Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-12-03 / 89. szám
TÜRTA 1.0.W. Rázai napló. Korunk ügyei. (Uzsoráskodás. IV.) — Vidéki lev. Selmeczről (a kegyes rend és nevelésügy), Csongrádból (vegyes közi.) Kelföldi telegraph. Hülfteldi napló. Spanyol-, Franczia-, Angol-, Porosz-, Görögország. Amerika és az egyesült állodalmak. Élek, Irodalom és művészet. A britt parliament (folyt.) A győri püspökszék története (folyt.) Az egyház és polgárzat közti békességről (ism.)__________ HAKAI Mórink ügyei. Uzsoráskodás. IV. Minap bizonyos elvont helyen ez évi „Társalkodó“ik száma akadt kezembe, s miután abban igen épületes dolgokat olvastam, zsebembe dugtam. Engedje meg a t. szerkesztőség, hogy azt itt szóról szóra, betűről betűre közölhessem s fölöttes észrevételeimet megtehessem, mert tárgyamba igen bele vág, s az egészre némi fölvilágositást nyújthat. íme ez az : „(Ötlet a divatéletből.) ,Isten látja, nekem bizony a váltótörvény nem tetszik !’ így szólt minap egy földesúr, midőn épen a váltótörvényről volt szó. ,Gondolják csak uraim, mi történt velem minapában! A múlt farsang közepe táján kifogytam minden költségből, mert meg kell vallanom: két férjhezmenő lyányom s mamájuk igen megizlették az idei farsang bohózatit s annyira zaklatták szegény fejemet, hogy pénzt kelle kölcsönvennem. Elmenék K. izraelitához, ki ismervén becsületességemet, azonnal hajolt kérésem teljesítésére. Csak két hónapra kell 800 p.st K. uram!4 „Igen szívesen teni uram, ha még annyi kell is, szívesen! De tetszik tudni , hogy nekünk szegény zsidóknak ez a szántóföldünk, rétünk, szőlőnk s mindenünk. 50 kamat s egy kis szívesség-elismerés mellett szívesen akármennyit.“ ,Nekem csak 800 p.ftra van szükségem, mint mondom. „Mindjárt teni uram!“ Azzal elővesz egy váltólevelet, beleírja a 800 pontot 6 kamattal és a két hónapi határidővel, és kér, míg a pénzt elkészítené , írnám alá a váltót. Fülemben zúgtak még ekkor is leányaim rimánykodásai, nem éles okoskodása, eszembe jutott a házi békesség is, és isten tudja mi nem, s a váltó alá volt írva. „Itt van tens uram a 800 p.ft, két hónapra járna 67 ft 30 kr., no de ez bizony igen csekélység, és tudom , hogy tens ur szívességemet is meg akarja hálálni s megelégszik 600 pengő forinttal.“ S ezzel a váltó már a zsidó zsebében volt. Visszatetszett ugyan a szakálas velem bánása s kölcsönözési modorja , no de pénzre volt szükségem! meg alá is volt írva már a váltó, még pedig első helyi betáblázásra, mit tegyek? — már csak elviszem a 600 pft. — Leányaim s mamájuk még néhány jó estét csaptak magoknak a pénzből, én pedig foglalatosságaim közben nem ügyeltem a váltó lejárására. Aprilén megidéznek a váltótörvényszékhez, és szép üledékkel fölszólítnak, hogy K. uramnak 800 pftot két hónapi rendes kamatjával azonnal fizessek, különben még ma összeírás, harmadnap múlva pedig árverés lesz házamnál. — Én szinte borzadék ezen törökös bánásmódon, mentem magam, hogy 200 pftot kamatul előre kifogott Mojzes ivadéka s hogy 100 helyett csak 600at kaptam, de a zsidó tagadja s én bizonyitni nem tudok! Szép szóra veszem a dolgot nem használ, káromkodom még roszabb! Uram nincs, ha égig húznak is, most nincs pénzem, várjanak egypár hetet vagy legalább egypár napot, eladom boromat, lesz pénzem! ,,Vár az úr, kérdé mintegy műszerűleg a váltóbiró a zsidót ?“ — „Nem! nekem még ma van szükségem“ volt a felelet. „Hallja uraságod maga, mond a biró, nem tehetek róla , ma összeírásnak, harmad nap múlva pedig árverésnek kell lenni. Mit volt tennem, ismét kölcsön vennem kellett, hogy a szégyent és gyalázatot kikerüljem. S pedig kitől? ismét zsidótól, mert kereszténynél nem kaptam, és hogyan ? ismét iszonyú kamatra. — így tehát csak a zsidók s ezekhez hasonló természetű pénztőzsérek számára van hozva a váltótörvény; a pénzesekről, gazdagokról van gondoskodva, de nincs a szegény s becsületes megszorult emberről Nm ezeket olvastam az említettem ,,Társalkodó“ számában. Azt látom, hogy a jó szerző a váltótörvényszékek czélszerűtlenségét s a zsidók uzsoráskodását akaró leginkább kiemelni; de nem hiszem, hogy magával együtt az egész „tens uri“ hórt annyira lepiszkolni, mint azt valójában lepiszkolta, szándékában lett volna. Az egész „ötlet“ valóságos „tens urak“ ellen irányzott satyra, mert élethiven rajzolja őket s kézzel foghatólag tudatja mindenkivel, mikép becsületes ember törvényes kamatra „tens urnak“ pénzt kölcsönteljességgel nem adhat. Ugyanis, e rajzból kitetszik, miszerint a „tens urak“ családaikkal együtt szintolly példátlan könnyelműséggel költik el a kölcsönvett pénzeket, mint hanyagok a visszafizetésben — vagy jobban mondva , mint megátalkodottak a visszafizetni nem akarásban. A „tensor“ ugyanis önmaga mondá több ízben Mojzes ivadékának, hogy neki csak két hónapra kell a pénz, azonban a váltó lejárása két hónap alatt eszébe sem jut, s mégis „ismeretes becsületességgel“ dicsekszik. Ugyan kérdem: holott a „becsületesség“ hol az ar adott becsületes szavát be nem váltja, legsürgősbb becsülete veszedelmeztetésével járó kötelességéről teljesen megfeledkezik? Micsoda becsületesség fekszik abban, ha az ember azt tagadja, mit tudva s önkényt saját kezével aláirt s aláírása által igaznak elismert? Ha becsületes keresztény ember egyetlen krajczár hiány nélkül törvényes kamatra kölcsönözi neki a pénzt, valljon nem volna-e képes illy „ismeretes becsületességű“ uraztis, midőn pénzét visszakivánná, hasonlólag uzsorásnak kikiáltani, s mondani hogy csak 600 frt kapott? Oh becsületesség! Mennyire ékíted te a „tens urakat!“ A „tens ur“ „ismeretes becsületessége“ hihetőleg abban állt, hogy már több illy rendbeli kölcsönözésekről s szó nem tartásról ismeretes volt, ugyanazért mástól mint uzsoráskodó zsidótól jó lélekkel s reménnyel pénzt kérni sem mert. Mert föltéve, hogy a pénzt becsületes kereszténytől, ki azt pár hónapra épen nélkülözhette, nem uzsorára , hanem törvényes kamatra kapta volna: — ez, ha pénzét két hónap múlva szép szóval, teljes „üledékkel“ visszakéri, hasonló „üledékkel“* legalább még két, ennek múltával ismét két hónapi s így végtelen várakozásra kéretik meg; mert a „tens urnak“ sohasem lesz olly fölösleg pénze, mellyel adósságot fizethetne , következőleg a jó keresztény ember szegre akaszthatná száját, eleget koplalhatna, fázhatnék pénze mellett, vagy legalább tetemes kárt vallhatna. Igaz, így adósa előtt becsületes ember marad, dehja, ezzel jól nem lakhatni. Ha pedig a két hónap lefolyta után tüstént nyakon ragadja adósát, mikép ezt annál teljesebb joggal teheti, minthogy az adós maga megelőzőleg s önkényt csak két hónapra kérte a pénzt, akkor a jó keresztény ember szintúgy valamint Mojzes ivadéka gazemberré lesz, összekáromoltatik , piszkoltatik stb. Ha pedig két, négy s több hónapok múlva sem szól csak egy szót sem pénze visszafizetéséről, akkor igaz még becsületesebb ember lesz adósa előtt, de mit használ, ítéletnapig csak nem várakozhatik, hallgathat; az adósnak pedig emlékeztetés nélkül a váltó lejárása világ végezetéig sem jutand eszébe, így végre is csakugyan meg kell őt ragadnia, és mi lesz ekkor belőle? Akár meddig várakozott, akár mennyit fáradt s károsult, azért bizony mégis megkáromoltatik, gazembereztetik. A jó keresztény ember tehát, kinek szive lelke van, „törökös bánásmód“ által pénzéhez jutni átallván, szelidebb módon pedig mindennapi tapasztalása szerint pénzéhez nem juthatván, igen okosan cselekszik, ha azt hon inkább hasztalanul heverteti — mire azonban nem szorul, mert elég jó hely van — hogysem magát háladatosság helyett összekáromoltassa, gazembereztesse, s fölül rá még kárt is valljon. — Nem, „tens urnak44 más mint zsidó vagy egyéb uzsoráskodó pénzt kölcsön nem adhat; mert becsületes embernek van arczája s átallja adósát nyomban nyakon ragadni, van lelke, mellyel a „törökös bánásmód“ össze nem fér: tehát, miután más modorral pénzét „tens úrtól“ vissza nem kaphatná, mindig kárt vallana, mindig vesződséget szerezne magának. A tapasztalás már megtanitá a jobb lelküeket, milly derék fiúk sok „tens urak“ s becsületökre mit sem adnak, szavaknak nem hisznek. Legkülönösebb mindezek mellett, hogy a,,tens urak,44magokat ártatlanoknak, a pénzes embereket pedig s hiteltörvényeinket hibásoknak tartják, s hangosan csodálkoznak azon, hogy törvényes kamatra kölcsönt nem kapnak, holott egyedül ők hibásak. Midőn a „tens ur”” a váltótörvényszék előtt Mojzes fiát arra kéré, hogy várakozzék egypár hétig vagy legalább egypár napig, a zsidó bizonyosan várakozandott, ha a „Jens urat 44 ismeretes becsületességiről — szótartásról már eleve jól nem ismeri, mert különben a nem várakozás még a legelvetemültebb zsidó részéről sem volna hihető. — Ugyan jeles fogalma lehet a „tens urnak44 a becsületességről, miután azt állítja, hogy csak zsidók s ezekhez hasonló természetű uzsoráskodók , gazemberek számára van hozva a váltó-törvény, de nics gondoskodva „a szegény s becsületes megszorult44 emberről; mert lám ebből világosan következik, hogy az, ki „tens urnak“ pénzt kölcsön ad, gazember, az pedig, ki adott szavát meg nem tartja , maga által kitűzött időben nem fizet, hanem káromkodik, piszkolódik , tagad — az „becsü- ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A Drift imrliument rajza. I. Az alsó ház. (Folytatás.) Azonban alig tevénk néhány lépést, midőn már a korlátot értük , mit „idegenek“ semmi szín alatt át nem hághatnak , s melly keresztben van húzva a teremen. E hires korlát, melly elé idéztetnek azon személyek, kik a ház szabadalmai vagy méltósága ellen vétkeztek , nem egyéb mint egy közönséges ágylécznyi vastagságu rúd, zöld posztóval levonva, mellyet ravatka segedelmével tetszés szerint előre hátra tolhatni. Ez okból jobbra eltérünk a borszékek mellett, mellyek a s e r ge a ns a tar m t-ot vagy helyettesét illetik, s helyet foglalunk a karzatok alatt — ez olly része a háznak, melly sajátlag szinte tagok számára van ugyan rendelve , de rendesen üres szék lenni. Mihelyt tehát e kényelmes módon helyemet elfoglalom, a nélkül hogy a fáradságnak, kellemetlenségeknek, a szavazat-vásárlás költségeinek s a választás által okozott mindennemű számadások kifizetésének alávetni kellett volna magam, — mi nem kevéssé csökkenti az örömet, mellyel némelly uj tag ezen annyira óhajtott padokra települ — bátorkodom egy tekintetet vetni magam körül s Anglia összegyűlt bölcseségét, az alsóházat, illőleg szemügyre venni. Képzelje az olvasó csudálkozásomat és meglepetésemet, midőn azon komolyság, ünnepély és méltóság helyett, miket e ház fontos tisztállásától és majd korlátlan hatalmától szinte elválhatlannak hivék, a hatalommal ugyan igen, de komolysággal és tiszteletre méltósággal épen nem biró urakat vad tengericzék gyanánt láttam a karzatok körül futkosni; egyik ajtón beszékeltek és ki a másikon, mint leczkén kívül az iskolás gyermekek, a padokon mászkáltak, bekóborták a termet a kincstári padoktól az ellenzékiekig és viszont, apró csapatokra gyűltek, csevegtek, nevettek, lábukkal surolgattak, egész hoszukban ülhelyeikre dűltek s általában rendkívül parliament-elleni módon viselték magukat. A terem közepén egy csoport lármás, henye törvényhozót láttam, mintegy huszonkét éveseket — leginkább nemes családok fiatalabb sarjadékait — kik közöl egy némellyiknek már szakála is pelyhedzett, míg másoknak sápadt beteges kinézésük volt, meg mások űzött kicsapongások nyomait viselek arczukon. Ez embereken észre lehetett venni, hogy inkább átengedék magukat az élet elveinek, sem hogy kötelességeik betöltésére komolyan gondolkodjanak. Egyik közölök egy uj szelencze vizsgálatával foglalkozott; egy másik egy finom érvágót mutogatott lovak számára, melly a tisztes tagok közt nagy figyelmet gerjeszte; egy harmadik egy czifra palczát mutatott elő, mellyet épen csak most találtak föl. Egy tisztes és tudós tag, kinek száját elmésségre látszott alkotni a természet, egy csoport hallgatóiul környezteték, kiket folytonos nevetésben tartott. A mellékkarzatokon, mellyek kizárólag az alsóház tagjainak vannak föntartva, több senator feküdt a padokon elnyujtózva ; magában a teremben némellyek újság és röpirat olvasásával foglalkoztak, mások mulatoztak, legtöbben pedig sebesen futkostak ide oda vagy barangoltak egyik üléstől a másikhoz. E közben elfoglalá a szóló az elnöki széket; a ház írnokai (szám szerint hárman és nagy vendéghajókkal ellátva) asztal mellett ülnek és írnak—az asztalon fekszik a koronás bot, néhány könyvvel és két vörös maroquin-szekrénynyel; az ügyfolyam szembetünőleg menetben van, de a hangok, mellyek hozzánk érnek, olly homályosak és zavartak, hogy azok rajzolását hasztalan kísértenék meg. „Hum, hum—dum hum—dumdum—hum bum —„Sír!*) van szerencsém, egy folyamodást —brr brr—hum hum—zum zum — (köhögés, tüsszögés, csacsogás és lábak surolgatása)—aláírva hétezer ötszáz és húsz lakostul —zum zum—hum hum—brr brr brr—dum dum hum (olly hangok ezek, mellyeket leírni semmikép nem lehet, csupán a suttogást és lábcsoszogást lehet megkülönböztetni). Hogy feküdhessék az asztalon. Ki mellette szavaz, mondjon Igent, ki ellene, Nemet —brr brr — hum hum — sir! van szerencsém egy kérelmet átnyújtani,“ stb. Az alsóház követeinek nincs mint a franczia követeknek, tisztöltönyük; ők közönséges öltözetükben vannak jelen az üléseken. Csak indítványozója (mover) s a gyámolitója (seconder) azon föliratnak, melly az ülés megnyitásakor a trónbeszédre adandó válaszul fölolvastatik, jelennek meg régi szokás szerint galla-öltözetben, a hadsereg vagy hajóhad egyenruhájában vagy a grófsági katonaság öltönyében. Ha a ház ő felségénél fölirattal vagy szerencsekivánatokkal tisztelkedik , akkor a tagok is, kik a szólót a palotába kísérik, teljes díszruhában jelennek meg, (fekete frakban, mellényben, térdszalagokkal és fekete selyemharisnyákkal), s ez alkalmakkor a ház szokottnál valamivel meghatóbb tekintetet mutat. Rendszerint azonban a tagok , mint mondva van , egyszerű polgári öltözetben vannak , csupán a szóló s a három írnok, kik a vitatkozások jegyzőkönyvét viszik , különböztetvén meg magukat vendéghajuk és ta g) A parliamenti tagok mindig a szólóhoz intézik beszédüket s ebben a britt parliament Európa egyéb képviseleti gyűléseitől különbözik. Észak-Amerikában ezen a angol szokást mind a washingtoni congressusban mind a különféle státusok törvényhozó testületeiben megtartották- Harminczkilenczedik év. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁSZ ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. 89. sz. Kedd. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. December hóban 1844.