Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-02-16 / 27. szám

I.est, febr. 14. (Egyetemi ünnepély). A magy. kir. egyetemnek emlékre méltó napja volt folyó hó i­éke, midőn tek. Sc­lie del Peren ez ur, kit a magyar iro­dalom s főleg tudós társasági könyvtár körüli érdemei tekintetéből ő felsége a kir. egyetem könyvtárnokává nevezni kegyeskedett, e nagy fontosságú hivatalába­n Ágos Fischer Bertalan hittani s Frank Ignácz jogtani kar öregbikei, mint az egyetem tisztikara meg­­bizottjai által ünnepélyesen beigtattatott. Minél nagyobb kincse fekszik a nemzetnek, sőt átalában az emberi­ségnek a könyvtárokban szellemi, s anyagi tekintetből; annál örvendetesebb valóban a t.­ez. igtató szavai szerint, olly egyének alkalmazása illy hivatalokra, kiket az ég jeles elmetehetségeiken kívül kitartó szor­galommal, s őszinte akarattal is megáldott a tudomá­nyok oltárához, gyakran olly kissé méltánylott áldo­zatokkal járulni. Már eddigelé a jeles férfiú munkás­ságának sokat köszönhet a könyvtár, s reményekre jogosít, mellyeket e nemzeti kincs iránt minden hazafi örömest ápol. Mi midőn e tövises pályára minél több tudományos élvezet rózsáit óhajtjuk a köztiszteletes férfiúnak, nem titkolhatjuk egy pár szerény óhajtásunkat is. Egyik a könyvtárnokot illeti: az egyetemi könyvtár már­is valódi nemzeti kincsnek tekinthető, mert a kötetek száma 69,186 lévén, a jelesebb európai könyvtárak sorában áll,vajha a könyvtárnok az évenkénti kiadás alap­tőkéje öregbítését eszközölné, vagy ha ez nem történnék is, legalább a nyilvánosság útján tudnánk, milly köny­vekkel szaporodik évenkint a könyvtár, — mint ez az academiai, és Széchenyiféle könyvtár részéről egy idő óta szokásban van. — Másik szerény figyelmezteté­sünk ez alkalommal az irodalmi ország polgárait illeti. Fensőbbi rendeletek vannak, hogy minden magyar földön nyomott könyvekből az egyetemi könyvtárba példány küldessék. — Legyenek tehát a magyar írók figyelemmel az egyetemi könyvtár iránt, s mennél gyor­sabban szerencséltessék azt észszüleményük gyümöl­cseivel, s a jelen, s utókor méltó hálájára számíthat­nak. Gyarmathy. törvekvilitásív! tudósítások. Aradból. 1­430* évi tör. czikkhirdető köz­gyűlésünk január 27én megkezdetvén, elnök alispán ur nagy számmal egybegyült Kirnak az uj év kezdetéhez mennyei áldást kívánva örömét fejezé ki afelett, hogy mindnyájokat egészségben idvezelheti. Ezt követte a 13. törv. czikk felolvasása, melly közben, midőn az élőbeszédben az „Vili F. m. király“ olvastatok, kitörő „éljen“ harsogtatá teremünket; az első törvényezikket illetőleg szót emelt egy tbiránk, kijelentvén miszerint jelenleg az ország tökéletes megnyugvása s óhajtásá­ra történt ugyan a kor­­őri választás, mindazonáltal jö­vőre, hogy a királyi kijelöltek a törvényhatóságokkal eleve tudathassanak, az országgyűlési előkészületekkel foglalkozó küldöttségnek figyelmében ajánlotta, a többi meghozott tö­rvények alkalmazásában bár igen sok nehéz­ségek mutatkoznak, de Arad KK. és Rt. nem kimér­ve fáradságots munkát, a kivitelt tettleg megpróbálják, a közmunkák tekintetében járásonként munkálódó kül­döttségeket neveztek ki, efelett a középpontbani kül­döttség a megye topographiai helyezéséhez arányzott munkálatát rírai s vizei szabályozása tekintetében már­­tius 1 -éig­ okvetetlen beadandó, hol a rendszeres s évnegyedes közgyűlésen tanácskozás alá véve, a fol­­ganatosítás elrendeltetik. Átlátták Arad rendei a IV. és V. törv.czikk alkalmazási nehézségeit, s úgy tekint­vén ezeket mind a jövő előkészületeit, azokkal jelen­leg nem is bíbelődtek (.?!) Felolvastattak több kir. le­iratok, végtére egy h.tanácsi intézvény, mellyben ő cs. kir. fels. a honban létesült némelly társulatok káros és törvénytelen helyzetét tudatva megparancsolja, hogy ezeknek terjesztése gátolhassák; s ha léteznének azon­nal felterjesztessék,­­ hosszas vitatkozásoknak szol­gált alapul; mondatott, hogy e nemes megyében köz­tudomásúnkra semmi káros társulat nem keletkezett; mindazonáltal eme kegyes intézvény járásbeli sz.bí­ráknak kiadatik, hogy felügyelve jövő martiusi köz­gyűlésig minden — a nm. kir. helyt. tan. felküldendő ■— intézetek, és társulatok czéljait s szabályait bemutas­sák, említésbe hozta továbbá egy megyei tiszti ügyész a törvényes 3 év múltát, a t. R. R. felszólítva, hogy buzgón tisztelt nm. főispán urat az épitőszék megtar­tására szólítanánk fel, — többfelé ágaztak a vélemények, végzésé­ben azonban, hogy nm. főispán ur már a nemes megyéhez eleve irt hivatalos sorai következtében, ideje s körülményeihez alkalmazva jobb és kellemesebb időben határnapját az épitőszéknek kitűzni méltóztatnék; volt azon agadalom is, ha eme mély tisztelettel felterjesz­tendő kérést veendi, e fmllga talán még 15 napok alatt is megtartandja az épitőszéket, a minémű­kép a cortes világnak rögtönzése miatt igen czélirány­talmnul eshetne ki; mindazonáltal a t.­RR. azt csak május hónapban, midőn minden bokor szálást ad,óhaj­tnák megtartandónak. Farsangunk mind az idő, igen lanyha, redout s polgár-bálnak hire sincs, egy pár álorczás szinházi­ bál mulatatja a közönséget(ide nem értve egy pár privatházi mulatságot) mi Aradon hallatlan, merte város lakosai a milly munkások és fáradhatlanok ügyeik s kereskedéseik vitelében, olly mértékben mulattak is múlt években; de ez év olly változás az életben, mind az üstökös az égi jelenetek közt; okát minek tulajdoníthatnánk, még kimondani nem merjük, bár gyanítjuk is, ha csak az élőhaladás nem okozta; mert ez bár mindenütt egye­sülést óhajt, központosítást követel, de a kölcsönös tár­salgásnak és felebaráti szeretetnek legnagyobb ellensége. Arad megye fonóintézetét, mellyben arabok munkál­kodnak, egy actia társaság 20 évekre veendi át posztógyárt létesitendő;a többi jótékonyságait mellőzve kettőt szüksé­gesnek vélek kiemelni; a) e társaság a megye tömlőerében bűnhődő egyéneket mind munkába állitandja s minden rab kenyérrészletét a pénztárnak megfizetendő azon felül a munkáló rabnak szükséges meleg étel kiállítására fejen­ként 2 p. kr. fizetend olly lekötelezéssel, hogy az ipar­kodó egyének ezentúl munkája mértékétől bizonyos mennyiséget hetenkint a takarék­pénztárban leteend gyü­mölcsöző tökéül, hogy e szerint kiszabadulása esetében szüksége első pillanatra fedve legyenv.b) a megye 99.haj­dúinak szükséges mindennemű posztot productionális á­­ron fogja szolgáltatni;ha a javítás végett letartóztatott a­­dózóink erkölcsi tekintetébeli üdvös czélt mellőzném, a fent elősorolt két pont elegendő a BR. megnyugtatására -- áldja Isten Arad jólelkű fiait. *) Korsofik­u­s. jan. 20. Követigazolási gyűlé­sünk első napi folyamát előbbi levelemben látok. Mik este fáklyák fényeinél történtek, azokról, mint me­gyei életünk egyenes kifolyásáról, elég annyit tud­nunk , mikint egy roppant számú nép sereg­letében, volt követeink bizonyos főszolgabíró által annyira el­­dicsértettek, mintha legalább is Scipiokint a meghó­­dult Carthágoból, vagy Caesarkint Plizsala síkjairól tértek volna diadalittasan vissza. Ha a csataverten ha­zatértek számára ez a megtiszteltetés, ugyan m­aradt­­­ még fel valami a majdan győztesen visszajövendők közbizalmi megjutalmazásukra? Regulus gyalázatnak tartandott a megverettetése után diadalkocsiban hor­­czoltatni magát keresztül Roma utczáin, nálunk e tekin­tetben más nézetek uralkodnak. Jan. 1őén olvastattak fel az uj törvények. Minde­nek előtt figyelemre ébresztett a nagy helytar.tanács eme törvényeket kalauzoló leve, mellyben tudtál ada­tik, hogy a többi anyanyelveken készítendő forditmá­­nyok szükséges példányai le fognak küldetni. Ez­ellen szót emelt ősz táblabitánk, s elmondván, hogy az or­szággyűlés végszakában e tárgyra vonatkozó kegy, resolutioját maga fels. királyunk viszavonván , most közigazgatási uton czéloztatik az behozatni, mi törvény alkotásin megbukott. Indítványozza tehát, hogy az a tör­vényeken ejtett sérelemnek tekintessék, s a többi me­gyéknek is megh­assék, mi némi szóváltás után ha­tározattá vált.­­ Az uj törvények türelmes áthalga­­tása után azonnal némelly felfüggesztett vallásos kér­dések ügye az elolvasott törvények értelmében intéz­­letek­et. Szót emelt erre újólag ugyanazon főtáblabíró­s indítványba téve­: miként írjunk fel a nagy helytar­tótanácshoz, hogy mi hasonló leiratokat vallásos kér­désekben többé el nem fogadunk, hanem mivel mind magának a felső resolutiónak, mandaclerusnak az volt kivánata, hogy a vallásos kérdések politikai tárgyalás alól elvonatra, egyházi útra bocsáttassanak: jónak vélné egy választmány kiküldetését, mellynek felada­ta volna bizonyos szabályzatot kidolgozni, melly sze­rint lennének ennekutána vallásos kérdéseink a legú­jabb törvények szellemében elintézendők. Ezt erélye­sen pártolá egy egyházi személy, előadva azon inge­rültséget s kedélylázat, melly vallásos kérdések sző­nyegre hozatalával támadni szokott; minek elhárításá­ra s a kölcsönös szeretett fentartására igen üdvösnek tartá az indítványozott választmány kiküldetését. Es jön zúgás a teremben, és emelkedének azonnal sza­vak ezt roszalók. Előadatott, hogy vallásos ügyek színterén ezután is tűnhetnek fel visszaélések, s azo­kat megyei tárgyaltatás alól kivonatni nem engedik. Mire az indítványt tevő megjegyzé, miként szándé­kában épen nem volt a megyének azon joga iránt két­séget támasztani, mintha az, az indítványozott választ­mány szabályzata által a vallásos kérdésekbel beszélt hatástól elültetnék, ő egyedül ama felsőbbi leiratokra szorita szavai értelmét, kijelentvén, hogy azok többé elne fogadtassanak. Erijük, azaz: mivel megyei utón prot. atyánkfiai panaszkodnak, nekik ez itt nyitva áll­jon, s ügyök a zöld asztalra kerüljön, felsőbbi helye­ken katholikusok szokták panaszaikat letenni s orvos­latukat sürgetni, ezek el ne fogadtassanak, avagy tisz­telettel félretétessenek. Köszönjük szépen Astraea nevében. Az indítvány megbukott. — Olvastatott ezek után a nagy helytartótanács bizonyos veszélyes irányú tár­sulatokról szóló levele, mire válaszoltatni fog, hogy valamint eddig legszentebb honfiúi köteleségöknek tar­tották a rendek, ha körükben veszélyes társaság ala­kul, valamint azt hatóságuk terén meg nem szenved­ni, úgy minekutána is legszorosabban felü­gyelendnek, miszerint olly társaság e megyében létre ne jöhessen, melly akár a kir. trón szilárd állását megingatná, akár a hon boldogságára s közerkölcsiségre veszélyes volna. Jan. Ioén közfigyelmet ébresztett bizonyos folya­modvány némelly tiszamenti közbirtokosoktól, kik ha­tárukban a Tisza folytonos kiöntésétől menekülni sze­retnének. E tárgyban, melly a tiszamentiekre valóban életkérdéssé vált, igen sok és üdvös mondatott. Egy kir. tanácsos kinek birtokát a Tisza terjengő karjaival gyakran keresztül­öleli, inditványozá, hogy neveztes­sék ki bizonyos tekintélyes tagokból álló választmány; ez szólítsa fel az illető birtokosokat, kik a vizárjától menekülni akarnak; mert tudomása szerint sokan van­nak, kik ez ügyben szívesen áldoznának; de nincs központ, melly körül összeseregeljenek; pedig egye­sek ereje illy roppant vállalatban megtörik. Képezzen központot e választmány, s intézze az alakítandó tár­sulat ügyeit. Ha ez ügyben lépés nem történik, a ti­­szamentének vége. Évekkel ezelőtt a tavaszi vizár áldásosan öntözé meg réteinket , most , mi­után a felső vizek szabályoztatak s az áradás mentében több töltések emeltettek, valahányszor nagyobb esőzés van, felülről a viz egyszerre tereinkre rohan , s az emelt töltések miatt le nem folyhatván, negyed évenkint, vagy miként magát egy jeles ca­­pacitást kifejező: jan­­­tól Sylvester napjáig gúnyolja tétlenségünket. Mások ez ügyet halasztandónak vélek, miután a vizek, s különös a Tisza szabályzásában kir kiküldött működik. Ezt hatályosan ellenzé egy másik kir. tanácsos­; előadván azon veszélyt, melly e megye szép részét fenyegeti. Felettünk úgymond Zemplén egyesült s egész erélylyel rajta van téréiről leszorítani, s egyszerre reánk ömlesztetni a vizái­t. Alattunk Heves működik, s magát mentesíteni akarván, feltolja reánk azon vizrészt, mi vétségein lefolyhatandott. S mivel ez évben is hallatlan magasságra nőtt, s olly terek borítattak el, mellyek előbb mentve valának; ha e megye a kir. kiküldöttre várakozik, lehet, akkor ér­­kezendik már az, midőn tiszamentii részeink­ végkép el­pusztulnának. Tegyünk tehát mi lehetséges, mit önerőnk megbir. És e szavak hatály nélkül nem hangzanak el; az indítványozott választmány kiküldetett, melly magát Zemplén s Hevessel szabályzási terveikről valamint a kir. kiküldött e tárgy érdemébeni munkálatairól érteke­zésbe tegye,ügyértők által tervezetet készítsen,az illető­ket felszólitsa,egy szóval az egész mentesítési szabályzat központját képzendi. Kívánt s­ikert óhajtunk az ügynek, melly tán áldásosban haland hazánk anyagi jólétére, mint sok tárt karokkal felölelt legújabb divatu tervezetek.­­ Hogy az országgyűlési költségek kivetésében az igazság mennyire lehet, megközelitessék, főispá­­ni helyettesünk indítványára egy választmány bízatott meg, melly eddig gyakorlatban volt hiányos kivetési arányunk helyett, a financiális választmánytól előter­jesztett táblázati kulcs szerint a fizetendő részletet bir­­tokaránylag kivetendi, s a sok panasznak, míg or­szágosan e tár­gybani szabályzat hozatandik, lehetősé­gig végét szakítja. Lehessen végre meg nem emlí­tenünk főispáni helyettesünk azon legális végnyilatko­zatát, miként ő a honi törvényeknek hódolva, tiszt­újító ünnepélyünket jövő május hóban megtartani el nem mulasztandja, s reményét fejezte ki a fölött, hogy bár a tisztújítási kihágások iránt törvény még alkotva nincs, Borsod megye RR, olly hazafiailag járandnak el ebben, miként törvényre sem volna szükség, ha minden me­gye Borsod megye RRvel bírna. Úgy legyen. Sposonyr­ól. febr 12én. Tudva van t. olvasó­ink előtt, miszerint ns Pozsony megye rendei még múlt közgyűlésükből a legfelsőbb helyről megérkezendő tör­vények ünnepélyes kihirdetésére folyó hó i­odikét, mint a törvényszékek tartását megelőző napot —­ ne­hogy a szegény adózók külön előfogatolás által terheltesse­­nek — tüzék ki. A várva várt nap elérkezett, s a gyűlés derék első alispánunk elnöklete alatt, mint hir­detve volt,pontosan megkezdetett; a nem nagy számú, de sok szép reményre jogosító törvények szokott mó­dom kihirdetését a m­egye rendei nem ugyan dörgő, de 106

Next