Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-08-07 / 123. szám

gyelemmel kísértem, úgy szándékozom az idős egyéb befolyások hatását minden gabonafajra festeni. Mielőtt azonban ehez fognék, álalánosan meg kell említenem, miszerint a Tisza , Maros , Bega , Temes folyamok áradásai tömérdek földeket elöntenek már ősszel, úgyhogy sok helyen nem is lehetett vetni. Midőn tavasszal a februáriusban esett sok hó elolvadt, az említett vizek kiöntései megszámíthatlan károkat okoztak rétekben, bevetett földekben, hol 5—6 lábnyi magasságban állottak a vetések felett. Ámbár későbben e vizek illett elfolytanak, mégsem menekedtek meg a földek egészen, mivel a tavaszi szakadatlan esők s felhőszakadások azt, ami elfolyt, majdnem egészen kipótolták. A repcze szinte a virágzásig növekedett a hoszszú meleg őszön, s a későbben beállott száraz fagyokban elrohadt. Tavasszal csak az elmaradt kisebb növények hajtottak, ezekben is a férgek kárt tevén, igen középszerű volt az idei repcze-termés. Ára eleinte 16 ft. 30 kr. vált. volt köblének, de utóbb alászólt 13 villa. A búza, megyénknek főterméke, jól mutatkozott őszkor, s ámbár a száraz fagyok miatt aggódott sok gazda, mégis tavasszal buján elterjedvén , jó reménnyel kecsegtető a földmivelet ott, hol a vizek nem tettek pusztítást. De nem sokáig tartott a jó remény: midőn melegítő napra lett volna szükség , akkor folytonos hideg esők jártak, mellyek a vetéseket növekedésükben hátratartották. A hideg esők folytában beállott a rozsda, még mielőtt a kalász kifejlődött volna, mi a növényt annyira elgyöngítő, hogy sokan attól tartottak, miszerint a kalász kihajlására elegendő ereje nem lesz. De ez aggodalom felesleges volt, mert—későbben ugyan mint más években — mégis kifúró magát a kalász, azonban csak azért, hogy uj veszedelem érje: virágzása alatt több zápor eső mosta magporát. — Vége lévén a virágzásnak, kedvezőbb időnek örvendettek vetéseink , a mennyiben t. i. valamivel melegebb napok jártak, a záporok azonban több helyeken el nem maradtak, sőt jég is kezde pusztítani. Különösen Temesvár körül június végével oly nagyságú jég esett, hogy embereket is súlyosan megsebesített, a vetéseket pedig úgy elpusztító, mintha ez évben ott mi sem lett volna vetve, hol a jég előtt utazván, örömmel legeltetem szemeimet a dús vetéseken, úgy szintén Franzfelden Pancsova mellett, s még több helyeken semmivé tette a jég a szorgalmas földmivelő fáradozásait. E mellett több vidékről jött a hir, miszerint a búza kalászig áll az esővízben, mellynek nagyobb része elveszett, mi megmaradt, sarlóval vágalik le térdig vízben álló munkások által; a legtöbb helyen megdőlt. Azonban nem volt reménység nélkül az, kinek vetéseit e sok veszedelem menten hagyó, a szem neveltetlen szépen; de midőn tejében volt, 26—27 foknyi meleg állott be, s vagy két hétig eltartván, legtöbb kárt tett: a szemet összezsugoritá egészen. Tartottak ugyan ettől a tapasztalt gazdák, de hogy olly szemétté fonyadjon össze a mag, azt nem álmodta senki. Az idei búzatermés sokkal roszabb az 1841kinél: a szem apró, ránczos, halavány, némelly helyeken a salátamaghoz hasonlít, a melleit igen roszul fizet, 100 kéve egy, vagy másfél pozsonyi mérőt ad. Csak igen kevés helyeken van valamivel domborúbb, s színesebb szem, de szép búza — eddigi hírek után — megyénkben sehol sem termelt. A behordást igen hátráltatják a még mindig tartó esők, már sok helyen kinőtt a búza a keresztekben , és igy mintegy lopva kénytelen a bús földmivelő még azt a keveset is begyűjteni, a mi termelt. Pozsonyi mérője a legjobb búzának, mellyet eddig láttam, csak 81 fontot nyom. A szerződéses jobbágyok már kezdik uradalmaikat kérni, hogy mind gabona , mind pénzbeli tartozásaikat elengedjék. A tiszta búzának ára a nagy melegek elött volt 7 frt. 30 kr. val, most pedig Török-Becsén 11 vítra hágott az ó búza ára — köblöt értve mindenütt. Az árpa, hol áradástól, esővíztől, jégtől megkiméltetett, nem roszul termett. Ára 4 víz, de hihetőleg alább szálland. A zab igen jól mutatta magát, még a meleg napok be nem állottak, mellyek azt igen megkönnyítették. A kukoricza jól áll, s ha veszedelem nem éri ezentúl, jól megjutalmazza a termesztő fáradságát. A dohány igen jól mutatkozik. Ámbár elég fó nőtt e nedves évben, még sincsen sok széna, mert a rétek el voltak öntve, a magasb helyeken pedig csak nagy bajjal lehetett gyűjteni a HifiFOLD. Grey Elord. (Vége.) Grey lordnak a státusszolgálatbeli visszalépése jellemzésére szolgál még az, hogy 1834ikévi júliusban Brough az akkori lordkanczellárt arról gyanúsíják, miszerint ez társát Grey-t eláruló. E státusármány valódi összefüggése tisztába soha sem hozattatott. Brougham—mint mondják—Iik Vilmos királynál Grey ellen munkált, végre azonban az önmaga által szövött hálóba bonyolódott. Annyi bizonyos, hogy ő Grey nélkül a cabinetben maradt, s csak 1834ben novemberben bocsáttatott el Melbourne-val együtt. 1835ik év ápril hónapjában a Whigministerium ismélt feléledtekor tűrnie kellett háttérbe szoláltatását, s azóta, nagy elmetehetsége daczára is elhanyagoltatott. Ezen jelenetnél a „Times“ sejtelmi tehetsége feltűnőleg bebizonyult. Broughamot—a nép emberét, a nagy ,iskolamestert—bukni hagyák, mihelyest gyanítaniuk lehetett, hogy órája ütött legyen. — Most tehát áttérünk a londoni napilapoknak Grey lord halála feletti elmélkedéseikre. A „Morning Chronicle,“ a whig pártnak több év ótai organja, s e tulajdonánál fogva különösen hivatva az elhunytnak érdemeit kiemelni, nézetét a következő szavakban foglaló: „Év és dicsőségben dús, a reformbill atyja, a legnagyobb angol státusférfiu, kit az élő nemzedék látott, nyugodni ment. Érezzük e veszteséget, mint a maga nemében kipótolhatlak. Vannak ugyan még derék férfiúink, de őt elvesztettük. Helyét senki más nem pótolhatja. Azonban Grey Károly törekvéseinek czélját elérte; szerencsésen harczolt s elveinek megóvását fiatal karokra bízta , mellyeknek élete szentelve vala. Mi nem is gyászolhatunk felette a nélkül, hogy kevélyek ne legyünk: igen, kevélyek vagyunk arra, mit Grey cselekedett, arra, mi volt, s egy társaság állapotára, melly a nyilvános életben olly tiszta s nemes jellemet szüle s tisztele. Jólehet Grey szellemi tehetsége még olly nagy vala, mégis lényének fövonása inkább erkölcsiség mint értelmiség volt. Makacsul igazságos s egyenes, még azoktól is tiszteltetést, kik nézeteiben nem osztoztak. — Egész szilárdsággal, melly minden kísérletek között rendibhetlen maradt, s forró szeretettel ölelé a polgári szabadság elveit. Egyébiránt vonzalmai aristokrataiak voltak: mi ezt sem dicséretül, sem hibául nem említjük, hanem jellemző tényül. A rendek elkülönzését, vegyes alkotmányunkkal olly pontosan összefonva, Grey mindenkol jóváhagyó és sokra becsülő. Ő nem volt demagóg, de még sokkal kevésbbé udvaroncz. Megmondván az igazat a népnek, a föld nagyjai előtt sem tartózkodott azt kimondani; képmutatásra soha le nem aljasult. Őszintesége egész élete pályáján olly nagy s határzott vala , mint elveibeni állandósága. E tekintetben lenne szükséges példáját főkép figyelembe venni. Napjainkban majdnem azon veszélynek vagyunk kitéve, hogy egy státusférfiú jellemfontosságának fogalmát tökéletesen elveszítsük. A körülmények lassan kint rászoktatnak bennünket a miniszereket azon fokon becsülni, amint azok anyagi czélokat elérik; az eszközökkel,mellyeket használnak, keveset gondolnak; avval sem törődnek, honnan jó valamelly rendszabály, csak hogy belőle valami kézzelfogható haszon áradjon. Azon irány, miszerint rendszabályok, nem pedig férfiak vétetnek tekintetbe, s a gépi erők a morális erő felébe állíttatnak, útbaigazítást nyerhetne egy tiszta pillanattal Grey Károly politikai pályájára. Már jókor az életben azon elveket valló , mellyeket a státusbani hatalomtól mindenkor kizárni látszottak, s e kizáratás miatt nem zúgolódott, s el tudta viselni , hogy olly sokáig kisebbségben létezett; sőt ha szükség volt, tudott egyedül is állani; saját jogait ismerve , a felülkerekedést bevárá , ha még olly későn következett légyen is be; nem tolakodván kormányra jutni; neki még egy erős párt segedelmére sem vala szüksége, egyetlen szükségességet ismert: t. i. mindenkor s minden veszélyt megvetve , szükségkép előmozdítani a nagy reformokat, mellyekre az országnak szüksége vala. S azt véghez is vitte; ez azért viselvén a kizáratásts gyűlöletet. Ha 1830ban e világot elhagyta volna,számos balgalagok azt állítandják,miszerint Polly é S státusférfiú vala ,kinek soha semmi sem sikerült. De azért a reformbill nem kevésbbé létesült, s Grey győzelme ép olly nagy lett volna, jólehet közönséges szemeknek nem annyira feltűnő. Egy illy férfikői emlékezet, országának legdrágább kincsei közé tartozik.“ — A „Times“ Grey-ben legszorosabb értelemben vett gentleman-t tüntet ki; ö e nevel, elve, jelleme, szeplőtlen becsülete s tökéletes igazságszeretete által igen is megérdemlő; a társaságban átalánosan tisztelt s házi körében mintául szolgálandó életpályája által mindenek felett kitűnő volt. Grey Károly megérdemli, hogy az utóvilágnál mint nagy férfiú s az emberi példányok legrendkivülibbjei il éljen. A nem rég kimúlt főszemélyek, vagy ma, a halálhoz közelgő nemzedék közt hivatalában legtovább állott. S ez állomás magas vala. Mint a nagy Charles James Fox utódja 1808ban tagadhatlanul ő vette át a whigpárt vezérének s főnökének állását. Hir, erős befolyásra nézve, hires eldödjénél sokkal alább állott. De egy angol, még kevesebb nyomatéka, mint Grey lord, egy illy fontos politikai oligarchia élén, mint ez, melly a nemes lordot majd harmincz éven túl pártoló s soha el nem hagyó, szükségkép helyet engedend a nemzeti történetben, megfelelőt ama politikai crisisek kiterjedésének és sokaságának, mellyeken keresztül ment,s azon összeütközéseknek,mellyekbe esett. Grey húsz évvel lépett a parliamentbe; Fox, North és társai sokat ígérő tanítványai iskolájukba fogadók, s azon színezetet, mellyet itt nyert, egész élete végéig megtartó.“ Grey husz évig vola az alsóház tagja, 1806 és 1807 ben a rövid életű whigcabinetben, s csak atyja halála után 1807ik év nov. 14én ment át a felsőházba, ekkorától fogva még 23 évig volt az ellenzék sorában, 1830ik év nov. 22én kormányra jutott s 1834ik év jul. 9én lemondott, 1794- ben nov. 18án Mary Elisabeth Ponsonby-t nőül vette, ki öt tüléle; e házasság gyümölcse 16 gyermek volt, tiz fiú s hat leány, nyolcz fiú s négy leány még életben vannak. Vegyes sikrek. Az angol felsö ház jul. 24ki ülésében az ir collegiumi bili minden ellenzék nélkül harmadszor felolvastatott s elfogadtatott. Az alsó házban pedig a brasiliai rabszolgakereskedés megakadályozásának bilije került szőnyegre , mit Sir R. Peel Gibson ellen erősen védelmezett, mondván: miszerint e rendszabály nagyon fontos s Angliát könnyen harczba keverhetné. A „Times“ jul. 25ről számos leveleket közöl, mellyek Aberdeen lord és a brasiliai kormány között váltottak. A „Times“ dublini levelezője szerint az orániai párt aug. 12re mintegy 40,000 tagból álló gyülekezetet tervez Enniskillben. Czélja — mint saját organjuk a „Dublini Evening Mail“ mondja— O'Connellt saját fegyverével meglepni s a „törvények szerint megszorítani.“ Szinte ezen lap a szomszéd Cavane, Tyrone s Donegal grófságokbeli orangistákat meghívja, hogy gyülekezetük mintegy 100,000re növekedjék; egyébiránt fegyveresen megjelenni senkinek sem szabad, s az országbéke fentartása felett szigorúan fognak őrködni. O’Connell a dublini repealegylet gyűléseiben még nem szűnik rendesen elnökösködni, de az ügy maga olly feltűnő haladást többé nem tanúsít, mint ez előtt,a heti jövedelem közönségesen 400 font sterlingen alul van. Azonban hogy a repealmozgalom egészen meg ne szűnjék, az izgató O'Connell Daniel új monstermeetingeket hirdete. Az első jul. 23án Wexfordnál — 40 i mértföld Dublintől — tartatott. Átalános számítás szerint mintegy 60,000 ir jelent meg. O’Connell, Gray Jr, Steve Tamás s több barátaival jul. 22én reggel hagyá oda Dublint s egész útja diadalmenethez hasonlító. Wexfordban megérkezvén, kocsiját elhagyva azonnal beszédet tarta az összegyűlt néphez , mellynek tárgya hasonló volt az 1843ban tartott monstermeetingek alkalmával tartott beszédeihez. Egyébiránt az egész csenddel végződött. Strassburgi hírek szerint e város második választási collegiuma jul. 27 én Renouard de Bussiere Alfred kereskedőt nagy szótöbbséggel Strassburg városa követének választotta. Bussiére 209 szótöbbséget nyert, míg Martin, az ellenzék jelöltje, csak 139 szavazattal bírt. E választás Guizot ministeriumára győzelemkép tekintetik. — Athenaból julius 20-ikáról kelt tudósítások szerint, holett is minister fényes győzelmet vitt ki. A múlt hónapi események nagyon komoly természetűek valának,s a jelen ministerium élete s halála felett határzottak. Itt főkép a synodus alakításáról s az egyházi ügyek szabályozásáról volt szó. E nagy fontosságú VT. levelezőnknek jelen érdekes tudósításáért köszönetünket nyilvánítva, sajnálattal kell kijelentenünk, miszerint becses levelében érdeklett tudósítását a julius fikán tartott Torontál megyei közgyűlésről mind ez ideig meg nem kaptuk. Szerk. 493 sok eső miatt, pedig a tavasi szénát meglehetősen elfogyasztó a tartós tél. *)