Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-03-24 / 253. szám

TARTAKOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. — Deák Ferencz és a zalai körlevél. Felhívás és nyilatkozat Montból.— Törvényhatósági tudósítások. Pestből (közgy. vége, megyei körlevelek feletti vitatkozások). Vasból (közgy. vége, megyei körlevelek feletti vitatkozások, igazítás). — Jelentés a pesti mártiusi József-vásár felett (vége). — Vinoszemle. Pesti Hírlap. külföld. Francziaország. N.Britannia. Belgium. Értekező. (Pásztori körlevél.) Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lettek­a huzások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG­ ÉS ERDÉLY. (3 cs. kir. ap. felsége az erdélyi f. k. főkormányszékhez kidlencz fizetéses fogalmazó gyakornok kinevezését kegyelmesen megengedni méltóztatván, ezen kegy. legfelsőbb határozat kö­vetkeztében f. hó­ldkén a k. főkormányszék következő egyé­neket méltóztatott a fizetéses fogalmazó gyakornoki helyekre kinevezni, úgymint esztelneki Szacsvai Ferencz, fogarasi Domzsa György, Bell Frigyes, csíki Sándor István, ha­­lolykai Pál Sándor,m. gy. monostori Kabos László, sz. ka­­tolnai Biró Lajos, U­z­o­n­i Antal és Klein Frigyes urakat. — A fogalmazók eddigi száma is szaporodván hárommal, ezen helyekre is ugyanazon napon megtette a kijelölést a k. főkor­­mányszék, a kinevezést magának tartván fel ő felsége. (E.H.) Pest, március 23. Deák Ferencz és a zalai körlevél. I. Alig hisszük, miszerint találkozzék széles e hon­ban combinativ politikai fő, melly az iránt velünk tö­kéletesen egyet ne értene; hogy a honnak ügyei, kifejlődésükben, a zalai körlevél felmerülése által sa­­játszerű phasisba készülnek átmenni, és hogy e kör­levél , jelen átalakulási vajúdásainknak azonkívül is bonyolult viszonyai közt valóságos esemény gyanánt tűnik fel, s pedig olly esemény gyanánt, mellynek súlyo s értékére nézve minél elöbb teljességgel s mel­­lözhetlenül tisztába kell jönnünk, ha azt kívánjuk, hogy az opposilionak szelleme, iránya és számszerinti ere­je nyiltan álljon a hon előtt, és ezen párt czélja, súlyo­s alakja, a prometheusi transfiguráliók ujjain an­­golnakés ki ne sikamoljék az ellenében álló conser­­vativek kezelése alól, mind mindinkább s untalan. Azonban bármi különösen hangozzék is ez sokak elött: a zalai körlevél nem azért tűnik fel esemény gyanánt a haza alkotmányos viszonyainak láthatárán, mert zalamegyei,sem csak azért is, mintha az valamelly ellenállhatatlan okszerűségi súllyal bírna; nem f­e­gla­­lusirat sem a hatóságtól, mellynek nevében kelt, sem bentartalmának fontosságától, mellyel legalább sze­­rintünk nem épen nagy mértékben bír , hanem Deák Ferencz neve­s állásától veszi különös nyo­mosságának súlyait. Itt a provinciális törvényható­­ságtól a származást és a bentartalombeli okszerűséget — vagyis azon két tekintetet, melly egyébiránt ren­des viszonyok közt legnagyobb figyelmet érdemel­ne — az egyszerű honfi egyéniségnek, Deák Fe­rencz egyéniségének fénykore sokkal túlszárnyalja. A zalai körlevél azért esemény, mert Deák Fe­­rencznek tulajdonítlatik; máskint egy egész­en közön­séges , mindennapi ephemeralis tünemény lenne az, s nem egyéb. Alig van e hazában statusember, kinek hely­zete olly fényes, olly dicső, olly magasztos lenne, mint Deák Ferenczé volt mindeddig. Csak ama pol­gári állás culminatiojára törekedhetik a dagadozó keb­lű , szívvel mint lángésszel egy iránt áldott alkot­ványos honfi, mellynek Deák Ferencz eddig még birtokában van, és ha szilárd lelke , férfias határo­zottsága s hiúságtól ment cselekvősége a bizonyos oldalról kínálkozó népszerűség bájainak ellenáll, ezen­túl is csalhatatlan birtokában maradand. Az ő politikai hitele mindeddig feltétlen volt, széles és korlátlan, miért ? mert minden szitu ,­elvű s véleményű hazafi­út a haza szükséges emberének nézte, ki az egy vagy más oldalróli vészthozó túlzások közvetítése, és a divergens s összeütköző vélemények kiegyezte­­tésének dicső szerepére egyedül alkalmas !... És im! a zalai körlevél közopinfa szerint épen e fényes ál­lású polgár tollából mondatik kifolyottnak, és ő­­szintén megvalljuk , hogy annak szövegezésében, mi is, az eddig egy iránt legyőző szónok mint politikai iratszerkesztőnek, a kehidai honfinak keze­s tollára vélünk ismerni. Azonban mind e mellett is más oldalról ellenáll—­hatlanul egy jobb meggyőződés felé hajtatunk mi an­nyiban, mennyiben reá ismerünk ugyan e szerke­zetben ama szerencsés irásmodorra, melly az önmagá­val, elveivel, eszméivel s meggyőződésével tisztában békében s nyugalomban élő egyéniség fesztelen nyilat­kozatait tükrözi vissza; reá ismerünk ugyan ama hajoló szónokra s tok­ra, melly a hűség, nyájasság, szerénység, jó akarat, szívélyesség, lojalitás és mérséklet malaszti­­lál, behalólag cseng s kedvesen; de keblünkből s meg­győződésünkből ki nem tagadhatjuk azt is, hogy eme körlevél szerkezetében, szintezen malasztosság s loya­­litás édességeinek a mérsékleti opposilio leple alá rej­­telmezett olly adagát is véljük feltalálhatni, mellyet a leglulzóbb opposilióval karöltve járó keserű méreg halálos ihlete fertőztet. Ezen irat azok közé tartozik, mellyekben a szer­ző nem pattog, nem robajg, hanem a csendes, a sze­líd meggyőződésnek nemes formáiban, fesztelen, de szigorúan következetes és fokozatos eszmemenettel le­bilincsel,meglep, első ötletre bájolólag meghat s elragad. Ezen elragadtatás perezében személyesükön s életnagy­ságában látszik ez iratban ellőttünk állni a kehidai pol­gár, s nem kétkedünk, hogy annak szerzője nem más, mint ő. — Azonban mihelyt eszmélünk, fürkészünk, egybevetünk, csak hamar elveszti az irat első hatá­sát, és majd a combinatiók tarthatlansága és az el­lenmondások visszataszító súlyán kívül még bizonyos meggyőződés­ üres, sőt hypocritas adagot tapasztalunk felmerülni benne; majd pedig azon iratok közé kell min­­den jó akaratunk mellett is leszállitanuk, mik olly tűzijá­ték gyanánt tű­nnek fel, melly első pillanatban világit, megragad, és szédít, eme benyomás megszűntével azon­ban nem bűvöl többé, hanem álomkint elenyészve a va­lóság feletti meggyőződést egész­en kielégítetlenül hagyja. És ekkor ellenállhatlanul s fenhangon kiáltjuk: ez irat vagy nem folyt ki Deák Ferencz tollából s nem fejezi ki az ő meggyőződéseit, vagy ha igen, akkor meg kellene tagadnunk, hogy ezen ünneplett férfi azt, mit valaha tett, összefüggő tervszerinti meggyőző­désből tette; meg kellene tagadnunk, hogy az ő leh­el érett combinalio s megtisztult elv s eszmefogalomból eredők inkább, mint valamelly szabálytalan sőt vak­­esetlegességi koczkafordulatból. Az iratok legyőző ereje legnagyobb részt abban fekszik, ha azok, szerkesztőik benső s mélységes meg­győződésüket minél élénkebb színekben s formákban fokról fokra visszatükrözik. Mihelyt az iratok ezen kellékkel nem bírnak, bűvölni s a szerző igényeinek megfelelő hatályt szülni megszűnnek. Valamint Pfryne vagy Lais-nek az élet tisztaságáról írandó bármi ma­gasztos szerkezetei is, az erény hő lángjára soha keblet gyújtani nem fognának; úgy a zalai körlevél­nek, mihelyest azt a kehidai polgár tollából folytnak kellene tekintenünk, bármi remek s szép eszmemenet­tel ecsetelt meggyőződéseit is,mellyekkel az a leg­­kíméltebb formákban keresztül van szőve, azonnal csak úgy kellene tekintenünk, mint Syrene csábhangjait, mik az olvasó elméje s kedélye megvesztegetésére szin­­leltetvék, miután mindannak, ki maga okos és Deák ! Negyvenedik év. 253. szám. 1846. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Kedd mártz. 24. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél a Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. A „Nemzeti Újság“ folyó évi ápril-juniusi évnegyedes folyamára előfizethetni helyben 2 írt 48 krvati­rjával. Előfizetni lehet a kiadó hivatalban, zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, és min­postán borítékban 3 Irt 30 krjával den cs. kir. postahivatalnál.­ ­ Ferencz bölcsességét ismeri, egyszerűen s ellenáll­­hatlanul meg kell győződnie, hogy mindazon adatok, mellyek a sokszor említett körlevélben kétségtelen , elvilázhatlan tények gyanánt vannak elfogadva, és mellyek ama­lo-sarkpontokat képezik, mik körül e körlevél lojalitása s opportunitása forog, e magas po­litikai eszéllyel s képességgel áldott férfiú által egye­nesen nem így, h­anem épen ellenkezően tudatnak. — De elemezzük kisé a dolgot, hogy világosabbak­ká lehessünk. Gyönyörű, honfi szivet s lelket felemelő szel­lem, a valódi mérsékleti opposilio — ezen alkotványos életi első rendű kincs — szelleme lengi át ez okiratot, annyira, miszerint ellenállhatlanul elragadtatik az em­ber, lelke mélyéből óhajtani, hogy minden kebelben azon magas élvezetet, nyájas megnyugvást, virá­nyos jövő iránti édes reményt, és a haza felett őr­ködő gondviselés iránti szent hiedelmet gerjesztené az, mint gerjeszteni látszik annak hangulata a mi lel­künkben. De nyílt bátorsággal s őszinte egyenes­séggel ismételjük, hogy ezen magasztos és megnyug­tató érzeteinket, mellyek az iró okos benmeggyő­­zödésének illy s nem más rendű őszinteségében ala­pultak , mi csak első ötletre s ezen okirat átolva­sásának első perezében élveztük; későbben pedig, midőn tünödénk s eszmélénk, s ismét tünödénk s eszmélénk a felett, váljon a bölcs, előrelátó, a haza viszonyait s a pártok állását, czélzásait s köve­teléseit ismerő férfiúnak figyelme előtt állhatott—e az még burokban, hogy a pesti oppositio az ezen okirat­ban felhozott s ezt átlengő kibékülési s jó akarati szellemre nézve vele egyátalában hasonlóan érez ? állhatott—e jelesül elötte burokban, hogy a pesti op­posilio , valóban csupán csak a trón iránti pietásból küldött deputaliót fel Bécsbe, a trón iránti pietásból fogalmazta jegyzőkönyveit a közelebb múlt időkben s szórta szét számithassan körleveleit, vagy inkább nagy részben azért is, hogy a kormánynak hüledezése­­ket szerezhessen, melly czéljának kivitelére néz­ve még attól sem lépett hátra, hogy a hon­ban a kedélyek még még inkább felizgattassanak ? — Váljon a pesti opposilio s vele együtt Deák ben­­sőkép meg van-e arról valóban győződve, hogy a trón a dolgok állásáról mit sem tud, és hogy a de­­putatio feladata valóban s csupán csak az vala , mi­szerint az felvilágositassék s értesitessék arról, mit főhivatalnokai az ő nevében károst, alkotványel­­len­est, sőt vészthozót elkövettek? s jelesül való­ban gondolta s gondolhata-e Pest megye­i Deák, hogy a nyilvánosság jelen időszakában, s ezen mű­veltebb s felvilágosodottabb politikai korszakban, az emberi hűség- s becsületességgel meg lehet azt egyez­tetni , miszerint a kormányhivatalnokok valami ol­­lyast, mi a király egyenes tudta s akarata ellen len­ne, annak beleegyezése nélkül, sőt talán egyenes ti­lalmának mellőzésével megkisérlettek vagy keresz­­tülvittek volna? Váljon megegyezik-e szinte ezen emberi hűség s becsületességgel, hogy a főhercze­­gek, azon emlékiratot, melly Pest küldöttsége által hoz­­zájok benyujtatott, a kancellária utján visszaküldöttek volna a végre, hogy az Pesthez érkezzék a nélkül, mi­szerint ez a király tudomásával ne lett, s az ő parancsolat­jából ne történt legyen ? Szóval: váljon benső meg­győződése lehető e Deák Ferencznek, hogy a kor­mány ebeli lépései nem egyenesen tudta s akaratával történtek a fejedelemnek, s ennélfogva a király aka­ratjától elválaszthatatlanok? — Váljon lehető e Deák s a pesti oppositionak való benső meggyőződéséül te­kinteni, hogy a kormánynak intézményei s javítási ter­vei keresztülvitelére alkotmányos pártra szüksége nin­csen ? Váljon őszinte meggyőződésből mondhatta vol­

Next