Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-07-11 / 108. szám

folytonosan koros emberek nem emlékeznek; a hévmérők árnyékban 28 fokot, napon 35—40et is mutatnak. Illykép a gőzfürdő egészen feleslegessé tétetik; de annál nagyobb kelete van a Dunafüirdöknek és uszodáknak, valamint a fagylaltnak is, mellyel némelly kávéházakban egy adag tört czukor kíséretében elkanalazva meglehetős édesnek találunk. A szörnyű hőség következtében ezelőtt harmadnappal a vasúti munkások közöl négy meghalt, és 14 megbetegedett ; tegnap pedig egy lő rogyot ki a hámból a kecskeméti kapunál, szintén a forróság miatt, s azonnal megdöglött. — Az ,Ungar“ egy borzasztó tényről tudósit, meily ismét eléggé tanúsítja, hogy a kocsis úr Budapesten, és senki más nem. Az említett lap tulajdon szavai ezek: egy szegény tót, itteni napszámos, a hídutczában állt és egy ismerősével beszélgetett. Jött ekkor egy férfi—előkelő úr kocsisának mondják — s e szavakkal: „Várj átkozott tót!“ esernyője hegyét olly erővel tolta szemébe, hogy ez tüszint kifolyt, s a szerencsétlen vérrel bontottan rogyott össze. Most tán reménytelenül fekszik a kórházban, mert az esernyő hegye agyáig látszik hatottam. A tettes természetesen elfogatott. — Váljon kiszabadulté már? VIDÉKI IÜRES4. Unglivártt. Nyárelő 30kán. Az e perczben lefolyt hó 27kén délutáni órákban ö méltósága, királyi tanácsnok fötisztelendö Richter Alajos, jászói, leleszi és nagyváradi fötisztelendö praemonstráti liliomrendnek praelátja, a kassai tudományos kerületbeni iskolák és tanulványok főigazgatója, véletlenül nagybecsű személyével szerencséltető városunkat az itteni nevelő és tanító intézeteket tiszti hivatalosan megvizsgálandó. Következő nap reggeli nyolczadfél órakor, a tanuló ifjúság imájával magáét is öszpontositván, a mindenek urának bemutatott sze mise áldozatán megjelenni méltóztatott, ennek végeztével 8 órakor az elemi iskolákban kezdette a méltósága a szemlét, onnét a királyi nagyobb tanodába indult, kit is oda érkeztével, az intézet küszöbén, minekelőtte már a helybeli lelkes igazgató a tanítói karral eleve szállásán hódolva tisztelgett volna, e tanodának érdemteljes hitszónoka a tanítói kar és a nevendékség nevében velős szónoklattal üdvözlő , a mellyet ő méltósága vele született nyájas leereszkedéssel viszonozván, tisztéhez fogott, kezdvén azt a költészeti osztályban, s igy fokonkint lefelé, az lsó nyelvészeti osztályban délutáni fél két órakor végezvén, s pontban azon intézetnek elöljáróival összeillést (consessus) tartani méltóztatott, ahol törvényes jelenlétének okát nyilvánítván, kérdezé, hogy váljon az e folyó iskolai év elejére legkegyelmesebben rendelt, és csakugyan be is hozatott új rendszer, nem húz-e maga után valami nehézséget? mely felszólításra egyhangúlag válaszoltatott, hogy valamint mindenki a törvénynek, és a királyi intézménynek engedelmeskedni tartozik, úgy az itteni tanító intézetnek minden tagjai azonnal víg örömmel, egész készséggel, kettőztetett iparral el is kezdették működéseiket, minek az a következése, hogy a magyar nyelv megtanulása tekintetéből Unghvárra küldött más ajkú tanulók 9. hó lefolyása alatt már e hon nyelvén nemcsak beszélnek, hanem tudományokat is maguknak gyűjtenek , de még az is mondatott, hogy az új rendszerben más mi se volna a nehézség, mint az alkalmatos kézikönyvek hiánya, azért óhajtható volna, ha a magyar tanodákban egyenlő kézikönyvek a tanulványok minden szakaiból mindenhol hasonlók , mennél előbb a tanuló ifjúság kezébe juthatnának!— több dolgok tárgyaltatása után, e méltósága nyilván és őszintén ez intézettek megelégedését kijelenté, nyilatkozván, hogy osztályonkintmenvén, a tanuló ifjúságot minden ágaiból a tanulványoknak kérdeztetvén, pontos, helyes és serény feleletükből kitetszik a czélirányos gyakorlat, minek következtében először is e tanoda helybeli buzgó igazgatójának fötisztelendő Csurgovich János urnak, a munkácsi káptalan nagy prépostjának, az ifjúság neveltetésében tett fáradhatatlan úgy iparáért, mint hivatalához kapcsolt tiszti pontosságáért páratlan dicséretet szavazott; minekutána a tanítói kart fejenkint és összesen a reájok bízott ifjúságnak czélirányos oktatásukért teljes megelégedéséről megnyugtatni kegyeskedett; egyszersmind meghagyni méltóztatott, hogy valamint eddig, úgy ennekutána is honunk virulni kezdő apró polgárait, ápolni, oktatni meg ne szűnjék; ösztönözvén a haza növendékeit a vallási s polgári erényekben mennél jobban erősbíteni, úgy a tanulványok minden szakaiban felvilágosítani. E főigazgatónak erényei, mindenekben tündöklő bölcsesége, tudományok szeretete, a tanuló sereghez simuló nyájassága keblünkben nagyon édes érzésnek bélyegát edzé. Alig engedvén magának pihenésre időt, már 3 órakor az itteni papnövendék és mestereket képező intézeteket látogatta, s megörvendeztette nyájas jelenlétével. A szegényebb sorsú, de jól tanuló ifjak közt elosztandó 50 flkát hagyván a tanoda igazgatójánál, fájdalom tőlünk búcsút vett, mert tovább hívta hivatala, de még tovább buzgósága; minket ugyan el nem hagyhatott, mivel sziveink kisérik minden lépéseiben, s miután minket körünkben megörvendeztetett, másokat is szerencséltetendő még azon nap elutazott.1f) A) LAPSZEMLE. Budapesti Híradó, (205—206. szám.) Irányczikke „Tisza“ czim alatt magától a lapvezeté ús gróftól, mellyben értekező gróf ur hű és eleven színekkel lefestvén a tiszai vidéknek, a tiszta törzsökös magyarság ezen valódi lakhelyének, majd egy évezred óta vizek, posványok és kiöntések örökös dulásainak kitett szomorú képét, tudatja az olvasó közönséggel, mikép nádor a cs. kir. föherczegsége és a n. mélt. kir. helyt, tanács a sürgető szükséget méltányolva, ezen vizek szabályozását munkába vétetni buzognak; és hogy e halasztást nem szenvedő dolog nemcsak elvonatott azon útról, melly hoszabb tárgyalásokat idézhetett volna elő, hanem egyszersmind olly kerékvágásba lön bevezetve, mellyen a siker gyorsabban reménylhető , mert a n. mélt. m. k. helyi. tanács az ifjabb koronaőr önmgának elnöklete alatt egy kebelbeli bizottmányt küldött ki, meily szakértő és a helybeli körülményekről s viszonyokról bővebb ismeretekkel bíró férfiakkal tanácskozván, az egész ügyet komoly megfontolás alá vegye, minek következtében múlt junius 12 - 13 ik napjain már valóban meg is tartatott a tanácskozás, mellyben előadottak a kirendelt szakférfiak által egész nyíltsággal az elkészült szabályozási tervek, s felvilágosittatván az ellenök gördített aggodalmak s kétségek, általános méltánylattal és megnyugvással fogadtattak, és mindezek folytában minden fenforgó kérdések megvitatása után, megtörténtek legfelsőbb helyen azon lépések, mellyek szükségeseknek mutatkoznak, hogy az ige minél előbb testté válhassék. Meg van tehát indítva ezen kiszámíthatlan fontosságú ügy, és most csak a Tisza vidékének ildomos eljárására, ügyszeretetére, őszinte közmunkálására, csak ezen vidéknek, hogy úgy szóljunk, hazafias egoismnusára van szükség, hogy a Tisza vidékéből a főkormányszék, a megyék s az illető birtokosok közrehatásával, a hazának olly virágzó, termékeny és gazdag része váljék, mint a miilyenné tévő Bánátunkat az ottani rakonczállan folyók rendbeszedése. «Jelenkor. (51. sz.) Irányczikkében Ilik közlés adatik az előbbi számban megkezdett „Takaréktár 44 czimű érdekes értekezésből. ” Második czikkében „Dunatiszai csatorna“ czim alatt komoly figyelmet igénylő értekezés adatik Ballától, mellyben szerző a Jelenkor f. e. mart. 21k és 6kán kijött számaiban közhírré tett azon figyelmeztetését, miszerint a dunakiszai csatorna Pestről nem Szegedre, hanem inkább Gyulára volna vezetendő, újra igen fontos okokkal támogatja. „Mi volna most a Tiszaúlja—úgymond szerző — ha a szegedi csatorna Dunavize, útját állta volna azon listának, mely Dunaviz és fövény nélkül is olly roppant károkat okozott?! Ez valóban méltó figyelmeztetése a természetnek minden tiszavidéki t.ez. törvényhatóságokhoz, hogy ébren legyenek, s hogy el ne mulasszák fontolgatni a szegedi csatorna veszedelmeit, mert az ország senkinek sem adott s nem is adhatott olly jogot, mely a közjó ellen lenne intézve. Igen is, Pest és Szeged közt csatorna czélszerűleg nem lehet, mert a vízesés a pesti Dunából a szegedi Tiszába igen nagy sat.“ Mi magunk is úgy hisszük, hogy szerzőnek ezen figyelmeztetése komoly megfontolást és vizsgálatot érdemel, mert mi magyarok, kik vagy semmit, vagy ha teszünk is valamit, az többnyire hevenyében, s kellő kiszámítás nélkül szokott történni, rendszerint saját kárunkon vagyunk kénytelenek okulni. Így , saját tapasztalásunkból mondhatjuk , hogy az aldunai kanyarulatok között is sok pénzbe s munkába került átmetszések történtek , mellyek — hihetőleg , mivel a dolog előbb szakértő férfiak által kellőleg meg nem vizsgáltatott — most csak a végre szerepelnek, hogy az elpazarlott pénz és munka mennyiségéről tesznek , különben pedig végkép haszonvehetetlenek. Egyébiránt hisszük, hogy a mn. magyar kir. helytartótanács , mely a felőbb megismertetett Budapesti Híradó bizonyítása szerint épen a Tisza szabályozásának ügyével foglalkozik , annak idejében bizonyosan kiterjesztendi figyelmét azon nehézségekre is , mellyek iránt szerző szót emelt. Harmadik czikkében „ÉrsekujváriJózsef, kisdedovói n téz et“ czim alatt egy kis esztelenség közöltetik minden név vagy jegy aláírás nélkül, mellyhez szokott *) alatt maga a szerkesztőség sem bátorkodott egyebet, mint csak ezen kisded szót függeszteni: „Be külde te 11.“ és ezt is a szerkesztőség bizonyosan csak az olvasó közönség iránti tiszteletből lévő , különben még tán azt is gondolhatták volna némellyek, mintha ezen fülellenség Pesten gyártatott volna. ) A t. beküldő ur közleményeit más alkalommal is szívesen veendi a Szerk. 436 KÜLFÖLD. Politikai korrajz Svelczből. (Folyt.) Az elevei intések nem hiányzottak. A kolostoreltörlés eredményei s a parancsot megelőzött, a katholikusokon elkövetett igazságtalanságok egész az átalános jezsuita száműzési javaslatig, az uralgó aargaui pártnak jótakaró s előrevigyázó honbarátok által előre megjósoltatott; az ultramontanismusral feltétlen odaengedés minden sikeres alkotványos ügyekben, a pápai alkotvány szentesítéstől egész a jezsuiták meghívásáig a luzerni visszahatás főnökeinek világos szavakban megjövendöltetett •— a radikalismus óvéit s intőit hálául rágalom s gyalázat-halmozással a jezsuitákhoz , az absolutismus pedig az övéit a protestánsradikal demagógokhoz számitá. S igy nemcsak az egyetlen üdv létesítése, melly Sveiczot megmenteni képes vala: egy felséges középpárt alakítása gátoltatott meg, hanem azon férfiak, kik annak vezérletét csak egyedül vállalhatták volna magukra, nagyobb részt olly helyzetbe szoriltattak s olly párt kötelezettjeivé tétettek, mellynek részletes leküzdéséhez hivatva valának. Szomorú esemény, hol az emberi gyarlóság s bűn egymásnak kezet nyújtanak, még maga az erély s éberség a nyomulás terhe alatt nyögni kénytelenek! Ennyire jöttünk! Egyetlen pillanat st. Gallen jelen állapotára, hol jelenleg a koczka közvetlenül e kanton, közvetve pedig Sveicz története felett határozand , bizonyítja ezeket. Ott a seb nyíltan mutatkozik, melly Sveicz többi részeiben, többé s kevésbbé elpalástolva folytonosan genged. Ki fogja komolyan állítani merni, hogy a külöszhangzás, mellyel ott a két párt mindegyike, mellyekből a jelen nagy tanács szerkezve van, s mellyel mindenki a legutósó emberig egyetért, a belöszhangzás is, s igy ama állapot rendes és szabályszerinti ? Ki nincsen meggyőződve, hogy a kall. pártnál ama szabad elemek némellyike most határozottan öszhangzó, melly ezelőtt megkülönböztetendő állás után hiában küzdött, mi azonban, minthogy a jogtalanságot jogtalanságnak, frigytörést frigytörésnek meggyőződés szerint kelle neveznie, a radikal sajtó féktelensége s az általa képzett úgynevezett „közvélemény 44 által lépésről lépésre egy irányba tolatott, mi mindent tagad s tagadni fog, mit az ellenzék előidéz ? S ki akarná kétségbe vonni, hogy az utóbbiak több alkatrészei megfordítva ugyanazon esetben léteznek? Ki akarná például komolyan állítani, hogy Baumgartner római, ma is vad radikál? s most mégis mindkettőjüknek színt kell tartaniok, s úgy mint nekik, még több másoknak is. A székhelyi kantonnal sem áll voltaképen jobban: hiában törekszik az úgynevezett „liberal-conservativ“ párt szilárd állást nyerni, az mindinkább engedményezővé és színtelen szürkévé válik,és a körülményekhez mérve fejér s kék, veres és fekete szint játszik, és pedig nem ritkán ugyan egy időben, úgy annyira , hogy különböző alkatrészei egymással összeütközésbe jönnek. S így e párt mostanában mintegy röpkedő felhő, az őt majd magához vonzó, majd eltaszító szélsőségek saskeselyűi közt függ. A székhelyi kormány eddig vesztegelve az összeütközéseket elkerülheté. De e veszteglésnek legközelebb meg kell szűnni; a jövendő események hatalma nyílt határozatot követel,s Furrer ír,akit az unterstraszi nap, mint parancsoló s kényszerítő előzmény súlya nyom, nemsokára lehetlennek találandja, a békepolitikát a radikalismus igényeivel összeegyeztetni, mellynek magát akkorában, ha nem is szívesen, még is feltétlenül aláírta. Kár e férfiúért, kit a zsibongó ügyvédek közé sorozni épen nem szabad , ki, egy sajnálatra méltó félműveltségű hősökkel szövetkezve, Sveitzot — pedig fájdalom, minden siker nélkül — hatalmába ejteni törekszik. Furrer gondolkozó fős derék kedély, de épen azért átalában nem alkalmas pártfőnökké.