Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-12-28 / 204. szám
'S ’ x ^ *( ' w " ^ ARTALOIH. ém Erdély. Hiteltörvények. IV. — Tudomány és ir* ‘ftalom. (A francziaországi királyi könyvtár pénzgyüjteménye. Folyt.) —Törvényhatósági tudósítások. Biharból (a botrányos közgyűlés részletesb előadása). Szathmárból (közgyűlés, elnöki jelentés a megye állásáról, Tisza szabályozása, az álhontilevél Hontmegye levelének el nem ismertetett.) Eapszeiule. Budapesti Hiradó. Külföld. A gabonatörvény kérdésének állása s a cabinet-crisis Angolhonban. Értekező. (Kivonat egy világi néptanítónak! saját módszertani írott könyvébe néhány jegyzéssel kisérve. II.) Terausztok én Intézetek. (Josephinumi árvaház). Iík." _____.C n&i--------------------------------------------- MAI ^MORSZÁG ém EBBÉLI. NI i 1 t ö p I é n y e k. IV. $ Lássuk már: mennyire okolhatók a váltótörvényszékek az köztök lefolyó perek lassú elintézésében, s mennyire a rájuk fogott váltótörvények kezelésében ? Tóth L. úr hírlapi czikkeiben a perek lassú folyamában látja egyedüli okát annak , hogy jeles hiteltörvényeink a tőlök várt áldást meg nem hozzák; miben sok igaz van ugyan , de hogy nem egészen áll, azt előbbi czikkeimben kifejtettem. Azonban Tóth L.ure lassú perfolyamnak okát ismét a törvényszéki személyzet csekély számában találja, s igen helyesen. — A „Pester Zeitung“ 113 és 114. számaiban közlött czikkek szerzője, értekezésében kizárólag a pesti váltótörvényszékre szorítkozva, a lassúságokat magának a törvényszéknek tulajdonítja! A hiteltörvények hiányait csak általában érintve, azon óhajtását fejezi ki, vajha ezek pontos, gyors és szigorú bírói eljárás által pótoltatnának. Miket Tóth L. ur felhoz, azok tények, s igy tagadni azokat nem lehet. S tökéletes igaza van neki, midőn a baj okát a törvényszéki személyzet csekély számában keresi; mert hogy 5—6 bíró, s egykét biró a helyettesített jegyző a váltó-, áruszerzési s igénykereseteknek szerfelett megszaporodott számát pontosan s egyszersmind gyorsan elintézni képes legyen, azt emberileg kívánni csakugyan nem lehet. A pontos elintézés időt kíván , s hol sok az elintézendő tárgy s kevés az azokat elintéző, ott a pontos ellátás gyorsasága physikai lehetetlenség. Figyelembe kell itt venni még azt is, hogy a pesti váltótörvényszék hat bírái közöl egy kettő meg is betegedhetik, egy kettő pedig munkaüres perczeket keresve , vagy magánügyei után látva, a k. k. utasítási engedelmet használja, s hivatala helyéről távozik ; illyenkor az ügyeket elintézők száma még csekélyebbre olvadván, a gyorsaságnak természetesen csökkenni kell. Mindez épen illy mértékben áll a kir. váltófelű törvényszékről is, mellyhez még sok olly igényperek is felebbeztetnek, mellyeket megyei vagy városi bírák intézvén el, az alváltótörvényszékeknél csak egyszerűen átmenőképen fordulnak meg, hogy a sok és többnyire nagy nyalábokra növekvő csődperekről, mellyek számtalan igénypereikkel együtt az egész ország és kapcsolt részek majdnem minden törvényhatóságaitól oda felebbeztetnek. Igaz, a végrehajtó hatalom átlátva, hogy itt főleg a meggyűlt munkák végzésére hat bíró teljesen elégtelen, ezek számát kegyelmes urunk, ki nemzetünk jólétét annyira atyai szívén viseli, legújabban kettővel szaporította, de ez , véleményem szerint, a bajt gyökeresen orvosolni még korán sem fogja. Ezen féltörvényszéknél, a 1. évben például, ekkorig, mint hitelesen tudomásunkra van, majdnem minden másodnapra (még az ünnep- s vasárnapokat sem véve ki) ülés esett! Már most tudva a váltó-, áruszerzési-, s ismét a váltó- és csőd-igényperek sokaságát, mellyek pedig egy folytonban felülvizsgáltatván, 8—10 napnál tovább itt nem maradnak, kérdem: lehet-e emberektől többet kívánni pontosság és gyorsaságra nézve, minthogy azt, mit egy nap átolvasnak, kivonnak, véleményeznek, másnap tanácskozásba véve, elítéljék, ezen ítéletet fogalmazzák, s hitelesítvén az illető bírósághoz visszaküldjék? És ha figyelembe vesszük aztán, hogy ennyi folyó per s egyéb tárgyak mellett, még számos és nagy terjedelmű csődpereket is végkép elintéznek: kívánhatni-e emberileg, hogy többet tegyenek , hogy többet tehessenek ? Valóban nem! Felette nagy tévedésben van tehát a „Pester Zeitung“ felidézett czikkeinek írója , ki a törvénykezés folyamának lassúságát nem egyenesen a bírósági személyzet csekély számában keresi, hanem másutt látni véli. Az esetek, mellyeket felhoz, megtörténhettek, igen is; de azok nem a tisztviselők hanyagságában, hanem vagy a törvényben magában, vagy egyenesen a physikai lehetlenségben fekszik, mint ezt az érdeklett hírlap érdemes szerkesztősége alapos jegyzeteiben s a „Budapesti Híradó“ 272 és 273. számaiban G.ur szinte alaposan s bővebben kimutatták. S egyedül ezen tekintet az, melly engem itt visszatartóztat attól, hogy a német értekező állításainak terjedelmes l czáfolatába bocsátkozzam. Mi a váltótörvényszékek szigorúságát illeti, e tekintetben, úgy hiszem, nincs, és nem lehet oka senkinek panaszra, mert, ha a törvény maga szigorú nem volna, azt lehetne mondani, hogy a váltóbirók ekkorig is inkább estek a túlszigoruság, mint az ernyedtség hibájába. Voltak s vannak szózatok ma is országszerte, mellyek a váltóbirák nagy szigorúsága miatt jajveszékelnek. Természetesen ok nélkül, mert ha a biró úgy ítél, mint azt neki a törvény parancsolja, s hogy ítélete szigorú, annak nem oka, de a törvény. — Azonban lehetnek egyes pénzkupeczek, kiknek a biró sohasem elég szigorú! Az ilyeknek jó volna megsúgni, nézzenek kiló körül a külföldön, s különösen Angliában, a lehető legnagyobb hitel, a lehető legterjedtebb kereskedés hazájában, s látva mint szoktak ott lefolyni az illy perek is, sóhajtozzanak aztán még a magyarországi váltótörvények szigortalansága lanyhasága miatt, ha az lelkekkel megfér. Mi szegény magyarok már azon szomorú helyzetben vagyunk, hogy bizonyos embereknek semmiket sem tehetünk ínyökre, de ne hallgassunk az illy finnyásokra. A közvélemény eddig nem panaszolja fel a váltóbírák akár lanyhaságát, akár lassúságát, s a közvélemény méltánylása mellett bátran feledhetjük egyes pénzhiúzok alaptalan jajveszekléseit. A kir. hétszemélyes tábla váltóosztályánál eddig leginkább megfeneklettek a perek, de volt gondja atyai kormányunknak arra is , hogy a bajon segítve legyen. Már munkálkodik ott a két előadó, s mint biztos kútfőből hallhatni, meglesz nemsokára a harmadik is, s így nem alaptalan a remény, hogy e legfelsőbb itélőszékhez felmenő perek sem fognak ott jövőre olly hoszasan vesztegleni, mint ekkorig veszteglőni kénytelenek voltak. Az idő, melly a szükséget felidézi, nyújt módot is annak orvoslására. Ki hitte, ki hitte volna, hogy a váltótörvényszékek dolgai illy kevés évek alatt annyira szaporodjanak ? Ez megtörtént, s most az azokat ellátó bírói személyek szaporításáról minél előbb illik gondoskodni, nehogy e természetüknél fogva gyors eljárást igénylő perek azon boldogtalan sorsra jussanak, mellyben köztörvényi pereink sok évek óta sínylenek! És ismerve kormányunk szent szándékát, mellyel hazánk ügyeinek intézésében, jóravezérlésében lelkesedve van: bizton reméljük, hogy a szükséges biró-szaporítások, sőt szaporításai az illető segédszemélyzetnek is, sokára nem maradnak ! TUDOMÁNI S IRODAI.01TI. A. francziaországi királyi könyvtár |iéii®gynjteinéiiye. (Du Mersan után.) XIV-dik Lajos is kívánt illy Dactylisthekával bírni. Ennélfogva Harlay elnök metszett kövei megvásároltattak; hozzájuk mellékeltetett még DUrsel, de la Brilliere hg első segédének és Lecointe Tamás gyűjteménye. Fesch baseli jogtanár egy gyönyörű, Pamphilius által metszett „amethyst“-et ajándékozott a királynak, ezen kő a lantot játszó Achiliest ábrázoló, s úgymondván a legtökéletesebb mű, melyet a franczia cabinet bir. Szinte akkor a templomoktól is számos metszett kövek ajándékoztattak a királynak.Azon nagy értékű „kamee“ , melly Augustus apotheosis-át ábrázolja s a világban ismertek közt legnagyobb, mert magassága 33, szélessége pedig 27 centimetre (egy centimetre mintegy 4's vonal), „József diadalául“ veteték. E régiségnek nem csak története nevezetes, de tárgya is nagyon érdekes, melly Tiboriust trónján ülve s mellette nejét Agrippinát ábrázolja. Egész családjától eredzve, unokaöccse Germanicus áll előtte, s e mellett a fiatal Caligula, ki 10—12 évesnek lenni látszik. Ezen szép „kamee“ tehát 23—25 évvel Krisztus születése után, azaz Tiberius uralkodásának tizedik évében metszetett. Ezen ábrázolat felsőrészében látni Augustust a pegasuson ég felé vitetni, hol gyámatyja Julius Caesartól fogadtatik. Ezen „kamee“, melly kétségkívül Konstantinápolyba vitetett, midőn Constantin birodalma székhelyét oda áttette, sokáig feküdt a császári kincstárban, honnan Ildik Balduin utósó diák császár által Konstantinápolyból Francziaországba hozatott, midőn ezen herczeg Vatacius nicansi császár s Az an bolgár király által megtámadtatok, 1244- dik évben Sz. Lajost segítségül hivá, kinek ezen „kamee“t ajándékozta. Vik Károly mint ereklyét a palota sz. kápolnájának kincstárába tétett , mi által a királyi kincstárnak Vidik Károly alatt történt kizsákmányolásakor az elraboltatástól szerencsésen megmenekült. 1484dik évi május 30-án nyolczadik Károly megkoronáztatásakor bucsumenetben hordoztatok Később „le grand Camaieu“ nevet nyert, s nagy ünnepnapokon közmegtekintés végett kiállíttatott Már rég tisztában voltak a valódi tárgy felett, mit ezen „kamee“ ábrázolt, midőn 1791 ben az egyház kincsei a kormány rendelkezése alá állitattak, s a szent kápolna adatja is a pénzgyüjteménynek átadatott. Egy adatkőbe metszett nagyon szép mellkép , melly Konstantint ábrázold, a sz. kápolnában Sz. Lajosnak vétetett. Egyik kezébe keresztet, másikba tövis koronát adtak, annak emlékére, hogy Sz. Lajos Jézus Krisztus koronáját maga tévé a sz. kápolna kincstárába. A munka szépsége által nagy érdekű régiség még Germanicus apotheosise, mellyen eherczeg egy sas által vitettetik. Ezen „kamee“ Sz. Evre-de-Toul apátságban vala éltévé, hol sz. János evangélista képének tartatott, mi Idik Leo pápasága alatt, mintegy 1050ik évben Humbert bibornok által Konstantinápolyból áthozatolt, Leo, ki minekelőtte pápává levő, touli püspök volt, ezen ajándékot előbbi megyéje egyházának ajánlotta. A legkülönösebb átváltoztatás történt a kicsapongásai miatt hires Julia herczegnő s Titus leánya képével, melly a sz. szűz képének tartatott. Az „aquamarina“ mellybe ezen fő, a művész Erő dús nevével vésve van, egy aranyműves munkába vala illesztve, melly a sz. denisi kincstárban „Nagy Károly oratoriumja“ névvel vált éltévé. E kőnek gyöngyökkel s saphirral ékesített régi foglalványát s Maria név MA. első betűit meghagyták. A tudomány jelenleg sokkal nagyobb előhaladást tett, mintsem még jelenleg is ehez hasonló tévedések történhetnének. Egy 169 Ok évijus. 27ón tartott titkos tanácsi határzat következtében, a király magának fentartá mind a felett, mi könyvtárát s pénzgyüjteményét illeti. Negyvenedik Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 0 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben NEMZETI ÚJSÁG. Vasárnap dec. 28. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségénél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. szármttatik. 204. szám 1845. Megjelenik miryr iJípdden, csütörtökön , pént'*1 egy egy iv. Lapi'J/í Hirdetményeket 0 'Ál » ‘ÍJ -Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, klaisja Özvegye.