Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-26 / 68. szám
TARTAIOM. Hazai napló. Korunk ügyei. (1444. és 1844.) Egyházi tized (vége.) Országgyűlés. (312. ker. ülés: hitelintézet iránti főrendi válasz, országos utak. 313. ker. ülés: balparti vasút iránti főrendi válasz és országos utak. .. A n.váradi kápt. és horvátorsz. követ beszédei.) Vidéki lev. Pozsegából (közgy. a követek lemondanak , Varasdmegye levele a taropolyai gróf ellen). Külföldi telegraph. Külföldi napló. Spanyol-, Poroszország. Török határszélek. Trapvizinga. Budapesti Híradó. Pesti Hírlap. Hirdető._____________________________________________ MAJcAI Mornanki n agydi. 444-1- és 484-1 November 10. lészen négyszáz esztendeje, hogy Várnánál a húsz éves és tiz napos] Ulászló fejét Murad csordáiból Chodsa Chifr janitsár, miután Chainudza janitsár által megsebesített csata-ménéről lebukott, leszelte, s vért csepegtetve lándzsájára tűzte rettentésül őseinknek. Magyarország, ha Hunyadyval meg nem ajándékozza az ég, kétségtelenül ekkor jutandott azon sorsra, melly nyolczvankét évvel ezután érte a szomorú visszavonások és egyet nem értés martalékát. Sötéten , mint vihar ülte alkonyat tűnik föl lelkünk, előtt a múltnak emléke, s bámulunk, hogy annyi vértárasztó csapások után el nem pusztult fajunk, el nem veszett országunk, és a történet nem emlékezik rólunk úgy, mint sírban nyugvókról. Hogy ez nem történt eddig — árva lelkünkre mondjuk —, meg vagyunk győződve, gátlására semmit sem tettünk. A ki nem hiszi, forgassa az írást, és 800 évet túlhaladó történeteink alig mutatnak pasist, mellyre a béke angyala szilárdításunk, alakulásunk, és fölvirágozásunkat eszközlendő, leszállhatott volna, a fölvergődésnek egyes pillanatai, gyönge vonalai akép lepnek meg bennünket, mint Amerika óriás rengetegeiben napsugár a magányos vándort. Ezen négyszáz évi időköz nemzetünk életében csak szomorú jeleneteket visszasugárzó tükör, egy nagy epos, melly tanúságul adja az egyetértés szükségét , szent kötelességét. Hány letarolt reménye hever e nemzetnek , mellyet a meghasonlás orgyilka kergetett idő előtti sirjába? ezt fölszámlálni a történetész tiszte; mi itt ünnepet, gyászünnepet szentelünk az elhúnytaknak s ábrázolatot idézünk föl a jelennek, — ábrázolatot,melly megrázza a szivet, hevitse a lelket, és irányozza a szellemet, s tanuljuk megismerni, hogy nem külerő, hanem az egyenetlenség zúzta tönkre hatalmunkat. Igaz, 400 év ugyanannyi perez egy nemzetnek életében, melly kecses tavaszaival , holdvilágos nyári estéivel, gyümölcsdús őszeivel s agg telével elrobog a világ fölött, s mindenki hatályteljes drámákat ragad magával az idő örvényébe; de mi, magyarok, ez idő alatt sem tanultunk okulni, s most is az okulás küszöbén állunk. E négy századot egy hosszú, a csontvelőkig ható jaj sirja át, egy olly kincssaj, melly a kéjmámorból fölrezzenthetett volna. Ez a négyszázad hányszor ragadta sírjához vérünket, és soha maga, csak mindig a körülmények lánczolata mentette meg. A meghasonlás hozta nyakunkra a tatárt, az egyenetlenség tette Várnát hírnevessé, viszálkodás buktatta meg Lajost Mohácsnál, s megszakadozott haza húzta a török jármot. Ez a 400 év nem mutat egy nemzeti örömperczet, ha csak királyaink koronázási díszleteit, mellyeknél a szív heves l lüktetése örömriadásra kiszté a népet, illyeneknek nem akarjuk tekinteni. A mi magasztos történt, az ellenkező mellett elenyészik , mint a Libanon cédrusa mellett a boróka, s az is nem átgondolt eltökélés, hanem a fülbuzdulás eredménye volt. — Ezen négy század alatt 107 országgyűlés tartatott a maihoz hasonló, halmazokban hozattak a törvények, minek élő bizonysága testes Corpus Jurisunk ; volt suj■ tisos szónoklat, volt nagylelkűség föllobbanása, volt rögtönzött jóra tökélés, melly mindig írott malaszt maradt, és visszasülyedés követte. — Ha azt kérdjük, mikép tartattak meg ezen jobbnál jobb, tarkánál tarkább törvények, mellyeknek századrésze tömérdek nyomort háritandott el a hazáról ha megtartatnak? akkor kiesik tollunk kezünkből, és pirulva kell megval- tanunk , hogy a magyar a törvényeket csak alkotni, de megtartani, testesíteni nem tudja. Hazánknak hajdanától legnagyobb átka volt a vélemény-gyűlölség, melly személy-gyülölséggé fajult, s a haza szivében pártokat szült. ,’f) Óhajtható, ámbár nehezen re- * mélhet, hogy századunknak legyen föntartva a higgadt kritikai vélemény-szemle, s józan bonczolás. Ott, hol nálunk a közjó nem alacsonyitatott önhaszon palástjául, mindenkor kitűnt azon szép törekvés, miszerint a jóban, és boldogságban, jogban és jogosságban több embertársainkat iparkodtunk részesíteni, s ép ez vala , s jelenleg is ez tévedéseink forrása, mivel nincs elhatározva, hol, és mikép fogjunk a dologhoz? -Napjainkban az uj eszmék, elvek, és tanok terjesztői tévutakra jutottak; a roszat, mellyet kiirtani szándékolnak, elismerték; de a jóról, mellyet gyökeresiteni akarnak, álfogalmakat szereztek magoknak , s ott hol elveket állítottak rendszerük élére, csak paradoxonokra bukkanunk, és balul cselekszenek, milyőn állításaik védelmére, s diadala kedvéért álokoskodásokkal fölköltik a szenvedélyeket, és a hazafiságot tűzik ki ürügyül. Elöttünk jó hazafi az , kinek szeme előtt mindig a haza java lebeg, s ki mind azoknak, kik azt kivárják, bármilly véleménynek, vagy politikai hitvallásnak legyenek, teljes szívből őszinte kezeket nyújt, és a véleményegységre erőszakolás nélkül józan elvek tisztelete mellett siet. Igen is, tisztelet mellett, mert a tisztelet olly erény, melly a társulat egyik alapját alkotja, napjainkban azonban a tisztelet annyira enyészni indult, hogy nem sokára csak neve marad fen szép nyelvünkben. Kár pedig elfeledni, hogy a tisztelet az engedelmesség faragonya minden szabad népnél, félelem csak rabszolgákat ösztönöz. Országgyűléseinknek nemzeti tanácskozásoknak kellene lenni, hanem a szenvedélyek és kény síkjaivá válnak. A vélemény öszveütközése szükséges a fölvilágításra, de a szenvedélyek súrlódása csak zavart, és rendetlenséget szülhet; pedig vérünk, állásunk érdekében áll a vélemények nyugalmas kihallgatása, s érett megfontolása , — mert erősen hisszük — és e hit vigasztal — hogy nincs a földön annyira elfajult, elkorcsosodott nép, mellynek történeti életében nem találkoznék annyi magasztos, melly fölvergődésre ne késztessen. Ha országgyűléseink történeteit kémlő szemekkel végig futjuk, valóban fölháborodik minden hazafiúi érzet, ha látjuk, hogy a hazafiságot, politicai erkölcsöt, és erényt részrehajlás , gőgös torzsalkodás, roszul leplezett hírvágy és személyesség (,,Privatas res sine publica cura agitantes“ mond illyékről Tacitus) kormányozzák , de mindezek a követválasztásoknál mélyen elrejtőznek a választók színe elől. Valóban fájdalommal olvassuk a történet tanúbizonyságát, hogy olly férfiak, kiknek szent hivatásuk milliók boldogsága fölött tanakodni, őrködni, olly férfiak, kikre milliók szemei függesztvék, kiket milliók vágyai kisérnek, kik a leendő korok jóllétét alapítják , és az utókor háláját igénylik, megfeledkeztek coryphaeuszi állásukról, s az ellenvéleményüeket salakkal dobálják; és ez azon hiba, mellyet a műveltség és tudomány képviselőinek megbocsátani nem lehet, mert osztályuk lelkét ölik meg, és elveiken követnek el fölségsértést. A százados sebek, mellyek folyvást vérzenek, figyeltethetnének: milly fontos az egyetértés, milly fontos elleneivel a higgadt vitatkozás pályáján maradni, s midőn tanácskozás tárgya a közjó, szunyadjon minden melléktekintet. — A szónoklat folyamában megmelegszik a vér , a vér fölkölti az indulatokat, és makacsság, és elkeseredés foglalják a józanság helyét; mérges sarcasmusok nyilai szállongnak, az irónia tőrré változik, melly nem elvont tárgyakat, hanem egyéneket szurdal. Kelleténél több adatokat lehetne harczos apáink korából fölidéznünk , és ha épen akarnánk , salomásodó korunk sem volna példaszegény. Ha a dolgot közelebbről te intjük, a pártok engesztelhetlensége mindig idegen elemektől jő, és távol sem az elvek és rendszerek megférhetlenségéből, hanem a visszaélések s félreértésekből, mellyekben századok óta sínlődünk, származik a meghasonlás. És ezen visszaélések gátolták természetszerű haladásunkat, mert belőlök elégedetlenség sarjadozott; ez szülte a botrányos kihágásokat, mellyek nemcsak a gyökeres rész, hanem a jó s üdvös ellen is vegyesen irányoztatának, s ennek kivitelét akadályoztatták. A kedélyek fölzajlását a sziitárkodó syeophanták, kikre a politikának füstje s megszokott szólásmódok szállottak, mindig tudták használni. Hlyeket különféle alakokban minden korszakban találunk; ezek hizelgenek a gőgnek, magas phrasisokban hirdetik a hazafiságot, és megrészegítik az ifjúságot; igy lesz azután a törvényhozás szent csarnoka a rombolás, zaj, kardcsörgetés szintere. Illy szenvedélyek serkentek föl, midőn a Mohácsnál lebukott Lajos alatt egynémelly országnagy annyira megfeledkezett magáról a tanácsteremben, hogy a tisztes Bornemiszának ősz szakállába kapni nem pirult. ,,Aetas parentum, peior avis, tulit Nos neiptiores , mox daturos Progeniem vitiosiorem.“ — Úgy látszik, Brougham lelke előtt nemcsak a brit országgyűlés alakja lebegett midőn a következő sorokat irta : ,.Itt — úgymond a jeles férfi — korunknak legjobb szellemei, legjobb fejei, leghíresb szónokok, legbölcsebb kormányfiak, legünnepeltebb honfiak állanak. Itt állnak ők , kiknek karai a honért fölemelkedtek , kiknek igéző szónoklata a sphaerákat megrázta, kiknek lángesze sugártengert özönlött, kik isteni sugallatokra méltók lennének, kiknek élete elvük tisztaságának vala szentelve, kik emléküket egy nemzedéknek, melly haladatos a jólétekért, mellyek szenvedéseik és áldozataikból sarjadozának, hagyták örökül. Itt állnak ők mindnyájan a világ e fényei, a dicsőség e felistenei; de itn itt nem a csarnok egy oldalára sorozva állanak, pedig egy hazának szolgálnak! Ugyanazon egy tündöklő czel vala szemeik előtt, s még is erőködéseik megosztva voltak és nem egyesülve! Ádázul küzdöttek egymás ellen, és nem közösen támadtak meg egy közös ellent. Magasztos törekvéseik, emberit haladó szellemi erejük nem a közjó előmozdítására hatottak , nem a haza elleneire valanak irányozva, hanem önmaguk közötti harczokra; egyik a másika fölött ünnepelt diadalokat, saját kezeiktől eredt az ínség és nyomor. Valóság-e a mit látok, vagy csábalak az, melly szemeimet ámitja? Valóban egy okos nép férfiait látom, vagy egy mimcsapat koryphaeuszait? Vagy egy tébolyda hajlokaiba vezettek talán egy pandaemonium boltozatai, mellyen addig jártak szemeim mig megfájultak , s agy velem zavarodik?“ — — Mondhatni, igen élénk festés, melly után szeretnénk Ciceróval elmondani: ,,Ex pluribus malis quae-------------reipublicae sunt inusta, hoc tamen honi est, quod didicit jam populus , quantum cuique crederet, quibus se committeret, et a quibus caveret. Most négy századnak sápadt nyomorja támadt föl sírjából, és óvatosságra int. Valóban ha végig tekintjük bajaink légióját és kezünket szivünkre tesszük, ha az önszeretet elfogultabbakká nem tesz, meg kell vallanunk : bonyolódott állapotunknak min magunk vagyunk okai, sör) mert szilárdan akarni nem tudunk. Ennek fejtegetéséhez hozzá sem fogunk, mert: História est testia temporum. 2o1) Mindig többet akartunk mint amennyit elbírni képesek volnánk, s ezt is vagy mikor már idejét múlta, p. o. országgyűlésünket rég kellett volna elrendezni, vagy ideje előtt, p. o. váltótörvényszékeink vannak bank előtt,vagy végre mindent egyszerre akartunk, mint jelen o.gyűlésen, mintha néhány hónap föladata lenne a közjó megfeneklett hajóját egyszerre kiemelni; így p. o. most az ősiséget eltörleni, szabad földet behozni, zsidókat emancipálni, esküdtszékeket állítani, törvénykezésünket rendszeresitni, adót kivetni, népünket, katonáinkat magyarizni, a serdülő ifjúságot nemzetesitni, s honi nyelven tanitatni,vas és vízpályákat épitni, szabad sajtot létesítni sat, kívánunk a nélkül, hogy megvizsgálnék alaposan: valljon elkészültünk-e ennyi malasztnak elfogadására. Innét van azután, hogy sok az irás, kevés a malaszt. Bárcsak minden kebelben szászszorosan viszharsogna azon igazság, hogy sok és hirtelen változtatások alkotmányos országban soha sem maradnak fenyítetlenül. Ki ezt nem hiszi, ott áll Francziaország, a lázadalmak eme hazája, azon lázadalmak tanyafészke, mellyeket Napóleonnak, a forrongás örököseinek vasakarata sem volt képes hirtelen zabolázni. Apáink gyakorlat által tanulták a törvényt ismerni. Mostani eljárásunk szerint sokszor sem gyakorlat sem elmélet nem szükséges, és mégis kész a bíró, vagy törvényhozó.Ha az erszény hatalma,a nexus s a kortesek borsimította torka a haza atyáinak sorába méltatott,elég idő egy kis pesti hirlapi elveket, Fényes statistikáját, Orosz gesetzgebender Körper jét, Pölitz, Say, Rau, List, Bo 11 e ck, sat. ez osztályba tartozó munkáit futólag s vegyesen választás nélkül átlapozni, és 12,000,000 léleknek boldogságáról tanakodni a nélkül, hogy a kártyalapokat kivéve a dicsőség, és a szavazatadás egy álmatlan éjbe telnék; ha pedig megszállja a keblet a tapsvágy, vannak olly emberek, kiknek a szorgalom ismereteket, de a sors pénzt a választásra nem adott, és igy elkészül egy kis beszédecske, mellyre, ha túlzásokkal tömve van, csakugyan el nem marad az éljen. Megjegyezni kívánjuk itt, hogy mondataink csak *) Jelenleg három párt létezik honunkban: Conservativ, liberális, és hallgató. Jellemezzük majd egykor mindenikét. Harminczkilenczedik 68. sz. Szombat. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. October hó 26in 1844. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI I .FIAM. Alapító KULTSÁSI ISTVÁN táblabiró, kiitilja Özvegye.