Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-01 / 206. szám

Megjelenik minden kedden, csütörtö­ki­; pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Negyvenedik év. 206. szám. 1846. F.lőfi/dl­ési díj félévre postán és h­ely- Isoni borítékkal 6 forint, bori­ték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. NEMZETI ÓSÁG. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Csüitörtök jan. 1. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittalik. TARTALOK Magyarorszá­g és Engély. Előszó programmunk­­hoz. Tudomány s irodalom (Utóhangok a m. tudós társaság idei nagygyűléséről.)— Törvényhatósági tu­dósítások. Csongrádból (közgy. törvényszéki táblabirák vá­lasztása, botrányos kicsapongás, a mérsékelt párt szavazat­többsége, tisztujitási előintézkedések.) Szabolcsból (közgy. a szűk termés miatt bekövetkezhető­enség elhárítása tekinteté­­beni tanácskozás). — 1 B­u­d­a­p­e­s­t­i uj­d­o­n­s­á­g­o­k. Em­p Szemle. Jelenkor. K­ük­örei. Francziaország. N.Britannia. Olaszország. Wür­ttemberg. Társulatok és Intézetei«» (Nemzeti színház. Nem­zeti museum.) Hirdetései«. IHAItVAROHSZÁQ ÉS ERVÉK­Y. Pest, december 31-én 1845. Illestó |¡ i*¡. ¡£ r­ t ni ni u tilth»/.. A lemerült év, alkotványos életünket tekintve , olly nyereményeket szállított át az újba, hogy habár azoknak nem hiányzanak is aggasztó árnyoldalai, mind­azonáltal a h­asonlíthatlan túlsúly még­is őszinte üdvöz­lésükre int s vonz bennünket.Az eszméknek s a ha­ladásnak féktelen s határtalan előnyomulásai, azon előnyomulások , mellyek — mint a politikai sarkból forgatásnak divatszerü de idétlen képei — az alkotvá­­nyosan nagykorú nemzeteknél a radikalismus fülellen és haszonvehellen elvében rég kicsapattak, enneke­­lőtte csak azon nemleges erő által nyerének nálunk féket, mellyet alkotványunk lelke és szelleme „a sta­tus quo“nak fentartására a kormány kezébe adott. Az alkotványos ügyek vezetésére hivatottaknak legna­gyobb része azonban ez alatt kárhozatos passivitás­­ban fecsérlvén szent kötelességének napjait, a kénye­lem , félelem , s az ezen fekélyben nyugvó politikai közönyösség útján kevés szánni izgató hősök kezébe adá a szereplést, és e szereplés a szereplőknek sej­telmükön kívül is szakadatlanul a radikális reform ta­lapzatára álli rá a javítások minden specialitását. Néhány inpractikus egyén, megtagadva az életet, egy pillanatig sem színti meg „tabula rasa“kint tekinteni a hon alkot­­ványos helyzetét. A szerzett jog­i birtok, az alkot­­ványban élő aristokratai súlyok, a nemzetnek közel 9 százados szokásai s előszeretetei, mind puszta semmi­ként állanak elöttük. Ők minden tréfán miind könnyűnek s természetesnek tekinték egy csapással demokratisál­­hatni az alkotványt, mellyet a forradalom vérözöne még el nem seprett, és mellynek instituliói m­égnem enyé­­szének el úgy, mint elenyészik a növény az olly föld­ről, melly felszántatott!— Szóval: a radikalismus e néhány egyéne égő agy velejében dulongó rögesz­méinek eddig nem leh­ete más sziklán elporlani, mint a kormány tagadó leiratin. — Ezen állás, szabály elleni volt két okból; elő­ször azért, mert a kormány — melly alkotványunk szerint határozatok s leiratok által a javítások terén nem működhetik—alkotmányos párttal, melly által ter­vezett javításait keresztülvihette volna, nem bírván, maga cselekvő politikát nem gyakorolhatott; másod­szor pedig azért, mert a javítások , mellyek a fe­lül érintett néhány egyén izgató s mozgató ereje ál­tal terveztettek, szakadatlanul a demokratás elvnek szélsőségeiben forogván, a kormány a legfontosabb tárgyaknál a negatíók politikájából a transactio poli­tikájához csak igen ritkán folyamodhatott, hanem az alkotmány szelleme­s tupuszának fentarthatását a ja­vítási eredmények absolut elejtésén kelle megvásá­rolnia. Aggasztó s súlyos egy alternativa, melly nem kevesebbé szomorilá magát a kormányt, mint a hü keblű polgári s hazafit. Ama gyávák s oktalanok, kik politikai csinálás közben a dolgokat s elveket, az azoknak kivihetősé­ge módszerétől el vélik választhatóknak, a múlt or­­szággyűlésen a királyi előterjesztéseket készek vol­tak ollyanoknak tekinteni, mintha azok, mivel való­ságos és minden pártszin­t frackio állal, de sőt az egész ország által örömmel üdvözlött s hó­kebellel óhajtott javításokat terveztek, az aristokratai elvet megtagadva , tisztán s szárazon a demokratia szel­­lemébeni javítást mondották volna ki! — Befejezett lényül tekintették azt a demokratia emberei és orgá­numai, hogy a kormánnyal az ő elvük és ezzel ők maguk vannak ugyanazokilva , az aristokratai viszo­nyok pedig minden podgyászostól eldobálva. A képvi­seleti rendszernek elve szenvedélyesen felkaroltatott ugyan, de mind e mellett,mégis a politikai képesség­nek a birtokhozi keltetése nyomorult eszmének nyilvá­­nitatott, vagyis igy szélűben kimondatott az álalános választási s választhatási képesség , melly a földnek semmi alkotványos nemzeténél fen nem áll, s fen nem állott soha. Alkudozás utján végre olly expe­­diens javaslatott, melly a városoknál mintegy 80,000 főből álló szavazatot adott volna; azaz annyit, melly hasonlitólag a világnak ismét semmi alkotmányos or­szágában fen nem áll, és körül­belül legfeljebb is a megyéknél uralgó zavarok s féktelenségek gyál­­anyagát a városokba is áttette volna. A királyi előterjesztéseknek ez és hasonló elv­modor szerinti keresztülvitelében a kormány bele nem egyezhetvén , míg egyfelől — t. i. az oppositio ré­széről — a legelke­sere­deliebben megtámadtatok addig más részről a mérsékleti szellem teh­­ erőre ébredett, és helyesebben felfogván az alkotmányos életnek, a ter­mészetszerű párttá alakulás­ és pártmérkőzésben fekvő elkerülhetlen szükségességét, amaz exorbitáns és el­­mellőzhetetlenül a politikai radikális conflagratiókhoz ve­­­zető elvek ellenében maga szállott síkra. Ma tehát már a radikális demokratái akarásoknak ellenében, úgy, mint a­hogy ezt az alkotmányos élet bonoeconómiája sza­bályosan igényli, nem a kormány áll, hanem maga az önkormányban részes nemzet; a conservativ s kormánypárt czime nem átékozik többé, és a bonárulás bélyegét nem süti a hazafi homlokára, ha­nem legyőzetvén a politikai időtlenség balga előíté­letei, és nyíltan köve­teltetvén a conservativ állásnak s véleménynek a tisztelet, mert a párt maga meg­alakulni, vagyis élő, de szétszórt elemeit összeszed­ve lenni s akarni tudott, ma az országban a két­ségtelen majoritást képezi__ És eddig az eredmé­nyek , mellyek a mult év örvendetes előmenetelét tüntetik; mellyeknek előidézésében nekünk, ha bár csak egy porszemnyi rész jutott is, boldogoknak érez­zük magunkat. Azonban súlyos és nyomasztó phasisba men­tek át e politikai viszonyok, mert a conservatív párt felkerekedésével,az ezáltal felmerülő szabályos párt­­küzdelmek s mérkőzéseknek, az oppositio , a pártvi­­szályt, pártcsint s a párterőszakot szegezi ellen.Az al­kotmányos életnek egyetlen biztosítékát l. i. a „többség akaratában nyilvánuló közakaratot“ a minoritások fék­telen kitörései által kell meggyilkoltatni látnunk. Bi­harban és Montban már hónapok óta nem létezhetik az op­­positió vad zajongásai s forrongásai miatt normális admi­­nistratio. És ez sajnos s pedig igen sajnos ugyan, azonban rövid időre mind e mellett is még megjárja, de mivel administrálni még is csakugyan kell, és az alkotványosan s törvényesen kijelölt administrationá­­lis gépezet kerekeit sokáig megakasztva tartani nem lehet: az illy abnormitásoknak vagy az állandó kirá­lyi biztosságokhoz, vagy épen a provisoriumhoz kel­lene szükségkép vezetniük. És ezen alkotmányt sor­vasztó mirigyei csak úgy küzdhetünk meg, ha a „mérsékletiek politikai pártezime alatt, a jó hazafiak minden véleményi indu­­lat­okat s fokozatokat félretéve, egyetl­­­en egy csapatba összesülnek, és igy a nagy, az állandó, és a biztos majoritás megalkotása által a rend s a vélemé­ny iránti türelmetlenség ellen maguknak tiszteletet vivandnak ki. A mérsékletieknek nagy s állandó majoritása, vagy­is az ezen felekezetbelieknek minden vélemé­nyi indulatiakat s fokozatokat kizáró egyetlen egy csapatbani összesítése legyen tehát jelszavunk, hogy ma a politika terén a mérsékletiek között nincs, és nem lehet fokozat; legyen jelszavunk, hogy ez min­dennél első leendő; legyen jelszavunk végre az, hogy a politikát nálunk most egyelőre csak ez­által lehet az életbe áttenni. És ám ez a józan és mérsékleti politi­kának első plastica manifestatiója. A második Uly plastica manifestatio az , hogy a mérsékleti párt ne csak mindig s minden cselekvősé­get a kormánytól várjon s igényeljen, hanem maga is kilépjen a cselekvőség terére ,s a dolgok fejlemé­nyének ezen phasisába lépjenek át a mérsékleti párt­nak orgánumai is, a politikai journalok. Erre nézve a felvilágosító s összeegyeztető nézet szerintünk az, hogy a mérsékletieknek egy nagy majoritási párttá alakulásuk magában foglalja ugyan már a specialitá­sokat is , mellyeknek keresztülvitelénél ezen párt mint majoritás megszületett, és a politikai élet terére ki­lépett; de az ephemer, a rendkívüli és mindenkor csak az esetleges specialitások eseteiből életének és működési nyilvánudásának elemét merítő majoritás, állandó, tömött, és önmagával tisztában levő majo­ritássá soha sem szilárdulhat, hanem az ephemer és esetleges specialitásokkal annak magának is szükség­kép ephemerális, ingadékony és kétséges többség­nek kell maradnia. Itt mi tehát az összefüggő rendszere­sített conservativ-cselekvő politikának szükségességét, mivoltát s a gyakorlatban miképein keresztülvihe­­tőségét, az erre szolgáló majoritások természetére vonatkozólag kívánjuk röviden elemezni s felvilágo­sítani. (Vége köv.) TUDOMÁNY S IRODAI»171. I (»hangok a magyar tud. társaság idei nagy gyűléséről. A magyar tudós társaság idei nagy­­gyüléseit részletesen tárgyalók ugyan honi hírlapja­ink , mindazáltal a legfontosabb ügy, t. i. a nagy ju­talom elszavazásáról — mert elítélésnek nem nevez­hetjük — nem tudósították kellő részletességgel az olvasó közönséget. Nem tartjuk ennélfogva felesleges­nek ez ügyre nézve is kisé fellebbenteni a függönyö­ket , hogy láthassa az avatatlan közönség is, mik tör­téntek e tárgyban, s aztán ítélhessen. — A múlt évi nagygyűlés határozatai követke­zésében a jelen évben a mathematical s természet­tudományi (közelebbi 4 év alatt megjelent) munkák versenyeztek a nagy jutalomért, s így tehát az ugyancsak múlt évben összeházasított mathematical s természettudományi osztályoknak kellett ajánlani munkákat a nagy jutalomra. Az illető bizottság eljár­ván ez ügyben, következő munkákat ajánl a nagy ju­talomra u. m. Bugát Pál Természettudományi Szóhalmaz ál 7 szavazattal, Tarczy Lajos (ama Tatay és Csécsi által híresen recenseált Ellingshau­­sen-féle) Természettanának 2dik kiadását 5 sza­vazattal, és Vállas Antal Felsőbb Egyenletek czímű­ munkáját 2 szavazattal. Meg kell azonban je­gyezni, hogy az összeházasított bizottság természet­­tani osztálya megoszlandónak javalja a nagy jutalmat Bugát Pál és Tarczy Lajos között, a bizottság ma­thematicai osztálya pedig Bugát Pál és Vállas között. A bizottság ezen véleménye a nagygyűlés asztalá­ra akkor lálaitatván ki, mikor már a múlt évi nagy­gyűlés által félig életbe léptetett reform nagyobb ré­szint felforgattatok s ennek következésében az ösz­­szeházasított, de össze nem férő mathematicai és ter­mészettudományi, ugy szinte a philosophiai s törvény­­tudományi osztályok diverziáltattak: Jön nagy harcz és bábom és hosszadalmas vitatkozás a felett, hogy váljon mellyik osztályt illeti a 200 aranyos Eldora­do , a mathematikait-e vagy természettudományit? mint szinte a felett is, hogy a bizottság javaslata sze­rint megoszlassék-e a nagy jutalom vagy sem ? — Ez utósó kérdést illetőleg elnök­i excellenciája emelt szót, nyilvánítván, hogy a nagy jutalmat nem kell megosztani, mert úgy nem lesz nagy jutalom (pe­dig véleményünk szerint 100 arany is elég nagy ju­talom , mivel ha a munka csakugyan jó, kelendőség­re számíthat) és az igazgatóság czélja az volt, hogy mivel jelenleg nincs elegendő alaptőke két nagy .

Next