Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-09-05 / 140. szám

ség és fenlevő kevés gabonáját visszatartóztatván, a szilágy-somlyói különben elég olcsó piaczon, néhány napig készpénzért sem lehetett egy szem búzát vagy egy falat kenyeret kapni. Múlt pénteki országos vásá­runk alkalmával a tiszta búza ára volt 10—12 ft. ve­gyes gabona 7—9 ft., kukoricza 7—8 ft., zab 4 ft. Mind­ezek mellett azonban szegény népünkre nézve kettős remény kecsegtet: a kukoricza —itten málé-nak nevezik, — és a szőlő. Ebből pénzel s nagy részt a mabból él e vidék lakossága. 11a a hos­szas borúra hosszú derű következendvén, e kétféle termény tökéletes érésre juthatna, akkor a kis Szi­lágyban talán híre se volna a bajnak. Adja az Isten ! Tar­jáni. A­ LAPSZEMLE. JPesti Hírlap. (520dik sz.) Irányczikkében ..Ipar III.“ czim alatt rövidke értekezés közöltetik, m­ellyben szerző a gyapotkelméket dolgozó és gya­­potfonó gyárakat veszi pártfogása alá, és azokat,kik inkább a mezei gazdálkodás emelése s tökéletesí­tése mellett buzgólkodnak, figyelmezteti, hogy ne te­gyék magukat nevetségesekké declamálásukkal (?) azon veszélyek felett, mellyek országunkra háramla­­n­ának , ha egy két gyapotszövő vagy gyapotfonalgyár jöne létre. Mi ugyan nem emlékezünk eféle nevetsé­ges declamálásokra , de úgy hisszük , nehezen is fog valakinek eszébe jutni azokkal fellépni, annyival in­­kább , mivel szerző maga is úgy vélekedik, hogy „ha egyes kül- és belföldi gyámok, vagy rész­vényes társaság szövő- vagy fonó-gyárt állítani haj­landó leend, bizonyára tulajdon költségvetésére, nem pedig hírlapi czikkekre fogja alapítani vállalatát.“ — (521. sz.) Főczikkében ,Közlekedési esz­közök A czim alatt higgadt értekezés adatik Pulszky Ferencz­­től, mellyben szerző azon módokat ismerteti meg, mellyek szerint hazánkban egy nagyobb közlekedési rendszer megalapítása reménylhető. E módok közt el­sőnek mondja azt, melly szerint az építés státuskölt­­ségen történnék. S ezt meggyőző okoknál fogva leg­­üdvösbnek és legczélszerűbbnek nyilatkoztatja. Má­sodik mód: a vasutaknak társulatok általi építtetése, szokásos kamatbiztosítás mellett. Erről azt mondja , hogy az nem egyéb , mint olly neme az országos kölcsönvételnek , mellynél a kölcsönvevő a tőke be­ruházása iránt az ellenőrségről lemond, s e szerint a vasutakat aligha drágábban nem fizeti meg, mintha azokat kölcsönpénzen maga építtette volna; mert a veszteség, melly az ellenőrködés nélküli költséges építésből származik, aligha tetemesb nem leend, mint volna a tőzséreknek a kölcsönpénztől fizetendő pro­­visio. Harmadik mód: ha a vasutak építése az ango­lok példája szerint a magán­iparnak átengedtetik. Ez esetben azonban alig maradna egyéb hátra, mint­hogy az ország fővonalait, mellyeknek építése a ke­reskedés élénkítése , vagy egyéb országos tekinte­teknél fogva , valósággal szükséges, összesen egy társaságnak adnék által, melly a jövedelmezőket s kisebb hasznuakat mind megépítené, hogy igy a jö­vedelmezőbbek haszna által a kevésbbé jövedelmezők melletti kár kipótoltathassék; azon feltétel azonban az ország biztosítására mindig az engedélyhez köttetvén, hogy a társaság tőkéjének százaléka a helyi, tanács által megalapított tarift­a mellett — melly amint tudjuk, olcsó nem szokott lenni — a hatot száztól meghalad­ná , a haton felüli százalék mindig megosztassék, fele t. i. a társaságot méltán illetvén, fele pedig a tőke törlesztésére fordu­latván, úgy hogy kifizettetvén idő­vel a vállalatba fektetett tőke, az egész vasutháló az országnak adassék állal. Végre a Tisza szabályozását il­letőleg szerző úgy vélekedik, hogy ha a partbirtokosok, kik a szabályozás költségeit viselni tartoznak, azon milliókat, mellyekbe a szabályozás kerül, előterem­teni nem volnának képesek, akkor talán legalkalma­sabb , s a czélhoz legrövidebb idő alatt vezető mód volna az , hogy azon társaságoknak, mellyek az e­­gész Tisza szabályozását elvállalandanak, a víztől megmentett földnek bizonyos meghatározandó része örökre, vagy pedig az egész megmentett föld bizonyos ideig tartó használata törvény által biztosíttatnék. —Mi igen kétljük, hogy eféle az egész Tisza menté­ben szerződik­ boltföldek birhatásának remé­nye képes volna a szükséges milliókat elővarázsolni. — (522. sz.)Főczikkében „ír anyu­n­k“ czim alatt némelly téveszméknek—mellyeket a P. H. hirdetett — igazolá­sa czéloztatik irányunkban vagy éppen ellenünkben, mellyek azonban már lapunk 130dik számának irány­czikkében nemcsak kellőleg felvilágositvák, de meg is czáfolvák. I budai»esti fifik­arió. (231—233 sz.) 1­ 563 lányczikkében „Honor­at­ior­ok“ czim alatt jeles, és különösen a közjogi s törvényhozási hatalomviszo­nyok tekintetéből érdekes értekezés közöltetik alá­írással , mellyben szerző alaposan bebizonyítja, mi­kép a honoralioroknak némelly megyék által újabb időkben történt szavazati joggal való tettleges felru­házása,egyenesen a törvényhozás körébe vág, mellyhez az alkotmányos jogokat gyakorló státuspolgárok qua­­­lificatiojának meghatározása kizárólag tartozik; s hogy e szerint az eféle tettleges lépések és kisérletek ter­mészetesen nem lehetnek egyebek, mint még nagyobb zavarok és bonyodalmak kutforrásai.­­ (232. sz.) Főczikk helyett gróf Széchenyi Istvánnak a Jelen­korban megjelent „A s­z­e­n­t g­r­ó­t­i levél ele­m­­zése“ czimű általunk már megismertetett értekezé­séből XIHik közlés adatik átkölcsönözve. KÜLFÖLD. $gH*teg~»8!liiár­ álapota. A Madridból aug. 19ról kelt tudósítások egy rend­kívüli izgalom komoly jelenségeire mutatnak az ipar­osztályban. A népesség ezen részében, melly előbb többnyire a főváros nemzeti őrseregét képzé, még min­dig élénk rokonszenv uraló Espartero irányában. A meghasonlás , melly utóbbi időkben a cabinet és a moderado párt legelőkelőbb organjai között mutat­kozott , nem kevésbé segéllé előidézni a dolgok min­den tekintetbeni kedvezőtlen állását. Ezen meghason­lás egy hónap előtt keletkezett, miután Zarágóssá, egyszersmind a „Heraldo“ szerkesztője Barcelonából visszatért. Ez Cataloniába utazott, hogy Narvaez tábornoktól a cabinetben, nevezetesen a financzmi­­nisterre vonatkozólag, módosítást eszközöljön. A mi­­nister­elnök a journalista­ követnek beszédére nem hallgatott. Ezután nem sokára a „Heraldo“ — melly eddig félhivatalos lapnak tartatott — hangját megvál­toztató, midőn a minister tetteit keserű vád alá veté, és M­o­n­us vámrendszerét határozottan félreveten­­dőnek nyilvánitá. Mig e meghasonlás a moderadok keblében gyökeret vert, addig a progressisták erősen dolgozanak azon, hogy az országban békétlenséget i­­dézzenek elő, sőt már elérni is hitték, hogy ezen áta­­lános lázongás által politikájuk diadalát elnyerendik. A „Heraldo“ az ügyek e veszélyes fordulatát tán elég jókor átlátó. Annyi legalább bizonyos, hogy ő a mo­­deració párt többi organjával, rögtön ismét ministerivé változott. Az ang­­löki szám egyik czikkében ezek foglaltatnak: „Ma minden vitatkozásokban levő kér­dést elmellőzünk, hogy egy üggyel foglalatoskod­hassunk, melly a többit megsemmisíti, mi a béke s rend fentartását s a törvények végrehajtását értjük. Az ayachuchok vagy es­partei­­isták pártja, melly nagy számmal létezik Madridban, ügyes és bátor főnö­kökkel bir, s azt hiszi talán, hogy a béke barátainak részvétlenségére számíthatni,mivel ezek tisztán anyagi, a politikától egészen idegen ügy miatt vannak ellentét­ben a kormánnyal. Azonban ez­úttal ügyességük s merészségük keveset fog használni, mert neki nem egy elkülönzött s meghasonlott párttal van dolga, mint ő hiszi — hanem egy számolús , szilárd s nagy eszközök felett rendelkező párttal, melly készen áll a rendet védelmezni, a törvény végrehajtásában e­­gyütt munkálni s ha a szükség úgy hozná magával, a harczban a kormányért meghalni. Az ayachuchok pártja , midőn észrevevő, hogy a társaság bizonyos osztályai, nevezetesen a kereskedési kar a főváros­ban az új vámrendszerrel elégületlennek mutatko­zott , azt istvé , miszerint az idő megérkezett, a harczot az uralgó párt ellen megkezdeni, s e czél elérésére minden kitelhető eszközöket megkísért; ha­mis híreket, rágalmakat, összeesküvéseket, a tekin­télyek lealacsonyitását; — a rend ezen örök s kifá­­radhatlan elleneinek mindegy. Ennek bebizonyítására szolgáljanak a legújabb események feletti néhány a­­datok. Tegnap mindenfelé elterjesztetet­, hogy az ét­kek és más fogyasztási czikkek eladói, csakhogy az uj adótól megmeneküljenek, boltjaikat és raktáraikat bezárandják. E mendemonda egész a legalsóbb nép­­osztályig elterjesztetett, s ezeknél bizonyos benyo­mást okozott, melly a külvárosokban élénk össze­­kocczanás által nyilvánult. Estve a toledoi kapunál s később Paloma külvárosban néhány törszúrás is tör­tént ; tömegek alakultak; a royalisták s ayachu­­chok késekkel s botokkal egymásra rohantak; s a rendőrségnek kellett közbejönnie, hogy a rend ismét helyreállittassék. Ma délelőtt néhány bolt a Caballero, Gracia, Atocha utczákban zárva maradt. A rendőr­főnök több tulajdonost megintetett, hogy raktáraikat kinyissák, s azok, kik nem engedelmeskedtek, minden csendzavarás nélkül befogattak. E pillanatban egy napi­­ parancs hirdettetett ki,miszerint mind a boltok bezárása,­­ mind pedig az utcrákbani összelódulás kemény büntetés­­ alatt tilalmaztak­k. A társaság­ különböző osztályából szövetkezett egylet ma délre Torredara de San Tabló­ban gyűlést hirdetett. Az elnök kinyilatkoztatá , hogy összejövetelük oka egy az új vám­rendszert illető ő fel­ségéhez benyújtandó folyamodvány.“ Eddig a „lleral­­do“ tudósítása az elégületlenek törvényes lépéseik fe­lett. De ezzel meg nem elégszik s t­i­t­k­o­s terveik­ről is említést teszen. A várőrség tisztei figyelem­mel kísértetnek, s ha zavar támadna, szállásaikon vissza­­tartóztassanak. E felett a néppel el akarják hitetni, hogy a seregek semleges szerepet viendnek a pártok s mi­­nisterek közli vitában , minthogy az utóbbiak átalá­­ban gyűlöltetnek s megvetve vannak; a moderációk egy szent s hazafias vállalatnak ellen nem szegülnek; a kormány elszigetelt és megvetett; végre a boltok és raktárok bezárása nem törvény szerint büntetendő tény. A „lleraldo“ ellenben azt hiszi, hogy ez mind nem áll, minthogy már a hatóság maga jogosítva van , olly kihágásokat akadályozni, m­ellyek a főváros né­pessége első élelemszerekkeli ellátásának lehetőségét gátolnák. A főváros őrserege a csendzavaróknak meg­­mutatandja, hogy bennük csalatkoztak, s mi is (a saj­tó emberei) az ellenzéket nyugodni fogjuk hagyni, s minden tartózkodás nélkül a kormányt ápolandjuk. ’Wessiyes Eu­rek- N­­agtiból hiteles kiforrás­ból értettük, hogy e szerencsétlen ország spanyol és franczia népessége vad h­arczczal küzd egymás el­len. Az előbbiek az utóbb nevezettek ellen legújabb alkalommal egészen keletiesen dühösködtek, azaz foglyaikat castrálták. A Cap Samananáli ütközet után 15 fogoly agyonlövetett. Hol, mikor s miként vet­hetnek véget ezen eszeveszett készültségnek? He­­rald volt­ elnök Kingstonba utazott,s hátralevő nap­jait Port Antonioban kívánja tölteni. A Volga folyónál fekvő Saratov város (Orosz­ország) egy hónap alatt már másodszor tanúja volt egy eseménynek, vagy­is inkább egy szent ünnepély­nek , mellyel olly hamar Európának egy városa sem nyújt. Miután t. i. máj. 2kán mind azon zsidók keresz­­telése megtörtént, kik a hadsereg saratowi zászlóal­jában maradtak, s a sz.lélek malasztaivali elárasztá­sának napján jun. 4kén régi szokás szerint a saratowi görög kath. főegyházban hasonló ünnepély tartatott. .Ezen napon—mint hiteles kiforrásból értesítettünk ■ — száz­harmincz Mózes hitü ujoncz, kik május vé­■ jével ama zászlóaljhoz jöttek, egyhangú óhajtásukat­­ nyilvánítók, miszerint az igazat hivő görög egyház , kebelébe felvétessenek, s kérék, hogy a sz.keresztség szertartásait rajtok vigyék véghez. Reggel jókor kez­dődött a székes­egyházban a lithurgia , mellyben ezen ujonczok vallástanitóik is részt vettek. A megkeresz­­telkedendő zsidók, mig e szertartás tartott, az egyház háta megett az ajtóban állottak, melly nyűgöt felé fekszik, mivel nekik a görög vallás szabályai szerint joguk még nem volt azon sz. helyre belépni. A lithur­gia bevégzése után a templom előtt két sorba állottak s a Volga folyóhoz közeledtek. Utánok ment az egész búcsujáró közönség, az orosz egyháznál illy alkalom­mal szokásos legnagyobb pompával; ezután jöttek a keresztszülők s ezeket követék a már megtért zsidó katonák egymást kezüknél fogva. Az egyház előtti egész tér, nemkülönben a Volga partja, tömve volt em­berekkel, és a legkülönbözőbb arczulatok és népvise­letek nagyon csinos és sajátságos képet nyújtanak, an­nál inkább, mivel Saraton a legkülönbözőbb néptör­­zsököket és vallásunkat fogadja falai közt, úgymint: katholikusokat, lutheránusokat, herrahutereket, zsi­dókat , mahomedánokat és pogányokat, kik a görög egyház diadalát álmélkodva bámulják. Miután a száz harmincz zsidó a Volga partján megkereszteltetett, ők is— miután a keresztények kebelükhöz emelék—a bucsujáró néphez csatlakoztak, melly ünnepély­es ha­rangzúgás között az egyházba visszatért. " Meresk­.eti.elm. Ba­­rek- Bajorország­ból, aug. 18. Az aratás már annyira haladt, misze­rint eredménye felett ítéletünket bátran kimondhat­juk. A rozs középszerűen fizetett, de a kétszeres búza a júniusi tartós hőség behatása által nagyobb részt összezsugorodott. A tiszta búza tán még mindnyájok között legjobban sikerült, bárhogy kie­légítőnek ezt sem mondhatni, mivel némelly vidéke­ken ez is, mint a kétszeres búza, összeaszott. Az árpa némelly helyeken épen nem termett, máshol ellen­ben a terméssel megelégesznek. Átalán véve az idei gabnatermés a várakozásnak sehogy sem felelt meg, s az ár, a helyett, hogy alábbszállott volna, foly­tonosan növekedik. E kép előre láthatni, hogy ezen

Next