Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-11-27 / 187. szám

beni szoros határozataink mellett maradunk. — A tudvalevő egyletek szabályainak felküldése újólag meg­hagyatván : megyénk ezen sürgetést­ tudomásul vette, azon jegyzőkönyvi észrevétel mellett, hogy ,,illy egy­letek közgyűlési tanácskozás tárgyai nem voltak.“ — Szegény elemi tanodáink számára kézi­könyveket, mivel felülről kért, de nem nyert pénzen nem ve­hetünk : e czélra önkénytes adakozásra szólítok fel egymást. — Roppant megilletődést okozott, s e mai, írásban fulladozó korszakban méltán, azon keserű válasz, miszerint a megyei írószerekre rendszeresí­tett összegen felül költött 9 ft 12 kr. vissza nem térítte­tik. Volt, ki ezért a k. kormányszékkel minden közleke­dést meg akart volna szüntetni, mivel, úgymond, papír nélkül correspondeálni lehetetlen; másnak nemesi rovatait ajánló véleménye is elhangzott. Nem bírván tehát tovább tűrni, felvisszük egész ő­felsége trón­jáig azon fájdalmas panaszunkat, hogy Kraszna me­­gyének igen sokszor nincs papirosa. — Hogy a köz­hivataloknál alkalmazást nyert nyomorék katonák, megszűnvén illyen élelemmódjuk, a nyomoréki el­­lállatásra ismét számolhatnak, köszönettel fogadtuk. — De most jön a java, halljuk! „Az orosz biroda­lomban idegeneknek, névszerint magyaroknak háza­ló kereskedés csak olly kéz és gyármüvekkel enged­tetik meg, mellyek öniparunk készítményei.“ Már most, ki fogja meghatározni, váljon azért nyitnak e éjszakán illy tág kaput a magyar iparnak, mivel nem félnek tőle egy cseppet sem? vagy pedig onnan is őszintén pártolják honi törekvéseinket! — Ara­nyos­szék is „kedves barátunk és atyánkfiai“ czimmel akar jövőben élni, de mi csak tekintetessel válaszo­­landunk mindenkinek. — Pozsony czigányrendező működéseit hallván, eszmetársulatnál fogva egyúttal kedvünk jött a zsidórendezéshez is fogni. Egy rög­tön alakult kiküldöttség véleménye folytán tehát me­­gyeileg elhatároztatott, hogy innen czigánynak úll­ levél nem adatik; ha pedig máshonnan jön a vándor­csoport , a feketék gyalog haza menjenek, szekereik s lovaik pedig árverés utján eladatván, a pénz ille­tő megyéjük vagy lakásuk elöljáróinak átküldetik. A zsidókra nézve az 1844ik év, mellyben az őket illető 1837ki felsőbb rendelet közgyülésileg is kihirdette­­tett, létetik határidőül, olly móddal, hogy az addig beköltözött jóféle zsidók békességben maradjanak, de a rósz zsidók jövő sz. György napig eltakarod­janak. A kik pedig az érdeklett 1844 ki­hirdetés után s annak ellenére jöttek megyénkbe, akár jó, akár rósz zsidók, 15 nap alatt távozzanak el. 2) Háza­sodtak csak 25 s illetőleg 16 éves korukban lesz szabad; ha t. i. földművelés vagy kézimesterség ál­tal gyűjtöttek egy háztartásra elég birtokot. 3) Re­­mancipáltatnak. Azaz minden közterheket viselni, minden közszolgálatban részt venni kötelesek. Iivé­nek p. o. az élés, fa, sorspont-adás,­­katonatartás, ut, hid­készítés , kisbiróság , ölállás , rabkisérés , levélhordás sat. miket öregség vagy betegség ese­tén is saját nemzetbeliek vagy legfeljebb szegődött cselédjeik által fognak teljesíteni. 4) Gabonából és minden élelmi­szerből a pálinkafőzés ez évre belil­­latik; a szesznek kisebb mértékekkeli elméretése pedig nekik örökre tiltva leszen. NB. a rendes ven­dégfogadókon kívül. És hogy illyen helyekbe, ha­szonbérlői alakban , be ne jussanak : ez a me­gyebeli birtokos uraknak ajánltatik. — De ne higyje ám senki, hogy ezen hatalmas zsidókérdés csak úgy könnyedén oldatott meg, sőt igenis élénk hangok emelkedtek, a tolerantia, emberiség, fe­lebarát szeretet sat. nevében az emancipandusok érdekében. Csak is akkor jön nyugalom, midőn elnökileg, ismételve kimondatott, hogy ellenök in­dítandó kiirtó háborúról nincsen szó, hanem a sze­gény köznépnek sorsa, melly az idegen zsidóknak szembetűnő, tetemes szaporodása által veszélyez­tetve van , igényli a rendek atyai gondosságát. Mi­vel hihetőleg a legfelsőbb rendeleteknek más tör­­vényhatóságokbani szoros foganatba vétele miatt, kezdik elárasztani a kis Krasznát ezen kétes hasznú szapora vendékek; azért szükséges, kivált e jelen szűk időben, óvszerek és erős gátok által a bajt né­pünktől lehetőleg elhárítani. — Több magyarhoni megyei levelek tudomásul szolgáltak; de megyénk fenálló határozata értelmé­ben bővebb tárgyalás alá nem vétethettek. — Mag­tárainkról is erősen intézkedtünk, azaz illy czim alatti bizottmányunkat uj elnök, uj tollnok s uj ül­nökök által felfrissítettük. — Közép-Szolnok min­ket sürgetvén , a tüzkármentesitő egylethezi csatla­kozás iránt, mi viszont illy czimü kiküldöttségün­ket sürgettük a véleményadásra. — Volt azonban örömünk is egy biztosságban, melly a Staliczka sza­bályozása iránt vala kirendelve : ezek, bezzeg, nem sokat tanakodtak , hanem executióval kezdvén a pert, 10 napi okos munkával, ezen annyi évek óta füg­gésben levő ügyet köztetszésünkre befejezték. íme csak akarat, de igazán elszánt , jó akarat kell, s a sok képzelt nehézségek rémképei elenyésznek! — Arra is szerencsésen rá­értünk e gyűlésen, hogy országgyűlési követeink számára gyűjtött kin­csünket tovább nem hevertetni, hanem cuique suum kiadatni jónak láttuk. Quod restat, felinél talán több, szolgabíráink 30 nap alatt kötelesek beadni; subin­­tellige , ha lehet. — Hajdúink, hatan lévén , igen keveseknek találják magokat; mi is úgy találván, legalább is nyolczat kérünk, különben sem pénztárról, sem börtönökről, sem közbátorságról nem felelhetünk.­­• Végre görög-egyesült püspöki helytartó , és helybeli lelkész S. S. S. az 1838-i kedvetlen súrló­dások idején, óvások és ellenmondások között nyert megyei ülnöksége iránt aggodalmát közölvén ve­lünk, akkori kineveztetése és felesküvése jegyző­könyvileg érvényesnek nyilvánitlatik. T­a­rj­áni. Budapesti újdonságok* Ismét egy kis oppositionális demokratát csin. Múlt hétfőn a nemzeti casino körében egy sajátszerű kis politikai zsarnok­mozgalom adta magát elé , melly csak annyiban ér­demel figyelmeztetést, mennyiben nem kis indiciu­­mául szolgál annak, hogy a demokratás oppositio egy­­átalában­­s teljességgel nem képes magából kisajtol­ni annyi loyalis resignatiot, miszerint bármi legyen is valamelly testületnek, mellybe jutott, czélja s irá­nya, azt saját castalis és kizárkozó, a conservativ elem s politikai meggyőződés elleni abominatiotól duz­zadó pártcsinok színhelyévé lealacsonyitni ne töre­kedjék. *) A jelen lapok vezetője e napokban a n. casi­no tagjául volt ajánlva; történt azonban, hogy a táblán mellyen kifü­ggesztetett, az ajánlás alá ezen tisztelt és nagyrabecsült, a politikai pártoskodások­tól eddig még szűzen maradott társulatnak valamelly fajtalan, erőszakoló s az alapszabályokat gálábul tapodó tagja e szavakat mázolá: „hát még ezt is?“ '**) Az ajánltatott ezt meghallván, igen természe­tes , hogy magát kitörültette, annyival inkább , mivel olly mozgalmakról is értesült, hogy az oppositióhoz tartozó bizonyos választmányi tagok,­a végre, misze­rint a megválasztás ellen valamelly tekintélyesebb minoritást képezhessenek, mondva és nagy tevékeny­séggel összecsődülni akarnak. Ha­bár az ajánlottnak legfényesebb elégtételére szolgál is, hogy a tisztelt egyesület választmányi tag­jainak legnagyobb száma, melly annak színét és legte­kintélyesebb részét képezi, keserű indignalioval s éber megrovással jegyzőkönyvileg nyilatkozott ezen vissza­élés felett, mellyhez hasonló a társulatnak állása, s jö­vőjének kárára válhatnék, és átalánosan véve a választ­mányi ülés csaknem az egész casinoi egyesület fenállása óta a legfeszültebb s mozgalom­ teljesebbé vált, a néhány jelenlevő oppositionalista pedig a jelenlevő 33 igen tisztelt választmányi tagok közöl összesen is van ***) hegybe fuladott visszatartózkodással tűrték a bélye­get , és az ülés után tüszint a teremből elsompolyod­­tak; azonban még­is a visszalépett ezzel nyilvánít­ja , hogy épen a most tisztelt nagy többségnek irán­­tai nemes és szíves ragaszkodása, és személye iránt nyilván kimondott rokonszenve teszi fájdalmassá azt, hogy illy körülmények közt nagybecsű élvezetdús társaságukban részt venni szerencsés nem lehet, ki­nek szívébe lesznek mindig vésve azon magas és köztiszteletüek és megpróbált hajdani barátok ajkairól hangzó nyilatkozatok, mellyek az esetet reá nézve va­lóságos nyereséggé emelik fel, ha azon fájdalmat ide nem számítjuk, melly az oppositionalisták keble körül vont „aes triplex“ben nyugvó, és a közélet körébe is át­ *) Világos példa erre a gyáralapító társaság is, honnan a conservativek a választmányból egész­en kidobattak, bár a conservativ elem ezen társulatban legtöbb legyen is. Ez némileg hasonlít azon figyelmeztetéshez, mellyel a Pillvax-hősök éltek a hontiak fáklyás zenéjét megelőző napon, midőn t. i. a falra, mint halljuk, nagy hetükkel fel­irált „Ifjak, holnap N. N.-nek fáklyás zenét a­­karnak csinálni, értsétek ifj­ak!“És következett, mint tudjuk, a botrány. H­írvígA csin mind a mellett is igen jól volt számítva, mert az alapszabályok szerint a választásra 15 választmányi tag jelenléte elégséges, és többnyire csak ennyi szokott meg­jelenni, hogy 15 helyett 33 jött, az csak esetleges. 751 hurczolt kibékélhetlenséget, vagy mi mindegy, azon szép „refraint“, melly a II.Ujságban csak nem rég rova­tott meg,vagyis az elvet „m­imicus causae et personae“ jellemzi. Ennek nem kell commentár­­­a conservati­­veket azonban az ébredésre és szilárdabb együtt­­tartásra az illy promemoriák igen jól buzdíthatnák. VIDÉKI HÍREK. Útbaigazításul a bácsi újdonság író­jának. A II. Újság 172dik számában „Bácsi új­donságok“ czime alatt Molnár János ur, Bács­­megye terméséről részletesen értekezik, melly ér­tekezésében következőket tartok megigazitandóknak: azt mondja M. ur, hogy „a tiszta búza és kétsze­res átalában a tavasi termésnek felével alig ér fel, kukoricza, melly szép reménnyel kecsegtetett ben­nünket , mennyiségre kevesebb mint tavaly már pe­dig mi nagy részét Bácskának összejárván, azon felül sok helységek gabona-összeirását olvasván, úgy tapasztaltuk, hogy átalában véve kereszt szám­ra nagyobb, szemre pedig igen arányban áll az idei termés a tavalival, sőt a­mi a kukoriczát illeti, az nemcsak sokkal több termett mint tavat,­­­ hanem minőségre bármelly legjobb évivel is felér. — Hogy az apró marha hull, ezzel nekünk is újdonságot mon­dott , mert ez idén erről panaszkodni még sehol sem hallottunk. — Végre, hogy a kukaszok tetemes ká­rokat tettek őszi vetéseinkben, az némelly határok­ról ugyan áll, de ez az egész megyét véve, számba sem vehető. — Ezzel tartozunk az igazságnak, és útbaigazításul M. urnak. F. h. azaz novemb. 9én éjjel mennydörgött. — Vaskuti,­fficiuiilénböl, novemb. 16 án. Szigorú te­endőim közé sorolván, mind azon eszméket és té­nyeket, mellyek megyém határai közt — annak szel­lemi és anyagi jobblétének előmozdítására — irá­­nyozvák , a t. közönséggel tudatni; nem hagyhatom ez úttal sem érintlenül a víz járta Bodrogközünkben keletkezett úgynevezett vízi választmány mű­ködéseit egy pár hű ecsetvonásokkal festeni, hogy legyen min épülni a vidékieknek, nekünk pedig mi­ben tükröznünk. A Bodrogköz összes birtokosai meggyőződvén arról, vajmi nehéz törvényhatósági után közmunkák által termékeny rónáikat a Tisza, Bodrog, és La­­torcza árjai ellen kellőleg megoltalmazni; érezvén, miként igazságos is, méltányos is, hogy ne csak sze­gény adózó népünket nyomja a túlságos teher, a bir­tokosokat kizárólag­ a haszon ; — átlátván, hogy ten­niük kell valamit, ha továbbá tengődni akarnak; a Bodrogköz összes birtokosai még a nyár folytán, egy szívvel lélekkel társaságba alakultak, mellynek czél­ja : saját költségükön, a csekély megyei erőn felöl, napszámosokat fogadni! — Ez ki lévén mondva , a társaság, kebeléből egy teljes hatalommal felruházott választmányt nevezett ki, mellynek teendői a) a nap­számosok (metzenzofiak) és közmunkások czélirányos elosztása; h) a kivetett és beszedett 6000 pft. kezel­­lése leendőek. Ezen választmány Zemplén megye párt­fogása alatt minden vasárnap Ujhelyben másod alis­pán az elnöklete alatt, a beküldött szolgabirói jelen­tések nyomán — kikre a munkák közvetlen felügye­­lése bízatott — a jövő hét teendőit, kitűzendi. — Mi­dőn illy kerékvágásban látok az egész fontos ügyet, midőn lelkesüléssel ki lön mondva a határozat saját erszényünk rovására, kimondhatlan örömérzet da­­gasztó keblünket, mert megtevők első lépését jöven­dő anyagi jobblétünknek; mert látók, „hogy a magyar nemcsak felsivit, de teszen is már valamit“; — mind­ezek után a választmány jön éber figyelmünknek és száz meg száz reményünknek gyálpontja; hiszen ben­ne öszpontosult minden bizalom, rá ruháztatott a ha­talom , az eszközök nem hiányoztak, és igy a kivi­tel, a siker, a választmánytól függ. — Mit ten a vá­lasztmány, hogy kényes tisztjének megfeleljen? ar­ról beszéljenek a tények, a jegyzőkönyv­ melly nyár­bó óta három összeülésnek nyomát mutatja; — mind igen szép határozatok, mellyek mindazonáltal a ki­vitelben némi változást szenvedenek — miért? a jó Isten tudja! a választmánynak pedig tudnia kellene, ha nyolcz hét óta csak egyszer is ülést tartott volna.— A gondviselés bennünket ugyan mostanáig,­­hanyagsá­gunk daczára) — minden vésztől megóvott — de idő­járásunk immár megesősödött, a vizek áradni kezde­nek, és a Bodrog legfelsőbb szakadásai megnyitvák! — Mi leend akkoron, ha a „Dieu t’aidera“hoz —■ az *) Mi onnan is kitetszik, mivel egy mérős zsák szép csöves kukoricza 18—22 garas váltó, melly ha olly bőven nem terem, a búza mostani áránál bizonyosan feljebb rúgott volna. ..

Next