Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-11-26 / 392. szám
székeseknek hiszi. Szóló örömdobogó kebellel szemléli, midőn szőke Dunánk habjait gőzösök hasítják, s azokon nemzeti hármas-szinü lobogók lengedeznek; de ha meggondolja, hogy ez által az ország kereskedése oldoztatott föl s Dunánk idegenek birtokába juttattatott, lehessen illy anyagi javításokat nem kárhoztatnia. A tőkepénzesekre nézve, kiket önmaga hazánkba édesgetni törekszik, retteg szóló, nehogy successive hazánk egészen idegenek birtokába jusson. A Magyarország s Ausztria közötti vámviszonyokra nézve a kölcsönösség elvét nem elismeri, miért is pártolja az első alispán indítványát. — Báró P. A. e megye volt főispáni helyettese, nagyon röviden nyilatkozott. Szóló Mosonymegye tettét helyesli, a tiltakozást nem pártolja, s az egyszerü fölirást elégli. — Ezek után K. L. nyilatkozott. Legelőbb is a váltóhamisításoktól másodalispán által megmentett 20 millió pst dévaivatlójára nézve, szavai igazolásául s gróf" Sz. I. fölvilágositásánl szükségesnek látott adatokat fölhozni. A fölhozott adatokból azonban csak az sült ki, hogy másodalispán ur nyomába jővén bizonyos hamis váltóknak, — mellyek Jakabffy és Almássy utánzóit neveikkel aláírva valának ugyan, de az öszveg rajtok följegyezve még nem volt — azokból egy csomagot elkobzott, s azt meg is égetteté, miért is szóló következtetése szerint megrettenvén a többi váltóhamisitók, kik Budapest zugaiban nagy számmal létezhettek, a hamis váltók gyártásával fölhagytak; s ebből szóló szerint az következik, hogy nem csak 20 millió — mint emilló — hanem kétszer annyi mentetett meg másodalispán az erélyessége által. És e gyönyörű demonstratio türelemmel jön meghallgatva. Szóló tisztán emlékezik gr. Sz. I. enalga egész politikai pályájára, s elismeri, hogy e hon sokkal tartozik neki; de egyszersmind senki sem tartozik annyival e honnak, mint épen önmaga, ki már annyi sokat telt, s még annyi sok üdvöst s magasztost tehet. Szóló tart tőle, hogy ha majd a história emlékezni fog önmagáról, tetteit egészen másképen mérlegelőndi, mint a jelenkor, s a jókat aligha nem fogja alányomni azok súlya, mellyeket a részrehajlatlan utókor illyeneknek elismerni nem fog. Önmagának, mint alkotmányos férfiúnak, jelen hatályos állásánál fogva legfőbb kötelessége volna azon törvénytelenségeket, mellyek onnét fölülről, akár részakaratból, akár alkotmányos jogaink s törvényeink nemtudásából a hazára s így a nemzetre halmoztatnak , megakadályozni s kapaciálni mind azokat, kik, meglehet, csak gyarlóságuk miatt követik el azokat. Ezt várta önralgától a haza, a nemzet. És mit tesz anmlga? — A helyett, hogy polgári legszebb hivatását teljesítendő, alkotmányos jogainkat a megtámadások ellen védené , engesztelőleg lép föl a kormány jogtalansága s a nemzet jogai között, s midőn a haza önállóságát s a nemzet alkotmányos függetlenségét erőszakos vész környezi, tőkepénzesek elriasztásáról, ujhuzásról, inpracticus emberekről sat. beszél. Illy tettek által — szóló szerint — az utókor osztatlan méltánylatát kivívni nem lehet, s milly jövendő várja e hont, minden igaz hazafi tisztán láthatja. Továbbá kinyilatkoztató szóló: miként ő velük (az ellenzékkel) , mint emberséges emberekkel, ki ki tudja, hányadán van; gr. Sz. I.-val ellenben, senki sem tudja, hányadán van, s azért tőle mindenki méltán őrizkedhetik; egyébiránt némi ismertetését akarja szóló e helyt adni önmagának, vagy legalább azon pártnak, mellynek önmaga magát eladta. Ugyanis önmaga hajdan jókedvében amúgy négy szem között, azt monda szólónak, hogy az emberek— úgymond — e mai gyanúsító világban , minden bokorban egy ollyan két hegyes szarvú német consiliariust látnak, s én magam is — úgymond önmlga — azt látok ott, de nem szarvasat, hanem amollyan két fülüt; s most szóló választani hagya önmlgának maga s elvbarátai számára a kettő közöl, elnem feledvén komolyan figyelmeztetni önmlgát: hagyná el a pártot, mellyhez szegődött, s térne vissza előbhoni pályájára. Azután mutogatva, hogy a jurisdictio gyakorlata s vámbeszedés , egy s ugyanaz, áttért N. I. főjegyzőre, ki miután — szóló szerint — olly adatokat olvasott föl, mellyek a kormány vámügyi eljárását helyeselni látszanak, mindenki azt gondolá, miszerint a kormány mellett fog nyilatkozni, azonban a nyilatkozattal adós maradván, ezennel fölszólítja , mondaná ki véleményét nyíltan, mint férfiúhoz illik, mert az a csűrös- csavarás , meg meg két székeni ülés mit sem ér. Egyébiránt a fölidézett törvényekre nézve szóló kijelenté: miként odafön a vámügyekkel foglalkozó fórimnak dehogy volt, dehogy volt esze ágában törvényeink értelmében intézkedni a mosonyi vámügyben. És ez szóló szerint nagyon természetes, mert azon férfiú folyvást csak ausztriai dolgokkal foglalkozván, hol a törvény a kormány szava, a midőn a mosonyi vámügyet elébe terjesztek, egészen megfeledkezék arról, hogy Magyarországnak alkotmánya van s csak törvényei értelmében kormányoztathatik, s innét következtethető a sérelem, melly a kormány részéről ez ügyben elkövettetett, miért is az elkövetett hibát megjavitni szégyennek nem tartván, pártolja első alispán ur indítványát annál is inkább, mivel sőt. K. I. kanonok is aggodalmat lát a dologban.— Gróf Sz. I. önmaga előtte szólónak beszédéből azt vévé ki, miszerint neki meg kell javulnia, s K. L. politikai nézeteire térnie, ha az utókor osztatlan méltánylatában részesülni kíván; ámde megfeledkezek arról, hogy ugyan azon utókor K. L. fölött is majdan kimondandja részrehajlatlan itéletét, s a mérlegnek azon részén fölül fityeghet, mellynek súlyja jó tetteit elnyomó. Szóló nyíltan megvallá , hogy a gyanúsítás elve az ő tana volt, s hogy maiglan is gyanús szemmel, az az óvatosan néz, minden, bár melly oldalról eredő mozgalmat, mig annak tiszta czélfaláról meg nem győződik, de a mellyet aztán föl is karol, nem úgy mint K. L., ki a négy szem közti titkot, neki ártani akaró szándékból itt kitálalta, — pedig K. L. ellenében ő is élhetne illy fegyverrel — s elvbarátival együtt mindenkiről nem csak gyanakodva, de tettlegesen rosz szándékot föltéve, az ellenvéleményüeknek bármilly üdvös intézkedéseiket már előre veszedelmeseknek, hazaárulóknak kárhoztatja; innen van az, hogy szóló azon titkos képben is, a német consiliarust nem mint declarált rosz akaratú ördögöt, hanem mint gyarló, alkotmányos viszonyainkkal ismeretlen, s igy ha tetszik, morális értelemben vett jó akaratú sz...r embert ismertette meg, s ezen szamárság bizonyos tárgyak gügyékben,— úgy hiszi szóló — mindegyikünkre annak idejében ráillik. Egyébiránt szóló K. L.-t szép eszű, de nem okos, nem practicus embernek ismeri, s becsületességében nem, de politikai irányának tisztaságában kételkedik, mit szóval is, munkáiban is már olly számtalanszor kinyilatkoztatott. S higgye meg,szép eszével hazájának sokkal többet használna, ha téveszméiből kiábrándulna, mint most, midőn annak minden tette által csak kárát eszközli. Politikai iránya által valamint első föllépésétől fogva, úgy most is mindig csak zavart akar előidézni. S ha valakinek, bizonyosan K. L.-nak kellene javulnia, miután saját szemeivel láthatja, hogy azon keves bizodalom is, mellyel iránta a nemzet eddigelé viseltetett, most legközelebbről egészen megcsökkent. Azonban gyarlóságnak lévén minden ember alávetve , K. L .t is inkább gyarló, mint rosz akaratú embernek hiszi. A haza jövőjét illetőleg szóló kijelenté: miként a hazafiak s kormány egyetértő közremunkálásával hazánkból a világ legdicsőbb ekloradóját lehetne s tudná elővarázsolni; de a már vérünkké vált pártviszályok által annyira összebonyolódtak minden hazai s társadalmi viszonyaink, miszerint igazi Isten csodája, hogy csak igy is vagyunk, amint vagyunk. (Csoda ám — úgymond belevágva Sz. M. első alispán — az ilyen kormánnyal, mellyről jó szándékot egy cseppet sem, rosz akaratot ellenben akár mennyit föltesz. Már méltóztatik ? kérdő gr. Sz. I. önmaga. Erre Sz. M. ismételte mondását. Mire gr Sz. I. „jól értem — úgymond — előbb is , hanem csak azért ismételtettem, hadd hallja Pestmegye közönsége , minő szép érzéssel van első alispána törvényes kormánya iránt“). Végre állása s tettei iránt okadatosan megczáfolván megtámadóit, Ny. P. másodalispán beszédmodorára nézve kinyilatkoztató: miként a gúnyolódás annyira vérévé s természetévé vált a t. urnák, miszerint ha szólója száját fölnyitja , lehessen egyszersmind nem gúnyolódnia is; azonban fölteszi róla, hogy előbeni beszédében személyesen senkit sem akart sérteni. Mit Ny. P. ur később személyesen ki is nyilatkoztától?. — Ezután M. M. szólardott föl, s egészen egyetértve gr. D. E. nézeteivel, főleg azon okból nem lát foglalást Mosonymegye határszélein, mivel a szükséges tért, hol a vámhivatalai a pólyafőnél fölállitlatokt, báró Sina előlegesen megvette. — N. P. mind a főjegyző által fölolvasott vámszabályozási adatokból, mind hazánk törvényeiből, mind pedig azon korlétozó gyakorlatból, mellynek következtében a kormány addigota is a vámügyekre nézve folytonosan intézkedett,s állítása igazolásául fölhozva azon vámhivatalokat, mellyek Trencsén s hazánk több megyéiben de facto léteznek; a mosonyi vámügyre nézve a kormány eljárásában semmi törvénytelenséget sem lát, s ugyanazért az indítványt egyátalában nem pártolja. A K. L. szavai által erőszakosan fölhívott N. I. főjegyző a puszta felirák mellett szavazott.— Az ezután pro et contra majd hosszabb, majd rövidebb beszédekben nyilatkozók sorából még csak gr. T. L. urat akarom némileg megismertetni, mert hisz a 13 erélyesen szónokló conservativ szónok ellenében úgy is az ellenzéki többség mondatta ki végzésül az alispán is e lapban már közzétett indítványt. Szóló gróf sorra czáfolgatta a conservativ szónokokat, jelesen pedig főt. K. I. kanonokot; mennyire érte czélját, ám lássa, hisz az ellenzéki többség úgy is győzött. De evvel szóló meg nem elégedett, hanem a kormány népszerűtlenitésére s az ellenes bizodalmatlanság élesztésére még más fegyverhez is nyúlt; s ez a censura vala. Szóló egy papírtekercsből mind azon censori törlésüket fölolvasá, mellyek legközelebbről, (természetesen) a Pesti Hírlapban történtek. S aztán fölkiálta: hogyan lehet illy kormány iránt birodalommal viseltetni, hogyan lehet azt leyálisnak, jó szándékúnak tartani, melly a megtámadott hazafiak (természetesen ellenzékiek) önvédelmezketési jogát illy önkénytesen alkotott szabályok által elnyomni igyekszik?... Nem, nem!.... Illy kormány iránt bizalommal viseltetni nem lehet, s jó hazafinak (ellenzékinek) nem szabad. — És ezt gr. T. L. monda ki Pestmegye közgyűlésében roppant hallgatóság előtt; de számított sikert nem eszközlének szavai, mert az ellenzékiek egy része is kárhoztatva ezen egész az izgatottság legmagasb fokára csigázott kitörést, csak híveinek tulságosb részétől nyert érdembabért. — És ezek valának Pest megye két első napi gyűlésének eredményei. — Előadom a dolgokat úgy, a mint történtek. S hogy az ellenzéki szónokokat teljes eredetiségükben ismertetem meg. olvasóimmal, úgy hiszem , csak kötelességemet teljesitem. — Harmadnapra a dohányügy került szőnyegre. Ennek eredményét jövő számunkban más tudósító ha adja meg. VIDÉKI HÍREK. füsztergosafról: Egy felföldi kereskedő keservesen panaszkodék minap Pestmegye azon útja ellen, melly Visegrádtól Szent-Endre felé a Duna jobb partján vezet; sürgetés úíjában nem csak drága idejét veszté itt, de a félelem és rettegés verítékei csöppekben is gördülenek le homlokáról. Egyfelől hegyoldal, másfelől a Duna magas partja olly keskenyre szorítják az utat, hogy azon a szekér el nem fér. Le kell szállniok, és a szekeret hátulról kötélen a hegy felé vonva iszonyú félelem közt nagy óvakodással s erővel tarthatók föl a Duna meredek partján a tátongó hullámok felé hajló — szerencsére — csak felényire terhelt szekerei. Legyőzve a veszélyt, hálát adónak az isteni gondviselésnek, hogy őket a haláltól, vagyonukat a vízértés megmenté; s ha ezen ülj okát nem világos nappal teszik, bizonyosan veszniük kell. Ha kell ott útnak lenni, — mond a kereskedő — miért nem csináltatja meg azt Pest megye ? ha nem, miért nem zárja el? hisz őfizte ki legnagyobb hévvel a haladás zászlóját, de illy utakon nem csak vágtatva haladni, de bátran ballagni sem lehet. Azt gondolná az ember , hogy e megyében, melly annyira szeret vezetni, minden tökéletes, pedig illyes utakon a nem óvakodót milly veszélybe vezetné. A panaszkodó kereskedő nemes ember vala, kinek a megye iránti szenvedélye e rész út miatt igen csökkent, mivel ő többet hajt a tényre, mint a szép szavakra! Néhány nap előtt rendkívül leapadt Dunánkon Tóth helység mellett Esztergomon fölül egy búzával terhelt hajó sülyedt el, mintha Dunánk sem tűrné már a kivitelt. Az annyira szükségessé vált eleséget azonban a víz alól is fölszedő nagy bajjal munkával a sárban vízben didergő nép, melly abból részt kapott, vagy a vizes gabonát olcsóbb áron megvehette. De ott termettek e hírre tüstént a zsidók , s társulatba állva, átalában az egész kihordható mennyiségre — a nép fölé ígérve — foglalót adnak , mit észrevéve a gabonával munkálkodó látni parasztok , ellenszegülnek, a zsidók nem engednek, a munka fölakad , a parasztok a zsidókat küldik be a Dunába, hogy ott a fagyos vízben egész kötésig dolgozzanak a búzával, azután elvihetik, de az argumentum sem levén elég, „ti vagytok oka a drágaságnak dologtalanok, a falat kenyeret is kiakarjátok huzni szánkból, mellyet életveszély közt keresünk — mondának — padlástok úgy is tömve van gabonával“ — s egyesülve az esztergomi néppel, őket a városba fizik, honnét tüstént rendőrök jelentek meg a helyszínen; de a zsidók nem látták többé tanácsos- 746