Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-07-22 / 114. szám
114. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy év. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Negyvenedik év. mmmbmkmw■ Kedd Julius 22. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488 szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Ugy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. tartalom. ITragyapopaatt* és Erdély. Előléptetések. Gyászhir. — Törvényhatósági tudósítások. Bácsból (közgy. a főispáni helyettesek elleni indítvány megbukott.) — Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Eperjesből.) Külföld. A pártok s a belga nép. Francziaország. N.Britannia. Északamerika. Birodalmi iparműkiállitás Bécsben. Társulatok és Intézetei.(Az ádatkinzás elleni egyesület jelentése. Tettleg működő magyar czukorgyártók társulatának tanácskozási eredménye.) Hirdetések. Dunavizáltás. MACTARORSZÁG és ERDÉLY. A nagy magy. kir. helytartótanács a tanulmányi biztosság-s könyvvizsgáló egyesületnél a Beke Kálmán előléptetése által megüresült tollnokságra Palugyay Imre helytartósági fogalmazó gyakornokot alkalmazta. "Ő cs. ap. kir. felsége szatmárnémeti Némety Jánost erdélyi k. főkormányszéki fogalmazót valóságos kormányszéki titoknokká előléptetni , úgy szinte M ederus Lukács Sámuelt nagyszebeni kerület tartományi biztosát „kir. tanácsos“ czimmel díjmentesen felhiszitni legkegyelemesebben méltóztatott. (B. H.) Gyászhír. Galanthai Balogh Lőrincz komárom-szemerei közbirtokos, huzamos betegeskedése után példás munkássága élete 59 évében — előbb a boldogító vallás malasztjaihoz épületesen ragaszkodván, vagy is a haldoklók szentségeiben saját kívánságára ájtatosan részesülvén— a legkeresztényibb elszántsággal Szemerén folyó julius hava ló kán reggeli 4/2 órakor a halál keserű poharát kiürítette, s az örök létre átszenderült. Ez a földi salakból kivetkőzött férfiú egykor a hadseregnél mint kapitány, politikai téren mint több távmegyék táblabirája; szépművészet körében mint koszoruzott hegedüzenész; gazdasági állapotban mint honunknak egy jelesbik, s elmondhatni, legszenvedélyesebb szőlőmüvese és pomologusa; végre közéletben mint nyájas és vidor társalgó és tettleges emberbarát tündöklőit. Elhunytát szeretett rokonin és számtalan barátin kívül könnyesen kesergik s örök békét rebegnek hamvai felett a rendes s dús napibéreiben részesült szemerei szegény zsellérek, kik 28 holdra terjedő szőlőjében—a telet kivéve — naponta bizonyos kenyérre virradtak, s ki 10—12 éves gyermekeket is haszonnal tudott szőlőjében foglalatoskodtatok Nemes lelkületét, jelesen zenébeni jártassága édes gyümölcsét több honi intézetek is hirdetik és élvezik, minthogy az illyetén szent czélokra egyszer is másszor is több ezer forintot bejátszott. Örök üdv tőlünk eltávozott lelkének! Z. J. lelkész. Pest, julius 21 kén. Majorátusok. I. Egy tárgy felett kívánunk itt értekezni, melly a mostani divatos eszmék elfogultságinak végtelen tengerén árbocz s iránytű vesztett hajóként libegve,szűnni nem akaró hullámtorlások zajongó dulásának van kitéve, és egy azon csodálatosan s megfoghatlanul népszerűtlen politikai eszmék közöl, mellyek Washington világából, Rochambeaus Lafayette serge által a mi hemisphütánkba szállitattak, s mellyek felett az alkotványosság szilárdabb jellemeivel ismeretlen népeknél, az úgynevezett közvéleménynek vakbuzgósága, sem eszmélve, sem számítva, sem végre a főbb politikára s a társas élet elemeinek szilárdságára nem vonatkozva, hanem mind ezen magasb tekintetektől távol elmaradva, mint tiszta csupa speciális és politikailag teljesen közönyös institutio felett törte el a palozát, melly tehát kiragadtatva az alkotványosság közjogi súlytényezőinek sorából, hova elölegesen tartozik, folyvást családi s kényurakarat-szülte szabadalmi institutiókép tekintetik. — A hitbizományokat, a majorátusokat értjük itt!--------------Csodálatos viszony ez: —ogy azon szomoritó abstractiók közöl, mellyek oda mutatnak; hogy azon rögeszmék, mellyeket az emberiségnél az irigység, az utálat, az agyarkodás, a mások vagyona utáni szomj szül, a józan ész mozgó kerekeit teljességgel megszokták akasztani. Különös iránya az elmetévelyedéseinek; hogy a társulati polgárzat, melly—az anyagiságokba merült jelen század legzsibbasztóbb rémképeinek— méltán —a pénz aristokratiát, ama uzsorától és pénzszomjtól sápadt rablókat, vér után esdő szívtelen nadályokat, a tőzséri ipar leple alatt sziszegő kígyókat, és a pénzcsarnoki fortélyok által dússá vált nagy capitalistákat tekinti, — a földbirtokon nyugvó aristokratia alapzatának fáradhatlan s szűnni nem akaró aláásása által, szegett vitorlákkal dűl ama rém, t. i. a pénz - aristokratia hálóiba; és mint örült, felgyújtja házát, melly ötét az elemek viharaitól eddig menté, s lakhatóságával ezentúl is kínálkozik ; körűlé tánczolja a tébolyodás borzasztó s rettenetes tánczát; s üli a vigalmak legiszonyatosbikát, az őrültek orgiáit!----------Még csodálatosb, még különös!) viszony azonban , hogy a föld - aristokratia , miután annak bebizonyítására, miszerint a tudatlan tömegnek és korunk elfogult s véletlen politikusainak mindenekfelibe helyezett ipari szorgalom-világa a földbirtoki aristokratia mellett is elegendőkép tenyészik, csak a kanálison túl kell ujjal mutatnia, hogy mondjuk a földaristokratia, mintegy a fata-morganák által a mozdulatlanság s elnémulás kinpadjához bilincseltetve, dicsétlenül hami s gyáván veszni kész inkább, hogysem ezen kritikai állásában fenhangon appellálna a tiszta észhez, és bátran s hősiesen törekednék azt felrázni a tévelyek s elfogultságok álmaiból az életre s valóságra , s ügyének érdekében az eszméket felderitni iparkodnék. Ugyanis előttünk fekszenek ama vitatkozások , mellyek a franczia kamrák szószékéből szavaltatak le, midőn ott 1835 ben a majorátusok eltörültetésének kérdése tárgyaltatott: nem emeltetett akkor csak egyetlen résztvevő alapos százat sem azoknak védelmére, mig az ellenoldalról minden kigondolható megtámadási fegyverek egész a számithatlanságig használtattak. — És igy történt az nálunk a hosszú diaetán, hol Kölcseynek s másoknak a forradalmi írók tárgyalásaiból excerpált, és a most említett franczia kamrák modorában előadott kimerithetlen kifakadásai s gúnyolásainak megczáfolására mind csak igen kevés volt a mi felhozatott, mert a conservativek ezen institutiót nem értették a védelem s a magánjogi specialitás teréről a közjog álalános mezejére áttenni. Később, midőn a hajdani P. Hírlapnak ügyes kezelője által a majorátusok kérdése a journalistika terére vitetett, s ezen institutio könyörületlenül letiportatott, még az igen kevésnél is kevesebb volt, mi az ő invectiváira az ellenoldalról előadatott; t. i. semmi!— — És annak lényegét—mint alább látni fogjuk — még az 1827dik évi országos választmány sem fogta fel azon oldalról, mellyrel felfognia kellett volna, hanem az 500 teleknyi maximumot körülbelül csak — mint gr. Széchenyi mondani szokta — a kedvcsosszanásokfejével motiválta; csoda e tehát, ha legközelebb az utonsült P. Hírlap , lehunyt idősb rokona podgyászát felkutatva, s abból egy ügyetlen, alaptalan, s színtelen excerptumot készítve, olly véleményben van, hogy valóban ő leszen az , ki Magyarhonban a hitbizományokat minden irgalom nélkül prosternálni s proscribálni fogja. Martinez de la Rosa a spanyol senatusban nem rég egy igen nevezetes beszédet tartott, mellyel tanulságul ama kontár politikusoknak, a kik az örökösödési jog, és a hitbizományok kérdését, mint valami specialitási, és egy magában álló magánjogi és státusgazdálkodási ügyet tekintik — felidézni tartunk szükségesnek. „Angliában — úgymond e híres státusférfi—a régi időkből mint valami hídon történt az átmenet az új korszakba , mialatt Francziaországban egy szédítő mélységű örvényt kelle átlépni, mellynek fenekén vérár hömpölygött. A franczia forradalom mindent elpusztított, és a társaság magasb osztályai minden javukat elveszték. A nemesség Francziaországban, szabadalmakra dúsabb mint Spanyolhon grandjai, jóllehet nagy hibákat követett el, de mind e mellett is dicső tulajdonokkal tündöklött, s mégis el kelle sülyednie és elsepretnie a forradalom özöne által. Egyének, intézetek, törvények, s minden eltűnt, mint eltűnik minden az olly földről, melly felszántatott. Midőn néhány évek lefolyta után a monarchiának ismét felépülnie kellett vala midőn XVIII. Lajos, e bölcs fejedelem, — kinek az utóvilág igazságot fog még egykor szolgáltatni, — a kénytelenséget elismeré, a múlt időket a jelennel összekötni; többé a nemesség elemét fel nem lelé, mert azt a forradalom elnyelte. Nem is vala e szerint könnyű dolog a földbirtok szétosztása s eldarabolása által elgyengült s elszegényedett nemesi osztálynak életét s erejét visszaadni. Mit tett tehát az értelmes király ? — Őseinek trónjára hivatva , és Angliából, mellynek politikai rendszerét annyira csodálta, visszatérve, nem késett a franczia nemzetnek egy chartát adományozni, melly 27ik czikkében a következő határzatot tartalmazta : „A pairek száma korlátlan; a király nevezi ki őket, tetszése szerint, akár holliglan tartó, akár örökösödési joggal ellátandó minéműségsekké.44 . Látni való innen, hogy minden csapások mellett is, mellyek a nemességet a földbirtok feldarabolása által érték, a fejedelem mégis azon elvből indult ki, miszerint szükséges, két különböző osztályból álló tulajdonképeni felsőházat alakítani; t. i.részint holtiglanos, részint örökösödési pairekból: hasonló szerkezet hozatott be később az „Estatuto real44 által Spanyolországban. De mi történt? A charta 1814 ben kihirdettetvén, és szerinte részint a holtiglanos, részint az örökös pairség elve megalapitátván — már csak néhány hónap lefolyta után is az tapasztaltatott, hogy az örökösödési pairségről majorátusok fenállása nélkül márcsak eszmélni is képtelenség. — Különös viszony! 1814ben tehát holliglanos s örökös pairek valának alkottatva — de elmúlik a száz napi kormány s valamennyi pairek örökössé nyilváníttatnak. ... Az egész dolog egybefüggése tehát az, miszerint 1815. é. aug. 19. a pairség—mint mondám—örökösödési lábra állittaték, de jól meg kell jegyezni, hogy öt nap múlva reá, a majorátusok is megalkottattak. Mindezekből kiviláglik—mi épen a kérdés alapja, melly bennünket foglalatoskodtat — hogy, mihelyt a pairek örökösödési elve valahol megalapitatik, vagy ott,hol fen áll,meghagyatik, a majorátusok behozása már teljességgel elkerülhetlenné vált.44 Eddig tehát Martinez de la Rosa, a státusférfi t. i. kit mint authoritást — a hajdani és a mostani P.Hirlapféle politikai bölcsesség ellenében,— minden joggal véltünk felidézhetni azon elv felvilágosítására , miszerint az örökösödési rendszeren nyugvó felsőház, nemcsak hogy szabályos és rendes viszonyosságban áll a hitbizományok, s nevezet szerint a majorátusok kérdésével, sőt, hogy ezen két eszme és státusinstitutio egymással szigorúan s teljességgel ugyanazonos. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. EBácsiól, Zombor jun. 16 án kezdődött évnegyedes közgyűlésünk főispán ö mlga által megnyittatván, a szokott üdvözlés után — mellyben ö mlga ügyesen beszövé, miszerint minden törvények és megyei határzatok írott malasztkint fognak heverni, ha az illető tisztviselők azokat lelkiismeretes pontossággal életbe nem léptetendik — tudatá a KK. és Rékel, hogy az ínséggel küzdő árvaiak számára 2749 ft. a szepesiekére pedig 615 ft. 45 kr. váltóban gyűlt össze, melly is már rendeltetése helyére elküldetett. — A megyében levő katonaság részére, a rákosi táborozáshoz megkivántató előleges gyakorlásrai összevonulás helyéül sz. k. Szabadka városa tűzetett ki, több szóváltás után, mellyben némellyek Jankováczot, mások Baját akarák erre alkalmasbnak találni, mindnyájan az adózókori könnyítés végett. — Ezek után az országot járványkint bebarangoló administratorok ügye hozatott szőnyegre. Tüzes volt, de mégis férfias a vitatkozás. Az indítványozó Z. J. tb. volt országgyűlési követ, ki gr. Dessewffy Aurel után állitá, miszerint „a kifejlődésnek indult nemzetet kiindulási pontjára visszaeretetni s haladásában gátolni nem lehet”, a kormánynak pedig a főispáni helytartók sűrű kinevezésébeni lacskaját ide czélzónak lenni állítván, veszélyt lát benne, melly az alkotványt végkép alá ássa, s ennek következtében ő felségéhez alázatos felírást indítványoz mellyben megkéretnék, hogy ezen törvénytelen (?) kinevezésektől elállani méltóztassék. P. A. tb. és kincstári ülnök itt semmi újat nem lát, csak az 1721: 56. t. sz. életbe léptetését; ennél fogva az indítványozott felírást szükségtelennek tartja.— L. Y. fiatal ügyvéd a