Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-11-26 / 392. szám

székeseknek hiszi. Szóló örömdobogó kebellel szem­léli, midőn szőke Dunánk habjait gőzösök hasítják, s azokon nemzeti hármas-szinü lobogók lengedeznek; de ha meggondolja, hogy ez által az ország keres­kedése oldoztatott föl s Dunánk idegenek birtokába juttattatott, lehessen illy anyagi javításokat nem kár­hoztatnia. A tőkepénzesekre nézve, kiket ö­nmaga ha­zánkba édesgetni törekszik, retteg szóló, nehogy suc­cessive hazánk egészen idegenek birtokába jusson. A Magyarország s Ausztria közötti vámviszonyokra nézve a kölcsönösség elvét nem elismeri, miért is pár­tolja az első alispán indítványát. — Báró P. A. e megye volt főispáni helyettese, nagyon röviden nyi­latkozott. Szóló Mosonymegye tettét helyesli, a til­takozást nem pártolja, s az egyszerü fölirást elégli. — Ezek után K. L. nyilatkozott. Legelőbb is a vál­tóhamisításoktól másodalispán által megmentett 20 millió pst dévaivatlójára nézve, szavai igazolásá­ul s gróf" Sz. I. fölvilágositásánl szükségesnek látott adatokat fölhozni. A fölhozott adatokból azonban csak az sült ki, hogy másodalispán ur nyomába jővén bi­zonyos hamis váltóknak, — mellyek Jakabffy és Al­­mássy utánzóit neveikkel aláírva valának ugyan, de az öszveg rajtok följegyezve még nem volt — azok­ból egy csomagot elkobzott, s azt meg is égetteté, miért is szóló következtetése szerint megrettenvén a többi váltóhamisitók, kik Budapest zugaiban nagy számmal létezhettek, a hamis váltók gyártásával föl­hagytak; s ebből szóló szerint az következik, hogy nem csak 20 millió — mint emilló — hanem két­szer annyi mentetett meg másodalispán az eré­­lyessége által. És e gyönyörű demonstratio türelem­mel jön meghallgatva. Szóló tisztán emlékezik gr. Sz. I. e­n­alga egész politikai pályájára, s elismeri, hogy e hon sokkal tartozik neki; de egyszersmind senki sem tartozik annyival e honnak, mint épen ö­nmaga, ki már annyi sokat telt, s még annyi sok üdvöst s magasztost tehet. Szóló tart tőle, hogy ha majd a his­tória emlékezni fog ö­nmagáról, tetteit egészen más­képen mérlegelőndi, mint a jelenkor, s a jókat alig­ha nem fogja alányomni azok súlya, mellyeket a rész­­rehajlatlan utókor illyeneknek elismerni nem fog. Ö­nmagának, mint alkotmányos férfiúnak, jelen hatályos állásánál fogva legfőbb kötelessége volna azon tör­vénytelenségeket, mellyek onnét fölülről, akár rész­akaratból, akár alkotmányos jogaink s törvényeink nemtudásából a hazára s így a nemzetre halmoztat­­nak , megakadályozni s kapaciálni mind azokat, kik, meglehet, csak gyarlóságuk miatt követik el azokat. Ezt várta ö­nralgától a haza, a nemzet. És mit tesz a­nmlga? — A helyett, hogy polgári legszebb hi­vatását teljesítendő, alkotmányos jogainkat a megtá­madások ellen védené , engesztelőleg lép föl a kor­mány jogtalansága s a nemzet jogai között, s midőn a haza önállóságát s a nemzet alkotmányos függet­lenségét erőszakos vész környezi, tőkepénzesek el­riasztásáról, ujhuzásról, inpracticus emberekről sat. beszél. Illy tettek által — szóló szerint — az utókor osztatlan méltánylatát kivívni nem lehet, s milly jö­vendő várja e hont, minden igaz hazafi tisztán lát­hatja. Továbbá kinyilatkoztató szóló: miként ő velük (az ellenzékkel) , mint emberséges emberekkel, ki ki tudja, hányadán van; gr. Sz. I.-val ellenben, senki sem tudja, hányadán van, s azért tőle mindenki mél­tán őrizkedhetik; egyébiránt némi ismertetését akar­ja szóló e helyt adni ö­nmagának, vagy legalább azon pártnak, mellynek ö­nmaga magát eladta. Ugyan­is ö­nmaga hajdan jókedvében amúgy négy szem között, azt monda szólónak, hogy az emberek­­— úgymond — e mai gyanúsító világban , minden bokorban egy ollyan két hegyes szarvú német consiliariust látnak, s én magam is — úgymond ö­nmlga — azt látok ott, de nem szarvasat, hanem amollyan két fülüt; s most szóló választani hagya ö­nmlgának maga s elv­barátai számára a kettő közöl, elnem feledvén ko­molyan figyelmeztetni ö­nmlgát: hagyná el a pártot, mellyhez szegődött, s térne vissza előbhoni pályájá­ra. Azután mutogatva, hogy a jurisdictio gyakorlata s vámbeszedés , egy s ugyanaz, áttért N. I. főjegy­zőre, ki miután — szóló szerint — olly adatokat olvasott föl, mellyek a kormány vámügyi eljárását helyeselni látszanak, mindenki azt gondolá, miszerint a kormány mellett fog nyilatkozni, azonban a nyilat­kozattal adós maradván, ezennel fölszólítja , monda­ná ki vélem­ényét nyíltan, mint férfiúhoz illik, mert az a csűrös- csavarás , meg­ meg két székeni ülés mit sem ér. Egyébiránt a fölidézett törvényekre nézve szóló kijelenté: miként oda­fön a vámügyekkel fog­lalkozó fórimnak dehogy volt, dehogy volt esze ágá­ban törvényeink értelmében intézkedni a mosonyi vám­ügyben. És ez szóló szerint nagyon természetes, mert azon férfiú folyvást csak ausztriai dolgokkal foglal­kozván, hol a törvény a kormány szava, a midőn a mosonyi vámügyet elébe terjesztek, egészen meg­­feledkezék arról, hogy Magyarországnak alkotmánya van s csak törvényei értelmében kormányoztathatik, s innét következtethető a sérelem, melly a kormány részéről ez ügyben elkövettetett, miért is az elkö­vetett hibát megjavitni szégyennek nem tartván, pár­tolja első alispán ur indítványát annál is inkább, mi­vel sőt. K. I. kanonok is aggodalmat lát a dologban.— Gróf Sz. I. ö­nmaga előtte szólónak beszédéből azt vévé ki, miszerint neki meg kell javulnia, s K. L. politikai nézeteire térnie, ha az utókor osztatlan mél­­tánylatában részesülni kíván; ámde megfeledkezek arról, hogy ugyan azon utókor K. L. fölött is majdan kimondandja részrehajlatlan itéletét, s a mérlegnek azon részén fölül fityeghet, mellynek súlyja jó tetteit elnyomó. Szóló nyíltan megvallá , hogy a gyanúsítás elve az ő tana volt, s hogy maiglan is gyanús szem­mel, az az óvatosan néz, minden, bár melly oldalról eredő mozgalmat, m­ig annak tiszta czélfaláról meg nem győződik, de a mellyet aztán föl is karol, nem­ úgy mint K. L., ki a négy szem közti titkot, neki ártani akaró szándékból itt kitálalta, — pedig K. L. ellenében ő is élhetne illy fegyverrel — s elvbaráti­val együtt mindenkiről nem csak gyanakodva, de tett­legesen rosz szándékot föltéve, az ellenvéleményüek­­nek bár­milly üdvös intézkedéseiket már előre vesze­delmeseknek, hazaárulóknak kárhoztatja; innen van az, hogy szóló azon titkos képben is, a német con­­siliarust nem mint declarált rosz akaratú ördögöt, ha­nem mint gyarló, alkotmányos viszonyainkkal isme­retlen, s igy ha tetszik, morális értelemben vett jó akaratú sz...r embert ismertette meg, s ezen sza­márság bizonyos tárgyak gügyékben,— úgy hiszi szóló — mindegyikünkre annak idejében ráillik. Egyébiránt szóló K. L.-t szép eszű, de nem okos, nem practicus embernek ismeri, s becsületességében nem, de po­litikai irányának tisztaságában kételkedik, mit szóval is, munkáiban is már olly számtalanszor kinyilatkozta­tott. S higgye meg,szép eszével hazájának sokkal többet használna, ha téveszméiből­ kiábrándulna, mint most, midőn annak minden tette által csak kárát eszközli. Politikai iránya által valamint első föllépésétől fog­va, úgy most is mindig csak zavart akar előidéz­ni. S ha valakinek, bizonyosan K. L.-nak kellene ja­vulnia, miután saját szemeivel láthatja, hogy azon keves bizodalom is, mellyel iránta a nemzet eddige­­lé viseltetett, most legközelebbről egészen meg­csökkent. Azonban gyarlóságnak lévén minden em­ber alávetve , K. L .t is inkább gyarló, mint rosz akaratú embernek hiszi. A haza jövőjét illetőleg szóló kijelenté: miként a hazafiak s kormány egyetértő köz­­remunkálásával hazánkból a világ legdicsőbb eklora­­dóját lehetne s tudná elővarázsolni; de a már vérünk­ké vált pártviszályok által annyira összebonyolódtak minden hazai s társadalmi viszonyaink, miszerint iga­zi Isten csodája, hogy csak igy is vagyunk, amint vagyunk. (Csoda ám — úgymond belevágva Sz. M. első alispán — az i­lyen kormánnyal, mellyről jó szándékot egy cseppet sem, rosz akaratot ellen­ben akár mennyit föltesz. Már méltóztatik ? kérdő gr. Sz. I. ö­nmaga. Erre Sz. M. ismételte mondását. Mi­re gr Sz. I. „jól értem — úgymond — előbb is , hanem csak azért ismételtettem, hadd hallja Pestm­e­­gye közönsége , minő szép érzéssel van első alispá­­na törvényes kormánya iránt“). Végre állása s tettei iránt okadatosan megczáfolván megtámadóit, Ny. P. másod­alispán beszédm­odorára nézve kinyilatkoztató: miként a gúnyolódás annyira vérévé s természetévé vált a t. urnák, miszerint ha szóló­ja száját fölnyit­ja , lehessen egyszersmind nem gúnyolódnia is; a­­zonban fölteszi róla, hogy előbeni beszédében sze­mélyesen senkit sem akart sérteni. Mit Ny. P. ur később személyesen ki is nyilatkoztától?. — Ezután M. M. szólard­ott föl, s egészen egyetértve gr. D. E. nézeteivel, főleg azon okból nem lát foglalást Mosony­­megye határszélein, mivel a szükséges tért, hol a vám­hivatalai a pólyafőnél fölállitlatokt, báró Sina előlege­­sen megvette. — N­. P. mind a főjegyző által fölolva­­sott vámszabályozási adatokból, mind hazánk törvé­nyeiből, mind pedig azon korlétozó gyakorlatból, melly­­nek következtében a kormány addigota is a vámügyekre nézve folytonosan intézkedett,s állítása igazolásául föl­hozva azon vámhivatalokat, mellyek Trencsén s hazánk több megyéiben de facto léteznek; a mosonyi vám­ügyre nézve a kormány eljárásában semmi törvény­telenséget sem lát, s ugyanazért az indítványt egy­­átalában nem pártolja. A K. L. szavai által erőszakosan fölhívott N. I. főjegyző a puszta felirák mellett szava­zott.— Az ezután pro et contra majd hosszabb, majd rövidebb beszédekben nyilatkozók sorából még csak gr. T. L. urat akarom némileg megismertetni, mert hisz a 13 erélyesen szónokló conservativ szónok ellené­ben úgy is az ellenzéki többség mondatta ki végzé­sül az alispán i­s e lapban már közzétett indítványt. Szó­ló gróf sorra czáfolgatta a conservativ szónokokat, jelesen pedig főt. K. I. kanonokot; mennyire érte czélját, ám lássa, hisz az ellenzéki többség úgy is győzött. De evvel szóló meg nem elégedett, hanem a kormány népszerűtlenitésére s az ellenes bizodal­­matlanság élesztésére még más fegyverhez is nyúlt; s ez a censura vala. Szóló egy papírtekercsből mind azon censori törlésüket fölolvasá, mellyek legköze­lebbről, (természetesen) a Pesti Hírlapban történtek. S aztán fölkiálta: hogyan lehet illy kormány iránt bi­rodalommal viseltetni, hogyan lehet azt leyálisnak, jó szándékúnak tartani, melly a megtámadott hazafi­ak (természetesen ellenzékiek) önvédelmezketési jo­gát illy önkénytesen alkotott szabályok által elnyom­­ni igyekszik?... Nem, nem!.... Illy kormány iránt bizalommal viseltetni nem lehet, s jó hazafinak (el­lenzékinek) nem szabad. — És ezt gr. T. L. monda ki Pestmegye közgyűlésében roppant hallgatóság előtt; de számított sikert nem eszközlének szavai, mert az el­lenzékiek egy része is kárhoztatva ezen egész az izgatottság legmagasb fokára csigázott kitörést, csak híveinek tulságosb részétől nyert érdembabért. — És ezek valának Pest megye két első napi gyűlésé­nek eredményei. — Előadom a dolgokat úgy, a mint történtek. S hogy az ellenzéki szónokokat teljes ere­detiségükben ismertetem meg­­. olvasóimmal, úgy hiszem , csak kötelességemet teljesitem. — Harmad­napra a dohányügy került szőnyegre. Ennek ered­ményét jövő számunkban más tudósító h­a adja meg. VIDÉKI HÍREK. füsztergosafról: Egy felföldi kereskedő ke­servesen panaszkodék minap Pestmegye azon útja ellen, melly Visegrádtól Szent-Endre felé a Duna jobb partján vezet; sürgetés úíjában nem csak drága idejét veszté itt, de a félelem és rettegés verítékei csöppekben is gördülenek le homlokáról. Egyfelől hegyoldal, másfelől a Duna magas partja olly kes­­kenyre szorítják az utat, hogy azon a szekér el nem fér. Le kell­ szállniok, és a szekeret hátulról kötélen a hegy felé vonva iszonyú félelem közt nagy óvako­­dással s erővel tarthatók föl a Duna meredek partján a tátongó hullámok felé hajló — szerencsére — csak felényire terhelt szekerei. Legyőzve a veszélyt, há­lát adónak az isteni gondviselésnek, hogy őket a ha­­láltól, vagyonukat a vízértés megmenté; s ha ezen ülj okát nem világos nappal teszik, bizonyosan vesz­niük kell. Ha kell ott útnak lenni, — mond a keres­kedő — miért nem csináltatja meg azt Pest megye ? ha nem, miért nem zárja el? hisz ő­­fizte ki legna­gyobb hévvel a haladás zászlóját, de illy utakon nem csak vágtatva haladni, de bátran ballagni sem lehet. Azt gondolná az ember , hogy e megyében, melly annyira szeret vezetni, minden tökéletes, pedig illyes utakon a nem óvakodót milly veszélybe vezetné. A panaszkodó kereskedő nemes ember vala, kinek a megye iránti szenvedélye e rész út miatt igen csökkent, mivel ő többet hajt a tényre, mint a szép szavakra! Néhány nap előtt rendkívül leapadt Dunánkon Tóth helység mellett Esztergomon fölül egy búzá­val terhelt hajó sülyedt el, mintha Dunánk sem tűr­né már a kivitelt. Az annyira szükségessé vált ele­­séget azonban a víz alól is fölszedő nagy bajjal mun­kával a sárban vízben didergő nép, melly abból részt kapott, vagy a vizes gabonát olcsóbb áron m­egve­­hette. De ott termettek e hírre tüstént a zsidók , s társulatba állva, átalában az egész kihordható men­nyiségre — a nép fölé ígérve — foglalót adnak , mit észrevéve a gabonával munkálkodó látni parasz­tok , ellenszegülnek, a zsidók nem engednek, a mun­ka fölakad , a parasztok a zsidókat küldik be a Du­nába, hogy ott a fagyos vízben egész kötésig dol­gozzanak a búzával, azután elvihetik, de az argu­mentum sem levén elég, „ti vagytok oka a drágaságnak dologtalanok, a falat kenyeret is kiakarjátok huzni szánk­ból, mellyet életveszély közt keresünk — mon­dának — padlástok úgy is tömve van gabonával“ — s egyesülve az esztergomi néppel, őket a város­ba fizik, honnét tüstént rendőrök jelentek meg a helyszínen; de a zsidók nem látták többé tanácsos- 746

Next