Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-06-07 / 294. szám

(A cs. kir. hadseregnél) óvári és szentmiklósi Pongrátz János, őrnagy a föherczeg Frigyes nevét viselő 16 számú gy. ezrednél, — vinnai Dráveczky György,őrnagy a Ferdinand császár nevét viselő ls. sz. könnyű lovas ezrednél, — és debreczeni Bárány János, őrnagy a föherczeg Ferdinand nevét viselő 3 sz. huszár ezrednél, alezredesekké mozdítanak elő valamennyien saját ezredeikben. (Kassán) újólag tűzvész rémíte a lakosokat, mindazonát tetemesk pusztítás nélkül, miután az erélyes segítség mellett csak egy nagyutczai emeletes ház leve a tűz martaléka. (Kovács Miklós) erdélyi püspöki nagyméltósága, a Beszterczén (Erdélyben) létező még 1844- dik év november 4bén felette megrongált minoriták kolostorát folyó évi május 25-én 100 pattal kegyesen megajándékozni méltóztatott. (Máltába) már. Idén 38 fiatal örmény érkezett a legelőkelőbb családokból, Levanteból jönnek s Francziaországba utaznak, ott nevelendők és kiképezendők. (Egy franczia tudós egész komolysággal állítja, miszerint egy ember, ki egy konyhában legalább 20 öt fazékból kipárolgó gőzt lélekzés által magába szív, és olly jól lakik, mintha öt tál ételt emésztett volna fel. Ha ezen állítás valósulna, nagy házak dús konyháiban hány éhező szegény ördögöt lehetne pár óra alatt jól tartani! (Gróf Segur) Mansley asszonyhoz irt s nyilvánosságra épen most jutott egyik levelében, egy színi előadás vázlatát adja, mellyen ő még 1786 ban Triannonban jelen volt. A színpadon „a sevillai borbélyt“ adák. Rosina szerepét Mária Antonia személyesítő , Figarót gróf Artois (XVIII. Lajos), Almavivát gróf Baudreuil, és Bartholót Eszterházy herczeg. Később ugyan e darabot Malmoisonban látá, hol Bartholót Bourienne, Rosinát Hortensia királynő, Figarót pedig Eugen herczeg adák. Ő ezen utóbbi színészeknek tulajdonítja az elsőséget, s azt állítja, miszerint Talma és Michaud oktatásaiban részesültek. Milly sorsot értek ezen fenséges színészek ? milly sorsban részesült XVI. Lajos és Napoleon, kiknek a színmű eljátszatott ? ... Napóleonról megjegyzi gróf Segur, hogy a mű előadása felett szivéből nevetett. (Fürthur, Sondershausenben) egy társalkodási tár (conversations lexicon) kiadásával foglalatoskodik korcsmárosok számára, mellyben az egész világ valamennyi korcsmárosai nevüknél fognak megneveztetni, valamennyi korcsmák és vendégfogadók leíratni, s minden jó és árny-oldalaik felderitetni; továbbá az egészhez valóságos árjegyzék fog mellékeltetni , mellyböl egyszeri pillanatra kitünendik, hol szolgálják ki az embert legtisztábban, legjutányosabban s legudvariasabban. Ez még mind csak hagyján; de tovább igy hangzik : korcsmárosok, kiknek korcsmáikban s vendégfogadóikban poloskák találtatnak, egy kis veres csillagocskával fognak megjegyeztetni; azon korcsmák pedig, hol a vendég jól megrántatik, három csillagocskával leendnek megjegyezve , kivéve a svejczi korcsmárosokat, kiknél minden ember jól megrántalik, s kiket három csillaggal megjelölni nagyon is kevés volna. (…) LAPSZEMLE. Pesti Hírlap. (666. sz.) Főczikkében „Erős kormány!“ czim alatt értekezés közöltetik, mellyben szerző azon okból, mivel hogy „ez kezd lenni a conservativek jelszava“ az erős kormány feltételeit és kellékeit igyekszik megismertetni, s ezek között megemlíti különösen: az egységet s önállóságot, a kormányi hatalomnak nem testületekben hanem személyekbeni öszpontosulását, végre a kormánynak a bíráskodástól — mint különnemü heterogen functiótól való tartózkodását.— (667. sz.) Főczikkében „Még egy válasz a magyarhoni nehány ev. lelkész panaszaira“ czim alatt felszólalás közöltetik, mellyben gróf Zay Károly a magyarhoni ágost. hitvallásuak főfelügyelője, a f. e.augsburgi közönséges újság 75 számának melléklapjában az evang. papság Magyarhonbani állását tárgyazó czikket, mint ollyanféle laicus érsek, kinek az evang. protestáns egyház ügyeibe beleszólani fő jogában s kötelességében áll, hivatalosan igyekszik megczáfolni. E hivatalos czáfolatból a figyelmes olvasó igen sokat tanulhat. Például, hogy ha a protest, egyház érdekében tartatni szokott egyetemes közgyűlések — mikint az Allgem. Zeitban feljajduló evang. lelkészek panaszkodnak — zavarosak, ez a maga rendén van, mert — úgymond a magos fecurator ur — a szellemi mozgalom a protestantismusnak szintúgy mint az alkotmányos szabadságnak tápeleme lévén valamint a megyei, úgy a protest, egyházi gyűléseken is a férfias szabad szónak erélyesebb kiejtését tűrni kell, s kiben ezen úgynevezett „erélyesebb kiejtés“ úgynevezett „botrányt“ gerjeszt, az a nyilvános élet sikmezejére ne lépjen, hanem egyháza falai közé vonulván, contemplativ életnek szentelje magát. Igen, de hátha épen azon egyházban történnek a panasztolt botrányt gerjesztő erélyesebb kiejtések , mellynek falai között az ájtatosabb lelkek szívöknek vallásos emelkedettségében a „contemplativ élet“ magasabb gyönyöreit óhajtják élvezni? Akkor nemde várakozzanak, vagy menjenek máshova, hol a nyilvánosság és szellemi mozgalom ürügye alatt, a szelíd egyház szelíd ügyeiben használni szokott nem szelíd vagy is „erélyesebb kiejtések“-et nem hallják , s igy rajtuk meg nem botránykozandnak? Bizony desperált, hogy ne mondjam lesújtó vigasztalás ! — Megtanuljuk e cáfolatból továbbá, hogy a prot. egyház „egyetemes közgyűlésein nem csupán egyházi hanem politikai ügyek is tárgyaltatnak.“ Erre a magyar törvényekben sehol sem tudunk jóváhagyó sanctiót. — Megtanuljuk végre belőle, „hogy a prot. egyház nem tesz dogmatikus különbséget az egyháziak és világiak közt, hanem csak fegyelmit, azaz a prot. egyház a világiakat nem nyilatkoztatja képteleneknek az egyházi functiók, sőt maguk a szentségek kezelésére is, ha ehez szükséges képességgel bírnak, és ennélfogva a szige kiszolgáltatását (potestatem ministerim) az egyház szolgáinak csak azért tartja fen, mivel ezek az ehez szükséges ismereteket és képességet ex professo megszerezték maguknak, vagy legalább meg kelle vala szerezniük.“ S hogy: „a felavatás a protestánsoknál nem képessé tevés a hivatalra , mint a katholikus testvéreknél, hanem csupán ünnepélyes kijelentése a képességnek.“ Ezen előadás nyomán tehát a protestantismus szelleme szerint a kereszténységben senki, és mégis minden ember pap, azaz: senki tulajdonképen, hanem általában minden keresztény ember az. Kár, hogy a tisztelt gróf és föcurator ur e más térre tartozó tárgyat a politikai sajtó mezejére tette át. Mivel azonban ezt enliga czélszerünek vélte , kötelességünknek tartjuk ugyan e téren kimondani abbeli meggyőződésünket, miszerint a szigorú logika nyomán előadásából olly furcsaságok folynak, mellyek nézetünk szerint a kereszténységnek , mint positiv institutiónak fogalmával, semmikép össze nem férnek. 355 K fi K r A L D Portugália. A „Times“ lissabonai levelezője máj.1éröl következőleg ir..A főváros olly csendes mint az egész ország, s uj lázadástól legkevesbbé sem tartanak. A ma megjelent hivatalos jelentés igy hangzik : „Az elvasi, estremozi sevorai telegraphok közlése szerint tökéletes béke uraló. Oportoból hallatszik , hogy a katonai csapatok Minho tartományban a megszaladt guerillák üldözését buzgóan folytatják s hogy ezek mindinkább széledni kezdenek; egy guerilla csapat, melly Paira kerületben mutatkozott, azonnal fegyveres kézzel támadtatott meg. A pairkamrábani 15 kisebbség, melly a ministeriumtól elszakadt, óvást tett közzé, melly által a kamrát kényszerítő állapotban létezőnek nyilvánilá, de kétszer annyi lépett össze a kamrában s az ellenkezőre szavazott.“ A követek a budgetet egész részletességig a legnagyobb szorgalommal tárgyalják; a miniszeri javaslatok elfogadtattak. Az ülések 14 nap múlva bevégeztetnek.4 X.lársaiiiki. A gabonatörvények elleni izgalom a britt törvényhozó testületet már több év óta foglalatoskodtatja , leginkább pedig 1839 óta. Egész 1845ik évi novemberig e tárgy úgy látszik azon meggyőződésen tört meg, hogy az 1815 óta fenálló rendszer gyökeres változtatására a pillanat még meg nem érkezett. A főnehézség felett már régen tisztában valánk. A föld és gyáripari érdekek harczolnak egymással. A gyáripar azt állítja, hogy illy magas kenyérár mellett ki nem tarthatja, sem az idegen versenyt ki nem állhatja, a földipar pedig kimutatja, hogy 20 millió font sterlinget fizet évenkint, s azért a gabonával magas vám védelmét nem nélkülözheti. Midőn 1839 kifebruár hónapban e nagy kérdés a parliament elébe került s - e el a gabonatörvények védelmére legjobb beszédeinek egyikét tarjá, míg Brougham a felsőházban a gabonatörvény elleneinek ügyét ügyvédi buzgalommal védte, a volt lord-kanczellár egy verset idéze elő Reneisből, melly Manchesterben és Birminghamban bizonyára tetszett. „Meg ne engedjétek — mondá — hogy a gabonatörvények országunk kézműveivel megszűnjenek; ne hagyjátok kiviteli kereskedésünket elenyészni a nélkül, hogy romja okait ne nyomozzátok , mentsétek meg gyárainkat: Quos neque Tydides, nec Larissaeus Achilles, Non anni domuere decem, non miile parinae. Mit Washington e Diomedes, s Napoleon o Pali da hiába törekvőnek a britt kereskedelmi hatalom megdöntése után , az most a gabonárai beviteli jog fenállásának elmaradhatlan következménye leend. Ezen meggyőződésből kiindulva, a gabonatörvények elleni szövetség Melbourne-Russell whigcabinetének utósó éveiben s 1841 óta Peel torycabinete alatt is (mellyben Stanley lordnak mint gyarmatministernek sokáig helye és szavazata vala) fáradhatlan munkásságot fejtett ki a védvámrendszer aláásásában. Azonban ez talán még sokáig nem sikerült volna, ha csak múlt évi novemberben Sir R. Peel áttérése be nem következik, állítólagosan azon aggály által előidézve, miszerint az Irhonbani résztermés eredménye könnyen éhhalál lehet. Az olvasók előtt az elnökminister váratlan véleményváltozása által keletkezett 1845ik évi decemberi cabinetcrisis még fris emlékezetben van. Peel a közjó iránti tekintet által arra hivatott, miszerint megváltozott elvekkel is a kormány élén maradjon, pártját elhagyja, s a „gabonabeviteli bilit“ az alsóház elébe terjessze, melly három hónapi halogatás után máj. 16ki éjjel 98 szótöbbséggel elfogadtatott. Ép ezen bili felett tanácskozik most a lordok háza. Azon kérdés feletti vita: váljon a bili másodszor felolvastassék-e, máj. 256n estve kezdődött. Stanley lord emelt szót. Beszéde — a „Times“ nyolczszorosan nyomott óriási hasábját tölté be— a napi események közé sorozandó, a legnyomósabbat s legjobbat tartalmazza, mi a fenálló gabonatörvények mellett mondathatik: kárhoztató ítéletet hirdet mindazon elpártolt tory-conservativekre, — vezérük Peel — kik a protectionisták ügyét elárulák. Ezen szónoklati remekműnek csak bevezetésére s zázszavaira van helyünk,mi közepében van, az műtani természetű, tényleges adatokra épített okoskodás. Stanley beszédét következőleg kezdő: „Biztossá tehetem lordságtokat, hogy őszinte bizalmatlansággal képességembe , de a mellet a legnagyobb meggyőződéssel az ügy igazságáról s fontosságáról, mellyet védeni kívánok, bátor vagyok ezen ház elnézéséért esedezni, minthogy olly rendszer mellett nyilatkozom, mellyet egy nemes ur a ház más oldalán (Fitzwilliam lord) képtelennek felele, s hogy azok által, kik azt eddig a legbátrabban s legbuzgóbban pártolók, ma a leghevesebben, — ha nem is legerőteljesebben — ostromoltatik. Nagyon is érzem helyzetem nehézségét, minthogy két nagy párt vezérével , mellyekre mindkét parliamenti ház oszolva van, kénytelenittetem megmérkőzni. Bármilly mélyen s fájdalmasan is érzem — mi képességemet illeti — a harcz egyenetlenségét, mégsem engedhetem meg, hogy a tekintély súlya (szavazatjogos férfiak mondatainak eredménye) azok részén van, kik a gabonatörvények eltörlését javasolják. Nem akarok e ház mindkét oldalán a nemes lordok tekintélyére s véleményeire hivatkozni — az illyes hivatkozást rosz természetű gyülölségnek magyarázhatnák; —nem akarom azon szavakat s nyilatkozatokat felhozni, mellyek más időben a tanácskozás alatt levő jelen tárgy felett ejtettek ; — hanem az élők tekintélyéről a halottak tekintélyére hivatkozom; — megkísértem korszakunk azon státusférfiainak tekintélyére hivatkozni s köztök azon nagy nevekre, kik még nem nagyon rég múlt időben Anglia legszabadabb szellemű kereskedelmi ministerei valónak: hivatkozom egy Chatham, egy Pitts Huskisson tekintélyére; és minthogy e neveket megemlitem, még másokra is akarok hivatkozni, kiknek ékesszólásaik még füleinkben hangzanak— adja Isten, hogy bölcseségük által tanácskozásainkat ma is vezérlenék! — nemes barátaim, kik ma e házban helyet foglalnak, meg fognak engedni, ha azon férfiakra vonatkozom, kik legelőször eltörölhetlen fényt árasztanakLiverpool, Canning és Grey nevekre. De nem csak a jelen s a legközelebb múlt korszak statusférfiaira hivatkozhatom, hanem ez év statusférfiainak mind azon ministereire is hivatkozom, kik ez ország sorsát azon idő óta vezérlők, mióta az kitűnő helyet foglala el a föld nemzetei között.44 (Idézetek következnek előbbi törvények bevezetési formuláiból — már maga Ildik Edvárd kormánya alatt — miből kitetszik, hogy a földmivelésnek idegen verseny elleni védelme elvileg figyelemben tartatott.) „Azon- ■*) Mintha bizony a potestas ministerii köréhez más nem is tartoznék, mint a szent ige hirdetése!