Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-26 / 85. szám

Libthorp (az ismeretes parliamenti tag Sibthorp ezredes testvére), Grant, Talbot, Parsons, Leager, Leigh, Renouf, Lockhardt W., King, Mickell Douglas, Scott Murray, Goodenough Penny; előbb majd mindnyájan anglikánus hitű lelkészek. Az utósó furcsa neve, betű szerint „elég jó fillér“, a Punch és Examiner“ lapoknak elménczkedésül szolgál prózában és rímben, mi oda megy ki, hogy a püspöki egyház „ezen fillérnek, mi másoknak elég jó“, elvesztésével nem lesz szegényebb, és a pápa sem lesz gazdagabb ezen nyereséggel. Azonban a vallási mozgalom Angliában úgy máshol is, sokkal komolyabb, mintsem hogy az tréfául szolgálhatna. Azt állítják, hogy Newman is áttért volna, és ezen lépés, — mond az „Examiner“ — sokkal becsületesebb, mint (Gladstone ) iskolája „elrejtett működései.“ A mostani kereskedési minister is puseyitának tartatik. Az angol lapok ez utosó hétben a valóságos éhen halál több eseteit számlálják elő, igy p.o. egy 85 éves nő halálát Londonnak Lambeth városrészében. Ugyanezen városrészben lakik az anglikánus országprímás, a canterburyi érsek,apostoli szegénységben 20,000 font sterling (250,000 pengő forint) évi jövedelemmel.*) Egy dublini levelező név. Sról a következőket Írja: Nemzeti nagy kérdésünk kifejtése egész csendben és megfontolva, mit a törvényszerű rend minden barátjának óhajtania kell , és akadálytalanul halad előre, kifejlődési megállapodástól olly kevéssé tarthatni mint visszalépéstől. Minden pártfelekezetek , a protestánsok úgy mint a katholikusok Irhon nemzetisége mellett az angol hibás kormány ellen harczra kelnek, és jóllehet e pillanatban még a küzdők két elkülönzött táborban egymás mellett állanak , mégis a legelfogultabbnak és előítéletektől fátyolozott szemnek is föltűnik, hogy e két rész egymáshozi simulása naponkint növekszik s hajlandóbbak egymásnak kezet nyújtani, hogy igy összesített erővel és a közelgő siker bizonyosságával Irhán igazságos ügyét az angol kormány ellenében kivívhassák és az utóbbiktól egy független ír parlamentet csikarhassanak ki. A dolgok jelen állását alig lehet érthetőbben megfejteni, mint az „a Warder“ — jól megjegyezve ez túlzó protestánsi lap — egyik czikkében kijelölve vala, mellyről O' Connell múlt hónap 26ról a repealegylethez írt levelében részletesen említést tesz. „Soha“ — mond azon lap — „az ír pártok az egyesüléshez közelebb nem álltak , mint jelenleg,“ ez jóra mutat, de veszedelemmel is jár. Jó, hogy ezen testvérgyilkoló bigotság halálos álomba merülend; jó, hogy eddig olly magas tekintetben tartatott csudaszerű előítéletek , a polgárharcz utálatos bálványképei összedőlnek s eltűnnek; jó, hogy inkább a közhaza érdekeit s reményeit tekintik, mint ha ez teljesen a jelen saját különzésekkel és polgári viszálkodásokkal bíbelődnek.“ — Valóban az idő gyors léptekkel halad előre Irhonban; ki álmodta volna ezelőtt két hónappal, hogy egy túlzó protestánsi lapban illyes nyilatkozatokat olvashatni fogunk ! Mint régóta tudva van, a katholikusok tömege a repeal mellett áll, ellenben a protestánsok a foederalismus körül öszpontosulnak, de a nélkül hogy eddig a protestáns nép vezérei akár hol is határzott *) Történnék csak ez igy Magyarországban, hol a derűs jövedelmének legnagyobb részét a szegények felsegélésére és jótékony czélokra osztja szét, bezzeg volna lamentatio az ellenzék részéről. Szerk. és világos tervvel fölléptek volna, sőt amint látszik, önmagukkal sincsenek a fölött tisztában , hogy mindenek előtt Irhon jóléte s boldogsága mit igényel. Eddig még csak oda nyilatkoztak, hogy ők Irhonra és törvényhozására nézve saját ír parlamentet óhajtanak, egyszersmind egy olly orsz. tanács létesítését kívánják, mellyel Irhon közösen Angliával és Skótiával képviselőket küldhessen, kik egyesített erővel a haza közügyein munkálkodjanak. Az ír parlamentet illető különös jogok fölöttit még eléggé nem nyilatkoztak. Azért O'Connell álláspontéból kiindulva bátran jelölhető ki a foederalismus kérdését a repealok által figyelembe vétetni, és azt egyszerűen maguktúl el nem utasítani. Ellenben a szabadító mind ön mind a repealok állását biztosíta azon nyilatkozata által, miképp az irparliamentre nézve csekélyebb jogokat nem fogad el, mint mellyekkel az a ir parliament 1782 — ISO-ig birt az egységi oklevél létrejöttéig, mi által az angol parliamenttel öszszeforrt vagyis inkább abban elmerült. Ennél fogva szabad legyen némelly a dolgot fölvilágosító észrevételeket tennem. Az ir felsőház például Irhon főtörvényszéke vola; ezután is a foederalismus minden alakjában, mit O'Connell elfogadand, az ir törvényhozóság függetlenségének biztositva kell lenni. Az ir alsóháznak joga vala közszükségi költségeket ajánlani s azt megtagadni. Irhon 10,000 matrózt ada Angolhon hajóhadának kiegészítésére, mivel a képviselők többsége a háborút jóváhagyó, mellybe Anglia bonyolódva vala. De ha a többség e hadviselést rászalta volna, hatalmában álla e segélyt megtagadni E korlátlan hatalmat tehát O'Connell a jövendő ír alsóház részére is biztosítani kívánja. Az ír parliament szabályozó továbbá az ír ipart és kereskedést, szabályozó a kies beviteli vámokat föl vagy leszállítván azokat, amint azt a honi közmű-czikkek érdekei igényiek. Izland régi parlamentének hatalmában állott, ha áruczikkei valahonnan kizárattattak, az onnan behozandókat viszont kizárni.E jogokat gyakoriol az ír parlament,és O'Connell egyedüli törekvése, hogy a jövendő parlament is e jogokkal látassék el. Milly jogok léteztek a benső törvényhozásra nézve, azt nem szükség fölhordanom, a fönemlített jegyzetek eléggé kitüntetik, hogy az ar parlament képes vala Irhon érdekei felől gondoskodni, és akkor nem vala Irhonban mint jelenleg harmadfél millió koldus! Most azon kérdés tűnik föl, mennyiben kívánják a foederalisták Irhon jogait kivívni? egy része úgy látszik az országos tanácsot akarja fölruházni a had és béke fölötti hatalommal; egyezzenek úgy a vámszabályozással is, de ebben sem O’Connell sem a többi repealok soha meg nem egyezendnek. Azonban a mint fölebb mondánk a két párt közti összeforrás végéhez közelit. Sweict» Luzern. A mint hallatszik Haut város elnök Luzern városi község 705 polgárának vetokivonatát a kormánytanácsnak átnyújtotta. — Leu József Ebersolról novezről mint a ruswyli egylet elnöke annak tagjaihoz egy köriratot bocsáta, mellyben „az érdemes atyafiaknak és testvéreknek“ tudtul adatik, hogy „ha mint fedhetlen katholikusok akarnak állani, s vallásunk elleneinek nem kívánnak alkalmat nyújtani az egyház fejének kigúnyolására s semmi felelőségi teherrel nem akarják magukat terhelni, szükségkép el kell fogadniok a jezsuitákat. Azért is atyafiak s rokonok , gondoljátok meg mit cselekesztek ! bizonyitsátok be katholikus érzelmeiteket ! mutassátok meg az egyház főnökéhezi ragaszkodásokat! hiven együttartsátok erőben és imádságban, hogy a kisértet ez idejében erősen álljatok ! Egyedüli óhajtásom, hogy meg ne vessétek azt. Steril* Augustus utójáról kelt limai levelek Arequipanál történt ütközetről tudósitanak és pedig a fővárosból kiküldött csapatok és Vivanco serege közt; az utóbbi egészen megveretett. Vivanco maga Acapulloba száműzetett. A déli kikötők ágyúztatása megszüntetették és igy a kereskedés ezután semmi akadályt nem szenvedene. Intézkedések létetnek a tanács összehívására Limában, a kormány rendezése s a pártfőnökök önkényének megszüntetése végett. Nem úgy vagyunk vele, mint midőn ismeretlen író ismeretlen művét vesszük kezeinkbe , hogy felőle véleményt adjunk az olvasó közönség előtt? ajánlót vagy megrovót. Kúthy Lajos a közönség kedvelt írója, kinek beszélyei s novellái egyikét teszik a magyar irodalomban a legérdekesebb olvasmányoknak. A jelen gyűjtemény hét beszélyt hoz összeszedve, mellyek eddig különféle folyóiratok lapjain elszórva jelentek meg; tartalomra s kidolgozásra egyiránt, érdekes valemennyi, s szintúgy magukon hordták a jeles szerző észtehetsége bélyegeit, valamint bizonyosan jótékony hatást gyakorlandanak az olvasó szivéres kedélyére. A novellák elseje „Egy alkalmi vers,“ egyikét mutatja föl azon az életben már milliószor előfordult és milliárdszor előfordulandó történeteknek, mellyek szerint élet, boldogság és a szivek üdve egymást félreértés és az által múlatik föl, hogy az illetők a viszonyos bizodalmas közlekedés helyett, mi által félreértésük és egymás iránti gyanujuk elháramlanak , megfontolatlanul visszavonulnak s kibékülésök csak akkor jő el , midőn társul a halál is hozzá szegődik. — ,,A rágalom és gyanú“ czímű beszélyben szinte azt teszi egy leány, mit az elsőben egy férfi ten: fölébredt gyanúra, mellyel viszonyos megértés által elháritni fellépést sem tesz, eltiltja magától egy leány már jegyessé vált kedvesét, s ennek élte áruló barát karjai közt lesz keserűvé, amaz a hivatal porszemete közt fonynyad el, s a viszonyos megértés akkor jó, midőn a félreértés és gyanú elhirtelenkedett tette orvosolhatlan jön.— Ugyanez életnézet teszi alapját a „Tőr és feszület“ czímű harmadik beszélynek is, mellyben idegen ölelésében látja egy ifjú kedvesét, elmegy és meghal, s gondolatlansága keserű poharát az életben maradtnak hagyja nem kedves örökül. —Való dolog az, hogy az emberek azon — ostobasága, mellyet mióta a világ áll, ostoroz az élet, és mióta e világ fölött a költészet fénye dereng, — oktat, int és ostoroz a költészet, azon ostobaság t. i., hogy az élet keserveit önmaguknak többnyire idétlen dacz és helyenkivüli elhallgató visszavonulásból készítik, elegendőleg nem fedhető; azonban három ugyanegy irányú novellát épen igy egymás után soroztatva sokalnánk mégis, ha azokat a költő a kivitelben egymástól egészen különböző változatosságává, jellemek különbsége és a viszonyok mássága által egyiránt kedves olvasmánnyá tenni nem tudta volna. Az elsőnek színezete magyar és idegen közt inog; magyar dolgokról beszélnek benne B Budapesten urak és hölgyek, kiknek nevei: Alfréd, Teophil és efélék. A második megható leczke a rágalmazóknak; a harmadik tárgy és előadás tekintetében forró, égető, olasz. — „Az apaüldöző“ szép rege a szentirás lapjairól, melly Absolonnak atyja Dávid elleni pártütését tárgyazza. — Ezt „Az álomjáró“ követi szövedékében és kivitelében egyiránt érdekes.— Az „Egy iskolai kaland“ egyikét teszi Kúthy L. legjobb novelláinak, mellyet dagályról azok sem vádolhatnak, kik különben e jeles novella-irónk ellen illy vádat gyakran szoktak emelni. E derék novellát, melly olly élénk színekkel festi a tógátusi élet dicsőségeit, az olvasó közönség a „Magyar Életképek“ lapjairól ismerni fogja, s örömest találkozandik vele e gyűjteményben is. — Hetedik és utolsó darabul a „Két elitélt“ áll e kötetben, melly egy szerencsétlen ember sorsát megható színekkel festi, kinek boldogságát rosz törvénykezés gyilka ölte meg. — Ajánljuk e kitűnő derék novella-irónk jelen gyűjteményét is az olvasó közönség figyelmébe , melly abban szintazon kedves érveket találandja föl, miket a szerző eddigi munkáiból olly bőven meríte. (J. Herthy Zs., Czuczor G., Gaál J., Garay J., K. Jósika, Kovács P., Nagy J., Tóth L., Vachott IS., Vajda P., Vörösmarty M. urak, és alálirt szövetségbe léptek, „Szépek könyve“ czimű Almanach alapítására, melly honi elmeművek jobbjaiból fűzve, a korszaki Ízlés tiszteit pompájában leend kiállítón; s megnyitja hölgyképsorát azon nemesi szellemeknek, kik nemzeti átváltozásunk történetében a polgárnői erény és tökély jeles rendelje emelek magokat. A vállalkozó egylet testvéri őszinteséggel nyitja meg könyvét a széphalom képviselőinek, kik azt lelkes műveikkel gazdagítni hajlandók; tisztelettel kérve, hogy kézirataikat február végéig bérmentesen alulirthoz (Szarka-utcza báró Forray-ház) juttatni szíveskedjenek. Pesten november 21. 1844. Kuthy Lajos m. k. szerkesztő. Statisticai ad Sat. Egy franczia lap következő statisticai adatot közöl: Jelenleg Parisban 1664 egyénre egy pék jő , míg a bor- és pálinkamérők száma olly nagy, miszerint egyet 83 személyre számíthatni. Ezen állapot bizonyára komoly elmélkedésekre nyújt alkalmat. Ezzel nem kevésbbé ellenkező szabálytalanság uralt Paksban a kenyérsütők és dohánykereskedők közt. Apróénig. A boroszlói lap írja: Nemrégiben egy idevaló polgár egy idegen zsidó komló-kereskedőtől levelet kapott, mellyben ez amatt mutatvány küldése mellett bizonyos mennyiségű komlóval megkínálja s a többi közt ezt irja: „Ha tetszik önnek a komló, akkor 84 tallér , azon esetben pedig? ha nem tetszenék, 80 tallérért adom, mi áldást hozand rátok. Én imámat intézem Istenhez, hogy a sz. lelket küldje hozzátok, ne hogy a hazugság szolgáinak, hanem a egyház fejének higgjetek, hogy igy az isteni mtlasztra érdemesek lehessetek.“Isteni kormánytanácsnok a nevelésre ügyelő osztályzatot felhatalmazó a szomszéd rendekkel egy kath. papnövendékintézet alapítása fölött tanácskozásba léphetni. IIAPVK KSGA. Mirlap. (JOGiksz.) „Tájékozás, czimü főczikkében E. a legközelebb lefolyt országyülés eredménye fölött elmélkedik. Azon szempont, mellyből szerző az országgyűlést birálja, az ismeretes P. Hirlapi modor — a lágy meleg ,,juste milieu,a mi csak akkor jő forradalomba, midőn ellenfeleit puszta ráfogásokkal czáfolja, vagy pedig vastag ecsettel polémiai carricaturakat rajzol. — Szerző előszámlálja azon jótékony törvényeket, mellyek a legközelebbi országgyűlésnek szüleményi, s gyönge ujjmutatást nyújt azoknak jövőrei hatásukról; megemlíti azon törvényjavaslatokat is , mellyeknek szerinte jelen országgyűlésen törvénnyé kellett vala alkottatniok, s előszámlálja az okokat; de mit mondunk okokat? nem, hanem elmondja hogy mindezeknek bökkenője a centralisatio hiánya. A czikk politikája ellen semmi kifogásunk, minden embernek saját nézetei vannak bizonyos dolgok felől, s ki mondhatja el magáról, hogy épen az ő nézete az igazság? Mi tehát szerző politikai nézeteiben gáncsoskodni jelenleg teljességgel nem akarunk, jók-e azok vagy roszak? vitatni nem kívánjuk ; de lehetetlen elhallgatnunk azon roppant ellenmondást, s vastag következetlenséget, mi szerzőnek jelen czikkéből kirí. —■ Azt mondja ugyanis szerző értekezésének elein: a jelen országgyűlés eredménye„makkhoz hasonlít, melly magában kicsi s becs nélküli, de egy erős tölgynek , talán egy erdőnek csiráit hordja magában.” Azt mondja továbbá, hol a közteherviselés elvét említi: „miután végzésünk nem engedé, hogy a magyar békés úton egyszerre kivivja azt, mit az örök igazság követel, de mi Európa majd minden népeinél csak hosszú küzdelmek után vivatott ki sat.“—Végtére értekezése végén azt mondja, hogy míg a magyar municipiumoknak nyakát nem szegik, addig Magyarországban az alkotmányos haladás lehetetlen. Már gyermekkorunkban hallottuk azon közmondást: „nehéz két úrnak szolgálni“; ezen közmondás igazságát az életben gyakran tapasztaltuk ; de valóban még nehezebb „két elvnek szolgálni,a miként azt a juste milieu-k teszik, s mit a jelen értekezésben is tapasztalni szerencsénk van. — Ugyan mondja meg t. szerző úr, mit mondana ön azon embernek, ki önt bizonyos dolog kivitelére megbízná, s önhöz véghez vitt munkája után igy szólana : „Ön dolgait úgy intézte, hogy azok által miket elvégzett, a czél mire megbíztam volt, némileg megközelítve van; igen de ön az egész munkát el nem végez, te, azért mivel azon munka olyan volt.