel­­kereskedési forgalom élénkítésén, s e végett ez idő szerint a pest-debreczeni­ vasúton, mintegy egész út­hálózat közép­vonalán kívül , a magyar tenger­­partok­ független, folytonos, és akadéktalan köz­lekedés — vagy más szavakkal a fiumei vasút — az , a mire minden magyar polgárnak , olly férfias szilárdsággal kell törekednie, kell küzdenie, mint küzd az ember ott, hol élet halál forog kérdésben. — Meleg érzettel tekint ugyan szerk. ur , a fölső­­séges Dunára, de ki teheti, hogy a Dunának ka­pu kulcsa azon kezekben ne legyen , a mellyekben van ? s mellyhez ez okból nem köthetjük magyar­hon tengeri kereskedésének egész jövőjét. Méltá­nyolja a száraz földek­ könnyebb közlekedést is —é s igy a pest-bécsi vasutat — mellyen eljuthatunk ugyan Bécsig Ausztria piaczára , melly szép és gaz­dag — de csak egy tartomány , holott a fiumei vas­úttal , a tengerpartra, a földteke küszöbére jutunk, honnan nyitva áll előttünk a világ. Nem méltányol­hatja egyébiránt azok véleményét, kik a Száva és Kulpa folyókkal állnak elő — mondván — minek ott vasút, a hol folyam van; nem méltányolja pe­dig azon okból; mivel semmi hydrotechnicus mes­terség azt nem teheti, hogy a Száva törökhatárszéli folyam ne legyen, s a törökhatárszél holnap tudjuk hogy kié lehet, — és vágjuk bár el e folyam rop­pant kanyarulatát csatorna által, melly Eszéktől vagy Vuko­vártól egyenesen Bródba vezet, megtehetjük e azt, hogy elég viz legyen nyarat szakán , a válto­zékony vízállást, mindig kedvező fokon tartjuk, a sok hegyi patakokat eltávoztassuk , a zablátlan bos­­nyákhon kedvetlen szomszédságát tova szorítsuk , s a kereskedőnek megmondani tudhassuk, hogy jövő aratásunkból vett búzája három, vagy kilencz hó­nap alatt érkezik e meg a magyar tengerparthoz ? Mindezek világosan azt mutatják , hogy Fiuméhoz vasút kell, mellyen nem idegen speculatio , nem a mienkkel ellenkező érdekek , hanem mi magunk s nemzeti érdekeink rendelkezzenek. Ezen vasútnak czélja nem lehet közvetlen jövedelem, hanem a lehető legolcsób szállítás,mert annyival többet kap a termesz­tő, minél olcsóbban biztosabban és könnyebben szál­líthatja vett terményeit a rendelt helyre a kereskedő. Ezen olcsóságot pedig másként el nem érhetjük, mintha nemzeti közköltségen építjük a vasutat, mi­vel ha privát nyerészkedőkre bízzuk a fölépítést, akkor azok azon lesznek, hogy mentül magasabb­ra rugtatván a szállítási bért, annál többet nyerhes­senek , melly nyereségük minden esetre a termesz­tőzsebéből kerülne ki. Ellenben építse föl az ország a fiumei vasutat, ő bizton mondhatja, hogy a szál­lítási bér— midőn most 1­0. 30 krba kerül —pél­dául 45 krlessz, s ebből még­is be fog jöni an­nyi jövedelem, mennyi a vasút kezelésére, tatarozá­sára és föntartására elégséges , a státusnak pedig több nem kell, mert ő roppant jövedelmet húzott az által, hogy a kereskedő a termesztőnek minden mérőnél tán fél forinttal többet adhat; hogy a bánáti búzával nem fog elöntetni a fölső vidéki termesztők saját piacra, mert a tengerre könnyű és olcsó ki­vitelt talál, hogy a Tisza termékeny vi­dékének kifolyás nyílik , és a szembetűnő jótékonyság fölgyűrűzendik , egész az éjszaki h­egy­­lánczolatig. (? ? ?) És ez nemcsak a gabnánál lesz így, hanem a kisebb nagyobb mértékben egyebek­nél is: gyapjú, bor, dongafa, repere , hamuzsír, viasz , rongy és száz más, még alig névről ismert ágazat, mind jövedelmezőbbé válik általa. Ezen thesisnek igazságát egy nevezetes tekintély — ma­ga a kereskedelmi tárgyakban munkálkodott választ­mány is, nagy fontosságú jelentésében elismeri, szin­tén az országos költségem építésnek adván min­denek fölött az elsőbbséget, mivel teljesen szaba­don , a kérdéses vaspálya iránt csak akkor lehet rendelkezni, ha az egyenesen közállományi költ­ségen építtetik. Csodálkozik azonban szerk. at, hogy az említett választmány illy nyilatkozata után, hogyan adhatott olly javaslatot, miszerint: az or­­szág költségein építést , törlesztési föltétel mellett , az országos pénztár jövedelem forrásainak alap­jára, fölveendő országos kölcsön segedelmével, csak azon esetre indítványozó , ha az országgyű­lés berekesztése után bizonyos határidő alatt , szinte javaslatba tett föltételek mellett, magány­vállalkozó nem találkoznék ; annál is inkább nem találja pedig az előbbi véleménnyel öszhangzónak, mivel —­ ha magánvállalkozó nem találkoznék—ezen javaslat szerint is országos pénzalapról minden esetre kellene rendelkezni , s így semmi ok nincs, mi­ért ne lehetne az építést is haladéktalanul megkez­deni , mi­után világosan ki van mondva , hogy az ország ezen vaspályával teljesen szabadon, és megszorítás nélkül, csak úgy rendelkezhetik, ha maga fogja építeni. Leginkább tartott pedig attól szerk.­nt , hogy ezen javaslat következtében mie­lőtt a törvényhozás , ez érdemben valamit határoz­na , s a fiumei vasút létesítését minden esetre biz­tosítaná , akadandnak, s és a magyar tengerparti érdekek természetes vetély­társai, sőt ellenei, kik a vállalatra ajánlatot fognak tenni, s ajánlatuk által a nemzet érzelmeire speculálva, a szükséges pénzerő elrendezését , még születése előtt megö­­lendik ; a fiumei vasutat, s vele a magyar tenger­parttal­ szabad és független összeköttetés eszkö­zeit körmeik közé keritendik, s azt aztán, vagy épen nem, vagy legalább nem egészen Fiuméig épitendik föl, s minden esetre akkint kezelendik , hogy a magyar tengerpart, sírva nézend azon vas­útra , mellyet az ő felvirágoztatásának színe alatt, az ő romlására vezettek. És mitől tartott, már kezdeteire is kezd teljesedni; vége is okvetlen be­­teljesendő , ha csak a nemzet el nem határozza ma­gát , e beláthatlanul fontos ügyet nagyszerű nem­zeti szempontból fölfogni, s a hálóba kerüléstől magát bölcsen , férfiasan meg nem óvandja. Íme a magyar tengerpartnak legnagyobb ellensége a tri­­esti Lloyd Journal igazgatója, mellyben a németek nem egyszer értelem­ nélküli eszmezavarnak, va­lóságos ostobaságnak hirdetek e szavakat „önál­ló független nemzeti kereskedés“ most legközelebb egy emlékiratot keringtet közöttünk, mellyben a nevezett igazgató —­ Bruck Károly Lajos — a független magyar kereskedés mellett emel szózatot ; a magyar tengerpart bajnokának hirdeti magát, s az alduna fiumei vasút fölépíté­sére (4% garantia mellett — ajánlkozik. Ajánl­­kozásából azonban világosan kitetszik, miszerint az nem a jó akarat, de az ármány szinét viseli, s nem kíván sem többet sem kevesebbet kivivni , mint a triestiek fölszámithatlan hasznára a fiumei kikötőt örökre megbuktatni , az okokat mellyek szerk. urat e nézetre vezérlék — mellyet vele mi is osztunk — elszámlálva ismétli, miszerint a fi­umei vasutat maga az ország építse föl, ha pedig ez teljességgel nem történhetnék , azon esetre a magánvállalkozóktól okvetlenül meg kellene ki­­vánni, hogy ha nektek az ország elegendő biztos jövedelmet, például 5.,­a garantíroz, a szállítási bérszabályzat nem hosszú időre, hanem csak országgyűléstől országgyűlésig határoztassék, s minden három évben új vizsgálat, s szabályozás alá kerüljön. — S ollyas ki legyen a vállalkozó, a ki nem pénzbeli, hanem természetes viszonyainál fogva csalhatlan erkölcsi garantiát nyújt, hogy a vasutat okvetlenül fölépíti, — ezt pedig olly mér­tékben senki sem nyújthatja, mint maga Fiume. — Vegyék ezt fontolóra fiumei polgártársaink­at — élet és halál forog kérdésben.“ Így a P. N­. szer­kesztője: mennyiben osztjuk mi véleményét, men­nyiben nem- ugyan e tárgyban már többször nyil­­vánított véleményünkhöz híven — miután jelenleg helyünk széke miatt nem tehetjük — adandó al­kalommal közölni el nem mulasztjuk t. olvasóink­kal véleményünket, s bár t. dolgozó társaink kö­zöl szívesek volnának ugyan e tárgyban többen Megjelenik minden szerdán és szombaton , fél évi ára helyben kihordással 5 ft. postán borítékkal 6 ft.; ismeretlen kezektől bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapokat illető levelek a szerkesztőségnek czim­eztetendők. 322 nyilvánítani véleményüket, a tárgy fontossága meg­érdemli a minden oldalróli megvitatást. O­liver. 'J Társulatok és intézetek. frisaeitisk­olst. A pestbudai hangászegyesület igazgatása alatti nyilvános énekiskola részvényese­inek i. e. martiusi­. s25-i közgyűlésében előfor­dult főtárgyak következők : I.) Klesztinszky László ur , több t. n. vgye táblabirája s Abauj vgye aljegy­zője az egyesület képviselőjévé neveztetvén , az intézet g­yámolitását tárgyazó aláírási iv elfogadására megkéretni rendeltetett. II.) Jelentetett, hogy az in­tézet kézi pénztárának múlt 1843ik évi jövedelme alapítványokkal együtt 3383 ft. 14. krra — künn levő adósságai 295 ftra ,­­— költségei pedig 1521. ft 28 krra terjedtek ezüst pénzben. — III.) A hiva­talos előadásokból kitűnvén , hogy jelenleg az egye­sületi részvényeseknek csak V.God része izraelita , holott a növendékek öszves számának Vö részét iz­raeliták teszik ; s miután ezek minden valláskülönb­­ségre tekintet nélkül nemcsak az intézet minden kedvezésében többnyire ingyen részesülnek, hanem az izraelita részvényesek csekély száma miatt ke­resztény részvényesek által kényteleníttetnek díjnél­­küli fölvételre at­állítatni : az izraeliták pesti köz­sége ezen intézet pártolására újólag fölszólitatni ren­deltetett. — IV.) Az eddigi igazgatók s pénztárnok hivataluk viselésére további egy esztendeig megké­rettek. — V.) A növendékek számára egy elemi magyar kézikönyv kiadatásának eszméje megpen­­díttetvén , miután az intézet fönntartása rendes jö­vedelmei által mind­eddig biztosítva nincs, és illy kézikönyv kiadatása a pénztár tetemes áldozatát kí­vánná , ezen indítvány m­ég most bővebb megfon­tolásul vétetett. H­irdetm­ény. A m­n, m. k. kincstár rendelése következtében folyó év május hó 29-én Sziget koronái mező­városban t. Mármaros vármegyében helyezett kir. kamarai igaz­gatóságnál ; a rhónaszéki só , és víz aknából lovakkal való só és viz kihúzó (gépely intézet) 1844. év nov. tső napjától kezdvén ti. egymás után f. évre árverés utján ha­szonbérbe fog adatni, úgy hogy az illető haszonbérlő köteles legyen e végre 32 hám­os , és 2 tartalék lo­vakat és igy ös­­vesen 34 lovat az árverésnél megál­lapítandó bérért tartani. Által adatnak a haszonbér­lőnek ezen intézethez tartozó egy nagy ló istálló, széna és 7'-K tartó pajtával, az ő kocsisai számára egy kő­ból épült alkalmatos lakház istállóval , szeker­es faszámér­y és egy konyhakert, körül palánkolt nagy udvarral , a lovak legelésére pedig 60­­0­0 öl­ből álló rét. Ezenkívül a haszonbérlő és kocsisai szá­mára évenkint 20 kubik él kemény tűzi­fa, és maga házi nép a , és 16 gépelyes kocsis szükségeikre fejen­ként 15, font a gépelyes lovakra , és két fejős mar­hára pedig évenkint egy egy darabra 6 font só ingyen fog adatni. Úgy nemkülönben a haszonbérlőnek által adatnak a szomszéd F. rhonai határban Héra és Optsina ne­vezetű mint egy 124. urb. szekér szénát megtermő uradalmi kaszálók évenkinti 80 p. írtban álló bérért, úgy nem különben a szükséges irtásokra , és a széna takarításra évenkint 800. jobbágy nap. 10 kr. pp. meg­váltás mellett. A kikiáltó ár egy lótól 126 pengő fába határoztatik meg. A bérleni kívánók tehát, vagyonaik jó állapotjá­ról szóló bizonyit­v­ány mellett, 10 pc- azaz 430 f. pp. bánat pénzzel ellátva, a fönt kijelölt napon és helyen tartandó árverésre , (mellytől mindazonáltal a zsidók kizáratnak) a­zon megjegyzéssel hivatnak meg, hogy írásbeli ajánlatok is elfogadtatnak, ha azok az árve­résre kitűzött nap előtt való est­éig a Kir. kincstári igazgatóság elnökségénél Szigeten benyujtatnak, és a fia érintett bánat pénzzel, vagy valamellyik marma­rosi kir. só tisztségnek , a bánat pénz lefizetéséről szóló bizonyitvánnyal ellátva lesznek, mindazonáltal megkívánt­at­ik még ezenkívül , hogy az érintett írás­beli ajánlat, azon nyilatkozást is foglalja magában, hogy a bei­leni szándékozó az árcsökkentési föltéte­leknek (mellyek a marmarosi kir. kincstár igazgató­ságánál, úgy szinte a rhónaszéki kir. sótisztségnél megláthatok) minden kifogás nélkül utig veti magét alá, mintha a szerződés a maga alá­írásával volna megerősítve. (3—3). Ték. Heves és Szolnok t.e. vármegyékben a fegy­vernek­ , gyandai és d ványai földön 6000 feles birka elfogadható, a föltételek megtudhatók Kuli fiai. László táblai ügyvédnél Pesten országút (542 sz. alat (1-3). Szerkeszti Kovacsóczy Mihály. — Nyomatik Trattn­er­ Kár­oly­­ betűivel, uri-utcza 453. szám.

Next