Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-12-11 / 401. szám

szívesebben lát, csak ezt nem. — Az úrbéri ügye­ket szeretné mind itt a megyében elvégezni, és csak birtokon kívül engedné a fölebbvitelt. — Alig merem pro coronido ide írni, hogy szó volt a 12 pálczáról is, mellyet nyugtatvány mellett, hogy ezzel appellálhas­­son, az úrbéresnek számára föntartani akartak, de a többség pálcza ellen nyilatkozott. Urbér után, utósó napon, az adót illető rend­szeres munkálat vétetett föl, de részletes tárgyaltatás nélkül. Néhány általános elvek alapu­lattak meg ezút­tal, abban központosítván, hogy ha a kormány az adó mennyiségét megállapítja, s a házi pénztárt a megyék rendelkezése alá bocsátja, a nemesi rend szívesen osztozik a teherviselésben. Végre 2 követi írnokra lett volna szüksége e me­gyének ; de nincs egy krja sem. Hanem K. B. J. ujkövet maga költségén fog tartani egyet; a régi követnek segédül pedig saját írnokát engedendi elnökünk, Tarj­áni. Szab­olcssról­ N. Kálló. Nov. irén tartott közgyűlésünkben olvastatott a m. k. kancelláriának megyénkhöz küldött levele, mellyben a birtokon belöli fölebbvitel megengedtetik; egy kis vitatko­zás után határoztatott, hogy ha a kir. kancellária törvényt idéz, mellynél fogva az itélőbirák ítéle­teik okokkali támogatására köteleztetek, megkíván­ják a rendek is, hogy a kancellária is okokkal tá­mogassa, miért engedheti meg a birtokon belüli fö­lebbvitelt ; s ezen határozat egy felírásban a m. k. kancelláriának tudtára adatik. — Olvastatott M. F. szolgabiró hivataláról­ lemondását tárgyazó megyénk­höz intézett folyamodása , s a rendek tekintve a fo­lyamodó házi körülményeit, lelépését elfogadók, s ezen hivatalra I. M. és a dadai járásbeli arsz. bírák ajánltattak; — szinte N­. J. főügyész ez alkalommal kéré a rendektől hivataltóli fölmentését, mire B. S. figyelmeztető a rendeket, hogyha a tisztviselők le­mondását a legcsekélyebb okok miatt is elfogadják, a megyei hivatalok a szüntelen változó tisztviselők lelépte miatt nagy hiányt fognak szenvedni; de mi­után a rendek megjegyzék,­­ hogy erőszakolni senkit sem lehet, a folyamodó kérése teljesíte­tett s a főügyészi hivatalra, miután F. A. és K. N. ezt elfogadni nem akarván , a megye ajánlatát megköszönök, N. J. és az alügyészek tűzettek ki. Olvastatott továbbá a m. k. kancellária ulján ő felségé­nek megyénkhöz küldött k. leirata, mellyben szigo­rúan fölszólilatnak a rendek, hogy fölhagyva az en­gedetlen önkényszülle törvénytelen tettet, a főispáni helyettes törvényszékem elnökösködését ne akadá­lyozzák. E k. levél élénk vitára adott alkalmat, mert régiebb határozata lévén a megyének a főispáni he­lyettest mint törvényszéki elnököt el nem fogadni, hogy következetlenségről ne vádoltassák, előbbi ha­tározata mellett szilárdul megmaradt. Voltak szónok­latok és bebatt­rozások, mellyekben a haza végpusz­­tulása megjövendöltetett, romjai fölött jeremiadok énekeltettek, a kormány tetőtől talpig lehordatott, s a szónokok megéljeneztettek. S bár megyénk a sza­badszólás elvénél fogva az ellenvéleményt elég türel­mesen szokta hallani, találtattak azonban a gyűléste­­remben néhány uracsok — nem tagjai a zöldasztalt köröző testületnek — kik többszöri „nem halljuk“ és „maradjon“ fölkiáltások által az ellenvéleményen levő szónokoknak csupán szótárból engedők ismertetni a szabadszólást. Ezután az e tárgyban számtalanszor is­mételve fölhozott szokásos kormány elleni indulatos kitörések s méltatlan gyanúsítások között fölhozatott még a kincstár azon újabb rendelkezése is, mellynél fogva az ország külön részeiben dohány- és szivar-árultatást állí­tott föl; melly rendelkezés egyenesen egyedáruságnak mondatott ki, s ollyannak lön nyilvánítva, mint melly által a többi szivargyámnokok megbuktattatni, s a sze­génység a dohánytermesztésben és kereskedésben elnyomatni szándékoltatik; pedig, mint F. K. ügyész úr megjegyzi, a kincstár dohánykezelése nem hogy elnyomná, sőt inkább javára van a szegénységnek, s elősegíti a dohánytermesztést, mert a kincstártól csu­pán Rakamaz helysége 10,000 ponton fölül kapott az eladott dohányért. A hosszú pro et contra vi­tatkozásoknak az jön az eredménye , hogy miután a rendek többsége az előbeni határozatot megtar­tani akarta, s föliratot sürgetett ő felségéhez, a ra. elnök egy választmányt nevezett, melly a fel­séghez küldendő fölirást a többség véleménye sze­rint kidolgozta, s a fölirás másnap fölolvastatott. Jobbágyi bizalommal kéretik ebben ő felsége, hogy a megyét határozatának megváltoztatására ne kény­szerítse , a dohánymonopolium, s a turóczi ese­mény által okozott sérelmet orvosolja, s a moso­­nyi német szerkezetű vámot az országból kivitetni rendelje. B. S. azon indítványa , hogy ezen utóló tárgy egy külön föliratban terjesztessék ő felsége elébe, pártoltatott, valamint E. L. indítványa is, melly fölkéré a rendeket, hogy országunk nádora jobban léteni örömét egy hozzá intézendő levélben nyilvánítsa. *) VIDÉKI HÍREK. Tokajból. Nov. 13án. (Lipthay Sándor arczképe, és a tokaji Gyülde.) Nincs zsarno­­kabb eljárás a politikai életben, mint midőn önvélemé­­nyünket mindig a közvéleményre (!) toljuk; De nincs lealacsonyítóbb állapot egyes személyben, mint midőn a helyett, hogy ismerné a haza kitűnő embereit, azok­­róli ítéletében, más —szinte ítéletükben az indulatok­tól elragadtatott és előítéletekben sínylő egyének vé­leményéhez vakon ragaszkodik , és ezen állapot annál abnormisabb akkor, midőn olly egyénektől származik, a­kik a véleménytürelmet, a sajtó-és szólásszabadságot mindig ajkaikon hordozzák, és a hon boldogságát ezek­től föltételezik, és tettleg ép az ellenkezőt teszik; teszik pedig azért, mert az ellenvéleményt tűrni nem akarják,és csak öneszüket istenítvén, azon balitéleteknek, mellye­­ket anya-tej­ükkel szívtak, vagy egy pár tekintély belé­­jök vert, szellemi rabjai és zsoldosai maradnak; a mi a szabadon és józanon gondolkozókkal valóban azt hiteti el, hogy az olly egyéneknek a politikai élet­ben még gyámnokra van szükségük. Ilyen egy pár egyén találkozik a tokaji „Gyülde“ t. ez. tagjai közt is, kik közöl az egyik, kinek nagyon nem tetszik, hogy t. ez. Lipthay Sándor úr arczképe olvasó­szobánkat díszíti, tegnapi napon tartott választmányi gyűlésben következő indítvánnyal lepett meg bennün­ket: „Uraim! Hallgassunk a közvélemény­re (?!) múlt napokban nálam volt egy fia­tal úr Pestről (!!!) és Gyüldünket csak a­­zért nem látogatta meg,mivel benne Lip­thay Sándor arczképe találtatik; az én alá­zatos véleményem tehát oda megy ki,hogy — valamint a zalai casino a „Nemzeti újságot,“ (ugye?) — tegyük félre mi is a Lipthay ar­cz képét!!“ Eddig a hires indítvány, melly való­ban becsületére (?) válik az indítványozónak, és melly, ha viszhangra talál, talán több hasznot hajtandott a ha­zának, mint a szatmári megbukott 12 pont, vagy a híres zalai körlevél?! Ej­es uram! ön még­is nagyon enyelgő ember, ön a közvéleményre hivatkozik és egy pesti uracsot állít élénkbe, a­ki politikai elveit alkal­masint vagy a „Zrinyi“-ben, vagy a „Pilvax“­­ban merítette; ön talán azt hiszi, vagy azt akarja, hogy a tokaji Gyüldének nagyon tisztelt tagjai szelle­mi szabadságukat ön pesti uracsa ferde véleményé­nek föláldozzák? bizon bizon csalatkozik, mert a tokaji „Gyülde“, — bár minden vendéget szívesen lát — ön uracsa kedvéért Lipthay arczképét az ablakon ki nem dobandja. Kár volt önnek ezen indítványá­val a választmányi gyűlésben föllépni, mellyet val­­lás-és elvrokoni is méltó nehezteléssel fogadtak, és melly a jövő közgyűlésben, ha csakugyan szőnyeg­re jön — még több ellenekre is találand; mert mi erősen hisszük, hogy azon 39 tag, a­kik a júniusi közgyűlésben L­ip­th­a­y arczképét — olvassa ön a jegy­zőkönyvet — az ajándékozótól hálás köszönettel fo­gadták, ön tekintélyének nem fogja föláldozni elveit, és ön kedvéért nem fogja engedni változtatni végzé­seit; nevezzen bár ön bennünket tespedőknek, hon­­árulóknak , vagy a minek tetszik, hiszen mi már hoz­zá szoktunk illy epilotonokhoz , büszke öntudattal é­­rezvén, hogy azok csak olly részben felelnek meg a valónak s igaznak, mint megfelel annak ön agyköl­teménye , mit a közvélemény neve alatt árulgat. Ha ön ismerné Lipthayt, úgy mint mi; a Nemzeti Újságban olly figyelemmel olvasná az ő czikkeit, mint mi; a hon boldogságát úgy szívén hordozná, és arra olly erősen és erélyesen közremunkálna mint Lipthay, bizonyosan általunk megvetéssel fogadott indítványával föl nem lépendett, Lipthay iránt rég fojtott haragját le nem leplezte, és irántunk s Lipthay tisztelői iránt több engedékenységgel viseltetett volna; de ön, ki Lipthayról csak a Pesti Hírlap, s annak kurucz ur­ 783 *) Midőn t. levelező urat ez uj pályán örömmel üdvözöljük, s továbbra is szíves közremunkálásra elvbarátilag föl­kérjük , bocsásson meg egyszersmind, hogy jelen be­cses közleményét tárgyhalmaz miatt csak kivonatban ad­hattuk, ígérvén mindazonáltal jövőre nézve tudósításait egész terjedelmekben közlem, mert hisz elvbarátunk irá­nyában ezt tennünk az előzékeny méltányosság követeli. Mondás­a után — mert önvallomása szerint a Nem­zeti Újságnak soha még egy czikkét sem olvasta — ítélni szokott, inkább szánakozásra , mint gyűlöletre méltó: ugyan­azért, mi önnel, mint ollyannal, a­ki mások után gondolkozik, ítél és tesz, követke­­zésképen szellemi szabadságát másoknak eladta, mind­addig, raiglen Lipthay ellen szellemi fegyverrel szabadon föl nem lép , és be nem bizonyítja azt, hogy Lipthay csakugyan olly gyanús ember , mint ön és pártja a világgal szeretné elhitetni, ezen tárgyban még szóba sem akarunk állani, és en­nek a tisztelt választmányi tagok által megvetéssel visszautasított indítványára még hallgatni sem aka­runk , hanem azért ért állandónk mindig, hogy illy­enhumánus indítványok által a „Gyülde“ békéje és egyetértése meg ne zavartassák ; ugyan azért azon felebaráti szeretőire, mellyet híveinek a szószékről hirdetni szokott — vagy az talán csak az ellenzékre terjed !! — kérjük önt uram, kímélje meg „Gyül­­dénket“ olly vendégek behozatalától, miilyenek vol­tak a két tanár, és abauji uracs, a kik csak azért jöttek „Gy ü­l­d­é n­k b­e“, hogy köztünk a szeretetlenség és a gyülölség magvát hinthessék el; ne bántsátok uraim! a gyermeket, melly a mi szülöttünk, mellyet mi hoztunk világra, de a mellyet ti mérges étkeitekkel — gyű­lölséget ter­jesztő indítványaitokkal — megölni, kitűzött irányá­tól elvonni és a sociális élet teréről a politikai pártos­ság harczmezejére átvinni szándékoztok; ne bánt­sátok a Lipthay arczképét, mert az nem árt senkinek; és ő maga, tehát szellemi fegyverrel harczolhattok ellene-----------arczképén bosszút állani akarni, ne­veletlenséget, gyávaságot árul el, és a szellemi nagy­ság ellen anyagi erővel küzdeni, nem a 19i. század­hoz , hanem a barbarismus fénykorához illő dolog. Többen: H C L F A l D. fP Portugalia. A „Daily News“ nov. 28-ai számában, az éjszaki Portugáliában fekvő királynő hadseregéről következő napi tudósítványt olvashatni, melly egyenesen Vigoból érkezett: „Ma, nov. 20 án érkezett ide Vigoba egy hivatalos levél, mellyben Vis­­conde Vinhaes s a villa-reali polgárkormányzó a Bernardo de La Nogueira parancsnoksága a­­latt levő lázadóknak csatavesztéséről fontos hirt köz­lenek. Azon hírre, hogy ez utóbbiak Valpassosnál szi­lárd állást foglalanak el, a királynő seregosztálya nem sokára azon térnek egy hídja felé indult, hol 16án meg is érkezett. Itt azonnal heves csata kezdődött, mialatt két gyalogezred e kiáltás közben: „Éljen a királynő s a carta“ a királyi seregekhez csatlakozott. Az el­lenség 300 halottnál többet veszite... Cazal báró, 1100 emberből álló erősséget nyervén, Bernardo de La Nogueira-t s a többi csapatokat üldözőbe vevén, megfutamitá, 17én estve az ellenséges párt megsebesültjeivel terhelt több kocsi érkezett Chaves­­be. Varros de Mont-Aleigre, Leito de Cor­­ralha, s Victor de Balverde, mindnyájan a guerillacsapatok vezérei, ugyan az­nap foglyoldtá lő­nek s Soutellinoban a határszélek közelében agyon lövettek sat.“ Spanyolország. A „közönséges porosz hír­lap“ Párisból nov. 28ról kelt levelében következő tudó­sításokat közöl Spanyolországból: „Míg Angliából a carlistai ügyviselők számára történt nagy mennyiségű fegyverek s egyenruhák vásárlásáról­ hírek érkeznek, kik azokat Spanyolországba szállítani szándékoznak, az alatt a Cataloniából s alsó Aragóniából nyert tudósí­tások minden kétséget eloszlatnak, miszerint a nagy mennyiségű fegyverek s egyenruhák valójában meg is érkeztek s a különféle tájakon már jelenleg nagyobb erővel föllépő carlistai csapatok azokkal el is láttattak. A barcellonai lapok erről mélyen hallgatnak, hanem Barcellonából 22ről kelt levelek szerint, a legszigo­rúbb rendszabályok ural­nak, mellyeket La Rocha főparancsnok Geronaban létesített. Itt nem csak a fel­ső—Cataloniában s a hegyek közt tanyázó csapatokról van szó, hanem azon carlistai barangoló csapatokról is , mellyek egész Lorida tartományt s Taragona vi­dékét ellepék . Cabrera-nak s több carlistai főnök­nek partra szállásáról is beszélnek, s ez mindenesetre valószínűbb, mintsem az, hogy Galiciaba menekül­tek , hol fölötte csekély számú követőkre számlálhat­nak. A carlistaügy melletti korteskedés erősen foly­­tattatik Cataloniában, s pedig nem minden siker nélkül. Mind­ez arra mutat, miszerint a carlistapárt egész ko­molysággal a hadiszerencsét még egyszer megkísér­teni szándékozik. Egyébiránt alig valószínű, hogy martiusnál előbb valami történjék.“

Next