Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-12-03 / 602. szám
rom nap óta tartott ostrom után, melly már most inkább bevételnek tekintethetik, nem kell olly nagy robajjal és lármával vinni a megtámadást. Ebből magára nézve azon következtetést vonja ki, hogy előadásában hosszú ne legyen. Ő ennélfogva rövideden átmegy ezennel Csongrád érdemes követének azon ellenvetésére, hogy midőn a kormány iránt teszünk recriminatiokat a fejedelemi dynastia iránt, a legmelegebb tisztelet értelmét nyilvánítjuk , —ert csak azért cselekedjük, hogy ennek árnyéka s ernyezete alatt annál inkább megtámadhassuk a kormányt és annak rendszerét. Ő fölötte csodálkozik Csongrád érdemes követének ezen különös ellenvetésén, ki épen a loyalitásról nekünk olly sok szépet mondott, s mégis ellenünk illy illegális gyanúkra fakad. Azonban mivel e téren ő vola az első kihívó, egy tanácsot ad ő is nekie, azt t. i., hogy óvatos legyen, mert könnyen azt mondhatnák ellenei, hogy nem csak a dohányt, de még a lojalitást is monopolizálni akarja. Csongrád követe vádolja a pesti indítvány taktikáját, melly szerinte csak azért állíttatott föl illy értelemben, hogy többséget nyerhessen. Csongrád követe e vádat alkalmasint a conservativ programm pártolóinak azon eljárásából merítette, melly semmit sem tekintve a hangulatra, minden áron csak többséget akart. Az ő taktikájok közt nincs más különbség, minthogy ők csak a fejedelemnek, a másik rész pedig a kormánynak is köszönő föliratot indítványoz; — azon azonban nem csodálkozik, hogy Csongrád egyet nem akar velünk érteni, mivel ebből azt gyanítja, hogy a conservativ pártnak azon programmja szerint , miszerint mindent leszavazzon, mi az ellenzéktől jó, — pártunk többségét akarja nullificálni. Csongrádnak ezen törekvésére semmi mást nem akarván fölhozni, mint azt, hogy valóban különös előtte, midőn egy párt azt tűzi ki vezérelvül zászlójára, hogy mindent leszavaz, mi ellenfelétől jő — még a legjobbat is! — áttér ezennel a tárgy érdemére, s rövideden oda nyilatkozik, hogy nézete szerint a válaszföliratnak nem lehetvén más föladata, minthogy az minél kisebb rajza legyen mind érzelmeinknek,mind a jelen állapotnak, mellyben az ország él. S épen azért ő azt tartja, hogy midőn illy lépésről van szó, egyes embernek szabad ugyan öröm közt felejteni sérveit és fájdalmait, de nemzetnek nem! — S hogyha ez történnék, megvallja, félne attól, hogy valaki azt mondaná rólunk, mit II. József császár mondott egy tanácsosának, ki mindig igennel felelt; hogy t. i. ne mondja mindig csak az ő véleményét, hanem mondja ki egyszer a magáét is. Amit a conservativek akarnak, nem lenne egyéb, mint a kormánynak véleménye. Ő pedig azt gondolja, hogy a szóban levő föliratban nem ennek, hanem a nemzet érzelmeinek kell nyilatkozni, — pártolja ennél fogva ő is Pest érdemes követének indítványát. — Ezen indítványban ugyan is ki van fejezve a nemzetnek azon buzgó óhajtása, hogy bár visszanyerhetnék valahára alkotmányos függetlenségét. S ő is úgy van meggyőződve, hogy ezt csak az 1790: 10-dik t.czikk életbe léptével nyerheti meg, melly önálló nemzetté tesz, az európai civilisalt népek sorában. — Áttérvén ezután szónok a napirendre , különösen az administrator rendszer iránt nyilvánítja rászólását, s miután valamint ebben, úgy a Pest követe által megemlített újabb eseményekben is sérelmet lát,— pártolva az évekinti országgyűlésnek Pesten leendő tartását, Kossuth Lajos indítványa mellett szavaz. — Ez után Szentkirályi Móri ez. „Annyi vitatkozás után alig marad egyéb hátra, mint a kérdésnek tisztába hozatala; ha tehát a Rendeknek a tanácskozások e stádiumában, vissza nem élek türelmével, úgy előadásom tárgya az lesz, hogy tisztába állítsuk, mi az egyik, és mi a másik indítvány. Az egyik Baranya megye érd. követe által létetett, ki azt mondja: szavazzunk köszönetét ő felségének, hogy századok múlva a nemzethez magyarul szólott; szavazzunk köszönetét, hogy azon kir. herczegnek elválasztatását, kiben a nemzetnek közbizalma öszpontosul, megerősítem méltóztatott; szavazzunk köszönetet a kir. propositiókért, és csatolmányaiért ; — de említsük föl egyszersmind az előleges sérelmeket is, hogy azok orvosoltassanak. Ehez Csongrádmegye érd. követe hozzá csatolta az évenkint tartandó országgyűlést. — Ez az indítvány lényegében semmi más, mint azon térnek kijelölése, mellyel az 1790ikeszt. I3ik t.czikk értelmezésének nyomán, az 1839. és l843ik eszt. orsz.gyűlés elfoglalt; csak egy csodálatos van benne, az l. i., hogy Baranyamegye nagy érdemi követe azt hiszi, miként ezeket a sérelmeket az 1839 és 1843iki országyílés csak pro forma, quasi pro sustentatione jurium terjesztette föl, és így azt hiszi, hogy ami a már említett esztendőkben mint sérelem állapitatott meg, azt mi jelenleg csak pro forma fogjuk említeni. De csalatkozik, mert ha erre a térre megyünk át, akkor elő kell venni azon sérelmeket, mellyeket föl akarunk terjeszteni, és én azt hiszem , hogy akkor nem igen fog a követ úr boldogulni, ha azt fogja thesisül fölállítani: ne vesződjünk illyésekkel. Már ekkor azoknak , mik az említett országgyűlésekről mint sérelmek terjesztettek föl , vitatkozásába kell bocsátkoznunk, és én azt hiszem, az ország rendeinek kötelességében áll, ha valamelly sérelem súlyosíttatott, azon sérelemnek a súlyosítását is kiemelni, valamint kötelességében áll, az ollyast, mi azóta sérelem lenni megszűnt, kihagyni, sőt ő felségének ebbeli atyai gondoskodását hálás köszönettel is megemlíteni. — És azt gondolja a követ úr, hogy igy a keserűséget el fogjuk kerülni? — Nem ! — De nem csak az előleges sérelmek terjesztettek föl 1843ban!—És már most az ország Rendei azon tért, mellyet alkotmányos apáink elfoglaltak, elhagyhatják-e? váljon szabadságunkban áll-e azzal fölhagyni, mit ők megkezdettek? Nem! — Hanem meg fogjuk vizsgálni, mennyire vannak azok megszüntetve, és igy hogy fogjuk elkerülni, hogy azon legális kormányt, mellynek semmi háttérbe szorított gondolatai nincsenek, princípiumaiban, vagy némelly intézkedéseiben meg ne támadjuk? Már a melly téren itt ekképen vitatás alá kerül, nem tudom, jobban fogja-e szeretni, mint azon tért, mellyre a pesti indítvány állitá? — Mi ismervén, hogy két országgyűlés alatt mennyi keserűséggel folyt az 1790: 13.czikk fölötti vitatkozás, azt gondoljuk, hogy most, midőn ő felsége magyarul szólamlott meg, midőn a kir. előadásokban kegyelmes hajlamát kijelenti, hogy a nemzetet segíteni akarja; midőn olly nádort választottunk, ki az újabb kornak szülöttje lévén, maga is az előhaladásnak barátja, —hogy most az egyszer menjünk be azoknak panaszos tárgyalásába. Mert hiszen ne gondolja a követ úr, hogy csak azt tudják Ben, mit mi itt fekete tintával fehér papirosra írunk; hanem azt is tudják igen jól, mit beszélünk. Tehát azt akarjuk, hogy az illy vitákból eredhető keserűségeket kerüljük el, és ne tegyünk semmi egyebet, mint egyszerűn említsük meg azon tárgyakat, mellyeket aggodalmasaknak tartunk, s aztán azon kérdéseknek, mellyeket a királyi előadások egyiránt, mint a nemzet akarata élőnkbe tűzött, azok megoldása fölött tanácskozzunk. — Én nem tudom, lehet-e már tért képzelni, melly legálisabb legyen, mint ez, a nélkül mégis, hogy válaszföliratunk puszta hízelgéssé, csupa adulativvá ne fajuljon.“ Ezek után szóló Csongrád követéhez fordult, s így folytatta beszédét: „Csongrád megye érd.követe kételkedik jó szándékunkban, s egyenesen kérdésbe vonja, hogy haladni akarás lenne a czélunk ezen indítványozásban ; mert hiszen illy módon a tanácskozás akadályozva lesz. Mondja továbbá, hogy mesterséges fogással szép szavakba burkolva olly dolgot állítunk, melly magában ugyan ártatlannak látszik, de a mi benne van, veszedelmes; s azt mondja, hogy ezt azért tesszük, hogy reá szavazhasson minden ember, kinek nincs is utasítása, sőt az is, kinek a dolog nem sérelem. — Ez bizony szép dolog, ez erősnek is látszik s egy kis észrevételem van reá. Legelőször is vizsgáljuk meg mi ez az argumentum. Ha a dologra alkalmazzuk, ez állitatik élénkbe: az ellenzék többséget vadász, hogy kimondhassa, miként az 1790 . lv.cz. nem valóság, hogy a törvények kellőkép ki nem hirdettettek; az előleges sérelmek nem orvosoltattak, sőt újabbakkal szaporítanak. Ha pedig más értelemben vesszük a dolgot, akkor nem egyéb puszta gyanúsításnál, mert túlterjedt az alapon, mellyen az indítvány áll, túl terjedt azon értelmen, mellyet az indítványból kihozni lehet. Üdvözlöm a követ urat a gyanúsítás terén; örvendek, hogy azon pártból, melly a B. P. H.nak epébe mártott hasábjain annyira szeret úszni a gyanusitgatás tengerében, hogy azon pártnak embere az, ki először állitá a dolgot e térre. Már ha erre a térre megyünk, s azt taglaljuk, az én szándékom jó-e vagy a követ úré, úgy én azt hiszem, az én kezemben a gyanúsítás fegyvere sokkal élesebb, mint a követ úréban. Mert hiszen annak bebizonyítására, hogy a mi szándékunk nem lehet más, mint a mi dologra vezet, nem szükség egyebet fölhoznom, mint azt, hogy mi büntetésnél egyebet nem várhatunk; ellenben a követ úrnak fog kelleni bebizonyitnia, hogy váljon az ő szándéka szinte dologra vezető-e, vagy személyeskedésre? — Tehát már most a gyanúsítás terére ment, kezébe ragadta azt a fegyvert, mellyel azért nem szeretünk élni, mert bizonyos dolgok következményei nétkül szoktak nekünk tulajdonttatni; de miután megtagadta azt, megtagadására már most jogosítva vagyok én is, és élek vele. — Midőn az érdemes követ ar nétkül tulajdonítja nekünk, hogy többséget igyekszünk szerezni, akkor ne feledkezzék azon eszközökről, mellyeket használ azon párt, mellyen a követ úr áll, és azon kormány, mellynek a követ kirekesztőig tisztelője; s hogy azon eszközökkel éltek nem egy megyében , talán nem egy teremben, és nem egy testületnél, hanem az egész országban. És hogy áll a dolog a sajtó tekintetében? úgy, hogy míg a legpiszkosabb gyanúsítást is szabad volt kimondani egy irányban, •— semmit a másik irányban. —■ Azt gondolja a követ úr, hogy a többségszerzésnek ezen mysteriuma nem legalább is olly hatalmas , mint egy indítvány ? Bizon sokat tulajdonít lelki suprematiánkunk! Elhiheti, azon eszközökkel, mellyek pártjának kezében vannak, sokkal többre mehetni. Bevallották, hogy a megyékben többséget akarnak szerezni; kimondották, hogy hatni kívánnak azokra,kiknek kezében Magyarország kormányzása van. Már ezt hibául lehet tulajdonítni nem csak a pártnak, hanem a kormánynak is. De már most még egy észrevételem van a követ urnak azon állítására, hogy azért állítottuk úgy föl indítványunkat, amint az tétetett, hogy ahoz mentül többen járulhassanak. — Először azt kérdem: hát ő miért védelmezte Baranya indítványát? Azért, hogy kevesen álljanak hozzá. De másodszor ebből az is tűnik ki, mikéntigyekezete nem annyira az, hogy ollyan végzés alakuljon, melly a többség értelmével egyesül, hanem csak az ellenzék megbuktatása. Hanem már most átmegyek arra, mit még az érd. követ ur az indítványra nézve megjegyzett, hogy t. i. midőn köszönjük ő felségének atyai jó szándékát s irántunk bizonyított hajlamát, egyszersmind vádoljuk ő felségét azzal, hogy az 1790: 10. t.cz. nem valóság, hogy az 1836: 21. t. cz. végre nem hajtatott, hogy az administrator rendszer behozatott. Igen is, ezzel a szóval méltóztatott élni: vádoljuk ő felségét! — Már hiszen ha a baranyai indítvány által tervezett válaszfeliratban a köszönet mellett nem volnának szinte sérelmek megemlítve, úgy csak megfoghatnám az érdemes követ úr állításának helyességét; de hiszen a baranyai indítványban is foglaltatnak sérelmek! Hanem perse azt akarja az érd.követ úr, hogy küldjük föl mindazt, mi az előbbi országgyűlésekről fölterjesztetett; de azt, mi a múlt országgyűlésének berekesztése óta mostanáig történt, azt nem akarja fölterjesztetni. De már most mi az, amit akarunk mondani? Azt mondjuk, hogy azon kormányba, mellyet a múlt országgyűlés után ide tettek, nem helyezzük bizalmunkat? vagy azt mondjuk,hogy a kormány igazságtalanságának tulajdonítjuk az administrated rendszert?—Nem!—Hanem azt látjuk,hogy a kormányzási rendszer elnyel minden individualitást, mert a magyar kormány nem független; elnyeli pedig annyira, hogy legyen az jó, vagy individuális rész, az intézkedés, melly valami reformot foglalna magában, annyi reformokon megy keresztül, hogy semmi sem marad belőle. Azt akarjuk tehát kimondani, hogy az 1790: 10 nem valóság, s ennek tulajdonítjuk, hogy hazánknak kifejlődésére irányzott minden lépések idegen befolyásnak vannak kitéve. Mondjuk-e továbbá, hogy az administrátori rendszert sérelmesnek találjuk? Nem! — Hanem mondjuk azt, hogy azon rendszerben , mellyel Magyarország dolgai kormányoztatnak, olly irányt találunk, amelly irány a constitutionals törvény irányával nem egy alapon nyugszik; mert a törvényhozás mellőzésével olly intézkedések történnek, miilyen a horvátországi intézkedés sat. Már én a leyális téren az érdemes követ úrral nem akarok lenni; örömest átengedem azon dicsőséget, hogy legyen bebizonyítva, hogy legálisabb a kormány irányában, mint én. Egyébiránt ne gondolja a követ úr, hogy olly balgatagok vagyunk, hogy parlamentáris kormányt mindjárt kívánnánk; ne gondolja, hogy azt hisszük, miként az 1790: 10.czikk életbe léptetésére elég egy fólrás- Bizon balgatagok volnánk, ha ezt hinnék; s azt lehetne mondani, hogy Magyarország országgyűlési históriájából egy betűt sem olvastunk. De tudjuk, hogy egyszer valamikor ki kell azt mondani, ami sért, s ez alapja, ez fundamentuma a reformnak. Mutassuk föl tehát, hol fekszik a bajnak gyökere, nem fog az olly nagy keserűséget okozni. De valamint én az érdemes követ urat a leyális téren követni nem akarom, s átengedem neki örömest e téren az elsőséget, Egy más részről szükséges, hogy az érdemes követ által ellenünk támasztott azon vádat visszautasítsam, melylyel állitá, hogy mi ő felségét vádoljuk az 1790: 10 életbe nem léptetéséért, s azért, hogy az 1836: 21 exequalva nincs. Ha Illyést tud állítni, akkor nem hiszem, hogy a constitutionalis jognak csak első betűjét is ismerné. És ne gondolják, hogy a követ úr tévedésből mondotta volna ezt, mert hiszen ez régi princípiuma annak a pártnak, mellyen áll. — Még egy megjegyzésem van az érdemes követ úrra, Bioimra hí bennünket föl a kormány irányában; de nagyon tudjuk, kik többször voltunk itt, s tudják azok is, kik olvasták a naplókat, hogy ezen fölszólatás, mit a követ úr tett, minden országgyűlés előtt megszokott történni; hogy vagy egyik, vagy másik pártfőnök hasonló biztatással áll elő, s provocálja azon pártot, mellynek kifogása van, legyenek bizalommal, minden meglesz, mit kívánhatni, autójára pedig történik semmi. — Már most a követ úr még egyet mond, min igen csodálkozom, s ez az, hogy az indítvány s a tárgyak, mellyek abban emlittetnek, megvitatva nincsenek, s mi illyeneket akarunk a föliratba tenni. — Hát miről beszélünk 3 nap óta? talán időről ? vagy pompás szüzekről ? Az érdemes követ úr ezekről beszélt, s tehetünk mi róla, kik az indítványt fölállítottuk, hogy ahoz, mi szorosan az indítványhoz tartozik, egy szót sem szólott? Ha következtetést kell húznunk beszédéből, úgy azok közé kell őt sorolnunk, kik hallgatva a pesti indítványt pártolják. — De hát mi foglaltatik már abban az indítványban? Az tettes KK. és RR„ hogy szavazzunk köszönetét ő felségének magyar nyelvem fölszólamlásáért; szavazzunk köszönetet a nádorválasztás megerősítéséért, és méltánylásunkat fejezzük ki a királyi előadásokban foglaltakra nézve. Ez a része az indítványnak megvolt vitatva. De már most tovább megyünk; kötelességünk kijelölni azon akadályokat, mellyek haladásunkat föltartják, és mi ezeket az 1790: 10. t. ez. valótlanságában látjuk. Erre a kérdésre az érd. követ úr egyszerű tagadással felelt, már pedig itt nem úgy áll a dolog, hogy tagadással elég volna téve; itt annak positiv bebizonyítása szükséges, hogy az 1790: 10 t. ez. valóság; mert a mi állításunk negatív, ennek ellenében tehát be kellett bizonyitnia, hogy parlamentáris kormány létezik. — Már erre nézve engedjék meg a tettes Rendek, hogy elolvassam azt, mit az 1825-dik esztendőben országosan egybegyült Rendek közakarattal telterjesztettek.“ Itt szóló az 1825iki országos irományok elik lapjáról olvas néhány sorokat, mellyekben az akkoron egybegyürt országos Rendek az 1790: 10 t.czikk valótlansága miatt fejezik ki aggodalmukat. Ezután folytatja szóló: „Már ha 1825ben mind az alsó, mind a felső tábla kimondotta az 1790: 10t.cz. valótlanságát, ennek ellenében be kellett volna bizonyítnia azt, hogy1825 óta azon rendszerben, mellyet a kormány követ, lényeges, és pedig alkotmányos függetlenségi szellemben történt változás. Márpedig mit veszünk észre a kormányban ? Azt, hogy alkotmányos szerkezetünkkel ellenkezőlegg a törvényhozás mellőzésével igyekezik intézkedéseket tenni és ezt eléggé mutatják a horvátországi események. De mutatja ezt a megyékbe behozott administrátori rendszer is. Azt mondja ugyan Mosony megye érd követe, hogy ebben fnantitás ugyan van, de qualitas nincs; hanem már erre nézve engedjék meg ismét a tettes Rendek, hogy az 182.uiki országgyűlés irományainak 11. Tom. 1033 lapjáról fölolvassam [ azt, mit az országos Rendek e tekintetben a sérelmekkel terjesztettek föl.“ — It szóló ismét olvas. —» Már ebből kitűnik, 774