Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-01-01 / 206. szám
Megjelenik minden kedden, csütörtöki; pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Negyvenedik év. 206. szám. 1846. F.lőfi/dlési díj félévre postán és hely- Isoni borítékkal 6 forint, boriték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. NEMZETI ÓSÁG. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Csüitörtök jan. 1. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittalik. TARTALOK Magyarország és Engély. Előszó programmunkhoz. Tudomány s irodalom (Utóhangok a m. tudós társaság idei nagygyűléséről.)— Törvényhatósági tudósítások. Csongrádból (közgy. törvényszéki táblabirák választása, botrányos kicsapongás, a mérsékelt párt szavazattöbbsége, tisztujitási előintézkedések.) Szabolcsból (közgy. a szűk termés miatt bekövetkezhetőenség elhárítása tekintetébeni tanácskozás). — 1 Budapesti ujdonságok. Emp Szemle. Jelenkor. Kükörei. Francziaország. N.Britannia. Olaszország. Württemberg. Társulatok és Intézetei«» (Nemzeti színház. Nemzeti museum.) Hirdetései«. IHAItVAROHSZÁQ ÉS ERVÉKY. Pest, december 31-én 1845. Illestó |¡ i*¡. ¡£ r t ni ni u tilth»/.. A lemerült év, alkotványos életünket tekintve , olly nyereményeket szállított át az újba, hogy habár azoknak nem hiányzanak is aggasztó árnyoldalai, mindazonáltal a hasonlíthatlan túlsúly mégis őszinte üdvözlésükre int s vonz bennünket.Az eszméknek s a haladásnak féktelen s határtalan előnyomulásai, azon előnyomulások , mellyek — mint a politikai sarkból forgatásnak divatszerü de idétlen képei — az alkotványosan nagykorú nemzeteknél a radikalismus fülellen és haszonvehellen elvében rég kicsapattak, ennekelőtte csak azon nemleges erő által nyerének nálunk féket, mellyet alkotványunk lelke és szelleme „a status quo“nak fentartására a kormány kezébe adott. Az alkotványos ügyek vezetésére hivatottaknak legnagyobb része azonban ez alatt kárhozatos passivitásban fecsérlvén szent kötelességének napjait, a kényelem , félelem , s az ezen fekélyben nyugvó politikai közönyösség útján kevés szánni izgató hősök kezébe adá a szereplést, és e szereplés a szereplőknek sejtelmükön kívül is szakadatlanul a radikális reform talapzatára álli rá a javítások minden specialitását. Néhány inpractikus egyén, megtagadva az életet, egy pillanatig sem színti meg „tabula rasa“kint tekinteni a hon alkotványos helyzetét. A szerzett jogi birtok, az alkotványban élő aristokratai súlyok, a nemzetnek közel 9 százados szokásai s előszeretetei, mind puszta semmiként állanak elöttük. Ők minden tréfán miind könnyűnek s természetesnek tekinték egy csapással demokratisálhatni az alkotványt, mellyet a forradalom vérözöne még el nem seprett, és mellynek instituliói mégnem enyészének el úgy, mint elenyészik a növény az olly földről, melly felszántatott!— Szóval: a radikalismus e néhány egyéne égő agy velejében dulongó rögeszméinek eddig nem lehete más sziklán elporlani, mint a kormány tagadó leiratin. — Ezen állás, szabály elleni volt két okból; először azért, mert a kormány — melly alkotványunk szerint határozatok s leiratok által a javítások terén nem működhetik—alkotmányos párttal, melly által tervezett javításait keresztülvihette volna, nem bírván, maga cselekvő politikát nem gyakorolhatott; másodszor pedig azért, mert a javítások , mellyek a felül érintett néhány egyén izgató s mozgató ereje által terveztettek, szakadatlanul a demokratás elvnek szélsőségeiben forogván, a kormány a legfontosabb tárgyaknál a negatíók politikájából a transactio politikájához csak igen ritkán folyamodhatott, hanem az alkotmány szellemes tupuszának fentarthatását a javítási eredmények absolut elejtésén kelle megvásárolnia. Aggasztó s súlyos egy alternativa, melly nem kevesebbé szomorilá magát a kormányt, mint a hü keblű polgári s hazafit. Ama gyávák s oktalanok, kik politikai csinálás közben a dolgokat s elveket, az azoknak kivihetősége módszerétől el vélik választhatóknak, a múlt országgyűlésen a királyi előterjesztéseket készek voltak ollyanoknak tekinteni, mintha azok, mivel valóságos és minden pártszint frackio állal, de sőt az egész ország által örömmel üdvözlött s hókebellel óhajtott javításokat terveztek, az aristokratai elvet megtagadva , tisztán s szárazon a demokratia szellemébeni javítást mondották volna ki! — Befejezett lényül tekintették azt a demokratia emberei és orgánumai, hogy a kormánnyal az ő elvük és ezzel ők maguk vannak ugyanazokilva , az aristokratai viszonyok pedig minden podgyászostól eldobálva. A képviseleti rendszernek elve szenvedélyesen felkaroltatott ugyan, de mind e mellett,mégis a politikai képességnek a birtokhozi keltetése nyomorult eszmének nyilvánitatott, vagyis igy szélűben kimondatott az álalános választási s választhatási képesség , melly a földnek semmi alkotványos nemzeténél fen nem áll, s fen nem állott soha. Alkudozás utján végre olly expediens javaslatott, melly a városoknál mintegy 80,000 főből álló szavazatot adott volna; azaz annyit, melly hasonlitólag a világnak ismét semmi alkotmányos országában fen nem áll, és körülbelül legfeljebb is a megyéknél uralgó zavarok s féktelenségek gyálanyagát a városokba is áttette volna. A királyi előterjesztéseknek ez és hasonló elvmodor szerinti keresztülvitelében a kormány bele nem egyezhetvén , míg egyfelől — t. i. az oppositio részéről — a legelkeseredeliebben megtámadtatok addig más részről a mérsékleti szellem teh erőre ébredett, és helyesebben felfogván az alkotmányos életnek, a természetszerű párttá alakulás és pártmérkőzésben fekvő elkerülhetlen szükségességét, amaz exorbitáns és elmellőzhetetlenül a politikai radikális conflagratiókhoz vezető elvek ellenében maga szállott síkra. Ma tehát már a radikális demokratái akarásoknak ellenében, úgy, mint ahogy ezt az alkotmányos élet bonoeconómiája szabályosan igényli, nem a kormány áll, hanem maga az önkormányban részes nemzet; a conservativ s kormánypárt czime nem átékozik többé, és a bonárulás bélyegét nem süti a hazafi homlokára, hanem legyőzetvén a politikai időtlenség balga előítéletei, és nyíltan követeltetvén a conservativ állásnak s véleménynek a tisztelet, mert a párt maga megalakulni, vagyis élő, de szétszórt elemeit összeszedve lenni s akarni tudott, ma az országban a kétségtelen majoritást képezi__ És eddig az eredmények , mellyek a mult év örvendetes előmenetelét tüntetik; mellyeknek előidézésében nekünk, ha bár csak egy porszemnyi rész jutott is, boldogoknak érezzük magunkat. Azonban súlyos és nyomasztó phasisba mentek át e politikai viszonyok, mert a conservatív párt felkerekedésével,az ezáltal felmerülő szabályos pártküzdelmek s mérkőzéseknek, az oppositio , a pártviszályt, pártcsint s a párterőszakot szegezi ellen.Az alkotmányos életnek egyetlen biztosítékát l. i. a „többség akaratában nyilvánuló közakaratot“ a minoritások féktelen kitörései által kell meggyilkoltatni látnunk. Biharban és Montban már hónapok óta nem létezhetik az oppositió vad zajongásai s forrongásai miatt normális administratio. És ez sajnos s pedig igen sajnos ugyan, azonban rövid időre mind e mellett is még megjárja, de mivel administrálni még is csakugyan kell, és az alkotványosan s törvényesen kijelölt administrationális gépezet kerekeit sokáig megakasztva tartani nem lehet: az illy abnormitásoknak vagy az állandó királyi biztosságokhoz, vagy épen a provisoriumhoz kellene szükségkép vezetniük. És ezen alkotmányt sorvasztó mirigyei csak úgy küzdhetünk meg, ha a „mérsékletiek politikai pártezime alatt, a jó hazafiak minden véleményi indulatokat s fokozatokat félretéve, egyetlen egy csapatba összesülnek, és igy a nagy, az állandó, és a biztos majoritás megalkotása által a rend s a vélemény iránti türelmetlenség ellen maguknak tiszteletet vivandnak ki. A mérsékletieknek nagy s állandó majoritása, vagyis az ezen felekezetbelieknek minden véleményi indulatiakat s fokozatokat kizáró egyetlen egy csapatbani összesítése legyen tehát jelszavunk, hogy ma a politika terén a mérsékletiek között nincs, és nem lehet fokozat; legyen jelszavunk, hogy ez mindennél első leendő; legyen jelszavunk végre az, hogy a politikát nálunk most egyelőre csak ezáltal lehet az életbe áttenni. És ám ez a józan és mérsékleti politikának első plastica manifestatiója. A második Uly plastica manifestatio az , hogy a mérsékleti párt ne csak mindig s minden cselekvőséget a kormánytól várjon s igényeljen, hanem maga is kilépjen a cselekvőség terére ,s a dolgok fejleményének ezen phasisába lépjenek át a mérsékleti pártnak orgánumai is, a politikai journalok. Erre nézve a felvilágosító s összeegyeztető nézet szerintünk az, hogy a mérsékletieknek egy nagy majoritási párttá alakulásuk magában foglalja ugyan már a specialitásokat is , mellyeknek keresztülvitelénél ezen párt mint majoritás megszületett, és a politikai élet terére kilépett; de az ephemer, a rendkívüli és mindenkor csak az esetleges specialitások eseteiből életének és működési nyilvánudásának elemét merítő majoritás, állandó, tömött, és önmagával tisztában levő majoritássá soha sem szilárdulhat, hanem az ephemer és esetleges specialitásokkal annak magának is szükségkép ephemerális, ingadékony és kétséges többségnek kell maradnia. Itt mi tehát az összefüggő rendszeresített conservativ-cselekvő politikának szükségességét, mivoltát s a gyakorlatban miképein keresztülvihetőségét, az erre szolgáló majoritások természetére vonatkozólag kívánjuk röviden elemezni s felvilágosítani. (Vége köv.) TUDOMÁNY S IRODAI»171. I (»hangok a magyar tud. társaság idei nagy gyűléséről. A magyar tudós társaság idei nagygyüléseit részletesen tárgyalók ugyan honi hírlapjaink , mindazáltal a legfontosabb ügy, t. i. a nagy jutalom elszavazásáról — mert elítélésnek nem nevezhetjük — nem tudósították kellő részletességgel az olvasó közönséget. Nem tartjuk ennélfogva feleslegesnek ez ügyre nézve is kisé fellebbenteni a függönyöket , hogy láthassa az avatatlan közönség is, mik történtek e tárgyban, s aztán ítélhessen. — A múlt évi nagygyűlés határozatai következésében a jelen évben a mathematical s természettudományi (közelebbi 4 év alatt megjelent) munkák versenyeztek a nagy jutalomért, s így tehát az ugyancsak múlt évben összeházasított mathematical s természettudományi osztályoknak kellett ajánlani munkákat a nagy jutalomra. Az illető bizottság eljárván ez ügyben, következő munkákat ajánl a nagy jutalomra u. m. Bugát Pál Természettudományi Szóhalmaz ál 7 szavazattal, Tarczy Lajos (ama Tatay és Csécsi által híresen recenseált Ellingshausen-féle) Természettanának 2dik kiadását 5 szavazattal, és Vállas Antal Felsőbb Egyenletek czímű munkáját 2 szavazattal. Meg kell azonban jegyezni, hogy az összeházasított bizottság természettani osztálya megoszlandónak javalja a nagy jutalmat Bugát Pál és Tarczy Lajos között, a bizottság mathematicai osztálya pedig Bugát Pál és Vállas között. A bizottság ezen véleménye a nagygyűlés asztalára akkor lálaitatván ki, mikor már a múlt évi nagygyűlés által félig életbe léptetett reform nagyobb részint felforgattatok s ennek következésében az öszszeházasított, de össze nem férő mathematicai és természettudományi, ugy szinte a philosophiai s törvénytudományi osztályok diverziáltattak: Jön nagy harcz és bábom és hosszadalmas vitatkozás a felett, hogy váljon mellyik osztályt illeti a 200 aranyos Eldorado , a mathematikait-e vagy természettudományit? mint szinte a felett is, hogy a bizottság javaslata szerint megoszlassék-e a nagy jutalom vagy sem ? — Ez utósó kérdést illetőleg elnöki excellenciája emelt szót, nyilvánítván, hogy a nagy jutalmat nem kell megosztani, mert úgy nem lesz nagy jutalom (pedig véleményünk szerint 100 arany is elég nagy jutalom , mivel ha a munka csakugyan jó, kelendőségre számíthat) és az igazgatóság czélja az volt, hogy mivel jelenleg nincs elegendő alaptőke két nagy .