Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-30 / 70. szám

alispán, mint tisztviselő, összesen 28 évig tett polgári hű szolgálatot. Ezekben és egyebekben hű jellemrajza a szónoknak, a tisztelet, szeretet, és ezekből kelet­kezett keserv őszinte könyeit fakasztó nem csak jelen derék fiainak , t. Huszár Zsigmond érdemteljes megyei Főjegyzőnknek, és Huszár Imrének — hanem az egész megyei gyülekezetnek, mellyeket szónok azon nyilatko­zata által kívánt enyhíteni, hogy az elszenderültnek fiaiban annak lelkét, szellemét vagyunk szerencsések leír­ni. És ha a kérlelhetlen halál nem kimérvé az elhunyt­ban a bölcseséget, az erkölcsöket, az érdemeket a mú­landóság törvénye alá vonja őt, s halála illy érzékeny veszteséget okozott, azzal vigasztalja magát e nemes család, hogy olly sok kebel osztja fájdalmát, osztjuk kivált mi, kik együtt kesergő szemtanúi vagyunk a há­lás tiszteletnek, melly emlékének áldozik. Végre illy ér­telemben záró be szivreható beszédét: a hatalmas Isten hullassa a megsebesített szivekre mennyei vigasztalá­sának enyhitő balzam-harmatát, a tisztelt halottnak pe­dig adjon boldog örök életet! Milly hűn tolmácsold szó­nok az elhunyt fölötti érzelmeit a KK. és RRnek, abból is kitűnik, hogy annak emlékezetét jegyzőkönyvbe igtat­­tatni határzák, mit köztiszteletű aljegyzőnk­­. Hamar Pál ur remek tollal azonnal föltett, fölolvasott s ez köz­helyesléssel el is fogadtatott. — Ezután olvastattak az országgyűlési tudósítások, a sept. 29., october 6. és 12. k. k. leiratok. Egy szónok fájdalmasan jelenté, hogy ezen országgyűlésen, melly o­ly dús reményekkel ült össze, mind­eddig kevés eredménye van a törvényhoza­­talnak , ennek okát a kormányban kérése , s a nemzet iránti bizalmatlanságban vélé föltalálni. Azonban, midőn már sem kérelmes, sem kényszerítő fölirásokat nem ítél czélirányosoknak, a nemzet anyagi jobblétének eszközlé­sére a védegyletet ajánló. De azt felelék, hogy a kevés ered­ménynek nem épen a kormány az oka, mellynek elébe a m. nyelv és valláson kivűl alig volt valami fölterjesztve, az e­­lőbbire nézve pedig megnyerte a nemzet azt, mit századok óta óhajtott, sürgetett, hogy végre királyával magyarul be­szélhet ; a másodikra nézve is kedvező leirat érkezett. Kiemelék a képviselő tábla hullámzását a legfontosb ügyekben, midőn az egy pár voks fölötti különbséget a kormány méltányos figyelemmel kiséri, s vonakodva várja az ügyek megélését, hogy a törvények iránti kel­lő tiszteletet biztosítsa. De hisz még az országgyűlés­nek sincs vége, s reménylen­ lehet, hogy a két tábla, használni sietvén az időt, egymáshoz sokban közeledni fog, s ekkor a kormány se mulasztandja teendőit. A védegyletre nézve pedig az mondaték, hogy ezen eszme egyéb nemzetek példái szerint nem­ helytelen , s a honi ipar fölélesztésében, és a szeréntúl elharapózott divat­­ általi temérdek pénzmennyiség kiszivárgásának gátlá­sában ném­ tévesztendi hatását; azonban ennek pártolá­sa inkább kinek kinek hazafiai buzgalmára hagyandó, mint megyei határzatba vonandó; az eszme teh­át az egyletbe h­atás nélkül is egyesek által életbe léptethe­tő.— Végre némelly levelek olvastattak föl: Vas vmegye levele, hogy a balparti vasút által a jobb parti el ne mellőztessék , s igy az ő kereskedésük tönkre ne tétes­­­­sék — s ha a műipari, és kereskedelmi ügyekből semmi­t sem lenne, a katonai adó tagadtassék meg sat, tudomásul vétetett. — Némelly külföldiek honfiusitása az anyautasi­­tás szellemében — Mirbach és Buttler grófé pedig díjta­lanul határoztatott. — Pest városa egy bajnai jobbágy ügyében fog megkerestetni; ez ügy méltó fölindulást okozott némelly városi rendőrök rendetlen eljárása mi­att. A történet ez: egy bajnai jobbágy eladja marháit Pesten, és mintegy kétszáz forinttal aranyokban fizet­tetik. Később valamelly városi rendőr megpillantja a jobbágynál az aranyokat, és mint gyanús tulajdonost a városházhoz vezeti, hol attól az aranyokat elveszik, és őt börtönbe teszik, néhány napig ott tartják, vele dolgoztatnak, s végre haza bocsátják, de — aranyok nélkül. A jobbágy panaszt tesz, mire a helybeli jegyző elmegy vele Pestre, nagy nehezen nyomába jut a ke­resetteknek, és azon írnoknak , ki az aranyokat a job­bágytól elvette és azt állítja , hogy azok taulusok *) I voltak, nem hrángák. Erre a jegyző a dolgot fölebb keresi,de semmire sem mehet,a jobbágy estigi várakozás u­­tán a tanácsháznál meg nem hallgattatik , végre kivettetik. Az újabb eljárásnak és írásbeli megkeresésnek sem lévén s­ikere, most megyénk fogja a nj tanácsot megkeresni, hogy ez ügyben vizsgálatot tegyen , és a szegény ártat­lan jobbágyot minden tekintetből kártalanítsa. — Nov.27. törvényszékünk, dec. 17. közgyűlésünk lészen. HírfcV1CU­I 1VAP Sió, S spanyolország, Madrid, oct. l0én. Azon ünnepélyt, mellyel a cortes megnyittatott, nagyon eme­lek az ég ragyogó képe, az ünnepélyes menetek pom­pája s a sereg diszes megjelenése. A jelen cortesnek nagy hivatása van, neki kell a politicai viharok és súr­lódások örvényét betölteni s ezen czélra mind az alkot­mány mind a kormányzást reformálni. Az exal­adok ál­tal megkísértett lázadás, mellyben az uralgó párt fő­­tekintélyü férfiainak megölésük terveztetett, a hatósá­gok hathatós rendszabályai által meghiusittatott. A pro­­gressisták Sevillában Bulwer angol követnél kíván­tak tisztelkedni, mit ez mintegy ellenze, s nyilvános lapokban tudata, hogy Anglia minden spanyol iránt ba­rátsággal viseltetik. E magaviselet az udvarnál jó be­nyomást okozott. Az ,,Eco del Comercio“ Barcelonából pct. -ről egy iratot nyilvánít, mellyben a hatóságok által naponkint használni szokott rendszabályok fölött élénken panasz­kodik, úgy hogy a tudósító maga azon kérdést teszi: valljon alkotmányos vagy a maroccoi kormány alatt van-e, s annak bebizonyítására egy a gyárakat illető határza­­tot közöl, mellyben a többiek közt e czikket vehetni észre: „Minekutána a gyárak munkára szánvák, an­­nálfogvást azokban minden korszaki s nyilvános lapok olvasása mától fogva eltiltatik.“ A franczia ellenzéki sajtó a spanyol ügyeket harcz­­térül választó , mellyen a honi ministeri politikával vív. A „Constitutional“ és „National“ megegyeznek abban, hogy Spanyolhon tökéletes ellenlázadásban van. A „Na­­tionaF” azt erősíti, hogy az egész lényeges hatalom, mindegy akár Narvaez marad a kormányon akár nem, a camarilla kezeiben van, ez pedig az anya­ki­­rálynétől nyerte azt. Olaszország* Turin, oct. Egy tegnapról kelt kir. rendelet egész Sardiniában minden művészi s kéz­műves­­ezéseket és mesterré tétellel összekötött ne­hézségeket eltörle s meghatározó, hogy ezentúl min­dennemű kézmű gyakorlata szabadon űzethetik. Jö­vendőben egy kettős névkönyv fog készíttetni; egy a mesterek, másik a legények s inasok számára. A pol­gármester tiszte­lészen a felől gondoskodni, hogy a kerületében lévő mesterek és legények a lajstromba be­­soroztassanak. S ezen behratás leend az egyedüli föl­tétel, valamelly mesterség gyakorol­tatására. I Francziaország« Paris, oct. 19. Több lap uj megkegyelmezési híreket említ. — A Constitu­­tionel ezt jegyzi meg fölöttök : „Erősen hiszik , hogy A­u­m­a le hg menyegzője alkalmával minden statusfog­lyokra s elitéltekre kiterjesztetik a megkegyelmezés , azonban egynéhány kivétellel, kik közt Napoleon Lajos hg, Blanqui, Barbes és egypár egyéb el­ítéltek neveztetnek. A­helyett, hogy a megkegyelm­ezés­­sel igy kufárkodnak, és azt darabocskákban és csep­­penkint osztogatják , nem lenne-e Francziaországhoz méltóbb azt egészen s egyszerre kimondani ? Nincs kis­szerűbb valami, s a kegyelem fölségét semmi sem cson­kítja inkább, mint darabocskákban osztott kegyelem — ennyi az útért — ennyi az angol fogadtatásért — ennyi házasságkor. És ha csak a számadás végén az öszveg tökéletes lenne!“ Mialatt a ministeri sajtó nem minden aggodalom nélkül látszik lenni, nehogy Thiers az oct. 29-i ca­­binetet aláássa, e főellenség ellen egy balsegédre talál a „National“ban , de ollyanra , kinek segítségét nehe­zen fogja megköszönni, mert ez Thiers­et a júliusi dynastia politikájának átalános vádjával terheli. Neve­zetesen azt jegyzi meg, miszerint Thiers nem atalá kimondani a követek kamrájában , hogy Francziaor­­szágnak a szárazon,akár milly áron vásárlaná meg azt, első rangú katonai hatalommal kell bírnia , tengeri ha­talmára nézve pedig még második rangúnak sem kell len­nie. Azonban fájdalom ez vala az orléansi háznak is po­litikája , s innen ered a tengerészet jelenlegi elhanya­golása. Már R­i­c­h­e­l­i­e­u átlátta annak szükségessé­gét, XIV ik Lajos alatt pedig a franczia tengerészet na­gyon is hatalmas volt, s hogy jelenleg is a súlyegyént a szárazon föntarthassa, még mindig annak kellene len­ni. Ezt át nem látni , mondja ugyanazon radical lap , fölségsértés a nemzet nagysága ellen, s a történeti ta­nulmányok félreértése, s azért az angol szövetség ala­postól elvetendő. A m­e 111 er és S­a­n­ta Cr­uz brigádos tábornagyok, Mar­te 11 ezredes Parier a parancsnok s még más öt progressista egyén (Espartereisták), kik mint politicai szökevények a déli departamentban tartózkodtak, azon pillanatban midőn Catalóniába (oct. 1 sikán éjjel) bemenni akartak, Ceretben (keletpyrenaei departament) letartóz­tattak; ezé­ljük volt a spanyol központi mozgalmak élére állani.­­ A követkamrák elnökéül mind a kormányt mind a conservativ pártiak Dupin urat jelölték ki, miután úgy találták, hogy Sauret ur a vitatkozások igazgatásához nem igen ért. ifr. Sh­itABfin­tA* London, oct. 18. O’ Con­nell­n­e­k a dublini repealegylethez küldött irata — mellyet tegnapi számunkban érintettünk — úgy látszik egészen más fordulatot ad a repealizgatásnak, vagy jobban mondva egészen megsemmiti azt. Az öreg Dá­niel ez iratnál fogva fölhagy a repeallel, s ezután a foederalismust hirdetendi híveinek. A .Standard­ úgy vélekedik, hogy O’ Conn­ellnek ezen nyilatkozata minden akadályt elgördített, mi eddig a whigek és O’­Connell­iták közt az egyességet hátráltató, s misze­rint a whig tagok S­harman Crawford és C bar­tem­­ont lordot is oda értve azon vannak, hogy egy újabb úgynevezett,,Lichfield Pact-ot kezdeményezzenek. Ugyanezen kormánylap tudni akarja, hogy az e fö­lötti egyezkedések már több hónap óta folyamban van­nak, s Denman, Campbell és Cottenham lor­dok előtt midőn a státusperben szavaztak már tudva voltak. Az ír ügyérti küzdelem Mamiból alkalmasint újra a sz. István kápolnájába fog áttétetni, s ott a whig-kormányhatalomérti küzdelemmel ugyanazono­­sittatni. — A ,Chronicle 4 ugyanazon számában , melly­ben O’ Connell érintett nyilatkozatát közli, terjedel­mes vezérczikkben kel ki minden országegységi gyengítés s igy a foedarativ rendszer ellen is. — A leg­újabb tudósítások szerint Manóban sokakra nézve O’­­C­o­n­n­e 11 nyilatkozata nem legjobb benyomást tett, s a kedélyeket igen fölingerelte; a szakadástól tartani lehet, de még jobban lehet félni hogy a rendes izga­tás helyét majd anarchiás izgatás foglalja el. A népnek csak nem fixa ideája lett a repeal, s most alig hihető, hogy modificatiókkal megelégedjék. VjAPVIzáCSA.' IPesti MiB’lAgB. (399. sz.) „Adó és vám viszo­nyok ren­d­ez­és­e.“Főczikk T.Alól. Szerző jelen czikkét azok fölvilágositására szánta, kik semmi áron, és sem­mit sem akarnak fizetni mindaddig , mig a vámviszonyok szabályozva nem lesznek. A vámviszonyok szabályozá­sa alatt mást nem lehetvén érteni, mint azt, hogy Ma­gyarországnak a birodalom többi részeivel vámszövet­ségre kell lépni, s a vámvonalt, melly bennünket jelen­leg a többi tartományoktól elválaszt, meg kell szüntetni, vagy pedig hogy Magyarországnak a birodalom többi ré­szei irányában védvám-rendszert kell fölállítania, e két alternatíva közöl — szerző szerint — valamelyiket lé­tesíteni akarni , s az adót ellenezni — képtelenség. Mert a vámvonal megszüntetésének fő akadálya épen a ma­gyar nemesség adómentességében fekszik, mivel az ausz­triai földmivelő tetemes adót fizet, s így drágábban is termeszt, ha tehát a bevitel minden vám nélkül megen­gedtetnék , ki nem állhatná a versenyt, a­mi mind a stá­­tusterhek viselésének képességét csökkentené, mind a földművelés, mind pedig a földművelő osztály sülyedé­­sét idézné elő.­­• A védvámrendszernek feladata a pro­ductív erők fejlesztése, s főleg a műipar előidézése, hogy pedig ezt előidézhessük, szükségesek a jó közlekedési eszközök , tőkék , technicus ismeretek, s szakmai ne­velés (education professionelle); mind ezek pedig pénz nélkül nem létesíthetők: ergo — a többi magától követ­kezik. Olivér: Igazit­ás. A tegnapi sz. ,Korunk ügyei 4 rovat 2. sor. n i s d­o in helyett, olv. wisdom. *) A marhák ura vagy arany volt, vagy tantusz; ha arany, ki kellé kutatni, melly után változtak az aranyok tantuszokká; ha­ tantuszok voltak, midőn a pertól elvétettek, tüstént vizsgálatot kellett volna tenni, mig mind a vevő, mind eladó Pesten volt. rtr.ynr.iFjn\'sr!X3.­~'T .c^0Tgcrernvareri) xstsd agjcgi Epen most jelent meg Kilian s társánál Pesten a váczi-utc­óban Parkfrieder-ház.ban , és minden h. könyvárosnál kapható. Kritikai lapok. Kiadja Bajza. 6dik és 7dik füzér. 8 rét. borit, fűzve 1 ft 40 kr. helyett 40 kr. p. p. IRODALMI AREOPAG. Kritikák a magyar irodalom újabb művei felett, több iides férfiak által m­a. Második füzet ára fűzve 50 p. kr. Nemzeti KÉP-CSARNOK. I. füzet tartalma : Dr. Teleki J­ó­zsef, Bajza, a Csehek M­agy­a­r­o­r­s­z­á­g­b­a­n. (I—VI.) Ny­o­l­c­z po­m­p­ás ac­z­élmetszet. Ara fűzve esni* fi f. p. p. Nemzeti Almanach 1841. és 1842. 17 ac­.élra metszett képpel. Selyembe köt­ve arany metszéssel. 10 fi helyett 2 fi 30 kr. p. pénzben. Az 1841diki folyamból egyenkint is kaphatni 1 pen­gő forintért. AU­K­O­R A hazai almanach. Alapitá K­i­s­f­a­l­u­dy Károly. Foly­tatja Baj­za 1837. 5 aczélra metszett képpel. Kötve 3 ft helyett 1 ft p. p. VAYKA VERSEI. Összeszedte Kazinc­z­y F­eren­c­z. Második bővebb kiadás, f­űzve 1 ft 20 kr. helyett 20 kr. p. p. (1—2) Dunavizállás: oct. 29kén: 8' 2' 0'" 0 fölött. Szerkesztik gr. Mailáth J. és Kovacsóczy Mihály. Nyomatik Tra­ttner-Károlyi betűiról, ur­­uleza 453. szám.

Next