Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-03-28 / 461. szám
461 szám. 1847-Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapiá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Negyvenegyedik év. Vásárnál» márt. 28-Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán Írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. T A R T A L O M. Magyarország és Erdély. Nemzeti színház. — Földszólitása, hazai műemlékek ügyében. — Törvényhatósági tudósítások. Hajdú-kerületből (közgy. hold. nádor halála, István főherczeg kinevezése , kijelölés). — Könyvismertetés. — Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország. Hirdetések. * S MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Nemzeti színház. A .Pesti hírlap 4 f. é. márt. 18- káról szóló számában Czakó Zsigmond ur egy czikket közöl .A nemzeti színház jelen igazgatási formájáról.4 E czikkben a mostani uralkodó házi kormányzás , melly gróf Ráday Gedeon főigazgatása óta hozatott be, határozottan rászaltatik, a számtalan hibák és visszaélések, mellyek e kormány életbe lépése óta, mint annak szomorít következményei, terjedtek fel, adatok fölhordásával mulattatnak ki olly egyén által, ki maga is e színház tagja lévén, tudomását közvetlen és biztos forrásból meríthető. E czikkre vonatkozólag, ugyanazon hírlap f. h. 21 és 23 dikáról egy ,Igazolás4 és Nyilatkozata jelent meg, az első Szigligeti, a második Fáncsy uraktól, mindegyikben a fölszólalók személyét érdeklő egyes részletre tétetvén ovások. Czakó úr tapasztalati adatokon épült czikkéből értjük, hogy a házi kormányzás legközelbi következése volt, a színházi személyzet alsóbb és felsőbb osztálya közt egy tökéletes aristocraticus különbség és ellenszenv kifejlődése, melly az alsó osztályban (és a felsőben is) ,kinütötte az ügy iránti buzgalmat, szeretetet, mit hanyagság válta föl. Innét eredtek ügyelői , rendezői kihágások, részrehajlások az igazságszolgáltatásban, botrányos hanyagságok, rendetlenség és önfejüsködés. Mindezeken nem volt ki segítsen, mert a sokfejü önkormányban bajnok kárnak sohasem akad ura, a főigazgató pedig távolabb tartotta magát az ügyektől, hogy sem azokat valódilag ismerhette, vagy tudhatta volna. Olvasó, emlékezeti, rendelkező, főpróbák, ha tartottak is, a legnagyobb rendetlenség, hanyagság kisérte s nyomoríta el azokat__És a bajok baja mindenkor az volt, sőt, — most is tartván az annyira hiányos önkormányzás — most is az, hogy semmi bajnak, hiánynak rendetlenségnek, botránynak nincs oka, nincs aki róla tegyen. Mindezek orvoslatára Czakó úr is azt sürgeti, mit már aPesti divatlap ez évi első számaiban Vahot Imre úr erélyesen sürigetelt, s mit, úgy hisszük, a színház ügyét szívén viselő közönség közkívánatául lehet elmondani, hogy igazgató választassák a színház számára, igazgató, ki ne csak e czímet viselje, hanem a nemzeti színház belső külső ügyeit valóban igazgassa, a visszaélésekért felelős legyen, s az eszközlendő jókért elfogadhassa a közméltánylás helyeslő szavát buzdításul. — Megérinti még Czakó úr említett czikkében, az operák és vendégek körüli rendkívül czélszerűtlen gazdálkodást, s az eredeti dráma-irodalom buzdításában és jutalmazásában azon zsugoriságot, melly midőn filléreket kimérget, forintok nyereségétől fosztja meg a színházat anyagilag, a dráma-irodalom fejlődésének pedig, mellyel, elősegítni a nemzeti színház legfőbb teendője volna, nyomasztó sulykint áll útjában. Csak néhány szóval mondjuk el részünkről azt, mit jelenleg ez ügyhöz szólni szükségesnek tartunk. Megvalljuk, valamint eddig hallgattunk, úgy hallgatnánk ez ügy iránt továbbra is, s csöndesen várnánk el, hova viszi a nemzeti színház ügyét azok kezelése, kik jelenleg közülő legközelebb foglalkoznak. Miután azonban e tárgy illy közvetlenül hozatott föl szőnyegre, nyilatkozni iránta kötelességünk. Mi igen természetesnek találjuk, hogy a főigazgató úr mindjárt kezdetén a házi kormányzást hozta be a nemzeti színházhoz, mert ez legkényelmesebb. Mindenki gyakorol befolyást a számos meghívottak közöl, de felelősséggel senki sem vél tartozni, legkevesbbé pedig maga a főigazgató, mert az ő részére végtére is fölmarad a nemzet előtt azon mentség, mellyet most a Pesti hírlap olly buzgóan használ mellette, hogy a rendszer erősebb az embernél.... Azonban ha természetesnek látjuk is ezen „az embernél erősebb44 rendszer behozatalát lenyelem tekintetéből, de azért épen nem helyeseljük, hogy azt a főigazgató, ha mindjárt elején csak nem minden hírlapokban ellene nyilatkozó óvások és figyelmeztetések daczára, nemcsak behozta, de folyton folytatta is, s gyakoroltatni engedő mindaddig, mig színházunknál a dolgok a jetlen szomorú állásig fejlődtek ki, mellyben száz kéz van, melly bajt csinál, de egy fő sincs, melly a csinált bajért megfeleljen. Mi gróf Ráday Gedeon urat a politikai törvényhozás körében, bár ellenkező téren álljon is, tiszteljük. Mert tiszteljük a szabad vélemény - nyilatkozást minden oldalról.... De mint a nemzeti színháznak országos főigazgatóját épen nem tartjuk el minden hibát, olly annyira mentnek, mint azt a Pesti hírlap és némelly urak tenni látszanak, kik az irántai tisztelet-nyilvánításokban olly sárisén és annyira mennek, hogy csak nem elhinné az ember, miszerint benne a főigazgató személye sértetlennek tartatik. Senki sem állítja azt, hogy a főigazgató úr saját országos kezeivel taszigálja ki a színpadra a kétkedő színészt. Egyáltalában nem vagyunk baráti a taszigálási s döfködési rendszernek semmi tekintetben. De azt igenis állítjuk, hogy a főigazgató úr saját országos szájával nevezzen ki az ügyek vezérletére olly embereket, kik hivatásuknak megfelelni tudnak és bírnak. Azt sem tagadjuk hogy a rendszer erősebbé lesz annál, ki azt életbe lépteté, de az embernek mindig van hatalma, az életbe beléptetett rend-szert kiléptetni az életből, ha az a jó ügy előmozdítása helyett annak akadályozására szolgál. Mi nemzeti színházunk főigazgatójában két tulajdont kívánunk , a harmadik pedig magától értetődik. Kívánjuk az erély és a műértést; magától értetődik pedig a hazafiság és ügyszeretet. Az utósó nélkül nincs üdvösség sehol e hazában , de a két első nélkül nincs a nemzeti színház körül.... Mi igen tiszteljük gróf Ráday Gedeon urat a politikai törvényhozás körében. De sajnálva láttuk azt, hogy mióta a nemzeti színház főigazgatása alatt áll, elejénte lassan kint, a legújabb időkben pedig hanyatthomlok visszarohanni kezdett e magas rendeltetésű intézet mind művészeti, mind nemzetiségi tekintetben, mind népszerűségére nézve. S e hanyatlás legutóbb annyira ment, hogy a német színháznak legújabb időben történt kipusztulása, melly véletlen körülménytől saját nemzeti színházunk gyarapodására nézve olly sok elöhaladást reményetünk, csak alig lett képes, közönségünk számát némileg is gyarapítani. Nagy, fölötte nagy hibának tulajdonítottuk a nemzeti színház igazgatása körül mindenkor azt, hogy a nyilvánosság orgánumainak olly sűrűn és annyi buzgósággal adott figyelmeztetéseire az igazgatóság részéről legkisebb figyelem sem fordíttatott. Ezzel nem azt akarjuk követelni, hogy az igazgatóság minden fölszólalást aggodalmasan számba vegyen; de meg vagyunk győződve, hogy ha azon aggodalmakat, miket a nyilvánosság közlönyei a házi kormányzás ellen annak idején fölhordottak, az igazgatóság figyelmére méltató, a dolgok nem fejlődtek volna olly szomorú anarchiai állásig, hol jelenleg vannak. Fölötte nagy és életbevágó hibának tulajdonítjuk a jelen igazgatásban azt is, hogy benne nagy hajlam mutatkozik, a nemzeti színházat nem országos, hanem párti, különösen ellenzéki intézetül tekinteni. Roppant tévedés, melly a legszánandóbb szűkkeblüségről és rövidlátásról tesz tanúságot, egyszersmind vétket követvén el azon haza ellen, melly a nemzeti színházat nem politikai pártosság fészkévé törpiteni, hanem országos intézetté emelni akarja.. . Ezen ferde irányhoz szításnak tanúságát adja azon körülmény, midőn legközelebb a jövő ápriliói életbe léptetendő áremelések forogtak szóban az igazgatóságnál, melly alkalommal némelly hirlapszerkesztők tanácsadásai is kikérettek. Ugyanis ki fogja hallani csodálkozás nélkül, hogy ezen tanácskozmányra az országos intézet ügye körül, csupán ellenzéki szerkesztőségek hivattak meg! Valóban nevetséges volna, ha olly szomorú és sajnálandó hiba nem volna. Mert ki nem látja által, hogy ha ezen kártékony szellem valóban kifejtik és megerősül , ezen, eddig a pártosság gyilkoló befolyásától megőrizett, nemzeti intézet is oda törpül, hova már több intézetet és egyesületet segített sülyeszteni az ellenzéknek mindenben zsarnokokig dulakodni szerető szelleme. Tekintsünk csak azokra, mik legközelebb a gazdasági egyesület körül történtek! Vagy tekintsük, mi ily szánandó állapotba sülyesztő egyik legszebb hivatású intézetünket, a magyar académiát, sok részben azon körülmény, hogy politikai vonzalmak és gyűlölségek színhelyévé sülyesztelek!... Irodalmat és művészetet mindenek fölött pártatlan, független szabadelmüség ápol és gyarapít, s e szabadelmüségtöl a hazai politikai pártok közöl minden kétségen kívül legtávolabb van az önkénytől vezetett , daczczal párosult, türelmetlenséggel küzködő ellenzék, mellynek szellemét, hogy kártékony befolyását mindazokra, mik az egyesületi téren történnek, ne említsük, különösen hazai szép és nem szépirodalmunkra nézve, ha így megy a dolog, valóban ellenségnek tekinthetjük. Most, midőn a hazai kormányzás által oda fejlődtek a dolgok, hogy azt, nyilvános botrány nélkül, tovább megtartani nem lehet, most reményijüknár, hogy a körülmények kényszerítő hatalma reábbo adja az igazgatóságot arra , mit józan belátásnak és valódi ügyszeretetnek rég végre kell vala hajtania, s igy hisszük, hogy színházunk ügyei nem sokára egy ahoz értő igazgató által fognak vezéreltetni s kibonyolitatni azon zavaros állapotból, mellybe jelenleg sülyedtek. S mivel ezt hisszük, hagyjunk föl az eddig elkövetett botrányok feszegetésével... Épen jelenleg van azon időszak, mellyben színházunkat még azon esetben is, ha eddig a közönség rokonszenvét nem bírta volna, népszerűségre lehetett juttatni s a közönséget beléje szoktatni. Mennyi hanyagság és milly hibás ügykezelés kivántatott tehát ahhoz, hogy a népszerűség ezen emelkedése helyett épen e legújabb és legalkalmasabb időben élesztetett e nemzeti ügy iránt a közönségben idegenkedés. Két dolgot számlálunk még színházunk körül a legsürgetésben javítandók közé. Ezek egyike sem égett még eddig olly szemlátomást körömre, mint a házi kormányzás megszüntetése s az igazgató kinevezése, de az e tekintetekbeni változtatás mellett szinte gyakran és hangosan szólalt már föl a közvélemény, s e változtatások késleltetése a színházügy legnagyobb kárával történik, míg életbe léptetése tetemesen előmozdítná hasznát és virágzását. Értjük a biráló-választmánynak egészen újbóli elrendezését, és a színműírók becsületes, jog és méltány szerinti díjazását, azon arányban, mellyben nemzeti színházunk élete s virágzása egyedül tőlök függ. A biráló-választmányt szinte kényelem lépteté életbe s kényelem tartá főn benne, s azért kényelmesen is járt el hivatalában. Igen könnyű dolog, midőn elkövetett hanyagságokért nincs egyes ember, kit feleidre vonni lehessen, s mindenki födve hiszi magát a tekintély által, mellyel neki a testület nyújt, értsen bár még olly keveset a dologhoz művészeti tekintetben , vagy lett légyen bár még annyira hanyag. .. Egyébiránt a bíráló-választmány léte vagy nem léte, s czélszerű elrendezése olly szorosan van összekapcsolva a minden esetre műértő s ügyszeretettel bíró igazgató kinevezésével, hogy e részben gyökeres javításnak biztosan nézhetünk eléje. Mi a magyar színműírók becsületes díjazását illeti, erre nézve véleményünk igen egyszerű alap