Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-10-28 / 581. szám
581 szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 fr, boritékkal 6 fel; postán nebukint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 1*2 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik év. miit Alapitó táblabiró, kiatya Özvegye-Csütörtök oktob. 28. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zoltikért utcza 48. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadlunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. — Követválasztások. — Törvényhatósági tudósítások. Bácsból, Vasból (közgyűlés.) — Erdélyi országgyűlés (XCVI. országos ülés). — Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország. Svejcz. Olaszország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ó cs. kir. ap. felsége gróf Mikó Imrét erdélyországi királyi kincstárnokot titkos tanácsossá kinevezni legkegyelmesebben méltoztatott. Ő cs. kir. ap. felsége a pécsi székeskáptalan kanonokait u. m. Kelemen Józsefet székesegyházi, Farkas Józsefet pedig tolnai főesperesekké; továbbá Frank Károly kéthelyi, Tóth József kisbarátai, és Haidenwolf János nagyhöfleini plebánusokat a győri székeskáptalan tiszteletbeli kanonokaivá; végre Cselesich Józsefet szent László zimonyi prépostját a diakovári püspökmegye szerémi főesperesévé kinevezni legkegyelmesebben méltoztatott. A nmilgym. kir. udv. kincstára könyvvivő hivatalban megürült számliszti állomásra Eberling Antal számjegyzőt, Melezner Ferencz és Rózsahegyi István járulnékokat számjegyzőkké, s Kiss József és Hoffer Károly gyakornokokat járulnokokká léptette elő, s végre Faix Vincze dijnoknak a rendszeresítetett gyakornoki dijt juttatá. Szomolnoki k. főbányafelügyelőségi titoknak Mauks János szomolnoki k. bányakamrai ügyésszé, egyszersmind főbányafelügyelőségi és kerületi bányászoki ülnökké; újvidéki sópénztárdok és harminczados Bagy Mátyás pozsonyi harminczadi főtisztté érdemesittetett; vajdahunyadi kir. vasműi s urodalmi igazgató Szakmáry Sámuel ideiglenesen nagybányai főfelügyelői és kerületi bányabiróvá helyettesittetett; oímenbányai k. ellenőrködő tisztirnok Szeles Farkas magurafüzesi ideiglenes erdőgondnokká; selmeczi kir. pénztárhivatali írnok Kögel Péter beszterczebányai k. pénztár-irnokká, ennek helyére pedig selmeczi pénztárhivatali írnokká Hadvíger Ignácz k. bányagyakornok alkalmaztatott. Káptalani, megyei és sz. kir. városi követválasztások. A csanádi káptalanban : Gábriel József kanonok. Somogyban: Szegedy Sándor és Inkey Zsigmond tbirák. “ •/ ' • . * ..... Gömörben: Szentiványi Károly és Darvas Pál tbirák. Verőczében: Szálló pék Lajos másodalispán és Dellimanics István szolgabiró. Krassóban: Makay Sándor másodalispán és Szerényi Ferencz főjegyző. Torontóiban: Fodor Károly föszbiró és Mocsonyi Péter tbiró. . Horvát-Tót-és Dalmátország részéről a felső, táblához: Busán Hermán, az alsó táblához: Osegovics Metes helyt. tan. és Bunyik Ferencz pozsegamegyei főjegyző ; helyettesekül pedig Farkas- Y u k u ti nov ics Lajos, Zsigrovics Ferencz és Pásztory. Budán: Türnböck János tanácsnok és Házmán Ferencz főjegyző. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Bácsból, Zombor, October 18kán. Megyénk óhajtása lévén , hogy követei szellemét ne csak papíron , hanem sziveikbe olvasztva, Pozsonyba, a honatyák országos teremébe vigyék , — elhatározás. hó 18 és 19én utasitását megállapítani, és úgy 20kán a követeket elválasztani; —hogy ezek még mint jelöltek, látván Bács érzelmeit, mérjék meg keblük űrét, és fontolják meg: váljon az képes leendé azt egész terjedelmében elfogadni; — hogy igy necsak szavazzanak, hanem utasításuk szellemétől ihletve , a lelkesülés lüznyelvén szónokoljanak is. És igy midőn kedves főispánunk, a mindig ékes nyelvvel megnyitá a gyűlést, a kir. és rr. szeretet özönével találkozva — először is jobbágyi hódolattal fogadók — királyi felségének, — hű magyarjait — országos tanácskozásra meghívó levelét, és azután mindjárt taglalás alá vevők másod alispán mint ügyes választmányi elnök kezeiből átvett utasítási tervezet minden pontjait, — mellyek azon széles alapra fektetvék — hogy a bizottmány sehol részletekbe nem bocsátkozék, hanem a követeknek a tanácskozás országos utján csak a főelveket iránypontokul tüze ki. Ezeket sietünk ezennel úgy, mint a jelen vitatkozás folyamában megállapítanak, az olvasó közönségnek tájékozásul bemutatni. 1) Követeink a szokott tisztelkedések után megbízó leveleiket személynek emlígának, a kerületi választmánynak pedig csupán csak az országgyűlési névjegyzék hiteles elkészítésére bemutassák , de az országos testület előtti választás-igazolást elleneznék. 2) Dicsőült József nagy nádor, még nagyobb érdemeinek — egy úgy születési — mint alkotmányos állásához méltó emlékbeli megörökítését, és mint ennek legékesb koszorújául — a már úgy is Magyarhon minden hegyein völgyein, és rónáin nádorul üdvözölt István kir. helytartónak , nádorul elválasztását minden kijelölés nélkül közfölkiáltás utján, sürgessék. 3) A világos törvény értelmében a királyi előadások fölvételét szorgalmazzák — és úgy) a felterjesztett előleges sérelmek és kivonatok orvoslását alkotmányos uton eszközöljék; — e pontnál hosszabb vita fejlődött ki, mintsem várók; ugyanis gondolok, — hogy az opposilio Bács színteréről egészen elenyészett , miután Z. J. annak főnöke, megunván az ellenzék fellengző regióit , mellyekben igen ritka az éltető lóg — leereszkedék ismét a mindig barátságos conservativismus födele alá, hol őt ugyan nyílt karokkal fogadák — de úgy hiszem, házörül nem használandják , mindaddig , mig az uj vallástételt nem támogatandják tettek — mert a diffidensek úgy tartják, hogy fides absque operibus mortua est. — És íme M. P. Ib. kit mi eddig mindig középítő véleményűnek ismerők, fölkaroló némellyeknek, kik a hét szenthez hasonlólag még 1825-ben elalvának, és most ismét a csökönösség alkotmánytalan eszméjénél fölébredének , azon idétlen tervét, hogy a haladás reményteljes kérdéseit megoldatlanul hevertessük , és a kormányt a haza boldogítását célzó törekvéseiben elő ne segítsük , míg sérelmeink úgymond roppant halmaza megemésztve nem leend; — ám ha úgy tetszik teénstbl. urnák, kegyeskedjék azok véletlen csontjain rágódni — mi bízón szívesen fogadjuk előbb is a tápot, mellyet fejedelmünk atyáskodó kormánya nyujtand a kiéhezett honnak, hívén , miként azt izünk szerint készíthetjük el; — hiába, mikor az ember csak amúgy ellenzéki akar lenni — hogy legyen — még ollyan abnormis kivonata is leend, mint A. J. és M. J. tb. kik a sérelmek kedvéért készek valának, magának az 1830diki 13dik t.cz. eltörültetését is szorgalmazni; — ezek azonban a nagy többség irányában csak ellenzéki figuransokul tűntek föl. — 5) A követek az 1836 . 21dik törvényczikk életbe léptetését gátló akadályok elhárítására a netalán igénylendő törvényes intézkedésekben a kormányt támogassák. 6) Honunk édes nyelvének a társaságokbani terjesztéséről is gondoskodjanak, mellőzvén azonban olly eszközöket, mellyek az erőszak színét viselik. 7) Szorgalmazzák a követek , hogy a hongyülésen nyilván mondassák ki, miként a vallás-átmeneti törvényczikk a kath. és görög nem egyesült clerusra nem terjesztetik ki; a görög vallásuak ügyében legújabban kibocsátott kir. loirat pedig czikkelyeztessék be. Melly pontnál M. P. tb. nyilván bevallá ugyan, hogy a kérdéses törvényezikk — három egész év folytán nem igen népesité a protestantismus sanctuariumát, — de még is erősen sürgeté e pont kihagyását, melly a lélekismeret szabadságát fenyegetvén, megyénk reputatioját kissebbitené — a katholikus többség pedig a jogtisztelet szellemétől meghalva, megismerő a kath. egyház alkotmányos állását, és hinni nem akará, hogy a törvényhozás szándékolt volna intézkedni olly kötés fölött, mellynek szentségét maga az alkotmány vértezi — tudván, miként ez nem lenne egyéb, mint egy részről az egyház törvényhozási függetlenségét gyökerében megtámadni; más részről pedig a pactum színezetű eskü szentségének kötelékeit avatatlan kezekkel megszaggatni, és a társas élet erkölcsi bázisát megingatni, fölszabadítván az önkényleg lekötelezett engedelmesség ollyanokat, kiket az eltörülhetlen bélyeg, egy más, egészen a maga körében független hatalom alattosivá tett, és megnyitván az erkölcsi országban a botrány kapuját, százak meg ezerek szellemét megmérgezné, midőn a gyáva vagy gonosz hirtelenség bűnét önkeblének asylumába venné. Molly oksulyhoz még hozzá csatoló a t. másod alispán e két fontos körülményt, hogy a) a polgári hatalom ama szabadossággal — a szent gyónás nagy titkán rozst törne, mellyen talán egész családok békéjére a becstelenség és viszálkodás villáma kirohanna — és a házi élet boldogságát romba döntvén, a religio tiszteletének értelmét, az együgyüség kebelében megfagyasztaná; b) az egyházi rend eddig polgárilag is házasssági akadályul ismertetvén — számos bonyodalmak tömkelegébe vezérelné a statust ennek erőszakos megsemmisítése. 8) Országos és megyei tanácskozások úgy rendeztessenek, hogy az idegen elemek illő korlátok közti tartásával, és a szólásszabadság biztosításával, a vélemény szabad kifejtése ne gátoltathassék. Ott ellenzékünk nem használó ugyanazon igen szokott, és nem csak az alkotmányt, de magát a társas életet is fejre állító védvét, hogy t. i. a rendezés által megszűnnék majd a rakonczátlankodó hallgatóság a polgári becsületesség ellenére és a nyilvánosság pótléka lenni — hanem oksulyul fölhozá félelmét, hogy ez által majd néha a legszebb eszmék, mellyek egykor e hont boldogíthatnák, a hallgatóság jóakarat-teljes kebelében eltemetve maradnak , ha majd nem leend mód onnan a karzatról, az ellenzéki bölcseség e triposzáról lekiabálni; — azonban m. alispán úrtól válaszul vevék , hogy a 19dik században, hol a képviseleti eszme mindig nagyobb és nagyobb elfoglalásokat tesz az alkotmányos világban , és népgyűléseket tartani nem akarunk. 9) A praeventiv censura ügye országos törvényekre fektettessék. Itt emelkedtek néhány szózatok a sajtó szabadságának védelméül, de csak amollyan kurtaféle voksokra szorítkoztak; a többség azonban bölcsebbnek tartó, az eszmeárt rendezett csatornákon életbe vezetni, mint, a már elözönlöttet rendezni akarni. 10) Az ősiségből kifolyó birtok- és törvénykezési viszonyok olly elintéztetése szorgalmaztassék, hogy a jelen birtokos nemesség jogigényeinek lehető megóvása mellett — országos hitelünk nagyobb súlyra emelkedhessék. 11) Az úrbéri tartozások megváltásáról szóló törvényczikkeink — a tulajdon szentsége eszméjének megtartása mellett, anynyira bővítessenek, hogy a szabad egyezkedés alapjául természetbeni föld — vagy hol ez nem lehet — pénz vétethetvén, ennek könnyítéséül az úrbéri viszonyoknak , minden nemeikbeni hovahamarébbi elrendezése intimáltassék és hitelbank állapíttassák. 12) A hon szükségeinek födözésére az ország alaptörvényeinek föntartása mellett, és az adózó nép ujabb terheltetése nélkül, országos pénztár állíttassák. 13) A sz. királyi városok, mint a műipar, és kereskedés tényezői, 16 szavazattal ruháztassanak föl és ekkér rendeztessenek a) polgári qualificatio alapjául tetessék érték vagy értelmesség, b) legyenek a legutóbbi hongyalési megállapodás szerint, az összes polgárság által választandó, és minden 3 évben megnyitandó képviselők — ezek pedig c) nagyobb városokbanA, középszerűekben felével, és legkisebbekben a tanácscsal együvé gyűléseket alkossanak, és d) a tanácsnak minden 6 évben összesen választói legyenek, végre e) a kormány befolyása a főfelügyelők által biztositassék. 14) A káptalanok és kerületek alkotmányos állása kedvezőleg tárgyaltassék, a jelen nem levők küldöttei pedig a státusok táblájáról, végkép enyésztessenek el. Itt ismét megkísérte az ellenzék parányi erejét, nyilait a káptalanokra irányozván, állitá: miként azok kit sem képviselnek; azonban válaszul nyerő,hogy alkotmányunk rendi, és nem képviseleti lévén , ez alapul nem létethetik, annál inkább, hogy itt nem