Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-12-04 / 191. szám
TARTALOM. «Magyaroraság és Erdély» Kinevezések. Levelek Milotól II. III. — Titoknoki előterjesztés a magyar akadémia 1845ki munkálatairól. — Törvényhatósági tudósítások. Borsodból (rend. közgyűlés, a nevelés ügyében költségfels. leirat feletti viták.) Külföld. Lamartine legújabb nyilatkozata. Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lettera huzások. Dunavízállás. IfUCITAROB§XÍe és ERDÉLT. 6 cs. ap. kir. felsége Győry Jánost sz. kir. Kőszeg városa plébánosát,prépostjt, Hendrey Pál udvarnokot pedig kir. tanácsos czímmel díszesíteni kegyelmesen méltóztatott. A cs. ap. kir. felsége Jurenák Andort eddigi urvölgyi bányagondnokot körmöczi bányamesterré, továbbá pedig Priekopp Ferencz vindschachti másodosztályú bányagondnokot vindschachli elsőosztályu bányagondnokká méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (B. P. H.) Nigvelek Hitától. II. Azokon kívül, kik veled együtt kedves barátom, hazánk ügyei jobbra fordulásáról kétségbeestek, hogy ne említsem azon pálya kéjelgeket, kik közügyeink folyamát részvétlenül tekintik, vannak kiket épen az ellenkező hit tart távol a politikai pártküzdésektől. Azt hiszik t. i. ők, hogy csak hagyni kell az úgynevezett liberális pártot működni háboritás nélkül, s majd vissza fog az önmagától térni tálságaiból. És e hitet még nem olly rég e honban igen sokan táplálták, s működött az oppositio háboritás nélkül, s működéseinek eredményét a legközelebb lefolyt országgyűlésének folyamában szemlélhetjük. S kinek hite olly erős lábon áll, hogy mindezek daczára hiszi, miszerint az oppositio önmagától higgadni fog, az bizony megérdemlené a hívőknek igért mennyek országát, ha történetesen hite nem bálványokra vonatkoznék. Nem urak — a szenvedélyek rohama nem ismer határt, annak vagy ellenműködni kell, vagy dühöngései elöl menekülni. Hinni, hogy önmagáról fog megállapodni, balgaság. Eljön bizonyára az idő, hol mindaz, mit a magyar úgynevezett liberalismus jelenleg követel (s bizony most sem igen szerény követeléseiben), makacs conservatismus színét fogja viselni, az azt egykor kezelendő hősök elött. Az átalános szavazatot (melly mellett magában a törvényhozás teremében is hallottunk már szónoklatokat!!!) mint a jog minimumát fogják követelni; most felelős kormányt akarnak centrálisaik mellett; nem sokára felelőséget követelendnek decentralizált kormánytól,*) meg fogják támadni először az egyház , később a földbirtokos aristokratiát, végre minden tulajdoni jogot; a szabadság szent ürügye alatt legyezgetni fogják a legzsarnokibb rendbontásokat; otromba gúny tárgyává teendik a legszentebb érzelmeket,s minden ősi hagyomány iránti kegyeletet sajsat. S gyanúsítások talán ezek ? nézzék önök a befolyás nélküli radicálokat Francziaországban, s a befolyással bírókat Belgiumban s a szerencsétlen Svejtzban, s ha akarnak, tekintsenek vissza a múlt század végtizedeire, s mind az, mit én párt kifejlődéséről mondottam, gyengének fog önök előtt tetszeni. — S ne is említse nekem ezek ellenében senki a vezérek jó akaratát, én azt kétségbe nem vonom; — először is vezérnek neveztetni, és valóban annak lenni két különböző dolog, és azután e vezérek egy része visszavonul, más része észrevehetlenül tova sodortatik, egy része teljes öntudattal előbbre nyomul; — én a radical párt kifejlődését vázoltam futólag, mint azt annak természete, s az élet élőnkbe tüntetik. E kifejlődésének jeleit honunkban is lehet már felmutatni. És midőn én mindezeknek bekövetkezését olly tisztán látom, mintha szemeim előtt lebegnének, azoktól egy perczig sem vagyok képes megrettenni; jól tudom én, hogy azok az emberi elme szabadabb tevékenységének elkerülhetlen árnyoldalai, sőt az alkotmányos életnek, ha azok ellenében túlnyomó erély fejtetik ki, jótékony rugonyai; csak úgy, ha ezen radicális működések mint eddig minden ellenműködés nélkül folynak, ha azok továbbra is fentartják a közügyekben vezérszerepeiket, akkor valóban gyászba borul szívem, mert bekövetkezni látom utójára is azon időpontot, hol e hon békés polgárinak csak az anarchia vagy despotismus közt álland nyitva a választás. S hogy ezen aggasztóan bús alternaliva be ne következzék, csak egy, egyetlen egy óvszer van , s ez a hon jobbjainak, a földbirtokos aristokratiának erélyes fellépése, s vezérlő befolyása a közügyekbe. Az aristokratia politicai életünkben az újabb hon mozgalmai óta kisszerű szerepet vitt, előbb makacsul ragaszkodva az elavult formákhoz, utóbb leszoríttatni engedve magát a politikai küzdtérről, hol most csak a szenvedélyek, fanatismus , elégületlenség féktelenkednek. S azok, kik az így elhagyatott tért elfoglalták, nem tagadhatni, ügyesen tudtak élni az alkalommal. Elégületlenek a jelennel, semmi kegyelettel nem viseltetve a múlt iránt, csak a jövőre vetve sóvár tekinteteket, minden hatalmukban álló eszközt megkisérlettek elveik (?) kivivására. S gyengeségük érzetében, midőn kíméletlenül megtámadtak minden aristokratai elvet, nem szűntek meg hízelegni a személyeknek, minden egyleteik, és egyesületeik élére egy egy magas nevet bigyesztve, mellynek firmája alatt kényelmesen űzték radical játékaikat. De e czim-vezetés az aristokratiához nem illő. Az aristokratiának, minden rendű aristokratiának vezérleni kell átalakulási mozgalmainkat. Ismerjük el végre, hogy küzdelmeink valódi tárgya a földbirtokos aristokratia „lenni vagy nem lenni44 kérdéses hogy mindazon oppositioi eruptiók, miilyenek a Kreishauptmanns System, turopolyaiak sat. nem egyebek mesterséges gőznél, mellyel a radical főnökök a dolgok valódi állását fátyolba borítani törekszenek. — Ne vessük meg az istenért a 19i. század intő szavát, de kíméletlenül lökjünk el magunktól minden éretlenségeket, mellyeket a kor igényeivel összezavarni igyekszenek némelly éretlenek, s mindenekelőtt összetömegesedve önmagunk álljunk a dolgok valódi élére, s igyekezzünk kivívni átalakulásunk nagy művét. Ezt parancsolja szeretett közanyánk a haza érdeke. Élj boldogul. III. Bús komoly leveledben említést teszel még kedves barátom az „ifjú óriásokéról s szivemből beszélsz, midőn azt mondod, hogy undorodással szemléled azon szerepet, mellyet törvényhatósági teremeinkben betyárság s éretlenség visznek. Tasso költeményei egyik hőséről azt mondja, hogy az kardjában helyezi törvényét és eszét „ripone nella spada sua legge e sua raggione ;44 tegyük kard helyébe a torkot, s tökéletesen jellemezve áll előttünk az ifjú óriás. És ez azután azon bálvány , mellynek az ellenzék után útfélen tömjénez; azon hű szövetséges, melly az éljen viharokkal s az ellenfél lelármázásával az ellenzéki működéseket olly hatalmasan előmozdítja ; azon hatalom, mellyre mint valami Jupiter tonans-ra hivatkozik az oppositio mindannyiszor, valahányszor (mi bizony nem olly igen ritkán történik) okok híjával vagyon. És ki hinné, vannak emberek kiket ezek lármája riaszt el a közügyekbeni részvéttől ? sőt mi több, vannak kik hogy ezen rakonczátlankodóknál, kiket az elhunyt nagy D. A. gróf anyjához irt utósó levelében ezen politikai hattyúdalában ,,une bande d’aggresseurs44-nek nevez , hogy ezeknél mondom népszerűséget vívjanak ki magoknak, ollyakat hirdetnek nyilvánosan, mellyek iránt önmagokban undorodást érzenek. S vehetjük e rész néven, ha a minden jóra fogékony ifjúságnak egy részét undok politikai botrányainkban részt venni látjuk, midőn azon teremben, mellyben némellyek szerint a nemzet szivere lüktet, mellyben olly sok szép phrasisok hangzanak az alkotmányos szabadságról, férfiaktól, kik magokat liberálisoknak s alkotmányunk űrjeinek (?) tartják, a legzsarnokibb vélemény-türelmetlenség hirdettetik, a legnemtelenebb gyanusitgatások szórulnak kormány, s az ellenvéleményüek ellen, midőn az oppositio orgánumában azon bősz theoriát látjuk felállítva, hogy „midőn ellenei vagyunk az elvnek, a személynek sem lehetünk barátjai,44 azon theoriát, melly csak a középkor vallási türelmetlenségének szolgálhatott vezérelvül, melly ha a maga egész valóságában alkalmaztatk, egy olasz író szerint illyforma következményre vezet: „Tutti i mortali meritano essere arsi vivi fuori di me44 minden ember megérdemli, hogy elevenen megégettessek, kivéven engemet, tehát egyenesen a máglyák rakára. S azt hiszi talán valaki, hogy az ellenzék az ifjú óriások kihágásait önmagától fékezni fogja? Balga hit. — E kihágások elindokitották már a törvényhatóságok tereméit, lealacsonyiták a törvényhozás színhelye méltóságát, s mind az, mit az oppositio a legkiáltóbb botrányok ellenében tett, nem volt egyéb puszta szavaknál, s midőn a legzsarnokibb kihágások tettleges fékezésére felszóllitatnak, nem átallotta vonakodását a szabadság ürügyével palástolni, szorül szóra úgy, mint az egykori conventi liberálisok az Ak la lanterne4- féle pórnepi demonstratiók ellenében. Minap egy ellenzéki ismerősükkel találkoztunk, ki a Pesti Hírlap külföldi rovata írójának ajánlatára Sue Jenő „Juif erranl4áját vette magának státustudományi tanulmányul; az üdvözlési formák kicserélése után ismerősöm azonnal nagy tűzzel kezdette fejtegetni újonan felszedett eszméit, s miután a munka rendezéséről némi status-oeconomiai lucubratiokat előre bocsátott volna, nagy pathossal kelt ki egy bizonyos rendnek morálja ellen; kifogyván végre a bolygó, zsidóból hazai ügyeinkre fordult beszélgetésünk, s én kise ingerleni akarván, figyelmeztetem őt, mikép olvad el lassankint az oppositio mesterkélt majoritása a conservativ párt erélyesebb fellépése következtében. Mire e fejét felegyenesitve, s egy fontosat köhintve: „szót sem érdemel, úgymond, a megyei teremeken kívül van nekünk majoritásunk”, s bizonyítványul a legközelebbi szép utczai eseményeket hozá fel. — „S ti tehát illy elemek közbenjárultával akarjátok honunkat átalakítani?46 — „A czél magasztossága szentesíti az eszközöket 44 felelé a Sue Jenő tanitványa, s szánakozva politikai vakságomon büszkén távozott. — Ám ez volt ellenzéki ismerősöm politikai morálja, s benne az ellenzéki tömeggondolkodás módja tükrözte vissza magát. A conservatív felekezet összetömegesedése, embereinek gyakoribb sociális érintkezése, s ezekből kifolyó népszerűségi demonstrátiók fogják kivetkőztetni az ifjú óriások kihágásait jelentőségükből; visszavonulásunk , elkülönözésünk öregbitendi azt. A viszonlátásig. *) *) Jóslatom e részben már is beteljesedett; alig irám meg e sorokat, s kezeimbe jött Pest megye augusztusi közgyűléséről! tudósítás, hol K. L. úr kormányunkat a mostani Pesti Hírlap értelmében de jure felelősnek állítja, s csupán erőhiánynak tulajdonítja, hogy de facto nem az; — ugyan e mostani P. Ihírlap kezelőinek egyike azt mondja valahol: „mi felelős kormányt akarunk, de mi becsületes emberek vagyunk, s tudjuk, hogy az centralisatio nélkül képtelenség sat,a mi ennél többet nem mondhatunk K. L. urnák fentebb idézett állítására. Negyvenedik év. Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy év. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapítá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök dec. 4. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488 szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apróbetükkel öt ezüst kr. számittatik. 191. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben* Titoknoki előterjesztés a m. akadémia 1845ki munkálatairól. **) Szerencsém leszen az (f) Igen tisztelt értekező urnak nagy érdekű s kellemes stylben irt czikkeit köszönettel fogadván, jövőre nézve is nagyrabecsült közremunkálatát elvrokonilag kérjük. Szerk. ***) Közöljük, miképen az a november 23kai közülésben felolvastatott, a B. H. után. Szerk.