Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-04-02 / 258. szám

TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetések. Halálozás.— Deák Ferencz és a zalai körlevél. IV. — Törvényhatósági tudósítások. Abaujból (közgy. kisgyülési jegyzőkönyvek hitelesítése, katonai, élelmezés, megyei körlevelek, kinevezések). Budapesti újdonságok.— Vidéki hírek. (Egerből, Esztergomból.) Halfield. Spanyol-, Francziaország. N.Britannia. Porosz- Olaszország. Északamerikai egyesült státusok. Keletmndia. La Plata státusok. Társulatok és Intézetek. (Nemzeti színház. Magyar gazdasági egyesület.) Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lolteriahuzások. Dunavizállás. NAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A nmgu m. kir. udv. kincstárnál báró Geramb Jánosnak marmarosi kir. kincstárigazgatóvá lett legfensőbb kineveztetése által megüresült titoknoki állomásra Boitner Károly k. kincstári fogalmazó érdemesitetett. A nagy m. kir. udv. kincstár a lippai kincstári biztosságnál megürült ideiglenes kasználi állomásra Pichler Leopold eddigi berlyistyei kincstári ispánt alkalmazá. Kassán mártius 24-én estéli órákban a város lakosságának közszeretetét bíró nyug. cs. kir. ezredes ,azada Károly élete 57dik évében meghalt. Béke porainak. Pest, april 1. Deák Ferencz és a zalai körlevél- V. Már csak eddigi, egyedül szakadozott s csupán előkészítő modorban érintett combinatióinkból is annyi világos, hogy az előttünk fekvő visszacsatolási kérdés a maga végmegkülönböztető jellemében két egymástól független alkotványos közjoggal bíró nemzet közli praevensiv pacificationalis kérdés, melly más körülmények közt a casus belli et foederis jogelvébe nyúlnék be. — Midőn hasonló diplomatikai kérdések olly statusok között merülnek fel, mellyek egy s ugyanazon korona alatt nincsenek, akkor külhatalmassági választott bíróságok ajánlkoznak az illy ügy elintézésére , mint legközelebb, az oregoni kérdésre és a nápolyi kénke kérdésére nézve ajánlkozott Francziaország , vagy pedig az illetők által félkörésré illy külhatalmak járnak el, mint eljárt az egykor illy ügyekben sűrüen megkeresni szokott hollandi király az Angol, Brasilia, Spanyol sat. országok közt több alkalommal felmerült különbféle úgynevezett „differential 1 44 iránt. Ha már az illy eljárások formaságát tekintjük, akkor a most tárgyalt visszakapcsolási ügyre nézve, egy mint más részről is közbejön annyi interpelláliók s explicáliók, mint amennyiek e tárgyban egy századon túl a trónhoz vitettek, talán szintannyi pacificationális diplomatikai egyezkedési lépések gyanánt tekintethetnek ugyan, mellyek egy nemzet s alkotványos jogilag is competens fórum előtt, t. i. a két ország egy s ugyanazon személyében összesült fejedelem fórumának bírói széke elött forogván, egy s ugyanazon fejedelemnek személyéhez tartozó háború égállási s praevensiv békekötési jogtekintetet foglalnak magokban; és igy tekintve, a magyar királynak s egyszersmind erdélyi fejedelemnek jog-, igazságs lelkismeret szülte meggyőződése itt az utósó feljebbvitelkép vételkelik fel, melly ezen pacificationalis után kimondandó ítéletes határozatára nézve hadüzenési, békekötési s békés utoni tractatuscsinálási ésvitathallanul élet illető jogánál fogva csak az Istennek tartozik számadással. — Midőn azonban az 183%diki országgyűlésen kelt törvényre a fejedelemtől sanctio érkezvén, ez közönségesen oda magyaráztatik, hogy a dolog ezen sanctio által Magyarország javára már eldöntetett; mi ezen magyarázathoz teljességgel hozzá nem járulhatunk, mert szerintünk itt a tomna volt elhibázva, miután a hosszú évek során fenforgott diplomatikai tractátusok következtében itt nem egyoldalú magyar törvényhozás útján , hanem bizonyos arbitralivus eljárás melletti királyi határozat által kellett volna ő felségének e tárgyat szintúgy, mint valaha III. Károly tett, eldönteni, s a visszakapcsolást kimondani. Ez kétség kívül elvette volna a dolognak azon erőszakoló, egyoldali, keserű színét, mellyben az most azon tekintetnél fogva áll, hogy a magyar országgyűlés, a tőle független alkotmánnyal s joggal bíró Erdély irányában egyszerű törvényes provisio utján választott bírói kötelező marasztalást hozott, és ennek azt alávetette. Amint a dolgok most állanak, a királyi sanctio grales , gratos , et acceptos habenles, nostrum consensum praebenles44, csak járuléka a törvényes tractatusoknak, és a kitétel: „communibus eorum suifragiis parique et unanimi consensu conclusos44 (articulos) a fő dolog a tény, melly lény állal, — minden elfogultság nélkül bírálva ezen egész ügyet — egy független alkotványos ország a másikától egész tartományokat hatalomszó állal elveszen s visszacsatol. Mint mondók, ezen visszakapcsolási ügy kimondhatatlanul kényes sublilitása diplomatikai internationalis kérdés, mellynek azonban ezen uralkodó s az egész ügyet kormányzó oldala az 183%dik országgyűlés által egészen elmellöztetett. Az 183 V diki 21-dik törvényczikknek szövegezésénél alkalmasint valami nagy előnyt véltek a haza atyjai kivivőit—nak abban , hogy ezen visszacsatolási törvény nem fogalmaztatott úgy, mint az 174 idilli 18dik törvényczikk szövegeztetett; vagy is, hogy abban nem említetik , hogy ő felsége törvénybe iktallatni megengedte, miszerint a részeket visszacsatolni határrá, hanem az 1832/diki törvény száraz s parancsoló, azaz nem fejezi ki ő felségének meggyőződését, mint első indokot a visszacsatolásra, hanem a visszacsatlás a magyarországi rendek által imperative van kimondva, és a sanctio, e kimondást csak helybenhagyja. És mi valóban úgy véljük , hogy ezen hiba , melly első ötletre csak formasublilitásnak mutatkozik, igen nagy s lényeges hibává magasul, s Erdélynek, melly a feljebbiekhez képest a Carolinus resolutióban foglalt némileg bifariationalis provisiónak birtokában van — alkotványos függetlenségébe vágó panaszra szolgáltat okot. Apaffy idejéig, vagy inkább Erdélynek Leopold alatti visszanyeréséig, vagy még tisztábban szólva, a karloviczi békekötésig,minden Erdélyhez elszakasztott magyar rosz háború útján jött vissza. A visszacsatlási kérdés nem volt a kérdés Erdély s Magyarország közt, hanem a magyar királyok s Magyarország közt. Innen , hogy azon részekre nézve, mellyek a hadi szerencse utján a magyar királyok által Erdélytől magyar jognál fogva elvétettek, és katonailag kezeltettek, a törvényekre kelt sanctiok által mindig tisztán s érvényesen történt a visszakebelezés. Innen, jogossága s érvényessége a balázsfalvi egyezség azon provisiójának is, hogy Zaránd , Kraszna , Közép-Szolnok, Marmaros , Arad , Bihar s Kövárvidéke az adó tekintetében jogosan is érvényesen is tradáltattak úgy, mint az adó tekintetében Magyarországhoz tartozók, és csak törvényes s politikai tekintetben mint erdélyiek. Azonban, miután a karloviczi béke által a magyar király Erdélynek is ura lett, már minden a békés jog czimét nyerte ; s csak akkor merült fel a két ország közli tradtatualis ut, melly már Erdélynek jogezime diserussitioját tette szükségessé. Itt már aztán nem a magyar király fegyvere, hanem a két ország diplomatikai utoni egyezkedése és egyeztetése jött szőnyegre, és azért minden argumentumok, mellyek az 183%diki előterjesztésekben a tények országából merikeltek, már érvénytelenné lettek. — Itt tehát most csak arról van szó: mi jog forog fen azok iránt, mellyeket Apaffy birt; mert már az ezek iránti jogot Leopold s utódai tiszteletben tartani voltak kötelesek. Az 1832/ediki felterjesztés úgy okoskodik ugyan, hogy „ha már nem egyedül az erdélyi fejedelmeknek éltük napjáig, vagy dynastiájuk kimultáig átadott magyar megyék , hanem az 1620dikban örök czím alatt Bethlennek átadott, s tehát Erdélynek, mint nemzetnek birtokába jutott Zabolcs, Szatmár, Bereg s Ugocsa megyék Magyarországhoz visszakapcsoltattak, akkor semmi sem egyezik meg inkább az igazsággal , mint az, hogy ezen elvnek felállítása után már mind azon megyék, mellyek számos szerződések által egyszer is másszor is Erdélyhez kapcsoltattak, a magyar koronához kivétel nélkül, mind visszacsatolhassanak. Azonban hogy ezen okoskodás hibás és alaptalan , azt már Ildik illy czímü czikkünkből látták olvasóink , miután az 1622diki s tehát későbbi nikolsburgi békekötés már az ím idézett megyéket is azok közé számítja, mellyek Bethlennek csak holta napjáig adattak át. De különben is, ha a dolgok e négy megye tekintetében valóban úgy állottak volna is, mint azt a felterjesztés említi, azaz: ha valamelly Erdélynek örökösen átadott megyék az illy örökös foederalis jogczím világos megsértésével visszakapcsolhattak is, mégis abból tulajdonkép valami átalánosan érvényes olly elvet nem lehetne jogosan következtetni, hogy Erdélytől, minden, örökös jogszím alatt Magyarországtól nyert megyét, jogosan el lehet venni. — Erre nézve azonban a mi egyéni véleményünk a nélkül is az, hogy mi épen nem tartjuk azt, miszerint az 1620diki bécsi békekötés rendelkezéséhez itt feltétlenül kellessék ragaszkodni; mert ámbár ezen szerződésre az 1832/ediki országgyűlési sérelemfelterjesztés nyíltan mint békeszerződésre provocál is, sokan azonban még is ezt csak azon fegyvernyugvási szerződésnek tekintik, mellynek alapjára a nikolsburgi béke megköttetett. De mi épen azon elvet állítjuk fel, miszerint habár egyedül csak ezen nikolsburgi béke tekintetik is, még is azonnal, a mint az csak a benne világosan provocált hét megyét állítja Bethlen holla napjaiglani birtokai közé, a többiekről pedig említést sem tesz , a praesumbo oda vág, hogy a többi még birtoka alatt levő megyéket, hallgatólag, mint Erdélynek valóságos és nem valamelly választott fejedelemnek élete, vagy dynassiájának fejedelemségbeni maradásától felfüggesztett birtokait, vagyis az ő stítusbirtokába átment — integráns részeit kell tekinteni. Itt tehát már ezen időszak óta a visszacsatlási nehézség korántsem azon általános körülménynél fekszik , hogy Erdély a visszaadásba beleegyezni nem akar ; sem azon magánviszonyok s érdekek felszámításánál s elsorolásánál, mellyeknél fogva majd Erdélyország, majd pedig a visszacsallandó megyék is, ezen visszakebeleztetésbe beleegyezni nem akarnak ; nevezet szerint, hogy Erdély ellenvetéseket tesz , miszerint a visszakebelezendő megyék úrbéri, adó, jóárbeli s képviseleti érdekei ezen átjövetel által megtámadtatnának; nem! Itt a kérdés csak arról lehet: váljon joga van-e Erdélynek nem akarni, vagy is : jogos-e, hogy Erdély nem akar ! — A puszta speciális nemakarás itt semmit sem számit. Az illy nemakarás csak olly önkényes, szeszélyes, erőszakolt lenne, mint Magyarország rendeinek részéről az akarás, ha arra jogezim hibázik. Mihelyest itt a jogezim Erdélyre nézve hiányzanék, akkor az erdélyi fejedelemnek,ki egyszersmind magyar király, a foederalis egyezkedés jogánál fogva a megyéket, mellyekre nézve jogezim nem léteznék, visszaadni joga volna sőt kötelessége, s Erdélynek ingatag jog-vagy szeszélyezimből reclamálni nem lehetne, valamint nem lehet reclamálni Magyarországnak azért, ha jogezimének hiányzása miatt a visszakebelezés végtére is elmaradna.Erdély reclamáliója tehát csak a birtokczim jogosságában nyughalik,az érdekben pedig teljességgel nem. A két status egy fejedelmének egyenesen lélekismereti hivatása, a statusok akármelyikének érdekét a jogtekintetnek feláldozni. Igen, de mi épen úgy vagyunk mélységesen meggyőződve , hogy Erdély jogczimmel bir; s igy a mi jelen hivatásunk az: ezen jogczimet feltakarni, és ez által a jog s igazság nevében hadat üzenni a zsarnokságnak, habár az állat, saját édes hazánk határai, egy reménylett gyarapodásban nem részesülhetnének is. S pedig ezen tárgyra nézve — szerintünk — az egész nemzetközjogi combinationak végabstrachoja s végtétele, vagyis a jogczim feletti megállapodás csak abból meríthető, hogy a Bocskay Istvánféle hé- Negyvenedik év. 258. szám, 1846. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁ táblabiró, Mafla Özvegye. Csütörtök april 2. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt föld - * szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik.