Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-10-09 / 159. szám

oldassanak el, ha a vétkezés vonalára már átültet­­vék, minden más esetben szabad discussiora szabad tért is kell engedni, a vitatkozás pedig csak akkor szűnik meg közvetlen és szabad lenni, ha csak az egyik felekezet kolomposkodhatik magas hangon, a hírla­pokat elfoglalja, egyedül akarván vezetni a közvé­leményt. Erkölcsi szabadságunk késztet hát, hogy a liberálisoknak is nyitva álljon a vitatkozási tér, bár azt megbecsülni nem igen hajlandók is, csak oda kell nézni, hogy ők egy­maguk soha ne szólhassanak semmihez. Bizonyos, hogy ezen felebaráti szeretet és kötelesség gyakorlatában sok kedvetlenségek­nek is kiteszi magát az ember, mihelyt valami nagy fontosságot helyez az ellenfél működéseiben, mel­­lyeket azonban vidáman kellene fogadni s jó kedv­vel megczáfolni, mert az, ki Poroszhonban e saját né­zőpontra fel nem emeli magát, s a helyet, hogy a li­berálisokat csak kalandozóknak, tréfa­játékot űzőknek tekintené , velük komolyan veszi a dolgot, kétség kí­vül az ellenfél gúnyai és szemtelenségei által belső csendjét gyakran felháborítva találhatja, mit kikerült volna, ha nagyot nem csinálna a magában kicsiny dologból. Egyébiránt is legfőbb vádjuk a porosz tartomá­nyi rendek gyűlése ellen abban áll, hogy abban fő­leg a földbirtok képviseltetik, holott Angliában és Francziaországban még kiterjedtebb mértékben tör­ténik az meg, a­minek úgy is kell lennie, ha nem c­élunk az erkölcsi súlyezőt új tűz­ égetési modor által eleve kipárologtatni alkotmányunkból. Burke jelleme­­sen írá meg, hogy „a tehetség (talentum, intelligent) energicus, a birtok phlegmaticus természetű, és semmiféle alkotmányban nincs különben biztosítva a birtok, hanem ha az hatalmasabban képviseltetik mint az értelmiség, s mindenek felett pedig a nagyobb birtokosoknak van szükségük az illy őket védő kép­viseletre, mert a fenyegetéseknek leginkább vannak kitéve. Azok, kik nagy örökségi jólétnek birtokosai, az örökösödési jognak is természetes képviselői, s az pedig ismét minden törvényességnek természetes kö­zéppontja.“ Az értelmiség ügyében lármázok iz­gatásának gyökere abban rejlik, hogy bizonyos em­berek , kiknek a dolgok jelen állásánál fogva nincs kilátásuk a porosz rendek közt sort foglalhatni, olly viszonyokat hozzanak elő , mellyeknél fogva mint az értelmiség képviselői, a testületbe befurhassák ma­gokat. De az illy emberek, mármint írók vagy taní­tók sem sokat érnek, mert különben e szép hiva­tással beelégednének, s magokra nézve még te­hernek is vennék az uj alkalmaztatást. — Isten őriz­zen meg Sir Henry Vane úrtól! :f) még az volna hátra , hogy a viperae peritomatae, kik már most is, ha a censura kis nyílást hagy, mérges nyálaikat a hírlapokban mindjárt kiíúrják, még tartományi gyű­léseinkben is nyelveljenek! TÖRVÉNHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK stagr­ákiból. Megyénk részéről 1. évi oct. 2án rendkívüli közgyűlés tartatott Fráter Pál első alispánunk ismert komolyság- s rendjeli elnöklete alatt; tárgya azon egyetlen eldöntendő kérdés volt: váljon kellessék e tisztelgő küldöttséget nevezni He­vesmegyébe magos Brezovay Józsefnek, mint be­­iktatandó főispáni helyettesnek akkor, midőn me­gyénk részéről az administratori kinevezésekben gya­nított új rendszer ellen óvás létetett, sőt az ország minden megyéi e rendszer elleni felszólalásra fel­béreltek? Nevezetes volt a gyűlés annyiból, amen­nyiben az ellenzéki párt a conservativ párt elleni erős harcsában megbukott. — A valóban széprendü ta­nácskozás hősei valának II. E. fészbiró, mint ellen­zéki jeles szónok, a küldöttségnevezés ellen nyi­latkozva.— A conservativ részről hg E. P. ö­­Ömél­tóságának főügyvéde E. J. még az ellenpártot is ma­ga iránt tiszteletre gerjesztő jeles tehetségű szónok, *) a tisztelgő küldöttség kinevezése mellett hatályosan harczolt. — Az ellenzék részéről előadatott, hogy a küldöttség kinevezése a megye méltósága, sőt be­csülete ellen volna; mert — úgymond — Nógrád az administrátori rendszer törvénytelensége miatt felírt, és most, ha facto ellenkezőt cselekednék, a tisztelgő küldöttség kinevezésével az egész magyar haza előtt következetlenségbe esnék; felhozván azon ismert okokat is, mikép fogják az administrátorok a státus jogait letiporni, a kormány érdekében munkálódni sat, és igy Nógrád nem örvendhet akkor, midőn az administratorok kinevezésével a nemzet alkotmányán sérelem ellelik, miért a megyének már e részben meghozott határozata iránti tiszteletből is semmi kül­döttségre nem szavaz.—E. J. Nem félvén az admi­nistratorok eljárásától, sem olly uj rendszertől, melly csak alkotványszerü s törvényes lehet, tárgyava­­tottan fejtegeté, hogy Hevesmegye állása különbözik azon megyék állásától, a hol nem örökös főispánok vezérkednek. Hevesmegyének főispáni széke az ér­seki székkel alkotványosan van összekapcsolva, melly mindannyiszor megürülni szokott, valahányszor az érsek kihal, vagy változik. Ollykor több év folya­ma alatt üres, és igy valamint a nádori és eszter­gomi főispáni székek segedelmére törvényesen ren­delkezik a fejedelem, úgy Hevesre nézve most, a midőn a haza előtt dicsőítve ismert főispánja beteges állapota miatt nem vezérkedhetik, kellett s kell is főispáni helyettes kinevezéséről gondoskodni, ne­hogy a megye közadministratiója anarchiai állásba sülyedjen. — emlékezteti a rendeket arra, hogy egykor Al­m­ás­s­y József, Gombos s Al­m­á­s­s­y Ge­deon , maguknak, kik mindannyian Heves megye főispáni helyettesei voltak, Nógrád megye tisztelgő küldöttséget rendelt. A következetlenséget tehát ott látná, hogy a midőn a magyar törvényekkel rokon szokásoknál fogva régi időktől óta kinevezett admi­­nistratoroknak tisztelgő küldöttséget rendeltek a me­gye rendei, most holmi utczai hírek s diplomatikai érték nélküli ellenzék, megyei s hírlapi izgalmak után felkarolt uj rendszer miatt elállanának azon gyakor­lott szomszédi barátságtól, mellyel egyik szom­szédmegye a másiknak tartozik. Felhivá továbbá a őket hatályos s lelkesítő szavakkal, váljon nem kö­teles e Nógrádmegye méltánylani Hevesmegye ha­tártalan örömét, mellyet kebeléből magyar ünne­péllyel ömleszt ki egy jeles fiára, ki 3 évi alispán­­sága alatt nem engedé ugyan megcsonkitatni a fe­jedelmi jogokat, de a státus jogainak épségben tar­tásán páratlan buzgósággal működött; azon fiára, kinek elnöklete alatt csend s béke uralgott, és a ki­ben most főispáni helyettesét, mint a jövendő béke fentartóját, határtalan bizodalma örömkarokkal eved­zi át. Ha uj rendszert gyanítanak a­ak , őrködje­nek a felett; de szomszéd hatóságnak felszólítását s ünnepét, mellyre édes örömmel hivatnak meg, ne vessék meg épen most, midőn 60 év óta hasonló ünnepélyekben részt vevén, soha municipalis tekin­tete s joga sérelméről e megye nem álmodozott. A szónok ha semminek nem, de a szerencsés válasz­tásnak örvend lelke teljes erejéből. — E két jeles szónoknak élénk vitatkozását elnöklő alispánunk vál­ta fel, segítve a conservativ szónokot, megmutat­ván , m­illy gyenge lenne Nógrád­­akkor, ha olly rendszertől, mellyet nem ismer , rettegne , midőn meg kell győzelmeírü­nk, hogy a főispáni helyettesek­nek is törvény szerint kötelességük kormányozni. Nem is tudja , mit akar az ellenzék, midőn a legkö­zelebbi országgyűlésen kimondá, hogy a főispánok nem lesznek eleget kötelességeiknek, ekkor a kormány az opposilio élére állott, és épen most, mivel kívánata tel­jesült az ellenzéknek, és a közügyek kormányára erélyt teremteni kíván, feljajdulnak, mintha azt a­­karnák mondani, hogy ők csak azt kívánják szünte­len a­mi nincs, mihelyt megvan, azonnal ellökik. — Ezután N­. E. föszbiró s az elnök között éles vitat­kozás keletkezett, s csak az elnök mély belátása s ritka tapintata mellőzte el a kitörhető tüzesebb szó­váltásokat. — Minek azon határozat lön vége, hogy egy fényes küldöttség jelentse ki örömét Hevesme­gyének s főispáni helyettesének azon biztos remén­nyel , hogy az uj főispáni helyettes nem az uj rendszer szerint*) neveztetett ki. Ezután megróvta elnök azon tisztviselőket, kik az adó és szegények összeírásé­t máig sem adták be, s határozatba ment, hogy a jövő gyűlésig azok , kik hátra vannak , kötelességeik teljesítésére hivataluktól­ felfüggesztéssel szorittassanak. Morvai-­­ Tót- s Malmátországok tartományi gyűlése A tartományi gyűlés elrendezésére vonatkozó leg­kegyelme­sebb kir. leirat: Ferdinand Sat. Azon fá­radhatatlan gondoskodás által vezérelve, melly Hor­­vát, Dalmát s Tótországunk jólétének előmozdítására szivünkben lakozik, kegyes jóváhagyásunkat adjuk, hogy hüséglöknek tartományi gyűlésében, mellyet mi 1845ik évi sept. 23 án tartatni kegyesen megparan­csoltunk , mindenek előtt a Magyarország s hozzá kapcsolt részek utósó országgyűlésén hozott tör­­vényczikkek s hűségtük felírásaira ez országok tar­tományi gyűléseinek rendezésére vonatkozó időköz­ben kibocsátott kegyes leirataink, fontos tárgyalás alá vétessenek s legfelsőbb jóváhagyásunk végett élőnkbe terjesztessenek. Egyébiránt sat. A törvényczikkeket illető legkegyel­­mesebb k. leirat.Ferdinand sat. Midőn hű­­­sértöknek a legközelebb múlt országgyűlés törvény­­czikkeit, hiteles alakban szerkezve ide mellékelve átküldjük, biztosítva akarunk lenni, miszerint a jövő­ben alkotandó törvények is, tökéletesen hasonló alak­ban jussanak hűségtökhöz. Egyébiránt az 1844ik évi jan. 23-i országgyűlésben kibocsátott kegyes leira­tunkkal, azoknak idemellékelt hiteles fordítását is hű­ségekkel kegyesen közöljük, sat. A szavazatjogra vonatkozó legke­gyelmesebb kir. leirat. Ferdinand sat. Miután a nyilvános gyülésekbeni tanácskozások szent­ségének fentartására, leginkább az kívántatik, hogy a határzatok hozásánál bizonyos rend követtessék; ál­landó gondoskodásunknál fogva, mellyel nagyon sze­retett Morvát, Tót s Dalmátországunk jóléte iránt vi­seltetünk , mi föllép oda irányzott, hogy a Zágrábban folyó évi sept. 23-ra rendelt tartományi gyűlés, a tanácskozásoknál megkívántató méltósággal s mérsék­lettel tartassák, azt kívánjuk, s egyszersmind szi­gorúan parancsoljuk, hogy az alatt, mig hűség­­tök által az említett tartományi gyűlés rendezésé­nek műve be nem végeztetik s legfelsőbb jóváha­gyásunk által meg nem erősitetik, a szavazási jog érvényesen csak azok által gyakoroltathatá luk vagy bánlevél által meghiva, személyesen megjelentek, vagy mint a hatóságok képviselői foglalnak helyet, s an­­nálfogva a határzatok is csak ezek szavazatain ala­­pulandnak. Egyébiránt sat. Negyedik ülés, hétfőn sept. 29én. Miután bán­ó excellentiája az országgyűlési jelentések fel­olvasását ajánlá, L. R. báró emelt szót s ellenmon­­dásnak nevezi a kir. leiratban azt, hogy a személye­sen megjelenő mágnás szavazatjoggal bir, de nem a személyesen megjelenő nemes, a­kik között e tarto­­mányi gyűlésben, hol csak egy tábla vagyon,semmi kü­lönbség sem létezik, Ő a felírás mellett szavazott, s azon esetben, ha az keresztül nem vitethetnék, azt kívánja, hogy minden további tanácskozás elleni óvása jegyző­könyvbe iktattassák. — Ezután bán ő excellentiája szó­ló­­. Miután én a jelen kérdésbeni határzatot a hatósá­gok nyilatkozatai után mondom ki, attól el nem állhatok. — Utána a sáropolyai gróf emelt szót, s minthogy cs. kir. foherczeg nádor ö fensége példájára hivat­kozott, kére bán ő excellentiáját ez ügyben a vesz­tett fél mellett szólani, s a dolgot legfelsőt­ helyen úgy előterjeszteni, a mint van, hogy t. i. a nemesek, kiknek szavazatjoguk itt megtagadtatik, ő felségé­nek hű alattvalói, kik soha kicsapongást nem követ­tek el, hanem mindenkor csak védelmi állapotban voltak, hogy azok a tartományi gyűlésen kezdet óta mindenkor megszoktak jelenni, s szavazat­ jogukat gyakorolni, hogy köztök olly egyének is léteznek, kik beszédeket tartanak s javaslatokat tesznek, s e **) Cromwellnek ezen alkalmi felkiáltásába mi is bele­egyez­nénk ugyan hason környülmények közt, és a Wane, a Martin sat. hozzájok hasonló erkölcstelenségű­ tribünök poli­tikájuktól olly alkalmas távolságban kívánnánk maradni,mint az angol egykori protectory a törzsek parlamentnek (das k­umpf parlament) ocsmányságaitól; meg kell azonban val­lanunk, hogy mi ennél a Cromwell-féle „Barcbone“ parlia­ment­ének leple alatt az általa republikánus czim­ mellett be­hozott absolutismusi rendszert is, a Zedekia, Uabakuk, Josua, Zorobabel nevekhez kötött minden fanatismusá­­val teljességi)­ nem bírjuk többre becsülni, hanem kiví­vott s századok által szentesült alkotványos életünk for­máihoz bő kebellel ragaszkodva, a tisztelt munkatársunk által idézett német írónak itt felhozott politikai elv—episod—­ját egyedül az átalános népképviselet tekintetében fogad­juk el saját elveinkkel egyezőnek, annak utósó sorait pe­dig teljességgel megtagadjuk. Szerk. *) Miután az újon kinevezett hevesi helyettes főispán is min­den kétségen kívül csak szintolly utasítás mellett, és olly­­ szigorúan törvényes értelemben fogja kormányzói tisztét viselni, mint akár melly más megyének főispánja vagy helyettese; megváltjuk, és Nógrád megye határoza­tának ezen sajátszemi­i interjectioját megfogni alig bírjuk. Mi ill egy olly szószövegnél, mellynek mint következte­tésnek, értelme egyenesen a dolgok való lényegébe üt­közik, egyebet nem látunk. Az egy vagy más rendszer szerinti kinevezés, váljon mit nyomhat itt ? midőn ma­gát a rendszert még nem ismerjük. Mi ugyan olly kevésé tudjuk, mint n­ Nógrádmegyének ellenzéke, váljon fog­nak e a kinevezett megyei kormányzók új utasítással ellát­tatni , de csak annyit mondhatunk, hogy a rendszer új­donsága , s sérelmes volta az illy utasításoknak mivoltá­ból lehet még csak ki­magyarázható. Eddigelé pedig min­den, mi­v ex post­­faclisa előttünk tudva van, csak az, hogy a megye­ kormányzók az állandó elnökletre hivattak fel, és ez valószínűen épen úgy meg fog történni Heves­ben , mint más megyékben; minélfogva tehát itt — ha a törvényben nem találná igazolását — csak olly sérelem lenne, mint más akár­melly megyében. Szerk. 638

Next