Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-03-21 / 663. szám
távollét után sem vettünk hiteles tudósítást, teljesítettek-e fejedelmünk által az ország kivánatai? — Az elmúlt pillanatok növelik megmérhetlen aggodalmainkat annyival inkább, mert a bizonytalanságnak , s nehéz várakozásnak érzete a népet pillanatonkint jobban aggasztja, s aggodalmunkat fölebb hangolják az egymást gyors , fölváltó jó és rész alaptalan hírek. E szorult helyzetben a jövő biztosítására elhatároztuk : . . ., 1 -er hogy gróf Pálffy József, Lauka Gusztáv, Dsida, Berecz Károly és Artner polgártársainkat rögtön Bécsbe küldjük , kik holnap bizonyos hirt hozandanak: teljesítettek-e fejedelmünk által az ország közkívánatai vagy nem ? 2or Gróf Ráday Gedeon főlovászmesteri helyettesnek elnöklete alatt, ki olly föltétel alatt vállalta el az elnökséget, hogy a választmány Batthyány Lajos és Kossuthnak eltávozásuk alkalmával nyilvánított várakozását szem előtt tartva, minden igyekezetét a csend és rend föntartására fordítandja — gr. Teleky Domokos (alelnök), Lukács Sándor (magyar), Bangya János (német jegyző), gr. Zichy Ottó, Olgyai Lajos, Bittó Károly, Lónyay Gábor, Czechmeister, b. Podmaniczky Frigyes, Reiszpach Sándor (könyvárus), Gyapay Dénes, Reinhard, Kálóczy Lajos, Hauzer Ernészt, Kúthy Lajos stb. folytonosan működő állandó választmány tagjainak elválasztottak. 3-or A választmány a dolog fejlődését figyelemmel kisérendi, a telegraph utján érkezendő tudósításokat sajtó utján a közönséggel tüszint tudatja, s igyekezni fog, hogy addig is, míg telegraph, posta, vagy küldöttei által bizonyos hírt nem veendünk, minden zavarok eltávolitassanak. 4- er Ha a tudósítás a nemzet részére nem leendő kedvező, s a szükség parancsolandja, hazánk boldogságáért életet s vért áldozni készek, tömegestül megyünk Bécsbe, hol sorsunk fölött a koczka vettetik. Ezért 5- öt a Bécsből Pestre , és viszont menő gőzösök a Bécsbe utazandók használatára le fognak tartóztattatok 6- ot Ha a tudósítás kedvező lesz, azaz ha a király által a nemzet kivánatai teljesítetnek, hon maradunk , s a követséget bevárandjuk, a rendet föntartani igyekezendünk, s ezen nagyszerű nap emlékére ünnepélyről intézkedendünk. Mártius 17. a választmány éjfél után 2 órakor tartott ülésében a Pesten történtekről értesittetvén, azoknak eredményét nyomott értesitményekben a közönséggel tudatá. — úgy szinte Petőfi ,,Nemzeti dala, több ezer példányban kiosztatott. — Ugyanaz nap a választmány rendszerinti elnöke által értesittetve, a következőket tudatá a közönséggel. — A király, a magyaroknak benne helyezett bizodalmát megköszönvén az ügy elintézésére a nádort teljes hatalommal fölruházván, Batthány Lajost ministerium alakítására szólitá föl. — Lajos főlig e reformnak folytonosan makacsul ellene szegül. — A nádor a nemzet érdekei mellett erélyesen viseli magát, s kinyilatkoztatá, miszerint készebb hivataláról lemondani, mintsem kellő eredmény nélkül visszatérjen. 10 órakor reggel a népgyűlés tegnap esti 9 órakor hozott határzata következtében a való megtudása végett Bécsbe kiküldött tagok megérkezvén, tudaták a közönséggel, miszerint a felírásban kifejezett kivánatai a nemzetnek — teljesedésbe mentek. — E hit közös örömmel fogadtatott , valamint az is, miszerint a küldöttség 5 órakor délután megérkezendik. Ennélfogva a küldöttség fogadására ünnepélyes készületek létettek. Délután csaknem az egész város lakossága a Duna partjára sietett, keblében a jövendő szabadság lángzó érzetével, tárt karokkal fogadni a küldöttséget, mint nemzeti szabadságunk és függetlenségünk hírnökeit . 5 órakor délután csakugyan megérkezett a kiküldöttség, a Bécsben volt ifjúsági nemzetiszinülobogókkal diszesített gőzösön, többszörös ágyulövések, s a nép riadó „éljen“ei által üdvözöltetve. Kiszállván a küldöttség, az egy sétatéri vendéglőbe tért (annak erkélyéről a történtekről jelentést teendő), a pozsonyi polgári őrsereg , s a diszöltönyös ifjuság kiséretében, miután Kossuth — környezve a küldöttség többi tagjaitól a nevezett vendéglő erkélyére kilépve, a néphez szólott. (Arany szavait mellékletünkben közlöttük.) Ezután a nép harsányul megéljenezvén a küldöttség legnépszerűbb tagjait — Batthyány Kázmért, Teleki Lászlót, Ráday főlovászmestert, Széchenyi Istvánt, Bónis követet stb. — szétoszlott a legnagyobb megelégedés, és öröm jelei közt. — Este a város kivilágíttatott, s a miniszerelnnöknek nagyszerű fáklyászenével tisztelkedett a városi összes közönség, minek végeztével az utczákon a polg. zenekarok kiséretében diadalmenetet tartott. A küldöttségnek Bécsben történt fogadtatásáról egy szemtanú ezeket beszélte: kiszállván e küldöttség a gőzösből, a bécsi — újonan alakult nemzetőrsereg által fogadtatott.—Kossuthot egy hazánkfia magyar üdvözlő szónoklattal köszönte meg. Ugyanezen hazánkfia disztogatán ment Kossuth, és Batthyány Lajos be a városba, ütközően a nép — melly a kocsit mindenütt a legnagyobb örömrivalgások közt kisérte — a lovakat ki akarta abból fogni, és úgy behúzni a városba; azonban Kossuth szerénysége e hódolatot elfogadni meg nem engedvén, leszállóit kocsijából. Ekkor virág-üzön hullott fejére az ablakokból — mellyekből nemzeti és fejér szinti zászlókat lobogtatának — koszorúk dobattak le, s minden ajkon ez hangzott: „éljen a nj magyar nemzet!“ — A bécsi nép kivonatára Kossuth hét ízben szónokolt, melly alkalommal szavait mindig a legnagyobb lelkesedés követte. — A küldöttség ottléte alatt híre támadván, miszerint a régi kormánynak letétetett bitorlói seregekkel közelgenek, Bécset a régi lábra visszaállitandók, a magyarokat pedig elveszitendők, a bécsi nemzetőrsereg 12 tagja rendeltetett éjjelre a nagy népszerűségü honfi Kossuth őrizetére. F Iljaink közül szinte 6 állottért ez alkalommal, a nagy hazafi oltalmára. — Midőn ő felsége a küldöttséget elfogadta,, az ifjuság , melly a küldöttségtől elmaradván, az udvaron várakozók, a királyt éljenezte... ő felsége az ablaknál megjelenvén, meghajtá magát; mire a kivont szablyák azon jelentéssel: életet, és vért a dynastiáért, az égfelé emelkedőnek, s a kir. vár a közlelkesedés hatalmas éljeneit viszhangozta. Ezután az ifjúság a nádort kiáltotd, ki szinte megjelent az ablaknál; végre Ferencz Józsefet, egykori magyar királyt, ki a magyar ifjúság kedvéért magyar díszruhába öltözött. Mindketten harsányul megéljeneztették. — Megemlítendő nag, miképen ifjaink a rákóczi indulót huzatva, nemzeti szinűi lobogókkal többször bejárták Bécs számos utczáit, — mindenütt a legnagyobb lelkesedés, a nemzetőrsereg, s roppant néptömegtől lévén követve.— Ezenkül a magyar ifjúság az egyetem tanulóit Szap vádi szónoklata mellett egy velős beszéddel üdvözlő, egyszersmind kijelentvén a bécsi ifjúság iránti rokonszenvét, mellyel az méltán megérdemel. Midőn a küldöttség, és a magyar ifjúság Bécsből eltávozott, a nép szinte a legnagyobb részvéttel vett tőle búcsút, úgy, miként testvéreitől , a magyarokat nem a régi közönynyel többé, de a testvériség melegével ölelendő kebléhez! — M—jr. K. Mart. 15, Ifi és 17-ke Bécsben. Mondhatatlan örömet élvezünk már csak abban is, hogy nekünk jutott a szerencse leírni egy olly ünnepélyt, a mi ilyen sok század óta, vagy épen soha sem volt! Elképzelhető tehát az öröm, mellyel abban részt vevénk. — Sok század óta nem volt, mert Mátyás király óta nem tartott a magyar diadalmenetet Bécsben, az ország czimerét lobogtató nemzeti zászlóval, nemzeti öltözetben, kivont kardokkal, „éljen“ harsogással; — soha sem, mert nem köszöntetett Bécsben úgy, mint egymást régen látott testvérpár, a mellynek egyike a börtön sötét mélyéből a másik által szabadult ki. A közönség előtt ismeretes föliratot vivő küldöttség f. hó 15-kén délelőtti 10 órakor indult meg. *) A roppant néptömeg, a melly a küldöttséget elindulni néző, lármájával jelentő bő kívánságát járatának szerencsés sikere iránt. Az ágyuk dörögtek, mig csak el nem hagytuk Pozsony utósó házát is. — A bécsi kikötőben a malmoknál — fölötte sajnáltuk, hogy a csatorna beiszapoltatván, kis gőzhajón sem mehetünk a városba — ismét sok nép, ezek közt sok magyar, fogadott „éljen“ekkel, és fejér kendőket lobogtatva, az ágyuk hajónkon, taraczkok durrogván a parton. Kiszállván a hajóból, az őrcsapat dobszó mellett tisztelgett fegyverével, és itt láttuk a nemzeti őrség első példányát, mindenféle öltözetben , nagy katonai puskákkal, fő ismertető jelük még eddig kalapokon fejér papiroson „National Garde“ vagy pedig csak a kalapra írva ,,N. G.“ vagy „T.“ (Treue) vagy „Studenten Legion“ vagy ,,Juristen-Legion“ sat. Sőt egyiken magyarul vala nyomtatva „Orvosi kar.“ — A kikötőtől kocsikon mennénk a városig, itt azonban ki kelle szálnunk a roppant néptömeg miatt. — Megjegyezni is fölöslegesnek tartjuk, hogy most sem utilevél nem szükséges, sem nem kérdik van-e levele vagy dohánya sa. Most úgyszólván szabadabban járunk ott, mintsem itthon. — Kiszállván pedig, a tisztelgések leginkább Kossuth Lajosra valának irányozva, kit különösen egy az egész olasz nemzet nevében sírva zokogva üdvözlött, ölelt és csókolt. Hazánk dísze itt szólt a bécsi néphez először. Innen a nemzeti zászló után ünnepélyes menettel haladánk a városba folyvást a legnagyobb lelkesedés kiséretében, a nép és nemzeti őrség mindenütt éltetvén a magyarokat, a magyar küldöttséget, s a t. a hölgyek ablakaikból kihajolva, fejér kendőket, zászlókat, lengetve, sőt kivetve, valamint virágokat és koszorúkat. A nemzeti őrség minket két sorban kisére, és a nép ellen oltalmaza , hogy közénk be ne törjön, mert az mindenfelől tolonga felénk. E kíséretünk hirdető egy szuronyra tűzött nyomtatványra mutatva „Constitution bewilligt!“ — Megérkezvén végre a Károly főherczeg fogadóba, a hova Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, és a küldöttség több tagai szálltak, itt a nemzeti őrségből vagy nyolcan őrt állottak a kapuban, hogy nem oda való ember be ne tolódjék, és ezen őrt ezután is rendesen megállották. A nemzeti őrséget mindenütt buzdító lelkesedés kíséri, és ahol annak egy kapitánya, vagy más főbb tiszte lakik, a nép ablakai alatt összecsoportosul, és élteti. A város a legfényesebben kivilágítva — a forradalom kezdete óta minden éjjel — és ekkor megújultak a tisztelgések küldöttségünk tagainál, és Kossuthunk, akit még a bécsiektől tanulhatánk igazán becsülni, a kik őt megváltójokként dicsérték, — ez este ismét négyszer szó-nokok a néphez, a mellyben mondá, hogy állhatatosak leígyenek, és az eddigieknél meg ne állapodjanak ;■ hogy mi adtuk a theoriát, ők kivítták azt praxisban, és fejtsék is ki jobban; mert megnyerték a constitutiót, de az — népképviselet nélkül nem. constitutio, — megnyerték a sajtószabadságot, de az esküttszék nélkül nem sajtószabadság. — Másnap 16-án reggel az oda már mintegy kétszázra gyűlt magyar fiatalság ismét menetet tart a zászlókkal , a Rákóczi-induló, a „Tartsd meg Isten“ a marseillei dal. Ha— Mi is ezen hajón menőnk, miután vagy félóráig kell a gőzhajó hivatalban lökdöstetnünk, és sürgetnünk a jegy kiadatását, amit minden utasnak külön, egyetlenegy hivatalnok irkáll, és mi az aggodalomnak minden nemével vártuk , miként indul majd el a hajó nélkülünk. Nem illik így késleltetni a közönséget, vagy ha nem késleltetik, legalább nem illik így megtréfálni azt. nyadi Lászlóból „Meghalt a cselszövő,“ és más magyar zene kíséretében, nemzeti öltözetben, kivont kardokkal. A nemzeti őrség ismét kísért, és mindazon megtiszteltetésekben részesülünk, mint első nap. Átalában meg kell adni a bécsieknek , hogy olly szépen fogadtak, amint csak lehete, vagy nem is lehete kívánni. Az őrök, még a katonaiak is — mindenütt „fieraus" kiáltással, teljes számban tisztelgenek fegyvereikkel. A katonaság csak a külvárosokban őrködik, a belvárosban csak nemzeti őrség, amellynek diszét és bizalmát a tanuló ifjúság teszi; ez állt helyet a lövéseknél, ez hullott a katonaság, és kinn a gyújtogató rablók előtt, és ez kap most töltést is, mert csak ebben a reménység, a többinek puskájában koka sincsen; mi azonban nem helyezünk ebben olly súlyt, kivált városi utczákon , mint a szuronyokban , ez pedig van elég. — Dél tájban a ,Hattyú fogadó alatt vártuk a küldöttség indulását, a melly 1 óra után el is indult a burg felé. Ott a felségéhez fölmenvén, mi az udvaron maradtunk, és addig az ott készen álló ágyukat, bakkancsosokat és huszárokat szemlélgetvén, a többi katonaság . Vagy 15,000 szinte majd mind magyar bakkancsos, gránátos és huszár, kán a glacin táboroz, s velök beszélgetvén , vagy félórai feszült és dobogó szívvel töltött várakozás után kinyílván egy ablak, abból „megvan!“ hangzott le , ekkor „éljen!“ harsogott alant, és éltetők ő felségét, Ferencz Károlyt, Istvánt; ő felsége — egy más ablak nyittatván ki — azon három ízben mutatta magát, és hajlongásával jelenté tetszését a kardcsörgető lelkes magyar ifjúságnak. • Innen tehát még nagyobb örömmel vonultunk el , mintsem ide jöttünk, s a küldöttséget ismét visszakísértük , ahol a fogadó ablakáról Kossuth Lajos tudatta, hogy ő felségének ígérete szerint István nádor teljes hatalmú megbizottja lesz Budán, és mellé Batthyány Lajos igazgatása alatt egy független magyar ministerium adatik, elhatározó kir. választ azonban 4 órakor nyerünk. Ezután németül szólt, a mellyben leginkább „diese imposante Ruhe zu bewahren“ (föntartani e nagyszerű békét) melly a véres diadaloknál többet mond és többet nyom, szólitá föl őket. — Ezután Bónis S. azon nyilatkozatára, hogy tanácskozni akarnak, eltávoztunk, és a bécsiek fölszólítván minket, velök Czapka polgármester lakásához mentünk,a hol „abdanken!44 (köszönjön le !) hangzott; de ő sohá nem hajtván e kívánatra, végre magyarok és bécsiek fölmentek, és őt lakása minden rejtekében kutatták, de nem lelték , amiről az ablakon jelentést tevén Wesz, húsárus, a nőrség egyik kapitánya, köszönte segédségünket. Csak hamar azután hallottuk, hogy leköszönt, és másnap az utczákon ragasztványok jelenték, hogy eltávozott Bécsből.Lakásától az arany bárány fogadóba mentünk, és itt a zene és táncz olly lelkes lett, hogy nők is részt vevőn abban, az ebédlő falai közt meg nem fért, s az utczára tétetett át. Köd fél tájban a városba visszamenénk a kir. választ hallani, azonban csak a nádor azon üzenetét hallottuk, hogy az akadályokat mindeddig el nem háríthatta , de ha azt nem tehetné , hivataláról leköszön; az elhatározó válasz ismét csak másnap reggelre ígértetett. E napra tehát minden ünnepélyes menetekkel és nyilvános örömmel fölhagytunk, de a Hattyú mulatójában (casinoban) a sanctiót feszülten, és úgyszólván aggodalommal várták. Azonban többször hallok a küldöttség eggyes tagairól, hogy a cabinet folyvást tanácskozik, de még sincs eredmény. — Végre iiután hallok , hogy eloszlott, és másnapkor reggel ül ismét öszsze. Ébren akartuk tehát várni s egygyütt a reggeli eredményt, mert arról volt szó, lesz-e hazánk önálló ország, vagy tovább is alárendelt tartomány? Lesz-e az 1790: 10. valóság, vagy mégsem? Azonban eljővén utóbb Bónis, annyira megnyugtatott, hogy elszéledjünk. Harmadnap 17-én reggel még az mondatott, hogy már csak a szerkezetről van szó. Utóbb minden elkészülvén, elutazásunk délelőtti 11. órára határoztatott. Ismét kimentünk az arany bárányba, onnan az egyetemhez egyetemlegesen az ifjúságtól búcsúzni, ahol egy magyar ifjú jeles szónoklatát lelkes „bravó“k és „hoch“ ok követték. Az 6 nap délutáni temetését a 34. elhullottnak e szerint be nem várhatván, e szerencséseket egy küldöttség által látogattattuk meg; közöttük három nő is esett el, és egy „Csíki“ nevezetű torontáli magyar. Áldás és dicsőség poraikra! Ugyanez nap egy fekete zászló is vettetett közénk egy ablakból. — Végre ismét kimentünk a gőzhajóra, és hosszas ágyu-durrogás és éljenzés közt indultunk el mi ugyan a „Béla“ gőzhajón, Bónis S. és Josipovics is minket szerencséltetvén társaságukkal. — A nemzeti őrségtől itt és a városban kéz— szorítás és testvéri csókokkal bucsuzunk, a kik közt sok bécsi némettel el lehet magyarul beszélni. — Hajónkról boldogító érzettel, és a jövőre buzgó óhajtásokkal néztük a „Herminé“t, a melly Magyarországnak első ministerelnökét hozta vele jött a többi kül- 1041