Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-08 / 57. szám

pipereznek, szerzik olvasóikat, ezek pedig a mezes szavaktól elkábitva csak a hüvelyt, és nem a magvat, mellyet rejt, keresik. A politicai pórnép s az éretlen ifjúság érdekeseknek tartja, magasztalja s éljenezi, s ezért magukat nagyoknak , híreseknek s a nemzet ü­­gyei irányozásában hivatváknak tartják; indítványoznak, megyéket és tanácskozásokat vezetnek, egy szóval azt minek életét tagadják, tekintélyt igényelnek, gyako­rolnak; a tiszteletes és szokás nekik avas obscuritás; a vallás —miért nem ösmerik — üres formalitás, és szolgái jót gátló czinkesek , magok épitni akarnak, és észre nem veszik, hogy saját életük minden alapot nél­külöz, mert gúnytárgygyá tették az Istenadta vallást, mert letipornak minden tekintélyt. Illy martyrjai az életnek, fájdalom, most gyarapod­ni kezdenek, s vándor madarakkint megyéről megyére beröpkedik a hazát, és elcsimipolják sujtásos beszédje­ikben, hogy a tekintélyek kora lejárt, és a karzat, melly e hősök növendéke, éljen és tapssal igazolja, hogy a te­kintélyek kora lejárt, azonban ha mestereik mondanak, vagy állítanak valamit, akkor térdet, fejet hajtanak, és alázattal mondják a phtos­epha, s ha valaki a mes­ter véleményét c­áfolja, lekurrogatják , mértjét más­nak nem lehet mondani , csak a tekintélyt gyilkoló te­kintélynek. Szabadság a­mit ígérnek, közös szabadság, és so­ha jobban vissza nem élnek e szóval, mint most; soha a szabadságon rútabb fölségértést el nem követtek , mint hősei, kik legalább szivvérüket készek minden percz­­ben ontani a szabadságért, mellyet megbántanak, mellyet elárulnak, és árulnak, melly ellen pártot ütnek. S mi a szabadság? A szabadság nem egyéb, mint benső meggyőződés a törvényszerűleg létező szükséges voltáról. Tévednek ezen jó urak midőn az állodalmat könnyű faragmánynak tekintik, és ugyan azért mint bár­­melly mintát módosíthatónak idomithatónak gondolják . Az álladalom isteni eredetű, mint a vallás , mellyet tisz­telünk mint a kereszténység , mellynek üdvei az élet­pályán folyvást kisérnek , s mikor ezen intézet támosz­­lopai megrázatnak, megrendül minden emberi mű, s a ki az oszlopokat rázogatja, maga magát temeti el alatt­­tok, mihelyt öszverogynak azok. A megrendített egy­házi tekintélyt nyomban követte a polgári tekintély sü­­lyedése, nyomban követte a szilaj féktelenség; és a­ki ezt kellene, fusson végig jelen országgyűlésünk törté­netein és állításunk igazolására tódulva tudulni láthat­ja az adatokat; a megcsökkent polgári tekintély helyé­be s nyomába az egész társulat sülyedése lépend. Szabadság, de az értelmükbe vett szabadság, — gon­dolják — mit elérni törnek, és e szabadság gátjának a tekintélyt látják; s azért le vele! de kérdjük: ki lesz a rend, ki lesz a törvény, ki polgári viszonyaink őre, ha a tekintélyre ki mondják a halált, ki fog engedel­meskedni, ki fog parancsolni, vagy minden család egy fejtelen respublica leend? s még itt sem lehet a tekin­télyt nélkülözni. — Szabadságot lármáznak, mintha nemzeti szabadságunkat Európa bárm­illy alkotmányos nemzete nem irigyelné, mintha szabadságunk a fejede­lem és törvények által pártolva nem volna elégséges a tudományok, művészetek, mesterségek fejlesztése, vi­­rágoztatása, s érlelésére. A­kik kételkedni mernek, la­pozzák át az utosó két évtized történetét, és nézzék a nemzet törekvéseinek azon eredményeit, mellyek min­dennap hatályos­ tökéletesedéssel biztatnak bennünket, vegyék szigor szemle alá azon intézeteket, mellyek mint ugyan annyi kezesei egy szebb , és szilárdabb jöven­dőnek, a tekintélyek munkálata, s befolyásánál kelet­keznek. S ha van vádra méltó nemzeti életünkben, te­ Hannadik István magyar királynak rokona ugyan s István,— ki mint negyedik István rövid ideig a ma­gyar trónon ült, — Konstantinápolyban Máriát a császár családból feleségül vette, összejárta vele Német és Fran­ciaországot, az uralkodóknál segítséget keresvén fűlik István ellen. Ezen utazás közben Mária egy fiú gyer­meket szült mellynek neve Mark. Ezt István Konstan­tinápolyim viszszatérvén akár Francziaországban akár Belgiumban hagyta, és ez a Mark a C­r­o­y nemzetség atyja. Ez nem áll. Mert, mikor István összejárta a német és több udvarokat feleséges még nem volt. Ő Máriát csak akkor kapta mikor kalandozásaiból Konstantiná­­polyba — még igen fiatal — visszakerekedett. Lásd h­o­den­cus de gestis Friderici im­peratoris, és Cinnar­us J list, sibr.­­J. Fia pedig ezen házasságból soha sem volt. A harmadik hypothesis ez, hogy Mark harmadik Andrásnak a fia. — Ezt igen tisztelt tudós barátom Fej­é­r György a „Nemzeti Újságában 47dik számban már töké­letesen m­egcsúfolni, és igy szükségtelen ekint többet írni. Központosítván az előadottakat röviden csak azt kell mondani: a p­royak az Árpád íi­ágbeli származása ,ne­sem Gróf Ma­i­­­át­h .J­á­n­o­s, hintsük meg okadatosan, és reszre hajlatlanúl, m­s m­eg­­vallandjuk, hogy a vád nyilai minmagunkra pattannak vis­sza, s itt is leginkább azokra, kik a tekintélyek korát lejártnak hirdetik. Hol a nyers tömegben a legszebb szel­lemi tehetségek nyersen hevernek , ott szükség tekin­télynek hatni, hogy az állati le ne győzze az erkölcsi lényt. Vegyük például Angliát, mert a heves francziá­­kat , kik még önmagukkal sincsenek az iránt mit akar­nak tisztában, itt például nem idézhetjük, vegyük mon­dám Angliát, és vizsgáljuk meg, minek köszönheti al­kotmányi , és rendőrségi szabályzott életét, és feleletül nem találunk mást, mint a tekintélyt. Az utósó pálczár­­tól kezdve az első ministerig mind a tekintélyre támasz­kodik, s mikor a Constabler pálctáját ketté töri, a szi­­laj sereg gyógyulatlan sebet ejt a tekintélyen. Anglia tekintélye vala egyedül képes az 1789. franczia lázadás kezdetétől 1814ig a világ polgári s társadalmi állapotát föntartani, s mikor Francziaország a bontó s dúló elv gyanánt jelenik meg, akkor Anglia mint föntartó műkö­dik példátlanon föláldozással. Míg Francziaország szün­telenül forrong , s folyton júliusi jelenetektől remeg, az alatt Anglia, legyőzi az ellenséges elemeket, és tekin­télye szerte űzi a vész jelleget. Mikor Anglia Európa valamennyi hatalmát 1793—1815, Francziaország ellen zúdítja, tekintélye legszebb diadalát vívja ki. S ha bár Anglia tekintélye vas­vessző, még­sem tesz olly pusz­títást a társaságban, mint a rakonczátlan franczia sza­badelvűség, és tekintélytelenség. Anglia óriás áldoza­tait zendüléskor csak az által bírta elviselni, hogy te­kintélyével oda vigye a népet, hogy az azt akarja, mit a kormány akar. — Nem ismerünk Európában nemze­tet, melly előtt anyagilag, és szellemileg szebb jövő tá­­rulna, mint a magyar, főleg hakülfényt kerülve, czi­­ezomát futva, belterjileg fogja föl haladását, kifejlését és a valót föl nem cseréli a színnel; ha a pietástól ve­zetve tiszteli a tekintélyt, melly századokon keresztül napfénynél, és viharnál megőrzötte nemzetiségét, melly a hantéletek ferdeségeit legyőzve, azon válaszfalat, melly izekre szeldeli e nemzetet, lerontja, s megismer­teti vele, hogy alkotmányoknak szinte, mint a világé­letnek alapja a tekintély! — II «Szággyülés» CCXCVIIk ker. ülés. oct. 2án (Elnökök kik iméntiek.) Hitelesíttetett izenete­s tör­vényjavaslata a Kir. és RRnek a Bukkariban fölállítan­dó hajózási iskola iránt, továbbá tárgyaltatott Thúrócz ügyének és sz. kir. Körmöcz bánya városának panaszos ügye, mellynél fogva a két törvényhatóság bizonyos Tűr­ések nevezetű Thúrócz vmegyében fekvő, de sz. kir. Körmöczbánya városának birtokában levő birtok iránt egymás irányában a törvényhatóság gyakorolhatását ha­tározottan eldöntetni kívánja, hogy mellyik törvényha­tóságot illeti törvényesen? Az illető követek adatokkal léptek f­­ egymás irányában, szóváltásaikat oda irányoz­va , hogy kiki Önképviseltjének igazát kétségtelenbe, s mind a két részről fölhordott adatok nem kevés nyoma­­tékuak valának, mikint az többek által elismertetett, mert Körmöczbánya követe hitelesen erősíté, miként a kérdéses helyet megháboríthatlan gyakorlattal adóztató városa, mi a hatóság gyakorlatának alapja. Thúrócz ügye ellenben állitá, miként sz. kir. Körmöczbánya vá­rosa a kérdéses helyen úrbéri tractatusban létezik, s hogy hatóságot fölötte nem gyakorolhatott, s erre felsőbb hely­ről kell intézvényeket közöl. A dolgok illy kétes állá­sában egy megyei követ országos biztosság kiküldését in­dítványozza, melly a megvizsgálandókat megvizsgálván, jelentését az o.gyűlés elébe terjesztendje, és ez indít­vány némelly pártolókra találván szavazat alá bocsátta­tott; de nevezetes többség rögtöni határozatra szavazott. S e kezdésre „Thúrócz vármegyét illeti-e a hatóság, vagy a sz. kir. Körmöczbánya városát? — Veszprém, Tolna, ep Marmaros, Körmöczbányának adá a hatóságot, mig Győr, Békés, Thúrócz, Zólyom, vgyék nem szavazván 42 S ugye Thúrócznak adá az igazat. E kérdés ekként eldöntetvén, tárgyaltatott izenete, és törvényjavaslata a KK. és RBnek a hajókázást gátló , némelly akadályok megszüntetéséről. A­­javaslat 4dik ! §a szerint a vontató útvonalakra megkivántató tért az őt illető földbirtokos ingyen tartízandik adni. E javaslatban rs rejlő elv eldöntését egy megyei követ a kérdés vonalak­­ iránti szokást jelen állapotában hagyván a finantialis al választmány munkálatának tárgyalásához kivánja halasz- -t tani, hol ha az országos pénztár létesülend intézkedni is sokkal könnyebb leend, de ez indítvány viszhangra nem­­ találván, szavazatra bocsáttatott a kérdés, melly elnök -« kileg így tétetvén föl: „szerkezet-e vagy módosítás? és a a szerkezet mellett következő ügyek szavaztak: „Abaúj, S­ Ungh, Zemplén, Szathmár, Szabolcs, Gömör, Borsod,­­ Heves, Beregh, Torna, Ugocsa, Bihar, Csongrád,­­ Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál, Posony, Vas, ,s Zala, Komárom, Hont, Győr, Pest, Tolna, Zólyom,­­ Thúrócz, Pozsega, Verőcze, Szerém­i 31. Módosi­­­ tani kivánták: Sáros, Szepes, Marmaros, Krassó, Nyitra,­­ Sopron, Trencsén, Nógrád, Liptó, Bars, Somogy, Veszprém, Baranya, Fejér, Esztergom,Mosony, Árva,­­ Bács — 18. És igy 13. szavazat többséggel az említett 1­4dik , meghagyatván, az ülés által változott a CCXXXV.*) őrs­z. ülésre a KK. és RRnél, melly- - ben tárgyaltatott, és egyhangúlag elfogadtatott ödik i izenete a KK. és RRnek a börtön rendszer iránt. Ezu- -­tán fölolvastatott izenete a KK. és RRnek az egyházi­­ adományosok törvényszékei iránt. Erre vonatkozólag rö­ - viden megjegyző elnök ő excja, miként ezen a törvény- - hatóságok rendezésénel is legkisebb figyelemre méltó­­ tárgyat, a szükségesebbek mellőzésével és illy rövid­­ idő alatt, a teendők halmaza roppant leven fölvenni nem­­ czélszerű, de hangos „maradjon*4 hallatszék, s a tárgy ke- ■ rületi határzatkint meghagyatott. — Továbbá tárgyaltatott izenete és törvényjavaslata­­ a KK. és RRnek a nemnemeseknek adandó hivatal ké-­­ pesség iránt. Itt ő excra ismét fölszólalt nem az elvet ille­tő nézeteit fejtegetve, hanem a KK. és RRet figyelmeztetve, , miként illy kevés időre e nagyszerű tárgyat fölvenni a legkevésbbé sem üdvös, és elnök­i exójának rövid nyi- - latkozata után következő szavazatok adattak a kerü­­­ leti határozat ellen : „Veszprém , Marmaros , Eszter­gom, Liptó, Bács, Szerém, Sáros, Mosony, Thu­­rócz , Fejér, Árva, Soprony , Nyitra, Baranya, So­mogy, Szatmár vgyék és Horvátország.­­ Szavazat köz­ben több megyei követek nyilatkoztak utasításuknál fog­va kívánva, hogy a nem-nemesek minden hivatalokra alkalmaztassanak , s ha ezen nézetük többséget nem nyerne ragaszkodtak a kerületi határozathoz, melly több­séget is nyert. A k­i káptalan követe helyeselé Z. me­gye előadását, ki szerint sajnos, hogy illy igazságos tárgyban törvényt csak hozni is kell, osztván e nézetet óhajtja, hogy e tárgyban törvény ne hozassék, mellé­nek igazsága kifogja magát úgy is vívni, hogy valamint a papi, és katonai, úgy a polgári státusban is minden hivatalokra polgári származásúak is alkalmaztassanak. A v-i káptalan követe pedig méltányolva a kérdést a kerületi határozat mellett szavazott. Az imént nyilatko­zók közöl megtámadtatott elnök ő excjának nyilatkoza­ta, az hozatván föl ellene, miként e tárgynak bevégzése .) Az országos ülések számának ezután a jelen szám­folyam szerinti kiigazítására kéretnek a t. olvasók. Szer­k. A francziák királyának fogadtatására nemcsak a Windsor palotában léteznek előkészületek, már az an­gol sajtó is foglalkozik sejtelmekkel az elkövetkezendő utazás czélja s benyomása fölött így Sun44 legifjabb számai egyikében következő czikk olvasható: ,,Lajos Fi­- Jop, ki hozzánk od­. Ildikére váratik­, az első franczia ural­kodó lesz, ki Angliát béke idején látogatandja. F.rdődei közöl csak János király volt, Londonban, de fogolyul. (F.dwúd, a fekete herczeg sepf. Lidikén 1356. megnyerte Poitiersnél az ütközetet; János király a Francziország­ra nézve olly szerencsétlen napon megsebesítve jutott az ellenség kezeibe; a fekete herczeg magával vive át Bor­­deauxba; tavaszkor 1357. a győzedelmes a megggyőzöttet Angliába hozta; más­­odikén szálltak ki Sánihvichnél; a francziák királyának a Savoy palota, később a windsori kastély adatott lakhelyül; csak négy hét múlva — a bre­­tignyi egyeség által májo 8kán,1360.— nyerte ismét visz­­sza szabadságát, azonban, midőn írja, az anjoui herczeg, ki kezesül az egyeség föltételeinek megtartásáért Calais­­ban maradt, szavát szegvén, Parisba szökött, önkint visz­­szatért a fogságba, mellyben mégis halt Londonban april­ikán 1364.) I. Ferenc/. Vili. N­ e n r i k n­e­k látogatást ígért Londonban, de ez nem teljesült. IV. Henrik re­ményt nyújtott egyszer E­r­zs­é­b­e­t­n­e­k, hogy át fog menni hozzá; azonban a feltétel vagy nem volt valódi komoly, vagy abbahagyatott előállt akadályok miatt. XVIII. Lajos és X. K­ároly nem mint királyok, hanem mint szöke­vények és szám­űzöttek jutottak brit földre. E szerint: biz­tosan mondhatni , miszerint Anglia eddig még soha nem részesült barátságos látogatás szerencséjében franczia ki­rály részéről. A windsori kastélyban tartózkodás új vonás leend Lajos Fü­­löp nevezetes történetében; azon nagy és mesterséges politica, mellyet itt­ ismét mutatott a fo­­gadtatási jelenet előkészítésében , isméti tanúságát adja, milly jól érti ő, az eseményeknek czéljaival egyező for­dulatot adni. Egy hónap előtt Anglia s Francziaország közt még elkerülhet­lennek látszott a háború; az otaliaiti­n a marokkói kérdés legyőzhet­len akadályokat mutálták; a republicánusok és legitimisták hírlapjai kinyilatkoz­­taták, miszerint a király utazása elmaradand, mert mitől a két nemzet szenvedélyei nagyon fölizgatva vannak; Lajos látogatásának­­ i el­őt­ a királynénál egyetlen oka a két hon közti roppant összeütközésben feküdt.; a francziák királya ez esetben tán tömérdek gőzhajósereg kíséretében jutandott Portsmouthba s innét Londonba, hogy a békét st. James palotájában szabja meg. Azonban neki nem voltak illy szándékai; ő csak nyájas franczia gyanánt szándékozik viszonti látogatást tenni Victoria királynénak. Ennél kevésbet nem cselekhetek. Guizot és Aberdeen megegyeztek, hogy d' Aubignyt és Pri­char­dot­ kivetik nyeregből. Joinville herczeg­­nek megengedtetett, hogy a mórok erősségeit ágyaztat­­hassa: dicsőség araltatott, és a hadi költségek megtéríté­séről lemondtak; egy hely sem rakatott meg katonaság­gal a marokkói tengerpartokon; Tanger, mivel Gibral­tárral szemközt fekszik, szent helyül tekintetett; Fran­­cziaország, becsületére, az először kiadott ultimátum mel­lett: maradt. V­alóban nem lehetett volna jobb időt válasz­tani az Angolországbani látogatásra.— Lajos Fü­löp már a júliusi forradalom óta nagy státus-bölcsességgel tartá fon és erősíte meg az olly váratlanul nyert trónt; kormánya alatt Francziaország, mi a kereskedést és mi­­­ipart­ illeti, addigran ismeretlen fokra jutott; most — 72- dik évében — bizalomteljesen megy azon nép közé, mellyet Francziaország természetes ellenségének neveznek. Ezen természetes ellenség teljes igazságot fog számára szolgáltatni. So­ult marsh­all, ámbár jól ismeri az an­gol jellemet, mégis csodálkozott, azon fogadtatás fölött, mellyben nálunk részesült. Ila honosink érzelmeiben nem csalatkozunk, szint olly csodálkozásra fog gerjedni azon fejdelem is,ki egykor száműzött til lakozott Twickenh­amben. Nemzeti Színház. Szombaton, oct. 12én F.gres­­sy Gábor javára bérszünetben, Szigligeti Szökött ka­tonája fog adatni; a szabó szerepében F.giessy Gá­bor, a nótáriuséban pedig Petőfi műkedvüllő, a jutal­mazandó iránt­i szívességből fog föllépni. 240

Next