Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 10. szám

mal a­lig az alkotmány szerint számadóim fog. E gyűlés legfontosb tárgyainak egyike a jászvárosi ersenkek választása l­ernl, ki egyszersmind a gyű­lés elnöke; e választásra Dasch­koff ur bukaresti general-consul is megjelenendik, olly fontosnak tart­ják azt. — A múlt évben megürült követek helyé­re következők választottak:­lig Ghika Károly, Ghika Aleko, Kantakuzeno Szilárd, Soutzo Szilárd , Ba­­lacsano s Cresculesko,kik mindnyájan a mostani hosz­­podár s Daschkoff ellenesei. Afrika* — Abd-el-Kader jelenleg a ma­rokkói szelekre vonult, meglehet egy ideig még fön­­tarthatandja magát, mivel még pénze van: ez azon összegeknek maradványa, mellyeket hitsorsosainál a szent háború folytatására gyűjtött, most azonban ezen adózások mindig szőkébbek fognak lenni; — nem segiti-e az angol kormány marokkói ügyvivőji által a puszták fiát, azt nem tudhatni. SA*rr«-éi€. Magyar Irodalom. Irta Z­i­m­m­e­r­m­a­n­n Jakab cs. kir. tör. lov. vitéz, magyar ne­velő , a magyar nyelv s literatura r. tanítója s.s. m.m. bölcselkedés tanárja. Bécsben ára­­ ft. 40 kr. p.p. Közönséges panasz, hogy a magyar tanuló ifjúság, kivált a gymnasialis két fölebbi osztálya egy jól szerkezett magyar nyelvtannak szűkében van ; mit, minthogy kiki saját tapasztalásából tud­hatja fel, bővebben tanúsítani fölöslegesnek tart. Nem lehet tehát, a szemünk előtt álló „Magyar irodalom“ létre­jöttével szívből nem örvendnünk, annyival is inkább , minthogy szerzője a nevelési pályán már több év óta babért aratván , teljes re­ményt nyújthat, szemügyre vett munkája által a köz­vágy kielégítésére. T. szerző úr az „ifjúsá­got képző ismeretek tára“ czímű jeles munka által t. munkatársával nevét a honi iroda­lom terén már halhatlanitá, serdülő ifjainkban a tudásvágyat nem csak elősegitni, de azt kielégí­teni is törekvőn — vajha a maradhatlan s nem cse­kély áldozatba került igyekezet hőbb méltánylatot arathatott volna!! azonban Cicerónak: „justitia ni­hil expetit praem­ii“-tekint szerzőkre az öntudat meg­lehetős jutalom. Nem szándéka ref.-nek a fölebb emlitett mun­kát dicséretekkel halmozni, a derék munka azt ma­ga teendi; akarata ref.-nek csak rövid vázlatát s tartalmát a t. ez. közönséggel közölni. — Az egész munka három részre osztatik. Elsőben szól szerző általánosan a nyelv eredetéről, annak ős­hazájáról, változatosságáról, szükségességéről; innét átmegy édes honi nyelvünkre , s ennek is szükségességére és a beszéd nyolcz részét rövideden ugyan , de vi­lágosan , alaposan és ifjak tehetségéhez alkalmaz­va adja elő. — A nyelvet mondja, az emberek­nek egyes hangjai bizonyos módon rendszerezve ad­ják, és általa azon tulajdont, mellynek használata az emberi urodalomnak alapja. Az ősnyelvnek, va­lamint minden magasb miveltségnek hazáját közép Ázsia déli tájékán kell keresni Rhode szerint, más tu­dósok a chinaiak nyelvét tartják eredetinek *) mint Adelung, mások pedig Egyptomba helyezik az ősnyelv hazáját. Azonban bármint fáradtak is a tudósok az e­­redeti ős­nyelv felfedezésében, mély homály fedi azt még is, mit önmaguk a tudósok is magvallottak, nevezetesen Schlegel. — Az emberek szaporodván, ennek következtében szélesebben is terjedtek a földkerekségen. Mindenütt más tárgyakra találtak, más körülmények közé jutottak , más hangokat hal­lottak. Meg kellett tehát az eredeti ősnyelvnek vál­tozni , s igy származtak a számtalan nyelvek. Azon magas és bélyegző tulajdonok között, mellyek az em­bert földünk fölületén minden élővalóságok fölött megkülönböztetik s­őt a teremtés remekévé teszik , legnagyobb figyelmet érdemel a nyelv. Honi nyelvünkről mondja szerző : milly régi lé­gyen, ki tudja? de hogy igen régi bizonyos, mert mi, kik Ázsiából az emberi­ nem bölcsőjéből vesszük­­, eredetünket közvetlen ivadéka vagyunk a legrégibb kornak, és atyáink uj földre , idegen nemzetek közé szakadván, uj vallást, uj modort valának kényte­lenek fölvenni. Milly csoda , hogy annyi ezer viszon­tagság , és olly ellenséges körülmény közt nyelvünk még ennyire is megőriztetett. A nemzetiségnek ezen jelleme, a mivelődésnek ezen emeltyűje mármost hála az égnek édes tulajdonunkká lett.Ezen szólunk most urunkhoz királyunkhoz. Nagy részint már okta­tási nyelvvé is vált, s nagy a remény , hogy nem so­kára társalgási nyelvé is váland­ó. Második részben szól a literatura ismertetésé­ről , nevezetesen az írásbeli előadás nemeiről, a prosa, és poezis közti különbségről , a prosa tu­lajdoniról, szónoki előadás sajátságiról tudományos tollról, szónoki tökély sajátságairól, mindezeket jelesebb íróink műveiből példákkal igyekszik a szerző fölvilágosítani; ezek választásában milly finom tapinta­ta volt légyen, a darabok jeles szerzőji eléggé ke­zeskednek. Ilyen : Kazinczy Ferencz fölött tartott emlék­beszéd Kölcseynktől. Értekezés a hazafiság­­ról, Horváth Endrétől. Oktató prosa Kölcsey Kál­mánhoz. — Értekezik tovább a történeti tollról, ennek fölosztásáról a levél tollról, ennek feleke­­zetéről, udvarias levélről , tanító levélről, könyv­ajánlás — tiszti előadás — és tudósításokról, szól a költészet különbféle nemeiről, ezeket is kitűnőbb íróink jól válogatott darabbjaival fölvilágosítván, kik közöl ném­ellyeket emlitni itt sem leend fölösleges. Ilyen IV. Béla története Horváth Miháltól; Corio­­lán s a háborgó Roma Bajzától ; Tihamér Kisfa­ludy Károlytól; Abd-el-Kader életrajza, Kazinczy le­vele Kisfaludy Károlyhoz sat. Harmadik részben közli irodalmunk állapotját a legrégibb kortól fogva jelenkorig, nevezetesen a legrégibb kortól kezdve sz. Istvánig; ettől Robert Kár.-ig, Róbert Kár.tól Mátyás kir. haláláig; Mátyástól Maria Therezia idejéig; végre Maria Thereziatól a leg­újabb korig. Rövid ismertetéséül ezen érdekteljes, és a ta­nuló ifjúságra nézve igen hasznos könyvnek en­nyit elégnek hisz fel. A részletes birálás a t. kö­zönségé , mellyet figyelemmel olvasván, örömmel lepend meg minden igaz honbarátot, de kivált a tanulni vágyó ifjúságot. Részéről ref. csak azon őszinte óhajtással nyilatkozik, hogy a derék iró sok oldalú olvasatságának még több hasznos szü­leményivel gazdagítsa a még elég parlag irodal­munkat. b­g­y j­e­f. I Magyar Életképek. Szerkeszti Fran­kenburg. Második kötet. VI. füzet. Pesten kiadja Heckenast Gusztáv. Tartalma Remellay Gusztávtól: Veterani (történeti beszély.) Nagy Ignácztól: A nyárs polgár — ezt nevezhetni már azután betühű­­ségü fordításnak — (vázlat az életből.) Slavaszthy Samutól: Vendégszeretet (családrajz.) E füzettel befejezvék a „Magyar Életképek“, és helyüket az „Életképek“ foglalók el, mellyeknek kiadását is Frankenburg ur vállalta magára, s azoknak, kik még nem ismernék, ajánljuk ismerkedjenek meg velük.­­(Tudó silány tár. Közre bocsátja a magyar tudós társaság. Uj folyam VI. év. december 1843. Budán magyar kir. Egyetem betűivel. — Tartalom: Győry Sándortól: Népnevelés. III. tudományok a humanismus. Kállay Ferencztől: Uj vélemény a szlá­vok tót nevéről. Fekete Somától: Az olasz iroda­lom történetei. A történeti tanulmányok haladása s állapotja Németországban 1840. évig B. Litera­tura. Criticai szemle. »Jelenkor, Világ, Festi Hírlapnak főczikkei nincsenek. Hon és külföld (i. e. 8. sz.) Harris ka­pitány tudósítása Abyssziniáról. Nemzeti társaskollá (i. e. 4 sz.) „A vén Márton“ (beszély) befejeztetik; a mennyi­ben e beszély eredeti , örömest lehet némelly hiá­nyait elhallgatni, hihetőleg fiatal szerző, idővel ma­ga is megismervén azokat kerülni fogja. —„Visz­­szatekintések az 1843­. évre. Anglia“ né­melly egyoldalúságot árul el. Szegély (I. évi 9. sz.) Erdélyi folytatja érde­kes töredékeit a népköltészetről; hisszük vizsgála­tai s jegyzetei tovább terjednek. — Szinte Erdélyi­től: „Sírjában az anya“ (Dán népballada) igen kön­nyű nyelvezetű költemény. —­ „Bánvölgy“ (népis­mertetés) Palóczy Ábrahámtól. — E szerint a lap mind a három száma a népnek és népről szól, ez úgy látszik egy kis tapintat-hi­ány ; de nem árt, mert szükséges és kívánatos népünket jól ismerni, s ez által lehet majd sok balítéleteket gyököstül kiirtani. A népben van a nemzetélet, a nemzeterő , ezeket ki fej­lesz­teni, czélszerűen irányozni már egyszer ide­je lenne ; mikor a népre ügyelünk, saját javunkat mozditjuk elő , mert értelmes néppel könnyű haladás. — Apropos ! collega uram! a Merkúrról a ,Nemzeti Újságban­ olvasott valamit; mi megvalljuk pedig, hogy ez egészen új előttünk, s még magunk sem ol­vastunk semmit. De ugyan hogy is mondhat kegyed ollyas­? — mi e fényes csillagot haladni engedjük és tökéletes szerencsét kívánunk neki. Életképek. Második füzet. A milly édesen meglepett bennünket az Életképek első füzete, mind külső csínjával, mind belső tartalmával, s a milly örömmel jelentettük olvasó közönségünknek azt, an­nyival sajnos abban hatott reánk e második füzet, mert abban az elsőnek csaknem árnyékára találtunk, akár külsőjét akár béltartalmát tekintsük. Avagy már mindenre alkalmazható lesz a magyar szalma­tűz ? Megmaradt a finom velin papiros , de simitat­­lan . Perlaszka úr metszette ugyan a divatálarczoso­­kat , de — meg kell vallanunk — hogy ha nevét alá nem teszi a metszésnek mi, esküdjék bár­ki mellette, soha el nem hisszük , hogy az ő kezéből került, mert a metszvény inkább kezdő tanulót, mint művészt ta­núsít. Aesthetica rovatában , „Aestheticai legelek“ kezdetnek meg Beély Fidéltől, s elbeszéli azokat mi­ket Schiller sokkal szebben s terjedelmesebben, és tanulságosabban régen megirt vala. „A vak szob­­r­á­s­z“ beszély C­s­á­s­zár Ferencztől, egyedüli mű, mi e lapokban dicsérettel említhető, mint igen ked­ves beszélyke , szerző „Utazás Olaszországban44 ez. munkáját — mellyből e beszély kivéve van — nem kevéssé ajánlja. — B­érczy Károly .Három és ez. regénykéjébe nem ártott vala, ha egy kis világa is süt a költői magasabb eszmelángnak. Ezu­tán jőnek a költemények m rég pedig először is „N­é­p­­dalok44 Pet­ő­f­i Sándortól, a mellyek ugyan so­ha nem fognak a népajkán megfordulni ; s mi való­ban nem csodáljuk ha t. szerk. ur annyira retteg a versektől, midőn illy népdalok mint például: „A szerelem a szerelem , A szerelem sötét verem sat.44 küldetnek be hozzá. V a c h o­tt Sándor „Öröm vi­rága44 mint ezen ifjabb költőink legjelesbikének bár­mi csekély versbeli dolgozata , szelid méla kedves­sége által igen vonzó. Az „Ábránd“ Kalóztól — ábránd. — „Az urfi“ Alföldi életkép Gaaltól Úgy tetszik hogy a „Vén Sas44 óta melly alkal­masint vénségben gyengesége miatt lebukott, v. meg­bukott, G. urnák költői eszme rüppenése, ezen saj­nálatra méltó „Vén sas44 szárnyával bir. Ezen sze­rencsétlen urliban még csak az sincs meg, miben figyelmes magyar iró sem szokott hibázni, t. i. a szavaknak stylszerű elrendezése ; illyen például „a­rcza bár csinos, sőt i­z­l­e­­­e­s, d­e még­is póri öltözete daczára, szembetű­nőleg szép — sat.“ talán igy jobb lett volna „arcza csinos, izletes , sőt póri öltözete daczára szembetű­nőleg szép44 — comment? A „Művészet44 rovatban N­e­y egész lelkesedéssel értekezik , s elfajult korunk­nak méltó szemrehányásokat tesz. — Literatura rovatában — Őrangyal és Országgyűlési Almanach — bírálata közöltetik. — A zenészeti figyelm­ező­höz nem sokat értünk. „Nemzeti színház 44 rovatban a S­z­i­g­l­i­g­e­t­i G­e­r­ő czimű szomorú játékának he­lyes bírálata közöltetik. A darázsok csípősek. Hí­jába kezdő intézetnek sokkal kell küzdeni, s K­ran­­kenburg azok közé tartozik, ki szilárdsággal sokat ki­vitt, és nem kételkedünk az Életképekkel is győzni fog. • • • • y ö ... gy. i,'i) Talán csak a teuton nyelvre nézve. S­.eik. Megjelenik minden szerdán és szombaton , fél évi ára helyben kihordással 5 ft. borítékkal postán G ft.; ismeretlen kezektől bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapokat illető levelek a szerkesztőségnek czimezlezendők. Szerkeszti Kovacsóczy Mihály. — Nyomatik Trattner­ Károlyi betűivel, uri-utcza 453. szám.

Next