Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-06-07 / 294. szám

ra kelljen bocsátni a fenforgó tárgyat. Furcsa kis tacti­a valóban arra, hogy a küzdelem kétes sikerű kö­rülményei közt hogyan kelljen erőszakosan diadalhoz jutni. Ámde sokszor ha engedékenyebb a hajlékony jóravaló hajlam és a békeszerető rendszeretet az ész komoly és szigorú követelésénél; a jó ügynek leg­több esetben bukni kell; s jelen esetre vonatkozólag, ha a mérsékelt pártiak eszélyessége nem győz az igen drágán vásárolhatandott közegyetértés előszeretetén, a törvényes és országszerte uralkodó közszokást, a­melly egyik érdekére nem kevésbbé szolgálhat pártat­lan szigorral, mint másikának, — az önkény bitor sze­szélye bizonyosan megdönti. S ez annál hihetőbb vo­­lt, mivel az ellenzéknél szinte akkor hevenyészett azon másik indítványa, hogy t. i. ezután a köztanácskozás tárgyai felett hozandó határozatok titkos szavazat ál­tal hozassanak-e ? A hasonlag oda vala számítva, mi­szerint a világos többségnek ellenére , a túlsúlyt ma­guk számára erőszakolják. A mérsékelt pártiak erélyes ellenszegülések azonban, s a rendületlen eltökélet, hogy az eddig közösen uralgó törvényes szokástól leg­­kevesbbé sem távoznak el, — mind a két indítványt meghiusitá. Ennek következménye jön, hogy a dél­utáni 4 óráig terjedő hosszú tanácskozás után a sza­vazók többsége a levelek félrevettetését kívánta, — vagyis az abban foglaltakat nem pártolta. Ez történt a Zala és Pest megye körleveleikben megpendített azon indítvánnyal is, hogy a pozsonyi és pesti kül­döttség el nem fogadása, a jövő országgyűlésen a sérelmek közé soroztassanak. A részek vissza­­kapcsoltatását illetőleg a rendek jónak láták ab­ban állapodni, s Zala megyét ez iránt avval nyug­tatni meg, hogy múlt évi augustus 11-kén tartott közgyűlésből a fenforgó ügy érdekében már írtak fen­­sőbb helyre, s e cs. kir. ap. felségét teljes bizoda­­lommal kérék fel, hogy az 1832/I. 21. t. czikk ér­telmében , az innen keletkezett panaszokat jövő or­szággyűlésünkig orvosolja, s a törvények világos rendeletét végrehajtassa. Ezek után a nagyméltósá­­gu helytartótanácsnak olvastatott fel ismét hozzánk intézett 4545dik számú azon érdekes levele, melly­­ben a vasárnapi tanodák rendszeresítése, vagyis in­kább foganatosítására figyelmeztet bennünket. Megyénk e tárgyra nézve azt határozd, hogy bárha minden olly lépéseket, mellyek a nemzet akár anyagi, akár szellemi jólétének gyarapodására, s biztosítására irá­­nyozzák, — örömmel üdvözöl; még is ezen intéz­­ményt, mint melly országgyülési rendelkezésekhez tar­tozik , — elvileg el nem fogadják; életbeléptetését azonban nem gátolandják a kk.és rt.,s addig is, míg az sikerülhető, a rendszer alkalmazhatási módjának kidol­gozásával t. ez. Gyertyánffy János másod alispánunk elnöklete alatt ugyanazon választmány bízatott meg, melly már az elemi iskolák ügyében jött intézmény meg­­vizsgálatára kirendeltetett,— azon meghagyással,hogy jövő közgyűlésünkig arról a jelentését velünk közöl­je. Felíratott egyszersmind, hogy a megye rendei meg vagynak győződve , miszerint ő cs.­ap,felsége a hasonló s törvényhozáson kívüli intézkedéseket, mik iránt már a januári közgyűlésből is írtak fel a megye rendei, — a jövő országgyűlésen, egy különösen erre rendelendő előleges tárgyalás s kizárólagos ren­delkezés által tisztába’ hozandja, s a súlyos aggodalmat eloszlatja. — Szab­olcsnak körlevele, melly szerint meggyűlt bajaink, s a múlt országgyűlésen tárgyalás alá vett, de be nem­­végzett közreható átalakulási kérdések mielőbbi lisztábahozatala végett, ő felsége még a törvényes három év lefolyása előtt országgyű­lést tartatni kegyeskednék, s ismét felolvasz­tott ugyan, de mivel az érdeklett javaslat szellemé­ben az 1845diki január 19diki közgyűlésből már mi is felirtunk ő felségéhez, e tárgybani óhajtásun­kat újabb felírással ismételni szükségtelennek tartot­tuk. A görög nem egyesült egyháznak 12,955-dik számú azon kérelmére intézett helytartó tanácsi ren­delet, hogy az 1844diki III. t. czikk az 5dik­ától bezárólag a­­lig, a görög nem egyesült vallásuak hitére is alkalmaztassák, ismét felolvastatok­, és ha­tároztatok hogy ezen rendeletnek a jövő ország­gyűlésem törvénybe iktatása, ne hogy a g. n. e. egyház állása bizonytalanná váljék, f okvetlenül szor­galmaztad fog. Nem hagyhatom szó nélkül még gyűlésünk előestéjén tartott vidályos tánczvigalmat, mellynek diszkoszoruját, köztiszteletü főispáni helyet­tesünk fényes családköré képezé. A fesztelen han­gulat, melly két termeinkből minden politikai pártmér­­közések hiedelmét tova üzé , s a közlelkesedés , melly a nemzeti jólét felvirágzásának egyetemes óhajtásá­ban tükrözzék minden arczokon , a polgárkötelesség és jóakarat testvéri kötelékével fűzött össze bennün­ket, mi azonban, mint látok is, csak addig tartóit, míg a pártvélemények bősz démonai, a drága szellem­kapcsot széttépék közöttünk. Ne gondolja mindazál­­tal a nyájas olvasó, mintha napjaink egymás után csu­pán pártviszályok fergetegében folynának; nem, ezt nem mondhatjuk. Mert ha bár igaz is az, mikép a teljesen megbukott ellenzéknek sérült önérzete még fentartja közöttünk a bizodalmatlanság ellenséges választófa­lát, é­s bár igaz is, hogy a közügyek kaleidoscopján sokban a részakarat dúló rémképeit látják ellensége­ink polgárhitünk nyilatkozásiban, s alkotmányunk szel­lemében követett eljárásainkban; s annyi mégis bi­zonyos, hogy a kölcsönös kibékülés, s egymás iránti viszonlagos elvtiszteletnek, sokban örvendetes jeleit tapasztaljuk már mind magánéletünk csendes part­jai, mind közélet s nyilvános gyűléseink békés folya­mi közt. S hogy a kiengesztelődés boldog ünnepének nemsokára meg kell jönnie, azt nemcsak e dicső elő­­jelenség jóslatai, hanem mélyen tisztelt főispáni he­lyettesünk nemes jelleme, ügyes tapintata, bölcs be­látása, s rendes alispánunk nemes buzgalma erélyessé­­gétöl bizton reményijüik. (Nem rendes levelező.) Budapesti újdonságok. (Hugo Ká­roly) „Egy magyar király“ czímű drámája nagy számú közönség előtt még nagyobb figyelem kísére­tében adatott a múlt kedden kedvelt Egresy Gá­borunk javára színházunkban. Tárgya Mátyás király élet­beli történeti esemény. — Lehet e szebb tárgya valamelly magyar drámaírónak, mint Mátyás, s tettei? nem. A lélek, midőn a megemlékezés édesen-csőper­­czeiben visszaandalog a múltak eseményvilágába, s abban Hunyadi Mátyás kormányzatára vet futó pillanatot, lehetlen hogy a visszatekintés elődink fénykorára be­nyomást ne szüljön a kebelben, s ez által ne hasson arra , hogy e hazának nagy férfiait, kik hosszú évso­ron át sajgó sebeiből gyógyisák ki e vész-zilálla nem­zetet, a méltányos magyar jelen sarjadók teljes erős közremunkálással ügyekrend halhatatlanizni; annyival is inkább , mennyivel bizonyos­ az, hogy — fájdalom — sok helyen, leginkább pedig az alsóbb néposztá­­lyi körben tapasztalnunk kell, miszerint nagy királya­inknak honboldogító hősi tetteik úgy­szólván csak enyé­sző szóhagyományokban tengnek a magyar föld népe között, felélesztve ollykor egy egy történeti valószí­nűségű monda által,melly a múlt idők szent ereklyéjeként szállongott apáink szájáról az utódajkára. Hugó Károly urnak már magában dicséretére válik, hogy ezen elvből indulva ki, költőisége ihlett pillanatiban,Mátyás érdemei­nek e dráma szövegében tehetsége szerinti kiemelésén munkálkodott. Mindazáltal, hogy elő­készületű mű egy­formán nagyszámú közönséget idézzen a színházba, tetemes rövidítésre van szüksége, mert hiába, há­rom vagy negyedfél óráig folyvást a színházban izzadni, nem a színésznek,­­ de a közönség nagyobb ré­szének unalmas ! (Folyó évi június 4-én tartott lóver­senyünk) nem csak sok lábat hozott ismét mozgás­ba Budapest fümeddő homoksivatagán, hanem so­kak akarat-ösztönét is a példának buzgó követésére tüzelő. És a pályanyertesek szép számában, a nem­zetnek is jut a dijkoszorú. Vala pedig ez, a mező­gazdaság mezején szemlátomást növekedő azon szép siker, melly a lovak nemesítése s tenyésztésében évről évre tapasztalhatóbb. S az elvitázhatlan siker ezen tudata minden esetre a legmagasb nyeremény. Mert ha lehet, és leszen az időnek nehéz járása, mellyben a magyarnak nem csak szűk láthatáru ma­gány élete, hanem a véremésztő harczok mezején is síkra kell szállnia , — nem lélekemelő öntudat-e az , ha a nemzetnek, melly természeténél fogva kü­lönben is mint lovas katona legkitűnőbb, épen ezen ha­di kellék tekintetében nem kell idegenre szorulnia ! „Szállj versenyre magyar, s fog kelni közü­­led az élet!“ A nap diadalma illy nyereményekben mutatkozott. Az első 100 arany értékű kargyertyatartóból álló Szé­­chenyi-díjat Batthyányi István „Confederat“ nevű kanczája nyerte el. A második 1240 darab a­­ranyból álló Nemzeti-díjat, miért csak belföldi lo­vak versenyezhettek, ifj. Eszterházy Pál herczeg villám­gyorsaságú paripája, s az ehez legközelebb járó Lichtenstein Alajos hű lova, a betett ös­szegnek egy 200 darab aranyból álló részmennyi­­ségét nyerte meg. A harmadik F­estet­ics-Nákó­­dijat, hasonlag Lic­h­t­e­n­s­t­ei­n Alajos ha­lova nyerte el. A negyedik pályadijt, melly 40 darab aranynyi összetett díjból állott, Sándor gróf nyerte meg. Igen érdekes volt az erre következett parasztok próbaver­senye. A hét pályafutók közöl, egy 12 éves so­­mogymegyei fiúcska jön pályagyőztes. A diadalmas ficzkó gyermekes és rendetlen ülése a legmelegebb részvétet s fellelkesült kandiságot ébresztő a néző­­tömegben , a ki, midőn futását bevégzé, számosan tolakodtak őt gazdagon megajándékozni, s Sándor gróf által azonnal szolgálatba fogadtatott. (Példátlan kislelküség). A napokban egy tözsér tárczáját el­vesztő 12.000 p.frt részint kötelez­vényekben biztosított, részint kész­pénzi értékkel; mit Weiland asszonyszabó szerencsésen megtalált; mi­nek következtében becsületes lelke tanúbizonyságául visszavitte a tárczát beírt nevéről kitudott tulajdono­sának, s képzeljék uraim! mit adott a fukar tőzsér el­vesztett tárczája e jólelkű megtalálójának? Csak öt pengő forintot. — Nem szégyenlette magát?! (A német színház) egy hegedűse megunván­­ az élet örömeit, lakása­lsó emeletéről leugrott — az utczára, de többé fel nem ment, mivel azonnal ott adá ki kétségbeeséssel küzdő lelkét. Hegedűjének hangjai többé senkit sem fognak elbájolni!­.. (úgy látszik) hogy amott a másik félen az a „pálinkás jó reggel“ reszelőnek hitt szesze még most sem akar kifogyni bizonyos ujdonság-gyám­ok szájából — akarok mondani tollából. Igen helyes azon esetre, ha a tisztelt hirkovács ama boldog hie­delmet táplálja keblében , hogy újdonságainak zsinór­zott packjaiba sohasem pakolt el ollyasmit, minek egész lényegében mindössze is legalább annyi igaz ne lett volna, mennyi „Báró de Manx,“ vagy „Stil­­frid“ s több­­féle érdekes regénydarabok szöve­vénydús kalandjai közt. Azonban minthogy újdondász barátunk is expediálta néha a bakot hirpackjai közé, tanácsosa lenne tán neki is szelidebb replicával demonstrálni, hogy a reggelre megkínált danziger csakugyan „honi.“ Egyébiránt, hogy a mélyen tisz­telt közönség meggyőződjék, miszerint való azon előbbi állításunk: t. i. hogy a „Pesti Hírlap“ hasábjaiban is — hol a múltkor a pálinkás jó reggel nyomai lát­szottak — a hírek országából ollykor hatalmas ba­kok találtatnak fel; utasítjuk azt a „Pesti Hírlap“ azon számára, m­ellyben nagy örömmel hirdették, hogy Batthyányi Kázmér gr. ő msga Vörösmarty Mihály kedves költőnknek Bicskén két tel­ket ajándékozott;“ melly hírből annyi való, hogy a ns gróf a szeretett koszorús költőnek két lel­ket csakugyan ajándékozhatott volna. — S ez — mint emlékszünk—ott merész bizonysággal volt kikurjantva, mig mi a Kirchlehnerféle dráma fordításáról szólánk, kötjel közé tevők e conditionatumot: „mint mond­ják.“ Ezeket előre bocsátván — jó éjszakát kívánunk! (Curiosum.) Az „Ungar“ folyó hó­nkán meg­jelent számában azt állítja, hogy a középponti vasút pest-váczi vonala folyó hó 15én „unaraenderlich“, — a „Pester Zeitung“ pedig folyó hó ödikán megje­lent számában azt hirdeti, hogy a vasút folyó évi július 1 jén „sicher“ fog megnyittatni. (A Fiuméba) utazott tengerészetet tanulandó három magyar ifjak közöl egy már kitanultan (?!!) visszaérkezett; a másik kettő is — mint e sorok írója hallá — csalatott reményükben ha még meg nem ér­keztek , de bizonyára rövid idő múlva visszaérke­­zendnek. Sic fata tulere. (Budán) a nyári színházban folyó hó 3­kán a hires birkózó Dupuis Jánossal egy izmos mészá­ros legény szerencsésen megbirkózott; azonban csak annyiban szerencsésen, mennyiben a győzelem ke­vés ideig kétséges vola, s mennyiben földhöz-suj­­tása alkalmával minden csontjait töretlenül felszedhető. (Irodalmi újdonságokul) következő munkákat említhetünk: Szem erénye az égi testek körül, sat. Nép-értelmi, s erkölcsi nevelőül nép­szerűen előadva. Szerkeszti Csugai II. Ferencz prédikátor. Ára 12 p.kr Miskolczon nyomtatta csög­­lei Tót Lajos. 1845. A 46 mad­rótnyi lapra terjedő munkácska igen jó szándékból s illő tárgyismerettel van írva. S ezért ajánlatos. Megjelent továbbá: „A hóhér kötele“ Petőfi Sándortól. — Végre az annyira érdekes, igen korszerű, s különös ajánlatra méltó Statusférfiak és szónokok könyvének 4-dik füzete. Szerkesztő Szalay László. Tartalma: Chalam , és Guizot. Vegyes­nj­lonságok. (A legközelebbi húzás alkalmával) a nagy lotteriában az 59-7dik szám jön a fényertes, tulajdonosa pedig Szentmihályi József komáromme­­gyei birtokos, ki a sorsot Sterzingernél velte, s nye­reménye felvételére már Bécsbe el is utazott. 354

Next