Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-03-23 / 458. szám
ezen mértékeket, mellyek iránt a fenforgó munkában semmi számítás nem közöltetik , kissé túlságosaknak tartjuk ugyan , valamint az odavetőleg 500 —800 ölre határzott töltéshosszat egyenesen szerfölöttinek látjuk, s azt hisszük, hogy ezen pazar kézzel diétáit hossz- és mértékszámok előmozdítják , sőt kétségen kívülivé teszik ugyan a teljes biztosságot, de ezt a felesen fölhasználandó mindennemű erők rovására s vesztegetésével. Egyébiránt az e toldalékban elmondott többi s nagy részint tapasztalati állításokban teljesen megegyezünk. A II. toldalékban előadja szerző, hogy a Tisza pontjait Tiszabölül Tibelig megszemlélvén, mind inkább meggyőződött arról, miszerint a Tiszarendezés főalapjának az illő távolságbani folytonos töltésezésnek kell lennie, bővebben fejtegetvén az okokat , mellyek miatt az általa tervezett átvágásokat helyeseknek találta, s melly állításokkal nagyobb részt mi is egy értelemben vagyunk. (Vége köv.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Pest, márt. 19. (Közgyűlés folyt, és vége ) Ha jól emlékezünk, a múlt évi augustusi közgyűlés alkalmával mondá Pestmegye első alispána: „Ne feledjük, hogy nem mindig mi leszünk a kalapácsok s a másik fél az ülő, hanem jöhetnek majd idők, hol mi leszünk az ülő s mások a kalapácsok.... Vigyázzunk tehát, nehogy valami ollyast kövessünk el, mi jelenleg, meglehet, részünkre kedvező, de fordulván a koczka, könnyen ellenünk használtatnék“.... E nagyjelentőségű szavakat igen óhajtanánk világos betükkel írva kifüggesztve látni Pestmegye gyűlésteremében, talán akkor ellenkezője történnék azon eljárásnak, mellynek alapelve: „Finis sanctificat media.“Milly alkotmányos polgárhoz illő bölcseség fekszik ama szavakban! és még sincs senki, ki az igét testté változtatná!.... Szomoritó képe a gyarlóságnak!... hajszálnyira fekszik előtte az igazság, s a helyett hogy hozzá nyúlna, hála megett kaparász. — Azonban ne essünk kétségbe: ki az osztó igazság kezétől remegni kezd, közel van a megtéréshez.... és ezt nem mondjuk itt hiába. Egy sejtelmet láttunk e gyűlés alatt, melly kisértetként merült föl, az ellenzék egy töredékének, az alkotmányos élet ellen elkövetett halálos vétke sírjából. .... Ki ne emlékeznék a honti ellenzéknek ama famosus tettére, midőn parányi minoritásuk daczára három egész napig nem engedtek határozatot hozni a roppant többségnek, s a gyűlést végre is re insecta kellett szétoszlatni ?........ Illy foltja a szabadságnak nem tisztítható ki olly könnyen, s a pesti ellenzék ezt annál inkább nem feledheté , mert az időben e folt a hazafiaságnak gyémánt tüzében ragyogott előttük, s kebelükben pártfogásra talált... Igen, e bűn támadt most föl halottaiból; kisértetkint sötét, sejtelemben szállta meg azokat, kikben egykor védőit lelé, s létesének gyanúsításban adta jelét___ És e gyanúsítás körülbelöl igy nyilatkozott: „az itt levő conservativek , tudják jól hogy kisebbségben vannak, s beszédeikkel a dolgon mit sem változtatnak .... de hiszen ők nem is ezt, hanem egyedül a tanácskozást akarják föltartóztatni, hogy ez által a megye becsületét compromittálják“ .... E vád, hogy a conservativeket teljességgel nem illethető, nem kell demonstrálnunk, mert maguk az ellenzékiek ezt nagyon jól tudják; más részről azonban jól esett ezt hallanunk, mert kárhoztató ítéletet olvastuk belőle a honti ellenzék eljárásának, és pedig azok által kimondva, kik egykor ez eljárást dicsőítők!.... Ez minden esetre nyereség... ez haladás.... ne méltoztassanak elfelejteni!... Egyébiránt március 16-a teljességgel nem akart kedvező lenni az ellenzékre, megtámadásaiban szüntelen önmagát sújtotta le. Így például K. I. kanonoknak múlt közlésünkben idézett erélyes szavai, várva várt alkalmat nyújtottak egy trirónak a Budapesti Híradó egyik czikkében foglalt azon állítást megtámadni, miszerint Pest megyében a valódi alkotmányos többséghelyét, nagy részben olyanok foglalják el, s folynak be a határozatok hozatalára, kiknek ehhez, a hallgatósági szerepen kívül, semmi más joguk nincsen... Abiró úr ezt kereken tagadta, s nem tudjuk ugyan ki megbízásából, a pestmegyei nemesség nevében ennek ellene mondott; bár nekik a derék, bátor s határzott szellemű báró L. A., kit örömmel üdvözöltünk Pestmegye teremében, mint e megyének egyik előkelőbb birtokosét, s a conservativ ügynök lehető erélyes bajnokát, továbbá báró B. P. és mások visszont ellent mondtak, K. I.-nek és a Híradónak adván igazat.... A tbiró úr megtámadását több ellenzéki főszónok hevesebben folytatá, sőt egyik közölök jóakaratában annyira ment, hogy gr. D. E.-t erőnek erejével a „censurae collegium“ elnökéül nevezte ki.... Gr. D. E. nyugalmasan hallgatta végig a megtámadásokat, s mi ismerve ügyes politikai tapintatát s szép elméjét, minden esetre jeles feleletet vártunk tőle.... Várakozásunkban nem csalódtunk. Ans gróf ugyanis, miután a megtámadásokra illően megfelelt, egy jó tanácsal járult az ellenzékhez, azt mondván: „Ha én ellenzéki tag volnék, egészen más taktikát követnék, mint amilly itt használtatok; e tekintetben szabad legyen egy tanácsot adnia.... Ő ugyanis azt látná az ellenzéknek leginkább érdekében, ha azzal cáfolná meg a gyanúsításokat, miszerint a teremet úgy alkalmaznák el, hogy a hallgatóság a tanácskozóktól külön választatván, azok számára, kik tanácskozni jogosítvák, kényelmes ülőhelyeket rendeznének, úgy hasonlóképen a hallgatóság részére is ; és ekkor megmutatnák , hogy mind a mellett is, miszerint Pestmegyében annyi dicasterium s olly sok conservativ elem van , a valóságos többség mégis az ellenzéké.... És ez lenne azután a valódi diadal, mellyel az ellenzék méltán büszkélkedhetnék.......... Ez által a nyilvánosság mit sem szenvedne, az ellenzék morális hatása pedig végtelenül növekednék.“ — És mint felelt erre az ellenzék........Egyenesen tagadólag visszautasította a tanácsot, sőt K. L. ur, mint múlt számunkban közlöttük, szabadsági uj theoriát állított föl. — Tehát nem merik megkísérteni?.... s váljon lehet-e e nem mérésnél eclatansabb igazolása a gróf állításának.?!__ Sokat, nagyon sokat írhatnánk még e gyűlésről, és érezzük, hogy ezzel csak kötelességünket teljesítenék; azonban mindennek meglévén a maga határa, mellyen ha ki túlterjeszkedik, mi könnyen idegen birtokban leli magát s tilalomrontóvá lesz....... Legyen tehát jelenleg ennyi elég, azon megjegyzéssei, miszerint az előharcz heve után, alispán uraknak maguk mérséklése ha épen nem is illő, de még is meglehetős korlátok között tartá a hallgatóságot, mi múlt számunkban a szónokokat és hallgatóságot illetőleg közlött állításunkat kézzelfoghatólag igazolá.... És pedig annyira, hogy még K. L. urnak önmagáról megfeledkező hevessége sem bírta gyakorolni szokott hatását . S miután K. L. úrral kezdtük meg e nap (márt. 16.) gyűlését érdeklő sorainkat, illő hogy végül róla ismét megemlékezzünk___ Csak röviden veszünk búcsút, és pedig azon óhajtással, hogy ha még másszor is olly rész álmai lennének, mint e gyűlésen a Gyüldét illetőleg valának, folyamodjék az álmoskönyvhöz, csak az Istenért ne a szónoklathoz__ A milly érzékeny sértéseket követett el az igazságon és saját énjén e nyilatkozata által, önmaga legjobban megítélheti, részünkről csak azt ismételhetjük, mit a derék T.kamarás, szintén megyei tekintélyes birtokos, kegyednek beszéde alatt elég fönhangon szemébe mondott__Rágalmakkal, mellyekkel kegyedet itt jégre vitték, különben sem szoktunk bíbelődni__ Jövőre kívánunk jobb álmokat!... Másnap (márt. 17kéri) a kisgyűlési jegyzőkönyv hitelesítése után, melly minden változtatás nélkül megmaradt, fölolvastattak István főherczeg s özvegy nádorné e fenségüknek a megye rendeihez intézett következő jeles válaszaik: „Nagyon tisztelendő sat. Minél mélyebben sebzémi keblemet felejthetetlent édes atyám elhunyta fölötti fájdalmam, minél nagyobb szükségét érzem a vigasztalásnak , mellyet magamban föltalálni alig tudok; annál jobban hatott bánatos szivemre azon nemes részvét, mellyet tisztelt uraságtok fájdalmam iránt tanúsítottak. Nem azon minden jobb kebelben létező gyöngéd érzelem, melly minden szenvedő bánatán testvéri részvétre kél egyedül az, mi tisztelt uraságloknak folyó évi boldogasszonybava 25röl hozzám intézett feliratukból szól ; a kérlelhetlen sors együtt sújtott bennünket, veszteségünk közös, s a vigasztaló szózat, mit a nemes megye hozzám intézett, közel érdekelt bánassorsostól jő. A dicsőültben, kiben én felejthetetlen édes atyámat siralom , a végzet főkormányzójuktól is osztá meg tisztelt uraságlokat, kihez nem egyedül a puszta hivatalos összeköttetés viszonya, de a kölcsönös bizalom és szeretet szent láncra is fűzé egy nehéz félszázadon át a nemes megyét; s habár sírjára lehelik is már csak le tisztelt uraságtok azon polgári érdemkoszorút, mellyel ősz fejére tüzendök valának, épen midőn a sors kiragadátl közülünk; kezeskednek azon nemes érzelmek, miket föliratukban ő iránta kifejeztek, hogy emlékét tisztelt uraságtok sziveiben hiven megörzendi a háladatosság. Kezeskedik — úgy vélem — ezen hű érzelem s az irántam tanúsított jó indulat egyszersmind arról is, hogy tisztelt uraságtok bennem — kire ő felsége legmagasb kegyelme a királyi helytartóságot s e nemes megye főispánságát ruházni méltóztatott, — a boldogult fiát tekintve , átviendik rám azon bizodalmas ragaszkodást , mellyel édes atyám iránt viseltettek. Az ő érdemteljes hivataloskodása magasztos példa gyanánt áll előttem, s úgy hiszem, fiúi szeretetem s polgári tiszteletem nem ültethet sírjára szebb emlékvilágot, mintha, nyomdokait követve, azt tűzöm ki szent czélul magamnak, hogy hivatalos működésem folytatása legyen az övének. Keblemben szilárd akarat él, s erőt kérek csak Istenemtől, kinél a tiszta szándék áldásra szokott találni, hogy atyám emlékéhez, uram királyom legmagasabb bizalmához, s e nemes megyének irántam olly fényesen tanúsított várakozásához méltán állhassak azon pályán, mellyet a boldogult olly dicsőn járt. Köszönetet mondva még tisztelt uraságtoknak azon bizalomteljes ragaszkodásukért, mellyel magasztos pályám küszöbén üdvözöltek, minden jót kívánván maradok tisztelt uraságtoknak Bécs böjt jelöltó 12kén 1847 jóakarója István m. k. kir. helytartó.“ „Tekintetes karok és rendek! Az emberi életnek egymást fölváltó viszontagságaiban osztozni szerető nemes indulat és kölcsönös részvét félreismerhetlen tanúságát adták czimzett uraságtok hozzám intézett becses levelükben akkor, midőn felejthetetlen emlékű kedves férjemet, iránta viseltető tiszta szeretetek s vonzódásuk meg nem hült érzetével örök nyugalma csendes helyére is követve, rólam, a bánatos szivü özvegyről sem felejtkeznek meg, s pótolhatlan veszteségemből eredő mély fájdalmam enyhítésére, a vigasztalás lehető legérzékenyebb szavait keresik ki. De növeli e megbecsülhetetlen készségük érdekét még a múltnak kedves emléke is; mennél szorosabb, minél szilárdabb volt ugyanis azon kapocs, melly ezen nemes megye rendeit a boldogultal egybefüzte, annál több rész jutott kétség kívül a nőnek is azon öröm-s megelégedésből, mellyel ezen annyi évek hosszú során mint két részről kegyelettel ápolt édes összeköttetés érzete a férj szivét betöltötte. Mindezért szives köszönetemet nyilvánítván, fogadják tisztelt uraságtok viszonzásul azon őszinte nyilatkozatomat, miszerint szép hazájuknak, mellyet hőn szeretett kedves gyermekeim is annak neveznek — és boldog ottlétem egész ideje alatt dicsőül! férjem, magam s egész családunk iránt minden alkalommal tanúsított igaz hajlandóságnak becses emléke keblemben élni soha meg nem szűnik. Egyébiránt minden jót kívánván maradok a tekintetes karoknak és rendeknek Bécsben mártius lökén 1847 jóakarójuk Mária Dorottya m. k.“ Ezek után a nm. m. k. helytartótanácsnak az administratort a törvényszékeken elnökösködéstől eltiltó megyei határozat, idézett törvényekre alapított megsemmisítését tartalmazó intézvénye került szőnyegre... A viták, mellyek erre keletkeztek, semmit sem különböztek a régiektől, s igy azokat ismételni szükségtelen.... A megye előbbi határozata mellett megmaradván, fölirást teerni... A nap ezzel kitölt s a gyűlés másnap folytattatok. A gyűlés vad napján legérdekesebb tárgy volt a turopolyai levélnek fölolvasása, mellynek következtében ő felségéhez folkás határoztatok. Abaujból, Kassa, mártius lökén. E hórkán főispáni helyettes önliga elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésben az ínséggel küzdők mikép lehető segélyezése tárgyában február 9-én tartott rendkívüli közgyűlésből a pótlólag teendők tételére kiküldött bizottmány munkálódása eredményérők hivatalos jelentését beadta, melly is minden pontjaiban elfogadtatván és helybehagyatván, a minden segedelem nélkül levő 1204 megyebeli ínséggel küzdő éhenhalástóli megmentésére 8431 pit .(() kr szükséges, és erre nézve, ide számítva a molt rendkívüli közgyűlésben történt ajánlatokat is, a nemesi pénztárban levő 5584 ft utalványoztatok, a még hiányzó 2847 11 30 kra házi pénztárból csak a kitett öszvégnek teljes kiadása után pótolandó lévén, mellyhez azonban 186