Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-02-03 / 225. szám
TARTALOM. Magyarország én Erdély. Kinevezések. Halálozások — Horvátországnak Magyarországtóli elszakadás-kérdése. Nyilatkozat.— Tudomány és irodalom. (A magyar tiszti írásmód példákkal világosított szabályai. Irta Bokrányi János). — Törvényhatósági tudósítások. Mosonybó! (közgy. a szavazat adó birtok, minimum felőli határozat feletti vitatkozások, iskolák alapítása, közmunkák). — Budapesti újdonságok. Külföld. Francziaország. N.Bitannia. Olasz-, Oroszország. Tarsulatfok. és Intézetek. (Kisfaludy-társaság. Nemzeti színház.) Hirdetések Gabonaár. Pénzke Lotteriaházások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ÚttDELY. (3 cs. ap. kir. felsége a kassai székeskáptalanbaki megüresült tiszteletbeli kanonokságra Jelinek Antal szinnai és Szkaliczky Mihály szentmihályi plébánosokat legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Pasodvánszky Péter, zomlini só- és harminczadhivatali ellenőr meghalározott. Kis-Jókai Udvarnoky Lajos, több megyék táblabirája, múlt 1815dik évi december hós7én pozsonymegyei jószágán , Gombán, nyolcz napig tartott világban, életének Lödik évében jobb létre szenderült. — Az üdvözültet özvegye, Herder Anna asszony, szép reményű kilencz gyermekei, számos baráti és tisztelői gyászolják, korán történt elhunytát — fájdalom méltán kiséri, mert előbb Bécsben a két testvér Magyarbonnak kir. udv. kancelláriájánál mint udvari ágens lelkes eljárása és erővel párult műveltsége által hivatalát diszesítvén, utóbb jószágára vonulva sok szépnek, nagynak s hasznosnak alkotója, köztisztelet tárgya volt, sajnálni lehet, mikint közhasznú nemes czéljait a halál létesülni nem engedé. — Béke és áldás hamvaira!!! Horvátországnak Hllágyin’országtól elszakadás kérdése. E kérdés a megyei politika felszínén három év alatt kétszer merült fel, kétszer foglalatoskodtatá a kedélyeket, mindenkor különböző alakban, mindenkor különböző értelemben. Először — három év előtt — Pestmegye teremében véduralom alakjában tűnt fel, melly a makacs s konok védenczet magától eltaszitá, védő kezeit tőle megvoná sát önmagára hagyá; az ellenzék—jelesül K. —vala, melly akkorában az elszakadási kérdést ezen alakban Pestmegye rendeletébe terjeszté; az alkalommal e kérdés kevés szerencsétlen, s — ha nem tévedünk — mindjárt születése helyén el is temettetett; azért emlékét itt ismét megújítani nem akarjuk. — Másodszor, t. i. jelenleg, ezen elszakadási kérdés egy komoly, jószándéku idősb testvér alakjában mutatkozik, kit ifjabb testvérének meggondolatlan csínjai aggodalommal töltenek el, s ki a könnyelmű spajzán gyerkőczét a közös örökségből nem akarja elereszteni, hogy saját elkülönzött uj gazdaságot állítson. Ismét K. volt, ki az elszakadási kérdést ez uj alakban a politikai világba behozá, és pedig sokkal több szerencsével, mint először. Mint tudva van, Pestmegye K. indítványára Magyarország többi megyéihez körlevelet bocsátott, mellyben Horvátország állapota veszélyesnek s az utósó tartományi gyűlés eredményei Magyarországtóli elszakadásra ezélzottaknak rajzoltatnak, s a megyék közbejárásra hivatnak fel. Minthogy azonban számosan azon megyék közöl is, mellyek K. indítványát nem pártolák, ezen országok utósó tartományi gyűlésében olly elemeket hisznek felfedezve lenni, mellyek elszakadásra, vagy legalább a Magyar- és Horvátország között fenálló törvényes kötelék tágítására irányozva lenni látszanak, s minthogy ezekből kiindulva, már több conservativ megyékben előgondoskodó határzatok hozattak, tehát e kérdés az által ránk nézve fontosságban növekszik, s nem szabad késnünk, ama pártot Magyarországban, melly a horvát ügyeket valódi s természetes szempontból ítélni megszokta, e tekintetben is felvilágositani, s azt, mit nekik a tartományi gyűlésen szándéklolt elszakadás előjeléül festettek, valódi fényben előállítani. — A mennyit a horvát ügyeknek magyar megyékbeni tárgyalásából kivehetőnk, az egész elszakadási aggály, az utósó tartományi gyűlés eredményeinek hibás s hiányos fogalmain nyugszik; azért ha sikerülene — mi felett legtávolabbról sem kételkedünk — e fogalmakat eligazítani s kiegészíteni, akkor az ügy valódi felfogásával, ama aggodalomnak is el kell tűnnie, s helyébe azon meggyőződésnek lépni, hogy Horvátország, mint soha sem, úgy ez utosó tartományi gyűlésen sem tett olly lépéseket, mellyek a Magyarországtóli elszakadást közvetve vagy közvetlenül czélba vehették volna. A tartományi gyűlés főelemeiül, mellyek Horvátország elszakadására mutatnak, eddig a magyar megyékben két pont emeltetett ki: a tartományi gyűlésnek folyamodása, a zágrábi püspöknek Norvátország prímásává leendő felemeltetése végett, és a tartományi gyűlés felirata a horvát-slavoniai helytartótanács visszaállításáért. — Előbb e kérdések elsejét veendjük tárgyalás alá. — A tartományi gyűlésen először a zágrábi püspökség került szőnyegre, midőn a rendezési munkálatban az ülési rend tárgyaltatott; a többi közt arról vala szó: váljon a zágrábi püspök mint ollyan, vagy pedig mint bánhelyettes foglaljon helyet a bán jobbján, s úgy mondván a bánnal az elnökséget megossza. (ollykép mint a magyar országgyűlésen a főrendeknél, ha a nádor nem a királyi család tagja, vagy ha a nádor és prímás a királyi család tagjai, úgy a prímás a nádor jobbján foglal helyet). — A vitatkozások s felhozott adatokból kitetszék, hogy a zágrábi püspök — ki ezen országokban mindenkor magas s a többi püspökök elött kitűnő helyet foglala el, s az oklevelekben, kir. leiratokban sat. a bánnal együtt az „ország fő lámoszlopainak 44 (praecipuae Regni columnae)neveztettek régi időktől fogva,a tartományi gyűlésekben méltósága tekintetéből a bán jobbján foglalt helyet, s azt továbbra is fentartsa. —Most az a kérdés támadt, hol fog ülni a karloviczi metropolita — ki épen az ülésrend meg nem határzása miatt a tartományi gyűléseket meglátogatni nem szokta , hogy a zágrábi püspök után ne tétessék? Az ebeli vitatkozások folyamán egy szónok ezen ügyet történeti szempontból világosítá fel, megmutatván: miként már 1726dik évi tartományi gyűlésben a bán jobbjain ülés miatt az akkori bánhelyettes s zágrábi püspök között vita keletkezett, mit mindketten követeltek. Ezért legfelsőbb helyre felírtak, s egy leirat érkezett , melly a bán jobbjann helyet a zágrábi püspöknek rendelé; mert miután a spalatoi érsek, ki a legrégibb időkben „Dalmát- s Horvátország prímása 44 vola, Dalmátországgal együtt ezen országoktól elidegenittetett, 1693dik évben javaslat létetett, helyébe a zágrábi püspököt ezen országok prímásává emelni, s csakugyan mint illyen az említett év tartományi gyűlésének jegyzőkönyvében, nemkülönben 1770ben is többször emlittetik. Ennélfogva a díszhely (a bán jobbján) a zágrábi püspököt illeti, nem mint bánhelyettest (melly méltóság sokszor világiakra is vala ruházva), hanem mint „ezen országok prímását ,44 melly előjogát elvesztenie nem szabad. — úgy látszik, egyetlen egy szónoknak illyképeni nyilatkozata okozá Magyarországban sokaknál ezen véleményt: hogy a tartományi gyűlés elhatárzá, a zágrábi püspöknek Horvátország prímásává leendő kineveztetése végett ő felségéhez felírni, — melly vélemény azonban hibás; mert a tartományi gyűlés felirata (mint a tartomány gyűlési irományokból meggyőződhetni) egyes egyedül a zágrábi püspöknek érsekké leendő kineveztetését tartalmazd (mint egykor az egri püspökséggel történt), a melly azért, szintúgy mint Magyarország többi püspökei az országprímásának ,az esztergomi érseknek alárendelve maradt volna. — E feliratra a tartományi gyűlésre egybejött rendeknek alkalmul szolgált a zágrábi püspök és karloviczi érsek között az ilési rend végett határozatlanul maradt jogkérdés, — főkép pedig az ország rendeinek az egyéb tartományi gyűlés alatt tanúsított forró óhajtása , miszerint ez ország egy részt eltűnt méltósága és fénye helyreállíttassák, miként azt fontossága s helyhatósági állása igényli. Ezen hazafiai s bizonyára kis sem sértő szándékhoz járultak még néhány fontos indokok; ezek közöl a következők vétetnek tekintetbe. — A zágrábi püspökség — melly alapítása óta hat századon át a tatárok s törökök ismételt betöréseik s dúlásaik daczára szakadatlanul fenáll — ősi időktől fogva bizonyos előjoggal birtezen országok többi püspökségei felett,s nem egyedül az apostoli királyok nagylelkűsége által részesített rendkívül gazdag adományoztatás, hanem fényre és dicsőségre méltó ténydús története által is joggal követelheti a legkitűnőbb püspökségekhez számoltatását. A zágrábi püspökök —kik egyházi méltóságuk mellett rendesen magas politikai hivatalokat viseltek — már kezdet óta az országban, úgy szinte a kormánynál is magas tekintéllyel bírtak, mint ezt a többi között, a bánokkali együvé sorozásuk, e nevezet alatt „praecipuae regni columnae ,44 — más püspökök előtti s a tartományi gyűlésben a bán jobbjáni ülésük sat tanúsítják; ők a hazai ügyekben a legzivatarosabb időszakokban a legélénkebb részt vettek, s minden tekintetben nagy befolyást gyakoroltak, úgy annyira , hogy a zágrábi püspökség története az ország történetével a legbensőbb összeköttetésben áll. A zágrábi püspökök a hazai érdekek s a helyhatósági jogok védelmében a haza valódi s hatalmas oszlopaiul tűntek fel. Az emberiség iránti érzelmeiket eléggé tanúsítják a szenvedő emberiség érdekében s a szegényebb ifjúság neveléses kiképzése tekintetéből tett gazdag s bőkezű alapítványaik. A zágrábi püspökök hatalma, történeti s társas befolyása a haza számtalan intézeteiben eléggé kitűnik. A zágrábi püspökség fontos előjogaihoz tartozik az is, hogy Zágráb-, Varasd-, Körös- és Torontálmegyében nemesi javakat adományozhat. A zágrábi püspökség kiterjedése s a kormányzatára bizott lelkek száma , a Magyarországban fenálló püspökségek majd mindnyáját sokkal meghaladja. Áll egy káptalanból, melly 28 kanonokot számlál, közöttök az a traniai perjel, ki különös k.levél által a magyar országgyűlésre meghivatik. A zágrábi püspökséghez tartozik a csalmai társas káptalan is , hol 8 kanonok van. Megyéjében 800,000 kath. vallásu lelket számlál, kiterjed Zágráb-, Varasd-, Körös-, Pozsega-, Verőcze- s Zalamegye egy része felett, a szluini, lsó és 2 dik báni, sz. györgyi, és gradiskai határezred egy részében, — a zágrábi püspökség körében léteznek : Zágráb , Varasd, Körös , Kaproncza, Pozsega és Károly város sz. kir. városok, Samobor, Krapina, Csáktornya, Ludbreg és Lógrád szabadalmas polgári községek, Petrinja, Jilina, Koslajnica, Ivanica, Bellovár és Gradiska katonai községek; az említett határszéli helységek két katonai főparancsnokság alatt léteznek, t. i. az egyesült bán-varasd-károlyvárosi Zágrábban s a slavoniai Péterváradon. — E felett a zágrábi püspökség körében létezik a báni s kerületi tábla, a váltótörvényszék, a kir. tudományos akadémia, továbbá a zágrábi, varasdi, pozsegai s Károlyvárosi gymnasium ; végre 15 sz. ferenczi s 1 kapuczinus zárda, 1 irgalmas barátok, 1 Erzsébet szüzek fő excellentiája a mostani zágrábi püspök által alapított irgalmas nők kolostora. A tartományi gyűlés ezen határzatánál fontos indokul szolgáló azon körülmény is, hogy a zágrábi püspökségnek érsekségrei emelése által, a jelen lassú s felette súlyos ügymenet megkönnyittetett volna , minthogy ama számos az egyházi hatóságok előtt folyó perek, mellyek jelenleg a feljebbvitel utján számos kellemetlenségekkel s roppant költségekkel összekötve az innen nagyon is távollevő kalocsai érsekség előtt ítéltetnek el, jövendőben gyorsabban * **) Miután a horvát ügyek a napi kérdések legfontosbjainak kiegészítő részét képzik, a zágrábi politikai német hírlap f. é. 8dik számában megjelent és olly korszerű, mint mély tárgyavatottsággal irt ezen czikk közlését, némi tájékozásul, hasznosnak véltük. Szerk. Negyvenedik év. 225. szám, 1846. Előfizetési díj félévre postán és helyien borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint o. pénzben. NEMZETI ÚJSÁG. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd fel. 3. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld— ’s* szint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimrendók. Fítv nitv hnsch-cmrArt