Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-10-26 / 169. szám
tartalo Ifi. BngyHFOPii^g ^ Bi*iraly# A dolgozó néposztálysorsd. javításának szükségessége s némelly arraczélzó eszközök. I.— Igénytelen szózat a szenvedő emberiség ügyében. — Törvényhatósági tudósítások. Szepesből (közgy.az adózó nép felsegélése ügyében tett intézkedések). Horvát-, Tót-s Dalmátországok tartományi gyűlése (hatodik ülés vége) — Vidéki hírek. (Tisza-Dobról.) Külföld. Portugallia.Francziaország.N.Britannia.Svejcz. Németország. Társulatok és Intézetek. (Iparegyesület. Kérelem a Megyery-emlék ivtartóihoz.) Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lolteriahuzások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A dolgozó néposztály sorsa javásamind szeükségessége s némelly arra ezélre eszközölk. s Korunknak különös dicséretére szolgál, miszerint a miveit s tehetős osztály mind komolyabban kezdi pártolni s védni a dolgozó néposztály ügyét, s mind komolyabban elmélkedik az eszközök felöl, mellyek által annak sorsán sikeresen segíthetni. Azok, kik a köztudomásúlag uralkodó bajokat e tekintetben megelőzendők, új társaséleti elméleteket állítottak fel, bár mennyire méltánylani kelljen buzgalmukat, azok, mondjuk, legtöbbször csak inpracticus eredményeket idéztek elő. Ide számíthatók többek közt főkép a magánjognak több socialista és communista által sürgetett lényeges módosítása, a saját birtok és a házasság megszüntetése, úgy de a házasság és saját birtok eidegenithetlen létalapjai az emberi társaságnak, mellyeknél a reformok, óvatosan s azon elv kíméletével , mellyböl keletkeztek, alkalmaztatva, üdvösen halhatnak ugyan , mellyeknek eltörlésével azonban roppant vétségek követtetnének el a szellem valódi természetének ellenében, mellynek azok nyilatkozatai. Tudjuk pedig, hogy a szellem természete ellen elkövetett vétség keserűn boszálja meg magát mindig; itt az ellenhatás kikerülhetetlen. Azért is forradalmak — s ezt biztosan állíthatni — csak azon esetben lehetők, ha a népszellemnek obiectiv fejlesztése, melly szellem positiv, nem pedig önkényesen választott, feltételezett, elvileg feltartóztatik, vagy valamelly hamis politika által eszközök használtatnak, önző párttörekvéseknek erőszakos utáni kivitelére. Korunk hatalmas mozgalmait a leggyöngébb szemű is világosan látja, itt tehát legelőször is azon kérdés támad: mikép vezetendők s alkalmazandók e mozgalmak, hogy egy általában helyesnek ismert czélra vezessenek s az egésznek javára váljanak? Korunk jelentékenyebb törekvéséül többek közt a dolgozó osztályok úgynevezett emancipatióját tüze ki. Angliában a chartisták, Francziaországban a republikánusok, Németországban a radikálok ezt mint egy schibolath-ül választák. Mindezek fenhangon hirdetik, hogy a negyedik osztály ügye, érdeke törvényesen rendezendő el a társaságban. Értekező, a nélkül hogy a miképnek további foglalgatásába bocsátkoznék , föllép azon physikai és erkölcsi akadályokat kívánja előterjeszteni, mellyek az alsóbb néposztályokat egyáltalában képtelenekké teszik minden szellemi emelkedésre, s a gondolkodó ügybarátot a baj orvoslásának gyógyszereire szándékozik figyeltetni. Ki tagadná, hogy a társaságnak nagy része olly nyomatott állapotban van, miszerint a segélyzés az egésznek fenállását legfenyegetőbb veszély nélkül tovább már nem halasztathatik? Azonban mint mindenben, ugye tárgyat illetőleg is a positiv állapotokra és a jelen viszonyaira kell visszajőnünk, ezekhez kötendők aztán a lehetőségig jóknak, helyeseknek találandott javítások minden inpracticus elméletnek mellőztével, miilyenek a sz. simonisták és fourieristákat. Illy alapos javítási tervet csak szakértőktől várhatni. Mihelyt azonban szakértő férfiak tisztába hozták egymás közt e kérdés felőli nézeteiket, akkor az illetőknek haladók nélkül életbeléptetésen kell törekedniük. A valódi bajok, mellyek jól megkülönböztetendők a képzeltektől, kétfélék: physikaiak és erkölcsiek, mellyek viszonhatásban állnak egymással. Mindenek előtt azonban a feltalált bajnak eredeti kútfejére kell visszamenni; ezt kell legelőbb is kiszárítani, ha lényeges és gyökeres orvoslást szándékolunk. Annyi bizonyos, hogy a státus nem bir olly tömérdek segélyzési eszközzel, mennyi a physikai bajok elhárítására megkivántatnak, mellyek szegény embertársaink egészségén, életén rágódnak, s őket épen nem engedik azon jólétre jutni, mellyet szükségkép élvezni kell olly lényeknek, kik ész és Isten felöli öntudat által különböznek az állatoktól. Az emberiségnek legnagyobb része , melly csak legsanyarubb munka után tengeti életét, köztudomásúlag épen nincs olly helyzetben, hogy valaha egy jobb földi létre s emelkedésre juthasson. A lakhelyek, mellyekben sokszor olly számos család van összezsúfolva , csak gúnykép viselik e nevet, mivel az időjárás zordonsága ellen alig nyújtanak csak felületes védelmet is, s a piszok és tisztátlanság, mellyek ezer meg ezer betegséget idéznek elő, leirhatlanul borzasztó. Sue Jenő, Dickens (Boz) Károly, Ainsworth s utánzóiknak újabb társaséleti regényeik e tekintetben elég felvilágosítással szolgálnak; a hatósági hivatalos feljelentések pedig rég eloszlattak minden kétséget az azokban tárgyalt nyomorok valósága felöl*); azon iszonyt gerjesztő körülmények, mellyekben a külföldön a dolgozó osztályok, valamint a szegények folytonosan élősködnek, olly nyomasztó befolyást gyakorolnak erkölcsi életökre, miszerint kételkednünk kell, váljon, minthogy az ember mindenütt az állatilag ösztönszerű élet nyilatkozataira bukkan, feltalálhatók-e náluk a szellemi életnek csak legelső nyomai is ? Innen van azután , hogy a jog és társaséleti rend s az abból keletkezett jogok és kötelességek felöli egészen kifejletlen fogalmaknál, a csak nem egészen hiányzó vallásosság- és erkölcsiségnél fogva napról napra oliy roppant számmal növekedik az elvetemültek serege. Igaz ugyan, a történet nagyon világosan mutatja, hogy a társalomnak minden időben kellett küzdenie a tökéletlen intézkedések, valamint az egyének részakarata és tehetlenségének áldozatival, a physikai s erkölcsi bajok csaknem elválaszthassanak az emberi intézkedésektől, mert illyeneket minden korban találunk, úgy de a szellemi és physikai létezésre való jog , mi kétségtelenül mindenkit illet, elveszthetetlen , s azért is kötelessége a társalomnak, czélszerű eszközök s alkalmas intézkedések által elejét venni a bajoknak, s azokon tehetsége szerint segíteni. E kötelességet s ama jogot azonban nem elég csupán czifra phrasisokban megismerni, s emberszeretettel áthatatlan épületes, sallangós dictiókban olvadozni, hanem a tettnek tanúságot kell adnia az akaratról. Igényiben szózat a szenvedő emberiség ügyében. Pest városa sz. Rókus nevű polgári kórházában az ápolást igénylő betegek száma napról napra nő**) Ez szerencsére nálunk nem igy van, mert a munkás osztályzat, mellyet eddig nálunk többnyire csak a földmivelő nép képez, nem olly undok lakásban teng, mint beküldő úr rajta bánkódik, és ez az élelembeni rendes bőség által csak ott áll, hogy az úri osztálynál egészségesebb és hoszabb életű is. Az idézett szerzőket pedig mi illeti, azok többnyire a regények képzelgéseiben barangolván , honunk állapotára azonkívül sem alkalmaztathatók. Igaz, hogy kivételként nálunk is szükség uralkodik a földnépnél, mint például Szepesben s Árvában tával; hogy azonban az illy eseteknek lényege a külhon pauperismusa s proletariatusi nyomoraival össze nem hasonlítható, és nem szigorúan az ezen értekezésben kitűzött viszonyok lényegével ugyanaz, végre pedig, hogy honunkban az illy kivételkép felmerülni szokott ínséget czélszerű magtárak s közlekedési eszközök megnyitása, valamint a népnek eszélyességre s szorgalomra való oktatása által enyhitni sőt megszüntetni lehet — mindenki előtt világos. Szerövekedvén, jelenleg egy éven át már közel 6 ezerre rúg. Ezek kellő ápolása s minden szükségekkeli ellátása roppant költségekbe kerülvén , természetesen következik, hogy a betegek szaporodóval a költségeknek is aránylag növekedniük kell. Az intézet java iránti bőbuzgólkodásból már egy fél év előtt a kórház kormányzására ügyelő biztosság elébe egy javaslat terjesztetett, mellyben eldönthetlen adatokra épülő számokkal meg lön mutatva, miszerint a szenvedő emberiség javára a naponkint mindinkább terhelt kórház tömegéből évenként legalább 6 - 7 ezer vért megkíméltetnek, ha az intézet egy saját házi gyógyszertár birtokába juthatván , a betegeknek szükséges gyógyszerekké ellátását az irgalmas szerzetbeliek bölcs példája szerint, maga kezelné, s az ezen kezelés által szükségkép megtakarítandó hasznot a városi gyógyszerárus urak erre nem szoruló testületének át nem engedné. A kórházi biztosság ez üdvös javaslatot általános jóváhagyással fogadván, azt egyszersmind maga helyén előterjeszteni, s a kórház mostani körülményeiben szükségessé vált, saját házi gyógyszertár nyithatására megkívánt szabadalomért nyomatékosan folyamodni végzésképen elhatározta. És méltán, mert a szenvedő emberiségtől évenként legalább is 6-7 ezer vsrtot elvonni, valóban nem kevesebb, mint az Istennek szánt áldozatot az oltárról elvenni. Öt hónapok múlanak azonban a mondott időtől ekkoráig a nélkül, hogy az ez ügybeni hozott végzésnek csak valami sülére látszatnék; míg közben a pénztár évnegyedenkint 7—8 ezer oszokra rugó gyógyszerészi számadások sürgetett fizetése által folyvást terheltetik. Ámbár tökéletesen meg vagyunk győződve hatóságaink e részbeni buzgalmáról, midőn valamelly jótévő-intézetnek haszna haladék nélkül előmozdítandó , mégis sajnálkozással tapasztaljuk, mikép a mondott ügyben mind a mellett, hogy megpendítésekor olly lelkesen felkaroltatott, mind a mellett, hogy érette a szenvedő emberiség örök hálát szavazna, egész mai napiglan semmi eredményt nem látunk. S így akaratunkon kívül is azt kell gyanítnunk, hogy ezen üdvös javaslat életbeléptetése alighanem olly magányos egyének törekvései által gátoltatik, kik nem annyira az ügy szentségétől, mint inkább saját , vagy illetőik érdekeiktől engedvén magukat vezettetni , azon befolyást, mellyet talán a dolgok intézésére gyakorolnak, igen ügyesen oda használják, miszerint ezen — a szenvedő emberiségre nézve ugyan üdvös, de a szenvedő emberiségtől élőkre nézve nem épen kellemes — javaslat kivitelének minél több akadályokat gördítsenek elébe. A dolgok illy állásában nagyon kívánatos, hogy ez ügy az igazság pajzsa alatt elvégre mégis általános elismerésre jutván , leginkább a polgárság méltó figyelmét ébressze, mellynek erélyes pártfogolása mellett reménylhető, hogy minden ürügyeit s valóságos — de mellőzhető — akadályok legyőzése után, a kórház számára minél előbb egy külön házi gyógyszertár jöjjön létre. TÖRVÉNYYH HATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Szepesitől- Oct. 19. Rendes közgyűlésünk f. b. 14-énes következő napjain tartatott meglehetős kis számú rendek jelenlétében, mi annál is inkább feltűnőbb volt, mivel a tisztviselők gyéren látattak a gyűlés teremében, habár némellyek közülök kezdettől végig a székvárosban mulattak; egyébiránt másoknak szakadatlan résztvevése a tanácskozásban minden méltánylást érdemel. Óhajtható volna, ha a derűs kebeléből többen jelennének meg, s a tanácskozást figyelemmel kísérnék, mert nem csoda, ha azután a hírlapok azt kürtölik, hogy midőn p. o. tized vagy egyházi javakról van szó, az egyháziak jönnek, hogy pro domo sua vívhassanak; a kath. egyházi rend előtt a közügy átalában vagy annak egyes részei egyenlő érdekűek a tizeddel, mert törvényhozásban befolyása nem egyedül rende érdekeinek védelme tekintetéből adatott neki, hanem hogy mint, előkelő, s értelmiségre nézve is kitűnő, s egyébként is a haza iránt nagyobb figyelemmel tartozó testület, működése által Negyvenedik év. 169. szám 1845. Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy év. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Vasárnap oct. 26. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számiltatik. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben.