Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-04-18 / 61. szám

ban is keményen distingvál. Felosztja t. i. az egylete­ket titkos és nyilvános társulatokra. Titkos egyletet hódolati és egyesületi országos eskünél fogva soha sem türend. A nyilvánosak közöl azokat, mellyek másokra is kötelezőleg kihatni akarnak, kormányi felügyelet alá helyezi; de a mellyek senki mást, a beálló sze­mélyeken kivül, nem köteleznek, illyenekre sem a megyének sem a kormánynak befolyhatási jogát, a sze­mélyes szabadság sérelme nélkül, el nem ismerheti. Hivatalosan értesülvén a felöl, hogy ön­felsége az érd. udv. cancellaria igazgatását alelnöki minőségben­­. Jósika Sámuel ő exclljára bízni méltóztatott: ezen előléptetés feletti örömünket jegyzőkönyvileg kifejeztük, de még­is a megye, mint még ez idő szerint erdélyi kor­mány alatt álló, a törvény szerinti betöltés alkalmával e hivatalra nézve is élni óhajtana. Nálunk megyei kórház van is, nincs is. Van egy rokkant épület, de ez orvosunk nyilatkozata szerint a szép nevet meg nem érdemli, mivel, ha valakit vidék­ről ide behoznak, kivált télen, csupa orvosi izgalom­ból vissza kell küldeni, nehogy a kórházban elvesz­­szen! Erre is pénz kell, mint sok másra a két testvér honban. Gondolkodtunk tehát róla, kinél találhatnánk e jelen szűk időben egy kevés pénzt a megyei kórház­ra s nagy bölcsen kitaláltuk. Írunk a kormánynak , hogy ezen, főleg a megyei adózó nép java előmozdí­­tására intézett czél sikerítése végett szükséges össze­get a megye adózói által fizetett házi pénztárból ren­deljen. Mi pedig az alatt itthon mit csinálunk ? Egy kirendelt biztosság tervezni fog valami okosat a kór­házra nézve, így is jó, de talán még jobb volna egy keveset fizetni, fizetni nagyi, és tettes uraim, nem mindig csak tervezni. Közép Szolnok felhív bennünket a kebelében vi­rágzó tűzkármentesítő egylethezi csatlakozásra. Mi az ügyet általadjuk egy már korábban kirendelt megyei biztosságnak, ezen egyesülés módjairól szóló czélszerű­ terv elkészítése végett. Wesselényi levél által indítványozza, hogy a pest-debreczeni vasúttal, egy a Szilágyságon keresztül Erdély közepébe vezető töltött útvonal által törekedjünk összeköttetésbe jönni. Meglesz bizonyosan,­ mert a tervezett útvonal megyénkben eső részének minél­­előbbi létrehozását meghatároztuk, biztosságot is ren­deltünk. No mi kell még? — pénz. Pénz is van ott, a­hol mi keresünk: ő felségét e tervezett útra, mint különben is sószálltás és postamenet végett szük­séges vonalra, kincstári segedelemért alázatosan meg­­instáljuk.Másfelől a szomszéd Bihar, Doboka,Belső- és­­Közép-Szolnok megyéket együttmunkálásra, kézfogásra felszólítjuk. Hej de váljon az én kedves szülő­földemnek Biharnak lesz-e kedve a Szilágyság kedvéért, Debreczentől Margittáig jó utat készíteni? ez a kérdések kérdése. Oh­­i megszakadozott, magyar provinciális érdekek, ki egyesitend benneteket?! Végtére meg nem állhatom, hogy a feledés örök étetéből országos hirre ne emeljem a krasznavárme­­gyei Kaliczka nevű­ patakot. Hála ő néki, mert szá­zados kiáradásai által szüntelen ébren tartja e megyét, évenkint pusztítván benne a helység határait. Ez­út­tal is igen épületes tanácskozásra nyújtott anyagot, A. S. érdemdús ősz ülnöktársunk megvallá, hogy eze­lőtt 58 évvel, midőn fülei, nyilvános ügyek hallásá­ra, először megnyíltának, akkor is az áldott Kalicz­ka pataka vala szőnyegen; ki tudná tehát mióta ván­dorol e tekergő urfi megyei zöldasztalunkon fel s alá? Az idő mindent megérlel; ugyan ki ne hallotta volna örömmel, hogy ugyanazon helység, melly­en illő tem­pére hatalmas pártolása alá vevén e patakot, annak szabályozását képes volt a maga határán megakadá­­lyoztatni, most már bezzeg az alázatos supplikánsok és siralmas panasztevők sorában áll? Milly gyönyörű doctrina morális! Kraszna vármegye, nagylelkű­leg feledve a múltakat, kész segedelmet nyújtani, de ké­pes is, mert tandem kitaláltuk a módját. Eddig t. i. azért nem bírtunk vele, mert felülről lefelé akartuk re­gulázni, most megfordítjuk s alulról felfelé törekszünk­­szabályozni. Ugyan hogyne succedálna? Hanem már most panaszkodjatok azután, hogy szegény Magyar­­ország a Dunával, Tiszával, meg a többivel nem bir; mikor mi a Kaliczkával is félszázad óta bajlódunk! tandem megsúgom, hogy egy roppant súlyú új adatára találtam annak, mennyire vonzódik megyénk a magyar nagy hazához. Szó volt róla, hogy az itt alakuló ipar védegylet Kolozsvárhoz vagy Pesthez kap­csolja T Omegát? Viclon­a! Icstgyőzök­. Magyarország a mi hazánk, magyar a mi édes anyánk. Tarjáni, liut­ai­ca­i n­yiton­,Ságok. A „Honderű " szól: Nagy örömmel értek, mikép a pesti leopold-vá­rosban egy nagyszerű templom építése f. h. 8kán a vá­lasztó polgárság ülésében elhatároztatott. A tér, mel­lyen a mostani kis épületbe áll, egészen szabaddá té­tetik , az őrház, mérhely stb. elháríttatnak, úgy hogy a nagyszerű egyház egyedül áldjon a szép téren. Örö­münkre válik annak is megtudása, hogy az építéssel Hild bizatik meg, ki lángeszének már dicső emléket emelt az egri érseki dom­ban. Az építésre szükséges költséghez eddig adakozás utján mintegy 36,000 p.srt gyűlt, csekély összeg ugyan egy nagyszerű építmény­re, de kezdethez elég, s kétséget sem szenved , hogy ezen , honunk s különösen a főváros ritka s eddig tel­jesen hiányzott díszére válandó nagyszerű építészeti emlékre, melly egyszersmind a vallásos buzgalomnak, ihletártatnak is leend szent hajléka; tízszeres buzgó­­sággal fog nem csak a fővárosból, hanem az egész honból segély gyűlni, mihelyt a nagy közönség látni fogja, mikép a munka foly. Ez adakozásokban mindjárt az említett ülésben Schiller Károly követendő példával ment elő, 20,000 darab téglát ajánlván az építéshez, önköltségén helyszínére szálíitandót. Ez érdekes új­donságot annál örömestebb közöljük, minél általános­ban érzett hiány volt Pesten egy dísz­egyház nem léte. A pesti izraelita község egyletet szándékozik alapítni s alapszabályait felsőbb helyre már fel is terjeszté, melly­­nek feladata lenne, hitsorsosaikkal a földművelést meg­­kedveltetni. Reméljük, a szép czélu egylet, nem fogja némelly más honi egyletek példáját követni s idő előtt szétoszlani pártoskodás és egymás elleni agyar­kodás miatt, s jó s­ikert neki annál inkább óhajtunk, mert három oldalróli emancipate fogna általa előmoz­­dittatni: emancipáltatnak sok nagyvárosi lakosok az uzsorák nyomasztó igájából, kevesbülvén ez által azok száma, kik becsületesebb kereset hiányában jelenleg ez embernyúzó foglalatosságot űzik; azonfelől sok hasztalan heverő föld emancipáltatik az örökös tespedés és legelőül szolgálás alól; végre emancipáltatni fog számos földműves azon keserű kénytelenség alól, hogy földben rejlő termékét tized ár előlegezése mellett pa­zarolja el az izraelita speculánsnak, ki ha maga is arcza verítékében keresendi kenyerét, jobban meg fogja tán a munkásságot becsülni s kímélni. — A nemzeti szín­padon e napokban két érdekes újdonságot láttunk; az egyik,Tihany ostroma­ Császár Ferencztől, zenéje Therntől, mellynek előszöri adatására f. h.té ledikén nagy számú hallgatóság gyűlt össze, s mind a jeles szöveg, mind a hatásra jól kiszámolt zene, nagy tet­szésben részesült. Nagy kár egyébiránt, hogy a zene­szerző a derék szöveget önkénytesen csonkitgatás alá vette, miáltal különösen a dalmű befejezését rendkí­vül csonkává torzitá s az egésznek szép hatását cson­kította. — Másik újdonság, melly az előbbit harmad napra követé: Degré Alajos ,Eljegyzés álarcz alatt­ czim­ü 3 felvonásos vigjátéka volt, mellynek első elő­adására szinte nagy számú közönség csődült össze. A mulatságosan összeállított vígjátéknak kivált első fel­vonása jó kedvre deríté a közönséget; a harmadik fel­vonás némelly törlések után sokat nyerhetne élénkség­­ben. Egyébiránt a szerző figyelemre méltó tehetséget és kiszámoló gondolkozást tanúsított. —E napokban Gu­erra­ur és Brussi k.a., nagyhírű külföldi vendé­gek tánczolnak a nemzeti színpadon magyar nyelven. VIDÉKI HÍREK. Gyuláról. Városunkat múlt hó Indikán az aradihoz hasonló vizveszély érte. A hirtelen hóolvadás, jégtorlódás s némi megkezdett, de be nem végzett vizszabályozások következtében, — az eddig ele soha sem tapasztalt nagyságra nőtt Körös a partokon és gá­tokon tulcsapongván, miután a közel eső gyula­vári helységet s Gyulának környékét elözönlé; mart­­i­ndikának reggelén városunkba berontott. Csakhamar több lábnyi magasságú viz borita el egy harmadrészét a városnak. Már estrefelé mintegy 400 ház állott víz­ben, mellyek közöl e napig csak néhány maradott ép­ségben. Mert e szegényebb sorsú néptől lakott város­rész házai nem igen tartós anyagból készültenek s igy — a rohanó viz erejétől alapjaikban megingattatva , — jobbára még az nap dőlésnek s romlásnak indul­tak. Csak a gondviselésnek s fáradatlan emberbaráti segédkezeknek köszönhető , hogy számos ember nem veszté életét a hideg hullámok között, vagy a leom­lott házak romjai alatt. E lapok körén túl terjedne részletes leiratát kö­zölni a nyomornak és ínségnek, mellyet a vizveszély városunk szerencsétlen lakosaira árasztott. Elég legyen mondanunk, hogy a gyásznap igen igen számos csa­ládot juttatott koldusbotra. Igen, mert sokaknak e­­gyéb vagyonuk e világon nem volt, mint szerény kis hajlékuk, mellyben szegényül bár, de nyugalomban éltek kézi munkájok után. Most ettől is megfosztatván, könnyes szemekkel kelle odahagyniok a hajdan csen­des laknak romjait, másutt keresendők hajlékot, hol lakostársaik irgalmából boldogtalan fejeket lehajthas­sák. De a földmivesnek sorsa sem jobb, mert földei vízzel boritvák. Határaikon többnyire hajókázható viz van. — E nyomornak egyszerű előadása szolgáljon ha­tályos felszólításul a segély-adásra minden meleg­­keblü emberbarátnak, mert ennyi ínségnek enyhítésé­re megyénk összes népsége sem képes. A vizáradás által okozott kár törvényhatósági hiteles adatok után 106.000 forintra megy! A vész idején , mint másutt, úgy nálunk sem hi­ányzottak nemeslelkü szabadítók s a szerencsétle­nek nyomorának enyhítői, vigasztaló tanúságául an­nak, hogy korunkban sem halt még ki a felebaráti sze­retet s a szerencsétlenek iránti részvét az emberi ke­belből. A hely szűke nem engedi mind azon nemeskeb­­lü egyes polgárok neveit elszámlálni, kik e vészna­pokban szerencsétlen embertársaik éltének s vagyoná­nak megmentésében saját éltök koczkáztatásával is fá­radoztak, kik a már hajléktalanokat lakjaikba tárt ka­rokkal fogadták s őket, tőlük kitelhetőleg élelem­mel ellátni s inségöket enyhíteni törekedtek. Legye­nek áldottak érette! De legyen szabad még is a nemes­lelkü jólévők közöl egy kettőt kiemelnünk. Ezek kö­zött legelős özvegy Wenckheim Ferenczné szül. Pálffy grófnőt, Gyulának kegyes és nagylelkű úrnő­jét, ki jobbágyai iránt — mint mindenkor, úgy most is — valódi anyai szeretettel s gondossággal viselteték. A vész idején ugyanis, meghagyásából minden cse­lédei, szekerei s igás lovai a szerencsétlenek javainak megmentésében egész nap s egész éjen át szüntelenül fáradoztak. A hajlékaiktól megfosztottak közöl 160nál többet kastélyába szállíttatott, hol őket meleg szobá­val , élelemmel majd­nem egész hónapon át ellátá, s gyermekeiknek szükséges ruházatot készíttetett. Má­sokat pedig , kiknek számuk a fönebb említettekénél nem kevesebb, mivel már kastélyában számukra hely nem jutott, más alkalmas helyre szállásoltatok s ezek­ről is, valamint amazokról, anyailag gondoskodott. Isten áldja megérette a nemes grófnőt. Mi ezennel forró kö­szönetet szavazunk neki a szenvedő emberiség nevében. Hálás megemlítést érdemel helybeli plebánusunk nemes teste is, ki egy két emberbaráttal kezet fogva iskolánk épületébe szállásolt 80 embert táplált majd egész hónapon át. Ugyan ennyi ideig táplált megyénknek lelkes másod alispána N. A. is naponként 70 —100 személyt, kiket egyszersmind szállással is ellátott. — Bánatos érzelem tölti el keblünket ennyi nyomor látásán, de egyszersmind enyhitőleg hatnak szivünkre a felebaráti szeretet illy szép példái. A fönebb leirt csapást azonban még más is kö­vette. A boldogtalan gyulaiaknak fenékig kelle ürí­teniük a szenvedések s kesereség poharát! Ugyanis folyó hó­­dikén délutáni 1 órakor városunknak a vizártól mentten maradott részében tűz ütvén ki, fél óra alatt 10 házat hamvasztott el. Ez alkalommal a viz által károsultak közöl többeknek, kik az elégett házak tulajdonosinál kerestek s találtak hajlékot, a vizár elől megmentett csekély javaik is a lángok martalékává lőnek. De még gyászosabbá téve e szomorú eseményt az, hogy egy ifjú nő s anya, a lángok között veszté éltét, kis gyermekei közöl egyiknek éltéhez szinte kevés a remény. Törvényhatósági adatok után a tűzvész okozta kár 15.000 forintra megy. — Vajha ennyi nyomor között inségek enyhítésére résztvevő keblekre és segélyt adó felebaráti károkra találjanak a szerencsétlen gyulaiak!! Nógrádi Verőcze ápril­i3kán. Szomszéd Vácz városa e napokban ritka szerencsében részesült, miszerint ő emla kiczi Altieri Lajos ephezusi érsek, a rom. pápának házi praelatusa, s apostoli követ ur teg­napelőtt Esztergomból „Fridrich" gőzösön főtiszt. Fe­kete s Viber kanonok és Podobri érseki titoknok u. n. kíséretében érkezvén, a kiszálónál összesereglett szá­mos néző csoport által harsogó ,a­lj­en­ci taraczkok durranási közt üdvözölteték; a magas vendéget főtiszt, Medgyesi János és Szarvas Ferencz kanonok urak az előbbi jeles modorú szónoklata mellett fogadák; innen ő emja püspök urunkhoz kitűnő pompával vitetvén, hol szép rendben állott egyházi rend, urad. tisztség , a városi elöljáróság és urad. cselédség közt a lépcső­kön elébe jött kegyelmes püspökünk barátságos kéz­­szoritás mellett fogadván, díszlakába vezeté, hol el­sőben a f. ez. káptalan, azután a kegyes rendűek, sz. Ferencz és irgalmas anyák, urad. tisztség, a kir. si­ketnémák intézete és városi küldöttség tisztelgő ő her­­czegségének. Ezután a pompásan teritett asztalhoz ül­ 242

Next