Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-12-28 / 204. szám

'S ’ x ^ *( ' w " ^ ARTALOIH. ém Erdély. Hiteltörvények. IV. — Tudomány és ir* ‘ftalom. (A francziaországi királyi könyv­tár pénzgyüjteménye. Folyt.) —Törvényhatósági­ tudó­sítások. Biharból (a botrányos közgyűlés részletesb előadása). Szathmárból (közgyűlés, elnöki jelentés a megye állásáról, Ti­sza szabályozása, az álhontilevél Hontmegye levelének el nem ismertetett.) Eapszeiule. Budapesti Hiradó. Külföld. A gabonatörvény kérdésének állása s a ca­binet-crisis Angolhonban. Értekező. (Kivonat egy világi néptanítónak! saját mód­szertani írott könyvébe néhány jegyzéssel kisérve. II.) Terausztok én Intézetek. (Josephinumi árvaház). Iík­." _____.C n&i---------------------------------------------­ MAI ^MORSZÁG ém EBBÉLI. NI i 1 t ö p I é n­ y e k. IV. $ Lássuk már: mennyire okolhatók a váltótör­­vényszékek az köztök lefolyó perek lassú elintézé­sében, s mennyire a r­áj­uk fogott váltótörvények ke­zelésében ? Tóth L. úr hírlapi czikkeiben a perek lassú folyamában látja egyedüli okát annak , hogy jeles hiteltörvényeink a tőlök várt áldást meg nem hozzák; miben sok igaz van ugyan , de hogy nem egészen áll, azt előbbi czikkeimben kifejtettem. Azonban Tóth L.­ure lassú perfolyamnak okát ismét a tör­vényszéki személyzet csekély számában találja, s igen helyesen. — A „Pester Zeitung“ 113 és 114. szá­maiban közlött czikkek szerzője, értekezésében ki­zárólag a pesti váltótörvényszékre szorítkozva, a lassúságokat magának a törvényszéknek tulajdonítja! A hiteltörvények hiányait csak általában érintve, a­­zon óhajtását fejezi ki, vajha ezek pontos, gyors és szigorú bírói eljárás által pótoltatnának. Miket Tóth L. ur felhoz, azok tények, s igy tagadni azokat nem lehet. S tökéletes igaza van neki, midőn a baj okát a törvényszéki személyzet cse­kély számában keresi; mert hogy 5—6 bíró, s egy­két biró a helyettesített jegyző a váltó-, áruszerzési s igénykereseteknek szerfelett megszaporodott szá­mát pontosan s egyszersmind gyorsan elintézni képes legyen, azt emberileg kívánni csakugyan nem lehet. A pontos elintézés időt kíván , s hol sok az el­intézendő tárgy s kevés az azokat elintéző, ott a pon­tos ellátás gyorsasága physikai lehetetlenség.­­ Fi­gyelembe kell itt venni még azt is, hogy a pesti vál­­tótörvényszék hat bírái közöl egy kettő meg is bete­gedhetik, egy kettő pedig munkaüres perczeket ke­resve , vagy magán­ügyei után látva, a k. k. utasí­tási engedelmet használja, s hivatala helyéről távo­zik ; illyenkor az ügyeket elintézők száma még cse­kélyebbre olvadván, a gyorsaságnak természetesen csökkenni kell. Mind­ez épen illy mértékben áll a kir. váltófelű törvényszékről is, mellyhez még sok olly igénype­rek is felebbeztetnek, mellyeket megyei vagy váro­si bírák intézvén el, az alváltótörvényszékeknél csak egyszerűen átmenőképen fordulnak meg, hogy a sok és többnyire nagy nyalábokra növekvő csődperekről, mellyek számtalan igénypereikkel együtt az egész or­szág és kapcsolt részek majdnem minden törvényha­tóságaitól oda felebbeztetnek. Igaz, a végrehajtó hatalom átlátva, hogy itt főleg a meggyűlt munkák végzésére hat bíró telje­sen elégtelen, ezek számát kegyelmes urunk, ki nem­zetünk jólétét annyira atyai szívén viseli, legújab­ban kettővel szaporította, de ez , véleményem sze­rint, a bajt gyökeresen orvosolni még korán sem fogja. Ezen féltörvényszéknél, a 1. évben például, ekkorig, mint hitelesen tudomásunkra van, majdnem minden másodnapra (még az ünnep- s vasárnapo­kat sem­ véve ki) ülés esett! Már most tudva a váltó-, áruszerzési-, s ismét a váltó- és csőd-igényperek sokaságát, mellyek pedig egy folytonban felülvizs­gáltatván, 8—10 napnál tovább itt nem maradnak, kérdem: lehet-e emberektől többet kívánni pontos­ság és gyorsaságra nézve, minthogy azt, mit egy nap átolvasnak, kivonnak, véleményeznek, más­nap tanácskozásba véve, elítéljék, ezen ítéletet fo­galmazzák, s hitelesítvén az illető bírósághoz vis­szaküldjék? És ha figyelembe vesszük aztán, hogy ennyi folyó per s egyéb tárgyak mellett, még szá­mos és nagy terjedelmű csődpereket is végkép elin­téznek: kívánhatni-e emberileg, hogy többet tegye­nek , hogy többet tehessenek ? Valóban nem! Felette nagy tévedésben van tehát a „Pester Zeitung“ felidézett czikkeinek írója , ki a törvény­kezés folyamának lassúságát nem egyenesen a bíró­sági személyzet csekély számában keresi, hanem má­sutt látni véli. Az esetek, mellyeket felhoz, meg­történhettek, igen is; de az­ok nem a tisztviselők ha­nyagságában, hanem vagy a törvényben magában, vagy egyenesen a physikai lehetlenségben fekszik, mint ezt az érdeklett hírlap érdemes szerkesztősége alapos jegyzeteiben s a „Budapesti Híradó“ 272 és 273. számaiban G.­ur szinte alaposan s bővebben ki­mutatták. S egyedül ezen tekintet az, melly engem itt visszatartóztat attól, hogy a német értekező állí­tásainak terjedelmes l czáfolatába bocsátkozzam. Mi a váltótörvényszékek szigorúságát illeti, e tekintetben, úgy hiszem, nincs, és nem lehet oka senkinek panaszra, mert, ha a törvény maga szigo­rú nem volna, azt lehetne mondani, hogy a váltóbi­­rók ekkorig is inkább estek a túlszigoruság, mint az er­nyedtség hibájába. Voltak s vannak szózatok ma is országszerte, mellyek a váltóbirák nagy szigorúsága miatt jajveszékelnek. Természetesen ok nélkül, mert ha a biró úgy ítél, mint azt neki a törvény parancsolja, s hogy ítélete szigorú, annak nem­­ oka, de a tör­vény. — Azonban lehetnek egyes pénzkupeczek, kik­nek a biró sohasem elég szigorú! Az ilyeknek jó vol­na megsúgni, nézzenek kiló körül a külföldön, s különösen Angliában, a lehető legnagyobb hitel, a le­hető legterjedtebb kereskedés hazájában, s látva mint szoktak ott lefolyni az illy perek is, sóhajtozzanak aztán még a magyarországi váltótörvények szigorta­­lansága lanyhasága miatt, ha az lelkekkel megfér. Mi szegény magyarok már azon szomorú helyzetben vagyunk, hogy bizonyos embereknek semmiket sem tehetünk ínyökre, de ne hallgassunk az illy finnyások­ra. A közvélemény eddig nem panaszolja fel a vál­tóbírák akár lanyhaságát, akár lassúságát, s a köz­vélemény méltánylása mellett bátran feledhetjük egyes pénzhiúzok alaptalan jajveszekléseit. A kir. hétszemélyes tábla váltóosztályánál ed­dig leginkább megfeneklettek a perek, de volt gondja atyai kormányunknak arra is , hogy a bajon segítve legyen. Már munkálkodik ott a két előadó, s mint biz­tos kútfőből hallhatni, meglesz nem­sokára a harma­dik is, s így nem alaptalan a remény, hogy e leg­felsőbb itélőszékhez felmenő perek sem fognak ott jövőre olly hoszasan vesztegleni, mint ekkorig vesz­teglőni kénytelenek voltak. Az idő, melly a szükséget felidézi, nyújt módot is annak orvoslására. Ki hitte, ki hitte volna, hogy a váltótörvényszékek dolgai illy ke­vés évek alatt annyira szaporodjanak ? Ez megtörtént, s most az azokat ellátó bírói személyek szaporításá­ról minél előbb illik gondoskodni, nehogy e termé­szetüknél fogva gyors eljárást igénylő perek azon bol­dogtalan sorsra jussanak, mellyben köztörvényi pe­reink sok évek óta sínylenek! És ismerve kormányunk szent szándékát, mel­lyel hazánk ügyeinek intézésében, jóravezérlésében lelkesedve van: bizton reméljük, hogy a szükséges biró-szaporítások, sőt szaporításai az illető segéd­személyzetnek is, sokára nem maradnak ! TU­DOMÁNI S IRODAI.01TI. A. francziaországi királyi könyvtár |iéii®gynjteinéiiye. (Du Mersan után.) XIV-dik Lajos is kívánt illy Dactylistheká­­val bírni. Ennélfogva Harlay elnök metszett kövei megvásároltattak; hozzájuk mellékeltetett még DUr­sel, de la Brilliere hg első segédének és Le­­c­oin­te Tamás gyűjteménye. F­e­sch baseli jogtanár egy gyönyörű, Pamphilius által metszett „ame­­thyst“-et ajándékozott a királynak, ezen kő a lan­tot játszó Ac­hi­liest ábrázoló, s úgymondván a leg­tökéletesebb mű, melyet a franczia cabinet bir. Szinte akkor a templomoktól is számos metszett kövek ajándékoztattak a királynak.­­Azon nagy ér­tékű „kamee“ , melly Augustus apotheosis-át ábrázolja s a világban ismertek közt legnagyobb, mert magassága 33, szélessége pedig 27 centimetre (egy centimetre mintegy 4'­s vonal), „József dia­dalául“ veteték. E régiségnek nem csak története nevezetes, de tárgya is nagyon érdekes, melly Tibori­ust trón­ján ülve s mellette nejét A­grip­pinát ábrázolja. Egész családjától eredzve, unokaöccse German­i­­cus áll előtte, s e mellett a fiatal Caligula, ki 10—12 évesnek lenni látszik. Ezen szép „kamee“ tehát 23—25 évvel Krisztus születése után, azaz­ Tiberius uralkodásának tizedik évében metszetett. Ezen ábrázolat felsőrészében látni Augustust a pegasuson ég felé vitetni, hol gyámatyja Julius Caesartól fogadtatik. Ezen „kamee“, melly kétség­kívül Konstantinápolyba vitetett, midőn Constantin birodalma székhelyét oda áttette, sokáig feküdt a csá­szári kincstárban, honnan Ildik Balduin utósó diák császár által Konstantinápolyból Francziaországba ho­zatott, midőn ezen herczeg Vatacius nicansi csá­szár s Az an bolgár király által megtámadtatok, 1244- dik évben Sz. Lajost segítségül hivá, kinek ezen „kamee“t ajándékozta. Vik Károly mint ereklyét a palota sz. kápol­nájának kincstárába tétett , mi által a királyi kincs­tárnak Vidik Károly alatt történt kizsákmányolása­kor az elraboltatástól szerencsésen megmene­kült. 1484dik évi május 30-án nyolczadik Ká­roly megkoronáztatásakor bucsumenetben hordoz­tatok Később „le grand Camaieu“ nevet nyert, s nagy ünnepnapokon közmegtekintés végett kiállít­tatott Már rég tisztában voltak a valódi tárgy felett, mit ezen „kamee“ ábrázolt, midőn 1791 ben az egy­ház kincsei a kormány rendelkezése alá állitattak, s a szent kápolna ad­at­ja is a pénzgyüjteménynek át­adatott. Egy ad­atkőbe metszett nagyon szép mell­kép , melly Konstantint ábrázold, a sz. kápol­nában Sz. Lajos­nak vétetett. Egyik kezébe ke­resztet, másikba tövis koronát adtak, annak emléké­re, hogy Sz. Lajos Jézus Krisztus koronáját maga tévé a sz. kápolna kincstárába. A munka szépsége által nagy érdekű régiség még Germanicus apotheosise, mellyen eher­­czeg egy sas által vitettetik. Ezen „kamee“ Sz. Ev­­re-de-Toul apátságban vala éltévé, hol sz. János evangélista képének tartatott, mi Idik Leo pápasá­ga alatt, mintegy 1050ik évben Humbert bibornok által Konstantinápolyból áthozatolt, L­e­o, ki minek­­előtte pápává levő, touli püspök volt, ezen ajándé­­kot előbbi megyéje egyházának ajánlotta. A legkülönösebb átváltoztatás történt a kicsa­pongásai miatt hires Julia herczegnő s Titus le­ánya képével, melly a sz. szűz képének tartatott. Az „aquamarina“ mellybe ezen fő, a művész Erő dús nevével vésve van, egy aranyműves munkába vala illesztve, melly a sz. denisi kincstárban „Nagy Ká­roly oratoriumja“ névvel vált éltévé. E kőnek gyöngyökkel s saphirral ékesített régi foglalványát s Maria név MA. első betűit meghagyták. A tudo­mány jelenleg sokkal nagyobb előhaladást tett, mint­sem még jelenleg is ehez hasonló tévedések történ­hetnének. Egy 169 Ok évijus. 27ón tartott titkos tanácsi határzat következtében, a király magának fentartá mind a felett, mi könyvtárát s pénzgyüjteményét illeti. Negyvenedik Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 0 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben­ NEMZETI ÚJSÁG. Vasárnap dec. 28. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségénél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. szármttatik. 204. szám 1845. Megjelenik miryr iJípdden, csütörtö­kön , pént'*1 egy egy iv. Lapi'J/í Hirdetményeket 0 'Ál » ‘ÍJ -Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, klaisja Özvegye.

Next