Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-03-13 / 41. szám

nak pénző, pénzes ruhájoktul; Vés­la, Ister, sőt egy kis fordítás által a Tisza is, egyenest ezen magyar szó­­ból eredtek Isten; ez pedig ismét nem máshonnét mint ebből: üst, világos! Ha továbbá az t­st megfordittatik, tűz származik szerző szerint belőle ; mit ugyan bár mint forgassuk az üstöt, bajos lesz átlátni, annál inkább, mert ha tán e forgatás közben az üstöt felforditni találnék, egészen ellenkező származik belőle: t.i. sőt még az a tűz is kialszik, melly alatta volt, föltévén, hogy az üst nemi ál­lott üresen,s nem is olaj­jal vagy zsírral volt megtöltve, t­o­vábbá: Jupiter ebből származik: jó papa; valamint Apollo nem más mint ápoló; Mars pedig marakodó. Ergycutes először is volt harciig ebből lett hat k, lett aztán: harkálos, harezolós, herczelős, hurkolás, harezolós, m­íg végre csakugyan kikerekedik Hercules. Bachus magyar nyelvi eredete a bak] Tanaisé a ta­nya] lett aztán az evésből ész, a­mi ismét világos! miután mai nap is olly igen hajlandók az emberek, kinek nincs mit ennie, feltenni róla, hogy nincs esze, míg a kit Isten, Vesta, Ister, Tisza, vagy mi mindegy: az üst, jól ellát táplálékkal, ugyancsak bő­­szű­ embernek tartatik. A Vorjéik sokat válogattak; Meotis­tova nem egyéb mint menető] Boristenes korán sem — boris­tenes, mint Otrokotsi egykor vélekedett, hanem a bárány-tanyás] Tiras-téres] Esztergom ~Isler­nek a gombja. — Végül szerző a régi magyarok né­­melly mértékeit ismerteti, minek a marok vagy mark] öl] cseber, köböl] mércze] k­eze] meszel)/­ zsák] sing. — Végre e szavakkal zárja be értekezését szer­ző. Ezeknek figyelmetes megvizsgálása után, az értel­mes olvasó által láthatja, hogy a magyar nyelv az ő legelső eredetire nézve, a zsidó s más legrégibb nyelvek­kel együtt,azon egy any­any­elvből csírázott ki; és igy nem szükség ezt a zsidó vagy más nyelvekből származtatni, hanem hasznos munka, vélek mint atyafiakkal össze­vetni; mert az eredeti gyökérszók közöl nálunk is so­kak meglévén, ezek szerint a kétséges és idegeneknek tetsző neveket is a magyar nyelvből ki lehet fejtegetni. — Nekünk pedig, kik ez ismertetést komolyan kezdők, lehetlen volt időközben fel nem vidulnunk; de a bol­dogult szerző szelleme megbocsátja undorságunkat; mi a szorgalmat és munkásságot mindenben becsüljük, ámbár tudjuk, hogy ha ma élne, idejét és dicsérendő szorgalmát nagyobb siikerű dolgozatokra használná. Egyébiránt a munka eredetisége, mindenesetre olva­sást érdemel, s a könyv vevői jutalmazva lesznek azon vidor szeszély által,mellyel azon — csak nem erőszakkali törekvés nyelvünk ősi szűz eredetét megmutatni— idé­­zend fel. TÖRVESÍTHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. 1arosonyltós. Magyar-Ó­vár, mart. 5. Rendkívüli közgyűlésünkre ma igen kevesen sereglet­­tü­nk össze s mintegy elhintve valánk a megye tere­mében ; azonban e­gyezséget távol sem a tárgyalandók iránti részvétlenségnek, hanem inkább a ma egész napon iszonyatosan dühöngő hóförgetegnek kell tu­­lajdonítnunk, mert e zivatar dermesztő hideg mellett már korán reggeltől fogva még a közel helységekben lakozóknak útra indulását is életveszélyessé, mondhat­nánk szinte lehetlenné tette. —• Gyűlésünk folyamára nézve a következendőket tartjuk, — mint közös­ érdekű tárgyakat—az érdemes olvasó közönség elé viendőknek. Elnöklő első alispán urunk, figyelmeztetvén a KK. s RR. a múlt évi octoberi közgyűlésre, mellynek foly­tában, a megyénket annyiszor elárasztó Lajthafolyam szabályoztatásáról — nálunk 1835. óta szüntelen pium desiderium — azon tekintetnél fogva, miszerint a lajt­­hamelléki t. ez. uradalmak és adózó községek a terv­szerinti költséget, részint roppantsága miatt, részint mivel a szabályozásból rajok háramlandó nyere­­reség és a kiadások illő arányban lenni nem tapasztal­tadlónak , el nem vállalhatnák; végkép lemondottunk s azt boldogabb időre halasztottuk; jelenté­s nmélt. helyt.­lan, ez ügybeni kegyes intézménye érkeztél, melly jelenleg, mint a rendkívüli közgyűlésnek okozója, volna tárgyalandó. Kedélyünk komolyabb leve, miután halla­nunk kellett, miszerint legfensőbb helyen neheztelve fogadtaték a Lajtha ügyének nálunk történt letétele, annál is inkább, mivel a szomszéd Ausztriában czélba vett Lajtha szabályozást többé akadályozni nem lehet­vén, nekünk is kötelességünknek kell ismernünk a munkának felvételét, nehogy még nagyobb károkat kénytelenittessenek szenvedni az illetők. Reá nyomban gr. Zichy Ferencz ő excellentiájának a folyók szabályo­zására felügyelő kir. biztos urnak levele olvastaték fel, mellyben a megye vegyes bizottmányba hivatik meg, hogy valahára már a köztünk és az ausztriaiak között fenforgó Lajthaszabályozási kérdések végkép eldöntet­vén, a munka alant is fen is közmegegyezéssel elkez­­deltessék. A hosszas és felette érdekes tanácskozások eredménye jön azon vallomásunk, miszerint az oktoberi körülmények meg nem változása mellett újólag ki kell nyilatkoztatnunk, hogy a Lajthának általános szabályo­zására, melly a megyei terv szerint 130,509 pftra, kivi­telben pedig könnyen még egyszer annyira,sőt még több­re is fog rúgni, jelen pénztelen állapotunkban el nem határozhatjuk magunkat, azonban igen óhajtjuk a királyi biztos ő excellentiajának közbejöttével tör­ténendő részletes szabályozást, melly a folyam medré­nek s a fenlevő csatornák kitisztításával, görbülések átszegésével sat. apróbbnemű­ intézkedések által volna eszközölhető. E nyilatkozatunkat ő exclljának kir. biz­tos urnak azonnal tudtára adatni rendeltük. A többi kegy. intézmények között, egyik váratlanul de annál örvendeztetőbben tudatá velünk a kedves honiak cse­metéi nevelésével s egyházi szolgálattal foglalatosko­dó egyének, a katholikus hitü és minden törvényesen bevett vallásu kántorok, egyházfiak és tanítóknak a tisztesnek — honoratiorok — sorábai felvételét. Há­lás „éljen“nel idvezeltü­k koronás fejdelmünknek ezen atyai kegyes intézkedését.­­• A más új megyékből hozzánk érkezett levelek közöl kellő figyelmet ger­jesztett a győri, a duna jobbparti vasútvonal párto­lására felszólító, s mi melegen csatlakozunk szeretett szomszédunkhoz; s a borsodi, melly az uj törvények fordításait sérelemnek látván, minket is panaszra kíván bírni; de nekünk e részben ellenkező lévén meggyőző­désünk, s a kérdéses fordításokat arra, hogy a hazá­nak minden ajkú lakosa a törvény értelmével maga is megismerkedhessék, nem csak kívánatosaknak, de szük­ségeseknek tartván, a tisztelt megye levelét csupán tudomásul vettük. E várakozásnak ellenére kissé hos­szabbra terjedő értesítésünkhöz csak azt legyen szabad még csatolnunk, miszerint az országgyűlési költségek még hátra levő részének — felénél többet még jóval megfizettük — kivetését s beszedetését ismét csak a régi — csupán az 17­9 -ik szabad ajánlatokon alapuló — hiányos kulcs szerint rendeltük el, méltányolván az igazságos panaszokat, de jelenleg rajtuk nem segít­hetvén. A többi magános érdekű tárgyakról nem szó­lunk. A gyűlés még ez nap befejezteték. Budapesti újdonságait. Lapjaink mai hasábjain kap a tisztelt olvasó egy szerény indítványt a levélczimek egyszerűsítésére s így divatosbbá téte­lére. Ez ügyet, melly más helyeken is többször meg­­említtetett már, annál inkább ajánljuk köz figyelembe, mert mostanság alig van valami sajnos kaczajra inger­lőbb, mint ama tarka sok nyelvű dictionariumbeli ki­vonatok, mellyeket a posták hordoznak szét a levél- borítékokon; a levelek magyar czimezésének pedig szin­te lehetlen addig általánosan életbe lépni, mig minden magyar név mellé legalább négy darab megtisztelő e­­pitheton nem függesztetik. Véleményünk szerint leg­rövidebb út volna a magyar czímezések életbe lépteté­sére , ha egyelőre minden egymás közti közös ismerő­sök megegyeznének, levelezéseikben viszonyosan a leg­egyszerűbb névfelírással élni. Az illy példa jobban hatna hosszas ajánlatoknál. És bár hasson! s bár ne látnánk a sujtásokat és sallangokat, mellyek a huszá­ron és lován jól veszik ki magukat, minden máshová s igy a czimezésekhez is alkalmaztatni. — E napok­ban különös demonstratioban részesült egy német lap szerkesztője. Wolte német lap szerkesztőjének egy szín­házi referense, ki azon boldogító öntudatban, hogy a művészetnek szenteli nagy sükerű­ munkásságát, minden tisztelet díjérti alkalmatlankodás nélkül látta el a szer­kesztő lapjait hosszúra font játékszíni referádokkal, e­­gyedü­l azon szerény követeléssel lévén, hogy iratai minden csonkítás nélkül lássanak napvilágot. A vak­merő szerkesztő azonban e kívánatnak nem tett eleget s néha szélte hosszában meghurczolá törlő krétáját a buzgó műbarát hosszadalmasságai felett; míg emez vég­re meguná a sok törlést, s a legközelbi napokban meg­­látogatá az említett német lap szerkesztőjét, kérdőre vonván őt törlésbeli vakmerőségéért. A szóváltás köz­tök kissé hevesebb lett. „Ön — mond a referens — mit sem fizet nekem jeles czikkeimért, méltán köve­telhetem tehát, hogy legalább csonkítás nélkül adja azokat. A szerkesztő felkaczagott, s megjegyzi, hogy az emlegetett czikkek valamint csonkítás nélkül nem adhatók, úgy tiszteletdijt nem is érdemelnek. E szó sérelme elviselhetlen volt. „Nem érdemelnek? — szólt a tüzes referens — úgy legalább engedje ön, hogy én fizessek önnek tiszteletdijt, mellyet bizonyára meg­érdemel s ezzel a referens tenyere s a szerkesztő arczai sűrű érintkezésbe jöttek egymással... Megitták e már, e tréfás intermezzo után, a tisztelt urak a bé­külési serpoharat, még nincs tudtunkra. — Nem rég egy szélte-hosszában nagy kiterjedésű városban követ­kező érdekes napi újdonság adta elő magát. Egy mű­vész — mennyiben tudniillik e czímet mai világban a jó lovag is követeli — rendőrség elé hivatik, hol le­velet mutatnak neki, mellyet ő, átolvasva is, saját iratának ismer. A levél egy főfőrangú hölgyhöz volt intézve, azon udvarias kérelemmel: méltóztatnék egy kis pásztorias légyottra bizonyos meghatárzott órában és helyen megjelenni, s kegyének tiszteletdíjául négy­ezer pengő forintot átvenni... Iszonyú vakmerőség — mond a rendőrtiszt a művész önkéntes vallomása után — ön súlyos büntetésre számolhat, s ijesztő például szolgáljon minden hasonló szemteleneknek. E szavak­ra a művész meghunyászkodva vont ki egy levelet ol­dalzsebéből: „Igen alázatosan bocsánatot kérek téve­désemért, — úgymond, — de én itt e dolgot ural­kodó divatnak gondolom, annál inkább, mert jó pél­dával maga a tisztelt urhölgy férje járt előttem, ki hasonló módon és hasonló fáradságért két­ezer pengő forinttal kínálta meg nemet im ezen levelében. Én sze­gény művész létemre a női erényt és házi boldogságot többre becsültem s igy természetesen nagyobb árt szab­tam neki, de — igen alázatosan bocsánatot kérek... Erre az illetők világosan átlátták, hogy az egész do­log sokkal csekélyebb, semhogy az fenyítéket vagy épen ezégéves példaadást érdemelne. 163 HsiliFÖLD, Spanyolország, Madrid, febr. 22. Cas­tillo y Ayensa, ki ma est­e 6 órakor Romába elutazott, kineveztetését és felhatalmazását, mint rendkívüli követ és felhatalmazott miniszter a szó­széknél, magával vivé, minek hasznát veendi,mihelyt az elismerés megtörténik. A követségi kiséret is ki van nevezve s következőkből áll: D' Arnau mint titoknok és Aspieza s Diaz mint kö­vetségi segédek. Aspieza már Rómában van , a má­sik kettő Castillo y Ayensaval egyszerre utaztak el. Castillo előbb utazott volna el, ha nem magával akarta vinni a visszaadatási törvények elfogadásáról-i hírt. A bizottmány a javaslatot egyhangúlag előterjesz­tés az ügyet­ bevégzettnek tekinthetni. — Glücksberg hg a mai követségi sürgönnyel Parisba utazandik, né­­melly okiratokat Guizotnak személyesen átadni, mel­lyek a Marocco és Dánország közti viszongások kie­gyenlítésére vonatkoznak, hol Francziaország közbejá­róul lépett fel, őt Alba­ng kiséri, ki a londoni spanyol követségnél fog alkalmaztatni. Valenciából egy pattan­tyús és sorezred közt történt összeütközésről a hírek ér­keztek , hol mindkét részen számos sebesültek voltak, az ok azonban nem volt politicai. A tanács febr. 19én 73 szóval egy ellen, egy törvény­javaslatot fogadott el, miszerint az apáczáknak nyug­díjban-­ részesülésük és templomuknak feltartásuk bizto­síttatni fog. Spanyolországban 11,722 apácza van, kik naponkint 4—5 reált kapnak. — A még eddig el nem idegenített egyházi javak visszaadatása kétségkívül ke­resztül fog vitetni. Már a tized visszaállításáról is be­szélnek. Fran­cziaország.­ A követek kamrája febr. 26 án tartott ülés­ében a státustanács szer­kezetének első részét bevégezte s pedig az ellenzék­­vezérszónokai voltak: Odillon-Barrot, Vivien, Corne) hosszas vitatkozás után az indítvány utján kivívta, hogy a joggyakornokságból közvetlen előlépés leend az ügy­védségre, csak hogy a kijelöltnek gyakorlati ismereteinek kimutatása végett különös vizsgálatot kell kiállania. A febr. 27-i ülésben a státustanács kellékeiről és az igazság-kiszolgáltatás mi módoni gyakorolhatásá­­ról tanácskoztak. Az ülés elein­te ült marshhalls bizo­nyos összeget kivánt az Afrikában lévő 22.000 katona el­tartása, s a lovasság számának betöltése végett. Buge­­and tehát, kinek Parisból Algérbai elutazása mart.­lére hirdettetik, czélját elérte s az algiri sereg megerősítte­­tik. Algírban tehát nemcsak katonai, hanem igazgatási tekintetben is élénk mozgalmak történnek. Jan. 17ről kelt kir. rendelet következtében Mostaganem , Arzew, Scherschell, Dschemmaa-Ghazanat, Dellis, Bedschin és Dschidschelleyben vámházak építésére erős készületek léteznek, s e helyek jövendőben a ki­s beviteli révekhez fognak számláltatni. Paris, febr. 28. A követek kamrája, mint rende­sen a hónap végén osztályait megnyitá, s az elnökök és biztosok választásával foglalkozott. Az ellenzék, melly teljes számmal ez évben először jelent, meg, részéről 5 jelöltet vívott ki. A megválasztott elnökök az ellenzék részéről: Malleville, Remusat, Estancelin, Odillon-Barrot és Bonne­main tábornok; a con­­servativ­ párt részéről: Bugeaud marschall, D­ar­b­­­e­y, Saunac és Tupinier, tehát a többség az ellenzék részén van. A követkamráknak ma tartott ülésében a státustanács fölötti tárgyalások élénken folytak, mel­lyek azonban csak a marte­lői ülésben végeztettek be. O­d i 11 o­n­ B­arrotnak — az 1840-i bizottmány indítvá­nya szerint — független igazság-kiszolgáltatási javaslata, miszerint egy állandó választmány, mellynek tagjai elm­oz­­díthatlanok lennének, mint a magistratusok, az előforduló esetek felett felebbviteli törvényszékként ítéljenek, bősz-

Next