Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-05-08 / 72. szám

ges szerepéből kiesett; más részről pedig, hogy a szükségessé vált javítások és átalakítások pozitív terét tettleg elfoglalni sietett; s igy most már e két egy­mással homlokegyenest ellenkező mesterkélt állását,me­rő túlzásokkal kénytelen fentartani. Ha tehát illy kö­rülmények közt a kormány eddigi nemleges állását mind törvényhozás, mind közigazgatás mezején egészen tör­vényszerűvel, de tettlegessel cserélendő fel, azonnal ütni fog, ütni kell a politikai szerepeket összezavaró, s merő illuziókban élő mostani ellenzékpárt végórájá­nak , és e szerint a csatatér, mellyen a conservativ­­reformereknek küzdeniök kell, teljességgel nincs ve­­szélyezve.— (168. sz.) Az ausztriai 1843ik évi áta­­lános külkereskedés ismertetik meg. — (­1­69, 170, 171. sz.) Folytatólag a VII, VIII, IXdik közlés ada­tik az „O­r­s­z­á g­g­y­ü­l­é­s­i h­a­l­á­s­z­a t­o­k“ czim alatt megkezdett érdekes czikkből.— (172. sz) bevégez­tetik ifj. Majláth György Baranyamegye volt ország­gyűlési követének ,,Óhajtások a jövő tör­vényhozást illetőleg“ czim alatt több számon át közlött nem kevésbbé ékes, mint alapos és tanul­ságos követszámolási beszédje. — (173. sz.) „Állat­tenyésztés I.“ czim alatt érdekes czikk közöltetik, mellyben szerző elvitázhatlan számokkal mutatja meg: mennyire maradtunk hátra nemcsak az állattenyész­tésben , hanem általában az egész mezei gazdagság­ban. — (174. sz.) A lapvezető gróf ur Ildik közlé­sét adja „Nézzünk szét a teendők között“ czim alatti jeles értekezéséből, mellyben a nemes gróf a Iu­dik közlésben előadott, s általunk felebb megis­mertetett nézeteket a magyar ellenzék állásáról még bővebben kifejti, és megczáfolhatlanul bebizonyítja, hogy az ellenzéknek akár­mikép keresztelje is el magát, Magyarország mostani politikai situatiói között, sem­mi értelme nincs; s hogyha nem forradalomhoz, ha­nem reformhoz akarunk eljutni, a teendők legelseje a kormányzási hatalom megizmosításában áll; minek mód­jait — mennyiben ezek az alkotmányos fogalmak köré­ben kínálkoznak — a jövő számokban készül kutatni. HILFÖLD: Ausztria, Bécs, máj. 2. Tegnap délután a gloggnitzi vaspályánEgy di­s W. Neustadt között nagy szerencsétlenség történt. „Gumpoldskirchen“ mozdony (Locomotive) első tengelye —mellynek rész alkotá­sáról több ízben létetett jelentés az igazgatóságnál — eltört, a gép a földbe túrta magát, a kocsik összeütőd­tek, egy pedig a közepében szétszaggattatott s felfor­dult. A vendégek legtöbbjeinek az ijedségen kívül sem­mi bajuk sem történt, csak néhányan sérültek meg. El­lenben Schön főconducteur, Han­dl conducteur, a gépvezető és fűtő e szerencsétlenség áldozativá lettek. Schön, ki leugrott, a reá dőlt gép által azonal szét­­zúzatott— és mint mondják — laposra nyomatott; a többi három szinte minden órában várja a halált. E szerencsétlenség a gépvezető által látszik okozottnak , ki olly gyorsasággal engedé tenni a gépet, hogy az út mellett álló pályaőr gyermekét, egyedül az erős lég­­huzam ledönté. Francaiaország, Paris, april 26. A kö­vetek kamrájának tegnap tartott ülésében a görög köl­csön majd egyhangúlag(248 szóval 4 ellen) elfogadta­­tott. Allard bizottmányi jelentése a párisi várerősség felfegyverzésére tegnapelőtt az elnöki osztályba lete­tetett. A­llavreban három biztos érkezett meg a haitii köztársaságból, kik Francziaországba jönnek, hogy a kárpótlási pénzek határideje meghoszabbításáért lépé­seket tegyenek. N.b­ritannia, London, april 25. A két évvel ezelőtt meghalt Sussex hg. tetemei ápril 2 jén a London melletti Kensal-Green sírkert kápolna sírbolt­jából felvétettek, és egy ugyan­azon sírkertben gránit­ból egyszerűen épített sírba tétettek le. E másod te­metkezési ünnepélynél az udvar részéről Delawart gróf ő felsége lordkamrája is jelent volt, nem külön­ben több szabad­kőművesek jelentek meg egykori nagy mesterük tiszteletére. A hg. végrendeletei mind végrehajtvák, és minden adósságai kifizettettek, ki­véve a leányának Augusta d’ Este kisasszonynak hagyott 10,000 font sterlinget. Az alsó ház április 23-dikán tartott ülésében Ward indítványt ten, hogy a maynoothi semi­­narium felsegélésére szánt évi díj ne a státus­pénztárból , hanem az egyház jövedelmeiből vétes­sék.­­ Irhon részére semmi kedvezést vagy kegyel­met nem kíván, csak tiszta igazságot, mert meggyőző­dése szerint az ír nép ép úgy jogosítva van kath. stá­tusegyházat követelni, mint az angol nép episcopalis, a skót pedig presbyterianus státusegyházat. A szónok tovább megemlíté, miszerint a skót státusegyház, melly három millió lélek felett őrködik, 200,000 font st. jö­vedelemmel bir; ellenben az ir státusegyház 800,000 protestánsával, 650,000 font sterling jövedelmet szám­lál. E dús jövedelem czélszerű felosztása által köny­­nyen eszközöltethetnék, hogy a maynoothi collegium a javaslati mód szerint adományoztassék, a­nélkül, hogy más nem-i­ érdekek megsértessenek. Ward ja­vaslatát azon megjegyzéssel végző, miszerint ha a mi­­nistérium javaslata elvét elfogadná, akkor ő is szíve­sen reá­­llana, hogy a maynoothi segedelmezés mind­addig a státuspénztárból történjék, még az ír egy­házjavak rendezésére czélszerű intézkedések nem lé­teznek. Sir J. Fremantle (k­honi státustitoknok) megjegyzi, miszerint indítványa tételére rosz időt vá­­laszta, s ha azt a ház elfogadná, akkor a most tör­ténteknek ujonan kellene élőről kezdetniök. Ezen elv az összes ir egyházjavaknak római katholikus rész­ei elsajátitását idézné elő, vagy is az ir protestáns státus­egyházat ir kath. státusegyházzá változtatná. Ez an­nyit tenne, mint egyszersmind az ország alkotmányát megváltoztatni s a birtok-biztosságot átalában meg­­renditni. Az ir státusegyház nem azon szörnyeteg, mellyet nekirajzolni tetszett és soha sem is fog a jól vé­lekedő kath. papság s világiak által annak tartatni, így tehát kénytelen a kormány nevében e javaslatra ha­tárzott „nemmel“ felelni. Az alsóház ápril. 24 én tartott ülésében Ward indítványa feletti vitatkozások ismét szőnyegre kerül­tek. Colquhoun, Bateson, F. Baring, Glad­stone, J. A. Hamilton, Sidney Herbert és Sir H. W. Barron ellene szólottak, részint magas egyhá­zi, részint ministeriális szempontból. Mellette nyilat­koztak: Howick lord, azon melléklettel, miszerint reménye, hogy azon nap nincs messze, midőn mind a két egyház Irhonban egyenlő lábra állittatnak; El­lice, Roche és Palmerston lord. Éjfél után egy órakor kezdettek a szavazáshoz. Ward indítványa, hogy a maynoothi semina­­rium évenkénti díjazása ne a státust, hanem az angol egy­házat illesse, 322 szóval­­ 48 ellen elvettetett. Tehát a ministerium 174 szótöbbséggel győzött. Az ápril. 25i alsóházi ülésben Sir R. Peel két bilit terjesztett elő a skót s­orboni bankügy szabályo­zására, az angolokéhoz hasonlókat. Az indítvány fel­kiáltás által elfogadtatott.—A felsőházban Nor­folk kath. herczeg több folyamodványt nyújtott be a maynoothi bill mellett. Lansdowne marquis whig, és Londonderry marquis alföldi tory, e nemes házban szives fogadtatást jósoltak e bilinek, Irhonra nézve pedig a legjobb eredményt. Az utóbbik megjegy­zé : „miszerint reménye, hogy ő felsége a királynő ez évben Irhont meglátogatandja, s a tiszteletteljes és szives fogadtatásról biztos lehet; egész Irhon szivéből üdvözlendi a fejedelemnőt.“ Wellington hg. (meg­indult hangon) : „Ezt még ma estre meg fogom mon­dani a királynőnek.“ Ama nevezetes „Goodwin­ Sands“on, a kenti partoknál néhány nappal ezelőtt, két idegen kereske­dőhajó—egy német s egy dán — hajótörést szenved­tek , s mindenestül alásülyedtek; az egyik hajón nagy értékű teher volt. Ápril. 22-ikén délelőtt Victoria királynő „fenséges férjének karján“ lépe, Blackwallnál, a Themse bal partján álló „Great­ Britain“ nagy vasgő­zösre. A lordmayor mint „Themse­ Conservator“ köz­ség tanácsának élén, Haddington gróf első admi­­ralitási lord s többen fogadák ő felségét. A néptolon­gás s éljenkiáltások rendkívüliek valónak. A magas társaság mintegy 40 perczet mulatott a pompás hajón, ő felsége annak szerkezete feletti tökéletes megelége­dését nyilvánító, ezután „Dwarf“ hajón a szembe fek­vő Greenwichbe vitorlázott, honnan kocsin Londonba visszatért. „Great­ Britain“ a tengerentúli szolgálatra van szánva , s így azon múltkori közlött hír, miszerint a city azt a királynőnek megvásárolni szándékozik, nem valósul. Csődök, 12.861. Pest városa tanácsának felirása szerint el­adásait néhai Donner Márton hitelezői csődületének határnapja folyó évi junius leára tűzetvén ki, és tömeg­­gondnokká Volf János, pergondviselővé pedig Szen­­deffy József hites ügyvéd neveztetvén; ugyan ez ki­hirdettetik. Kelt sz. Györgyhó­rkán 1845. 11.174. Pozsony városának tanácsa tetemes adós­ságok hátrahagyása, és több rendbeli váltólevelek ko­­holása után onnan megszökött Hop­p­e született Wür­tz­­ler Teréz ellen, azon város törvényszéke által rendelt csődben a hitelezők megjelenéséül folyó évi május 10ére kitűzött, határidőt azzal, hogy ideigleni tömeggondnok­nak Motkó Ferenc­ tanácsnok, pelügyelőnek pedig S­c­h­a­e­z­e­r Endre tiszti alügyész neveztetett, ország­szerte kihirdettetni, s a megszökött H­op­p­e Terézt ide .­• rekesztett személyes leírása nyomán országszerte kör­­nyékeltetni, s ha feltaláltatnék hatóságához visszakisér­­tetni kérvén; ugyanez köröztetés s a mondott város kérelméhez képesti intézkedés végett megiratik. Kelt Böjtmáshó 26án 1845. ./1 11,174. Tetemes adósságok hátrahagyása, és több rendbeli váltólevelek koholása után Pozsony vá­rosából megszökött s csőd alá vont Hoppe született Würtzler Teréznek személyes leírása — ugyanis: Hoppe született W­ü­r­tz­­­er Teréz pozsonyi szárma­zású, ágostai vallású, 16 esztendős, magas termetű; az ábrázatja hosszas, színe halavány, haja gesztenye szinü, homloka boltozott, szemöldöke s szeme fekete, orra egyenes hosszas, szája kicsiny, beszél németül. Pozsony­ban , mártius 4dik napján 1845. esztendőben. 12­862. Pest városa tanácsának felirása szerint el­adásait özvegy Hengelmüller Anna hitelezői cső­dületének határnapja folyó évi junius ödikére tűzetvén ki; tömeggondnokká Lau­ber Imre, pergondviselővé pedig Gráczer Antal hites ügyvéd neveztetvén, ugyan­ez kihirdettetik. Kelt sz. Györgyha­­dikán 1845. 12.805. Az almagyarországi fő kamara grófságnak felirása szerint ottani kerületi bányatörvényszék volt titoknoka Kösz­n­er Ferencz, és neje Erzsébet ellen csődületet határozván, az illető hitelezők megjelenésé­re f. é. junius lndikét tűzte ki; tömeggondnokká To­n­­házy Laj­os kir. bányatörvényszéki jegyzőt, pelügye­lővé pedig Záveczky Ödön hites ügyvédet nevezvén. Mi is kihirdet­­­et­ik. Kelt sz. Györgyhó­rkán 1845. 12.806. Buda városa tanácsának felirása szerint va­gyonbukott Maurer Antal helybeli szappanosmester és hitese Francziska hitelezői csődületének határnap­ja folyó évi május tödikére tűzetvén ki, és tömeggondnok­ká Paldt József tiszteletbeli főjegyző, pelügyelővé pedig Máry Károly hites ügyvéd neveztetvén, ugyan­ez kihirdettetik. Kelt sz. Györgyhó­rkán 1845. 11.105. Pest városa tanácsának felirása szerint né­hai Paul Miksa hitelezői csődületének határnapja fo­lyó évi május 26dikára tűzetvén ki, és tömeggondnokká Czigler Ferdinand, pelügyelővé pedig Póz­n­er Ká-­­ roly hites ügyvéd neveztetvén , ugyanez kihirdettetik. Kelt Böjtmáshó 26án 1845. 11.176. Újvidék városa tanácsa vagyonában megbu­kott néhai Spitzer Mózes özvegye Rozália ellen cső­döt határozván, az illető hitelezőknek megjelenésére fo­lyó évi május 26dik napját tűzte ki határidőül, és ideig­leni tömeggondnoknak Nikol­ics Konstantin hites ügyvédet, pergondviselővé pedig Jessik János liszti alügyészt nevezte. Mi is ezennel kihirdettetik. Kelt Böjtmáskó 2okán 1845. 11.106. Pest városa tanácsa Czilczer Jakab el­adásait tömege ellen csődöt határozván, az illető h­ite­­lezők megjelenésére folyó évi május 20dik napját tűzte ki határidőül, és ideigleni töm­eggondnoknak S­toki­n­­ger Mártont, pergondviselővé pedig Prec­­tra­dny Endre hites ügyvédet nevezte. Kelt Böjtmáshó 2okán 1815. 10,510, Nyitra vármegye törvényszékének jelenté­se szerint báró Braune­k­kér Antal özvegye szüle­tett Per­id­esz Teréz, és gyermekei, mint törvényes örökösei, hitelezői csődületének határnapja folyó évi má­jus 30 dikára tűzetvén ki; tömeggondnokká Zorkoczi László, pelügyelővé pedig Kubinyi Zsigmond tiszti ügyvéd neveztetvén ; ugyanez kihirdettetik. Kelt Böjt­­másho 17kén 1845. 288 Optimy Sándor vezetéke mellett szerkeszti Illicz Oláh János-Hirdetés-Néhai kalocsai gyám , és vaskereskedő N­­a­r­a­­­h­y János, és neje Kis Julianna, valamint velü­k, szinte vaskereskedő, Molnár Pál csőd­pereikben hozott ítéletek végrehajtására 1845ik évi junius 30-ka határ­napul kit­űzetvén, ezennel felhivat­nak az illető hitelezők, hogy a kitett időben magukat. Kalocsán az alulírott vég­rehajtó bíró előtt jelentsék. Kalocsán 1845 évi április 26. Spécsi Lajos, kalocsai uradalmi főügyvéd, mint vég­rehajtó biró. 2—­S Nyomatok T f a 11 n­o r­ K­á r o­l­y i betűivel, uri-utcza 4*53. szám. Csődület. A tisza-ujlaki eddigi pénztárnoki hivatal helyébe legfelsőbb helyről kelt rendelet szerint egy uj kincstári ispánság alakult, mellyhez évi járandóságul 250 pft., 15 ölfa, 52 pozs. mérő zab, 24 pozs. mérő tiszta búza, 200 font só , és 50 pforinttal felérő rét­i széna járan­dóság­a és lakás adatik. Az ezen helyet elnyerni kivánók folyamodványai­kat a mármarosi kincst. tisztartósághoz nyújtsák be.

Next