Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-03-31 / 669. szám

steratlok állanak, úgy látszik, maholnap állam fog a né­met birodalom, mellynek egy részét Ausztria képezendő Ez valamennyi német hazafi törekvése s végczélja. Ak­kor 50 millió német fog Ausztria kívánságainak mérlegébe súlyt vetni, mire már számitgatnak is a külföldi néme­tek s egyik nagy tekintélyű közlönyük (augsb. alig. zeitng) nyíltan kimondá, hogy az egyesülés által Németország ha­talma egyszerre óriási lépést tesz, s 20 millió más nép lesz aztán nyomatéka — melly nyomaték alatt természetesen mi is értetünk. Hát mi csak amollyan nyomaték legyünk, mint mikor a mészárszéken egy font húsra nagy darab rosz­csontot vetnek ? Pillanatig sem kétkedünk fejedelmünknek a magyar nemzet iránti szeretettben, de az események hatalma óriási, a dolgok fejlődése előreláthatlan. Azért előre figyelmeztetjük honfitársainkat e fontos kö­rülményre , csak azt adván még hozzá , miszerint ’Ilyetén viszonyok közt erősen csatlakozván először koronás fejedel­­münkhez, második főgondunk legyen, függetlenségünk elvét teljes mértékben valósággá emelni, s annak tökéletes meg­alapulta után az idegen hatalmakkal is minél szorosb ösz­­szeköttetésbe s barátságos jó egyetértésbe jutni. Birányi Ákos: Pest, mártius 29-én. Központi választmányi gyűlés 9 órakor. Elhatároztatott,hogy ha még 48 órán túl a bécsi kabinet tü­relmünkkel visszaél, irányt adunk habozásainak, é­s a mi­nister megerősítés ceremóniáját anticipálva, kikiáltja ő­­ket a nemzet bizodalma, hogy királyi szó szentsége alatt már megadott függetlenségünkért köszönetet senki más ne vár­­hasson. (E gyűlésről legközelebb többet). Pest, martius 29-én. Megyei választmányi gyűlés reggeli 10 órakor. Fölolvastatott a múzeumi térítvény, a váltótörvényszéki — tegnap lefoglalt — sas és diák közírással ellátott elnöki kézzel beráspolyozott, és a múzeumnak átadott 2 pecsétről. (Requiescant in pace!) Az elnök jelentést tesz a tegnap éjjel lefoglalt puska­por átvételéről, melly, miként a választmánynak beadott ad­­­ásból látszik, szerződési kötelezettségnél fogva magános által szállittatik le, mint az eszéki vár competentiája. Jelen­leg a lóvásártéren levő városi puskaporos toronyba helyez­tetett — és Sütő nemzetőri kapitány, s 48 derék emberének föl­vigyázata alatt áll. Nem úgymond az a 30 mázsa puskapor — mert erősebb lüktetése van a vérnek ereinkben, mint ennek hatalma, — hanem azon rút, titkolódzó ármánykodás, miszerint éjjel a szokott jelek nélkül akarják orrunk előtt el­csempészni, ez a mi bosszantó, -­ ez a mi megnyugvásunk­ból tettre költ, — azért is inditványom oda járul, szólitsuk föl a ministeriumnak köztünk levő fractióját, teljesítse köteles­ségét, vegye hatalma alá a fegyvertárt s puskaporos tornyot, — s ellenőrségül nemzeti őrök állíttassanak föl. Határozat: E tárgyban a minister uraknál küldöttség járand el. A lőpor-bejelentő derék német asztalos fiúnak — ki mi­dőn a lőpornak a hajón letételéről értesült, rögtön a Pilvax kávéház után tudakozódott — jutalmazására egy aláírási ív egy pár percz alatt 200 portat telt meg. Lengyel János jelenti, miszerint Lorderer nevű katonai ágenstől a városnak alámink­ázásáról hallott volna adatokat — e hír kettős szempontból—a föladó s vádlottra nézve t.i. vétetvén figyelembe, a küldöttségnek ebbeli eljárása is elhatá­roztatott. Irinyi­ Lederer letevését indítványozta—de minthogy ez deponálása lenne a ministeri hatalomnak — el nem fo­gadtatott. Bulyovszki. Már egy pár példából okulva, miszerint hi­­dunkon bizonyos hajók szeretnek éjjelenkint átcsuszanni, ta­nácsos lenne nemzetőröknek a hídfőnél­ őrködése legalább éjjenkint, — mire nézve az előbbi küldöttség már útban lé­vén, pótló küldöttséget tart czélszerűnek kineveztetni, (elfo­­gadtatatott). 1 órakor a küldöttség visszatérvén, rendbizottmányi mi­nister uraknak, minden kivánataink teljesítése iránti készsé­ges ígéretét hozá. Pest, mártius 29-én. Központi választmányi gyűlés délután 4 órakor, elnök a népszószóló. Jegyző a mártiusi oszlop tárgyában szövegelt fölszólitást olvasta föl, melly egész terjedelmében helybenhagyatott, s az aláírási ivek e fölszólitással kapcso­latban országszerte köröztetni rendeltetnek. — Én hiszem, hogy ezen emlék nagy pártolásra fog ta­lálni a hazában mind azok előtt, kik mart. 15dikének kivil­lantott kardját, az ország sorsa fölött határozónak elisme­rik , s mind azok előtt, kik e napnak nagyságát dús ered­ményeivel átérteni képesek. E nap eszközli ki a barátságos kézszoritást a kiváltságos osztály s a nép között. E nap fehér zászlót emelt, és a külön nemzetiség s vallás szülte chinai falak a kor szózatára — melly Jozue trombitájakint rivalt el egész Europa fölött — rombadöltek, sien a fehér zászló alatt nálunk békés egybeforradás. E nap próbaköve volt erőnk­nek , és láttuk, hogy majorenisebbek vagyunk, mintsem hogy az átokterhes gyámságot tovább tűrhetnék nyakun­­kon; tudunk mi függetlenül is fönállani, — a mi hom­­lokunkra igen illik a szabadság csókja. A múltban sokat küz­döttek magasabb vágyok mellett — mart. 15ke biztosította ezeknek diadalát; s a mártiusi oszlop nem egyének, hanem eszmék győzelmi emléke leend. Lesznek ellenzői is tagad­­hatlanul ezen emlék felállitásának:—némellyek ellenezni fog­ják, mert nem polgárcsontokon emelkedendik mint Kosciusko halma, masok, áldozat—fukarok l­ondonok szokás szerint* is—­mét mások mint az aristocratiának nyálkás sarjadéka, melly csak utravalót adjunk, Oroszországba is kész vándorolni s ha­zájában minden javadalmai mellett talán csak akkor nyugo­dott meg, ha a viertel despotiának viszketege ostorul ker­gette jobbágyai nyakára — ez is bizonnyal nem fog egy követ is mozdítani az oszlop emelésére. b. Végül ellenei lesznek mind­azok, a kik úgy gondol­koznak, hogy mart. 15-ik napja, mint más nap, 24 órá­ból áll — s kik a kezdeményző egyénekben — isten tudja micsoda aprócska gyarlóságnál fogva — magát a napot kicsin­­lik, és igy az oszlopban nem az eszme diadalát, hanem egyének dicsőittetését látják; de remény­em, hogy a ma­gyarok istene ezen ellenzéket igen kevésre fogja devalválni, ezek még nem egészen mieink. Nem öndicsekvési gőgöt hozzon el majdan azon osz­loptól a nemzet bármellyik fia, hanem az ifjú szellemnek, melly mart. 15. teremtőerővel birt, ez emlékben fölujult lel­kesülését hozza magával. Az egyetemi ifjúság küldöttsége is megjelent e dél­után, s jelenté a múlt napokbani ingerültségeket, mellyet bizonyos Peczelt nevű tanár idézett föl közöttük, őket szónok­latok, feddések által egészen viszavonni a darván a mozgalmak­ban­ részvételtől, a­miért is őt a tüzérosztály kapitányságáról azonnal letevék, tanári állásáról pedig lemondatni kívánják. Az egyetem nagy teremében tartott gyűlések olly heves volt, hogy reá mentek az emlékekre ~ (Párisban egy szőnyegész legény védelmezte) és Cziráky, s Pázmán képeit átlyuggatva kihajigál­­ták a teremből, — de elérkezvén a higgadtabb perczek, szemökbe fénylett Pázmán képe körül a múltnak a mule­t­­te-je — s ez ismét visszavitetett, — de bef­ejtette szívse­bén nincs gyógyerő, melly többé segítsen. Határozatba ment hogy a választmány magát munká­val el nem halmozhatván, s a dolgok rendszerezésébe nem is avatkozhatván, az egyetemi ifjúság előadott sérelmeit a ministeriumnak terjessze elébe. Ennek utána egy a csendbizottmányi minister uraktól érkezett levél olvastatott föl, — mellyben meghagyatik a választmánynak — , hogy miután nektek tudomásukra esett, miként sokan a váltótörvényszékeknél nyilt ülések tartását akarják kieszközölni — a dolognak jelen körülmények közti kiviteli lehetlenségével nyugtattassanak meg, s a kereske­dők magányos üzleti viszonyai köztudomásra jutnának, s ez a hitel ingadozását vonná kétségtelenül maga után. A választmány fölvilágosítást adand, miszerint illyes kí­vánat még mind ez ideig tudomására nem lévén, bizonnyal az álhírek közé sorozható. Ilkey tb. előadja, hogy 600,000 töltés elkészülve lé­vén, — ezekből kellene a nemzetőröknek az illető részt ki­szolgáltatni, — mert ezek kellő figyelemmel készültek, — a töltés-készítésben pedig egy kis elhamarkodás nagy veszélyt szülhet. — Levél határoztatott minister urakhoz. Irinyi bebizonyítja, hogy a helytartótanács, mikor az utósó húzást márt. végére rendelte el, s intézményekben or­szágszerte köröztette, az ország színe előtt országosan ha­zudott, — egy rescontot mutat föl, mellyből kiviláglik, hogy ápril 12ére is szedettek már pénzek előre. (Egy hang: Hagy­juk ! egy kis viaticum). Hogy nem pirulnak azon urak még végvonaglásukban is .........(Egy másik hang: hozzá van­nak már szokva.) A lotteriák tárgyában a teendő rendelke­zés az előbb határozott levél útján szinte a minister urakra bizatik. Patay. A minister urakat még a végett is szólítanók föl, hogy a nemzet részére a kamarai és sóhivatali cassák foglaltatnának le, mert nem csak fegyverről, töltésről kell gondolkoznunk, hanem pénzeinkről is. Állíttassanak ide is nemzetőrök, hogy minden továbbszállitási kísérlet meggá­toltassák , é s a levél végére azt óhajtom tétetni, hogy min­den, ki a nemzet bármilly kincsét elvinni igyekeznék, hon­árulónak nyilatkoztassák ki. Jegyző a levelet az előadott pontok szerint fölteszi. Azután Dinnyés Mihálynak — Kassa város illetőleg a hon legkisebb, de holtig hív polgárának levele olvastatott föl, mellyben a csend és rendre fölügyelő választmány ágyusütésre, s torlaszkészitésre oktattatik. Nyersen, de igazat mond e levél: a francziák elleni há­borúban hiába eltékozolt életről, a kezeinkbe erőszakolt pa­pírpénzről, devasvalióról, arany- s ezüst pénzeinknek usz­ításáról stb. Sajnálnók a jó Dinnyés Mihály urat, ha mart. 15ke után nem volnánk! — de most az a jelszó: őszinte szó a legszebb szó. Rottenbiller jelenti, miszerint a miniszeri bizottság­tól jővén, a rendelések már megtétettek a nemzetőröknek a fegyver, lőportár s hídfőnél való fölállítására. (Éljen!) Eddig is már ki ne érezné jótékonyságát a felelős mi­nisteriumnak?— a hosszas suplicatiók, alkudozások teker­vényes csigalépcsői összerontvak, — nyilt ajtón léphetünk oda, hol bajaink orvosoltatnak, megszűnt a pedáns bureau­­cratiai rendszer — melly mint a rák lassan is haladt, — s jóformán meg is nyirbált mindenkit. Vasváry indítványba hozza, hogy a választmány ke­beléből bízatnának meg egyesek a 12 pont népszerű ma­gyarázatára, — miután már példák mutatják, hogy bizonyos német redactorok illy czikkeknek lapjaikban helyet nem ad­nak. (Hogy nekik se adjon az Isten az üdvösség lapjában!) Ny­á­r­i. A sajtó útját erre czélszerűbbnek gondolja - s azért óhajtaná, ha a fölszabadított szellem, a sajtóban most hű or­gánumot találván magának, — mennél inkább terjednének a napi kérdéseinket tárgyaló munkák az összes hazában, — még eddig egy kis tartózkodást lát a sajtóban (A tavasz először ibolyájit termi meg — !) Emődi. Olly röpiratot szeretne, melly vezérirányul tűzné ki magának a pesti mozgalomnak nem fölszinét, nem egyé­neit, hanem eszméjét s előidéző okait adni. Vasváry indítványa el nem fogadtatván Határoztatott: a nép a sajtóra bizatik. A ministeri bizottmányhoz intézendő levél elkészülvén, fölolvastatott és helybenhagyatott. Pontjai: A helytartótanács a választmány határozatának, s saját ígéretének lekötelezettje leendő a kis lutrik bezára­tása iránt. A nemzetőröknek a már régebben készült 60 ezer töl­tésből szolgáltassék ki. A kamara,­s sóházakhoz nemzetőrök állítassanak. A nemzet kincsét rabolni kisérlők honárulóknak nyilat­koztassanak. Pest mart. 30- á­n. A kir. kincstárból a pénz kiürittetett s biztos helyre vitetett, hogy kisebb mennyiségekben ismét Bécs felé szállíttassák. Ez volt a hír Pesten. S a dologban volt is va­lami. Ezen hir följelentetett a központi állandó választmány­nak, melly hazafiui kötelességének ismert e tárgyban rögtön sikeresen intézkedni. Küldöttség neveztetett ki megkeresen­dő a minister urakat, miszerint állásuknál fogva a pénz ki­vitelét megakadályoztatni siessenek. A minister urak a föl­hívást rögtön tettlegesiték. A kincstári épületnél nemzetőrök őrködnek, hogy minden ezutáni pénzszállítás, melly nem a minister urak rendelkezése következtében történik, meggátol­tassák. Lederer báró katonai főparancsnok, s ma­gyári­n­­d ige­na, eleinte ellenszegült a nemzetőrök fölállításának a kincstárnál; de miután a minister urak részéről kijelentetett, hogy a nemzetőrök a kincstárnál föl fognak állíttatni, s ha parancsnok ur ellenszegülése következtében összeütkö­zés történnék a katonaság s nemzetőrök között, s a csend fölzaklattatnék, azért egyenesen ő fog felelősség alá vonat­ni; a jogos követelésbe főparancsnok úr beleegyezett, s a katonaság zajos örömnyilvánítása között a nemzetőrök őr­­állomásaikat elfoglalák. A Minister urak részéről az is ki jön nyilatkoztatva, miszerint tudomásukra esvén, hogy a pesti harminczadhoz Budáról tetemes­ mennyiségű pénz hordók­ban hozatott volna át, tovább szállítás végett. Ennek követ­keztében éji 11 óra tájban magukhoz parancsolák az illető harminczadi főnököt, hogy a dolog mibenlétéről fölvilágosí­tást adjon. Kijelenté, hogy a pénz mintegy 135.000 pft . Budáról csakugyan áthozatott, azonban olly czélból, hogy ezen öszzeg a mostani bankjegy crisis miatt Mohácsra szál­­l­tassék; a gőzhajó-hivatal azonban a jelen forrongó idő­ben olly nagy összeg irányában nem akarván a felelősséget magára vállalni, a pénz a harminczadnál letéve maradt. Mi­nister urak e pénzt, mint a nemzet tulajdonát azonnal le­tartóztatták , egyszersmind szigorúan megparancsolák, hogy ezentúl pénz csak tudtukkal szállitathatván szét az országba, akár hatóságokhoz, akár magánosokhoz szállíttatni kivántatnék, az intézkedésük alatt van, s a nemzetőrség kísérete mellett fog rendeltetése helyére indíttatni, minden katonai befolyás nélkül. A bányákra nézve miniszerelnök úr föl fog szólíttatni, hogy addig is,míg sikeres­ intézkedések történendnének, ha arany, ezüst és réz az országból kivitetni megkísérh­etnék, azt hatalmánál fogva Pozsonyban, vagy bár­hol is, azonnal, mint nemzettulajdont, le­tartóztassa, s rendelkezése alá vétesse. A minister urak fölszó­­ítják a központi választmányt, hogy teendőik iránti szíves meg­keresését a választmánynak örömmel fogadandják ezentúl is, s azt rögtön sikeresiteni honpolgári kötelességüknek tar­­tandják. — Pozsonyi mart. 29kéről szóló tudósítás szerint ő felsége a magyar király april­ikán vagy lefölebb 5kén Pozsonyba érkezendik, és az országgyűlés legfölebb okán berekesztetik. — Ez éjjel azon tudósítás érkezett Olaszhon­ból, s reggel már majd­nem az egész városi lakosság tudta,­­ miszerint Radeczky tábornok, a parancsnoksága alatt levő katonasággal újra megrohaná Milánót, azt hosszú s vé­res csata után beostromlá, a kikiáltott köztársaságot elnyo­­má, s a bajnok hősöket, kik szabadságukért küzdöttenek, rabbilincsre fűzé. A mészárlás borzasztó volt. A tudósítás több ezer polgárról emlékszik, kik utósó csep vérükig hősi­esen küzdtek, s meghaltak mint szabad polgárok. E hit nagy benyomást ten az a nélkül is még le nem csilapult kedé­lyekre, s hangok emelkednek a nép körül, mellyek ezen el­járást határzottan kárhoztatják. Adja isten, hogy e hírről jövő lapunkban határzottan kimodhassuk, miszerint az nem volt egyéb, mint ámító hazugság. Országgyűlési közlemények. Pozsony mártius 26-án. Kerületi ülés. Elnökök: Szentkirályi Pest m. és Szabó Temesvár v. követei; a jegyzőt egyszersmind személyesité az elnök Szentkirályi és Vidos, Makay Krassó megye. Küldői, mai napon sebes postával hozzá érkezett tudósításnál fogva, köszönetet szavaznak a rendeknek a nép irányában tanúsított eljárásukért — és a pesti 12 pontot szintén ma­gukénak fogadják. — Újvidék város­a. hasonló értelem­ben köszönetet szavazott azon hozzá­tétellel, hogy a vallás­egyenlőséget megalapítani és a héberekre is kiterjeszteni szíveskedjenek, úgy­szintén Máriásy Sáros, és Rónay Csa­­nád m. követei is jelenték, hogy küldőik a pesti 12 pontot elfogadják. Szentkirályi olvasta f­öl a mélt. főren­deknek, a szabad kir. városokról szóló tör­­vényczikkelyret válaszüzenetét. „A mélt. főren­dek tanácskozás alá vévén a szabad királyi városokról ké­szített törvényjavaslatot, arra következő észrevételeik vannak, úgymint: A 3dik §ra, figyelmezőleg egyszersmind a 6ik §ra is: ahoz, hogy a választói képesség, mostani körülmények közt s ideiglenesen a 6dik §ban elősorolt qualiticatiok sze­rint határozhassák meg (a c. pontra alább érintendő ész­revétel mellett) a méltó Főrendek is hozzájárulnak, azon­ban, minthogy jövőre, ha majd az adórendszer meg fog állapíttatni, nézetük szerint az adózás mennyisége a quali­­ficationak sokkal biztosabb mérlegéül szolgáland; ezen te­kintetből a 3dik­tban ezen szavak után „a törvény“ ezeket kívánnák igtatni: „a közös teherviselés alapján.“ Tehát a 3dik § így állana. Az alatt, míg a városok rendezése iránt közigazgatási tekintetben, a törvény a közös teherviselés a­­lapján részletesen rendelkeznék s. at. A 6dik §. c. pont­jára: a kisebb városban 40, közép­városban 60 forint ház­­bérfizetés állapíttatván meg a qualificatio kulcsául; innen a tapasztalás nyomán vett arány szerint a mért. Főrendek a nagy városban 100, Pest városában pedig 200 forintban vélnék a házbér mennyiségét az itt kérdéses qualificatio te­kintetében meghatározandónak. Megjegyezvén még itt azt, is, hogy miután más több törvényjavaslatokban a pénzbeli som­máknál a pengő forint világosan kilétezik, az itt előforduló pénzbeli sommáknál is a szerint lenne kiteendő. A 26. §ra: Miután különféle esetek adhatják elő magokat, mellyekben

Next