Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-12-11 / 401. szám
szívesebben lát, csak ezt nem. — Az úrbéri ügyeket szeretné mind itt a megyében elvégezni, és csak birtokon kívül engedné a fölebbvitelt. — Alig merem pro coronido ide írni, hogy szó volt a 12 pálczáról is, mellyet nyugtatvány mellett, hogy ezzel appellálhasson, az úrbéresnek számára föntartani akartak, de a többség pálcza ellen nyilatkozott. Urbér után, utósó napon, az adót illető rendszeres munkálat vétetett föl, de részletes tárgyaltatás nélkül. Néhány általános elvek alapulattak meg ezúttal, abban központosítván, hogy ha a kormány az adó mennyiségét megállapítja, s a házi pénztárt a megyék rendelkezése alá bocsátja, a nemesi rend szívesen osztozik a teherviselésben. Végre 2 követi írnokra lett volna szüksége e megyének ; de nincs egy krja sem. Hanem K. B. J. ujkövet maga költségén fog tartani egyet; a régi követnek segédül pedig saját írnokát engedendi elnökünk, Tarjáni. Szabolcssról N. Kálló. Nov. irén tartott közgyűlésünkben olvastatott a m. k. kancelláriának megyénkhöz küldött levele, mellyben a birtokon belöli fölebbvitel megengedtetik; egy kis vitatkozás után határoztatott, hogy ha a kir. kancellária törvényt idéz, mellynél fogva az itélőbirák ítéleteik okokkali támogatására köteleztetek, megkívánják a rendek is, hogy a kancellária is okokkal támogassa, miért engedheti meg a birtokon belüli fölebbvitelt ; s ezen határozat egy felírásban a m. k. kancelláriának tudtára adatik. — Olvastatott M. F. szolgabiró hivataláról lemondását tárgyazó megyénkhöz intézett folyamodása , s a rendek tekintve a folyamodó házi körülményeit, lelépését elfogadók, s ezen hivatalra I. M. és a dadai járásbeli arsz. bírák ajánltattak; — szinte N. J. főügyész ez alkalommal kéré a rendektől hivataltóli fölmentését, mire B. S. figyelmeztető a rendeket, hogyha a tisztviselők lemondását a legcsekélyebb okok miatt is elfogadják, a megyei hivatalok a szüntelen változó tisztviselők lelépte miatt nagy hiányt fognak szenvedni; de miután a rendek megjegyzék, hogy erőszakolni senkit sem lehet, a folyamodó kérése teljesítetett s a főügyészi hivatalra, miután F. A. és K. N. ezt elfogadni nem akarván , a megye ajánlatát megköszönök, N. J. és az alügyészek tűzettek ki. Olvastatott továbbá a m. k. kancellária ulján ő felségének megyénkhöz küldött k. leirata, mellyben szigorúan fölszólilatnak a rendek, hogy fölhagyva az engedetlen önkényszülle törvénytelen tettet, a főispáni helyettes törvényszékem elnökösködését ne akadályozzák. E k. levél élénk vitára adott alkalmat, mert régiebb határozata lévén a megyének a főispáni helyettest mint törvényszéki elnököt el nem fogadni, hogy következetlenségről ne vádoltassák, előbbi határozata mellett szilárdul megmaradt. Voltak szónoklatok és bebattrozások, mellyekben a haza végpusztulása megjövendöltetett, romjai fölött jeremiadok énekeltettek, a kormány tetőtől talpig lehordatott, s a szónokok megéljeneztettek. S bár megyénk a szabadszólás elvénél fogva az ellenvéleményt elég türelmesen szokta hallani, találtattak azonban a gyűlésteremben néhány uracsok — nem tagjai a zöldasztalt köröző testületnek — kik többszöri „nem halljuk“ és „maradjon“ fölkiáltások által az ellenvéleményen levő szónokoknak csupán szótárból engedők ismertetni a szabadszólást. Ezután az e tárgyban számtalanszor ismételve fölhozott szokásos kormány elleni indulatos kitörések s méltatlan gyanúsítások között fölhozatott még a kincstár azon újabb rendelkezése is, mellynél fogva az ország külön részeiben dohány- és szivar-árultatást állított föl; melly rendelkezés egyenesen egyedáruságnak mondatott ki, s ollyannak lön nyilvánítva, mint melly által a többi szivargyámnokok megbuktattatni, s a szegénység a dohánytermesztésben és kereskedésben elnyomatni szándékoltatik; pedig, mint F. K. ügyész úr megjegyzi, a kincstár dohánykezelése nem hogy elnyomná, sőt inkább javára van a szegénységnek, s elősegíti a dohánytermesztést, mert a kincstártól csupán Rakamaz helysége 10,000 ponton fölül kapott az eladott dohányért. A hosszú pro et contra vitatkozásoknak az jön az eredménye , hogy miután a rendek többsége az előbeni határozatot megtartani akarta, s föliratot sürgetett ő felségéhez, a ra. elnök egy választmányt nevezett, melly a felséghez küldendő fölirást a többség véleménye szerint kidolgozta, s a fölirás másnap fölolvastatott. Jobbágyi bizalommal kéretik ebben ő felsége, hogy a megyét határozatának megváltoztatására ne kényszerítse , a dohánymonopolium, s a turóczi esemény által okozott sérelmet orvosolja, s a mosonyi német szerkezetű vámot az országból kivitetni rendelje. B. S. azon indítványa , hogy ezen utóló tárgy egy külön föliratban terjesztessék ő felsége elébe, pártoltatott, valamint E. L. indítványa is, melly fölkéré a rendeket, hogy országunk nádora jobban léteni örömét egy hozzá intézendő levélben nyilvánítsa. *) VIDÉKI HÍREK. Tokajból. Nov. 13án. (Lipthay Sándor arczképe, és a tokaji Gyülde.) Nincs zsarnokabb eljárás a politikai életben, mint midőn önvéleményünket mindig a közvéleményre (!) toljuk; De nincs lealacsonyítóbb állapot egyes személyben, mint midőn a helyett, hogy ismerné a haza kitűnő embereit, azokróli ítéletében, más —szinte ítéletükben az indulatoktól elragadtatott és előítéletekben sínylő egyének véleményéhez vakon ragaszkodik , és ezen állapot annál abnormisabb akkor, midőn olly egyénektől származik, akik a véleménytürelmet, a sajtó-és szólásszabadságot mindig ajkaikon hordozzák, és a hon boldogságát ezektől föltételezik, és tettleg ép az ellenkezőt teszik; teszik pedig azért, mert az ellenvéleményt tűrni nem akarják,és csak öneszüket istenítvén, azon balitéleteknek, mellyeket anya-tejükkel szívtak, vagy egy pár tekintély beléjök vert, szellemi rabjai és zsoldosai maradnak; a mi a szabadon és józanon gondolkozókkal valóban azt hiteti el, hogy az olly egyéneknek a politikai életben még gyámnokra van szükségük. Ilyen egy pár egyén találkozik a tokaji „Gyülde“ t. ez. tagjai közt is, kik közöl az egyik, kinek nagyon nem tetszik, hogy t. ez. Lipthay Sándor úr arczképe olvasószobánkat díszíti, tegnapi napon tartott választmányi gyűlésben következő indítvánnyal lepett meg bennünket: „Uraim! Hallgassunk a közvéleményre (?!) múlt napokban nálam volt egy fiatal úr Pestről (!!!) és Gyüldünket csak azért nem látogatta meg,mivel benne Lipthay Sándor arczképe találtatik; az én alázatos véleményem tehát oda megy ki,hogy — valamint a zalai casino a „Nemzeti újságot,“ (ugye?) — tegyük félre mi is a Lipthay arcz képét!!“ Eddig a hires indítvány, melly valóban becsületére (?) válik az indítványozónak, és melly, ha viszhangra talál, talán több hasznot hajtandott a hazának, mint a szatmári megbukott 12 pont, vagy a híres zalai körlevél?! Ejes uram! ön mégis nagyon enyelgő ember, ön a közvéleményre hivatkozik és egy pesti uracsot állít élénkbe, aki politikai elveit alkalmasint vagy a „Zrinyi“-ben, vagy a „Pilvax“ban merítette; ön talán azt hiszi, vagy azt akarja, hogy a tokaji Gyüldének nagyon tisztelt tagjai szellemi szabadságukat ön pesti uracsa ferde véleményének föláldozzák? bizon bizon csalatkozik, mert a tokaji „Gyülde“, — bár minden vendéget szívesen lát — ön uracsa kedvéért Lipthay arczképét az ablakon ki nem dobandja. Kár volt önnek ezen indítványával a választmányi gyűlésben föllépni, mellyet vallás-és elvrokoni is méltó nehezteléssel fogadtak, és melly a jövő közgyűlésben, ha csakugyan szőnyegre jön — még több ellenekre is találand; mert mi erősen hisszük, hogy azon 39 tag, akik a júniusi közgyűlésben Lipthay arczképét — olvassa ön a jegyzőkönyvet — az ajándékozótól hálás köszönettel fogadták, ön tekintélyének nem fogja föláldozni elveit, és ön kedvéért nem fogja engedni változtatni végzéseit; nevezzen bár ön bennünket tespedőknek, honárulóknak , vagy a minek tetszik, hiszen mi már hozzá szoktunk illy epilotonokhoz , büszke öntudattal érezvén, hogy azok csak olly részben felelnek meg a valónak s igaznak, mint megfelel annak ön agykölteménye , mit a közvélemény neve alatt árulgat. Ha ön ismerné Lipthayt, úgy mint mi; a Nemzeti Újságban olly figyelemmel olvasná az ő czikkeit, mint mi; a hon boldogságát úgy szívén hordozná, és arra olly erősen és erélyesen közremunkálna mint Lipthay, bizonyosan általunk megvetéssel fogadott indítványával föl nem lépendett, Lipthay iránt rég fojtott haragját le nem leplezte, és irántunk s Lipthay tisztelői iránt több engedékenységgel viseltetett volna; de ön, ki Lipthayról csak a Pesti Hírlap, s annak kurucz ur 783 *) Midőn t. levelező urat ez uj pályán örömmel üdvözöljük, s továbbra is szíves közremunkálásra elvbarátilag fölkérjük , bocsásson meg egyszersmind, hogy jelen becses közleményét tárgyhalmaz miatt csak kivonatban adhattuk, ígérvén mindazonáltal jövőre nézve tudósításait egész terjedelmekben közlem, mert hisz elvbarátunk irányában ezt tennünk az előzékeny méltányosság követeli. Mondása után — mert önvallomása szerint a Nemzeti Újságnak soha még egy czikkét sem olvasta — ítélni szokott, inkább szánakozásra , mint gyűlöletre méltó: ugyanazért, mi önnel, mint ollyannal, aki mások után gondolkozik, ítél és tesz, következésképen szellemi szabadságát másoknak eladta, mindaddig, raiglen Lipthay ellen szellemi fegyverrel szabadon föl nem lép , és be nem bizonyítja azt, hogy Lipthay csakugyan olly gyanús ember , mint ön és pártja a világgal szeretné elhitetni, ezen tárgyban még szóba sem akarunk állani, és ennek a tisztelt választmányi tagok által megvetéssel visszautasított indítványára még hallgatni sem akarunk , hanem azért ért állandónk mindig, hogy illyenhumánus indítványok által a „Gyülde“ békéje és egyetértése meg ne zavartassák ; ugyan azért azon felebaráti szeretőire, mellyet híveinek a szószékről hirdetni szokott — vagy az talán csak az ellenzékre terjed !! — kérjük önt uram, kímélje meg „Gyüldénket“ olly vendégek behozatalától, miilyenek voltak a két tanár, és abauji uracs, a kik csak azért jöttek „Gy üldé nk be“, hogy köztünk a szeretetlenség és a gyülölség magvát hinthessék el; ne bántsátok uraim! a gyermeket, melly a mi szülöttünk, mellyet mi hoztunk világra, de a mellyet ti mérges étkeitekkel — gyűlölséget terjesztő indítványaitokkal — megölni, kitűzött irányától elvonni és a sociális élet teréről a politikai pártosság harczmezejére átvinni szándékoztok; ne bántsátok a Lipthay arczképét, mert az nem árt senkinek; és ő maga, tehát szellemi fegyverrel harczolhattok ellene-----------arczképén bosszút állani akarni, neveletlenséget, gyávaságot árul el, és a szellemi nagyság ellen anyagi erővel küzdeni, nem a 19i. századhoz , hanem a barbarismus fénykorához illő dolog. Többen: H C L F A l D. fP Portugalia. A „Daily News“ nov. 28-ai számában, az éjszaki Portugáliában fekvő királynő hadseregéről következő napi tudósítványt olvashatni, melly egyenesen Vigoból érkezett: „Ma, nov. 20 án érkezett ide Vigoba egy hivatalos levél, mellyben Visconde Vinhaes s a villa-reali polgárkormányzó a Bernardo de La Nogueira parancsnoksága alatt levő lázadóknak csatavesztéséről fontos hirt közlenek. Azon hírre, hogy ez utóbbiak Valpassosnál szilárd állást foglalanak el, a királynő seregosztálya nem sokára azon térnek egy hídja felé indult, hol 16án meg is érkezett. Itt azonnal heves csata kezdődött, mialatt két gyalogezred e kiáltás közben: „Éljen a királynő s a carta“ a királyi seregekhez csatlakozott. Az ellenség 300 halottnál többet veszite... Cazal báró, 1100 emberből álló erősséget nyervén, Bernardo de La Nogueira-t s a többi csapatokat üldözőbe vevén, megfutamitá, 17én estve az ellenséges párt megsebesültjeivel terhelt több kocsi érkezett Chavesbe. Varros de Mont-Aleigre, Leito de Corralha, s Victor de Balverde, mindnyájan a guerillacsapatok vezérei, ugyan aznap foglyoldtá lőnek s Soutellinoban a határszélek közelében agyon lövettek sat.“ Spanyolország. A „közönséges porosz hírlap“ Párisból nov. 28ról kelt levelében következő tudósításokat közöl Spanyolországból: „Míg Angliából a carlistai ügyviselők számára történt nagy mennyiségű fegyverek s egyenruhák vásárlásáról hírek érkeznek, kik azokat Spanyolországba szállítani szándékoznak, az alatt a Cataloniából s alsó Aragóniából nyert tudósítások minden kétséget eloszlatnak, miszerint a nagy mennyiségű fegyverek s egyenruhák valójában meg is érkeztek s a különféle tájakon már jelenleg nagyobb erővel föllépő carlistai csapatok azokkal el is láttattak. A barcellonai lapok erről mélyen hallgatnak, hanem Barcellonából 22ről kelt levelek szerint, a legszigorúbb rendszabályok uralnak, mellyeket La Rocha főparancsnok Geronaban létesített. Itt nem csak a felső—Cataloniában s a hegyek közt tanyázó csapatokról van szó, hanem azon carlistai barangoló csapatokról is , mellyek egész Lorida tartományt s Taragona vidékét ellepék . Cabrera-nak s több carlistai főnöknek partra szállásáról is beszélnek, s ez mindenesetre valószínűbb, mintsem az, hogy Galiciaba menekültek , hol fölötte csekély számú követőkre számlálhatnak. A carlistaügy melletti korteskedés erősen folytattatik Cataloniában, s pedig nem minden siker nélkül. Mindez arra mutat, miszerint a carlistapárt egész komolysággal a hadiszerencsét még egyszer megkísérteni szándékozik. Egyébiránt alig valószínű, hogy martiusnál előbb valami történjék.“