Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-09-16 / 557. szám
TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. — A királyi helytartó körútja. (Sárospatak, Szabolcs). — Törvényhatósági tudósítások. — Zalából (közgyűlés vége). — Vegyes újdonságok. — Sopronymegye gazdasági állapota s a legközelebb remények. — Az életbiztosító intézetekről átalánosan. (Folyt.) — Külföld. Spanyolország.Britannia. Svejcz. Olaszország. Lucca. Görögország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Status papirosok és részvények árkelete. Lettek a huzások. — Negyvenkettedik év. —— 557. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiatyja Özvegye —........aiHgsaMMaimBMMaa"«*'1 ■■ — ~ Csütörtök sept. 16. Előfizethetni minden cs kir. postahivatalnál s helyie u a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza -188. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott ezieket kérünk. Levelek a szerkesztősnek czimzendők. Vérmentetlen jeleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A cs. kir. ap. felsége Novoszeli György esperes és brezovai plébánost a zágrábi gymnasium igazgatójává érdemesíteni méltoztatott. Baussnern Auguszt nagyszebeni kincstári pénztártiszt ottani pénztárnokká lön kinevezve. A főmagy m. kir. udv. kancellária a kebelében megüresült irnokságra Hubovszky Fülöp eddigi járulnokok az ekép megüresült járulnoki helyre Kondvicska Márton eddigi gyakornokot alkalmazta. A nmlgy m. kir. udv. kincstár Jellachich Albert mitroviczi k.sómázsamestert saját kivonatára hasonló tiszti minőségben Újvidékre tette át, az igy megürült mitroviczi k.sómázsamesteri állomásra pedig Marinovich Emil ógradiskai mázsáró jön alkalmazva. A királyi helytartó körútja: S. Patak. September 9én. September 6ika volt Zemplén megye ideire nézve azon régen epedve várt örömnap, mellyen István föhérgnek, a szeretve tisztelt királyi helytartónak , a dicsőült 50 éves nádor méltó nagy fiának, és az ország minden törvényhatóságai által már előtlegesen megválasztott utódjának, a kiz.lönségének, — a megye kebelébe tett szerencsés megérkezését ünnepélyesen üdvözleni volt alkalmuk. Ugyanis a történeti nevezetességű rozgonyi vidék mentében az úgynevezett dargói hegyek lánczolatán a föntebb említett napon mintegy 11 óra tájban őrsége Zemplén megye határaihoz érkezvén, a fölállított díszes tábori sátorok alatt a magas vendégre várakozólag tanyázó kirendelt megyei küldöttség által ünnepélyes hódolattal fogadtatott, — melly tiszteletteljes üdvözöltetését örsége nyájas leereszkedéssel fogadván, — azon megyei küldöttség kíséretében 12 óra után a látására összegyülekezett nagy néptömeg harsány „Éljen“ kiáltozásai között Terebes városába szerencsésen elérkezett, — ahol is özvegy gróf Andrássy Károlyné, született Szapáry Etelka grófnő háziasszony és jeles két fia gróf Andrássy Manó és Gyula hódolatteljes fogadtatásuk mellett a diszes elrendezésű szép kastélyba beszállani kegyes volt.... itten a küldöttség tagjai ismét többek körében a magas vendég tartós egészségéért ürített számos áldomáspoharak mellett ebédelvén, de kir.ssége délutáni 5 óra után a fiatal Andrássy grófok serény előfogatt lovaikon S. A. Ujhelyen a megye székvárosán keresztül, — hol a többek között a Sátorhegyen famáglyákból rakott I. F. H. (István fölig.) fönséges nevének három első illuminált betűi ragyogtak az utasok elébe, — mintegy estvéli 8 órakor az utszák kivilágítása mellett szűnni nem akaró harsány éljenzések közepette a sáros-pataki hires várba, melly Is. András királyunk idejétől óta fenségesebb férfiúnak kapuit föl nem tárta, szerencsésen megszállott.. Ezen ősvár jelenlegi birtokosainak regéczi Breczenheim hgnek és ritka női tulajdonokkal diszes hitvesének született Schwarzenberg Karolina hűnőnek jutott osztályrészül azon nagy szerencse, hogy István kir. helytartó özönségét, magas vendégüket, hódolatteljesen szállásra elfogadhassák!... Másnap azaz sept. 7 én reggeli 10 és 15 órakor legelsőben is Zemplén megyének a főispáni helyettes által vezérlett tisztelgő küldöttségét, báró Vay Miklós koronaőr, föudvarmestere és katonai segéde kíséretében fogadván el e kir. fönsége, a megye nevében a főjegyző mint szónok által, jeles szerkezetű beszéddel üdvözöltetett, a mellyre ö kir. föhgsége kellemes hatású, férfias és erélyes magyar válasszal felelni kegyes volt, biztossá tévén egyszersmind a megye rendéit, hogy bár eddig nem volt is alkalma e szép magyar hazáért, kedves saját honáért a tény mezején működhetni, — de jövendőre dicsőült atyjának a nagy nádornak nyomdokait szilárdan követve, reményű, több alkalma leend szavait, hazafiságos tetteiben is a nemzet előtt bebizonyíthatni; — az ünnepélyes tisztelgésnek végeztével a főispáni helyettes által a küldöttségi tagok külön örökbségének névszerint is bemutattatván, ez alkalommal egyszersmind e kir. föherczegsége többekkel nyájas leereszkedéssel társalgani kegyes volt. Ezután szomszédos Ungmegye szintén saját főisp. helyettese által vezérlett diszes küldöttségét, majd a Ferdinand huszárezred tisztikarát, — Patak városa küldötteit — a helybeli ref. collegium professorait, és végre a megyében lakozó izraeliták alázatos tisztelgő hódolatukat bemutató választmányát kegyesen fogadván, bátran elmondhatni, hogy mindenkinek szivét István félig, magas személye iránt azonnal meghóditá!!... A fönséges királyi helytartónak tiszteletére a birtokos hrezgi pár a várban 60, a városház nagy teremében pedig 70 személyre gazdagon terített asztaloknál ünnepélyes lakomát adott, — melly alkalommal örsége a királyi irtó, — a hezyné háziaszszony, a herczegháziur és báró Vay Miklós országos főbiztossal. kíséretükben a városháznál lakomázott vendégeket, — az utczákon csoportozott néptömeg éljenzései között, — magas megjelenésével személyesen is szerencsésiteni méltóztatván, — az étterembe lett megérkezésével ünnepélyes áldomási fölköszöntéssel tiszteltetett meg, mit is ö kir. fsége kegyesen viszonozván, egyszersmind ezúttal is a vendégek között többeknek jutott azon nagy szerencse, ö kir. fsége nyájas és mindenkit egyiránt elbájoló magyar társalgásában részt vehetni. — Ezután az újólag zajosan kitörő és szűnni nem akaró éljenzések, örömkiáltozások és álgyu-durrogások közepette ismét a várba térvén vissza önsége, testrefelé az itt tanyázó Ferdinánd huszárezred hangászkara zendült meg ö fönsége szállásának ablakai alatt, majd ezt fölváltva a helybeli ref. collegium éneklőkara legelőbb „Tartsd meg Isten királyunkat“ — gyönyörű néphymnusz, később más népdalok által is, kívánt a magas vendégnek kedveskedni; — beállván a sötétesebb estve, az egész város ki jön világítva — a várnak kivilágítása azonban igen szépen mutatkozott, különösen az ünnepelt nagy név „ISTVÁN“ transparent általi fényes kivilágítása, — igen szépen jött ki, — a ref. collegium épületének homlokzatán álló transparent is csinosan tűnt elő, — hol Magyarország czímere alatt ezen distichon volt olvasható: „Hunnia! Czimeredet mi dicső fény lengi keresztül István két napként, sugara rám mosolyog. A városi gyógyszertár is szépen ki volt világítva, mellynek díszét ezen ügyesen metszett sorok még inkább emelték: „És Buda bérczeiröl lehanyatlott napja magyarnak István föherczeg fényre deríti megint.“ — A városházán is több száz varázsfényben ragyogó lámpákból összerakott „István“ név egész a Bodrog csöndes tükrére vető tündöklő sugárait, — nagy kár, hogy ezen fényes kivilágítást a megeredt esőzés miatt csak kevés ideig lehetett a nagy közönségnek élvezhetni. Másnapra kelve, azaz sept. 8kán a már az előtt három nappal gr. Széchenyi István általa Bodrog szűz hátán a pataki Osvár aljáig fölúsztatott „Pannonia“ gőzös az egész megyei küldöttség kíséretében távozó s országos körutazását tovább folytatandó István fönséges vendégünket tőlünk büszkén elragadó részeltetvén egyúttal öröksége egyszersmind — Zemplén megye egyik legszebb vidékének,a kies Hegyaljának egész Tokajig való szemlélésében. Végre 11 órakor a Tiszának szabolcsmegyei partján fönséges vendégünk kiszállván kíséretével együtt a hajóból, ezúttal Zemplént is elhagyó, — de minden zempléninek áldása kiséri és azon forró óhajtása, hogy fönséges személyében egyszersmind országunk jövendőbeli nádorát tisztelhetni minél elébb szerencséje lehessen ! ... Szabolcsból. September 10. Megyénk, melly annyira óhajtotta volna , ö fönségét a kir. helytartót, — keblében fogadni; de miután tisztelgő küldötteinek elfogadására Debreczen jön kijelölve; és más részről: l Ugocsa- s Mármarosmegyék pedig megyénk keblében, Berkeszen, gróf Vay Ábrahám önméltóságánál tisztelgettek István föherczegnek; — semmi ünnepélyes rendezéseket nem tön.... És ezen előzmények után ne várja az olvasó, hogy valami nagy nevezetes ünnepélyről írandók; mi az egyszerűség emberei vagyunk — s legnagyobb ékességünk az őszinte szív s forró ragaszkodás, mellyel e megyének küldöttei a Tisza partján fogadták ö fönségét. A küldöttség elnöke Kállay Menyhért alispán; tagjai: Dvorszky Vincze esperest s plébános; Perger János pleb.; Fekésházy kir. ügy.; Vay István s Ferencz tb.; Patpy Sámuel tb.; Kállay Ubal föszbiró; Bodó Ferencz esküdt. Sept. 8kán, a hol a Bodrog a Tiszába ömlik, várta ezen, csak kísérő s a megye határán ö fönségét megköszöntö küldöttség, reggeli 8 órától, egész 12-ig, a Pannónia gőzösön Sáros- Patakról gróf Széchenyi kísérete mellett, s több főrangú urak társaságában megérkezvén végre, szívből fakadt „éljen“ek között — kiszállott a partra, a hol rövid szónoklat mellett a megye első alispána által fölköszöntetett! Míg Berkeszre értünk, Kótaj helységében váltva előfogatott öt óra délután elmúlt, és itt Ugocsa- s Mármarosmegyék küldöttei, meg a szives házigazda által fogadtatva, a tisztelgések külön-külön zárt ajtónál történtek. A népszerű s nyájas szó, melly ajkairól elömlik; a csinos magyar ige, melly elbűvölt bennünket; a leereszkedés, melly majdnem felejtete velünk, hogy kir. föherczeg s kir. helytartóval vagyunk, leigézett mindnyájunkat... „Uraim, önök olly éhen vagynak mint én — tehát Isten önökkel, gyerünk enni!“ ezek valának — mosolygást gerjesztő utószavai hozzánk... Az ebéd s egyszersmind vacsora majd 8 óráig tartott; ki nem tudja még, hogy a magyar — ebédjét vendégével, ha egy van is a vagy száz—, meg nem tudja enni, ha csak föl nem köszönti azt pohárborral? — Az első volt a házigazdáé, mire ö fönsége válaszolt — mindnyájunk egészségéért kiürítve a poharat; azután Marmaros, Szabolcs s Ugocsa részéről jöttek az áldomáspoharak fölköszöntései; végre K. Sztojka emelt szót, megemlítve, hogy ő, az ország nestora, ott volt, a midőn József főherczeget, a megboldogult nádort, megválasztották palatínusnak, és most is itt van, midőn a nagy nádor fia — atyja nyomaiba lép. „Barátim! atyámfiai! — igy szólt az öreg, de lelkes báró — váljon nem lehet-e nekünk örömünk—? mikor szólt a magyar király ivadéka illy szépen magyarul, mint István főherczeg?“ Történtek még több fölköszöntések; a lakoma után a nagy teremben társalgás volt, és ö fönsége megmutatá ama ritka s nagybecsű ajándékot, mellyet Sáros-Patakon nyert, t. i. Hunyadi János kardját, mit Ulászló ajándékozott neki. ... Egyikünk azon észrevételére, hogy nehéz a kard, ö fönsége azon alapos észrevételt téve: apáink karddal győztek, mi pedig — „vokssal!“ És eddig mind igen jól ment, de miután éjszakára hajlott az idő , és annyi vendéget a b ágygyal ellátni alig lehetett, — kivilágos kiviradtig muzsikáltatták magukat többen, míg átvontatva a