Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-10-02 / 155. szám
kettőjüktől, a rendithetlen meggyőződés szikláin alapuló mély egybevetés exigentiainál lógva, egyenesen jobbjaikat követeljük arra, hogy a conservativ part megalakítására nézve velünk közremunkáljanak TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Temeskár. September 23dikán tartott tisztításunk eredménye következő : Szabó Antal, b. Ambrózy György alispánok; Csiky Manó, Körtvélyessy János fizetéses trirák; Lukács Ignácz lő, Szánthó János, Dessewffy Béla aljegyzők; Bogma Gyula levéltárnok; Bogma István Stojavits János főadószedők; Keszthelyi Ernc számvevő; Arizi Károly fő-, Jeszenszky Ferencz alügyész; Kulterer Ignácz, Capdebo János, Osztóits György, Bogma Mihály, Isollósy Mihály főszbirák; Dézsán Ákos, Vargha Ferencz, Ormós Zsigmond, Kardos Imre, Kövér Vincze, Tormássy Kálmán, Tormássy Mihály, Csiky Lajos, Podkorányi József szolgabirák; Csiky Manó, Thold Máté, Kayser István, Takács Manó, Ilajossy Lajos, Horváth János, Andreovits György, Ágotha Pál, Ondrejkovits József, Verzár Márton, Kövér Ignácz, Ruttkay Samu, Vizkelety József, Onossy Mátyás esküdtek; Vidma Antal, Rácz Béla, Ballya Imre, Dro hu Imaky István, terménybiztosok; Mayerfy Károly, Nicolits Sándor, Trsztyenszky Andor és Jablonczay Ádám, Károly Imre szekerezési biztos; Koppauer Ignácz selyembiztos; Jancsó Pál hadnagy; Szilágyi Ignácz várnagy; az orvosok, mérnökök, és bábák állomásukon megmaradtak. ^Torontólból* Nagy-Becskerek , sept. 16. s 17dikén tartott tisztujitásunk következő eredménynek örvend: első alispán: beodrai Karácsonyi László, 2dik boldai Gyertyánffy János; főjegyző: Rónay Móricz; főügyész: Sztojánovics Mihály; főadószedő, hadi: Szathmáry Sámuel; házi: Dániel Tivadar; táblabírák: Bárány Ágoston és Szalay István; első alügyész: Botka Ferencz; 2dik : Kiss György; tisztib. alügyészek: Dániel János, Varga Ferencz, Czvetkovics Lajos, Bartók Imre; aljegyzők: Termazsics Rudolf, Dániel Pál; tisztlb.: Mocsonyi György, b. Lipthay Antal, Gyertyánffy Gyula, Gyertyánffy Zsigmond, Virányi József, Rigyicsky János; számvevő: Szabó Sándor; levéltárnok : Feja Lajos; főorvos: Verzár Manó és Bodor Károly; tisztlb.: Botka Imre, Róth Albert és Gesztessy László; főmérnök: Maywald Lajos, al: Tóth János; tisztlb.: Mássa József, Tóth István; pertárnok: Benedek József egyszersmind tisztlb. esküdt; várnagy : Déli Szilárd; kiadó: Györgymester Károly (tisztlb.esküdt czimmel); selyemtenyésztésre ügyelő: Pély Ferencz; a nagy-becskereki járásban főszbiró: Fodor Károly; alszolgabiró: Filkovics Boldizsár főbírói czimmel; tisztb. sz.biró: Bogdanovich Vilibald és Barách József; esküdtek: Mattanovics Lajos szbirói czimmel, és Kostyán János; tisztbeli esküdtek: Szmederevácz Zsigmond és Kamenszky György; aladószedő: Rózsa Demeter ; seborvos : Schwimmer Móricz; term. biztos: Györgyffy József; csendbiztos: Marianovics Ferencz; a nagyszentmiklósi járásban főszbitó: Rónay József; alszbitó: Vuchetich György ; esküdtek: Buocz János és Berkovics Ádám; tisztbeli esküdt: Vuchetich Miklós; aladószedő: Szöllösy Lajos; seborvos: Startvig János; term. biztos: Kun László; csendbiztos: Sebő Péter ; St. becsei járásban főszolgabíró : Párcsetich György; alszolgabíró : Gombos György; esküdtek: Fodor Antal, Mixich János ; tisztb. esküdt: Bunyevácz Henrik ; aladószedő: Gesztessy Sándor; sebész: Ledniczky István (tisztelt főorvosi czímmel); term. biztos: Péterffy Antal; csendbiztos: Ehrensberg János; küjpécsi járásban főszolgabíró: Mocsonyi András; alszolgabíró : Dadányi Pál; esküdtek: Bodor György, Lászlóffy Simon; ideigl. aladószedő egyszersmind nemesi pénztárnok : Pálffy István; term. biztos: Kosztolányi János; csendbiztos Wekerle Ferdinánd; főszolgabíró : Sániely török Kristóf; kanizsai járásban alszolgabíró : Rónay Lajos; esküdtek: Szöllösy Grnő, Rácz József; aladószedő: Keresztury János; sebész: Sirász Károly; term. biztos: Stefanovics Pál; csendbiztos: Tarnay Ferencz; florvál-, Tót-, halalmá(«i*Nz»j~ok tartományi gyülése, mellyre ezen országok nagyobb része olly áhítattal várakozott, s mellyel a legdíszebb reményeket fűzé össze, tegnap sept. 23 án szokott ünnepélyességgel megnyiltatott. Tanácskozási hellyé a megyeház tereme helyett, a helybeli színház épületében levő redout-terem választatott, s e végre fényesen elrendeztetett. A kör idomú tágas teremben öt asztal van felállítva, mellyeknél az egyházi s világi méltóságok , mágnások s főhivatalnokok , a megyék, káptalanok s városi hatóságok követei, s végre a távollevő mágnások képviselői foglalandnak helyet.Ezen tér a teremben köröskörül álló oszlopok melletti korlátok által a külső helytől el van különözve, melly utóbbi, úgy nemkülönben a felső karzat a tanácskozásban részt nem vevő s a tartományi gyűlésben szavazattal nem biró hallgatók számára van szánva. Már előbb aggodalmat gerjesztett azon hír, hogy a luropolyiak is megjelenendnek a tartományi gyűlésben, hogy befolyásuk által a hatóságok s szavazattal bíró testületek szavazatait megsemlegesítsék, azért több törvényhatóság követei utasításul nyerték, hogy ha netalán a köznemesség a tanácskozásban részt venne, a tartományi gyűlést azonnal odahagyják. Bánó excellentiája azonban biztossá téve a rendeket, hogy ha a turopolyiak megjelennének is, csak mint hallgatók fognak bebocsáttatni.—S valójában tegnap, midőn a rendek , s azok élén a bán s báni helyettes és zágrábi püspöki excellentiájuk a tartományi gyűlés megnyitása előtt a bán épületből az ünnepélyes Veni Sandera Márk templomába mentek volna, e menethez néhány száz, kardokkal felfegyverzett köznemes csatlakozott , kik a megyeházból a templomba s innen később az ülési terembe mentek, hol részint a karzatra oszoltak, részint pedig a teremnek korláttal övedzett belterén foglaltak helyet. Miután bánt excellentiája az ülést csinos beszéddel megnyitó, egymás után emelkedő fel Varasdmegye mindkét követe, s kinyilatkoztaták, hogy miután ölt a köznemességet, nem úgy mint igértetett, csupán mint nézőket s a korláton kívül, hanem azon belül is, a tartományi gyűlésre bánlevél által meghívottak számára rendelt helyen, tehát mint a tartományi gyűlés tagjait szemlélik, utasításuknál fogva ez ülésben részt nem vehetnek, — mire csakugyan mindkét követ az ülési teremet odahagyá. — Ezután a protonotarius egy legfelsőbb kir. leiratot olvasa fel, melly ezen országok egybegyült, képviselőinek, tartományi gyűlésük szabályozását kötelességükké teszi. A törvényczikkeket kísérő helytartó-tanácsi rendelmény felolvasása után következett az utosó magyar országgyűlésen szentesített törvények kihirdetése — deák nyelven. A törvényczikkek háborútlan felolvasása után, bánó excellentiája az ülést azon megjegyzéssel oszlató el, hogy a legközelebbi ülésekben a múlt magyarországi országgyűlésen jelen volt követek jelentései fognak felolvastatni s tárgyaltatni Sajnálkozással szemléltük a tegnapi ülésben ama néhány érezhető hézagot országunk érdekei képviselőinek sorában, főkép sokkal kevesbbé számosan képviselve találtuk a főbb nemességet és derűst, mintsem a jelen tartományi gyűlés fontossága s az abban szőnyegre jövő ügyek előre gyanizni hagyák. Ma nem teend ülés. (Agram. Zeit.) Builanesti kijilonsngok. Nemrégiben bizonyos társaságban a druzok és maroniták közötti sajnos villongásokról beszélgettünk, s a lehetetlen török rendőri felügyelést foglalgattuk. Egy épen köztünk levő főbb rangú katonatiszt sokáig hallgatván taglalgatásunkat, végre következőleg nyilatkozott: „Csodálom, hogy épen az urak, mint magyarok, beszélhetnek így, s a török rendőri erélytelenséget kárhoztatják, midőn, ha saját hazánkban , sőt fővárosunkban széttekintünk, csak egyedül a civilisatio áldásinak, de korántsem a rendőri erélyességnek köszönhetjük, hogy illy a drúzok és maroniták közötti csatáknak mindennapi tanúi nem vagyunk, és pedig az urak maguk akarják így , mert hiszen , csak legközelebbi közgyűlésünkön is mennyire nem szónokoltak a karhatalmi felsőbb rendelet ellen, sőt csodálatra méltóan, még ollyanok is, kiknek mindennapi imádságuk a renddel párosult szabadság s centrálisaik) !41... A tiszt szavait többen igazolák, mások azonban ellenvetéseket tettek, mire a tiszt felelé : „hiszem, hogy még Pesten mulatásom alatt állásomat a gyakorlat igazolandja.. “ És valóban igaza volt, mert két napra a társalgás után megtörtént a „szép utczai“ rút eset, a rendőrség szeme elött, s történt ismét egy újabb tegnapelőtt éjféltájban, a pesti városház tövében, a „rózsa pinezon.“ — Az eset, mennyire értesítve vagyunk, következő: bizonyos kávéházban, néhány éji madarak, mészáros legények, s némelly állásukról megfelejtkezett ifjak, kik a fáklyás és macska zene , az éji tivornyázás és nappali betyárság közt, egyiránt nem tesznek különbséget, kártya mellett összezördültek, miből utczai verekedés támadt, még pedig olly nagyszerű verekedés, hogy többen vérükben feküdtek a csata helyén, s ezek közt balsorsuk által épen arra vezetett békés polgárok is; a nagy zaj, segítség, és hosszú kiáltás végre kicsalt kényelmes helyéről mintegy 12 emberből álló rendőri csapatot, mire a csata diadalmas hősei, a mészárosok, egy épen a rózsapiaczon levő mészárszék udvarába vonultak, a kaput magokra zárván; erre a csatárok másik része a nevezett kapura rohant, s azt betörni törekedett, melly üdvös szándékuknak az érintett rendőri csapat békés szemlélője volt egy ideig , míg megunva a spectaculum kimenetét, a városházba visszavonult. Észrevévén ezt a magukat kapubástya mögé vont mészárosok, hatalmas bikacsökökkel fegyverkezve újólag kirohantak, s minden különbség nélkül ugyancsak osztogatták az óriási üllegeket, s volt ismét lárma, jajgatás és szaladozás , de már ekkor a rendőrségnek nyoma sem látszott, legfeljebb is a városházánál őrködő (drabant) sétált egész kényelemmel kiszabott helyén.... E csatában többen sebesüllettek meg, mégpedig veszélyesen, halálról azonban mit sem hallottunk; noha ezt, ismét inkább a magyarokat már annyiszor kisegítő véletlenségnek, mint rendőri erélyességnek köszönhetjük!... Ez esetet mi jelenleg kommentálni nem akarjuk, kommentálják azok, kik hivatva vannak a bajon segíteni. — A jelen század hazánkra nézve, nemcsak alkotmányunknak , de nemzeti nyelvünknek is átalakulási százada , s valamint hogy alkotmányunk átalakításában idvesen működhessünk, szükséges a nálunknál mivel jebb nemzetek alkotmányait ismernünk, úgy szinte nyelvünk átalakításánál ismernünk kell a már kimivelt nemzetek nyelveit; a franczia nyelv, melly miveltségénél fogva csaknem kizárólag világszerte a felsőbb körök társalgási nyelvévé emeltetett,minden esetre első helyet foglal azon idegen nyelvek között, mellyek megtanulása szükséges.Idegen nyelvek tanulásánál azonban, figyelnünk kell főleg arra, nehogy időt, fáradságot és költséget hasztalan pazaroljunk, s figyelnünk kell főleg a franczia nyelvnél, hogy tanító mesterünk, necsak értse a nyelvet, hanem annak miveltebb kiejtésében, s a hangok több oldalú árnyalatiban, tökéletesen jártas legyen; különben csak a franczia szavak, de nem az élő nyelv tudását szerezzük meg magunknak. Últjainknak, kik leginkább vannak hivatva a franczia nyelvet sajátukká tenni, tiszta lélekkel ajánlhatjuk e tekintetben Hugard József franczia nyelvtanitót, ki a fentebb említett képességen kívül, különös könnyen felfogható tanítói módrendszerrel is bír, s e mellett fáradsága diját nem szokta magas követelésekre csigázni. Lakása a jeles tanítónak nagy hid utcza 675 sz. sik emelet, jobbra. VIDÉKI HÍREK. Mrtjes,gyar-Szanizsa. September 16k án délutáni 5 és 6 óra közt, veressárga színezetű felhő napnyugotról haragos morajjal vonulván határunk egére, eleve gyanítok a kanyargó és egymást elnyelő felhőknek gyászos omlásait, melly kevés perez múltával csakugyan megtörtént; a zugás megtenné a jégzáport , melly által a sik földön még kint levő dohánynak pipa nélküli felpörzsöltét, a szőlöfürtöknek földbeverésével a gyászos szüretet megtenni valónk; de hála a gondviselésnek határunk a jég ezen sújtó ostorától megmenekült, kivevén egykét szállási kerteket és szomszéd határszéleket , hol hir szerint a szőlőket megcsapta , és a kukoricza levelét megpántlikázta. — De annál sajnos abban hallok, miszerint e légvész sújtó ostora egy szegény családra feledhetlen szivrázó csapást méré, ugyanis: két földmiveló testvér, napi munkájokat bevégezve, midőn szekéren a reájok tornyosodó rész elől enyhelyre sietnének, a sűrű jégzápor szemközt csapkodva igás karmaiknak útját állván , a jég-ostromnak megállással engedni kénytelenittettek; alig egy perez múlik el, s az ostromló zápor közt levág sújtó villám, és egy 20 éves déli termetű ifjút két lovával és két ökrével földre terítve, örökre elaltatja; a kisebb testvért szinte földre verve, féltestében tetemesen megsértette, ki még ma is sínyli betegágyában a villám félhalálos csapását. — Tiszánk, melly ez éven keresztül a magas állást kedveli, nagy nehezen csalja vissza medrén túl csapongni szerető hullámait, mellyek, sem a hajókázókra, annál kevésbé nádlásból pénzelő tiszamelléki lakosokra, ha téli vendégnek is megmaradandnak, barátságos ár- 622