Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-05-23 / 14. szám
Kedden május 23“ 1848. ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. POLITIKAI HÍRLAP. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr., négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr. ezüst pénzben. Negyvenkettedik év. 14. szánt. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban, Pest, május 22-kén. A dolgok Magyarhonban örvendetesen állanak, örvendetesben, mint bármikor a lefolyt utóbbi 300 vé alatt, mert odajutottunk már, hogy fönállásunkért, fölvirágozásunkért küzdenünk lehet. Szavaim súlyát, midőn a magyarnak jelen állását örvendetesnek hirdetem, épen e küzdelem lehetőségében helyezem, mellyet illy szabadon nem bírtunk eddig . . . Nagy nyereség egyes emberre valamint egész nemzetre az, midőn sorsának kormányrudját kezében tartja ; s nem is küzdelem nélkül foly le azon idő, mig az egyes vagy a nemzet azon kettős ösvényhez eljut, hol Herculeskint az erény és a kéj közt, a lelkes munkásság által önmagának kiküzdendő jólét és a tétlen elhanyatlás közt kell választania. Midőn azért az elérkezett vagy küszöb elött álló küzdés szükségét nagy mértékben örvendetesnek mondom, meg vagyok győződve , hogy százezrek, kiknek férfias keblét a jövendő szép kilátása buzdítja, s tettszomjazó lelkének erejét vastagítja és föledzi, megértik e szavak jelentését. Sok helyről halljuk azon fölkiáltást viszhangoztatni: a haza veszedelemben van ! Nincs igazság e fölkiáltásokban ... A magyar haza nincs veszedelemben. A magyar haza csak azon választóponton van, hogy dicső jövendője mellett küzdeni hivatik föl, hogy földicsőülése vagy elhanyatlása egyedül saját erejétől, választásától függ, s e helyzetet veszedelemnek mondani még nem lehet. Kétségbeesés saját fiainak erejében, lelkességében, hazafiságában, veszedelmben lenni hirdetni e hazát mind addig, mig fönállása e fiaknak akaratjától és erejétől függ. Mert ha az idő szükségét fölfogjuk s közanyánk mellett hősien harczra szállunk, úgy mind azon vészjósló fellegek , mellyek honunk láthatárán tornyosulni látszanak, gyönge párakint fognak megfeszített közerőnk előtt szétszakadni . . . Veszedelemben a haza csak akkor volna, ha a harcziküzdelemre erős karú s erős hüvelykü fiai nem volnának. De épen azért, mivel választó ponton vagyunk, össze kell szedni a hazának minden erejét, mind azt, melly a karokban van, mind azt, melly pénz és vagyon által nyuttathatik, mind azt, mellyet az értelmiség túlnyomósága adhat, sőt még azt is, mellyet a tekintélyek kölcsönöznek. Régis igen jó elv, hogy harczra álljon készen, ki békét élvezni akar . . . Ezt most, a harczra készen állást, a magyarnak annál inkább kell követni, mert legközelebb nem a béke élvezésére, hanem fentartásunkra kell törekednünk. Vannak jelenségek, éspedig sűrűk és nagyon figyelemre méltók, mellyek csakugyan arra mutatnak félreismerhetlenül, hogy vész szállhat fejünkre, ha azok kifejlését összedugott karral akarjuk bevárni. E lapok múlt számában írva volt, hogy az orosz czár egy millió ötszáz ezer katonát készül kiállítani az európai civilisatio ellen. Szép szám és valóban örvendetes. Örvendetes, mert illy számú tábor, a világ históriájának tanúsága szerint, még mindenkor önmagában viselé saját megverő ostorát, legyőző kétélű kardját. Cyrusi hadsereg lenne ez, arra hivatva, hogy saját fegyvereik naphomályosító árnyában egy hős hazának gyermekei annál könnyebben nyerjenek rajtuk fényes diadalt. Vegyük még azt is föl, hogy e szép szám mind Magyarország ellen jön e harczi küzdelemre . . . s igy véve, mellőzzük a régi Göröghon, vagy újabb időkben Amerika és Francziaország fényes győzelmeit, mellyeket kivívott lelkes kis seregekkel roppant táborok fölött, sőt mellőzzünk magának Magyarországnak történeteiből is minden más adatokat; hanem tekintsünk, arányosithatás végett, egyedül a kenyérmezei diadalra. Ott egy magyarra öt török jutott, s a győzelem miénk volt. . . Ne is vegyük azt tekintetbe, hogy sokkal kevesebb aránytalanság volt akkoriban mind hősiség mind műveltség tekintetében a magyar és török, mint most lehet a magyar és orosz csatár között; csak a puszta szám szerint indulva, a fölemlített idomtalan hadsereg ellenében, a kenyérmezei arány szerint, háromszáz ezer magyar harczsi kivántatnék. Háromszáz ezer emberrel, midőn a lenni s nem lenni közt forog a kérdés, vissza lehet verni Magyarhon láthatáráról minden vészszel fenyegető másfél milliónyi felleget. . . De e seregnek, s hozzá a föntartó pénznek, valamint a lelkesítés meg nem szűnő igéinek, létrejönie kell. E seregnek és a most érintett, vele legszorosabb öszszeköttetésben álló, dolgoknak lehető leggyorsabb kiállítása az, mire a magyar ügyérségnek minél előbb törekedni kell, mire minden előkészítő lépést rögtön, még a nemzeti gyűlés bekövetkezte előtt, megtennie hazafiságos kötelessége. . . Ekkor leszünk azon állapotban, hogy az időnek és körülményeknek minden lehető fordulatát bátor és hős férfiak nyugalmával várhatjuk be; ekkor, de csak ekkor mondhatjuk teljes meggyőződésünkből, hogy Magyarhon jelen állásában legkisebb aggasztó nincs, sőt tekintve azt, hogy így jövendőnkre minden jót bizonyosan megnyertünk, ez állapot valóban örvendetes. . . . E sorok elején a haverfiak, pénz, és lelkesítő értelműségen kívül, a tekintélyek fölhasználásának szükségét és hasznát is említettem ... Ez utósáról még néhány szót. A közszeretet és bizalmat bíró hadvezér egy tábornak fél erejét teszi ... Ha csakugyan oda kerülne a dolog, hogy kiállítandó hadseregünk nem csak arra lenne hivatva, hogy a távaiból vívja ki a tiszteletet, hanem hogy közvetlenül fenyítsen meg minden olly bel-vagy külföldi ellent, kinek nyála foly e dús haza termezére, az a kérdés, ki legyen derék hadseregünk fővezére ? A magyarnak harczaiban hajdan elöljárt a király . . . Most királyunk itt ben a hazában nincs; hogy tehát az ország legnagyobb tekintélye álljon élére hadseregünknek, arra a jelen körülmények közt nem számolhatunk. De van királyi helytartónk. . . István főherczeg azon első rendű tekintélylyel bíró férfiú e hazában, kiben minden honfi buzgó szeretete s lelkes bizalma központosul; azon férfiú, ki, ha seregünk élére áll, csupán neve elzsibbasztja s kötelességére visszainti e hazának mind azon háborgó fiait, kik árulói szándékkal külhatalmakra kacsingatnak, s kikben a vakmerő dacz és lázadói hajlam nem olly csekély, hogy kisebb tekintély előtt meghunyászkodva meghajoljanak. Emlékezzünk vissza hazai történeteinkben a királyra, ki pártütő öccsét táborának közepette egy vesszővel kezében legyőzte s rabul vitte saját táborába. Közszeretetü királyi helytartónknak csupán neve többet tenne mint Imre király vesszeje jön.... Legyen kihirdetve , hogy István főherczeg a magyar hadseregek fővezére, s nem csak a legnagyobb gyorsasággal fogunk zászlója alá összeseregleni, s vérünket és vagyonúnkat e haza oltárára fölajánlani, hanem csatákat nyerendünk, mielőtt küzdöttünk, s a kard kiesik a lázongok kezéből, mint kiesett egykor első István királyunk egyetlen szavára az áruló gyilkoséból, egyszersmind pedig hadseregünk száma kettősödni, ereje, lelkessége, s hősi elszántsága tizszeresedni fog .... Éljen István királyi helytartó, a magyar hadsereg fővezére ! *) Kemenfi László: Átvétel a „Pesti Hírlapból.“ Hivatalos rovat. Hazámfiai! A ministeriumnak tegnap kiadott nyilatkozata folytán a hiv magyar nemzethez én is a birodalom néhány szavait intézem. Itt a pillanat, megmutatnunk, hogy habár távolságra nézve messzebb van is urunk királyunk tőlünk, szívünkhöz mégis változatlanul közel maradt. Itt a pillanat, hol tettleg bebizonyíthatjuk, hogy koronás királyunk iránti hűségünk tántoríthatatlan. Szerencsésnek tartom magam, ez időben életeken állhatni, magamat tieteknek vallhatni, mert meggyőződésem , hogy a veszély napjaiban a magyar, legerősebb támasza s ez is leend a fejedelemnek és az uralkodó háznak, mellynek századok óta, jó s balszerencse közt, hive volt. Az aligmult országgyűlés nagyszerű eredményei országszerte elterjedtek; s én, ezen körülmények közt, még inkább fölhiva érzem magam, azon hatalomnál fogva. *) Több tekintetnél fogva szükségesnek látjuk itt kijelenteni , miszerint Kovacsics Őszinte horvát származású polgártársunktól szintén kezeink közt van egy czikk — — mellyet helyszűke miatt nem adhatánk — mellyben közösen tisztelt és szeretett főherczeg nádorunk kéretik föl, hogy vállalja magára a horvátok elleni sereg vezérletét, miután igy hasonlithatlanul kevesebb erővel és vérontással fognának visszatérni kötelességük útjára a lázadók; mi ha még junius másodikára e báni Usurpator által kihirdetett tartományi gyűlésig meg nem történik , csak nagy vérontások után létesülhet. Szerk. mellyel ő fölsége bizodalma, a legújabb törvény által, reám, mint teljes hatalmu királyi helytartóra ruházott, hazánk ügyeit erős kezekkel igazgatni. S azért, hadd bírjam azon bizodalmát, mellyet az ország, noha még csak rövid működésem ideje alatt, irántam minden alkalommal tanúsított, ezen nehéz időkben kétszeresen is; — hadd bírja ezt velem együtt a ministerium, mellyel fen fogjuk tartani a törvényt s törvényes szabadságunkat és ez által ő fölségének sértetlenül az országot. S bármennyi oldalról törjék felénk a vész, a szeretett koronás királyunk és szabad alkotmányunkhoz hiv magyar nemzetnek lesz szentelve minden erőm. — S az isten, ki megvédte a magyart eddig, velünk lesz ezentúl is. Budapest, május 26-án 1848. István , nádor s királyi helytartó, Magyarország ministerelnöke a szabad székelyszékekhez és székelyhatárőri ezredekhez. Nemes székely nemzet, tisztelt polgártársaim ! Évezredet fölülmúló idő kapcsolta a székely és magyar nemzetnek egy törzsről fakadott sarjadékát egybe; érdekünk, jó és balszerencsénk, hajdan óta mindenkor egy volt. Némelly politikai hibás nézetek, talán saját botlásunk is, bennünket egymástól egy időre különszakasztanak ugyan, de a testvéri szeretet, atyafiság és rokonszenv kapcsát, mindamellett megingatni semmi vihar, semmi ellenműködés mindeddig képes nem vala. A Magyarhon, magyar nemzet fölött tornyosodó fergeteg aggasztó veszélylyel fenyeget; minden órán kitörésre hajlik. A vész harangja megkondult. Némelly idegen nemzetiségek megirigyték a békés nyugalmat, mellyet Árpád nemzete a Duna s Tisza partjain századok óta élvezett. Tisztelt polgártársaim ! Bár a két testvérhonnak tettleges egyesülése, mellyet legforróbb vágyunkként öröklünk őseinktől, mindeddig meg nem történt is, elvileg azonban elfogadva, kegyelmes urunk királyunk változhatlan szavával szentesítve van. — Ezért, mint Magyarországnak első független ministerelnöke s ideiglenes hadiministere, bizva a vitéz székely nemzetnek világszerte elismert rendületlen harcziasságában s magyar testvérei iránti ingadozatlan szeretetében, hivatalos tisztemnél fogva saját felelősségem alatt, sietek önöket fölszólítani, hogy miként erről az erdélyi főhadi kormányzót mai nap már értesítettem, addig is, míg e rendeletemre fölséges urunk királyunk jóváhagyását pótlólagosan megnyerném, e levelem vételével tüstént Magyarországba, a Szeged tájékára telepítendő elhatárzott 12.000 fegyveres katonaságból állandó táborba siessenek, hol, valamint az átkelőhelyeken is, illető élelmükről s fogadtatásukról már kellőleg gondoskodva van. Ügyünk közös, a koczka egyiránt fordul mind a két testvér-nemzetnek, ne hagyják önök hazafiui meleg szavamat hidegen s részvétlenül elhangzani. Pest, május 19-én 1848. Gr. Batthyány Lajos. Báró Puchner erdélyi föhadikormányzó úrhoz. A fölséges udvarnak Bécsből az ott kiütött lázongások miatt Innsbruckba visszavonulása a hirtelen értekezést egy időre megakadályoztatta; Magyarországot pedig s ezáltal az összes monarchiát a mindenfelől előtornyosodó viharok a legnagyobb veszélylyel fenyegetik. Miután tehát illy körülmények között a dolog halasztást nem szenvedhet , mint Magyarországnak miniszerelnöke s ideiglenes hadi ministere, szoros kötelességemnek éreztem, addig is, mig e részben a legfölsőbb jóváhagyást utólagosan megnyerném, a haza s ez által az összes monarchiának megmentése végett a székely nemzethez és katonasághoz a másolatban idezárt fölszólitást intézni, kérve-kérvén föhadikormányzó urat, hogy a mennyiben Magyarországnak Erdélylyeli egyesülése, habár még tettleg végrehajtva nem is, de elvileg elfogadva, s ő fölsége által is szentesítve van, ezen fölszólitásomnak, ismert hazafiai buzgalmánál fogva, mentől dúsabb sikert eszközleni részéről is szíveskedjék ; máskülönben kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy, ha szavam főhadikormányzó úr előtt részvétlenül hangzanék el, s ezen nagyfontosságú tárgy elhanyagolása miatt a hazára, az összes monarchiára s a dynastiára bármilly veszély hárulna, a felelet terhe nem én reám, hanem főhadikormányzó arra fog nehezedni. — Gr. Batthyány Lajos.