Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-02-27 / 33. szám
33. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Harminczkelenczedik év. Csütörtök febr. 27. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint , a hivatalban. Megjelenik minden kedden , csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblibiró, kiadja Özvegye. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Jótékony adakozások. — Gyáripar s földmivelés II. — Törvényhatósági tudósitások. Hárstól (közgyük hatos. lev. fels. intézv. ÁrVI. [segély.) Budapesti utd. Vidéki hírek. Lapszemle. Hírnök. Erdélyi Híradó. Külföld. Spanyol-, Francziaország. N.Britannia. Olaszország. Németalföld. Svejcz. Mexico. Tahiti. Társulatok és intézeteit. Hirdetések- Gabonaár. Pénzkelet. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Jótéttány atlakfi zárolt jegyzéke az Ínséggel küzdő árvamegyei szegénység számára. A pesti növendékpapság 22 ft 30 kr. pp., nt. Vavróczy Márton vérségi plebanus 5 pfrt. Püspök-Vácz városi szeglövész-egylet iO ftp.; Veisz Tamás iO ftp. Gyáripar s fikisnévlég» II. A kifejtésnek indult nemzet életében vannak időpontok, mellyekben bizonyos uralkodó eszmék varázserővel hatnak a lelkesedés szárnyain a könnyen ingadozó közönségre; s ez annál bajosabb kórállapot, minél hatályosabb befolyású azekint átalános elv gyanánt felállított eszme a törvényhozás elemeire, a megyei élet s vitatásokra. Mert ekkor nem tekintetik hely és körülmény, s a kedvencz eszme nem vitetik a cselekvőség terére, hanem a practicai élet kényszerittetik görbedni a felkarolt nézetek mintájára. Pedig minden theoriának alkalmazása módosítást követel a változó körülmények s a különböző tárgyak természetéhez képest. Hazánk újabbkori történetében ez világosan felmerül. Ám alig néhány éve, hogy a Pesti Hírlap egykori szerkesztője zászlója jelszavául a „szabadföldet“ választva, ezt világerővel bíró eszmének hirdette, noha e túlhajtott erőtetes rész következményeit boldogult gr. D. A. több czikkekben felmutatta. S ma mégis ugyanazon férfiú alig ejtvén ki kezéből a P. H. kormányrúdját a „védegylet“ lobogója alatt a földérdek kárával a gyáripart tűzte fel izgatása irányául!Mielőbbi számban tett ígéretünk következtében megmutatni iparkodunk, hogy e tévesztett irány s az erőszakolt gyáriparnak eredményei üdvösek nem lehetnek. Az anyagi jólét alapja az élet első szükségeinek fedezésében áll; nép, melly élelmét s ruházatát meg nem szerezheti, a jólét első fokán sincs még. S igy hol alkalmas föld van, minden éghajlat s körülményekben ez, mire főfigyelmét kell az iparnak fordítni. A természet ezen ajándékát nem elhanyagolni, hanem önjavára a lehető legnagyobb mértékben felhasználni a status oeconomia sarkelve.Következőleg nemzet, mellynek bőven termő, vagy természe ipar által fordítható nagy földtere van, s a földmívelésre kedvező éghajlata, s a kereskedésre jó piaczai kínálkoznak, a földmivelést gyáriparának fel nem áldozhatja a nélkül, hogy a néptömeg nyomora s elszegényedése be ne következzék! Ellenben a kifejtett földmivelés, az ezzel legszorosabb kapcsolatban levő kézműipart,s ezáltal a gyáripart is megtenni s elősegíti. A földmiveléssel párhuzamban virágzani szokott az állattenyésztés is , mindkettő pedig azon vállalatokkal, mellyek nélkülözhetlen kellékeik, a nemzetben felébresztik a munkásság szellemét, s a törvényhozás ösvényén megkészítik az utat, mellyen a gyáripar felvirágozhassék. Avagy mutassa meg a legbölcsebb status-oeconom, hogy nemzet, mellynek a természet a föld kincseit adta, ezt mellőzve, egyedül gyáripar által érte el jólétét? Egyet, de csak egyet sem mutathat. Pisa , Amalfi , Genua , Velencze és Hansa adnak ugyan példát, miszerint minden földészet nélküli nemzetek is nagy vagyon s politikai hatalomhoz jutottak, — de rendszerint mégis nem emelkedett fel soha kitűnő gyáriparra valamelly nép a nélkül, hogy agriculturális rendszerét előbb virágzóvá ne tette legyen. Átalában a virágzó földmivelés a gyáriparnál mindenkor üdvösebb az összesen vett nemzetre, mert még a gyáripar a vagyonosságot kevés kezekbe juttatja, addig amaz a nagy tömeg jólétét eszközli. Anglia mindent megten a föld érdekében, s bár ereje —gyarmatainak szüksége igy kívánván—főleg a gyáriparra irányoztatik, a földmivelést még sem hanyagolta el, és noha saját viszonyainál fogva inkább a gyár látszik érdekeiben lenni, mintsem a földmivelés, mégis egész politikai s közjogi állásának jelenleg is a földbirtok fentartó sarkpontja. Csak a legújabb trónbeszédre nézve is igen sűrűen nyilvánulanak főleg a felsőháznál a panaszok, hogy abban a földmivelést jelenleg terhelő körülmények meg nem említtettek, és azoknak orvosoltatására a parlament fel nem szólíttatott. Már csak ez is elég világosan bizonyítja, miszerint Angliában a gabnatörvényben nyugvó kedvezés a földiparra nézve még elegendőnek korántsem tartatik. De hogy főtényezője a földmivelés a gyáriparnak, eléggé bizonyítja ennek természete. A gyárak nyers termékeket használnak fel, mégpedig nagy mennyiségben; amint tehát ezek növekednek, úgy szükség szaporodnia a nyers termesztményeknek, hogy a gyártmány jutányosabb lévén, az eddig divatozott külkereskedéssel a versenyt nem csak kiállja, de felül is haladja. Eleinte zsenge korában a már előhaladott külföldi ipar készítményeinél a honi idülni kezdő gyártmányok minden esetre becsben kisebb értékűek lévén, csak jutányosságuk által nyerhetik meg a részvétet. Erre pedig kifejlett földmivelés kívántatik, még pedig olly földmivelés és ipar, hogy az idő kisded mostohaságai miatt meg ne akassza a gyárak működéseit. A felvirágzandó gyáripar növeszti az emésztők számát, s ezzel növekedni kell az élelmi czikkeknek is, különben vagy a munkások meg fogynak, vagy a munka magas bérét a gyáros nem bírhatván, vállalataiban kárt szenvedne s igy a gyáripar fenakadna! Még azon népek is kezdik már érezni nyomasztó tulsúlyát a gyáriparnak, s a földiparnak csökkenését, kikhez képest honunk még igen hátramaradt. Bizonyítja ezt a növekedő pauperismus, mellynek okául legújabb időben N. L. Bonaparte az elszegényedésről irt munkájában a gyáripart véli. De nem csak ő hanem Frankhon legjelesli status-gazdái figyelmüket— mint azt a canalisatios irrigatio iránti legujabb törvényjavaslat s kamarai viták is bizonyítják — ismét a földipar felé fordítják, s nem egy társulat keletkezett ott, melly czéljául a könyértelenek kóbor csoportjait ismét a földmiveléshez édesgeti s ha mindenben nem értünk is egyet a fönebb idézett szerzőnek nézeteivel, annyit minden esetre igaznak vallunk, hogy a nemzet gazdaságának alapjain a földmivelés és műipar virágzása szolgál. Az imént előadott elvek s gyakorlati tapasztalásból merített tanúságokat hazánkra alkalmazva, szilárd hitként él keblünkben a meggyőződés, hogy sehol kártékonyabb nem lehet eredményeiben a felerőszakolt gyáripar, mint épen Magyarországban. Honunkat—legalább álalánosan véve azt — maga a jótévő természet dúsan kamatozó földdel áldotta meg, s habár a melegebb éghajlat csemegéit nem igen termi meg, de az élelmi s ruházati szükségek majd minden nemesre alkalmas vidékek kínálkoznak, s míg egyfelől szépen terülnek el róna mezeink, másfelől magas béretek emelkednek, mintegy pótolólag egymást,a különnemű termesztésre megkívántató földminőségre nézve. Következőleg mire nagy munka s erő megfeszítés nélkül honunk az iparvilágban hivatva van, e hivatását elhanyagolni a fenebbiek értelmében legveszélyesebb hanyagság.Eddig elé is ez tette kereskedésünk főczikkjeit,s ha az eddigi elhagyatott állapotban sintődő föld s kézműipar megmentette e hont a pauperismus szörnyetegétől, bizonyára a felvirágzott földmivelés s műipar vagyonosabbá teendi a nagy nép osztályt, melly eddig is ezzel foglalkozott. Ezen ítéletünkben osztozik a külföld is, akár olvasuk az itt utazók — értjük az értelmes utazók — észrevételeit, akár találkozzunk velük , s élő szóval halljuk véleményüket. Többször volt alkalmunk külföldiekkel szólni, s midőn anyagi jólétről értekezünk, majd mindenkor illy sóhajtásokra fakadtak a jószivü idegenek ajkai: mi virágzó lehetne e hon, mennyi haszonvehetetlen föld rothad posványtengerek alatt, mi kevés ipar mutatkozik e rosszul mivelt s gyéren termő föld felett! S csak később jövénk, mintegy fokozatosan, az ekint feltámadandó gyáriparra. Még pedig az idegenek nem a szomszéd Austriából valók, kikre az érdek gyanúját lehetne hárítani, hanem porosz franczia s egyéb nemzetekből. Mindenek előtt tehát honunkban egy jobbszélszerübb gazdálkodási mód hozandó be, olly t. i. melly az ipar és szorgalommal párosulván, egyszersmind szükségessé teszi a műipar tökéletesítését. Erre a földmivelők czélszerű neveltetése, s a földesúrtól adandó gyakorlati példák általi oktatás elkerülhetlenül szükségesek. De még ez korántsem elégséges, hanem e felett még egy olly társulat keletkezése kívántatik, melly a népet mindenféle vidékeken egy czélszerübb földmivelésre buzdítaná, melly, földeket vásárolna csupán azon okból, hogy példájával mutatná a megszokott gazdálkodáshoz makacsul ragaszkodó népnek a tökéletes mivelhetési módot, s a nép így eredményeiben győződnék meg, jobb és czélszerűbb gazdálkodási rendszerről. E tökéletesebb s kifejtettebb ipar azonban nélkülözhetlenül feltételezi a nemzet gondoskodását azon eszközökről, mellyek midőn egyrészről elhárítják a földmivelés akadályait, más részről ujabb s termékenyebb földdel gazdagítsák. Ez a mocsárok s a vizek szabályozását teszi feladatul; mert ha nem egy harmada, bizonyára kétötödrésze hazánknak míveletlenül hevervén, kígyók s békák tanyájául szolgál, s az egészségre ártalmas párolgásai által károsan hatvan, az úgy is kevés munkás kezet meg inkább fogyasztja, vagy legalább lankasztja. Ha nemzetünk ama sok hasztalanul fekvő területeket a víztől megszabadítaná, gazdagságának alapját kétszeresen, sőt háromszorosan szaporítván, magának az anyagi jólétnek alapjai biztosabbakká s terjedtebbekké válnának. Mert emlékezzünk meg, hogy nincs biztos alapja a nemzeti gazdagságnak, mint a földipar, melly a tözséreskedők kezében nem válhat semmivé, s nemzet, melly főleg erre építheti számításait, nem fog rögtön megsemmisítethetni. Tehát, az anyagiakat illetőleg, a teendők lobogására nem kizárólag a gyáripart kell tűzni jelszavai, mint ahogy ez, az úgynevezett védegylet által kifüzetett, hanem a földmivelést, és a gyáripart egyedül mint járulékot kell tekinteni a földmivelés emelésére; azaz, mielőtt emelt pályájából alig fejtettük ki, addig nagy szökkenés nélkül a gyáriparra fordítni minden erőnk és figyelmünket saját romlásunk nélkül nem lehet. S bár örömmel láttuk a törvényhozó testületet a munka szabályozás s a futó homokról hozott törvényczikkkekben a föld érdekét pártolólag működni, még inkább méltánylandó leendett, ha a KK. és RR. a védegylet helyett egy olly társulatot alkottak volna, melly ezól s feladatul választotta volna,—addig is, míg e részben az országgyűlés intézkedni fog — a lecsapolást és posványok kiszárítását, mennyire magánvállalat útján az lehetséges. E téren tágas működésre találhatna a hazafiaság, s az összes nemzet bizonyára nagyobb s biztos gazdálkodási alapot volt volna nyerendő, mint mint a földipar elhanyagolásával s előzmények nélkül egy kis ideig tartandó lelkesedés kevés gyárosok javára fog az erőszakolt gyáripar által előidézni! Tömérdek tennivalója van e részben nem csak a nemzetnek magán - társulati viszonyaiban, hanem a törvényhozásnak is. Segédkézre várakozik, a kormány és nemzet összes segítségére a földmivelés, ha ezt bajai és bilincseiből kiemelni és csak halkan is magas kifejlési fokra vinni akarjuk. Mi valóban úgy vagyunk meggyőződve, hogy as Borsod megyének a Tisza szabályozását illető terve, nagyobb s biztos mértékben emelendi ezen feltett czélnak sikeres és lelkes kivitele által a honi vagyont, mint az ott keletkezett fiókgyár egyesület minden törekvései.Hívjuk a világ legelső oeconomusait, vezessük szerte e honban , barátkoztassuk meg viszonyainkkal és törvényeinkkel, s mi mindent fel mernénk tenni, hogy nem a gyáripar erőszakos feltolását, hanem a földi műipart tűzné ki minden teendőink élére. Valóban fájdalmasan esik a nemzet jelen és jövőjén részvevő ág-