Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-04-08 / 466. szám
czélra való élés tilalmaztatván.44 A gr. T. F.-é pedig következő: „A vadászat, halászat, madarászat, ennekutána is kirekesztőleg a földesurat illeti, minélfogva ezen javadalommal az úrbéresek csak földesuraikkal kötendő egyezkedés utján élhetnek/4 E pontra nézve voltak egyes észrevételek, mint például , hogy a kártékony madarak pusztítása engedtessék meg. A kérdés azonban igen tiszta: Kívánják e a kir. és rr., hogy a kisebb folyóvizekben a halászat joga a r. b. javaslata szerint meghagyassék az úrbéreseknél, vagy gr. T. F.nek ezzel ellenkező javaslatát fogadják el? (A többség gr. T. F. javaslatát emelte határozattá. (Vége következik.) (E. H.) A ,Magyar* * Szépirodalmi Szemle4 — A ,Sz. Szemle4 eddig megjelent 13 száma többnyire olly czikkeket hoz, mellyekből eléggé kitűnik, hogy a munkatársak mind a kellő ismeretekkel bírnak, mind komolyan gondolkozni tudnak és akarnak, miszerint a lapot tudományosan kezeltnek lehessen mondani. S ezzel a legszebb és egyszersmind köztünk legritkább dicséretet mondtuk el felőle... Innen ered, hogy a .Sz. Szemle" határozott hangon, férfiasan, szigorú követelésekkel lépett föl. Szigorúsága mellett legkisebbé sem vette tekintetbe, hogy némelly hiúságok, gyöngeségek iránt tán némi kíméletességgel kellett volna viseltetnie, hogy rokonszenvet gerjesszen. Ez inkább tactka, mint kötelesség lett volna ; mi azonban azt minden esetre eszközlendő, hogy kevesebb haragossal kellne most szemben állnia, ollyanokkal, kik Magyarországot most is azon paradicsomnak vélik, mellyben meg vala tiltva, hogy a tudás fájának gyümölcséből enni nem szabad. Mert ha vannak köztünk emberek, kiknek az irodalomtól borsódzik a háta, vannak ismét — fájdalom — olly írók is, kiknek a tudománytól borsódzik a háta .... Az első furcsa, de második még furcsább! Lessing azt mondá: pofon üti azt az embert, ki őt lángésznek mondani meri... Idétlen szerénykedés ! Nálunk hamarább pofon üthetik az embert, ha valakitől a lángészet megtagadja. Mert a lángész az oka mindennek. A lángész okozza hogy egyik embernek nálunk borsódzik a háta az irodalomtól, a másiknak (íróink közöl) borsódzik a háta a tudománytól. Azon tévedéses hitben látszanak lenni némellyek, hogy lángész és szabály egymással meg nem férnek. Különösen hinni látszanak azt, hogy a lángész maga magának alkot szabályokat, (a mi néha igaz), s hogy a betanult szabályok , vagy a szabályszerű tanulás, elölik a lángészt, (a mi soha sem igaz). , Azt is hinni látszanak némellyek , hogy mihelyt valahol a szabálytalanság, a tanulatlanság megvan, (mit megszerezni — mellesleg mondva — igen kevés fáradságba, s legkisebb fejtörésbe sem , kerül), ott azonnal és szükségkép meg kell lenni a lángésznek is. Minél fogva némellyek (valóban a legjobb szándékból) csak azért is iparkodni látszanak, lelkeket, eszeket minél tovább tudományos műveltség nélkül hagyni, hogy annál biztosabban lángeszek maradjanak, irodalmunk dicsőségére. Innen az a hát-borsódzás a tudománytól, melly szabályokat fürkész és állít föl. Innen egy némellyekben az a lessingi iszonyodás mindentől, a mi tanulás, tudomány, műveltség, ismeretszerzés, gondolkozási higgadtság, s hasonló nevek alatt rémít. S ez még hagyján. Nem lehet minden ember tudós. De ezen az utón egyszersmind megfosztatik szent ihletétől a kebel; nem gyökerezhetik meg benne s nem növekhetik naggyá azon komoly elhatározottság, eltökélt szilárd akarat, föltétlen törekvés a jó, igaz, szép, nagy és nemes után , melly nélkül szót nem tartunk nevére érdemesnek, melly nélkül nem csak maradandó, de csak élvezhető művet sem teremthet sem lángész , sem talentum. S ez aztán valóban nagy baj! .... Tréfaság lesz minden, fölületes tréfaság, könnyelmű kapkodás, üres hánysvetiség, vásott pajzánkodás. S jaj az irodalomnak, mellyben ezek főpolczra vergődnek. Egy jó tanácscsal ajánlkozunk. Nem jó volna-e, ha a fiatal iró, kit tán kelletén túl menő önbizalom csiklandoz, először is arról iparkodnék magát meggyőzni, hogy ő nem lángész , hanem csak kisebb nagyobb talentum, mellynek kifejtésére művelés, tanulás szükséges, ha már csakugyan igaz, hogy ez a lángésznek, miből nekünk annyi jutott, nem kell, melly mindent az ujjából szop. S ha e kiindulási pontot választja a fiatal iró, mi történik vele? Vagy lángész, vagy nem lángész. Ha nem az, a tanulás és művelődés fejthet ki belőle valamit, s irodalmunknak hasznosabb bajnokává emelkedhetik , mintegy tuczat quasilángész... Ha pedig valóban lángész, azért idejét legkisebbé sem veszti el, mert a tudomány és művelődés még ott is fejthet ki valamit, hol kevés a tehetség; a hol pedig nagy, ott csodákat művel. S mi több, illy lemondással az előlegezett lángeszűségről, még azt is nyerjük, hogy a tudomány és szabályszerűség iránt türelmesek leszünk; a mi fejlődő irodalomban nagy nyereség. Békén lesz akkor házunk, melly most a ,Sz. Szemlédtől szintúgy borsódzik , mint fogna borjúzni bármilly czimü s bár kik által kiadott criticalolyóirattól, ha csak az hiúságunkat nem legyezné , hibáinknak és gyöngéinknek nem hízelegne. Ezt pedig a .Sz. Szemle" nem teszi, hanem önállókig megy czélja felé, hogy terjesszen nemesebb ízlést az irodalomban, mellynek előmenetelét mindenkor szem elött tartja bírálataiban. A mi bízvást reményijük , hogy szaporitni fogja a jónak Istene az irók számát köztünk, kik a czélra, mellyet a ,Sz. Szemle4 nemesül kitűzött, s melly felé férfias szilárdsággal törekszik, közre munkálni fognak, hogy minél nagyobb legyen az igaz jónak elterjedése a közönségben. Azon számos megtámadások közt, mellyeknek a ,Sz. Szemle4 eddig ki volt téve, kivételkép kell megemlitnünk azon méltánylatot, mellyel e derék lap iránt az ,Életképek4 szerkesztője viseltetett, ki mihelyt a ,Magyar Szépirodalmi Szemle4 megjelent, azonnal megszüntető a lapjai mellett az elölt kiadott ,Irodalmi Örsze tette által nyilvánosan beváltván és elismervén, miszerint a ,Sz. Szemle" irányát és elveit saját megszüntetett lapja irányával és elveivel tökéletesen egyezőknek, s igy az utóbbi lap kiadását ezentúlra szükségtelennek, tartja, valamint azt is, hogy ezen helyeselt irányban és elvek szerint a ,Sz. Szemle, az ,Irod. Orsnél annál kedvezőbb eredménnyel járhat el, mivel minden héten megjelenik, s tartalma három kitűnő készülségű férfiú közvetlen közremunkálása mellett állittatik ki. Frankenburg ur ezen tapintata s nyilvános hallgatag elismerése annál nagyobb dicséretet érdemel, mert ez az egymással csaknem örökös perpatvarban élő magyar journálok közt, mondhatni, első jelensége a collegialis öszszemunkálásnak bűn közlött a magyar clerus jótékonyságáról a szűkölködő nép iránt, mi is járulhatunk némi toldalékkal; am. püspökünk t. i. Scitovszky János ur, megnyittatta magtárait, de csak jobbágyai számára, és igen jutányos áron adja el nekik búzáját sat. A nemes pécsi káptalan is igazán atyailag gondoskodik szűkölködő vagy megszorult jobbágyairól, búzát, kukoriczát, pénzt kölcsönözvén ajándékozván nekik , mit a székesegyházi és papnöveldei uradalmak is tesznek. Itt is bebizonyult ismét a régi német közmondás: Unter dem Krummstab ist’s gut wohnen. *— Nm. püspökünk az által is sokat segít a szűkölködő munkásokon, hogy e drága időben építteti az általa fölállítandó nagyszerű kolostori leánynevelő-intézetet. Engedje Isten, hogy még gyümölcsét is bőven lássa a lelkes főpap azon magnak, mellyet ez által elvet. Nógrádi Verőcze. April elején. — E napokban a vasúti munkálat egész erővel meg fog kezdetni , s ellép az éhséggel küzdő szegénység biztos kenyérkeresethez juthat, csak az alvállalkozóktól fölötte el ne nyomattassanak az általános munkába szegődök , miről eddig is nem ritkán lehet panaszt hallani. Körvidékünkön az őszi vetések igen szépen zöldülnek, ha az egyebütt is úgy van, jó terméshez lehet reményünk. A folyvást kedvező időjárat a termékek árát már is alább szállitá; adja Isten hogy ez tovább is úgy legyen! a bornak ára m. e. ősztől egy pgo ital ment följebb , de csak az újnak , mert az ő 1842dik évitől kezdve folyvást alább száll. — Környékünkön a halálozás előbbi évekhez képest — föltűnő, ritka ház, mellyben beteg ne találkoznék; sokan szenvednek ideglázban és patécsben, kik közöl többen el is halnak. — Egy fiatal váczi sebész, névszerint Strober János, helységünkben néhányat szerencsésen kigyógyitott, s különösen a helybeli felmérőteiről első orvosa is úgy nyilatkozék, hogy nehezen marad meg — az előbb érintett veszélyes kettős bajból szerencsésen fölgyógyitó, de nem csak őt, hanem nejét is, ki férjétől elkapta a ragályos nyavalyát; ugyan ezen fiatal ember Váczon is többeket gyógyított ki hasonló szerencsével, mi annál inkább érdemel megemlítést, mivel a derék egyén eddig mindenki figyelmét kikerülte, sőt azok is többnyire , kik csupán személyéből ismerék , bizodalmatlansággal viseltettek iránta. Adjon Isten neki szép hivatásához ezentúl is kivántató szerencsét! a szorgalom — úgy látszik — nem fog nála hiányzani. — Á. J. 221 VIDÉKI INREK. Egerből. A nagyhét szombatján ritka szép jelenetnek voltunk tanúi, mellyel a leghidegebb keblű sem nézhető legbensőbb megilletődés nélkül. Ugyanis délelőtti 11 óra tájban több száz aggastyánt, nőt és gyermeket láttunk étkekkel teli edényeikkel az érseki lak elébe tódulni, komoly arczaikról a hála szent érzelme sugárzott vissza, és szemeikben köny ragyogott, midőn egyszerre térdre omolva ajkaik hó imára nyíltak, százszoros áldást és hosszú életet könyörögve azon lelkes földesurraki múlt évi december közepe óta mostanáig *) mind őket, mind otthon betegen fekvő, vagy a napok " terhe alatt elgyengült kedves övéiket, kiknek száma az ezret több százzal fölülhaladta, olly tetemes áldozatokkal az ínsége napjaiban atyailag ápolni, s életüket megmenteni sietett; és ez által uj fényes tanujelét adá atyai szeretetének népe iránt, fölragyogt és feledhessen tanujelét: mennyire tud e magas hivatása szerint szenvedő embertársai irányában a vigasztalás angyala lenni ! A szegény az őszinte hála szent könyével adózott érette. És e látvány a maga nemében olly páratlan s sziv, reható vala, mint maga a nagylelkűség, melly azt előidézte Baranyából. Nálunk is szokatlan a drágaság és szükség, föllép némelly szegényebb falvainkban. A hosszú tél fölemésztette úgy is kevés takarmányunkat. A legelőn még mit sem kap az elsatnyult marha. Pécsett 3 vít a szénának mázsája. Vetéseink édes reménnyel biztatnak, de mindenki esőt óhajt. Ha az idén ismét szüki találna lenni az aratás, nálunk is kimondhatlan lenne a nyomor. — Azon örvendetes adatokhoz, miket a Nemzeti Újság a napok______ *) Nagylelkű Pyrkerünk atyai gondoskodása határt még most sem ismer, mert ha a zordonabb évszakon át ingyen táplálta szegény alattvalóit, ezentúl az idő enyhültével átcsinálás, építés s hasonló munkákkal alkalmat nyújt nekik a kenyérkeresetre KÜLFÖLD, Spanyolország. Ami jelenleg Madridban történik , fölötte nevezetes s könnyen komoly következéseket vonhat maga után. Serrano tábornok, az ország senatora, politikai elveinél fogva mérsékelt progressista, mintegy 36 éves, a spanyol nők szemeiben valódi Adonis , finom társalgású, megnyerő beszédű, hatalmas, merész s majd vakmerő. A lehetőt s elérhetőt kiszámítva , spanyol nyakassággal ragadja azt meg. Hazája figyelmét már többször sikerült magára vonnia. Mint bátor s értelmes tiszt nagy tekintéllyel bir, katonáitól szerettetik, s mint barátja valamelly ügynek ép olly nagy becsű, valamint félelmes mint ellenség, 1842ig hű párthive vala Espar térő tábornoknak s attóli elpártolása 1843ban okozá amannak mint régensnek bukását, akkorában volt az, midőn Serrano Barcelonából egy merész nyilatkozványt bocsátott ki, s magát önhatalmilag az ideiglenes kormány élére állitá. Az ő fölhívását követék az Esparterohoz hűtlenné lett seregek, s midőn a legnehezebben már keresztül esve általa s Prim által az alap letétetett, csak akkor tért vissza Francziaországból Narvaez, hogy Ardoz tévéin a saját emberei által elárult Scoane és Zurbano tábornokok fölött könnyű s vérnélküli győzelmet vívjon ki. Olozaga cabinetének megbuktakor, hol Serrano még hadminister volt, a nyilvános élettől visszavonult, s csak később , midőn a progressista párt tagjai a tett tapasztalások után okosabbakká lévén, kölcsönös zászló alá állának, csatlakozott ő is hozzájuk. Több ideig még Madridba sem volt szabad jönnie, azonban az 1845-i új alkotmány behozatala után a kormány őt senatorrá nevezte. Ismételve kinyilatkoztató, hogy progressista, s az is akar maradni. Espartero elleni viseletét 1842 ben fölötte bánja, mit a senatusban tett azon legújabb indítványa által is tanúsít, minél fogva azt kívánta, hogy a kormány, a régens által egészen Cadixbai elutazásáig kiosztott minden katonai méltóságokat s hivatalokat magáénak valljon s elismerjen. Serrano nem régóta különös kegyenczévé