Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-06-11 / 502. szám
Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. ETI I.ISAG Előfizethetni minden cs. kir. postain,vatalnál s helyben a szerkesztőségnél- Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivataliján. Tisztán írott cimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők." Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. 502 szám. 1847-Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben-Alapitá SOLTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Péntek jun. 11. . Előfizetési E hó végével a „Mentceti Újság“ 1847diki első félévi folyama lejárván, negyvenegyedik évi pályafutását bevégzi, miért is a negyvenkettedik évi, —vagyis a folyó év második félévi (július-decemberi) új folyamára ezennel új előfizetésre kéretnek föl mindazok, kik lapunkat ezután is járatni kívánják. * : Minthogy pedig legfelsőbb rendelet folytán a nmligu budai kir. udv. kincstár által (l. M Nemzeti Újság 488-dik számát) olly hírlapokért, mellyek hetenkint kétszer küldetnek el, a postadij félévre 48 pengő ’*rről 1 írt krra, ollyanokért pedig , mellyek kétszernél gyakranlbaire küldetnek szét, £ pengő ftra emeltetett: ennélfogva kénytelenek vagyunk az eddigi szokott félévi postai előfizetési dijt, a legfensőbb rendelet következtében hetenkint kétszeri szétküldésnél is kreál, négyszeri küldésnél pedig I frt f£ krral pengőben fölebb emelni. — Szabad akaratuktól függ egyébiránt az. előfizetőknek lapunkat olly helyekre is, hova eddig négyszer küldettek, csak kétszer járatni. Előfizethetni e szerint a közelgődik félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 5 párttal, borítékban pedig 6 prrttal, postán, hetenkint borítékban kétszer küldetve 6 frt 240 krral pengő pénzben, postán hetenkint borítékban négyszer küldetve 6 frt ki pengőben. — Jelentjük egyszersmind, hogy azon esetre, ha alázatos folyamodásunk, mellyel legfelsőbb helyre terjeszteni , lapunk s előfizetőink érdekében, szükségesnek ítélünk, kegyes meghallgattatást nyer, később azt, mennyivel a 4szeri küldetésért most több fizettetnék, visszatérítendjük. — Elfogadtatik az előfizetés Pesten zöldkert-utczai 488dik számú Kulcsár-házban a kiadóhivatalban, és minden magyar- s erdélyországi kir. postahivataloknál, külföldre járatandó példányok iránt egyedül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál rendelkezhetni. A szerkeszt TARTALOM. Magyarország és Erdély. Névváltoztatás. Előléptetés. Halálozás. — Nógrádból. — A pesti lóversenyek. — Vegyes újdonságok. — Hevesmegyei hirkürt. Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Francia-, Törökország. Éjszakamerikai egyesült statusok. Hirdetések. Viszonnyilatkozat ,,Mátyás fia“ ügyében. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. Lolteriaházás Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir ap. felsége Deutsch Ign. és Jakab testvérek vezetéknevüknek „Décsey”re átváltoztathatását kegyelmesen megengedni méltóztatott. Az aradi váltótörvényszéknél megüresült tollvivőségre Balogh Imre eddigi iktató lön érdemesítve. A selmeczi k. sóhivatalnál egy ideiglenes mázsamesteri állomás 300 ft évi díjjal, szállással és 150 font sójárulékkal rendszeresittetett. Proszoczky József tarczali k. kincstári tiszttartó és beszedő folyó évi május 18-dikán meghatározott. Nógrádból. Az idei ínség a magyar föld lakói közt borzasztó, — mert az élelmiszerek és a pénz némely telhetetlen uzsorások kezeiben vannak; — az átalános köznyomor borzasztó jelenetei nem hatnak sem a keresztény, annyival kevésbbé a zsidó uzsorások érez szivébe: milliók küzdnek éhséggel, mert némellyek a gabnának, s a készpénznek, határtalan s önkényes kárt szabnak, s amúgy irgalmatlanul dolgoznak a szóbeli, és váltó-lekötésekkel a földnép minden osztályai közt; — miután pedig uzsorás uraimék már kiszívták a szegény birtokos népet pénzre fordítható ingóságaiból, s a még lábon levő gabona, bor s egyéb termés egyátalában már ismét ugyanazonoknak tulajdona, — azért ezentúl semmi áron sem kölcsönöznek a koldussá tett földnépnek! — Figyelmezzetek uraim! rémite a mi történik nemcsak Nógrádban, de hazánk minden megyéjében, — pusztító árkint dúl itt mindenüttaz uzsora, és az egyedáruság; temérdek mennyiségű uj gabinát vásároltak meg a keresztény, de főleg a zsidó nyerészkedők a földnéptöl, — a rozsnak poszonyi kilóját egy, mondom egy pengő forintjával, vagy egy kiló rozs helyett öt kiló van lekötelezve, sok helyütt pedig a kölcsönadott rozsnak kilóját 30 váltó forinton számítva, annyiról szóló kötelezvényt zsaroltak ki a szegénységtől, és ezt borban megadni tartoznak, a kóját egy pengőn, sőt alább is számítva, és illy arányban minden jövő termés előre le van már foglalva. — Ez hallatlan, s égbe kiáltó bűn, — és ha a jelen tagadhatatlanul bölcs kormány„jure supraemae inspections“ erőteljesen föl nem lép, és a megyék közakarattal föl nem ébrednek, — bármi termés legyen ez idén — jövő évben nagyobb ínség és nyomorba sülyed a köznép, nagyobb részt földesuraikkal együtt, mint ez idén, mert különösen a parasztság minden termése már nem az övé, de főleg a zsidóságé; és igy eladnivalója nem le-yén, pénze sem lesz, s nem lesz képes élelmiszereket, mellyeket például most egy pengőn eladott, 12 pengőforinton megvásárolhatni;—mert az uzsorás, miután a nép vérét utóló cseppig kiszopta, már hitelre mit sem fog neki adni, és beéri mostani nagy zsákmányával. *) Rendkívüli esetben, rendkívüli módokhoz kell nyúlni; egy kormányi parancs, és a megyék szigorú végzése, — mielőtt azon uzsorások az uj gabnát s utána következő egyéb termesztményeket a föld népétöl lefoglalják, a folyó árra, és 6 pdt. kamatra utasítva a megyei és egyéb bíróságokat , — eloszlatja honunk jövendő borzadalmaas fellegeit!! — A status legnagyobb mételye az uzsora (mellyet honunkba az uj haladási szellem röpített), az dúlja föl a közbátorságot, az demoralizálta , s hajdani sociális megelégült életviszonyaiból kivetkőztette honunk minden osztályzatú népeit; az tette tönkre a földbirtokosokat; annak f atyu kinövése az egyedáruság; — s mindezek okai a jelen éhségnek és köznyomornak. — De bezzeg, mit mondanak némelly ügyvéd urak, ha majd a jövendőre számitott millió szóbeli- és váltó- pöröcskékkel nem hazardírozhatnak, és nem lesz uzsorás dividencia ? Így rúg föl a töke, melly öt forintot tesz, bírói dij, előfogat, napidíj, ügyvédi roppant s észtörő fáradalom, végrehajtási költségek, et reliqua — summa summarum tesz kétszáz forintot. Fizes szegény—mert az üdvös törvények a váltói és szóbeli eljárást azért alkották a hon minden lakóira nézve kivétel nélkül, mert állítólag annak előtte nem volt hitelünk, kevés pénz volt forgásban, és kevés ügyelet az alattomos uzsorásokra; majd (de mikor??) a váltók és szóbeli kötelezvények után tömérdek és igen olcsó pénzek fognak becsületes bel- és külpénz-tőzsérek által áradni!! — És mi jámbor magyarok, mindezt elhivénk; sok gyáva, bár nyakán a nyűg máig is, elhiszi, csak azon ismeti uj reménységgel, hogy még az ős iséget is,—melly a földbirtok aristocratiát (a status boldogsága ezen föalapját) és általa a magyar földközi őseink hű ragaszkodását előidézvén, — a katholikus clerus tekintélye s anyagi ereje hozzájárultával, az ősiséggel, alkotmányunk 1847—ik évig fönáll, — ezen utósó sark-alapot, is el kell még törleszteni ; **) no, az lesz végső stádiuma várt boldogságunknak (?!) bezzeg, majd mikép—pláne verekedni is fognak a külhoniak a magyar földbirtokon , lesz kereskedésünk, egyik gyár a másikat éri, lesz pénzünk és igen olcsó; — o beata simplicitas (!!!) Ha még most sem ébredünk, — csupán tollal maneuvrirozunk, és a váltót csupán a kereskedök*) E tekintetben a n m. m. k. helytartótanács az 1802: 211k tcz. értelmében fölhívta a megyéket, s Pest megye már intézkedett is, mint lapunk múlt számában a közgyűlési jelentésben olvasható. Reményijük, más megyék is hasonlóul fognak intézkedni. Szerk. ***) E tekintetben a t. írónakaggodalmai egészen fölöslegesek, s épen annak, a mitől fél, az ősiség okos eltörlése, ellenkezőjét fogja szülni. Szerk.nek nem recomandirozzuk, kiknek föhitele a barkós szakál, és a „habet debet“ könyvecske, a bukás pedig csak üdvös reájuk nézve, főleg a zsidóknál; ha mi földbirtokosok a szóbeli eljárással be nem érjük; ha a kormányt egy bank fölállításáért föl nem kérjük *) ha kereskedelmi viszonyainkat Ausztriával nem rendezzük; ha a megyei bíráskodásokat egyátalában dicasterialis lábra nem állítjuk (politikai csevegéseknek egy pár angaricalis napot kitűzvén); — és miután a hajdani üdvös törvény „bene possessionati serviant“ mint állítólag aristocraticus elv, átalakulásunk e korszakában a jobb birtokosokkal együtt háttérbe sodortatott,—ezen reform fővonalai nélkül, alkotmányunk ideje lejárt.***) Baloghi László: A pesti lóversenyek. Folyó hódikén tartatott a harmadik és ez évi utósó lóverseny. .Ki lévén már mondva egy tekintélyes elménet által, hogy ,a lóuttatás a lófuttatása, a közönség egy kis töredékének egy kis része jó ízűn megnyugodott e definitión, s azt vélte, ha az elmésséget százszor meg százszor utánmondja, mindannyiszor nagy jelét adja annak, miszerint magasan járó elméje jóval túl van azon, hogy olly apróságoknak, mint egy lóverseny, nagy súlyt adjon, s szintolly jóízűen hitte, miszerint a nagy honébresztő nagy grófnak, kinek dicsőségesen érdemlett népszerűségét rongálni olly népszerűvé vált, nagy keresztvonást csinált a számvetésén. Egynémellyik vidéki olvasó, az illy elménetségek ismételt olvasása után, tán azt is gondolható, hogy a pesti lóversenyek csakugyan érdeküket vesztek, legalább a nagy közönségre nézve. Ez azonban nem úgy van, sőt folyvást tapasztalhatni, hogy mind a vásárra gyülekező vidéki, mind az itt lakozó városi közönségből folyvást számos, ezrekre menő, látogatói vannak a lóversenyeknek, kiket a Rákoson, hol az előtt porfellegnél és homokbuczkáknál egyéb alig üdvözölt, most kies ültetvény fogad, melly maholnap kedves ligetté varlandik , tán ősanyjává azon berkek- és kerteknek, mellyek egykor e homoktengert kedves mulatós lakhelyekké emelendik. Igaz ugyan, hogy a ki maga nem lóbirtokos, sőt kedvet sem talál a szép paripák szemlélésében, annak egy lóversenyt látni, nem nagy mulatságot okoz; sőt egynémellyre még azon kifogás is gyakorol némi hatást, miszerint a lóverseny lókínzásnál nem egyébnek állíttatik, s igy némileg az állatkínzás elleni szelidebb vágyakkal ellentétben látszik lenni. Ha azonban a puszta mulatság fölületes, s a csak most azért említett kifogás még fölületesebb eszméjén túlemelkedünk, azonnal szembeötlenek a lóversenyek nagy jó hatásai, mellyeket — ámbár sokak elött, és méltán, kisé fölösleges fáradságnak látsz— hatik — itt emlékezetbe hozni, annál inkább helyén . Épen mivel bankra van szükségünk, azért is el kell törni az ősiséget. Szerk. **) Nagyon is sötét színeket mutat t- tbiró urnák szemüvege- Szerk-