Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-08-22 / 132. szám

t­artam ki.­­Trajcyarorsaárc­­a Erdély. Nyílt levél a Jelenkor szerkesztőjéhez (vége). — Törvényhatósági tudósi tá­ji o­k. Liptóból (közgy. vegyes házasságokból származott gyer­mekek felterjesztése, tértetvény és takarék magtárak feletti vi­tatkozások , megyei körlevelek). Nyitrából (közgyűlési határzat). Zsitva-Verebélyből (érseknádori székfoglalás ünnepélye). — Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Abaujból. Aradból. Váczról). littpazeille. Budapesti Híradó. Halfü­ld. Gőzhajózási versenyzés tengeren. Vegyes hírek. Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lettek­ a huzások. Dunavizállás. * az, k­IAGYAROR­ZI» é« ERDÉEY. ]* g t I t B e v c 3. A Jelenkor érdemes szerkesztőjéhez a Nemzeti Újság temesi levelezőjétől. (Vége.) c) Az egyenlőséget— égy lité­t, — nivellatiot legyezi továbbá, a czikkiró, midőn azt emberlétü­nk legszebb attribútumának vallja, pedig mellyik nemzet az, mellynek körében e szépen csillámló szavaknak értelme lenne. — Angolhon sorsát, egy világhírű ha­talmas aristokratia vezeti, pedig bizon, bizon ezen or­szág állapotával mindenkép meglehetne elégedni. — Francziaországban, „hogy valakinek hazája sorsának elhatározásába befolyása legyen, s szavazási joggal birjon, tekintélyes vagyonnal kell bírni, mellyből a magas census kikerüljön“—s ime a születési aristok­ratia helyett a vagyonaristokratia, — hol egyenlő tehát valamelly hazának egyik fija minden honfitársaival: ha a szabadság ezen két országaiban nem? hozzuk be ma a „Lex agraria“t, osztozzunk ingó és ingatlan vagyon­ban mindnyájan egyformán, s kétszer 15 nap múl­va megint lesznek köztünk szegények s gazdagok, lesznek, kik többi honfitársaikon felülkerekednek; s ti azt kívánjátok , hogy gazdag a szegénnyel, okos az ostobával, becsületes a gazzal, jó a rosszal, e­­rős a gyengével egyforma, egyenlő legyen ? hát az erdőben egyik fa a másikkal egyenlő é ? — Szűnje­tek meg tehát eléje ámító eszmékkel, mellyeket né­­m­elly nagyravágyók a végett gondoltak ki, hogy a­­zok által az értetlen sokaságot, mellynek az illy­esz­­­nyók hízelegnek, magok részére csábítván, ennek se­gítségével rejtett czélukat annál biztosabban elérhes­sék ! — d) Nem bírja a czikki­ó felfogni, mi oka, hogy alig egy év előtt a demokratia — a népuralgás, — a sajtónak, a megyei és országgyűléseknek olly nagy pártolásában részesült,s ez olly hirtelen megváltozott; mi csak arra mutat, hogy czikkírónk alkotmányunk gépe­zetét nem sokat vizsgálgatta, s valamint erről, úgy arról, minő tényezők működtek eddig hazánkban, még ke­vesebbé elmélkedett, különben tudnia kellene, hogy ha valamelly alkotványban csak a mozgást siettető ke­rekek, a mozgékony tényezők s elemek működnek, ellenben a mozgást mérséklő, s a fentartó kerekek hivatásukat nem teljesítik, önkényt kell bekövetkezni, hogy a mozgékony elemek mozgékony intézetek alap­ját igyekeznek megvetni, s igy demokratiát, népural­­gást alapitni. — Minden országban egyik hatalmas demokratás tényező a fiatalság, mert ezt a népszó­nokok heves vére­s tapasztalatlansága miatt legkön­nyebben elámíthatják; már pedig tudjuk, milly hatal­mas részt veszén jelenleg a fiatalság politikai ügyeink kezelésében, annyira, hogy sok helyen a tért egészen elfoglalta.­ A mozgékony tényezők sorába tartoznak még a birtoktalan s olly kis birtoka nemesség, melly birtokából más segédforrások nélkül úri módon el nem élhet; már ezen mozgékony tényezők a megyei tért elfoglalván, s politikai életnek jelét csak ezek adván, önkényt következett, hogy ki, vagy hongyülési követ­ség, vagy megyei hivatal után vágyakodott, a mű­ködő mozgékony pártnak tánczolt nótáján, s azért bár­mit is kívánt egyébiránt érdeke, a demokratiát bál­ványozta , mig a mérséklő, a fentartó tényezők, miilyenek nagy birtokuknál fogva a kath­. püspökök, és káptalanok, s ezek befolyása által az egyházi rend többi tagjai, a többi nagyobb és nagy birtokosok s a királyi hivatalnokok, kiknél bölcs atyáink a kor­mánynak egyenes befolyást biztosítottak, — a kor­mánynak mondom , mellynek mint a törvénye­ket végrehajtó halálomnak, és igy a fenálló törvények fentartójának — alkotványos hivatása — ceteris pa­ribus a conservativ politikát pártolni; m­ig mon­dom a mérséklő és fentartó tényezők, lepisszegeté­­sek, személyes megsértések, s kigúnyolások által a megyék gyűléseiből elidegenittettek s visszavo­nultak , vagy csupa indifferentismus s indolen­­siából azokban soha részt nem vettek. — De mit mondjak arról, hogy magok a főispánok közöl keve­sen fogván fel alkotmányos hivatásukat, a megyei gyűlésekben ritkán vettek részt, s nem igyekeztek a hatalmas candidatioi és kinevezési jogot arra hasz­nálni , hogy magoknak s a kormánynak, mellynek tisztet, befolyást, adhaerentiát s pártolókat biztosít­sanak ; minek azon abnormis következése jön, hogy azok, kiket alkotványunk a végrehajtó hatalom eszközeivé, segédjeivé rendelt — a megyei lisz­tek — harczoltak leginkább a végrehajtó hatalom czélzásai ellen, s az ellenzéki tábornak magkövét főleg ők tevék ; illy felfordult világ­ közepette a mozgékony, a democratai elemnek és esz­méknek természetesen túlsúlyt kellett nyerni,­­ de mióta a conservatív, a stabilitási, az aristokra­­tiai tényezők fel kezdik fogni, hogy az átalakulás nap­jain egyik alkotmányos tényezőnek sem szabad a csa­tatérről elmaradni, a­nélkül, hogy vagy a térről egé­­szen kiszoríttassék, vagy az alkotványunkba helyzett aristokratiai, és demokratiai egyensúly az egész al­­kotvány kárára megzavartassék; a­mióta mondom a conservativ elemek részint a demokraták túlzásai, részint a fenforgó veszedelmet felderítő sajtós felszó­lítások által felriasztatva, a térre ki kezdenek lépni, s a kormány is megyei főtisztjei által alkotvány en­gedte módon adhaerentiát s többséget igyekszik ma­gának szerezni; azóta mondom a túlzó-demokra­­tai elvek melletti buzgalom , hála hazánk geniusának­ sok helyen igen igen hi­ledezik; s ezek megfejtése után, reményiem, czikkiró képes leend megfejteni azon hirtelen változást, melly a demokratás elvek irányá­ban tapasztaltatik. e) Rósz neveli veszi a czikkiró, hogy mi, a me­gyék emberei, merünk valamelly indítvánnyal vagy fi­gyelmeztetéssel előállani, holott ez előtt ezen joggal csak a lapok vezetői éltek, — legalább ezt veszem ki azon eszmezavarból, hol a becsületbeli esküdt, saj­tói zajoskodás, és apathia emlittelik, — mire szolgál­jon válaszul, hogy , mi bizon megyék emberei alkot­ványos jogunkat ezután is úgy fogjuk gyakorolni, mint eddig, mert ítélje meg maga a tisztelt olvasó: ren­dén volna-e, hogy mi, kik hazánk közügyeit annak első mozgalmai óta figyelemmel s részvéttel kisér­jük, s alkotványunk minden oldalai megvitatásába tettlegesen befolytunk, kiknek alkotványos tényezőink természete­s hivatása körül annyiszor vala alkalmunk elmélkedni s gyakorlati tapasztalásokat tenni, kik a megyei élet minden phasisain keresztülmentünk, kik ha nem is tündöklü­nk hazánk egén, megyéinkben annyi hitellel s hatással bírunk, hogy ezeknek egén füstölgő mécseknek ne tartassunk, s kikre szemé­lyes érdeket rá­fogni azért sem lehet, mert önbirto­kunkból teljesen függetlenül élünk, hogy mondom, mi a megyéknek illyféle férfiai, háttérbe vonuljunk azok előtt, kiket gr. Sz. J. szerint méltán lehet minden tekin­tetben gyermekpolitikusoknak nevezni! Az előadottakból tehát, remény­em, által fogja ke­gyed látni, hogy az érintett czikkiró becses lapjának ez­úttal nem sok hitelt szerzett, mert 1) vagy meg­értette czikkiró annyira elmagyarázott feljebbi soraimat, vagy nem; ha felfogta , s mégis más értelmet adott azoknak , akkor nemcsak a manchai vitézkép szél­malom ellen hadarázott, hanem rosz akaratot is árult el; ha pedig fel nem fogta azt, mit felfogni olly kön­nyű vala, s mit e lapok tisztelt szerkesztősége azon­nal felfogott, akkor értetlennek tartathatik. 2) Azon Negyvenedik év. 132. szára 1845. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Péntek august, 22. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488­ szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. elvek,melly­eket czikkiró fejteget, bármikép is igyekez­zék azokat elrejteni azon lapban,mellyben gr. Sz.I. ir. s annyira üdvös elveit fejtegeti, bizonnem valók; amazok­ból mindenünnen kikukucskál a vörös fonal, követ­kezetlenség s politikai kiskorúság, mig ezekből ha­zánk, alkotványunk s nemzetiségünk iránti forró sze­retet, hazafiai jó akarat, s mély politikai bölcse­­ség tündöklik ki, mellyeknek Itatását kár, igen kár ollyféle irkálások által, minő a czikkiróé, ha mind­járt legkissebb mértékben is, gyengíteni! Csíki Emánuel. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK, ffuipróba J. Sz.­Miklós augustus 9dikén. A közgyűlés második napja. B. I. folyamodott a nemesi levél részéről kiadatásáért; a folyamodáshoz csatolt keresztségi levél bevezetése és befejezése a törvény ellenére latin lévén, a jelenvolt lelkésznek visszaada­tott, ki a megye színe elött kinyilatkoztatta, hogy ma­gyarul egy szót sem tud. Most szőnyegre került azon k. intézvény, melly a vegyes házasságok, s azokból származott gyermekek 1842/­dik évre! jegyzékének felterjesztésére kibocsátatolt. A választási kort elért személyek minden további kérdéstől feloldalnak, e ko­ron alóliak folytonos oktatásra utasitatnak; miről őket és szüleiket szak­ó urak értesíteni fogják; a következők miatt némelly­ev. urak nagy lármát ütöttek. A nagy­­méltóságu m. kir. helytartótanács t. i. utasítja e me­gyét, miszerint kitetszvén a fent érintett jegyzékből az, hogy D. A. ágostai vallásu, lépvén házasságra M. S. rom. kath., tértetvényt adott ki, mind a két nem­beli gyermekeinek kath. vallásbani neveléséről, és mégis ennek ellenére fiát Aladárt tarnóczi ev. lelkész keresztelte, — ettől, mikép­p azt tenni merészelte, nyi­latkozatot vegyen, és azt terjesze fel. S. J. L. a tértet­vény­ek, nem különben az ellen is kikelt, hogy a k. in­tézvény az illető ev. lelkész törvényes­­ tettét merény­­nek nevezé, és inditványoza ő felségéhez egy alázatos felírást, hogy helytartótanácsát tiltsa el illy intézvények kibocsátásától, melly­ek a legközelebb múlt országgyű­léshez küldött kegyelmes leirataival homlokegyenesti ellentétben vannak. Melly indítvány azonban elmellőzte­­tett, miután egyik táblabiránk megjegyzé, hogy Ma­gyarország legforróbb kivonata mindig az volt, misze­rint nem resolutiok, hanem­ törvények által kormányoz­­tassék. Egyébiránt hosszabb heveskedés után végzési­­leg kimondatott, hogy a­ Liptó megye a tarnóczi ev. lel­kész fent érintett tettét merénynek el nem ismeri, hogy ő ágostai vallásu atyától, minthogy a kiadott tértet­vény visszaimzatott, és törvénytelen, a született fiút tör­vényileg keresztelte, s azért nyilatkozatára semmi szük­­sükség fen nem forog. — S igy itt azon lelkész nyert helyeslést, ki az előbbi pontban a latin kereszt­ségi levél, és azon nyilatkozata miatt, hogy magya­rul egy szót sem tud, teljességgel meg nem rovat­­tatott. A jelenlevő róm. kath. táblabirák magok vi­­selete e tértetvényi és keresztelési vitánál dicséretre méltó volt. Ők ugyan kívántak eleget tétetni a kegyes intézménynek, és azzal vallásukhozi ragaszkodásukat és hivségüket, és az alkotmányos kormányszék ren­delete iránti tiszteletüket bebizonyíták, de a tértetvé­­nyek érvénytelenségét vitatók megczáfolását bölcsen kerülve, bár ennél könnyebb munka alig volna, ha a vitatok e részbeni előítéletüktől megszabadulni tud­nának, és capacitalionak helyt adni akarnának , egy­szersmind békeszeretetöket, s a harmóniát fentartani őszinte igyekezetüket kitüntették. A magyar r. kath. világiakban meg van a vallási érzet, és ha köztünk nin­csenek O’Connellek, Montalembertek, Hornsteinek, azt csak annak tulajdoníthatjuk, hogy nálunk az egyháziak a közügyekbe közvetlen befolyással bírnak, és miután a­­zok ügyöket elhanyagolják, a világiak érettek szólani leginkább a kérdéses vallási nevelést érdeklő tárgy­ban szükségtelennek tartják, miután tudva van, hogy hol törvény parancsolta, vagy tértörvény biztosította ne­velés nem adatik, ott többnyire annak oka az illető lel­készek hanyagsága , minden legcsekélyebb áldozat­téli irtózása, és csak arra a várakozása, hogy a kér-

Next