Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-03-21 / 663. szám

távollét után sem vettünk hiteles tudósítást, teljesítettek-e fejedelmünk által az ország kivánatai? — Az elmúlt pilla­natok növelik megmérhetlen aggodalmainkat annyival inkább, mert a bizonytalanságnak , s nehéz várakozásnak érzete a népet pillanatonkint jobban aggasztja, s aggodalmunkat fö­­lebb hangolják az egymást gyors , fölváltó jó és rész alap­talan hírek. E szorult helyzetben a jövő biztosítására elha­tároztuk : . . ., 1 -er hogy gróf Pálffy József, L­auk­a Gusztáv, Dsida, Berecz Károly és Artner polgártársainkat rögtön Bécsbe küld­jük , kik holnap bizonyos hirt hozandanak: teljesítettek-e fe­jedelmünk által az ország közkívánatai vagy nem ? 2­­or Gróf Ráday Gedeon főlovászm­esteri helyettesnek elnöklete alatt, ki olly föltétel alatt vállalta el az elnökséget, hogy a választmány Batthyány Lajos és Kossuthnak eltávo­zásuk alkalmával nyilvánított várakozását szem előtt tartva, minden igyekezetét a csend és rend föntartására fordítand­­ja — gr. Teleky Domokos (alelnök), Lukács Sándor (ma­gyar), Bangya János (német jegyző), gr. Zichy Ottó, Ol­­gyai Lajos, Bittó Károly, Lónyay­ Gábor, Czechmeister, b. Podmaniczky Frigyes, Reiszpach Sándor (könyvárus), Gyapay Dénes, Reinhard, Kálóczy Lajos, Hauzer Ernészt, Kúthy Lajos stb. folytonosan működő állandó választmány tagjainak elválasztottak. 3-­or A választmány a dolog fejlődését figyelemmel ki­­sérendi, a telegraph utján érkezendő tudósításokat sajtó ut­ján a közönséggel tü­szint tudatja, s igyekezni fog, hogy addig is, míg telegraph, posta, vagy küldöttei által bizonyos hírt nem veendünk, minden zavarok eltávolitassanak. 4- er Ha a tudósítás a nemzet részére nem leendő ked­vező, s a szükség parancsolandja, hazánk boldogságáért életet s vért áldozni készek, tömegestül megyünk Bécsbe, hol sorsunk fölött a koczka vettetik. Ezért 5- öt a Bécsből Pestre , és viszont menő gőzösök a Bécsbe utazandók használatára le fognak tartóztattatok 6- ot Ha a tudósítás kedvező lesz, azaz ha a király által a nemzet kivánatai teljesítetnek, hon maradunk , s a kö­vetséget bevárandjuk, a rendet föntartani igyekezendünk, s ezen nagyszerű nap emlékére ünnepélyről intézkedendünk. Mártius 17. a választmány éjfél után 2 órakor tartott ülésében a Pesten történtekről értesittetvén, azoknak eredmé­nyét nyomott értesitményekben a közönséggel tudatá. — úgy szinte Petőfi ,,Nemzeti dala, több ezer példányban ki­osztatott. — Ugyanaz nap a választmány rendszerinti elnöke által értesittetve, a következőket tudatá a közönséggel. — A király, a magyaroknak benne helyezett bizodalmát meg­köszönvén az ügy elintézésére a nádort teljes hatalommal fölruházván, Batthány Lajost ministerium alakítására szólitá föl. — Lajos főlig e reformnak folytonosan makacsul elle­ne szegül. — A nádor a nemzet érdekei mellett erélyesen viseli magát, s kinyilatkoztatá, miszerint készebb hivataláról lemondani, mintsem kellő eredmény nélkül visszatérjen.­­ 10 órakor reggel a népgyűlés tegnap esti 9 órakor ho­zott határzata következtében a való megtudása végett Bécs­be kiküldött tagok megérkezvén, tudaták a közönséggel, miszerint a felírásban kifejezett kivánatai a nemzetnek — teljesedésbe mentek. — E hit közös örömmel fogadta­tott , valamint az is, miszerint a küldöttség 5 órakor délután megérkezendik. Ennélfogva a küldöttség fogadására ünnepélyes készületek létettek. Délután csaknem az egész város lakossága a Duna partjára sietett, keblében a jöven­dő szabadság lángzó érzetével, tárt karokkal fogadni a kül­döttséget­, mint nemzeti szabadságunk és függetlenségünk hírnökeit . 5 órakor délután csakugyan megérkezett a ki­küldöttség, a Bécsben volt ifjúság­i nemzetiszinülobogókkal di­­szesített gőzösön, többszörös ágyu­lövések, s a nép riadó „éljen“ei által üdvözöltetve. Kiszállván a küldöttség, az egy sétatéri vendéglőbe tért (annak erkélyéről a történtekről jelentést teendő), a pozso­nyi polgári őrsereg , s a diszöltönyös ifjuság kiséretében, mi­után Kossuth — környezve a küldöttség többi tagjaitól a nevezett vendéglő erkélyére kilépve, a néphez szólott. (Arany szavait mellékletünkben közlöttük.) Ezután a nép harsányul megéljenezvén a küldöttség legnépszerűbb tagjait — Batthyány Kázmért, Teleki Lászlót, Ráday főlovászmes­­tert, Széchenyi Istvánt, Bónis követet stb. — szétoszlott­ a legnagyobb megelégedés, és öröm jelei közt. — Este a vá­ros kivilágíttatott, s­ a miniszerelnnöknek nagyszerű fáklyászené­vel tisztelkedett a városi összes közönség, minek végeztével az utczákon a polg. zenekarok kiséretében diadalmenetet tartott.­ A küldöttségnek Bécsben történt fogadtatásáról egy szemtanú ezeket beszélte: kiszállván e küldöttség a gőzösből, a bécsi — újonan alakult nemzetőrsereg által fogadtatott.—Kossuthot egy hazánkfia magyar üdvözlő szónoklattal köszönte meg. Ugyanezen hazánkfia disztogatán ment Kossuth, és Bat­thyány Lajos be a városba, ütközően a nép — melly a ko­csit mindenütt a legnagyobb örömrivalgások közt kisérte — a lovakat ki akarta abból fogni, és úgy behúzni a városba; azonban Koss­uth szerénysége e hódolatot elfogadni meg nem engedvén, leszállóit kocsijából. Ekkor virág-üzön hul­lott fejére az ablakokból — mellyekből nemzeti és fejér szinti zászlókat lobogtatának — koszorúk dobattak le, s minden ajkon ez hangzott: „éljen a nj magyar nemzet!“ — A bécsi nép kivonatára Kossuth hét ízben szónokolt, melly alka­lommal szavait mindig a legnagyobb lelkesedés követte. — A küldöttség ottléte alatt híre támadván, miszerint a régi kormánynak letétetett bitorlói seregekkel közelgenek, Bé­cset a régi lábra visszaállitandók, a magyarokat pedig el­­veszitendők, a bécsi nemzetőrsereg 12 tagja rendeltetett éj­jelre a nagy népszerűségü honfi Kossuth őrizetére. F Iljaink közül szinte 6 állottért ez alkalommal, a nagy hazafi oltal­mára. — Midőn ő felsége a küldöttséget elfogadta,, az ifjuság , melly a küldöttségtől elmaradván, az udvaron vá­rakozók, a királyt éljenezte... ő felsége az ablaknál megjelen­vén, meghajtá magát; mire a kivont szablyák azon jelentéssel: életet, és vért a dynastiáért, az égfelé emelkedőnek, s a kir. vár a közlelkesedés hatalmas éljeneit viszhangozta. Ezu­tán az ifjúság a nádort kiáltotd, ki szinte megjelent az ab­laknál; végre Ferencz Józsefet, egykori magyar királyt, ki a magyar ifjúság kedvéért magyar díszruhába öltözött. Mind­ketten harsányul megéljenezt­ették. — Megemlítendő nag, miképen ifjaink a rákóczi indulót huzatva, nemzeti szinűi lobo­gókkal többször bejárták Bécs számos utczáit, — mindenütt a legnagyobb lelkesedés, a nemzetőrsereg, s roppant nép­tömegtől lévén követve.— Ezenkü­l a magyar ifjúság az egye­tem tanulóit S­zap vádi szónoklata mellett egy velős beszéddel üdvözlő, egyszersmind kijelentvén a bécsi ifjúság iránti ro­­konszenvét, mellyel az méltán megérdemel. Midőn a küldött­ség, és a magyar ifjúság Bécsből eltávozott, a nép szinte a legnagyobb részvéttel vett tőle búcsút, úgy, miként testvérei­től , a magyarokat nem a régi közönynyel többé, de a test­vériség melegével ölelendő kebléhez! — M—jr. K. Mart. 15, Ifi és 17-ke Bécsben. Mondhatatlan örömet élvezünk már csak abban is, hogy nekünk jutott a szerencse leírni egy olly ünnepélyt, a mi ilyen sok század óta, vagy épen soha sem volt! El­képzelhető tehát az öröm, mellyel abban részt vevénk. — Sok század óta nem volt, mert Mátyás király óta nem tar­tott a magyar diadalmenetet Bécsben, az ország czimerét lobogtató nemzeti zászlóval, nemzeti öltözetben, kivont kar­dokkal, „éljen“ harsogással; — soha sem, mert nem kö­szöntetett Bécsben úgy, mint egymást régen látott test­vérpár, a mellynek egyike a börtön sötét mélyéből a má­sik által szabadult ki. A közönség előtt ismeretes föliratot vivő küldöttség f. hó 15-kén délelőtti 10 órakor indult meg. *) A roppant néptömeg, a melly a küldöttséget elin­dulni néző, lármájával jelentő bő kívánságát já­ratának szerencsés sikere iránt. Az ágyuk dörögtek, mig csak el nem hagytuk Pozsony utósó házát is. — A bécsi kikötőben a malmoknál — fölötte sajnáltuk, hogy a csator­na beiszapoltatván, kis gőzhajón sem mehetünk a városba — ismét sok nép, ezek közt sok magyar, fogadott „éljen“­­ekkel, és fejér kendőket lobogtatva, az ágyuk hajónkon, ta­­raczkok durrogván a parton. Kiszállván a hajóból, az őrcsa­pat dobszó mellett tisztelgett fegyverével, és itt láttuk a nemzeti őrség első példányát, mindenféle öltözetben , nagy katonai puskákkal, fő ismertető jelük még eddig kalapokon fejér papiroson „National Garde“ vagy pedig csak a kalapra írva ,,N. G.“ vagy „T.“ (Treue) vagy „Studenten Legion“ vagy ,,Juristen-Legion“ sat. Sőt egyiken magyarul vala nyomtatva „Orvosi kar.“ — A kikötőtől kocsikon mennénk a városig, itt azonban ki kelle szálnunk a roppant néptö­meg miatt. — Megjegyezni is fölöslegesnek tartjuk, hogy most sem uti­levél nem szükséges, sem nem kérdik van-e levele vagy dohánya s­a­­. Most úgyszólván szabadabban járunk ott, mintsem itthon. — Kiszállván pedig, a tisztelgések leginkább Kossuth Lajosra valának irányozva, kit különösen egy az egész olasz nemzet nevében sírva zokogva üdvöz­­lött, ölelt és csókolt. Hazánk dísze itt szólt a bécsi nép­hez először. Innen a nemzeti zászló után ünnepélyes me­nettel haladánk a városba folyvást a legnagyobb lelkese­dés kiséretében, a nép és nemzeti őrség mindenütt éltet­vén a magyarokat, a magyar küldöttséget, s a t. a höl­gyek ablakaikból kihajolva, fejér kendőket, zászlókat, len­getve, sőt kivetve, valamint virágokat és koszorúkat. A nemzeti őrség minket két sorban kisére, és a nép ellen oltalmaza , hogy közénk be ne törjön, mert az minden­felől tolonga felénk. E kíséretünk hirdető egy szuronyra tűzött nyomtatványra mutatva „Constitution bewil­ligt!“ — Megérkezvén végre a Károly főherczeg fo­gadóba, a hova Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, és a küldöttség több tagai szálltak, itt a nemzeti őrségből vagy nyolc­an őrt állottak a kapuban, hogy nem oda való em­ber be ne tolódjék, és ezen őrt ezután is rendesen meg­állották. A nemzeti őrséget mindenütt buzdító lelkesedés kíséri, és a­hol annak egy kapitánya, vagy más főbb tiszte lakik, a nép ablakai alatt összecsoportosul, és él­­­­teti. A város a legfényesebben kivilágítva — a forrada­­­­lom kezdete óta minden éjjel — és ekkor megújultak a­­ tisztelgések küldöttségünk tagainál, és Kossuthunk, a­kit­ még a bécsiektől tanulhatánk igazán becsülni, a kik őt megváltójokként dicsérték, — ez este ismét négyszer szó-­­­nokok­ a néphez, a mellyben mondá, hogy állhatatosak le­­í­gyenek, és az eddigieknél meg ne állapodjanak ;■ hogy mi­­ adtuk a theoriát, ők kivítták azt praxisban, és fejtsék is ki jobban; mert megnyerték a constitutiót, de az — népképviselet nélkül nem. constitutio, — megnyerték a sajtószabadságot, de az esküttszék nélkül nem sajtósza­badság. — Másnap 16-án reggel az oda már mintegy kétszázra gyűlt magyar fiatalság ismét menetet tart a zászlókkal , a Rá­­kóczi-induló, a „Tartsd meg Isten“ a marseillei dal. Ha— Mi is ezen hajón menőnk, miután vagy félóráig kell­ a gőzhajó hivatalban lökdöstetnünk, és sürgetnünk a jegy kiadatását, a­mit minden utasnak külön, egyetlenegy hivatalnok irkáll, és mi az aggodalomnak minden nemével vártuk , miként indul majd el a hajó nélkülünk. Nem illik így késleltetni a közönséget, vagy ha nem késleltetik, legalább nem illik így megtréfálni azt. nyadi Lászlóból „Meghalt a cselszövő,“ és más magyar ze­ne kíséretében, nemzeti öltözetben, kivont kardokkal. A nemzeti őrség ismét kísért, és mindazon megtiszteltetések­ben részesülünk, mint első nap. Átalában meg kell adni a bécsieknek , hogy olly szépen fogadtak, a­mint csak le­­hete, vagy nem is lehete kívánni. Az őrök, még a kato­naiak is — mindenütt „fieraus" kiáltással, teljes számban tisztelgenek fegyvereikkel. A katonaság csak a külváro­sokban őrködik, a belvárosban csak nemzeti őrség, a­melly­nek diszét és bizalmát a tanuló ifjúság teszi; ez állt he­lyet a lövéseknél, ez hullott a katonaság, és kinn a gyúj­togató rablók előtt, és ez kap most töltést is, mert csak ebben a reménység, a többinek puskájában koka sincsen; mi azonban nem helyezünk ebben olly súlyt, kivált városi ut­czákon , mint a szuronyokban , ez pedig van elég. — Dél tájban a ,Hattyú fogadó­ alatt vártuk a küldöttség indulását, a melly 1 óra után el is indult a burg felé. Ott a felségéhez fölmenvén, mi az udvaron maradtunk, és ad­dig az ott készen álló ágyukat, bakkancsosokat és huszá­rokat szemlélgetvén, a többi katonaság . Vagy 15,000 szinte majd mind magyar bakkancsos, gránátos és huszár, kán a glaci­n táboroz, s velök beszélgetvén , vagy félórai feszült és dobogó szívvel töltött várakozás után kinyílván egy ablak, abból „megvan!“ hangzott le , ekkor „éljen!“ harsogott alant, és éltetők ő felségét, Ferencz Károlyt, Istvánt; ő felsége — egy más ablak nyittatván ki — azon három ízben mutatta magát, és hajlongásával jelenté tetszé­sét a kardcsörgető lelkes magyar ifjúságnak. •­ Innen te­hát még nagyobb örömmel vonultunk el , mintsem ide jöttünk, s a küldöttséget ismét visszakísértük , a­hol a fo­gadó ablakáról Kossuth Lajos tudatta, hogy ő felségének ígérete szerint István nádor teljes hatalmú megbizottja lesz Budán, és mellé Batthyány Lajos igazgatása alatt egy független magyar ministerium adatik, elhatározó kir. választ azonban 4 órakor nyerünk. Ezután németül szólt, a melly­ben leginkább „diese imposante Ruhe zu bewahren“ (fön­tartani e nagyszerű békét) melly a véres diadaloknál többet mond és többet nyom, szólitá föl őket. — Ezután Bónis S. azon nyilatkozatára, hogy tanácskozni akarnak, eltávoztunk, és a bécsiek fölszólítván minket, velök Czapka polgármester lakásához mentünk,a hol „abdanken!44 (köszönjön le !) hang­zott; de ő sohá nem hajtván e kívánatra, végre magyarok és bécsiek fölmentek, és őt lakása minden rejtekében kutatták, de nem lelték , a­miről az ablakon jelentést te­vén Wesz, húsárus, a n­­őrség egyik kapitánya, köszönte segédségünket. Csak hamar azután hallottuk, hogy lekö­szönt, és másnap az utczákon ragasztványok jelenték, hogy el­­távo­zott Bécsből.Lakásától az arany bárány fogadóba mentünk, és itt a zene és táncz olly lelkes lett, hogy nők is részt vevőn abban, az ebédlő falai közt meg nem fért, s az utczára tétetett át. Köd fél tájban a városba visszamenénk a kir. választ hallani, azonban csak a nádor azon üzenetét hallottuk, hogy az akadályokat mindeddig el nem háríthatta , de ha azt nem tehetné , hivataláról leköszön; az elhatározó válasz is­mét csak más­nap reggelre ígértetett. E napra tehát minden ünnepélyes menetekkel és nyilvános örömmel fölhagytunk, de a Hattyú­ mulatójában (casinoban) a sanctiót feszülten, és úgyszólván aggodalommal várták. Azonban többször hallok a küldöttség eggyes tagairól, hogy a cabinet folyvást ta­nácskozik, de még sincs eredmény. — Végre iiután hal­lok , hogy eloszlott, és másnap­­kor reggel ül ismét ösz­­sze. Ébren akartuk tehát várni s egygyütt a reggeli ered­ményt, mert arról volt szó, lesz-e hazánk önálló or­szág, vagy tovább is alárendelt tartomány? Lesz-e az 1790: 10. valóság, vagy még­sem? Azonban eljővén utóbb Bónis, annyira megnyugtatott, hogy elszéledjünk. Harmadnap 17-én reggel még az mondatott, hogy már csak a szerkezetről van szó. Utóbb minden elkészül­vén, elutazásunk délelőtti 11. órára határoztatott. Ismét kimentünk az arany­ bárányba, onnan az egyetemhez egyetemlegesen az ifjúságtól búcsúzni, a­hol egy ma­gyar ifjú jeles szónoklatát lelkes „bravó“k és „hoch“ ok kö­vették.­­ Az 6 nap délutáni temetését a 34. elhullott­nak e szerint be nem várhatván, e szerencséseket egy küldöttség által látogattattuk meg; közöttük három nő is esett el, és egy „Csíki“ nevezetű torontáli magyar. Ál­dás és dicsőség poraikra! Ugyan­ez nap egy fekete zászló is vettetett közénk egy ablakból. — Végre ismét kimentünk a gőzhajóra, és hosszas ágyu-durrogás és él­jenzés közt indultunk el mi ugyan a „Béla“ gőzhajón, Bónis S. és Josipovics is minket szerencséltetvén társa­ságukkal. — A nemzeti őrségtől itt és a városban kéz— szorítás és testvéri csókokkal bucsuzunk, a kik közt sok bécsi némettel el lehet magyarul beszélni. — Hajónkról boldogító érzettel, és a jövőre buzgó óhajtásokkal néz­tük a „Herminé“t, a melly Magyarországnak első minister­elnökét hozta­ vele jött a többi kül- 1041

Next