Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-01 / 71. szám

Vak ellen­i elsajátításukra minden eszköz, út, mód meg­­kisértetik, mellyek között legcsillogóbb s emberszere­­tetet lehető­bbnek látszó a népnevelés palástja, vagy­is a népnevelés a harang, mellyel az ellenfél komoly védelmét lezugják. Ugyanazon évnek ladik törvényczikke mondja: „Minthogy a főtisztelendő esztergomi érseket mint ki­rályi fő és titkos cancellárt törvényesen illeti, hogy ő az ország fő törvénye szerint mint a királyi jelenlét személynöke az ország rendes birái egyikének tartatik: 1. annál fogva mind ezért mind azért, mivel az ország prímása, ő királyi fölsége a helytartó s töb­bi egyházi tanácsosok és biró urak között azon rende­lést tegye, hogy ugyanazon esztergomi fő mind a ta­nácsban, mind a törvényszékben saját és az egyház­nak díszére (a mint illik) hatalmával élhessen.“ Milly méltóságnak tekintették a rendek az esz­tergomi érsekséget, mint a magyar egyház fejét, e törvény tartalma hosszas magyarázat nélkül mutatja. Központosították ugyanis benne nem csak az egyházi legfőbb tekintélyt és hatóságot, hanem világi ügyek­ben is egyik főhivatalnokságot, és pedig azon nyoma­tékos okból „quod sit et Hungáriáé Primas.“ Csudála­tos, a népszónokok föl tudják kutatni az avas törvé­nyek tárházát, s a kiszemelt törvények egyoldalú vil­­logtatásával el akarják hitetni, hogy ügyeikkel jogala­pon állanak. A most idézett törvényt figyelmük elmel­­lőző, alispáni intést, perbeidézést, bírságolást határoz egyes megye egy országos hatóság képviselője ellen, miilyennek az esztergomi érseket mint Magyarország prí­mását törvényeink ismerik. Két ízben tette ezt egy me­gye a nélkül, hogy első ízbeni föllépése csak egy me­gye által is helyeseltetek volna. A pártok szónokai fölizgathatják a kedélyeket s gyűlöletes lépésekre kön­nyen ingerelhetik szitóikat, de a jogérzetet s törvény­­szerűséget egészen elfojtani vagy kiirtani nem képe­sek ; a törvények érzete a népéletben gyökerezik és mind az egyiknek mind a másiknak sérelme szentség­­törés a nemzetiségen. Bár mennyire sikerült légyen ed­­digelé a túlzó pártnak, önkényes és túlfeszített tör­vénymagyarázat által mozgalminak a jogszerűség némi színét megadni, s a tömeg egy részével, melly ala­posabban gondolkozni vagy nem tud vagy nem akar, e bánásmód helyességét elhitetni: mindazáltal van ab­ban is annyi természetszerű tapintat, a hon viszonyai­nak s intézetinek annyi habár fölületes ismerete, hogy itt a ,ne továbbit elismerje. És valóban ha a jelen mű­veltebb kort a szilajabb századokkal, mellyekben a re­formátió elvei csirázni indultak, egybehasonlítjuk, ta­pasztalni fogjuk , hogy törvényeink műh­aszában , his­tóriánk évkönyveiben, megyéink levéltáriban nem ta­lálunk olly esetet, melly a jelenre például szolgált volna, nem puhatolhatunk ki olly körülményt, melly egy hatóságot arra birt volna, hogy egy más hatóság annál kevesbbé az egyház ellen erőszakoló szerekkel kényszerítőleg föllépett volna. Vill. Henrik az angol egyház alapítója, a vért szomjazó franczia forrada­lom, a vallás megvetője mindig annyi tisztelettel vi­seltettek az egyház iránt, hogy ennek ügyeit úgy­mint egyházét idegen egyes hatóság birószéke elébe vonatni, s általa elítéltetni nem engedtek, s minden rendelmények, mellyek tévelveken nyugodt hiedel­mük szerint a világi hatóságot illethettek, az egész polgár­­zati testület által tétettek, s mindenben kitetszett, hogy ott a vallási rend intézkedett a vallási ügyekben, s nem szövettek ezeknek folyamába soha egyoldalú pártér­dekek. Talán azzal kelnek síkra ezen vélemény ellené­re, hogy törvénykönyveink rakvák az egyház szolgái ellen hozott büntető rendeletekkel ? Igen, de ez­ek a sze­mélyek ellen, nem hatóság és ezen személyek hatósága, nem az egyház önállása s önkormányzata ellen hozatyák. Valljon mit mondana a polgárzat ha hatósága körül en­nek terjedelmes s irányzata körül más idegen hatalom akarna intézkedni? Valljon illy beavatkozással a ható­ság sértetnék-e meg, vagy az egész polgárzat, melly­­nek kebléből keletkeznek, mint őt illető sajátok, va­lamennyi hatóságok ? Nem így állnak-e napjaink egyhá­zi kérdései ? Nem olly független-e tudniillik az egyhá­zi testület saját állásában az egész polgári hatóságtól, annyival inkább egyes megyétől ? Nincs-e a főnök meg­támadása által a testnek minden egyes része megtámad­va? A katholikusok egyházi tanjuk útmutatása szerint legbensőbb megnyugvással bizzák vallási ügyeik meg­fejtését az egyházi főnökökre, kikben az apostolok utód­jait tisztelik, és azon hatalmat, mellyel ezek felruház­­vák , üdvosztó malaszt eszközének hiszik. Elfoj­t­ható - e ezek keblében azon keserű érzés , mellyet azon ta­pasztalás támaszt, hogy egy idegen elemű hatóság azon méltóságot, mellyben vallási életereje központosul, és mellytől szivnyugtató vallásossága szerte árad, méltat­­lan és méltánytalan kifejezésekkel megtámadja, üldözi, zaklatja. Mi készek vagyunk ugyan mind ezen történ­teket inkább egyes szónokok szenvedélyességének, mint az öszves hatóság valódi akaratának tulajdonítani, s le­szük hogy higgadtabb megfontolás nem sokára más ered­ményeket szülend. Egyébiránt,türelem, a jelszó, m­elly az érintett szónokok beszédeiket vallásos vitáknál ékesíti, kívánjuk tehát, hogy a türelemnek ezen hírnökei tett­legesen is hova előbb bizonyítsák, hogy szivük tud va­lamit azon békés türelemről, mellyet nyelvük a megyei termekben olly hathatósan zenget. X. A birtok-képesség tár­gyában 1814. évi oct. 12. fölterjesztett fö­lírás­ra érkezett kegy. k. válasz magyarázata. — O cs. s ap. kir. Fölsége nevében stb. kegyelmesen ren­deltetik. A KK. és RR. által a f. é. October Ildikén kelt alázatos föliratukban a birtok-képességről fölter­jesztett t.cziktet ő fölsége azon meghagyással kegyel­mesen helyeselni méltóztatott, hogy annak értelme — elhagyván azon részt , melly különböző magyarázato­kat volt a képes elfogadni — a következőkre vonassék össze: Nemesség hiánya miatt az országban és kap­csolt részeiben született, állandó lakással biró, bár­­milly törvényesen elfogadott vallásu nem-nemes hon­lakos, ezentúl illetőleg a bármilly czím alatt eddig szer­zett vagy ezentúl szerzendő jószágokban „birtok-képte- lenség“ ürügye alatt meg nem támadható, a törvény szerkesztése szokott vitatásra utasittatván. — Egyéb­iránt stb. Az átmenet tárgyában fölterjesztett törvényjavaslatra érkezett k. kir. válasz magyarázata. O cs. s ap. kir. Fölsége nevében sat. kegyelmesen rendeltetik. Ő Fölsége a KK. és RR. által az egyik vallásról másikra terhelésre nézve , eléje ter­jesztett törvényjavaslatot a tárgy komolysága által meg­­kivánt gonddal és érettséggel megfontolta , s az 1843. jul. 5dikén és a f. e. mart. 25dikén a KK. és RRhöz le­küldött kegyelmes válaszai által kimondott álalános né­­zeteihez itt is szorosan ragaszkodván, a fönforgó ügy­re nézve is olly törvényes intézkedést kiván létre­hozat­ni, melly egy részről a lelkismeret szabadságát érintet­lenül hagyja, más részről pedig, a katholicus és más törvényesen elfogadott vallások elveivel vagy megegyez­zek, vagy azokat ne sértse. Minthogy tehát az 1791. 26dik t.czikk, midőn a 13dik fejezetben a katholicus vallásból az evangelicusok bármilly­ekére az áttérést a katholicus vallás elveivel ellenkezni megismeri, egy­szersmind a lelkismeret szabadsága megóvására azt, nehogy az áttérés vakmerően történjék, alkalmas esz­közökkel megelőztetni akarja. ő Fölsége , különösen e czélból , s az idézett fejezet szellemében a római ka­tholicus vallásról az evangelicusok bármellyikére átté­rést illetőleg , az alkotandó új törvény által azt elren­­deztetni óhajtja kegyelmesen, hogy az áttérni akaró eb­beli szándékát azon lelkészi felügyelő előtt, kinek lel­­készköre alá addig tartozott , és önmaga által válasz­tandó két tanú jelenlétében jelentse ki, s azon esetben, ha négy hét elteltével, ugyanazon fölügyelő s ugyan­azon vagy más önválasztotta két tanú előtt magát szán­dékához továbbad is ragaszkodni nyilatkoztatja, vé­­vén ugyanazon fölügyelőtül, vagy ha ez erre nézve bár­milly oknál fogva akaratoskodnék , az említett tanuk­tól ezen világos kettős bejelentéséről és nyilatkozatá­ról tanuleveleit, azokkal azon egyház-szolgánál, ki­nek vallását követni s kinek hivei közé soroztatni kí­ván, föltétele végrehajtása végett jelenjen meg, és azok nélkül az evangelicus vallás követésére s gyakor­latára ne legyen engedhető , — az előfordulandó átté­rési esetek az illető rendes tisztségek által a magy. kir. helytartótanács útján legfölsőbb királyi tudomásra le­ven juttatandó!­. Mi oknál fogva ő Fölsége továbbá is fölszólitni kívánja a Kir. és KKet, hogy az e tárgyban alkotandó törvényjavaslatot a fönmondottakhoz alkal­mazzák s legfölsőbb királyi szentesítése alá mielőbb föl­terjesszék. Egyébiránt stb. Busan N­or­m­annak az i 11 irismust illető föl­iratra nézve általában mondott beszéde. (Folytat.) Azonfölül a BB. emlitett táblája , miután kü­lönösen az utolsó országgyűlés alatt, mint említve volt, Tótország báróm­ alsó megyéinek sérelmeit Horvát-, Hal­mát- és Tótország sérelmei s kivánatai tömegétől erő­szakosan elválasztotta, a folyó országgyűlés alatt tovább is haladván , magoknak a horvátországi szab. kir. vá­rosoknak s a Horvátországhoz tartozó kerületeknek sé­relmeit, a sérelmek alkalmasabb elhelyezése hiú ürügye alatt, az annyiszor említett országok sérelmeivel és ki­­vonataival —annyi századoknak a BR táblája által meg­változtatott szokása ellen —ő fölsége elé terjeszteni vo­nakodott, s ezen ellenkezése által, veszélyeztetvén a társországok egészségét sőt még összefüggését is, azt okozá, hogy a „H­orvát-, Halmát- és Tót­or­szágok leg­alázatosabb sérelmei s kivána­­ta­i“ czimű harmadik osztályú rovatba egyedül a horvát m­egyék sérelmei jutottak fi fölsége elé! —Ezekhez ha­sonlón a BR. ugyanazon táblája, nem hajtva az 1713. 120. tezikkre , melly Slorvát-, Halmát és Tótországok helyhatósági jogait és törvényeit minden országgyűlési vitatkozás alul kiemeli, olly törvényjavaslatot terjesztett ő fölsége elé, melly által az 1790. 20. t. ez 14. és 27. §. ellen, a melly t. i. egyedül a catholicusoknak és n. e. görögöknek enged ezen országokban, azok saját hely­­hatósági törvényeiknél fogva, polgári jogot — még az unitáriusoknak is m­i­n­d­e­n­ü­tt a­z o­r­s­z­á­g s­z­e­n­t k­o­­ronája alatt (és igy a kapcsolt részekben is) a val­lás szabad és nyilvános gyakorlata megengedtetik , é­s végre többnemű s már három század óta nyilvánított kísérletek mellett, a tengermelléki részeket a kapcsolt országok testétől elvonni, egy más törvényjavaslatban t. i. a bányatörvénykönyvben, a tengermelléki részeket vagyis a tengerpartot, mellyek az 1790. Gl.tczikk és annyi más megelőző törvények világos rendelete szerint Horvátországhoz tartoztak s a sz. koronához általa csa­logattak, ugyanazon Horvátországtól megkülöm­bözteté, s igy fölérintett törekvését a társországok kárával gaz­za érdemlett büntetést bizonyosan ki nem kerülik. — A napokban alkalmunk volt a Milly, Apolló s Pannónia stea­rin gyertyák mivoltát megkísérteni. A „fölvilágitás” szá­zadunk jelszava, s részünkről csak azt óhajtanék, hogy miként e gyertyák között a magyar készítmény a legtisz­tább fényt árasztja, akkint a nemzetek között is a ma­gyar e készítménnyel egy fokon állana, mert tökélete­sen meggyőződtünk, hogy gyertyáért teljességgel nem szük­séges idegen küszöbön kopogtatni. — A magyar­ utczára is nem csekély örömünkre fölviradt valaham­, csatornát ké­szítenek, és ha a csatorna elkészült, ezt hihetőleg jó köve­zet fogja borítani. Föltűnő marad mégis, hogy a pesti utczakövezők még a kövezésben is szeretik a daraboltsá­­got­, némelly utczáknak egy, másoknak más része nyer becsületes kövezetet, így a hatvani utcza csak a griffig, a kecskeméti egyedül a­­isekonics-ház eloltván illendően ki­kövezve.—A vásárra a külföldiek kezdenek már eddig gyű­l­­ni, minő vásáruk lesz a gyártóknak, főleg ha nem s­óz­nak elkerülhetlenül szükséges czikkeket, nem mernek hirtelenében jósolni.—Az ,s­ugari szerint a német szín­házban olly előadások kerülnek színpadra, mellyek a szem­telenséggel határosak lévén a közönség érzetét föllazítva ezt erélyes ellenzésre biztatják; de gondol is ezzel a bér­lő, csak neki erszénye­teljék, hogy a külföldön a magyar művelet fenségnek híre terjed, csak a német éra legyen, azzal egy csöppet sem törődik. Bizony, bizony jó volna egy kissé élénkebb fölfigyelés. De mit tegyünk ! A ma­gyar szinház egy némelly hatósági tagot olly kevéssé ér­dekel , hogy létezése óta azt sem tudja merre járnak be, ellenben a nem magyarnak minden szöge zuga ismeretes előtte—csupa nemzetiségből. — Budán, a vár északnyu­gati részén , terjedelmes nagy kaszárnyát építenek , két emeletre fölviemlőt; a földet , hol az épület alapjai ra­­katnak, olly üregesnek találják, hogy néhol — biz­tos alaphely nyerhetése végett — eddig már hét és több övnyire kellett leásni , melly munkálat közben számos fegyvereket, ágyúgolyókat, puskacsöt­eket, sőt töltve le­vő bombákat is találtak , mikről több lapok emlékeztek már. Néhány év előtt egy e kaszárnyához közel álló ház ura­pm­ezéjében ásatván, egy lovas ember csontvázát találta, ki maga egészen fegyverben, kivont karddal, s nyeregben lile paripáján, sőt még újai is a kard mar­kolatára voltak kulcsolva. S ez állapotban s­z­i­r­t­­k­ö­v­e­k közt találtatott! Ezen csudálatos körülményt azonban eléggé megfejti az, hogy a vár ezen fokán volt: a legvérengzőbb, legelkeseredettebb ütközet, a legelső berohanás, a háromszáz év előtt küzdött csatá­ban, midőn Budavára török iga alul visszanő azott; s milly rendkívüli forrongásnak, kétségbeesett verekedésnek kel­lett e helyen lenni, az itt fölhozott földalatti találmányok mutatják.—Legújabb irodalmi termékekül a széplitterat­ura mezején Franken­bur­g Adolf az , Élet képek, szellem­­dús szerkesztője által irt „Est­ikék“et, mellyek Necke­­nast Gilisztáinál két kötetben jelentek meg, és Pető­fi Sándor közkedvességü fiatal költőnknek (reihel könyv­­kereskedésében megjelent ,,Balu kalapácsa“ ez ím­á víg hőskölteulényát kell említenünk, mellyekel egyébiránt legközelebb bővebben fogunk ismertetni. A. (Ügyvédi vizsgálat Alabamá­­ban.) C. úr jelentette magát ügyvédi viszgálatra. A be­vezetési szertartások után mondó a biró: ,,Ön tehát ügy­védi vizsgálatot akar tenni!'“ .Igen, sir!' „Jól van, sir! Igyunk egyet. Pinczér, két julepol !“—Miután ittak, kér­di a biró: „0. úr, tud ön úszni''“ .Igen, sir,4 felelt 0. úr kevéssé álmélkodva. „Jól van, sir! Igyunk más valamit. Pinczér, két cocktail!!“—Ez ital is elenyészett. „C. ur, van önnek lova?“ .Igen, sírj felele C. ur. „Jól van, igen jól van ; ha önnek úgy tetszik, kisértsük meg még egyet inni. Pinczér két toddit!“ — A toildi elenyészett és a can­didatust fölbátorítni kezdő. „C. ur,“ folytató a biró fon­tos arczezal, „tud úszni ön lova?­4 .Igen, sír! Eléggé ki­próbáltam! „Tehát, sír,“ monda a biró mindinkább növe­kedő tekintéllyel: „Ön lova tud úszni—ön tud úszni és — úgy vélem, ön tökéletesen képes Alabamában az ügyvédi pályára. Adja ide ön vizsgálatlevelét — majd aláírom. És most pinczér — kétszer punchot ide C. barátom és az én számomra. Igen, sir!­tszom önnek szerencséjéért, hogy Alabamában az ügyvédi pályára fölvétetek.“ A dublini „Pilot“ következő leírását közli egy d­í­s­z­s­z­é­k­nek, mellyet­ egy fiatal hölgy CT C­o­n­e­l­l- nek ajándékozni szándékozik. Ez átaljában a westmins­­teri apátságban sz. Edvárd kápolnájában lévő koronázási szék után van képezve , ezt azonban ékességeinek gaz­dagsága s a munkának tökéletességénél fogva sokkal fö­lülmúlja. Faszerkezete egészen alföldi tölgyből ritka ügyességgel van faragva, rajza s kivitele pompás. Köröm­­lábai görkarikájával együtt erős, nagyszerűen kidolgo­zott párkányzattal fölötte, cserlombozat és makk-bok­­rocskákkal vegyítve. Minden lábnak térdén paizs van a rá metszendő ezimereknek száma, s a mellső haránt fa kö­zepében az arany sapka van lemetszve, mellynek máso­lata a szabadítónak Mullaghmastban átnyújtaték. Az al­kalmazott alakzatok közt láthatni meg az irföldi farkas­kutyát, rubin szemekkel és irföldi arany nyakravalóval , gömbölyű tornyok és hárfák O'Gonnell jelszavával ellát­va. A hímzés­: a hölgy maga készíté. E díszszékhez zsá­moly is járul, melly pompára és gazdagságra nézve az előbbinek semmiben sem fog engedni.

Next