Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-08-07 / 123. szám

gyelemmel kísértem, úgy szándékozom az idő­s egyéb befolyások hatását minden gabonafajra festeni. Mielőtt azonban ehez fognék, álalánosan meg kell említenem, miszerint a Tisza , Maros , Bega , Temes folyamok áradásai tömérdek földeket elön­tenek már ősszel, úgy­hogy sok helyen nem is le­hetett vetni. Midőn tavasszal a februáriusban esett sok hó elolvadt, az említett vizek kiöntései megszá­­míthatlan károkat okoztak rétekben, bevetett földek­­ben, hol 5—6 lábnyi magasságban állottak a veté­sek felett. Ámbár későbben e vizek illett elfolytanak, mégsem menekedtek meg a földek egészen, mivel a tavaszi szakadatlan esők s felhőszakadások azt, a­mi elfolyt, majd­nem egészen kipótolták. A repcze szinte a virágzásig növekedett a h­osz­­szú meleg őszön, s a későbben beállott száraz fa­gyokban elrohadt. Tavasszal csak az elmaradt kisebb növények hajtottak, ezekben is a férgek kárt tevén, igen középszerű volt az idei repcze-termés. Ára e­­leinte 16 ft. 30 kr. vált. volt köblének, de utóbb alászólt 13 villa. A búza, megyénknek főterméke, jól mutatko­zott őszkor, s ámbár a száraz fagyok miatt aggó­dott sok gazda, mégis tavasszal buján elterjedvén , jó reménnyel kecsegtető a földmivelet ott, hol a vizek nem tettek pusztítást. De nem sokáig tartott a jó remény: midőn melegítő napra lett volna szük­ség , akkor folytonos hideg esők jártak, mellyek a vetéseket növekedésükben hátratartották. A hideg e­­sők folytában beállott a rozsda, még mielőtt a kalász kifejlődött volna, mi a növényt annyira elgyöngítő, hogy sokan attól tartottak, miszerint a kalász kihaj­lására elegendő ereje nem lesz. De ez aggodalom felesleges volt, mert—későbben ugyan mint más é­­vekben — mégis kifúró magát a kalász, azonban csak azért, hogy uj veszedelem érje: virágzása alatt több zápor eső mosta magporát. — Vége lévén a virág­zásnak, kedvezőbb időnek örvendettek vetéseink , a mennyiben t. i. valamivel melegebb napok jártak, a záporok azonban több helyeken el nem maradtak, sőt jég is kezde pusztítani. Különösen Temesvár körül június végével ol­y nagyságú jég esett, hogy embe­reket is súlyosan megsebesített, a vetéseket pedig úgy elpusztító, mintha ez évben ott mi sem lett volna vetve, hol a jég előtt utazván, örömmel legeltetem szemei­met a dús vetéseken, úgy szintén Franzfelden Pan­­csova mellett, s még több helyeken semmivé tette a jég a szorgalmas földmivelő fáradozásait. E mellett több vidékről jött a hir, miszerint a búza kalászig áll az esővízben, mellynek nagyobb része elveszett, mi megmaradt, sarlóval vágalik le térdig vízben álló mun­kások által; a legtöbb helyen megdőlt. Azonban nem volt reménység nélkül az, kinek vetéseit e sok veszede­lem menten hagyó, a szem neveltetlen szépen; de midőn tejében volt, 26—27 foknyi meleg állott be, s vagy két hétig eltartván, legtöbb kárt tett: a szemet össze­­zsugoritá egészen.­­ Tartottak ugyan ettől a tapasz­talt gazdák, de hogy olly szemétté fonyadjon össze a mag, azt nem álmodta senki. Az idei búzatermés sokkal roszabb az 1841kinél: a szem apró, ránczos, halavány, némelly helyeken a salátamaghoz hasonlít, a melleit igen roszul fizet, 100 kéve egy, vagy másfél pozsonyi mérőt ad. Csak igen kevés helye­ken van valamivel domborúbb, s színesebb szem, de szép búza — eddigi hírek után — megyénkben sehol sem termelt. A behordást igen hátráltatják a még min­dig tartó esők, már sok helyen kinőtt a búza a ke­resztekben , é­s igy mintegy lopva kénytelen a bús földmivelő még azt a keveset is begyűjteni, a mi termelt. Pozsonyi mérője a legjobb búzának, mellyet eddig láttam, csak 81 fontot nyom. A szerződéses jobbágyok már kezdik uradalmaikat kérni, hogy mind gabona , mind pénzbeli tartozásaikat elengedjék. A tiszta búzának ára a nagy melegek elött volt 7 frt. 30 kr. val, most pedig Török-Becsén 11 vítra hágott az ó búza ára — köblöt értve mindenütt. Az árpa, hol áradástól, esővíztől, jégtől meg­­kiméltetett, nem roszul termett. Ára 4 víz, de hi­hetőleg alább szálland. A zab igen jól mutatta magát, még a meleg napok be nem állottak, mellyek azt igen megkön­nyítették. A kukoricza jól áll, s ha veszedelem nem éri ezentúl, jól megjutalmazza a termesztő fáradságát. A dohány igen jól mutatkozik. Ámbár elég fó nőtt e nedves évben, még sincsen sok széna, mert a rétek el voltak öntve, a magasb helyeken pedig csak nagy bajjal lehetett gyűjteni a HifiFOLD. Grey Elord­­. (Vége.) Grey lordnak a státusszolgálatbeli visszalé­pése jellemzésére szolgál még az, hogy 1834ikévi júliusban B­r­ough a­z akkori lordkanczellárt arról gya­­núsíják, miszerint ez társát Grey-t eláruló. E stá­tusármány valódi összefüggése tisztába soha sem ho­­zattatott. Brougham—mint mondják—I­ik Vilmos királynál Grey ellen munkált, végre azonban az önmaga által szövött hálóba bonyolódott. Annyi bi­zonyos, hogy ő Grey nélkül a cabinetben maradt, s csak 1834ben novemberben bocsáttatott el Mel­­bourne-val együtt. 1835ik év ápril hónapjában a Whigministerium ismélt feléledtekor tűrnie kellett hát­térbe szoláltatását, s azóta, nagy elmetehetsége da­czára is elhanyagoltatott. Ezen jelenetnél a „Times“ sejtelmi tehetsége feltű­nőleg bebizonyult. Brougham­­ot—a nép emberét, a nagy ,iskolamestert­—bukni hagyák, mihelyest gyanítaniuk lehetett, hogy órája ütött legyen. — Most tehát áttérünk a londoni napi­lapoknak Grey lord halála feletti elmélkedéseikre. A „Morning Chronicle,“ a whig pártnak több év ótai organja, s e tulajdonánál fogva különösen hivatva az elhunytnak érdemeit kiemelni, nézetét a követ­kező szavakban foglaló: „Év és dicsőségben dús, a reformbill atyja, a legnagyobb angol státusférfiu, kit az élő nemzedék látott, nyugodni ment. Érezzük e veszteséget, mint a maga nemében kipótolhatlak. Vannak ugyan még derék férfiúink, de őt elvesztet­tük. Helyét senki más nem pótolhatja. Azonban Gr­ey Károly törekvéseinek czélját elérte; szerencsésen harczolt s elveinek megóvását fiatal karokra bízta , mellyeknek élete szentelve vala. Mi nem is gyászol­hatunk felette a nélkül, hogy kevélyek ne legyünk: igen, kevélyek vagyunk arra, mit Grey cselekedett, arra, mi­­ volt, s egy társaság állapotára, melly a nyilvános életben olly tiszta s nemes jellemet szü­le s tisztele. Jólehet Grey szellemi tehetsége még olly nagy vala, mégis lényének fövonása inkább er­­kölcsiség mint értelmiség volt. Makacsul igazságos s egyenes, még azoktól is tiszteltetést, kik né­zeteiben nem osztoztak. — Egész szilárdsággal, melly minden kísérletek között rendibhetlen maradt, s forró szeretettel ölelé a polgári szabadság el­veit. Egyébiránt vonzalmai aristokrataiak voltak: mi ezt sem dicséretül, sem hibául nem említjük, ha­nem jellemző tényül. A rendek elkülönzését, ve­gyes alkotmányunkkal olly pontosan összefonva, Grey mindenkol jóváhagyó és sokra becsülő. Ő nem volt demagóg, de még sokkal kevésbbé udvaronc­z. Megmondván az igazat a népnek, a föld nagyjai előtt sem tartózkodott azt kimondani; képmutatásra soha le nem aljasult. Őszintesége egész élete pályáján olly nagy s határzott vala , mint elve­­ibeni állandósága. E tekintetben lenne szükséges pél­dáját főkép figyelembe venni. Napjainkban majdnem azon veszélynek vagyunk kitéve, hogy egy státusférfiú jellemfontosságának fogalmát tökéletesen elveszítsük. A körülmények lassan kint rászoktatnak bennünket a miniszereket azon fokon becsülni, a­mint azok anya­gi czélokat elérik; az eszközökkel,mellyeket hasz­nálnak, keveset gondolnak; avval sem törődnek, hon­nan jó valamelly rendszabály, csak hogy belőle va­lami kézzelfogható haszon áradjon. Azon irány, miszerint rendszabályok, nem pedig férfiak vétetnek tekintetbe, s a gépi erők a morális erő felébe állít­tatnak, útbaigazítást nyerhetne egy tiszta pillanattal Grey Károly politikai pályájára. Már jókor az élet­ben azon elveket valló , mellyek­et a státusbani ha­talomtól mindenkor kizárni látszottak, s e kizáratás miatt nem zúgolódott, s el tudta viselni , hogy olly so­káig kisebbségben létezett; sőt ha szükség volt, tu­dott egyedül is állani; saját jogait ismerve , a felül­­kerekedést bevárá , ha még olly későn következett légyen is be; nem tolakodván kormányra jutni; neki még egy erős párt segedelmére sem vala szüksége, egyetlen szükségességet ismert: t. i. mindenkor s minden veszélyt megvetve , szükségkép előmozdítani a nagy reformokat, mellyekre az országnak szük­sége vala. S azt véghez is vitte; ez azért viselvén a kizáratásts gyűlöletet. Ha 1830ban e világot elhagyta volna,számos balgalagok azt állítandják,miszerint Polly é S státusférfiú vala ,­kinek soha semmi sem sikerült. De azért a reformbill nem kevésbbé létesült, s G­r­e­y győzelme ép olly nagy lett volna, jólehet közönséges szemeknek nem annyira feltűnő. Egy illy férfik­ői emlékezet, országának legdrágább kincsei közé tar­tozik.“ — A „Times“ Grey-ben legszorosabb értelemben vett gent­lem­an-t tüntet ki; ö e nevel, elve, jelle­me, szeplőtlen becsülete s tökéletes igazságszeretete által igen is megérdemlő; a társaságban átalánosan tisztelt s házi körében mintául szolgálandó életpályája által mindenek felett kitűnő volt. Grey Károly meg­érdemli, hogy az utóvilágnál mint nagy férfiú s az emberi példányok legrendkivülibbjei il éljen. A nem rég kimúlt főszemélyek, vagy ma, a halálhoz közelgő nemzedék közt hivatalában legtovább állott. S ez ál­lomás magas vala. Mint a nagy Charles James Fox utódja 1808ban tagadhatlanul ő vette át a whig­­párt vezérének s főnökének állását. Hir, erő­s be­folyásra nézve, hires eldödjénél sokkal alább állott. De egy angol, még kevesebb nyomatéka, mint Grey lord, egy illy fontos politikai oligarchia élén, mint ez, melly a nemes lordot majd harmincz éven túl pártoló s soha el nem hagyó, szükségkép helyet en­­gedend a nemzeti történetben, megfelelőt ama poli­tikai crisisek kiterjedésének és sokaságának, mellye­­ken keresztül ment,s azon összeütközéseknek,mellyekbe esett. Grey húsz évvel lépett a parliamentbe; Fox, North és társai sokat ígérő tanítványai iskolájukba fogadók, s azon színezetet, mellyet itt nyert, egész élete végéig megtartó.“­­ Grey husz évig vola az alsóház tagja, 1806 és 1807 ben a rövid életű whig­­cabinetben, s csak atyja halála után 1807ik év nov. 14én ment át a felsőházba, ekkorától fogva még 23 évig volt az ellenzék sorában, 1830ik év nov. 22én kormányra jutott s 1834ik év jul. 9én lemondott, 1794- ben nov. 18án Mary Elisabeth Ponsonby-t nőül vette, ki öt tüléle; e házasság gyümölcse 16 gyer­mek volt, tiz fiú s hat leány, nyolcz fiú s négy leány még életben vannak. Vegyes sikrek. Az angol f­el­s­ö h­á­z jul. 24ki ülésében az ir collegiumi bili minden ellenzék nélkül harmadszor felolvastatott s elfogadtatott. Az alsó házban pedig a brasiliai rabszolgakereskedés megakadályozásának bilije került szőnyegre , mit Sir R. Peel Gibson ellen erősen védelmezett, mondván: miszerint e rendszabály nagyon fontos s Angliát kön­nyen harczba keverhetné. A „Times“ jul. 25ről szá­mos leveleket közöl, mellyek Aberdeen lord és a brasiliai kormány között váltottak. A „Times“ dublini levelezője szerint az orániai párt aug. 12re mintegy 40,000 tagból álló gyüleke­zetet tervez Enniskillben. Czélja — mint saját organjuk a „Dublini Evening Mail“ mondja— O'Connellt sa­ját fegyverével meglepni s a „törvények szerint meg­szorítani.“ Szinte ezen lap a szomszéd Cavane, Tyrone s Donegal grófságokbeli orangistákat meghívja, hogy gyülekezetük mintegy 100,000re növekedjék; egyéb­iránt fegyveresen megjelenni senkinek sem szabad, s az országbéke fentartása felett szigorúan fognak őr­ködni. O’Connell a dublini repealegylet gyűléseiben még nem szű­nik rendesen elnökösködni, de az ügy maga olly feltűnő haladást többé nem tanúsít, mint ez előtt,a heti jövedelem közönségesen 400 font sterlingen alul van. Azonban hogy a repealmozgalom egészen meg ne szűnjék, az izgató O'Connell Daniel új monster­­meetingeket hirdete. Az első jul. 23án Wexfordnál — 40 i­ mértföld Dublintől — tartatott. Átalános szá­mítás szerint mintegy 60,000 ir jelent meg. O’Con­nell, Gray Jr, St­e­v­­­e Tamás s több barátaival jul. 22én reggel hagyá oda Dublint s egész útja diadal­menethez hasonlító. Wexfordban megérkezvén, kocsi­ját elhagyva azonnal beszédet tarta az összegyűlt nép­hez , mellynek tárgya hasonló volt az 1843ban tartott monstermeetingek alkalmával tartott beszédeihez. E­­gyébiránt az egész csenddel végződött.­­ Strassburgi hírek szerint e város második választási collegiuma jul. 27 én Renouard de Bus­­siere Alfred kereskedőt nagy szótöbbséggel Strass­burg városa követének választotta. Bus­siére 209 szótöbbséget nyert, míg Martin, az ellenzék je­­löltje, csak 139 szavazattal bírt. E választás Gui­zot ministeriumára győzelemkép tekintetik. — Athenaból julius 20-ikáról kelt tudósítá­sok szerint, ho­lett is minister fényes győzelmet vitt ki. A múlt hónapi események nagyon komoly termé­szetűek valának,s a jelen ministerium élete s halála felett határzottak. Itt főkép a synodus alakításáról s az egyházi ügyek szabályozásáról volt szó. E nagy fontosságú V­T. levelezőnknek jelen érdekes tudósításáért köszönetünket nyilvánítva, sajnálattal kell kijelentenünk, miszerint becses levelében érdeklett tudósítását a julius fikán tartott To­­rontál megyei közgyűlésről mind ez ideig meg nem kaptuk. S­z­e­r­k. 493 sok eső miatt,­­ pedig a tavasi szénát meglehetősen elfogyasztó a tartós tél. *)

Next