Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-04-08 / 674. szám

tartozom, azért az országgyűlés lefolyta alatt sok be­szédemmel meg sem untattam uraimékat. Méltóztassa­­nak jelenleg megengedni, hogy tiszta hazafiaságonmak sugallata szerint ámbár talán nem a legjobb rendben, hanem rapsodice némellyeket elmondhassak. Én cse­kély belátásom szerint azt mondom, hogy az óriási e­­semények mellett rövid napok alatt többet vittünk ki, mint százados hangya munka végbevihetett volna, s első vagyok, ki üdvözlöm azon bátrabbakat, kik mind ezt merték és tudták végbe vinni. Ezeket előre bo­csátva kérem, méltóztassanak mindenek előtt mostani állásunkat constatírozni. Én azt gondolom, a teendők sora az, hogy mielőbb oszoljék el az országgyűlés, ez előttem egyik factor, a második pedig az, hogy a­mennyire lehet, a reactiotól óvakodjunk; az elsőt te­kintve azt hiszem, hogy minden nagy csatában hát ki­csiségekkel bíbelődni. A fő dolog itt az, hogy azt, mi a haza nagyságának jövő alapját megveti, haza vigyük. Reactio természetesen szokott abból támadni, ha egy­szerre sok érdekek megvannak sértve. Én megvallom, hogy semmi sem hatotta annyira egész lényegemet ke­resztül , mint Pest megye 2-ed követének tegnapi ke­rületi beszéde, s úgy vagyok én is meggyőződve, ha a municipiumok megszűnnek, akkor elvesztjük azon garantiáját nemzetiségünknek, szabadságunknak, melly eddig zivatar és szélvész közt megóvta nemzetünket a vég­elsüllyedéstől. Mia valaki, én tudom méltányolni municipális szerkezetünknek hiányait, és azt gondolom, egyenesen csak felelős ministérium ütheti helyre azt, mi hibázik. Hogy mennyire lehet combinálni a kettőt ? ez felfogásom szerint korán sem a circulus quadratu­­rája, s azt gondolom, hogy épen egy rendesen forgó gépben a súly és ellenállás fogja csak eszközölni, hogy alkotmányos vágásból a nemzet ki ne bicczeljék. Mi a jelen kérdésben lévő tárgy iránt mindenek előtt azt akarjuk, hogy a municipiumok fenmaradjanak, de azo­kat most rögtön egy olly szerkezetbe önteni, mint e­­lőadva van, fölfogásom szerint tökéletes mozdulatlan­ságra fogja hajtani az országot, mert annyi reactiot fejt ki, hogy azt előre kiszámítani nem lehet a lehető leg­rendesebb állapotban is. Méltóztassanak , fölvenni, mi az, mi minket ebben a pillanatban kormányoz­? Nem csak Posonyról szólok, de leginkább Pestről. Két nagy érzelem t. i. a méltányosság mindenek előtt, és a szebb érzés. Ki gondolhatná, hogy ollyan nagy néptö­megek , mint újabb időkben Pesten összegyűltek, min­den fenyíték és politika nélkül szét­oszlottak a lehető legjobb rendben, ki parancsolt nekik? egyenesen a méltányosság érzete, hogy t. i. a nemesség nagylelkűen nem kényszerítve, hanem vérontás nélkül a sánczokba bocsátja a népet. Már ha a nemességet, mellynek a nép annyit­­köszönhet, melly mindenkor a nemzetiség és alkotmány fölött őrködött, de facto ki akarjuk re­keszteni eddigi jogaiból, azt kérdem méltányos e az? De más részről gyakorlati szempontból gondoljuk e, h­ogy ezt ki lehet vinni? Némelly megyékben igen, de máshol nem. Most de facto a képviseleti rendszert é­­letbe hozni bármi kívánatos volna is, azt gondolom, az országgyűlésnek s a felelős ministériumnak más fel­adatai vannak, mint i­lyen részletekbe bocsátkozni. Azt hiszem, hogy a néhány hónap alatt tartandó ország­gyűlésig, melly ennek folytatása lesz, minden megyé­ben másképen fog fejlődni a dolog. Ha azt mondjuk, hogy küldjön a nemesség képviselőket, azért is, mert gondolja, hogy kililtatik, ingert talál magában és nem lesz szükség pénzzel csábítani, hogy bemenjen, hanem magoktól fognak bemenni illy nagy áldozatok után, amellyeket eddig olly elszánással, és nagylelkűséggel a közjóra hoztak. — S részemről azt gondolom, hogy ha csakugyan egyik factora a mostani teendőknek az, hogy minél előbb oszoljunk el, hogy a felelős minis­térium erélye,­s activitása által a most nyert csatának gyümölcseit is ki tudja a nemzetre nézve nyerni, szük­séges egyáltalában eltávolítani mindent, mi részint a fo DP-nél, részint a kormánynál nehézségekre adna o­­kot. Azt mondják, hogy a felelős ministerium ayellett a megyék nem maradhatnak provisio nélkül, mert kü­lönben a m­­inisterek el nem járhatnak lisztekben. E körül magamnak legkisebb illusiót sem csinálok. A felelős ministérium a jövő országgyűlésig igen keveset fog le­helni, de ki azt gondolja, hogy a recsegő clepsydrát jobb gépre lehet általváltoztatni a nélkül, hogy bizonyos al­ig az amabilis confusio maradjon meg az országban, ha azt hitték, hogy a c­epsydra néhány hónap alatt által fog változtatni, csalatkoztak épen úgy sz mint azok kik azt hitték, hogy munka s áldozat nélkül a­­feudális mocsárból, s a provinciális állásból lehetséges nagy­­nemzetnek alapját megvetni. Mondhatom e tekintetben vannak sokan, kik a patriótákat játszották, hanem az események után igen leesett ajkuk. S ez engem, bár triviálisnak látszik, azon veszprémi szabónak anecdo­­tájára emlékeztet, ki egy házat épített s azt mondotta reá: Es ist schön,-------aber ich armer Teu­fel hab nicht gewust, dass so viel kast (kostet) azt hiszem fölfogásom szerint, ha azt mél­­tóztatnak mint fő elvet elfogadni, hogy minél előbb oszoljunk el innen, a másik factor az, hogy minden ügyviselő, kit a nemzet bizodalmával megajándékozott, helyére álljon, és ott személyessége által helyre üsse azt, mit az am­a­bilis confusio másképen megron­tana. Vannak példák, hogy a legrosszabb szerkezet jól forog, ha becsületes emberek állanak élén, valamint a legjobb szerkezet pangásban marad, vagy túl csa­potig, ha az illetők erélyt és szorgalmat ki nem fejte­nek. Az országgyűlés néhány hónap alatt össze­jő, ál látom, hogy a municipiumok nem maradhatnak úgy, de a nemesség mélyen megvolna sértve,­­ mert ki magyarázhatná neki azt, hogy neki kényelmesebb kép­viselőket küldeni, későbben magától oda fejült a dolog, miszerint látja a nemesség, hogy munkájától elmenni nem kénytelen, és mégis képviseltetik. Részemről a képviseleti elv ellen kifogásom nincs, hanem azért, mert úgy­szólván minden kő megindult, és azon ponton vagyunk, hogy a vér egyenesen a lymphába megy által, — a mi agóniája szokott lenni az életnek, — a vélet­lennek adnám által a dolgot, mert minden megye más­képen fog rendelkezni. Azt mondják a ministérium nem fog tehetni semmit. Tehát azt gondolják, egy pár hó­nap alatt a felelős ministérium csudákat fog tehetni, az mindenek előtt csak a rendet tartja fen, hogy a szabad­ság élvezetét az emberek ne ünnepeljék mindig, ha­nem dolgozzanak is. Ezt végbe lehet vinni a méltányos­ság és szebb érzések alapján, mert más nem parancsol, polik­a, fék nincs, hanem minden becsületes ember által látja, hogy bűn az ifjú szabadságot bármi kicsa­pongás által megfertőztetni. De ezen állapot nem ma­radhat soká, mikor az érdekek összecsapnak, az em­bernek rosszabb érzelmei kifejlődnek, mikor az embe­rek éhezni kezdenek, mikor megérik az új bort, Előle­­gesen kell gondolkozni, hogy ollyan rendben tartsuk az országot, hogy a jövő országgyűlésen mind­ez absol­­váltassék. Ha mi most egyszerre akarunk rendelkezni erről, minek tüzetes kidolgozása elmúlhatlanul szüksé­ges, ha ollyan dolgokkal bíbelődünk, mint Somogy kö­vete, hogy az örökös főispánok iránt rendelkezzünk, már illy nagy csatában, minő a mienk, ha egy pár örökös főispán sebet kap, azt kötözgessük, vagy ki akarjuk azokat csapni? Nagy csatában nem azt kell néz­ni, jobbra balra ki­vitt, hanem a fő positjot kell szem előtt tartani, hogy rend és csend legyen az országban, hogy legyen munka, hogy legyen mit tenni. És e te­kintetben igen szerencsés helyzetben vagyunk, úgy lát­szik a magasabb hatalmak is ezen nyomorult ország­­sorsa iránt meg vannak indulva, mert ők is segítenek, minő szerencse hogy tavasz van, midőn a munka egy része bevégeztetett, kezdődik ismét más munka.­­ Ha elfogadjuk a törvényjavaslatot, a megyék, ha ír meg­­kérdeztetinek, hogy feleljenek a ministériumnak e tekin­tetben, e nagy probléma kifejtésén össze fog­nak veszni. A megyék állapotát a sorsnak hagy­nám által, mert bizonyos megyékben a nép túlsúlya gya­­korlandja hatalmát, más megyékben a nemesség. Er­ről a jövő országgyűlésen szükséges rendelkezni, de más előttem igen fontos ok van kívánni, hogy a nemességet de facto a részvétből ki ne rekesszük. És miért, meg­mondom okát. Most az van divatban, hogy a nemzeti­séggel nem kell többet törődni; azt mondják az magától biztos, mert a szabadság és egyenlőség elve összefor­­rasztott mindent. De a német is azt mondja, a szláv is azt mondja, és csekély számunk következtében az e a probabilitás, hogy 5 vagy 6 millió magyar fogja elolvasz­tani az 50—60 millió szlávot és németet. Sokszor gyanúba hoztam magamat eljárásom által, mintha kivált az illyrek iránt különös sympathiával viseltetném. Megvallom nagy sympathiával viseltetem minden nemzet iránt, melly becsü­letesen megvív fenmaradása végett. De egy túlzásból ne menjünk a másikba. Részemről akár micsoda paradoxnak látszass­ék is lenni, kinyilatkoztatom, hogy Magyarország kifejtése nélkül felelős ministerium nem kell, de alkotmány s­em kell, de szabadság sem kell, mert egy kulcsnak for­dulatával szabad lehet ismét a nemzet, de ha a nemzeti­ségből kivetkőzted magát, rosszabb a’ sorsa, mint a’ halál, mert az egyenesen annihilation becsületes ember pedig azt nem engedheti, mert nem csak testére, hanem lelkére is hat. Ja vén ember abban találja dicsőségét, hogy családja, nemzete , rokon vér? él Nekem nemzetiség nélkül szabad­ság nem kell, és inkább börtönben ülök, csak éljen a nem­zet. Más nemzetek elnyomásával ezt nem akarom, h­iszen mentsen; azoknak egyike vagyok, ki a szabadságot szeretem, nem csak magam számára, de mindenkire nézve a­ nemze­tiség tekintetében is. Nemzetiség tekintetében magyar ne­mességben központosíttatik hazánknak jövője , most azért akarjuk azt bántani, hogy az emberiség előtt ismeretlen nagylelkűséggel viselte magát. Kérdem, miután mindenki föl van szabadítva, s mindenkinek egyforma voluma van, mert a méltányosság és szebb érzelmek alapjára állította e tábla működését, ki volna az, ki a nemességet ki akarná rekeszteni. Pest megye 2-ed követének beszéde úgy elra­gadta egész lelkületemet, hogy hidegebb vérem daczára kezet fogok vele, hogy a megyéket fen kell tartani, hanem ha a nemesség kirekesztetik, föl fognak az által tartatni? összekeveredik a vér a lymphával és nem lehet parancsolni. Én mint a közlekedési tárgynak elnöke, ki mint többször mondom, a hámban szeretnék veszni, mit tehetek én, ha csak a lehető legnagyobb nehézséggel lehet pénzt teremteni? a mostani időben ez fél csuda. S ha a megyék sem maradnak a mostani szerkezetben , s ha itt ezen igen hibás machi­­nának részeit is elbontjuk, és más részeket hozunk bele, és pedig törvényesen — mert ha maguktól jőnek, kifogásom nincs ellene , — ezen transilionalis epochában új amabilis confusio fog lenni. Részemről én csüggedek, mert mi a provinciája annak, minek én elnöke volnék? Annyi ember elvesz­tette kenyerét, van elég, kinek eddig sem volt kenyere,­­el is unják magukat az emberek , tehát mindenek­előtt panem, et circenses, vagy­is utakat, vasutakat kell csinálni, és conserválni, hogy legyen munka. Azt mondják, a me­gyék nem fognak engedelmeskedni, ha a népnek lesz túl­súlya, de a vezetőktől függ kapacitálni az embereket, hogy ha nem szántanak, nem dolgoznak, csupa ünnepléssel úgy járnak mint a trücsök, melly nyáron dalol, télen pedig koplal. Hol a nemességnek van túlsúlya, azt hiszik , ott hátramaradás lesz? Részemről azt gondolom, nem. Mert habár nem képviselők, hanem nagy számú nemesség fog is határozni, vannak dolgok, mellyekkel vissza­felé menni nem lehet. Ilyen p. 0. a közös teherviselés. Ha volna is néhány megye, azt gondolják, hogy 3 hónap alatt rendbe hoznak mindent? Kérdem, mindazon habokat, mellyek az alkotmány és közszabadság fokán össze kezdenek csapni, nem lesz­­ a ministeriumnak elég dolga azokat kímélettel a vágásba vissza­hozni ? Sokszor hallottam, és ha az em­ber látja, hogy az angol és franczia eseményekben mik nem mondattak el, mellyeket a tapasztalás és idő egészen más significatioval ruházott föl. Azt mo­ndják: minden ember egyenlő. De facto nincs nagyobb privilégium osztogató mint az úr isten maga. Egy ember egészséges, másik beteg, egyik okos, másik bolond, egyik erős, másik gyenge, egyik szorgalmatos és eszik, másik tunya és koplal. Ez ollyan theória, miszerint én is azt gon­dolom , hogy minden becsületes ember, ki lelkében nem demo­­crata, nem lehet igazságos.­— Mindenki meg van híva, de hogy egyszerre általános szavazás legyen, az ollyan transilie, melly az egész világon nem volt. —■ És ha tapasztaljuk , hogy egész Európa a tűzben lobog, hogy Magyarországban, hol a szegénység olly nagy, hol anyagi tekintetben is egye­nesen szalma­viszonyok közt vagyunk, ha mi most ezt a lángba borulást el akarjuk kerülni Magyarországban , százszor szeretném mondani, nem holnap, hanem ma kellene Pestre mennünk, és minden embernek saját helyére állani. Sokat tudnék még mondani, de meg vagyok győződve, hogy a municipiumokat fen akarjuk tartani, csupán csak a módról van köztünk különbség. Tehát vagy nem tennék provisiot , vagy azt mondanám: az országgyűlés addig is, míg a főbb vonalakban egyensúlyba jön ezen ország, melly már most egészen más alapra áll, ideiglenesen mindazoknak meg­hagyja szavazatát, kiknek eddig a megye gyűléseken szavok volt, a helységek pedig küldjenek képviselőket, és ezt egye­nesen discretiojára bíznám mindenkinek. — Vagy semmit tehát, vagy ezt. — Többször tettem már érintést, és meg vagyok győződve, hogy o­lyan Marengo féle ütköze­tek sokszor voltak a világon; ott is három nap diadallal verték meg az ellenséget, és a 4-ik nap törött ki a tor­kuk. Néhány nap alatt megvetettük újjá születésünk alapját, én azt gondolnám: miután úgy­szólv­án minden kő meg­mozdul , a municipiumokat törvényesen ne mozgassuk, maguk fognak majd mozogni , s hagynám őket azon közmondás szerint: mundus se expedict. E tekintet­ben fejlődjenek, mint fejlődnek. Ha ott a polgári erény na­gyobb, mint az irigység és uraság, és lm üzenik helyét állan­ fogja, azt hiszem, annyi előzmények után minden becsületes ember be is fogja a jó rendet várni, mellynek alapján lehetséges, hogy az egész ország legyen képviselve, nem­­pedig egyes kasztok, még egyszer ismétlem é s ké­rem a hazafiakat, méltóztassanak mind­ezt tekintetbe venni, különben magunk fogjuk deponálni nemzetiségünket, és lesa­ndó, hogy talán meg fogjuk bánni. Ez alázatos véleményem, 1098

Next