Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-04-02 / 670. szám

670. szám 1848. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 fi­t; postán hetenkint kétszer küldve 6 fit 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz-Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik év. NEMZETI IJSifi. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN, kiad­ja Özvegye. Vasárnap april Előfizethetni minden cs. kir- postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Örömhír. — Állapotunk. Pestmegye közbátorsági állandó választmánynak határozata. — Pesti mozgalmak. — Országgyűlési közlemé­nyek. (Pozsony, mart. 31. Elegyes országos illés. Országos ülés a főrendeknél mart. 27.—28. déli 12 órakor. Kerületi ülés ugyanazon nap.) Vidéki hírek. (Bajáról, Debreczen­­ből, Kolozsvárról). Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Pest, a­p­r­i 1­1. r­e­g­e 1­­­2 órakor. Ö­r­ö­m­ h­­­­í*. A független ministerium elvállalta tárczáit, természetesen királyi szó s aláírással szentesített — elfogadható főtételek mellett. Tudtuk, hogyha jó fejdelmünk közvetlenül szól híveivel s ezeknek őszinte keblű tanácsait, minden tudatlan vagy részakaratu súgó mellőzé­sével , kihallgatja , — ha tántorithatlan hűségü magyarjainak ez idő szerinti bizonytalan siralmas állapotáról valódilag értesül, nem késendik jog­szerig kívánságaik teljesítésével. És már a legvégső órák voltak. A­ki ben­nünket tegnap ótai bomlott állapotunkban látott, a legmélyebb kétség és aggodalom élénk jeleivel bús arczáinkon, a ki szólt velünk és kihallgatta fájdalmainkat, elszántságunkat, csak annak lehet né­mi fogalma egy ollyatén borzasztó helyzetről, melly a kétségbeeséshez olly közel sodrott. Mi ma­gunk érzéketlenek valánk. Eddig a királyi szent akarat Páris almája volt, nemzetünk és az engedni nem tudó balirányu taná­csosok közt, — és az almát ezek erőszakkal magokhoz vonták; most az örökszent igazság ha­talma kicsavarta azt kezeikből, és a nemzet ke­zébe, mellynek elidegenithetlen tulajdona, adta. Nem szükség hosszasan mutogatni, hogy a trón akkor áll legerősebben, a nemzet akkor boldogul­hat leginkább, ha közvetlenül s bizalmasan szól­nak egymással, s érdekeit, valamint kötelességeit és jogait mind a kettő tisztán és világosan látja, megérti. Mi szerencsét kívánunk a mostani körülmé­nyek közt, azon kapocsnak , melly bennünket ö fölsége örökös tartományihoz fűz, mert meg­vagyunk győződve, mikép e testvéries összeköt­tetés mindnyájunk jólétét s fölvirágzását kölcsö­nösen emelheti; de hogy ez történhessék, két föltétel elkerülhetlenül szükséges, először: mind­nyájan a korszellemhez alkalmazott egyenlő hon­­szerkezettel bírjunk, a nemzeti sajátságok külön­­külön igényei szerint, nehogy vagy kifejlett al­kotmányosságunk terén a felvirágzásból szárma­zandó túlsúly ellen legyen nekik panaszuk, vagy az alkotmánytalanság mezején ismét az absolutis­­mus üsse föl fejét s ránk is nyomasztólag hasson vissza; másodszor egymás irányábani jogaink és kötelességeink , javaink és terheink lehető leg­­méltányosban állapíttassanak meg. Akkor aztán karöltve siethetünk a közboldogulás végczélja felé. Hála az égnek, hogy a dolgok illy fordula­tot vettek. Még ez éjjel rémképekkel feküdtek le polgártársaink — mialatt számosan ébren várták az eldöntő perczeket, amazok szenderét vagy á­­gyudörgés, vagy kardzörej háborgató álmukban, ezeknek aggálya perczenkint növekedett; mig el­végre a szerencsehirnökök megérkeztek s ennek következtében Buda-Pest szerte fáklyás menet nyugtató meg a népet, szakadatlan kiáltásokkal a független ministeriumot és a királyt éltetvén. A gordiusi csomó tehát szerencsésen fölol­datott. A nemzetek történetében örökké emléke­zetesek leszünk arról, hogy a nagyszerű átalaku­lást rövid idő alatt véráldozat nélkül létesítettük, és ha soha semmit nem tettünk volna, ha egész múltúnk, mellynek évnapjain pedig szin­te fényesen ragyog nevünk, végkép eltöröltetnék is: ez egy maga biztosit bennünket „örök éleidről a históriában. Nincs egyéb hátra , mint hogy most állapota­inkat rendezendők, a széles alapon kényelmes lakot emeljünk édes mindnyájunk számára. Birányi Ákos. Pest, mart. 31. délutáni 2 órakor. Álla­p­ot­un­k. Szivem sir e pillanatban, sz fájdalmában és örömé­ben. Fájdalmában, hogy forrón szeretett hazám e borzasztó álláspontra sodortatott; örömében, hogy annyi lelkesülés, annyi magasztos szeretet nyilatkozik iránta. Íme itt ablakaimmal szemközt a múzeum nagy lépcső­­zetére fegyveres fiatalság gyülekszik, s fegyvereik zörgése s hadilármájok eleven morajjal hat hozzám; nemzeti népdalo­kat a legfőbb lelkesülés hangján énekelnek, s egymást sza­vakkal és öleléssel bátoritják , mintha egy nagy harcz elő­estéjén állanának. Arczukon a legdaliább elszántság s el­határozott cselekvési vágy lángja ég, szemeikben a bosszú­ság s ingerültség villámai. E nehéz pillanatokban most a haza jövendőjének kocz­­kája fordul. A felelősség iszonyú terhe fekszik rajtunk azok­ért, mit most cselekszünk s határozunk. Még néhány óra s a fátyol föl lesz lebbentve, akkor meglátjuk, hogy üdv vagy kárhozat rejlik-e mögötte; bármellyik vár is reánk, a história e perczeket föl fogja jegyezni. Lehető legmarczonább­ kétség s aggodalom Örvényszé­lén állunk. Ki van mondva, hogy a haza veszélyben forog, s mikép lehetne ekkor nyugott csak egy polgár is! Főváro­sunk lakossága lázas állapotban van, s hogy maradhatna ek­kor ipar és kereskedés rendes folyamban ! Mind a kettő pang, vagy igen lassan bál­id. A kedélyek örökös hullámzásban ingnak reggel óta s egyátalában minden ügy ki van sarká­ból forgatva. Az éjjel vészharangot akartak kongatni, s ha e szeren­csétlen ballépés sikerül, fővárosunk irtózatos következmények martaléka. Alig sikerült a fölindult sokaság lecsilapítása. Ha nem óvakodunk a hirtelenkedéstől akkor, midőn a vész képét csak rémalakban látjuk, elveszünk; ellenben győ­zünk, ha közös erővel, nyíltan, bár óriás nagyságban jelen­jék is az meg, Dávidként összecsapunk vele. Soha ne en­gedjük magunkat álhírek által eltántorittatni s tévútra hur­­czoltatni! Mikor e sorok napvilágot látnak, akkor tán késő már minden figyelmeztetés;­­ akkor már vagy a nemzeti köz­akarat­­ győzelmének dicsőségét élvezzük, vagy............de az nem lehet! a magyarok istene nem hagy el bennünket. A tegnap este érkezett királyi leirat, melly kimondhatlan ingerültséget szült, régi ligurián metternichféle modorban van szerkezetve; azon emberek ott főn, kik a nemzetek tiszteletes akaratával olly szentségtelen játékot űznek, s a legjobb fejedel­met olly iszonyúan mystifi­álják, mit sem tanultak csak a legkö­zelebbi európai történetből is; önérdekük miatt nem irtóznak elárulni hazájukat, vérbe borítni az egész birodalmat, meg­­rendíttetni a trónt! Nem gyaníthatunk ezek után mást, mint hogy a jó „kegyes“ fejedelem akaratára vagy kényszerítő módokkal hatnak, vagy tudtán kívül intézkednek! Ők a régi „országnyomorgató“ rendszert ismét erősza­kosan vissza akarják állítni. Pedig a történet bizonyítja, mi­kép e rendszeren, s a szerinte kormányzott nemzeteken isten átka fekszik. Bármi történjék hazafiak! ne engedjünk többé tért e rendszernek. Birányi Ákos: Pestmegye közbátorsági állandó választmánynak határozata. Egy nemzethősies, a szabadságért s mind­azért a mi nemes — lelkesült — a népjog szent­ségének letiprásásával, az erősebb önkényének alapján, haszonvágy s hálátlanság által szétdara­bolva, az 1772ik év óta kényszerítve tűrt járom alatt az igazságtól követeli vissza életét, előb­bi nagyságát. E nemzet a szomszéd lengyel. A polgárisodás baráti érzelme nyilatkozik min­denütt a históriai bűn ezen szerencsétlen áldozata mellett. A polgárisodás e szavát legközelebb a porosz király is fölfogta, s Fosén nagyherczegségét sza­baddá tette. De a mi másutt rokonszenv, az nálunk po­litikai szükség, mellyet Magyarország hongyülése jól megértett már akkor, midőn évekkel ezelőtt a lengyel szabadságnak visszaállítását, s az orosz hatalomnak ez által ellensúlyozatát ismételve és eréllyel szorgalmazta. A nemzetek szabadságával a nemzetek erköl­­csisége is biztosabb alapon nyugszik, s a­mit tehát a bilincsek közt volt Magyarország egy szívvel lélekkel óhajtott, azt a szabad Magyarországnak elhallgatni nem lehet; és azért Minthogy a választmány eljöttnek hiszi az időt, hogy amagy, szabad nemzethez illőleg vesse önsúlyát Európa politikai mérlegébe,­­ mellőzve mindazon fontos indokokat, mik e részben fölhozhatók volná­nak, s utalva egyedül az éjszaki hatalom aggodal­mas növekedésére, elnökminister úrnak és Pest vármegye követeinek figyelmét fölhívni elhatárza, — miszerint Lengyelországnak a szétdarabolás előtti egész terjedelemben visszaállítása törvényhozásilag mondassák ki, s diplomatia útján —úgy mint a nem­zeti érdekből kifolyó forró óhajtás — kitelhető nyo­matékkal követeltessék. Meggyőződése ez a választmánynak, de bizo­nyos benne, hogy e meggyőződés viszhangja az e­­gészhon rokonszenvének, komoly akaratának. — Kelt Pesten, a közbátorsági állandó választmány ülésé­ből, 1848ik évi martius 30 án. — Jegyzetté J­a­n­­k­o­v­i­c­h György, választmányi tollvivő. Pest, april 1sén. Martius 31 k én éjjel 11 órakor a pesti vá­lasztmány küldöttei Perczel Móricz és Farkas János Pozsonyból megérkeztek, — magukkal hozván a k. királyi második leiratot a felelős ministerium tárgyában,­­ melly annyi feszült­ség után végre megnyugtató a kedélyeket. A damoclesi kard elenyészett fejünk fölül, olaj ággá változott az, melly hullámirányon vá­gyaink s küzdéseink után végre a nemzet nagy­ság s közboldogság viruló partjaihoz int. Mind a megye, mind a városházán a kir. leirat tárgyában m­a választmányi ülések tar­tattak, a mellyeknek érdekes részleteiről jövő alkalommal. Országgyűlési közlemények. Pozsony Martius 31. Három súlyos századnak nehéz küzdelmei s atyáink vérének patakokbani ontása s kínos szenve­déseik nem voltak képesek kivívni e nemzetnek azt, mit e hónap alatt az események tartalma, az értel­miséggel párosult szilárd akarat, a hazafias önzet­lenség s egy jó király szive a magyarnak megadá­­nak! .... Élvezzük férfiasan, mint szabad nemzet­hez illő, s a milly erélyesek voltunk függetlenségünk kivívásában, legyünk kétszeresen olly erélyesek an­nak föntartásában. Dicső és magasztos tett a sza­badság kivívása, de sokkal dicsőbb és magasztosabb annak föntartása!.... A szabadság föntartásának csak két eszköze van.... a rend és nyilvánosság... őrizzük és tartsuk föl e kettőt szent kegyelettel!... Jövő számunkban terjedelmes közlését adjuk a mai nap történetének, most csak röviden közöljük az országos elegyes ülés tartalmát. Orsz. elegyes ülés nádor ő fönsége elnöklete alatt. Esti 6 órakor. A terem már sokkal az ülés előtt olly tele volt zsúfolva, mint még tán soha sem, Hölgyek számosan a férfikarzaton is. Pázmándy Dé­­nesné egy koszorút ereszt le , a melly nádor ő fönsége asztalára tétetett. — A ministerek, nyom­ban ezek után a nádor bejövén, véghetetlen éljen­zéssel és tapssal fogadtattak. Ő fönsége elfoglal­ván elnöki székét , mindenek előtt — úgymond — a k.­k* leirat fölolvastatik. A mi is ezen szavakkal: „Bécs, martius 31 én, F­e­r­d­i­n­á­n­d“ megkezdetvén az éljenzés ismét nagy zajjal megújult, s ez — a leirat végig olvastatván — ismételtetett; e leirat itt mellékletünkben közöltetik. Ez után elnök ő fölsége. Legyen szabad nekem egy pár szót e­­hez adni. Ő fölsége ebben úgy nyilatkozott, mint jó atya gyermekeihez, — mint jó király hű ma­gyarjaihoz, — miután a magyar nemzet századok

Next