Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-07-20 / 113. szám
az állítólag „közel ácsorgó rendőr s kórházi szolga jó előre tudósítottak“ a szerencsétlen ember állapotáról, mert a hivatalos nyomozásból épen ellenkező, vagyis az sült ki, hogy a legelső jelentés csak esti 6 órakor történt a kórház kapujánál az átmenők által, ki is nyomban jelentést ten a rabok mellett felvigyázó rendőröknél, s ezek közöl egyik azonnal el is küldetett olly meghagyással, hogy ha az utczán fekvő szegény lét netalán ittas volna, mi ezen pálinkapusztító emberek között nagyon is mindennapi betegség, vagy gyengélkedő egészsége miatt maga járni nem bírna, őt karon fogva segítse a kórházba. De a rendőröt már végső vonaglásaiban találván , s igy mint haldoklót sem nem vezethetvén, sem vállaira nem vehetvén , kénytelen volt sietve visszatérni, hogy más alkalmatos rendelkezés tétessék a haldoklónak behozatalára. Mi nyomban meg is történt, mert egy másik rendőr azonnal városi kocsiért küldetett, mellyen az időközben meghalt szerencsétlen — az első bejelentés után mintegy óra múlva — a kórházba szállatolt. Méltatlan gyanúsítás végre de az, mi az említett házi úrról mondanik, hogy csak akkor lágyult meg szive, „miután az elhunyt zsebében öt forintot s huszonöt krajczárt talált, melly összeget magához vevén, a holttestet végre csakugyan a közel kórházba viteték — ; mert nem a háziúr, hanem a városi rendőrség hozatta be a holttestet; és a holtnál talált 5 frt 25 krt is a gyanúsított házi ur nem tartotta magánál, hanem a holttestet behozó rendőrök által a kórházba hűldé. Kórházi lelkész. VIDÉKI HÍREM. Szemére. (Györmegye) julius lökén. A mult heti rekkenő meleg napokban vigyázatlanságból-e, vagy pedig mások gonoszlelkűségéböl tűz támadván az égékeny anyagokból épített vendégfogadói épületben, az csak hamar a közelében álló számos épületekkel eggyütt lángok martaléka jön. Hogy az egész helység szinte illy szomorú sorsra nem jutott, csupán az isteni gondviselésnek köszönhető. Jajveszékelve futkostak az emberek idestova, s értükkel mit sem gondolva, a lángok közé rohantak, hogy verejtékesen szerzett s összezsugorgatott vagyonukat megmenthessék. Szinte igy jön a becsületes és szorgalmas vendégfogadós is , kilátván siránkozó gyermekeit, s több évektől becsületesen szerzett vagyonát a pusztító elem torkában füstölgni, lelkesülten rohant a lángok közé, hogy övéinek a már félig leégett s romba dűlendő épületből legalább valamit emlékül kiragadhasson , de e szándéka nem valósulhatott, mert épen akkor, midőn tán legbecsesb sajátját véle megmenthetni, az épület összedült, s a lángok munkás emberélet s gyöngéd családatja felett csapódtak össze. Hátrahagyott neveletlen árváira a legmostohább sors várakozik. Mindenüktől megfoszlatva, fájdalmuk nagyságában csak az emberiség jótékonyságától várhatnak létvigasztalást; s hitem nem csal, mikép ez igénytelen teremtmények jelen philantropikus időkorunkban találandnak is; s hogy találandnak az összes emberiségnél részvétre, tanúságul szolgál már az is, hogy a szomorú hír keletkezte után a neveletlen árvák számára rögtön aláírási is köröztetik, mellyen számos nemes keblű emberbarátok jótékony adakozásain kívül, galanthai gróf Eszterházy Károly önmga, megyénk úton kinevezett főispána, 100 pengő forintnyi adománya díszlik. Isten áldja meg érette! — S a nemes emberbarátok , kik e szegény árvák szívfájdalmát illy után sietnek enyhitni, vegyék az összes emberiség nevében forró hálámat... X. , O) LAPSZEMLE. A Budapesti Híradó (207. sz.) Főczikkében „Tisza még egyszer“ czim alatt lapvezető gróf úr még egyszer szót emel a Tisza szabályozásának elmellőzhetlenül szükséges tárgyában, s tagadhatlan tényekkel megmutatja, mikép a Tisza szabályozására a mostani összevágó conjuncturák és kedvező alkalmatos körülmények esannyira kínálkozók, hogy ha mit a jelen pillanat kedvezése nyújt, elsurranni engednék, többé alig leendünk olly szerencsések, hogy ezen kimondhatlanul sürgős tárgy kivitelét illetőleg hasonló kedvező conjuncturák közé juthassunk. Mert mi lehet e tekintetben kedvezőbb, mint a kormány cselekvési szándéka? vagy korunk anyagi iránya? vagy Európaszerte és szomszédságunkban is minden biztosságot nyújtó s nyereséget ígérő beruházás számára késznek mutatkozó tökébőségek? Vagy azon körülmény, hogy minden minköltségünk nélkül a főkormányszék maga készíttetett tervet az egész Tiszavidék árvizektőli megmentésére számítottat, s ennek az ország közjavára foganatosítását is mielőbb megkezdetni kívánja ? Illy szerencsés helyzetben nincs egyéb hátra a kitűzött hazai szentszél minél előbbi sikeresitésére, minthogy erőnket, tehetségeinket, hitelünket összesítsük, s társulatokat alakítsunk a megyékben , mellyek azután magukat a rökományszék által megbízandó egyénnel érintkezésbe tegyék, ennek vezérlete alatt a munkálatokat megkezdjék, szakadatlan eréllyel folytassák és bevégezzék. És e szent czélra a nő gróf bizodalmasan fel is szólítja a tiszavidéki honfiakat, ígérvén , hogy pontos készséggel közlendi mind azt, mi csak módjában állatid, hogy ezen kifejezhetlen fontosságú tárgyban magát mindenki folytonosan tájékozhassa. Második czikkében „Még valami a külkereskedésről“ czim alatt azon Jeremiások ellenében, kik után útfélen örökké panaszkodnak, mintha Magyarország évenkint tizenkét milliót vesztene kereskedése által, majd nem kézzelfoghatólag megmutattatik, mikép ezen panasz nem egyéb, mint a pénz és valódi érték nem ismeréséből származó tévelygés. (208 sz.) Főczikkében gróf Széchenyi Istvánnak a Jelenkorban közlött „A szentgróti levél elemezése“ czimü jeles értekezéséből a Vikk közlés adatik átkölcsönözve, mellyet „Lapszemlénkben“ már alkalmunk volt t. olvasóinkkal megismertetni. (209 sz.) Irányczikkében „Állattenyésztés IV.“ czim alatt igen jeles és komoly figyelemre méltó értekezés közöltetik, mellyben szerző az állattenyésztés kitűnő hasznairól, Magyarországra nézve pedig minden más egyebek feletti szükségességéről értekezik. 457 KÜLFÖLD. A jezsuitaigy állás» Franca»országban. (Vége.) A romai udvar, midőn a jezsuitákat igy lesujtó, ez által zajongó elleneiket hallgatásra bírja, vagy kényszeríti álarczukat levetkőzni. Az egyetem, tanárai s lapjai a forradalom legveszélyesebb napjaiból előidézett törvény s parancsokkal felfegyverkezve, a jezsuiták kiűzetését követelék, mit el is értek. Ezzel minden visszahatás elmellőzhessen; s ha azt, mi rájuk vár, kikerülnék, nagyon csodálkoznánk, föllép, ha a franczia püspökség viseletét a pápáéhoz illeszteni s erejét a béketűrés forrásából meríteni érti. A szabad oktatási kérdés még nincs bevégezve; még függőben van, azt szükségkép szőnyegre kell hozni, s az egyetem kénytelen leend igényeit világosan kimutatni s utósó szavát kimondani. Ez utósó szónál elvárjuk őt. Igaz, hogy a „Constitutionnel“ azt nyilvánítja, hogy Francziaország e nyugtalan társulat kiűzetését nagyobb részt Thiers-nek köszöni, melly olly nagy rendetlenséget hozott az egyházba, a derűst az egyetem ellen felizgatá, a püspököket oktalan lépésekre csábitá,az országot s lélekismeretet megzavará, az „Univers“ hírlapot s Montalembert grófot fel— ingerlé; — igen, de a „Constitutionnel“ jól tudja, hogyan áll a csatarend, melly benne hősei legtöbbikét találta, s azon gondolat által ámitá el önmagát, hogy a jezsuiták kiűzetése, mint csoda, minden nehézségeket eltávolitand, mellyek a szabad oktatás kérdésével összefüggésben vannak: a derűst az egyetemmel kibékiti, az „Univers“ lapot megnémitja s Montalembert gróf hangját megváltoztatja. Már most igyekszik kétséget támasztani a kivitt győzelem valódiságán, egy uj megtámadási pontot tartván készen, honnan a legravaszabb alattomoskodó képpel ezeket hangoztatja: „Reményijük, hogy a rendszabályok őszintén fognak végrehajtatni, s végre nem fog azzal végződni, hogy Francziaország a világiasított szemérmes jezsuitákkal népesíltessék.“ Nagyon rosz journalistának kellene lenni, hogy első pillanatra észre ne vegyük, ami lappang ezen elrejtett szólásmód alatt. Ezután minden, mi a felsőbb philosophia szelleme ellen — melly a „Constitutionnel“-t jellemzi — történni fog, a püspökök minden irata, Montalem kért minden beszéde, az „Univers“ minden czikke, többé nem a társaságban élő jezsuiták rovására , hanem a világiasitott és szemérmes jezsuitákéra fognak felhozatni. Mi szívesen fogadnánk, hogy mielőtt egy év elmúlik, a „Constitutionnel“ben ez leend olvasható: A jezsuiták , kik társaságba léptek, kiknek fejük felett folyvást a törvények szigorúsága lebegett , kiknek házaikat a sokaság tetszés zaja közt lehete bezárni, — ismét visszahajtandók, mint kevésbbé veszélyesek, mint a világiasitott szemérmes jezsuiták, kiket sem megfogni, sem lesújtani nem lehet. Azon esetben — fogják majd mondani — tehát a pápa gyengén s engedékenyül s nem eszélyesen s békeszerzőleg cselekedett volna, mivel önkezeivel zárá be a jezsuiták házait Francziaországban ; czélját bizonyosan eltévesztő s a clerűst a kath. vallással együtt nem védette volna a rész akaratunk szenvedélyes megtámadásaik ellen. E kifogás nem ép olly rész, mint hibás. Mi ellenben azt hisszük , hogy az igazság csak akkorfog tökéletes fényében kitűnni, s a visszahatás a kedélyekben mutatkozni. — Az ellenzéki lapok semmi eredetiség által sem tüntetik ki magukat: a „Siede“ hangja egészen a„Constitutionnel“-é. A „Siede“ sem bízik egészen győzelmében. Halljuk, milly elővigyázólag s kétségettámasztólag fejezi ki magát: „Mielőbb azon tanácsot követjük, mellyet a jezsuita orgánum ad; mi addig kétségben maradunk , mig magok a tények hivatalosan meg nem alapittatnak. A Rómából érkezett s nyilvánossá tett első hír, a római udvar szelleméhez sokkal illőbb s minden tekintetben valószínűbb , mint a „Presse“ (és „Moniteur“) által valónak állított második hír. Egyébiránt ki tudja, milly szerződés köttetett a sz.székkel ? ki tudja , milly feltételek alatt engedtetett meg ministereinknek , az ország törvényeit végrehajtathatni ? Ki olly messze búcsu-utat tesz, áldozat-ajándék nélkül nem jár, s úgy hisszük, Rossi is e régi szokásnak hive maradott. De lehet-e hinni, hogy egyébkép küldetésében olly szerencsével járt volna? —Úgy látszik, hogy a jelszó az egész vonalon kiosztatott, mert a „Courrier Français“ is olly képeket csinál, mintha attól tartana , miszerint Rómában meg kelle ígérni, hogy Quinet és Michelet tanteremeik a jezsuita házakkal egyszerre fognak bezáratni.“ Ausztria, Bécs, jul. Zkén. Perier itteni franczia követ, a napokban súlyos elmebetegség által lepetett meg. Jólehet az orvosok meggyógyulása felett kétségbe nem esnek, mégis ez átalánosan tisztelt diplomatának családi körében — Grenobleba — késedelem nélküli visszatérése első s legszükségesebb lépésnek nyilváníttatott, annál inkább , minthogy azt sejtik, hogy betegségének fő oka Bacours-nak véletlen itt léte, ki által szolgálatbeli dicsvágya megsértve lenni tartatik. Frusicziaország: Már több napok óta említenek a párisi lapok egy botrányos eseményt, mi nemrégiben egy pairré emelt híres költő és nem csekélyebb kírű festő között történt. Azonban mivel az egész csak bizonytalan híren alapult, annak kéz előtti közlését feleslegesnek tartók. Most mint valót s több lapok által már részleteiben is közlöttet tehát mi is megemlítjük. Egy fiatal festő a közönség előtt satyrikus képei által—kiváltkép a férjekre vonatkozó sarkasmusai által—ismeretes, a főváros egyik legszebb hölgyével szerencsés házasságban élt. Egy nagy költő s ujonan kinevezett pair, maga is családatya, mindenkép törekedett és sikerült is utat találni a hölgy szivéhez; egy kis szoba bérleltetett ki egy mellék utczai ház harmadik emeletében; a szerelemféltő férj nejét meglesi, a légyott nyomára lő, s tüstént a hatósághoz megy elfogatási parancsért, hogy a derék pár tényen kapassék. Egy rendőrbiztost fegyveres rendőrökkel és katonákkal adtak melléje; ez koczog az ajtón , de senki sem felel; másodszor is koczog s ekkor egy férfi hang adott feleletet; válaszul kapja, hogy az ajtót nyissa meg, s ha a szobában levők ezt tenni vonakodnának, ajtó-feltöréssel fenyegette s felszólítja, hogy a maga érdekében, miután a lépcső kiváncsiakkal telve van, legokosabban teend, ha az ajtót felnyitja. Végre az ajtó felnyílik. A rendőrbiztos a keresett s feltalált párt el akarja fogatni; a pair, sértetlenségére hivatkozik, mire a rendőrbiztos tisztelettel meghajtja magát, és a sokaság és a szegény férj mély csodálkozására a bűnös eltávozott. A nő pedig rendőrök között kénytelen börtönbe költözni. A pair neve Hugo Victor, a festőé Biard. Mivel az első csak maga hasonlója által ítéltethetik meg, így a pairkamra elé házasságtörési per fog kerülni. Újabb tudósítások után Biard panaszától elállott. VE3K(r.m.: Az alsóház jul.léntartott ülésében Min e s a nyilvános kivégeztetések káros voltára tevő figyelmessé a házat, azt javasolván, hogy a bírák felhatalmaztassanak a kivégzést a börtönben véghezvitethetni. De mivel csak 32 tag volt jelen, az indítvány továbbra halasztatott. Ugyanezen ülésben került szőnyegre Layard kapitány indítványa, miszerint a mostani határozatlan szolgálati évek a seregnél 10 évre szoríttassanak. Megmutatására annak, milly kevés hajlam létezik a katonai életre az angol nép között, egész statistikáját terjeszti elő a szökéseknek s öngyilkosságoknak. A „Standard“ ellenben azt állítja , hogy a britt sereg nemcsak fegyelemben a legtökéletesb, hanem morális és physikai tulajdonságokra nézve is legkitűnőbb, s hogy szerencsésebb ember