Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-03-13 / 41. szám
nak pénző, pénzes ruhájoktul; Vésla, Ister, sőt egy kis fordítás által a Tisza is, egyenest ezen magyar szóból eredtek Isten; ez pedig ismét nem máshonnét mint ebből: üst, világos! Ha továbbá az tst megfordittatik, tűz származik szerző szerint belőle ; mit ugyan bár mint forgassuk az üstöt, bajos lesz átlátni, annál inkább, mert ha tán e forgatás közben az üstöt felforditni találnék, egészen ellenkező származik belőle: t.i. sőt még az a tűz is kialszik, melly alatta volt, föltévén, hogy az üst nemi állott üresen,s nem is olajjal vagy zsírral volt megtöltve, továbbá: Jupiter ebből származik: jó papa; valamint Apollo nem más mint ápoló; Mars pedig marakodó. Ergycutes először is volt harciig ebből lett hat k, lett aztán: harkálos, harezolós, herczelős, hurkolás, harezolós, míg végre csakugyan kikerekedik Hercules. Bachus magyar nyelvi eredete a bak] Tanaisé a tanya] lett aztán az evésből ész, ami ismét világos! miután mai nap is olly igen hajlandók az emberek, kinek nincs mit ennie, feltenni róla, hogy nincs esze, míg a kit Isten, Vesta, Ister, Tisza, vagy mi mindegy: az üst, jól ellát táplálékkal, ugyancsak bőszű embernek tartatik. A Vorjéik sokat válogattak; Meotistova nem egyéb mint menető] Boristenes korán sem — boristenes, mint Otrokotsi egykor vélekedett, hanem a bárány-tanyás] Tiras-téres] Esztergom ~Islernek a gombja. — Végül szerző a régi magyarok némelly mértékeit ismerteti, minek a marok vagy mark] öl] cseber, köböl] mércze] keze] meszel)/ zsák] sing. — Végre e szavakkal zárja be értekezését szerző. Ezeknek figyelmetes megvizsgálása után, az értelmes olvasó által láthatja, hogy a magyar nyelv az ő legelső eredetire nézve, a zsidó s más legrégibb nyelvekkel együtt,azon egy anyanyelvből csírázott ki; és igy nem szükség ezt a zsidó vagy más nyelvekből származtatni, hanem hasznos munka, vélek mint atyafiakkal összevetni; mert az eredeti gyökérszók közöl nálunk is sokak meglévén, ezek szerint a kétséges és idegeneknek tetsző neveket is a magyar nyelvből ki lehet fejtegetni. — Nekünk pedig, kik ez ismertetést komolyan kezdők, lehetlen volt időközben fel nem vidulnunk; de a boldogult szerző szelleme megbocsátja undorságunkat; mi a szorgalmat és munkásságot mindenben becsüljük, ámbár tudjuk, hogy ha ma élne, idejét és dicsérendő szorgalmát nagyobb siikerű dolgozatokra használná. Egyébiránt a munka eredetisége, mindenesetre olvasást érdemel, s a könyv vevői jutalmazva lesznek azon vidor szeszély által,mellyel azon — csak nem erőszakkali törekvés nyelvünk ősi szűz eredetét megmutatni— idézend fel. TÖRVESÍTHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. 1arosonyltós. Magyar-Óvár, mart. 5. Rendkívüli közgyűlésünkre ma igen kevesen sereglettünk össze s mintegy elhintve valánk a megye teremében ; azonban egyezséget távol sem a tárgyalandók iránti részvétlenségnek, hanem inkább a ma egész napon iszonyatosan dühöngő hóförgetegnek kell tulajdonítnunk, mert e zivatar dermesztő hideg mellett már korán reggeltől fogva még a közel helységekben lakozóknak útra indulását is életveszélyessé, mondhatnánk szinte lehetlenné tette. —• Gyűlésünk folyamára nézve a következendőket tartjuk, — mint közös érdekű tárgyakat—az érdemes olvasó közönség elé viendőknek. Elnöklő első alispán urunk, figyelmeztetvén a KK. s RR. a múlt évi octoberi közgyűlésre, mellynek folytában, a megyénket annyiszor elárasztó Lajthafolyam szabályoztatásáról — nálunk 1835. óta szüntelen pium desiderium — azon tekintetnél fogva, miszerint a lajthamelléki t. ez. uradalmak és adózó községek a tervszerinti költséget, részint roppantsága miatt, részint mivel a szabályozásból rajok háramlandó nyerereség és a kiadások illő arányban lenni nem tapasztaltadlónak , el nem vállalhatnák; végkép lemondottunk s azt boldogabb időre halasztottuk; jelentés nmélt. helyt.lan, ez ügybeni kegyes intézménye érkeztél, melly jelenleg, mint a rendkívüli közgyűlésnek okozója, volna tárgyalandó. Kedélyünk komolyabb leve, miután hallanunk kellett, miszerint legfensőbb helyen neheztelve fogadtaték a Lajtha ügyének nálunk történt letétele, annál is inkább, mivel a szomszéd Ausztriában czélba vett Lajtha szabályozást többé akadályozni nem lehetvén, nekünk is kötelességünknek kell ismernünk a munkának felvételét, nehogy még nagyobb károkat kénytelenittessenek szenvedni az illetők. Reá nyomban gr. Zichy Ferencz ő excellentiájának a folyók szabályozására felügyelő kir. biztos urnak levele olvastaték fel, mellyben a megye vegyes bizottmányba hivatik meg, hogy valahára már a köztünk és az ausztriaiak között fenforgó Lajthaszabályozási kérdések végkép eldöntetvén, a munka alant is fen is közmegegyezéssel elkezdeltessék. A hosszas és felette érdekes tanácskozások eredménye jön azon vallomásunk, miszerint az oktoberi körülmények meg nem változása mellett újólag ki kell nyilatkoztatnunk, hogy a Lajthának általános szabályozására, melly a megyei terv szerint 130,509 pftra, kivitelben pedig könnyen még egyszer annyira,sőt még többre is fog rúgni, jelen pénztelen állapotunkban el nem határozhatjuk magunkat, azonban igen óhajtjuk a királyi biztos ő excellentiajának közbejöttével történendő részletes szabályozást, melly a folyam medrének s a fenlevő csatornák kitisztításával, görbülések átszegésével sat. apróbbnemű intézkedések által volna eszközölhető. E nyilatkozatunkat ő exclljának kir. biztos urnak azonnal tudtára adatni rendeltük. A többi kegy. intézmények között, egyik váratlanul de annál örvendeztetőbben tudatá velünk a kedves honiak csemetéi nevelésével s egyházi szolgálattal foglalatoskodó egyének, a katholikus hitü és minden törvényesen bevett vallásu kántorok, egyházfiak és tanítóknak a tisztesnek — honoratiorok — sorábai felvételét. Hálás „éljen“nel idvezeltük koronás fejdelmünknek ezen atyai kegyes intézkedését.• A más új megyékből hozzánk érkezett levelek közöl kellő figyelmet gerjesztett a győri, a duna jobbparti vasútvonal pártolására felszólító, s mi melegen csatlakozunk szeretett szomszédunkhoz; s a borsodi, melly az uj törvények fordításait sérelemnek látván, minket is panaszra kíván bírni; de nekünk e részben ellenkező lévén meggyőződésünk, s a kérdéses fordításokat arra, hogy a hazának minden ajkú lakosa a törvény értelmével maga is megismerkedhessék, nem csak kívánatosaknak, de szükségeseknek tartván, a tisztelt megye levelét csupán tudomásul vettük. E várakozásnak ellenére kissé hosszabbra terjedő értesítésünkhöz csak azt legyen szabad még csatolnunk, miszerint az országgyűlési költségek még hátra levő részének — felénél többet még jóval megfizettük — kivetését s beszedetését ismét csak a régi — csupán az 179 -ik szabad ajánlatokon alapuló — hiányos kulcs szerint rendeltük el, méltányolván az igazságos panaszokat, de jelenleg rajtuk nem segíthetvén. A többi magános érdekű tárgyakról nem szólunk. A gyűlés még ez nap befejezteték. Budapesti újdonságait. Lapjaink mai hasábjain kap a tisztelt olvasó egy szerény indítványt a levélczimek egyszerűsítésére s így divatosbbá tételére. Ez ügyet, melly más helyeken is többször megemlíttetett már, annál inkább ajánljuk köz figyelembe, mert mostanság alig van valami sajnos kaczajra ingerlőbb, mint ama tarka sok nyelvű dictionariumbeli kivonatok, mellyeket a posták hordoznak szét a levél- borítékokon; a levelek magyar czimezésének pedig szinte lehetlen addig általánosan életbe lépni, mig minden magyar név mellé legalább négy darab megtisztelő epitheton nem függesztetik. Véleményünk szerint legrövidebb út volna a magyar czímezések életbe léptetésére , ha egyelőre minden egymás közti közös ismerősök megegyeznének, levelezéseikben viszonyosan a legegyszerűbb névfelírással élni. Az illy példa jobban hatna hosszas ajánlatoknál. És bár hasson! s bár ne látnánk a sujtásokat és sallangokat, mellyek a huszáron és lován jól veszik ki magukat, minden máshová s igy a czimezésekhez is alkalmaztatni. — E napokban különös demonstratioban részesült egy német lap szerkesztője. Wolte német lap szerkesztőjének egy színházi referense, ki azon boldogító öntudatban, hogy a művészetnek szenteli nagy sükerű munkásságát, minden tisztelet díjérti alkalmatlankodás nélkül látta el a szerkesztő lapjait hosszúra font játékszíni referádokkal, egyedül azon szerény követeléssel lévén, hogy iratai minden csonkítás nélkül lássanak napvilágot. A vakmerő szerkesztő azonban e kívánatnak nem tett eleget s néha szélte hosszában meghurczolá törlő krétáját a buzgó műbarát hosszadalmasságai felett; míg emez végre meguná a sok törlést, s a legközelbi napokban meglátogatá az említett német lap szerkesztőjét, kérdőre vonván őt törlésbeli vakmerőségéért. A szóváltás köztök kissé hevesebb lett. „Ön — mond a referens — mit sem fizet nekem jeles czikkeimért, méltán követelhetem tehát, hogy legalább csonkítás nélkül adja azokat. A szerkesztő felkaczagott, s megjegyzi, hogy az emlegetett czikkek valamint csonkítás nélkül nem adhatók, úgy tiszteletdijt nem is érdemelnek. E szó sérelme elviselhetlen volt. „Nem érdemelnek? — szólt a tüzes referens — úgy legalább engedje ön, hogy én fizessek önnek tiszteletdijt, mellyet bizonyára megérdemel s ezzel a referens tenyere s a szerkesztő arczai sűrű érintkezésbe jöttek egymással... Megitták e már, e tréfás intermezzo után, a tisztelt urak a békülési serpoharat, még nincs tudtunkra. — Nem rég egy szélte-hosszában nagy kiterjedésű városban következő érdekes napi újdonság adta elő magát. Egy művész — mennyiben tudniillik e czímet mai világban a jó lovag is követeli — rendőrség elé hivatik, hol levelet mutatnak neki, mellyet ő, átolvasva is, saját iratának ismer. A levél egy főfőrangú hölgyhöz volt intézve, azon udvarias kérelemmel: méltóztatnék egy kis pásztorias légyottra bizonyos meghatárzott órában és helyen megjelenni, s kegyének tiszteletdíjául négyezer pengő forintot átvenni... Iszonyú vakmerőség — mond a rendőrtiszt a művész önkéntes vallomása után — ön súlyos büntetésre számolhat, s ijesztő például szolgáljon minden hasonló szemteleneknek. E szavakra a művész meghunyászkodva vont ki egy levelet oldalzsebéből: „Igen alázatosan bocsánatot kérek tévedésemért, — úgymond, — de én itt e dolgot uralkodó divatnak gondolom, annál inkább, mert jó példával maga a tisztelt urhölgy férje járt előttem, ki hasonló módon és hasonló fáradságért kétezer pengő forinttal kínálta meg nemet im ezen levelében. Én szegény művész létemre a női erényt és házi boldogságot többre becsültem s igy természetesen nagyobb árt szabtam neki, de — igen alázatosan bocsánatot kérek... Erre az illetők világosan átlátták, hogy az egész dolog sokkal csekélyebb, semhogy az fenyítéket vagy épen ezégéves példaadást érdemelne. 163 HsiliFÖLD, Spanyolország, Madrid, febr. 22. Castillo y Ayensa, ki ma este 6 órakor Romába elutazott, kineveztetését és felhatalmazását, mint rendkívüli követ és felhatalmazott miniszter a szószéknél, magával vivé, minek hasznát veendi,mihelyt az elismerés megtörténik. A követségi kiséret is ki van nevezve s következőkből áll: D' Arnau mint titoknok és Aspieza s Diaz mint követségi segédek. Aspieza már Rómában van , a másik kettő Castillo y Ayensaval egyszerre utaztak el. Castillo előbb utazott volna el, ha nem magával akarta vinni a visszaadatási törvények elfogadásáról-i hírt. A bizottmány a javaslatot egyhangúlag előterjesztés az ügyet bevégzettnek tekinthetni. — Glücksberg hg a mai követségi sürgönnyel Parisba utazandik, némelly okiratokat Guizotnak személyesen átadni, mellyek a Marocco és Dánország közti viszongások kiegyenlítésére vonatkoznak, hol Francziaország közbejáróul lépett fel, őt Albang kiséri, ki a londoni spanyol követségnél fog alkalmaztatni. Valenciából egy pattantyús és sorezred közt történt összeütközésről a hírek érkeztek , hol mindkét részen számos sebesültek voltak, az ok azonban nem volt politicai. A tanács febr. 19én 73 szóval egy ellen, egy törvényjavaslatot fogadott el, miszerint az apáczáknak nyugdíjban- részesülésük és templomuknak feltartásuk biztosíttatni fog. Spanyolországban 11,722 apácza van, kik naponkint 4—5 reált kapnak. — A még eddig el nem idegenített egyházi javak visszaadatása kétségkívül keresztül fog vitetni. Már a tized visszaállításáról is beszélnek. Francziaország. A követek kamrája febr. 26 án tartott ülésében a státustanács szerkezetének első részét bevégezte s pedig az ellenzékvezérszónokai voltak: Odillon-Barrot, Vivien, Corne) hosszas vitatkozás után az indítvány utján kivívta, hogy a joggyakornokságból közvetlen előlépés leend az ügyvédségre, csak hogy a kijelöltnek gyakorlati ismereteinek kimutatása végett különös vizsgálatot kell kiállania. A febr. 27-i ülésben a státustanács kellékeiről és az igazság-kiszolgáltatás mi módoni gyakorolhatásáról tanácskoztak. Az ülés eleinte ült marshhalls bizonyos összeget kivánt az Afrikában lévő 22.000 katona eltartása, s a lovasság számának betöltése végett. Bugeand tehát, kinek Parisból Algérbai elutazása mart.lére hirdettetik, czélját elérte s az algiri sereg megerősíttetik. Algírban tehát nemcsak katonai, hanem igazgatási tekintetben is élénk mozgalmak történnek. Jan. 17ről kelt kir. rendelet következtében Mostaganem , Arzew, Scherschell, Dschemmaa-Ghazanat, Dellis, Bedschin és Dschidschelleyben vámházak építésére erős készületek léteznek, s e helyek jövendőben a kis beviteli révekhez fognak számláltatni. Paris, febr. 28. A követek kamrája, mint rendesen a hónap végén osztályait megnyitá, s az elnökök és biztosok választásával foglalkozott. Az ellenzék, melly teljes számmal ez évben először jelent, meg, részéről 5 jelöltet vívott ki. A megválasztott elnökök az ellenzék részéről: Malleville, Remusat, Estancelin, Odillon-Barrot és Bonnemain tábornok; a conservativ párt részéről: Bugeaud marschall, Darbey, Saunac és Tupinier, tehát a többség az ellenzék részén van. A követkamráknak ma tartott ülésében a státustanács fölötti tárgyalások élénken folytak, mellyek azonban csak a martelői ülésben végeztettek be. Od i 11 on Barrotnak — az 1840-i bizottmány indítványa szerint — független igazság-kiszolgáltatási javaslata, miszerint egy állandó választmány, mellynek tagjai elmozdíthatlanok lennének, mint a magistratusok, az előforduló esetek felett felebbviteli törvényszékként ítéljenek, bősz-