Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-01-24 / 14. szám

Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. NEMZETI Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkei­­ utcza 488. szám alatt föld­szint , a hivatalban. Megjelenik minden kedden , csütörtö­kül,­ pénteken és vasárnap egy egy ív. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. If* Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. Harminczkilenczedik Péntek jan. 24. 14. szám 1845. TARTALOM. Magyaror­szá­g és Erdély. Tudomány s iro­dalom. (Mezőgazdaság népszerű kézi­könyve). Tör­vényhatósági tudósítások. Zólyomból (közgy. takarékpénztár, fels. intézv., önkényt, adakozásokul, fogházra, sajtóügy, pénzhamisítások), Mosonyból (közgy. követszám. és iparvédegylet). Budapesti újdon­ságok. Lapszemle. Budapesti Hiradó. Századunk. Hülftild. Francziaország. Buenos-Ayres. Tisra fűszereit. Ilirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. MAGYARORSZ­ÁG és ER»É L­E. TIJDOMÁNT s IllODAIiOAf. ,1?fczö^»z(l­«á^ népszerű­ kéz i­­ kön­y­ve.6 Schlipf 50 arany pályadíjt nyert munkája lilán, több hasznos jegyzetekkel bővítve, szabadon forditá Mannó Alajos, a kir. magyar természet­­tudományi társulat rendes tagja, — nyolczvan fa­­metszvénynyel. Második, tetemesen megbővitett és javított kiadás. Pesten, Emi­­l Gusztáv sajátja, 1845. — Sadrét, 409 lap. Ara 2 fi­­ 30 kr. p.p. Miután hazánk földművelő ország, kétségtelen, hogy életbe vágóbb munkák alig jelenhetnek meg hazai nyelvünkön, mint mellyek a földművelés különféle ágait tárgyazzák. S minthogy minden földm­űvelősködés mellett földünket mind­eddig igen roszul műveltük, s a köznép legalább többnyire csak apja kopott nyom­dokain indult, ennél fogva hasznos ismereteket ter­jeszteni a földművelés és gazdászat körében egyike a legkívánatosabb feladatoknak.­­ A jelen munka első kiadása harmad éve látott napvilágot, mellynek számos példányai rövid időn mind elkeltek, tanúságaid, egy részről hogy nagy az olvasó közönség, melly hasonló munkák szükségét érzi, másrészről ellenben, hogy az előttünk fekvő munka valóban ollyan, melly a ki­tűzött czélnak helyesen megfelel. A kettős előszó után a szerző először is, mint alapját a földművelésnek, a földismeretet adja elő, s rövid bevezetés után gya­korlott tapintattal értekezik az éghajlatról, a föld felső rétegeiről és ágyáról, azután a különféle földnemek­­ről, mikhez igen czélszerüleg van adva azon jelek is­mertetése , mellyekből a földműves a különféle föld­fajokat megismeri, valamint az ezen különféle föld­fajok munkálásai közül megtartatni kellő szabályok elő­adása. — E fejezetek után , A telekitésről szól a szerző, s előadja, mire kell e tekintetben a különböző földfajok tekintetben tartásával ügyelni. Továbbá értekezik a föld czélirányos munkálatához megkívántató eszközök és műszerekről; a trágyázásról; növényművelésről, álalánosan és különösen, valamint a kereskedési vagy iparnövényekről is; a vetés-forgásról; rétművelésről; szőlőművelésről; gyümölcsfatenyésztésről; marha-, ló-, sertés-és méhtenyésztésről.S ezen szintolly jeles mint népszerűen és világosan előadott értekezésekkel az egész könyv fordítási része be van fejezve. Követ­kezik még két czikkely, mellyek egyikét főkép az ere­detiben s a fordítási első kiadásban nem örömest lát­juk nélkülözve: a birkatenyésztésről, és a növények kifejlődéséről. Az elsőről, a birkatenyésztésről Ploetz Adolf, gazdászati irodalmunkban dicséretesen ismert író, értekezik, s velősen és kimerítőleg írt értekezé­sében a juhok körüli bánásmódot a tenyésztés első szakától kezdve, minden helyzeteken végig előadja, egész a gyapjúkezelésig. A növények kifejlődéséről és a földalomzásról maga a derék fordító értekezik, s előadja a növények kifejlődésének okait és előmoz­dító szereit, miket a vegytan fejt meg; jelesül: milly növényre minő trágya használtassák, hogy ő vagy ama része tenyészszék siikeresebben, mit a mezőgaz­dának, ki czélirányosan és a lehető legnagyobb ha­szonnal akar gazdálkodni, tudnia elkerülhetlenül szük­séges , s a minek tudása nélkül veszteséges lehet vállalata. Mindenki tudja, mennyire hasznosak a vegy­tani ismeretek mindenkinek, különösen pedig men­nyire szükséges mezei gazdának a gazdászati vegytan, melly nélkül szerencsés empyricus lehet ugyan, de biztosan számító okos gazda nem. S valóban, miután az iparegyesület dicséretes példával megy előre, s a vegytannak a közéletre s mesterségekre alkalmas ré­szét leczketermében előadatja, óhajtandó volna, hogy a magyar gazdasági egyesület is fogná fel ez eszmét, s nyitna leczkéket a gazdászati vegytan előadására, mel­lyen ha a tanítás olly férfiak által, mint p. o. jelen munka derék szerzője, ki mind vegytanban mind az el­méleti gazdászatban bőven kitüntető jártasságát, adat­nék elő, lehetlen az innen eredő nagy nyerességet el nem ismerni. Egyébiránt a munka kiállítása minden tekintetben nagyon csinos, s fölülmúlja az eredeti kiadást; a szép papír és tiszta nyomtatás mellett különösen megemli­­tendők a szám szerint 80ra menő fametszvények, mel­lyek a szöveg könnyen érthetését tetemesen elősegítik. S illy dicséretes kiállítás mellett a könyv árát olcsónak mondhatni. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TESTOSZTÁSOK. Sólyomb­ól. Bes­z­terczeb­ány­a, jan. 15. F. hó 11 én végére jártunk a még 7én kezdődött év­­negyedes közgyűlésnek. Mindjárt kezdetén meglepett bennünket főispáni helyettes ő magát be sem várván a meghívó követség tisztébeni végeljárását,azonnal annak élén körünkben termett, mert, mint a fényes követség el­nöke jelenté, legforróbb óhajtása mennél előbb az.KK. és RR. közt helyt foglalhatni. (E szavakkal ellenkezni lát­szik a nem sokára bekövetkezett Pesti Hírlap olvasása.) A következő napokban pedig meg sem várván a meg­hívást, az alispán urak társaságában minden szertartás nélkül érkezett tanácsteremünkbe. Mi a leereszkedéssel nem tudtunk megbarátkozni, mert féltünk — általa a fő méltóság iránti tisztelet csökkenni fog. Volt azonban a méltóságos elnökünk iránti szeretet s tiszteletnek elég számos kijelentés. De fájdalommal kellett tapasztalnunk, hogy elnökünk véleménye, midőn azt már határozatképen is kimondottnak véltük, felállott első alispánnak nyilvá­nítván, miszerint észrevételei volnának ellene,s eleinte legalább annyi szerénységgel bírt, hogy kérdező, valljon határozat vagy véleményképen adatott-e elő a dolog, előbbi esetben többé rajta nem változtathatván semmit? melly kérdésre azonnal feleltetett, hogy csak vélemény; később e kérdés is megszűnt, és hányatott, vettetett, reformáltatok a mondat mindaddig, míg a szónok aka­rat­a tökéletesen nem teljesült, végre a határozatot, mi­előtt a vitatkozásokból felfogott többség eredményét nyilvánítaná, mindig előre kijelenté, miszerint az csak privát véleménye. Bocsánat e kissé hosszas eltérésért.A pénztár. Az e részben kiküldött választmány jelenté, hogy annak létrehozására részvényes társaság alakult, melly, miután 50 p.fitos részvényei jobbára elkeltek. Gyűlésünk tárgyai közt első helyet foglal a takarék­­szabályait, mihelyt megalapittatnak, megyei utón anm. helyt.tanácsnak megerősítés végett előterjesztendi. Ez intézetet első pendíté meg G. J. politikai ellenünk, ki szünet nélkül gyanúsítja tetteinket, gyűlöli személyün­ket, mi pedig tettel be akarván bizonyítani, hogy sze­mélyétől soha a keresztény szeretet kötelességét meg­tagadni nem kívánjuk, ámbátor nyilvánított elvei ellen okokkal harczolni meg nem szűnünk: neki az egész haza szine előtt, főleg a legalsóbb néposztály nevében illő hálát mondunk , őszintén elismervén, hogy a felállí­tandó takarékpénztárat leginkább az ő buzgalmának s fáradságának köszönhetjük. — Anm. helyt.tanács több évektől fogva rendesen megint bennünket, hogy a ko­­telnik bácsi postautat és hidakat kijavítsuk. Minden illy intézmény után felszólítjuk a bányászi kir.kamarát, mi­szerint az, e vonal jó­kai báni tartását szerződésileg magára vállalván, kötelességének mennél előbb eleget tenni iparkodjék; de minden eddigi felszólításunknak sikere nem lévén, megkérni határoztuk a h.tanácsot, hogy e dolgot valahára a máris felterjesztett adatoknál fogva eldöntse. — Nagyobb felhevülést okozott azm.­­ h.tanácsnak azon intézvénye, mellyben az adó-behaj­­tásbani hanyagságról vádolhatunk. M. alispánunk kije­lenté, miszerint a megyebeli tisztikar e részben inkább dicséretet érdemel, mint dorgálást, mert noha az in­­tézmény keletkeztekor körülbelül 19 ezernyi adóbeli hátramaradás volt, az utósó computus után csak 7000 marad; sőt ebből is a hadifőadószedő —a Bt. előtt is­mételt — nyilatkozata szerint 3000nél több folyt már a pénztárba, úgy hogy a valódi hátramaradás nem több 4000 fotnál, s reménye, hogy nem sokára ez is tökéle­tesen behajtatik;minélfogva indítványozá: h­assék meg a h.tanácsnak, hogy adózóinkra nézve az adó lerová­sára legalkalmasb idő csak septemberben kezdődik.Ez in­dítvány határozattá is vált. — Első aljegyzőnk, kire fő­jegyzőnk 6.gyűlési rövid követsége alatt ennek fizetése szállt, a rendes fizetését túlhaladó felesleget valamelly közczélra már akkor szánta, midőn az neki határozat ál­­tal adatott, s most miután megszolgálta, börtöneink ja­vítására ajánlá; mert, m­ondá­m, olly állapotban van­nak, hogy javulás helyett megrögzött gonoszokat ne­velnek; egyszersmind előadó, miszerint e czélra cse­kély ajánlatán kívül több mint 800 frtot önkényes ada­kozásokból öszveszedett. Érinté tovább a háziadónak minden ellenmondás nélküli megajánlását, s ennélfogva bizton várja, hogy miután azon óhajtása törvénynyé nem lehetett, Zólyom nagylelkű rendei e szent czélra maguk adóztatják meg magukat; nem kíván ugyan va­lami kényszerítést, hanem önkénytes ajánlatot. És em­beri szeretet mélyéből jövő szava nem hangzott el a pusztában; többen pártolók, indítványát az egész gyű­lés helyeselte, s miután elnökünk 500 fi, első alis­pánunk 250, Zs. L. Ibiró 100 ftnyi ajánlatuk által a közjó iránti lelkesedés legszebb példáit adták, egyet­len egy személy sem találkozott a teremben, ki tehet­sége szerint nem adakozott volna. Kár, hogy e szel­lemet nem bírtuk egész gyűlés alatt megtartani és az alávaló személyeskedést, melly mindenütt ugyan, de főleg azon helyen, hol a hon java tárgyaltatik, kárhoza­­tos,elkerülni.Más térre mentek át a vitatkozások és sajtó­­törvényekről beszéltünk minden eredmény nélkül.­­ Mindnyájan megegyeztünk abban, hogy a sajtó minden korlátok nélkül nem lehet, de az egyik rész az elő-, másik az utócenzurát pártolta, némellyek a jelen ál­lással megelégedtek s ezek közt e. alispánunk is, ha az törvény által biztosítva volna és szabályozva. ,,mert, mondá, egyes személyekről, sőt törvényhatóságokról, főleg némelly lapokban, igen is sokat engednek írni; a Nemz. Újságban sokszor csípős beszédek adattak, de a czáfolatot a P.N­.ban,nem lehetett közleni.*) A censu­­ra jelenleg tökéletesen a hierarchia kényére van bíz­va , — mellynek egyes tagjait tisztelem, de az egésznek elveit kárhoztatom. — (S ha mérnök kérdeni: miért ? bizonyosan adósunk marad felelettel.) Így például P.L.,mint haltam,indítványt ten,hogy miután a N. A. szerint a pesti sérelem mellett szavaztam (utasítás ellen), kérdőre vonassam; én pedig nem úgy szavaztam, mint az újságban állott; én egészen máskép szavaztam; — (de még sem mondta, hogyan szavazott ?) . Erre feláll P. L. kijelentvén, hogy nem ő, hanem K. M. volt az indítványozó, s nem is kívánta kérdőre vonatni a követ urat, hanem miután nem csak a N. U.ban de három különböző lapban egyformán állott, hogy a tisztelt követ utasítás ellen szavazott, azaz: a pesti sérelem mellett, kérdeztetni akarta, hogy ellenkező esetben a hűtelen tudósító kérdőre vonathassák, és szavainak bebizonyítására az akkori gyűlésben jelen voltakra hivatkozott.M. alispán tagadni kezdé állítását; ő ismét igazolta magát s ám­bár okunk van a tiszteletbeli táblabiró úr szavainak tökéletesen hitelt adni, még is szerrettük volna, hogy *) Véleményem szerint czáfolatot legczélszerűbb oda küldeni, hol a czáfolandó czikk­ közöltetett, s a N. Ljs. igazságszeretetétől bizton várhatni, hogy azt közleni nem késendik ha az illedelem korlátait túl nem lépi.

Next