Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-07-06 / 105. szám
mostani rendszer, mint sok egyénnek applicatiója, és az által a tisztviselők irányában a státusnak kevesbítése, akkor megfelelne czéljának, de úgy his- Szük, hogy ez itt nem lehet főtekintet; — a katonai ellátásról még mindig nem írunk bővebben, ámbár most is egy furcsa kifejlődésnek valánk tanúi, midőn némelly járásokban máskép értették a végzést, mint némelly másokban, mi elhatározott pártolói vagyunk sok okoknál fogva a katonaság vállalkozók általi ellátásának, és ezidén elégtételt nyertek nézeteink, mert átaljában elismertetik, hogy a gabonának felszökkent áránál fogva az adózók javára ütött volna ki ezen mód, de hisszük, hogy jövő évre csakugyan létre fog ez jönni, mert első alispánunk is jobbnak tartja azt a mostaninál, és azért reményüjük , hogy erélyes fellépése fogja is azt életbe hozni, főispán őn mgának hatályos befolyása mellett;— az előfogatok kiszolgáltatási ügye is még mindig hátramaradásban vagyon, — a mezei rendőrségi tárgy pedig majd nem merő írott malaszt, pedig ezek, és illynemü tárgyak sokkal inkább életbevágók, mint holmi egyes ügyek; de mindaddig, mig a delet terhének eszméje jobban ki nem fejlődik, a legüdvösebb intézkedések siker nélkül maradandnak, és átaljában addig, míg a hátramaradások csak egyszerűen feljegyeztetnek, bárha az elnök ki is jelenti abbeli reményeit, hogy jövendőre a jegyzők nem fognak annyit hiába írni, és nem lesznek annyi hátramaradások , valamint azt főispán önmga kijelenté , oka ennek néma részben még a tisztválasztás után közönségesen egy évig tartani szokott oscillatio is, valamint harmadik évben az új előkészületek, amint ez utóbbira egy táblabíró a lefolyt gyűlésünkben megjegyzé, hogy bizonyos uradalomban, és hasonlóul másokban is, az utósó tisztújítás előtti egy év alatt nem tartatott úri szék.—Ad vocem oscillatio, itt örömmel megjegyezzük, hogy ettől természetesen és per eminentiam megyénk sem levélt ment, jelenleg, a tisztválasztást mindig személyes érdeknek közös színét viselő színekből egy sokkal nemesebb látszik kifejlődni, t. i. egy alkotványos józan ellenzéknek színe; adjon neki az Isten gyarapodást, és szilárdulást. (Vége köv.) Budapesti ujjonságok. Szép példáját tüntetik ki jelenleg a felebaráti szeretetnek Budapest lakosai: az ,Ungarn szerkesztője felszólítást közlött lapjaiban egy megvakult festő számára gyűjtendő adakozás végett, s a nevezett szerkesztő buzgalmának sikerült egy pár hét alatt 800 pártnál (vagy hogy ugyanazt nagyobb hangon mondjuk ki: 2000 v.frtnál) többet összegyűjteni szerencsétlen védencze számára. Használhatnánk ez alkalmat elmélkedésre a vakság és vakoskodás felett, melly iránt némellyeket tán az önbaj-érzet lesz olly lágyszívűvé ; de—lélre most elélével! mert valóban komoly gondolatnak kell az érző kebelben támadni, s komoly szóval érdemes, nyilvánosan méltányló köszönetet mondani olly közönségnek, melly embertárs iránt a jótékonyságot illy nemeslelküleg gyakorolja... Mi olly közönségtől, melly a lovak vágtatásait művészek felett annyira többre becsüli, hogy saját hátán is jámbor türelemmel engedi nyargalózni az utczai lovakat, ennyi erélyt a jót cselekvésben dicséretre méltónak találunk. A folyó nyárhandikán volt a nagy nap,tulajdonkép az ünnepélyes estre, mellyen Curent és Lears lovai a városi színpadon nyargalóztak; látta ez alkalommal a csodálkozni roppant számmal begyűlt közönség , hogy némely intézettől a művészet annyira szállt, miszerint még nyargaló lovakkal sem lehet többé utolérni. Ez előadás műelvei egyébiránt olly nagyok voltak, hogy a közönségnek keze szája elállott és elnémult csodálkozásában, millyetén hanyagságért a tapsokban és bravo kiáltásokban a lóművészek és lovaik annyira félboszankodtak, hogy legközelbi vasárnap még nagyobb robajjal szándékoznak rugdalózni a súgó feje felett. — Már csakugyan olly világban élünk, mellyben a csodák egymást érik; majd olly hőségünk van, melly felér a gőzfürdői meleggel; majd rögtön rá olly süiyes napjaink , hogy vissza kell bánunk téli öltönyeinkbe ; üstökös tűnt fel, mellyet még a Gellérthegyről is látnak; a pesti rendőrök magyar öltönnyel hibáztattak fel; a sajóhidon szinte két hét óta nem történt semmi nagyobb baj; egy szomszédunk van, kinek két egészséges fia közöl a bérkocsisi czék még egyet sem ítélt keréktörésre; s ami csodák csodájául beillik: legujabban olvassuk az ,Ungarából, hogy derék vámszedőnk egyik legderekabbika, egy hölgy iránt elkövetett durvaságai miatt, állomásától elmozdíttatott... 423 Van-e, kérdjük ismételve, nagyobb csoda, mint hogy a hídbérlő az összes journalismus annyi zajgásait valahára magas figyelmére méltató ?... — A budapesti rendőröket szomorú csapás érte: több helybeli hírlaprögtönzött dicséretet mond a felölök bizonyos tolvajcsín felfedezése miatt, s íme most a nyert dicséretet vissza kell adniok, mert kisült, hogy ezen érdem is, mellyel nekik tulajdonitanak, sajátlag nem az ő érdemük... Mindig úgy hittük mi azt, hogy ezeken a rendőrökön nem könnyen fog valami. — Jelen valónk Pick Edének az emlékezetem feletti jeles leczkóin, s csodálkozásunkra egyetlen színészt sem láttunk ottan, holott nekik jó emlékezettel bízniök nagyon érdekükben volna, hogy így megemlékezzenek nemcsak arról, amivel nekik a közönség közöl egyik vagy másik tartozik , hanem arról is, amivel ők tartoznak a közönségnek. Egyébiránt lehet, hogy ők Pick leczkéit azért tartják feleslegesnek, mert itt fizetni kell, holott ők naponkint vesznek emlékezeterősítő leczkéket a súgótól, nem csak ingyen, de még ők fizettetvén e gyakorlatokért. A Shakspearenek Lemnouton Emilia által fordított negyedik füzete is megjelent: „Viola44 színjáték 5 felvonásban. Pest junius 4-én. Magyarország mélyen tisztelt prímása herczeg Kopácsy József esztergomi érsek tegnap este érkezett Budára oldalkanonokja s udvarnokai kíséretében, s azonnal a két város nagy számmal egybegyült egyházi személyzetétől üdvözöltetett. A magas vendég látogatásának fő czélja ez alkalommal a hittani kar próbatételeit jelenlétével diszesíteni, s a növendék papok előmenetelének tanúja lenni, s valóban ma szokott reggeli órában mélt. Szaniszló Ferencz ez, püspök, s hittani kar igazgatójától üdvözültetve, s a hittani kartól, valamint a nevendékház egész személyzetétől fogadtatva,a próbatéti teremben megjelent, s az első magyar próbatéten, a lelkipásztorság tudományából,elnökölt. Milly figyelemülel,milly részvéttel függtünk részint a tiszta s folyó nyelven előadott tárgyak kifejtésén a növendékek részéről, részint a főpásztor bölcs észrevételein, nehéz volna szóval kifejezni, a hon boldogabb napjai közé bizonyára méltán számítható e jelen is, mellyen a nemzetiség s nyelv felkarolt ügye a sanctuarium körében is diadalát ülé. — Különben ezúttal hiteles kútfő után említhetem, miszerint a primás-herczeg gondjai nagy részét egy idő óta a tudományos rendszer javítására s kiegészítésére fordította , s nagyszerű terve , melly szerint a hittudományok öt évig tanitatnának, s az újból behozandó tanok között a magyar magánjog is foglaltatnék, legfelsőbb helyre felterjesztve van. A hon a nagy Pázmán utódjához illő törekvéseket bizonyosan hálával kisérendi, s mi örvendünk, ha a kor kivonalai legmagasabb helyen is figyelembe vétetni fognak. A próbatételek folyamáról is Örömest fogom ezen ős nemzeti organiumunk t.cz. szerkesztőségét tudósítani, ha szives leend egy kis helyet tudósításaimnak engedni. *) G y a r m a t h y. NYÍÍUI HÍREK. Me‘c*Itcfinciva. Junius 24k én nagytiszteletü s tudós Valentini kér. János ur, helybeli tanodáink fáradhatlan buzgalmu igazgatója név ünnepét ültük. E nap előestvéjén a kegyes rendű lak étteremében, melly ízletesen ékítve s kivilágítva fénylett, jelenének meg tisztelkedni az egész tanodalmi ifjúság nevében a költészet tanulók; az idvezlő beszéd után ének következett, melly minden jelenlevők lelkeit, s kedélyeit meghatotta; mellyre lelkes igazgatónk kevés de erőteljes szavakban önlé ki háláját, mind a tisztelgett ifjúságnak, mind az azt intéző helybeli tanítói karnak. — Másnap délutáni 4 órakor a szerzetes lak kertjében nagyszámú közönség jelent meg az előadandó „Pásztori-dal”4 hallgatására; lelkes igazgatónk számos tanácsbeli urak, s több úgy egyházi, mint világi vendégek koszorújában jelent meg; — a pásztori dal valódi jellemét viselte ama eredeti pásztoréletnek , melly a halhatlan Virgil dalaiban elöntve vagyon ;— készilé azt pedig Kán Pál költészet tanuló, kinek más talpra esett munkáiból is igen kitetszik, hogy a tanodában töltött időt hasznára fordította. Az előadás, pásztori dalok, s a bojtár öltözet, köztetszést arattak. Minek végeztével buzgó igazgatónk, újólag köszönetet nyilvánítva a megtiszteltetésért, azon buzgó kívánattal távozánk , hogy a menny ura, honunk javára törekvő éltét minél hosszabbra nyújtsa! Komáro mi, Szei ny) Szívesen veendjük. (p.) KAPSZEMIJE. JT3sillai»esti Mis-adó. (186 — 187. szám) Irányczikkében értekezés közöltetik magától a lapvezető nemes gróftól ,Vukovár-fiumei vasúti czim alatt, mellyben a nj gróf a vukovár-fiumei vasút ügye felett keletkezett vitatkozások történeti fejleményét ismerteti meg , mellynek következtében a kérdéses tárgyat illetőleg most is oda nyilatkozik, hova előbb nyilatkozott, t. i. hogy ezentúl is az országos építési rendszer mellett fog küzdeni, s erejét arra forditandja, hogy annak üdvéről és kivihetőségéről a honfiakat meggyőzze. Semmi esetre nem fogja pedig akár az alakulandó, akár más olly társaságot, melly kamatbiztositást kíván,tollával támogatni, mig a középponti vasúttársaságot sem, miután látja , hogy kamatbiztositás nélkül is építi a pest-debreczeni vonalt. Hogy tengerpartunk a Dunával, a fenálló körülmények között lehető legolcsóbb, legbiztosabb és leggyorsabb közlekedési eszközök által létessék kapcsolatba, a mellett mindig küzdend a ni gróf, de e czélelérésére jelenleg az eddigi adatok után , s a fenálló körülmények között más combinatiót nem ajánlhat, mint Siszekig a vizi útjavítását, és ha lehet, rövidítését , Sziszektől pedig Károlyvárosig vasútvonal, végre Károlyvárostól Fiuméig a Ludovicea út megvásárlását , s a rajta szedett vám vagy egész, vagy legnagyobb részbeni megszüntetését. Fogja e valaha a nsgr.a szakadatlan vasút-vonalt Vukovártól Fiuméig támogathatni, ez attól függ — még pedig azon esetben is, ha győz az országos építésnek rendszere—hogy váljon fog-e e vonalnak jövedelmezhetősége és technikai kivihetősége tökéletesen felvilágosittatni. Egyébiránt ha valaki saját merényletre, minden kamatbiztosítás igénylése nélkül kész a vonalt építni, akkor e vállalatot a nsgr. is üdvözlendi. — Mi már egyszer kimondók, s most újra ismételjük, és valahányszor e tárgy előkerülend, mindannyiszor ismételni fogjuk abeli nézetünket, hogy valamint nem lehet egészségesnek nevezni azon embert, kinek ugyan gyomra , tüdeje, feje és karjai épek , de lábai a gyengeség miatt roskadoznak, és valamint nem lehet észszerűnek nevezni az olly orvos eljárását,ki a helyett, hogy az illy beteg embernél az éltető erőt, mellytől a többi éptagok tán duzzadoznak, a sorvadó tagokra igyekeznek szivárogtatni, azt inkább a testből kivezeti; úgy nem lehet és nem leend egészséges Magyarország is — habár nem egy, hanem husz vasútvonalt vezetendnétek is az adriai tengerre —mindaddig, mig a belközlekedési eszközök hiánya miatt, hazánknak egy igen nagy része, t. i. felső Magyarország, minden középszerű esztendő előfordultával éhhalállal kénytelen küzdeni, és a könyörületes emberbarátokat koldusok módjára nyilvános sajtó útján alamizsnaadásra rimánkodva felkérni. Avagy kevésbbé fognak e éhezni felsőmagyarországi honfitársaink,ha a helyett,hogy olly belközlekedési eszközökről gondoskodnánk , mellyeken az általuk szintén drága pénzen megvásárlandó temesi búzát hozzájuk felszállitni, s igy őket hazafias kötelességünknél fogva jövendőre az éhhalál kínjai ellen biztositnunk lehetne, ha mondom, a helyett, ugyanazon temesi búzát 18 vagy több millió pengő fítba kerülő (!!!) után idegen földre szállítandjátok ? Lehet e akkor Magyarország ép, erős és egészséges , ha annak egész felső része éhséget és szükséget kénytelen szenvedni ? Kevésbbé becsesek e nekünk saját honfitársaink, kik a magyar terményt, mivel rászorultak, szintén jó áron megvásárlandják, mint az idegenek, kik terményeinkre nem is szorultak, s kiknél még concurrentiától is kell félnünk ? Lehet e valaha, és ha lehet, milly alapnál fogva, reménylem, hogy Magyarországban a gyár és iparűzés, mellvért ellyepedve buzgólkodjék, emelkedjék, ha a nyers terményeket az ország áldottabb vidékeiről nem Magyarország felső vidékeire, azaz nem oda , hol egykor a magyar gyár és iparüzletnek legalkalmasb, és egyedüli focusa lehetne, hanem inkább ellenkezőleg innét messze távolságra , sőt egyenesen külföldre fognátok szállítani? Azután annyi temérdek pénzmennyiség forog (3 — szerintetek sorvadásban szenvedő — szegény magyar hazánkban, hogy akkor, midőn magában az ország kebelében a közlekedési eszközök kiállítására és elrendezésére, a Duna, a Tisza s egyéb folyóink szabályozására, és egymást érő belszükségeink fedezésére sincs pénzünk , hogy mondom akkor pusztán egyetlen egy, az ország szélére vezetendő vonal építésére 18 — 20, értsük meg jól: tizennyolcz vagy busz, sőt még több millió pengő forintokat szabadna leközölnünk ? — Valóban ki illy conjuncturák között a vukovár-fiumei vasut ideáját beteg ész